A felszólalás szövege:

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/709. számú, az állami vagyongazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. és a térség további fejlődését segíti.

(11.50)

Mezőhegyes a példa arra, hogy a magyar állam jó tulajdonos is lehet. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény teremtette meg a jogi alapokat ahhoz, hogy a szocialista kormányok által 2004-re elprivatizált, Európa legnagyobb múltra visszatekintő ménesbirtoka újra a felvirágzás útjára lépjen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány célul tűzte ki, hogy a hazánk hagyományait őrző, természeti szépségekben igen gazdag ménesbirtokot állami szerepvállalással, a hagyományokhoz igazodó fejlesztésekkel a térség kiemelkedő mintagazdaságává és mezőgazdasági képzési, turisztikai szereplőjévé tegye. A terület jelentős agrár-kultúrtörténeti helyszín, amely a természetbeni adottságokon kívül épületeivel, berendezéseivel, a gazdaságban fellelhető hagyományos eszközeivel megőrzendő érték az utókor számára. A 2017-től újra fejlődésnek indult mintagazdaságban megvalósuló fejlesztések tudják szolgálni a honos lófajták fenntartásával történő lótenyésztést, a honos és más haszonállatok tenyésztését. Emellett növénytermesztéssel, gépesítéssel, öntözési technológiákkal, erdő- és vadgazdálkodással is foglalkozik. A mintagazdaság, a mezőgazdasági kutatások, a szakképzés, a felnőttképzés és az egyetemi képzés egyik legszínvonalasabb helyszínévé válhat hamarosan.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény, valamint a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény módosítását foglalja magában. Az állami vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatokat az Országgyűlés által meghatározott törvényi keretek között a kormány, a kormány tagjai, valamint a kormány tagjainak irányítása alá tartozó költségvetési szervek és a kormány tagjainak tulajdonosijog-gyakorlása alá tartozó szervezetek látják el.

Erre tekintettel szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy a kormánynak legyen lehetősége arra, hogy meghatározzon olyan személyeket, akik tulajdonosijog-gyakorlóként kijelölhetők. A törvényjavaslat az ehhez szükséges módosításokat tartalmazza, illetve a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény technikai jellegű módosításait biztosítja. A javaslat az első részben úgy módosítja a nemzeti vagyonról szóló törvényt, hogy a kormány határozatban meghatározhat olyan személyt, aki az állam tulajdonában álló vagyonelemek tekintetében tulajdonosijog-gyakorolóként kijelölhető.

A nemzeti vagyonról szóló törvény 7/A. § (1) bekezdése szerint jelenleg az állam tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorlók kizárólag a következők lehetnek: a) miniszter, b) központi költségvetési szerv, c) az állam 100 százalékos tulajdonában gazdálkodó szervezet, vagy d) az állam és az állam 100 százalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezet együttesen 100 százalékos tulajdonában álló gazdasági társaság. A javaslat alapján ez egészül ki egy új tulajdonosijog-gyakorlási lehetőséggel, a kormány egyedi határozatában meghatározott személlyel. A javaslat második része a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvény technikai jellegű módosítása, amely alapján a törvényben nem kerül sor a tulajdonosijog-gyakorló egyedi kijelölésére, hanem a tulajdonosijog-gyakorló személye az általános szabályok szerint kerül meghatározásra. A törvény 5. §-a jelenleg az alábbiak szerint fogalmaz. „A ménesbirtok szervei a tulajdonosi jogok gyakorlója, az igazgatóság és a felügyelőbizottság. A tulajdonosi jogok gyakorlója az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter”. Az 5. § (2) bekezdése kerül elhagyásra.

A zárásban pedig rendelkezik arról a javaslat, hogy az 1. § az Alaptörvény 38. § (1) és (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül. Az Alaptörvény e rendelkezései szerint ugyanis az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg. Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit az (1) bekezdés szerinti célokra tekintettel sarkalatos törvény határozza meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati szándék továbbra is változatlan: a Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság a térség kiemelkedő mintagazdaságává és mezőgazdasági képzési, turisztikai szereplővé váljon, amely nemcsak Mezőhegyes, hanem a térség fejlődését is segíti. Kérem, támogassák a törvényjavaslat elfogadását, Mezőhegyes további fejlődését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

