Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A türelmüket kérem, hiszen ebben a hozzászólásban szeretném a Magyar Szocialista Párt képviselői által benyújtott, az ajánlás 4., 9., 11., 13., 14., 18., 20., 26., 31., 32. és 34. szám alatt található módosító indítványainkat ismertetni és röviden indokolni.

Mielőtt azonban ezt megtenném - mert a kétperces hozzászólás kerete erre nem adott lehetőséget - szeretnék hozzászólni ahhoz, amit az ajánlás 8. és 10. pontjában érintett Erkel képviselő úr, Béki Gábor és Kuncze Gábor képviselők (Derültség.) - bocsánat, a Béki Gabriella és Kuncze Gábor képviselők által benyújtott módosító indítványokról.

Azért kell erről külön beszélni, mert a kormánypárti képviselőtársaink olyan vitát idéztek ide, a Ház elé, mely érdemben ma ebben a Házban nem lenne tárgyalható, hiszen a törvényjavaslat által nem érintett, a módosító indítványok által sem érintett.

(19.40)

Ez pedig az önkormányzati törvény. Miért mondom, hogy nem érintett? Mert az Erkel képviselő úr által az ajánlásban 8. számon található pontban világosan elhangzott, hogy a praxis önmagát szeretné definiálni, amelynek önök által is tudottan van egy immateriális része, ez az orvos tudása, és minden, amit ez a törvény definiálni kíván, és van egy materiális része. A javaslat nem is ment tovább, mint hogy megfogalmazta, hogy ez az orvosi praxis.

A szabad demokrata képviselők által a 10. pontban tett módosító indítvány annyiban különbözik, hogy a praxis definíciója lényegesen pontosabb, mert az általunk egy koherens javaslatban megfogalmazott másik típusú ellátást, szolgáltató rendszert vázol fel az egészségügyi alapellátásban.

Talán a javaslatunkat jobban meg lehet érteni, ha elmondom, hogy az ajánlásban foglaltak praxisdefinícióját a bizottsági vitában támogattuk, és ha visszakeresik a képviselőtársaink és bárki, akit ez a téma érdekelhet, tudják, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselői a bizottsági vitában ezeket az ajánlásokat támogatták. Semmi sem bizonyítja jobban a mi nyitottságunkat és a mi hozzáállásunkat ehhez a kérdéshez, mégis azt szeretném mondani, hogy külön kell beszélnünk a praxis vagyoni, materiális és immateriális részéről, és külön arról a csúsztatásról, amelyben az ellátási felelősséget keverik össze a praxisnak ezzel a vagyoni és nem vagyoni részével.

Én most először engedek meg magamnak egyetlen szubjektív megjegyzést: mindenki, aki ma este bennünket részben az ismeretek hiányával, részben pedig az összefüggések fel nem ismerésével vádol, gondolja végig azt, amit most mondtam, és úgy vitatkozzon velem, hogy neki magának egy másik összefüggésrendszerben be kell illeszteni a háziorvosi tevékenységbe a tudást és a tudás gyakorlásának - bocsánat a szóért - a kubatúráját; tehát azt, amiben ezt a tudást érvényesíteni képes.

Képviselőtársaim! Nyitottak vagyunk minden javaslatra. Az érvelésük nem érv, csak ürügy, hogy ne kelljen ebben a parlamenti vitában ezekről a fontos dolgokról érdemben és rendesen beszélni. Ennyit a 8. és 10. ajánlási pontokról.

És most szeretném megismertetni a parlamenti képviselőtársaimmal a szocialista képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító indítványainkat, megindokolni őket, hiszen a bizottsági vitában egy jelentős részüket a kormánypártok együttműködésre való hajlandóságának hiányában nem tudtuk sem elmondani, sem képviselni. Ezért úgy gondoljunk, hogy joga van tudni azoknak az érdeklődőknek, parlamenti képviselőknek és rádióhallgatóknak, hogy mit is szeretne a szocialista képviselőcsoport hat képviselője.

