Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Számháborúba én sem szeretnék belemenni, mert mióta az eszemet tudom, a statisztikákban nem igazán hiszek, még a reprezentatív felmérések eredményében sem igazán hiszek.

Amikor azt látjuk, hogy a kutatások alapján javul az életszínvonal Magyarországon, csökken a szegények száma, ezzel ellentétben az ember a mindennapokban az utcán akár egy bevásárlás, akár bármilyen magánéleti vagy mindennapi tevékenység során azt tapasztalja, hogy ez nem változik, sőt, egyre rosszabb a helyzet.

Tehát a szavakkal lehet játszani, lehet azt mondani, hogy a depriváltság fogalmát belevesszük, és hogy hányan élnek ebben az állapotban, csak a depriváltság ingerküszöbe, ahogy csökken az életszínvonal, én úgy gondolom, hogy az emelkedik is. Tehát minél szegényebb egy társadalom, annál kevésbé érzik az emberek szegénynek magukat, mert mindenki a saját helyzetét másokéhoz viszonyítja, és amikor a szakadékok egyre tágabbak, és azt látják, hogy többen vannak náluk sokkal nehezebb helyzetben, habár ők mondjuk, a szociális szférában dolgozva minimálbér körül keresnek, mégis azt gondolják, hogy legalább biztos állásuk van, legalább biztos jövedelmük van, nem érzik magukat depriváltnak, és akár egy ilyen felmérés során ők nem sorolják saját magukat a szegények sorába. Tehát kicsit csalókák ezek a számok. Ha ebből indulunk ki, akkor nagyon sokszor tévútra juthatunk.

A javaslatra rátérve, természetesen egyetértünk abban, hogy a gyermekszegénység, a gyermeknélkülözés ellen küzdeni kell, mert a véleményem az, hogy ha a gyermeknek nélkülöznie kell, akkor teljesen mindegy akár társadalmi, akár egyéni szempontból is, hogy ez a szülők felelőssége, az ő társadalmi helyeztük, a szülők felelőssége-e vagy nem. Itt azt kell figyelembe vennünk, hogy ez a nélkülözés minél kisebb legyen vagy teljesen megszűnjön, ugyanis ezzel adjuk meg a lehetőséget arra, hogy ebből a még nélkülöző gyermekből egészséges mentális és fizikai körülmények következtében egy egészségesebb mentális szinten lévő felnőtt válhat, mint akár a szülei. Ezzel akár segíthetjük a társadalmi mobilitást is. Tehát természetesen egyetértünk azzal, hogy minden olyan eszközt fel kell használni ennek a célnak az érdekében, ami hozzásegíthet bennünket ehhez a célhoz, és ennek egyik része az, hogy kitágítjuk az ingyenes étkeztetés lehetőségét.

Ez felvet egy másik problémát is, a demográfiai helyzet problémáját. Szó volt már a családtámogatási rendszerekről. Én azt gondolom, hogy minden magyar országgyűlési képviselőnek az olyan törekvéseket támogatnia kell, ami ezen a helyzeten megpróbál változtatni.

Itt meg kell ragadnom az alkalmat, hogy erről a témáról beszéljek egy kicsit. Úgy gondolom, hogy akkora bajban vagyunk és akkora bajban leszünk, hogyha ezek a tendenciák így folytatódnak, hogy minden egyes képviselőnek minden egyes alkalmat föl kell használnia arra, hogy ezekről a problémákról beszéljen, hátha egyszer eljutunk a megoldás irányába is.

Tehát a demográfiai helyzet: elöregedő társadalomban élünk, ami nemcsak amiatt van, hogy egyre kevesebben, alacsony számban vállalnak gyermekeket, hanem amiatt is van, hogy a munkaképessé váló fiatalok ‑ akiket azért, zárójelben megjegyzem, a magyar állam költségvetéséből taníttattunk ki ‑, amint elérik a munkavállalói kort, befejezik a tanulmányaikat, egyértelmű, hogy azon gondolkodnak, hogy ne Magyarországon, hanem valahol külföldön vállaljanak munkát.

Egyik nap képviselőtársaimmal beszélgettünk erről a témáról. Belementünk lottózásba, mondtunk számokat, hogy a fiataloknak hány százaléka gondolhatja így, de én úgy gondolom, hogy a fiatalok többsége már ezen az alternatíván gondolkozik, és gondolom, hogy 90 százalék körül lehet azoknak a száma, akiknek megfordul a fejében ez a lehetőség is. Ez az, amin változtatni kell.

(12.10)

Ezen változtathatnak az olyan törekvések, amelyek ösztönözhetik a gyermekvállalást azzal, hogy újabb kedvezményeket adnak a gyermekeket vállaló szülőknek. A gyermekétkeztetés lehetőségének kitágítása is ebbe a kategóriába tartozik.

A másik pedig az, hogy a Jobbik képviselői a bekerülésük óta, sőt már a bekerülésük előtt is akkori politikusai azon az állásponton voltak, hogy a természetbeni juttatások irányába kell elmozdulni minden egyes juttatásnál, és ez nemcsak a szociális ellátásra vonatkozik, hanem egyéb juttatásokkal kapcsolatban is, hol finomabb, hol pedig keményebb, drasztikusabb formában. Éppen ezért a gyermekétkeztetés kitágítása is ebbe a kategóriába tartozik. Itt célzottan biztosan az a gyermek fogja megkapni ezt a lehetőséget, ezt a juttatást, aki célpontja is tulajdonképpen az Országgyűlés által meghatározott juttatásnak.

Egy-két esetben látjuk azt, hogy a kormány elindult ebbe az irányba, mégsem értjük azt, hogy ezt teljesen alátámasztó, sőt megerősítő, a Jobbik frakciójától jövő javaslatokat mégis miért söprik le az asztalról. Gondolok akár a szociális kártyára, ami egyértelműen bebetonozná és fixszé tenné az ellátások rendszerét, követhetővé, célzottá, és amire a törvényalkotó vagy az állam szánta.

Tehát az irány jó, de azt gondolom, még erősebb lépéseket kell tenni. Természetesen az összefoglaltak alapján azt mondom, mivel demográfiai helyzetet és nélkülöző gyermekeket látunk, ezért a Jobbik frakciója a javaslatot támogatni fogja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)