GYŐRFFY BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő, az egyes agrárszabályozási tárgyú törvények módosításáról szóló T/3630. számú törvényjavaslat, ahogyan azt államtitkár úr is ismertette, 16 törvény módosítására tesz javaslatot. A javaslatcsomag célja alapvetően az Agrárminisztérium feladatkörét érintő törvények jogalkalmazók részéről felmerült, illetve az elmúlt évek tapasztalatai alapján indokoltan szükségessé vált szakmai módosítások elvégzése, valamint más törvényekkel való szabályozási összhang megteremtése. A javaslatcsomag célja továbbá az egységes jogalkalmazás elősegítése, a közfeladatok hatékonyabb ellátása. A törvényjavaslatban szereplő törvények módosítását a szakmai tapasztalatok, valamint az időközben történt jogszabályváltozások indokolják.Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottakkal egyetértve államtitkár urat nem szeretném ismételni, úgyhogy röviden szeretnék kitérni néhány technikai, valamint a dolgos hétköznapok munkavégzését egyszerűsítő, segítő módosításra. Elsőként a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény módosításában rögzítésre kerül, hogy a gazdasági aktáknak tartalmazniuk kell az adatszolgáltató élelmiszerlánc-felügyeleti információs azonosító számát, vagy ahogyan többen ismerjük, a FELIR azonosítót is.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvényt illetően eddig nem került meghatározásra a faanyag-kereskedelmi lánc fogalommeghatározásánál a szállítás, ami értelemszerűen a faanyag-termékpálya velejárója, szükségszerű része. Ez most pontosításra kerül. Az illegális fakitermelések és a vásárlókat megkárosító faanyag-értékesítés eredményes felderítéséhez az erdészeti hatóság számára szükséges a szállításhoz használt járművek adatainak ismerete. Az e-közigazgatási fejlesztések eredményeként mára számos társhatóság képes közvetlen hozzáférést biztosítani az adatbázisaihoz megfelelő törvényi felhatalmazás esetén. A kiegészítés ezt a hozzáférési lehetőséget teremti meg. A közvetlen hozzáférés mind a megkereső, mind a megkeresett hatóság számára egyszerűbb, olcsóbb, és gyorsítja a közigazgatási eljárás lefolytatását.

Egyúttal szeretném megköszönni, hogy az erdőtörvényt érintő módosítással többek között kamarai kezdeményezésre a megbízási szerződések ez év végén lejáró kivezetési határideje meghosszabbításra kerül.

Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai alapján módosul a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény. Itt két fontosabb módosítást szeretnék kiemelni. Fontos, hogy olyan nemzeti értékeket, amelyek nem köthetők településhez, megyéhez, de országos jelentőségűek, ágazati értéktárba felterjeszthessenek a javaslattevők, ezért a javaslat a minisztériumok számára kötelezővé teszi az ágazati értéktárak működtetését. Fontos továbbá, hogy a Hungarikum Bizottság döntést hozhasson a már felvett értékek leíró szövegének módosításáról, egyes értékek együttes címszó alatt történő, összevont kezeléséről vagy akár törléséről is.

Módosul továbbá a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi LXVI. törvény. Ha a földmérő nem egy telekalakítás vagy más földmérési munka során tünteti fel az alappontot, hanem önálló változási vázrajzzal, akkor, mivel ez az állami adatvagyon része, javasoljuk, hogy díjmentesség illesse meg. Ez véleményünk szerint ösztönzőleg fog hatni annak érdekében, hogy minél több alappont kerüljön bejegyzésre. A módosítás célja, hogy a Magyar Államkincstár számára az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerben történő felhasználáshoz az állami ingatlan-nyilvántartási, térképi adatbázisból előállított kataszteri fedvényadatok átadása szabályozva és biztosítva legyen.

Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény módosításánál két rövid pontosítással találkozhatunk. Az egyértelműség végett kimondásra kerül, hogy a törvény alkalmazásában hivatalos halőr tekintetében a működési területét érintő valamennyi halgazdálkodási vízterületet, halastavat, valamint annak partját kell érteni. A halgazdálkodási ágazatban történt változások következtében időszerűvé vált a halászati őr megnevezés hivatalos halőrre módosítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tartalmát megismerve nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a módosítások valóban a hatékonyabb közfeladat-ellátást, a hasznos és érdemi szakmai tapasztalatok érvényesítését hivatottak szolgálni. Kérem tehát, támogassák az önök előtt fekvő T/3630. számú törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(11.10)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány hónapja mutatta be többéves fejlesztési programcsomagját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a stabil és versenyképes birtokszerkezet megteremtése, a működési formák átláthatóvá tétele, az önkéntes együttműködések ösztönzése, a modernizáció felgyorsítása, a termés- és jövedelembiztonság javítása, illetve a teljes élelmiszerlánc fejlesztése érdekében.

(11.50)

A programban megfogalmazott célok megvalósítása érdekében két törvénymódosító javaslatcsomagot készítettünk elő. Az egyik javaslatcsomag a mező- és erdőgazdasági földek forgalmának szabályozásával kapcsolatos. A termőföld használatának kérdése nemzetpolitikai fontossággal bír. A hazánk EU-csatlakozásakor biztosított tízéves moratóriumi időszak lejártát követően léptek hatályba az új földforgalmi rendelkezések. Az új rendelkezések hatályosulásával kapcsolatban a kamara az elmúlt négy évben számos gyakorlati tapasztalatra tett szert. Ezek felhasználásával elérkezettnek látjuk az időt a földforgalmi törvény finomhangolására.