A 4., 9., 11., 13., 14., 18., 20., 26., 31. és 34. számú ajánlásokban nem világmegváltó indítványokat tettünk. Nem léptünk túl a kormány által benyújtott törvényjavaslat keretein, nemcsak azért, mert nincs illúziónk a tekintetben, hogy a kormány mit enged meg a parlamenti ellenzéknek, hanem azért se, mert úgy gondoltuk, hogy komolyan kell venni a miniszter úr tegnap esti ígérvényét, hogy a jobbító szándékú javaslatokra nyitottak, és mert remélhetőleg önök is belátják majd, hogy minden javaslatunk ennek a törvényjavaslatnak a pontosítására, garanciális elemeinek megerősítésére szolgál, és mert az a háziorvos kolléga, aki azzal az egyszerű kérdéssel fordult hozzám a vitában, melyet velük lefolytattam, hogy "most mondd meg, ezzel a törvényjavaslattal mit kapok én, azt hogyan fogom gyakorolni, mit kell tennem, hogy élhessek a jogaimmal, és azt hogyan fogom gyakorolni" - ebből a törvényjavaslatból, melyet a kormány nyújott be, ma még senki sem tudhat meg semmit.

A 4. számú ajánlásban - és sorban mondom a definíciókat - javasoljuk, hogy a törvényjavaslat 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lépjen: "Orvos:" - ez tehát egy definíció - "a külön törvényben meghatározott működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy." Az indoklást is szeretném elmondani.

Az egészségügyi törvényben meghatározott működési nyilvántartásba való felvétel az orvosi oklevélhez kötött tevékenység végzésének feltétele. Az alapnyilvántartásba történő felvétel nem az orvos kezdeményezése, hanem a törvényben meghatározott szervezetek hivatalból történő adatközlése alapján történik. Egyébként a működési nyilvántartásba nem vehető fel az, aki az alapnyilvántartásban nem szerepel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azoknak, akik orvosként nem élték végig azt a procedúrát, amit egy orvosnak végig kell csinálni ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhessen egy beteggel, el szeretném mondani a következőket.

Az orvos hat évig tanul az egyetemen, ami után orvosi diplomát kap. Ez látszólag a tudás olyan mértékét nyújtja, amely elvben alkalmassá teszi őt orvosi hivatása gyakorlására - azonban ez a szükséges, de nem elégséges feltétel. Ezután bekerül egy nyilvántartásba, kap egy nyilvántartási számot - ez lesz persze majd az, amit a rászorulók pecsétszám néven sokszor meg fognak ismerni majd -, egy alapnyilvántartásba kerül, aztán hogy egyáltalán elkezdhesse az orvosi tevékenységét, bejelentkezik a Magyar Orvosi Kamarába, hiszen az orvosi hivatás gyakorlásának feltétele, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagja legyen, és ott nyilvántartásba veszik. Majd bejelentkezik az orvostovábbképzésbe, és tanul még tovább, hiszen önmagában véve az, hogy valaki orvos, az ebben a törvényben meghatározott tevékenységre még nem jogosítja fel, tehát nem kaphat háziorvosi praxist, de mondjuk, elindulhat a rezidensség irányába vagy a szakorvosjelöltség irányába. És amikor majd szakorvos lesz, akkor megszerezheti azt az önálló orvosi tevékenységre szóló jogot, a hatósági bizonyítványt, amelyet majd újra ad neki valaki, és amikor ezeken a procedúrákon, mindegyiken végigment, akkor persze majd hitelt keres, eladandó körzetet, önkormányzatot, amelyik őt befogadja - hiszen egyébként nem kapja meg ezt a jogosítványt -, és akkor minden tudása mellett elkezdheti az orvosi tevékenységét.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez a procedúra hosszú, bürokratikus. Jó lenne ezt a procedúrát valamilyen módon leegyszerűsíteni.

(19.50)

Talán aki kívülállóként ezt meghallgatta és elfogulatlanul bírálja el a javaslatunkat, az megérti, hogy a javaslatunk ésszerű, mert az egyszerűsítés irányába hat, anélkül, hogy bármely valódi jogosítványt korlátozna vagy valamilyen olyan szükséges engedélyt vonna el, ami egyébként a hivatás gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges.

A következő módosító indítványunkban meghatározzuk, hogy mi a háziorvosi körzet, és azt, hogy mi a tartósan betöltetlen háziorvosi körzet. Ezek nagyon fontos definíciók véleményünk szerint. Ajánlásunk szerint a háziorvosi körzet a területi ellátási kötelezettség alapján a települési önkormányzat által, külön jogszabályi rendelkezés szerint meghatározott települések, illetve településrészekre terjedne ki. A tartósan betöltetlen háziorvosi körzet az a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosi körzet, melyben az ellátási kötelezettségnek hat hónapot meghaladóan csak helyettesítéssel tudnak eleget tenni, kivéve, ha ennek az az oka, hogy a körzetet ellátó háziorvos munkavégzésében akadályoztatva van.

