Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Mátrai Márta, Fidesz, Molnár Róbert, Független Kisgazdapárt és Csáky András, Magyar Demokrata Fórum, képviselői önálló indítványaként benyújtott, a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a kormány támogatja és üdvözli.

A javaslat régóta időszerű kérdés megoldására irányul. Arra ugyanis, hogy a közhatalmi szerveknek, illetve a közfeladatot ellátó intézményeknek miként kell a nemzeti jelképekhez viszonyulniuk. Mikor beszéljünk e kérdésekről, ha nem ma? Mikor, ha nem az államalapításunk ezeréves évfordulóján? A hazát és a nemzetet jelképező ősi, mindnyájunk számára szent szimbólumok minden időben a magyar hazához és a magyar nemzethez való köteles hűségre emlékeztetnek valamennyiünket.

Mégis, ebben a nagy jubileumi évben, amely egyben szent év az egész keresztény világban, ha lehet, még aktuálisabb ennek az ősi kötésnek a megerősítése. A háromszínű zászló, a piros-fehér-zöld magyar trikolór hitem szerint ugyanúgy egyetértést, békességet, az összetartozás biztos tudatát sugározza ellenállhatatlan erővel, miként a Szent Korona is. Ugyanazt a furcsa torokszorítást érezte az az immár több mint százezer ember, aki január 1-je óta, amikor is ünnepélyes keretek között a Szent Koronát itt elhelyeztük, az Országház kupolacsarnokában felkereste a Szent Koronát, mint amelyet mi érzünk mindnyájan, amikor olimpiai győzelem díjkiosztásakor avagy éppen március 15-i ünnepségen felkúszni látjuk a magyar lobogót az árbocra.

Nemcsak kenyérrel él az ember, mondja az evangélium. Nemcsak a kézzel megfogható dolgok fontosak, nemcsak az ésszel megérthető, értelemmel felfogható dolgok irányítják életünket és a világot. Emberségünket, magyarságunkat, egész életünket azok a törvények, amelyek a szívben lakoznak, legalább olyan erővel és érvénnyel igazgatják. Leginkább e törvények létének és áldásos hatásának köszönhetjük, hogy bár a józan ész szabályai szerint már rég el kellett volna tűnnünk, mégis, megfogyva bár, de törve nem él nemzet e hazán.

Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági címer használata a jelképtörvény alapján általánosan elterjedt, és folyamatosan tapasztalható mind a középületekben, mind azok helyiségeiben, és természetesen az írásos dokumentumokon is. Ugyanakkor ettől teljesen eltérő a gyakorlat a Magyar Köztársaság zászlajának használata tekintetében. A közintézmények és közhivatalok szinte kizárólag a nemzeti ünnepeken tűzik ki épületeikre a zászlót. Ennek oka az lehet, hogy a jelképtörvény alapkoncepciója szerint a Magyar Köztársaság címere elsősorban az államiság jelképeként funkcionál, míg a Magyar Köztársaság zászlaja és lobogója a nemzetet kifejező jelkép. Ennek megfelelően a jelképtörvény a címer használatát szigorúbb szabályokhoz köti, míg a zászló használata tekintetében alapvetően megengedő jellegű. A jelképtörvény e sajátosságai arra irányulnak, hogy e két nemzeti jelkép funkciója megfelelő elhatárolást nyerjen, és eligazítsa a nemzeti jelképek tekintetében a lakosságot és a társadalom szervezeteit.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közszféra szervei részére csak a címer használata indokolt. A zászló kitűzése annál inkább is támogatandó e szervezetek épületein, mert nemcsak a magyar államiság kifejezése fontos, hanem az államszervezet nemzeti jellegének hangsúlyozása is egyre fontosabb kell hogy legyen mai világunkban, amikor a globalizáció, a nemzetekfelettiség erősödő folyamata lépten-nyomon tapasztalható. E folyamatoktól elzárkózni nem lehet, mert az alapvető nemzeti érdekeinkkel nem férne össze, hiszen a Magyar Köztársaság deklarált és részben már meg is valósult célja az euro-atlanti integrációba való bejutás.