A törvényjavaslat a földek forgalmával kapcsolatos következő törvényeket módosítja: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt, illetve az ezen törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvényt, az úgynevezett feles törvényt, valamint a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvényt. A javaslat alapján módosulnak a földbizottságokra vonatkozó szabályok. A 2014-ben hatályba lépett új földforgalmi törvény eredetileg az úgynevezett helyi földbizottságoknak szánta feladatul a termőföld-adásvételek véleményezését. Tekintettel arra, hogy ezek nem alakultak meg, feladatukat a NAK területi szervei látják el. Több mint 12 ezer települési agrárgazdasági bizottsági tag vesz részt az eljárásban. 2014 óta évente 50-70 ezer termőföld-adásvételt véleményeznek a települési agrárgazdasági bizottságok, illetve a NAK megyei elnökségei.

A benyújtott törvénymódosító javaslat célja, hogy megerősítse a NAK és ezáltal a helyben lakó gazdák szerepét a földforgalom ellenőrzésében, és ezáltal segítse a birtokpolitikai célkitűzések megvalósulását, a termőföld magyar kézben tartását. A NAK területi szerveinek állásfoglalásával szemben jelenleg az önkormányzatok képviselő-testületéhez lehet kifogást benyújtani. Ezen testületek döntése ellen a bíróságon lehetett fellebbezni. A perköltségek megfizetése azonban egy vesztes per esetén nagyon sok kistelepülés működését is veszélyeztette, ha azok számossága jelentősen megnőtt.

A benyújtott törvénymódosító javaslat értelmében a képviselő-testületek a jövőben nem vennének részt az eljárásban. Csak hogy teljesen egyértelmű legyen: ezzel együtt a földbizottság döntése ellen továbbra is lesz jogorvoslati lehetőség a kormányhivatal döntésén keresztül, a kormányhivatal döntésével szemben pedig bírósághoz is lehet majd fordulni. A bíróság viszont a döntést nem változtathatja meg, csak új eljárásra utasíthat. Ennek oka, hogy a földbizottság célja mindig is a helyi gazdálkodói akarat megjelenítése, ami a köztudomású tények és a legjobb ismeretek alapján történt. Amennyiben a bíróság megváltoztathatná a döntést, úgy elvenné a helyi gazdálkodók szerepét, s maga a bíróság alakítaná a birtokpolitikát.

A törvényjavaslat újraszabályozza a vizsgálati szempontokat is az adásvételek vonatkozásában. Kifejezetten a helyben felmerülő, ott értékelhető körülmények vizsgálatát adja feladatul. A földbizottságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy egy-egy szerződés helyi szinten veszélyeztetie 1. az életképes gazdaságok kialakulását, 2. a helyi gazdálkodói közösségek kialakulását és fennmaradását, 3. a földpiaci viszonyokat, 4. a helyi gazdálkodók földszerzését. Ezen szempontok egyike sem célozza azonban azt, hogy hatósági árat vezessünk be a földekre, a helyi sajátosságoknak a jövőben is helyt kell adni. A tervezet egyértelműen kimondja: a földbizottságnak azt kell vizsgálni, hogy a földnek az ügylet szerinti ellenértéke alapos indok nélkül jelentősen eltére a helyben szokásos piaci értéktől.

A vételárat tehát a helyi viszonyok alapján kell vizsgálni. A célunk az, hogy a földet a jövőben is a valóban gazdálkodni kívánók szerezhessék meg, és ne váltsák fel nyaralók a szőlők helyét, amennyiben a benyújtott törvénymódosító több javaslatot is tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a visszaéléseket, és ezáltal igazságosabbá tegye a földforgalmi szabályozást.

A tervezet módosítaná az állattartók jogosultságát az elővásárlásra és előhaszonbérletre azzal, hogy a földek művelési ágának és méretének igazodnia kellene a tartott állatok takarmányszükségletéhez. Tehát például rétre, legelőre a szarvasmarhát vagy kiskérődzőt tartók jelentkezhetnének. Szigorodnának a következményei annak, ha valaki nem tartja be az elővásárlás során előnyt adó vállalt kötelezettségeit. Ebben az esetben azok a gazdák, akik az elővásárlási sorban hátrébb szorultak, eredeti áron megvásárolhatnák a termőföldet.

Amennyiben egyikük sem élne vételi jogával, akkor pedig az állam, vagyis az NFA venné meg a birtokot. A törvénymódosító csomag szerint, elfogadását követően, feles bérletet vagy részesművelési szerződést nem lehetne már kötni, a meglévők pedig legkésőbb tíz év múlva hatályukat veszítenék. Ennek oka, hogy ezekkel nagyon sokan többször is visszaéltek.

Immár földcsere esetében is szükség lenne a helyi földbizottság jóváhagyására, erre szintén a visszaélések miatt volt szükség.

Bevett gyakorlattá vált ugyanis, hogy egy kisebb, akár osztatlan közös tulajdonban álló földterületre becserélte magát a tulajdonos, majd később ezen területre hivatkozással élt elővásárlási jogával.