A működtetési jog törvényi konstrukciója szempontjából fontos, véleményünk szerint meghatározó elem, hogy a működtetési jog alapvetően egy adott háziorvosi körzetre tartozik, tehát egy orvos - egy praxis. Ezért ennek meghatározását garanciális szabálynak tartjuk, és mint ilyen szabály, véleményünk szerint végrehajtási rendeletbe nem utalható. Hasonlóan kiemelt jelentőséggel bír a tartósan betöltetlen háziorvosi körzet fogalmának törvényi szintű meghatározása.

A következő módosító indítványunk arra irányul, hogy közalkalmazottként is megkaphassa az orvos a működtetési jogot. Házas képviselőtársam egy hozzászólásában már röviden kitért arra a tényre, hogy a háziorvosoknak közel 20 százaléka jelenleg közalkalmazottként végzi tevékenységét. Gondoljuk meg: csaknem minden ötödik orvos, akiről most úgy döntünk, hogy ha a törvény betűjét nézzük, elvben ő maga nem szerezheti meg a működési engedélyt. Mi azt szeretnénk, hogy a törvény választási lehetőséget biztosítson a közalkalmazotti státuszban lévő orvosok számára.

A következő módosító indítvány arról szól, hogy a működtetési jog átengedésének feltételeit jogszabályi keretek között a felek szabadon állapítják meg. A módosító indítványunk lényege, hogy az átengedésben a jogszabályi feltételek között a felek szabad akarata érvényesüljön. Ezt azonban szabály nyilvánvalóan be fogja határolni.

A következő módosító indítványunk a törvény 2. §-ának (3) bekezdésében egy szövegpontosítást javasol. Ez pedig arról szól, hogy a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén ez a jog - ami a működtetési jog - átengedhető és folytatható. Úgy gondoljuk, hogy az eredeti törvényjavaslat egy korábbi és későbbiekben is megjelölt pontjához képest ez a megfogalmazás összhangot teremt. A működtetési jog átengedése fejezi ki azt a tényleges tartalmat, különösen úgy, hogy létezhet ingyenes átengedés is.

A következő javaslatunk ebben a körben, amelyik arról szól, hogy hogyan lehet engedélyezni, kinek lehet engedélyezni a működtetési jogot, kinek nem lehet engedélyezni a jogot, kitől kell visszavonni az engedélyt - ez pedig azért fontos számunkra, mert úgy gondoljuk, hogy a végrehajtási szabály ehhez nem elégséges felhatalmazás. Jogvégzett képviselőtársaim hívták fel a figyelmet az általános vitában tegnap is és sokszor, hogy a vagyoni értékű jogok esetében nagyon fontos a körültekintő szabályozás. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy alaprésze a törvényjavaslatnak, és egy nagyon fontos része.

Nem csináltunk csodát. Szeretném elmondani, hogy ez a javaslat részben átemelése a törvénybe annak a szabályösszességnek, amelyet a kormány végrehajtási tervezet címén az egészségügyi bizottság tagjaival megismertetett. Mivel azonban a jogalkotásról szóló törvény megszabja nagyjából, hogy mit kell tartalmaznia egy törvénynek és mit kell tartalmaznia egy végrehajtási szabálynak, úgy gondoltuk - gondoltuk mi nagyon naivan -, hogy egy olyan szabály, amelyik nem sértheti a kormánypártok érzékenységét, amelyről világosan kiderül, hogy jobbító szándékú, amelyről kiderül, hogy pontosít, hogy szabályosnak ítélhetjük, az talán támogatásra talál. Itt szeretném elmondani, hogy elolvasva az ajánlásokról a bizottságok véleményét, ez az ajánlásunk sem talált meghallgatásra.

A következő pontban a 3. § (1) bekezdése kapcsán a hatályba léptetésre teszünk javaslatot. Véleményünk szerint valamennyi érintettnek adni kell felkészülési időt, a finanszírozási szabályokat át kell alakítani. A 2001. évi költségvetési törvények elfogadásakor a várható törvény anyagi konzekvenciáit be kell építeni. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy egy teljesen új konstrukció olyan évben lépjen életbe, amikor a háziorvosi kassza reálértékének megtartása sem biztosított.

Úgy véljük, hogy a hatálybalépésig hátralévő mintegy tíz hónapban a kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy a praxisjog átvételéhez szükséges hitelkonstrukciókat kidolgozza és közzétegye.

