Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Megrendülten hallgatom a vitát. Látszik, hogy önök még soha nem üzemeltettek sem éttermet, sem szállodát, sem egyéb olyan vendéglátó egységet, ahol ezekről a kérdésekről valóban saját tapasztalattal rendelkezhettek volna, így néhány gondolatot hadd mondjak.

Tállai úr feltette a kérdést: muszáj nekünk? Tállai úr, nem muszáj. Ha elolvasta volna a törvényt, az van benne, hogy lehetőség van rá. A lehetőség azt jelenti, hogy vagy bevezeti valaki, vagy nem. Ha nem vezeti be, ugyanaz marad, mint eddig. Senkire nézve nem kötelező - ez az első. A második: a tisztességes vállalkozóknak, vendéglősöknek, szállodásoknak lesz egy lehetőségük, hogy gondoskodjanak a dolgozóikról. Talán ön is látott 60 éves felszolgálót, látta, milyen egészségi állapotban vannak a lábai, kezei, ízületei. Ezek az emberek általában a borravalót nem teszik félre befektetésként, amit életükben megkeresnek. Ott állnak a nyugdíj előtt, általában a vendéglátósok minimálbért adnak vagy valami egészen kevés pénzt, és a borravaló jelenti a családnak a megélhetést.

Most arra adunk lehetőséget, hogy valaki élete során folyamatosan tudjon gondoskodni magáról és a családjáról. Azt gondolom, hogy aki ezt választja, az felelősen gondolkodik magáról és a családjáról. Magyarországon 3,7 millió munkavállalóból 1 millió minimálbéren van foglalkoztatva, és ez a 3,7 millió munkavállaló adja azt az alapot, ami 10 millió magyarnak jelenti az egészségügyi és egyéb ellátást. Azt gondolom, hogy ezt a kört feltétlenül bővítenünk kell. Nem lehet az, hogy valaki kifizesse a másik helyett a járulékot. Ha önök ezt nem támogatják, akkor a feketegazdaságot támogatják. Erről lebeszélném önöket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)