Az agrárium versenyképességének növelése szempontjából kulcsfontosságú az öntözés fejlesztése. Ennek érdekében a tervezet egyszerűsítené a közös tulajdonban álló területeken a földfelszín felett vezetett vízi létesítmények megvalósulását azzal, hogy az eddigi egyhangú döntés helyett egyszerű többségi döntést írna elő.

Az ismertetett témák különösen fontosak a hazai agrárium fejlődése szempontjából. Emiatt nyújtottuk be ezt a javaslatot Font Sándor és Jakab István képviselőtársaimmal. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, két részre lehet bontani a hozzászólásokat, nem is a hozzászólásokat, hanem a hozzászólások tartalmát, az egyik, ami az előterjesztésről szólt, a másik pedig az, amelyik általános agrárpolitikai diskurzusnak minősíthető. Kronológiai sorrendben próbálok válaszolni azokra a feltett kérdésekre, amelyeket feljegyzeteltem magamnak Először is Czerván György képviselőtársamnak köszönöm a támogató hozzászólást, és köszönöm a frakció partnerségét is.

(14.00)

A következő felszólaló Steinmetz Ádám képviselőtársam volt, aki valóban abszolút korrekt szakmai alapon közelítette meg ezt a kérdést; engedje meg, hogy én is így válaszoljak önnek. Szeretném mondani, hogy nem egy fellebbezés nélküli jogkörről van szó. Itt hadd válaszoljak általánosságban is, mert több képviselő is felvetette azt, hogy miért biztosítunk kasszációs jogot a bíróságoknak. Itt utalnék Apáti képviselő úr felszólalására is, hogy valóban nagyon nagy probléma az, hogy a bíróságok abban az esetben… Mondanék konkrét példát, ami talán megmutatja azt, hogy miért jutottunk el odáig, hogy hozzá kell nyúlni ehhez a jogszabályhoz.

Konkrét példa. Egy személy komoly vagyonhoz jutott, teljesen mindegy, milyen forrásból, és egy bizonyos területen nagyon komoly földvásárlásokat indított. Egyébként teljesen irreális áron az ottani viszonyokhoz képest, de legalábbis a helybeli gazdálkodók által fel nem érhető összegeket idetéve. Abban az esetben, ha összegyűlt neki a 300 hektár, szépen elajándékozta a gyerekének, aztán a másik gyerekének, aztán a feleségének. És amikor a helyi települési agrárgazdasági bizottságok, a kamara megyei elnöksége azt mondta erre, hogy ez nyilvánvalóan egy felhalmozási célú földvásárlás, mert nem szól másról, mint a pénzeszköz földvagyonba történő átmentéséről, akkor azt mondták, hogy nem támogatják a földszerzést.

Az a helyzet, hogy pillanatnyilag a bíróság nem tud mást vizsgálni, azt mondta, hogy ennek az embernek nincs 300 hektár földje, itt szó sincs felhalmozási célú ingatlanszerzésről. Tehát ezért mondjuk azt, hogy ne a bíróság folytasson birtokpolitikát, hanem adjuk meg a lehetőséget az eredeti jogszabályi gondolatiság szerint a helyben élő gazdálkodóknak. Ezért van szükség erre. Egyébként fellebbezési lehetőség van, ha a jogszabálynak nem megfelelő döntést hoz a kormányhivatal. Mert a kamara is az álláspontját mondja el, és a kormányhivatal az, amelyik végül meghozza a jogi értelemben vett végső döntést, és ezt a döntést egyébként bíróság előtt lehet támadni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt szeretném mondani, hogy az önkormányzatok vonatkozásában van egy szereptévesztés, ahogy az önkormányzatoknál is volt. Az önkormányzat nem jogosult arra, hogy szakmai alapon felülbírálja azt a döntést, amit a földbizottságként eljáró kamara megyei elnöksége hozott. Az önkormányzatnak egyetlenegy lehetősége volt: ha nem jogszabályszerű volt a döntés, akkor megváltoztathatta azt. Nagyon sok esetben egyébként az önkormányzatok próbáltak politikai, gazdaságpolitikai, birtokpolitikai, ha úgy tetszik, döntést hozni. Ebben az esetben természetesen mi éltünk azzal a lehetőséggel, hogy bírósághoz fordultunk.

A felszólalás többi része alapvetően talán a kamara működési elvét érintette. Képviselő úr, hadd mondjam, hogy ebben nem értünk egyet. Azon lehet vitatkozni egyébként, hogy a kamara önkéntes vagy kötelező tagsággal működjön. Azt gondolom, a kötelező tagságban óriási erő van. Egyrészről egy önkéntes kamara ilyen feladatokat, mint a földbizottság, nem tudna ellátni. Azt gondolom, így reprezentatív, és így van az a lehetősége meg mindenkinek, aki az agrárgazdaságban érintett, hogy véleményt formáljon.