Itt szeretnék utalni arra, képviselőtársaim, hogy bár a Fidesz PR-technikáinak része, hogy mindenhol elmondják, hogy a hitelkonstrukció létezik, hogy az rendelkezésre áll, az állami garanciavállalás biztosított, ez azonban nincs benne a költségvetésben. Csak szeretnék utalni a Világgazdaság január 25-ei számára, ahol a fedezet kérdését firtató kérdésre a Magyar Orvosi Kamara titkára azt válaszolta, hogy "fedezetnek lenni kell - ez a fedezet lehet a járulék".

Szeretném felhívni a figyelmet ennek a mondatnak a jelentőségére. Az a járulék, amely most a szolgáltatásokra sem nyújt fedezetet? Komolyan gondolja ezt valaki? Mindig attól félek, hogy komolyan gondolják! Mert ha ez csak egy blöff... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A kamara mondta!) Vajon melyik kamara? (Dr. Horváth Zsolt: Az önöké!) Amelyik az önök véleménye szerint tíz alkalommal folytatott önökkel egyeztetést?! Amelyiknek nincs kifogása ez ellen a törvényjavaslat ellen?! Amelyiket bizonyára meggyőztek arról, hogy ez a törvényjavaslat az orvosoknak jó!

Hogy lehet az, hogy ennyi egyeztetés után a kamarának, amelyiknek minden lépésről tudni kellene, nincs fogalma arról, hogy mi a hitel fedezete? Komolyan gondolta ezt ebben a Házban valaki, hogy 70 milliárd forintnak nincs fedezete?

(20.00)

A következő módosító indítványainkban, tisztelt képviselőtársaim, a már korábban említett 26-os ajánlási pontra térnék vissza. Ebben a területi ellátási kötelezettséggel nem bíró háziorvos kollégák egyenjogúsítására teszünk kísérletet, azzal a megszorítással és azzal a pontosítással, hogy a nem területi ellátási kötelezettséggel bíró orvosokat - most is tudjuk, hiszen most is így van, és így lesz a törvény elfogadása után is - a működtetési jog nem ex lex illeti meg. A MOK-hoz benyújtott igazolás alapján állítják ki részükre ezt a kérelmet, és folytathatják a praxisukat a nélkül a remény nélkül, hogy az immateriális javaik valaha is materiális javakká válhatnának, és ahol a befektetett materiális javaknak sem lesz semmilyen jövője, ha ezek nem egyenrangú részesei az ellátásnak.

A következő ajánlásban a 3. § (5) bekezdése helyébe a következő javaslatot tesszük: "a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényjavaslatot a kormány május 31-éig az Országgyűléshez benyújtja". Az indoklásunk lényege röviden: a háziorvosokon kívül az orvostársadalom más rétegeinek is jogos igénye, hogy tevékenységüket az eddigieknél kedvezőbb feltételekkel, nagyobb önállósággal és felelősséggel végezzék.

A szakellátást végző orvosok működtetési jogáról szóló törvényjavaslat benyújtását indokolt határidőhöz kötni. Jó lenne, hogyha ez a törvényjavaslat is olyan szinten lenne kész, hogy az Országgyűlés megtárgyalhassa, és 2001. január 1-jén hatályba is léphetne.

A kormány ígéretét - hogy ilyen törvényjavaslat készül - persze komolyan kell venni, nekünk azonban már vannak olyan tapasztalataink, hogy ha nem köti határidő a kormányt, akkor csak az utolsó pillanatban fogja benyújtani ezt a törvényt.

Ennek a Háznak nagy gyakorlata van a rajtaütésszerű törvényalkotásban. A kormánypártok benyújtanak egy indítványt, és előttünk az a választás áll, hogy vagy elfogadjuk a rosszat, vagy azt a látszatot keltjük magunk ellen, hogy nem fogadjuk el a jót sem. Így érhet bennünket az a vád, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki ezt a törvényjavaslatot nem fogadja el, az haladásellenes.

Mi nem szeretnénk haladásellenesek lenni, ennek a látszatát is szeretnénk elkerülni. Nekünk a patkónak ezen az oldalán éppúgy fontos minden magyar állampolgár egészsége, az a joga, hogy betegségében orvost találjon, aki őt méltó körülmények között, méltó színvonalon lássa el, és ugyanolyan fontos minden ellátó anyagi, erkölcsi megbecsülése és biztonságának garantálása, mint a patkó másik oldalán ülőknek.

Ha vannak köztünk véleménykülönbségek, akkor ezek ésszerű megbeszélésekkel valószínűleg részben oldhatók. Erre teszünk kísérletet. A javaslataink sorsa természetesen az önök kezében van, ahogy a felelősség is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)