Alapvető nemzeti érdekünk viszont magyarként való megmaradásunk is. Ennek a világban érvényesülő fogyasztói és tömegkultúra nem kedvez. Szerencsére elmondhatjuk, hogy messze vagyunk attól a sorstól, amely a százmilliós szláv közegben élő legközelebbi nyelvrokonainkat, a néhány ezres lélekszámú szibériai finnugor népeket, a hantikat és mansykat az elmúlt században és ma is folyamatosan fenyegeti. E népek az elmúlt 80 évben a kulturális kihalás szélére kerültek, saját anyanyelvi iskolák és értelmiség nélkül, illetve a hagyományos életmód felbomlásával. De éppen a nyelvrokonaink példáján okulva tudatában kell lennünk annak, hogy a tömeges kulturális és fogyasztói hatások olyan változások előidézői is lehetnek, amelyek alapjaiban rendíthetik meg egy nemzet identitását, önazonosságába vetett hitét. Ma, amikor a fiatalság nagy része Los Angelestől New Yorkig, Londontól Helsinkiig és Moszkváig, Madridtól Budapestig és Prágáig ugyanolyan ruhában jár, ugyanannál a gyorsétteremláncnál étkezik, és ugyanazt a zenét hallgatja, különösen fontos, hogy minden lehetőséget megragadjunk a nemzeti identitás megőrzésére és felmutatására.

Ebben az összefüggésben szemlélve a kérdést a kormány üdvözli azt a kezdeményezést, amely a most tárgyalt törvényjavaslatban is megnyilvánul, s amely nemzetünk köztiszteletben álló jelképe, a köztársasági zászló állandó jellegű kitűzésére kívánja kötelezni a közhatalmi szerveket és egyéb közintézményeket.

A közhatalmi szervek, az állami, önkormányzati szervek és hivatalok épületein kitűzött zászló azt jelenti az állampolgár számára, hogy nem csupán a hatalom épületébe, hanem az őt mint a nemzet tagját szolgáló nemzeti intézménybe lép be. Ha ez a gondolat áthatja mind az állampolgárokat, mind pedig a közhatalmi szervek tisztviselőit, jó okunk van abban reménykedni, hogy mindez hozzájárulhat a közhatalom működésének és a törvény tiszteletének a megerősödéséhez. Ez pedig forintban ki sem fejezhető haszonnal járhat a nemzet egésze és további fejlődése szempontjából. Ha tehát egy ilyen hatásnak csak a legkisebb esélye is látszik, azt az esélyt nem szabad elszalasztani.

Ugyanilyen fontos más közintézmények esetében is a zászló folyamatos jelenléte. Gondoljunk csak az iskolákra, ahol a jövő magyarsága, a jövő nemzedékei nevelődnek. Ha a gyermekeknek mindennapos élményük lesz a magyar zászlóval való találkozás, és a nevelők a zászló tiszteletére buzdítják őket, nemzeti érzéseik kifejlődése az egész nemzet javára szolgálhat, például akkor, amikor majdan az Európai Unió tagjává vált Magyarország polgáraként, mondjuk, olyan döntés elé kerülnek, hogy a hazánkban elsajátított ismereteiket itthon, vagy éppen idegenben kamatoztassák.

(10.40)

S ha majd nemzeti jelképeink tisztelete egy új Szent-Györgyi Albertet vagy egy új Gábor Dénest érő ilyen kísértésekkel szemben csak egy kicsit is segít a haza, az itthon maradás javára elbillenteni a mérleg nyelvét, akkor kötelességünk mindent megtenni ennek érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat ezeket a célokat jól szolgálja. Rendelkezései megfelelően illeszkednek a jelképtörvény szabályai közé, úgy is fogalmazhatunk, hogy kibontja annak rejtett tartalmát. A javaslat körültekintően határozza meg azt a szervezeti kört, amelyet a zászló folyamatos kitűzésére kötelez. Külön meghatározza azokat a legfőbb közjogi méltóságokat, akiknek nemcsak a hivatala épületén, hanem a rezidenciáján is folyamatosan kitűzve kell lennie a zászlónak, vagy felvonva a lobogónak. A zászló-, illetve lobogóhasználat egységessége céljából pedig helyesen rendelkezik arról, hogy a szükséges részletszabályok megalkotására a nemzeti kulturális örökség minisztere kap felhatalmazást.

Meg kell említenem, hogy a jelenlegi, talán mondhatom így, egészségtelenül felfokozott politikai légkörben jóleső volt tapasztalni, hogy a javaslat jelentőségét nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék pártjai is átérezték, és az általános vitára bocsátását támogatták. Remélem, hogy ez az egy irányba mutató politikai akarat a javaslat tárgyalása s megszavazása során is fennmarad. Erre utalnak egyébként az eddig benyújtott első módosító javaslatok is, amelyek részint mind az öt közjogi méltóság rezidenciája vonatkozásában előírnák a zászló kitűzését, részint pedig az a fontos módosító javaslat, amelyről már szó esett, ez ugyanis a hatálybalépés időpontját 2000. augusztus 20. napjában jelölné meg.

Mindezek a javaslatok jobbító szándékúak, ezért a támogatásuk megfontolandó.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)