Hogy hányan mennek el, azon lehet vitatkozni, ez egy nagyon szubjektív kérdés. Mert ha összehasonlítjuk egy önkormányzati vagy egy parlamenti választással, akkor soha nem fogunk olyan eredményeket kapni. Ne felejtsük el, hogy míg az egyik helyen nagyon sok helyen lehet leadni a voksot, egy kamarai választáson nem tudunk lehetőséget biztosítani minden településen arra, hogy ott a szavazati jogukkal éljenek az emberek. Ezért azt javaslom, hogy inkább hasonlítsuk össze más agrárkamarai választásokkal. Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy nincs okunk szégyenkezésre, hiszen ez a részvételi arány teljesen normálisnak számít más országokban is.

A tagdíj ár-érték arányában is hadd vitatkozzam önnel. Egyébként pont a kötelező tagság adta lehetőséget kihasználva indítottunk el olyan programokat, mint a jégkármérséklő rendszer, ami csak az idei évben több tíz milliárd forint értéket óvott meg a magyar vidéknek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kamara tagdíjbevétele körülbelül 7 milliárd forint, akkor azt hiszem, ezzel az egy programmal teljesítettük azt az elvárást, hogy az ár-érték arány valahol legyen pariban a befizetett tagdíjjal. Azt is hadd jegyezzem meg, európai viszonylatban egyáltalán nem tűnik túlzónak az a kamarai tagdíj, amit mi Magyarországon alkalmazunk.

Egyébként megkérdeztük a kamarai választások előtt egy reprezentatív közvélemény-kutatás alkalmával, hogy mit gondolnak a kamarai tagok arról, hogy a kamara elnöke országgyűlési képviselő. A zöme, nagyon nagy többsége azt gondolta, hogy ez jó, mert az érdekérvényesítésnek ez egy jó formája. De ezt a kérdést egyébként a kamarai választásokon eldöntötték, úgyhogy ebbe nem szeretnék a továbbiakban belemenni.

Hogy visszaélünke ezzel a lehetőséggel, ezt nyilvánvalóan a jövőbe mutatóan, a jövőre előre nézve csak ígérni lehet. Ugyanakkor hál’ istennek, van mögöttünk négy év, tisztelt képviselőtársaim, és ezt többeknek is szeretném mondani. Ebből a négy évből, azt gondolom, nem fognak tudni olyan példát hozni, ahol kimutatható lenne az, hogy akár a települési agrárgazdasági bizottságok, de legfőképpen a megyei elnökségek, amelyek földbizottságként járnak el, politikai indíttatású döntést hoztak volna. Én ilyen üggyel nem találkoztam. Ilyen szempontból nagyon nyugodtan állok a következő időszak elé is, hiszen politikai típusú döntést soha nem hoztak. Csak azért, mert valakinek más a politikai nézete, mint mondjuk, nekem vagy bármelyik másik kamarai vezetőnek, hogy valaki ezért ne tudott volna földet venni, ilyenről nem tudok. Ha mégis van, akkor kérem, hozzák a tudomásomra, mert én nem támogatom ezt a fajta hozzáállást.

A vezérszónokiakban a következő Varga László volt. Annyit hadd jegyezzek meg egyébként itt a parlament nyilvánossága előtt, hogy a vezérszónoki felszólalásokat úgy hallgattam végig, hogy a bizottsági ülésen ezek közül a felszólalók közül az égvilágon senkivel nem találkoztam. Nem voltak jelen ezen az eseményen, tehát olyannyira fontos volt ez. Bocsánat, elnézést, bizottsági tag nem volt jelen  akkor így mondom , Steinmetz képviselő úr késve érkezett oda; a többi vezérszónoki felszólaló vagy nem bizottsági tag, vagy nem vett részt ezen az eseményen. Bár azt megmondom egyébként, hogy az MSZP-nek, a DK-nak és PM-nek egészen pontosan összesen nulla képviselője van a Mezőgazdasági bizottságban. Ilyen óriási jelentőséget tulajdonítanak a magyar vidéknek. Csak akkor tudnak megnyilvánulni, amikor valamilyen formában üvöltözni kell a parlamentben, és vádolni bennünket olyanokkal, aminek a valósághoz nincs túl sok köze.

Varga képviselőtársamnak elmondanám azt, amit egyébként a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy én mondtam, hogy nem volt ott a felszólalók közül, aki bizottsági tag is. Tehát volte egyeztetés? Képviselő úr, volt egyeztetés. Azt gondolom, nem rejtettük véka alá azt a szakmai szándékot, amit most jogszabály formájában egy kodifikált anyagban a parlament elé tettünk.

