Felszólalás adatai

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A reprodukciós eljárásokhoz módosító indítványok beadására vagy egyáltalán a dolgok kiszélesítésére az vezetett bennünket, hogy mi a fontosabb, tulajdonképpen melyik cél szentebb: az, hogy több gyerek szülessen Magyarországon, az, hogy több nő válhasson anyává, vagy az, hogy több ember élhessen az önrendelkezési jogával. Szerintem mind a három, amit most elmondtam, az elmúlt felszólalásokkal kapcsolatosan is magasabb szintű elvárások az életben.

Az első módosító javaslat, ami a petesejt-adományozással kapcsolatos - amiben a kormány az anonimitás feloldásán túl a hozzátartozóságot rokoni körön kívülre helyezné, legalábbis az én módosítóm szerint -, továbbra is úgy gondolom, hogy indokolt. Tudniillik azért nem működik a petesejt-adományozás Magyarországon, és azért nem születnek gyerekek petesejt-adományozás útján, mert anonim módon ezt nem lehet megoldani. Azzal a tortúrával, amit fölvállal egy nő azzal, hogy petesejtet adományoz, igenis feltételezi azt, hogy szoros érzelmi kötődésben áll a másik nővel, és ez nem biztos, hogy rokonsági fokot is kell hogy jelentsen.

Én úgy gondolom, ha azt fogadjuk el, vagy az lesz a végső módosítás, ami a kormány eredeti szándéka is volt, azzal körülbelül pár százalékot javítunk azon a helyzeten, ami most van, illetve, ami most nincs, mert tulajdonképpen most így, az anonimitás mellett egyáltalán nem működik ez a rendszer. Ha pedig a szeretet jegyében nem kellene, hogy rokoni fokon legyen a petesejt-adományozó nő, ennek sokszorosát is el tudnánk érni.

A másik reprodukciós eljárás, amiről eddig itt nem volt szó, az egyedülálló nők lombikbébiprogramban való részvétele. Én azt gondolom, a mai világ követelményeinek, a mai társadalmi követelményeknek megfelelőn csak követjük tulajdonképpen a törvényünk alkotásával az elvárásokat. Az, hogy egy egyedülálló nő a lombikbébiprogramban részt vegyen - természetesen megfelelő kivizsgálások és kautélák mellett -, nem jelenti azt, hogy mi azt szeretnénk, hogy a gyerekek csonka családban nőjenek föl. Hiszen kerülhet egy nő olyan szituációba, hogy volt férje vagy lesz férje, volt élettársa, lesz élettársa, senki sem gondolja azt magáról, vagy nem határozza el, hogy gyereket vállalok, de soha többet nem akarok ennek a gyereknek egy apát. De elképzelhető, hogy egyrészt az egészségi állapota, a kora miatt a döntését meghozza, de ez nem jelenti azt - és ezt szerettem volna kihangsúlyozni -, hogy ez a módosító javaslat a csonka család mellé teszi le a voksot. Én azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen szintén lényegegesen megemelhetné Magyarországon a gyerekek születésének a számát.

A dajkaterhességet én egy nagyon különleges dolognak tartom, egy nagy áldozatvállalásnak, és egy olyan utolsó lehetőségnek egy olyan családban, ahol nem születhet gyerek, amit, azt gondolom, mindenféleképpen vétek elvenni. Az ilyen jogi problematikákat, amiket itt fölvetettek a képviselőtársaim, azt gondolom, hogy jóakarattal és jó hozzáállással egészen biztosan meg lehet oldani. Úgy egyébként pedig a legkevesebb problémát a dajkaterhességben azért látom, mert ott a dajka tulajdonképpen az adott házaspár ivarsejtjeiből képződött embriót, illetve magzatot hordja ki, tehát utána visszaadja nekik, és így a kör bezárul, tehát gyakorlatilag saját gyereke lesz annak a házaspárnak, aki a dajkaterhességet kénytelen vállalni, mert nyilván nem örömében és nem kényelmében választaná ezt.

Úgyhogy én mind a három módosító javaslatot továbbra is nagyon fontosnak és nagyon megfontolandónak tartom, és szeretném kérni a kormányzatot, hogy ezt még egyszer gondolják át.

Köszönöm szépen.