Hogy mi azért dolgoznánk, hogy egy szűk kör használhassa a földet, ezt engedje meg, hogy visszautasítsam. Teljesen abszurd ez a fajta hozzáállás. Gondoljuk már végig, és azt kellene eldönteni, hogy kinek akarunk egy földbirtok-politika alakításával kedvezni. Kinek az érdeke az, ha nyakló nélkül emelkednek a földárak? A földet használó gazdálkodóknak vagy a spekulációs tőkét a mezőgazdaságba befektetni szándékozóknak? Szerintem nekünk nem lehet célunk az, hogy abszurd földáremelkedés legyen. És igen, megpróbáljuk ezeket lehetőség szerint kordában tartani, hogy lehetőséget biztosítsunk azoknak a kis- és közepes gazdálkodóknak, akik ebből szeretnének megélni, hogy hozzáférjenek ahhoz a termelési eszközhöz, ami az egész gazdálkodásuk alapja, nevezetesen a földhöz.

Varga képviselő úr, én nagyon nehezen élem meg azt, hogy a kamarai választás kapcsán ön ilyen kritikákat fogalmaz meg, hogy én miért vagyok a kamara vezetője. Elfelejti azt, kérem szépen, hogy az ön volt frakciótársa a Magosszal szemben induló MOSZ listáján indult. Nem értem, ha akkor az lehetett, akkor most ez miért probléma. Azt látom nagyon sok ellenzéki képviselőtől, hogy mivel önökből nem kért a magyar vidék, van egy elemi gyűlölet önökben a magyar vidékkel, illetve a magyar vidéket képviselőkkel szemben.

Köteles László polgármester úrnak viszont innen is meg önön keresztül is szeretném üzenni, polgármester úr valószínűleg nem tájékozódott kellőképpen a jogszabály hatályát illetően. Viszont, képviselő úr, önnek talán több felelőssége van ebben. Szeretném mondani, hogy az állami földek értékesítésénél a földbizottságoknak nincs szerepük. Itt vizionálni feladatot nem kell, mert amikor az állam értékesít, akkor a földbizottságnak nincs szerepe. Úgyhogy Köteles urat tessék megnyugtatni, innen én is megpróbálok üzenni neki, hogy ez az aggodalma teljesen alaptalan, nem kell félnie ettől.

Vadai Ágnes képviselőtársunk felszólalása meglehetősen hevesre sikeredett, amit én örömmel vettem, mert legalább volt szín az előadásban. Szakmai tartalmat viszont valamivel kevesebbet véltem felfedezni ebben. Azt gondolom, egy olyan kamarai rendszerről nyilatkozni, amikor kötelező tagság van és egy tag  egy szavazat, szerintem ennél reprezentatívabbat és ennél demokratikusabbat én nem tudok lerajzolni.

(14.10)

Segítsenek megérteni, hogy hogy tudnánk ebben előrelépni, mert én nem igazán látom, hogy hogy tudnánk ennél jobb modellt felvázolni.

Schmuck képviselő asszonynak, képviselőtársamnak a következőt szeretném mondani, amire egyébként több kormánypárti képviselő is utalt már, hogy mi a nagybirtokot képviseljük, ez egy elég extrém hozzáállás. Tehát mondjuk, személyesen engem ezzel megvádolni is egy elég abszurd kijelentés. Nem is tudom, hogy erre érdemben érdemese reagálni. De a következőt szeretném mondani, mert ugye, egy megnyilvánulása azért volt, hogy én a birtokkoncentrációt vizionálom, igen, viszont elfelejtette hozzátenni, hogy mi volt a mondatnak a vége.

Hiszen ha ez szóba kerül, én ezt mindig hozzáteszem: az, hogy birtokkoncentráció van, ha tetszik, ha nem tetszik, nemcsak nálunk, hanem az egész világban zajlik. Ez ellen nagyon nehezen tudunk tenni, viszont ilyenkor azt szoktam mondani, hogy igen, a birtokkoncentráció megállíthatatlanul halad. Két lehetőség van, és azt gondolom, ez az, amit elhazudni, ennek a mondatnak a második felét, komoly politikai felelősség.

Igen, koncentráció kétféleképpen mehet végbe, úgy, hogy a nagyhal megeszi a kishalat, vagy úgy, hogy a kicsik összeállnak, és úgy alakul ki egy koncentrált birtokszerkezet, hogy kialakul egy szövetkezeti, integrációs vagy egyéb más együttműködési forma. És ebben van felelősségünk, mindenkinek, kormánypárti és ellenzéki képviselőknek egyaránt, hogy a szövetkezetekért, azokért az önkéntes gazdálkodói együttműködésekért tegyünk, amelyek egyébként pont azt érik el, hogy a kicsiknek ne kelljen bedobni a törülközőt, amikor egy olyan gazdasági környezettel találkoznak, amit egyébként nagyon könnyen, nagyon rövid időn belül érezhetünk magunk körül.

Képviselő asszonynak még annyit hadd mondjak, hogy egy ügyészségi vizsgálat után, ami validálta a kamarai választási rendszert és a települési agrárgazdasági bizottságoknak a választását, szeretném elmondani, hogy 12 ezer embert választottunk meg, úgy, hogy helyben voltak a választások. Tehát nem gondolhatják komolyan, hogy 12 ezer ember megválasztását mi politikai alapon bonyolítottuk le! Ez egy egészen abszurd megnyilvánulás, ezt hadd utasítsam vissza.

Apáti képviselő úr földérték-meghatározásával kapcsolatban a hozamérték vonatkozásában tett megnyilvánulásához: valóban, személyesen mi erről beszéltünk, és szeretném megnyugtatni képviselő urat, hogy nem az a szándék, hogy eltérítsük a piaci viszonyoktól a földbirtok-politikában az árakat. Hanem egész egyszerűen, mondok egy példát, amivel szeretném érzékeltetni, hogy miért gondoljuk azt, hogy a hozamnak, hogy egy termőföld mire képes, igenis meg kell jelennie nem kizárólagosan, de valamilyen szempontként ebben az értékelésben.

Tegyünk fel egy olyan helyzetet, amikor akár egy Velencei-tavi, akár egy Balaton-felvidéki szőlőt szeretne megvásárolni egy gazdálkodó, de ha nem szőlőként tekint rá valaki, hanem mondjuk, egy panorámás ingatlanként, akkor onnantól kezdve már nem egy súlycsoportban lévő felek versenyeznek, mert az egyik egy panorámás telket lát benne, a másik pedig egy szőlőültetvényt. És a szőlőnek nyilván ilyen szempontból van egy hozama, ami meghatározza, hogy mi az az érték, amit ezért a földért ki lehet fizetni.

Adjuk meg a lehetőséget arra, hogy az önkormányzat természetesen belterületbe sorolhatja, és egyéb más ilyen feladatokat ellátva változtathat a településrendezési terven keresztül a struktúrán, de ezt ne ilyen fű alatti megoldásokkal segítsük, hanem inkább vessünk ennek gátat. Az önkormányzatnak más megoldása van, ha valamilyen területet szeretne építési ingatlanba tenni, de aki szőlőt szeretne azon továbbra is művelni, azt ne fosszuk meg ettől a lehetőségtől.

Képviselő úr, a gazdák segítése a célunk, efelől szeretném önt biztosítani, és várjuk a módosítókat, mert nem hisszük azt, hogy zsebünkben a bölcsek köve. Ha van olyan javaslata, ami az eredeti célokat alátámasztja, akkor örömmel fogadjuk be őket. Nem a leírt szövegben, hanem a cél elérésében vagyunk elkötelezettek.

Azokat a konteókat, amiket itt felvázolt, azokat én még nem hallottam, izgalommal hallgattam. Tehát sem a nemzeti bankos, sem a BMW-s sztorival én még nem találkoztam, úgyhogy, ha önnek ez garancia, hogy én még erről nem hallottam, akkor ezt a garanciát én önnek most itt a parlament nyilvánossága előtt megadnám.

Az almaföld vonatkozásában szeretném felhívni a figyelmét, hogy sajnos nem tudjuk ugyanolyan eszközökkel védeni az almatermelőket, mint mondjuk, a termőföldet, hiszen a föld az Európai Unió jogrendszerén belül is egy sajátos, speciális, korlátos forgalom alá vetett jószág, míg az alma egy más kategória. Tehát itt kérjük, hogy ne várja el tőlünk azt, hogy ezt a kettőt egyformán kezeljük, mert még ha erre szándék volna, akkor sem tudnánk megtenni.

Ander Balázs képviselőtársamnak annyit mondanék, hogy azért, mert hangosan mond valamit, nem lesz igaza. Viszont volt egy dolog, amiben egyetértettem a felszólalásában, hogy képviselő úr, ehhez ön nem ért. És ezt ne vegye sértésnek, én sem értek, mondjuk, az egészségügyhöz, én sem értek egyébként akár az atomenergiához.

De elhiszem egyébként, Magyar képviselőtársamat azért nem mint egy axiómafogalmazót hozzuk ide, én elfogadom, tisztelem az ő véleményét, de attól függetlenül nem gondolom, hogy amit ő mond, az a megkérdőjelezhetetlen valóság.

Az, hogy a nagyüzem foglalkoztasson több embert, azzal egyetértünk, és ha megnézzük, a kormányzati intézkedések ebbe az irányba hatnak. Meg kell nézni, hogy a SAPS-támogatások kifizetésénél meg egyáltalán, hogy mennyi támogatást vagy mekkora földet használhat egy-egy nagybirtok, ebben azért jól látszik az a kormányzati szándék, ami egyébként teljesen egybecseng azzal, amit ön is mondott.

Az NFA-val kapcsolatban még egy gondolat: az NFA nem vásárol földet, ezt szeretném mondani önnek. Tehát úgy, hogy odamegy, és vásárol földet, ez az NFA-nak alapvetően nem az elsődleges feladata. Az NFA feladata az, hogy ha elővásárlási jogosultként úgy látja, hogy itt olyan személy vagy olyan érdekkör szerez tulajdont, amit ő nem támogat, mert nem egyezik a birtokpolitikai célokkal, akkor ő ugyanazon az áron, mint ami a szerződésben bent van, mivel abszolút első helyen szerepel az elővásárlási sorban, élhet az elővásárlási jogával. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban nem követtünk el hibát, amikor a földtörvénybe ezt beletettük, én ezt most a mai napig is tartom, hogy ez egy nagyon helyes döntés volt. Az államnak az abszolút elővásárlási jogát megadtuk.

Tisztelt Képviselőtársak! Fazekas és Jakab képviselő uraknak köszönöm a támogató szavakat az előterjesztők nevében is. Azt gondolom, hogy nagyon sok szempontból megvilágították azt, amit én is próbáltam pontszerűen kifejteni. Természetesen nagyon hosszan lehetne még vitázni, de talán maga a jogszabály-módosítás, ami itt most előttünk fekszik, az hosszabb zárszót nem igényel.

Annyit még tényleg utolsó gondolat gyanánt, hogy amennyiben van olyan szakmai javaslatuk, amit szeretnének megvitatni velünk a részletes vita keretein belül, akkor azokat tegyék meg a módosítók benyújtási határideje előtt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az előző napirendi pontnál említettem, két törvénymódosító csomagot készítettünk elő, és a földforgalmi javaslatok mellett az agrárium szereplőinek versenyképességét javító törvénymódosításokat is kezdeményeztünk. Itt a következő törvényeket érintik a javaslatcsomag egyes részei: elsőként a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényt, aztán a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt, a vízi társulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvényt, a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényt, illetve a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvényt. A javaslat régi szabályozási hiányt pótol azzal, hogy szabályozott keretek közé emeli a védett állatok, mint például a vadludak által okozott károk megtérítését. Eddig ezen fajok esetében a természetvédelmi hatóságnak kellett gondoskodni a riasztásról, befogásról, gyérítésről, azonban nem volt meghatározva rendelkezés arra nézve, hogy ki viseli a kárt, ha ez elmarad. A javaslat abból indul ki, hogy az egyes állatfajok védettség alá helyezése nyomós közérdek, és az elrendelés jogalapja az állam közhatalmi funkcióiból ered. Ha pedig az állam egyik szerve nem vagy nem megfelelően látja el a feladatait, és amiatt következik be a károkozás, a hatóságnak kártalanítást kell fizetnie a károsultnak.

A javaslat tükrözi azt a célt, miszerint a természeti környezet védelméért való felelősséget megfelelő módon ki kell egyensúlyozni az egyén és a közösség között. 2015-ben elfogadtuk az új vadászati törvényt, amely megoldásokat adott a vadgazdálkodást érintő alapvető kihívásokra. Az azóta eltelt időszak gyakorlati tapasztalatai azonban indokolttá tették a jogszabály finomhangolását.

(14.20)

A törvényjavaslat módosítja a törvény hatályát azzal, hogy csak a vadászterületnek minősülő területre és a természetes környezetben, vadon élő vadfajra terjed ki a törvény hatálya. A javaslat a gyakorlati igények alapján lehetővé teszi a vadgazdálkodási tájegység határának módosítását az üzemtervi időszak lejártakor, valamint a vadászatra jogosultak együttes kezdeményezése alapján az üzemtervi időszakon belül is.

Okafogyottá vált mostanra viszont és az eljárásokat lassítja, hogy a vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a haszonbérlőt előhaszonbérleti jog illeti meg, így ez a lehetőség a jövőre nézve megszűnik. Szintén az életszerűséget szolgálja az a módosítás, miszerint a biztosítandó vadkáralap összegét csökkenteni lehet azon összeggel, amelyet az adott vadászati év október utolsó napjáig vadkárért már ténylegesen kifizettek.

A módosítás kitér a vízgazdálkodási társulások küldöttgyűlései által 2012. december 27. előtt meghatározott fizetési kötelezettségekre. A jövőben ilyen kötelezettségek teljesítését csak a közgyűlési szinten elrendelt határozat alapján lehet majd követelni.

A szakképzési törvény módosítását az OKJ egy korábbi átalakítása teszi szükségessé: az erdészeti és vadgazdálkodási technikus szakképesítés különvált, van most már erdésztechnikus és vadgazdálkodási technikus szakképesítés is.

Az agrárkamarai törvényt érintő javaslat tartalmazza a jövőben ellátandó új szolgáltatásokat, mint például a digitális agrárakadémia működtetését, a helyi földbizottsági feladatok és a mezőgazdasági és az erdészeti gépkezelői jogosítvány megszerzésével összefüggő feladatok ellátását. Ezenkívül a korábbi tapasztalatok tükrében módosulnak a kamarai választásokkal kapcsolatos, valamint az adatszolgáltatást érintő szabályok. Utóbbi lehetővé teszi például az őstermelők proaktív értesítését bizonyos határidők lejárta előtt.

Az ismertetett témák mind előmozdíthatják a hazai agrárium fejlődését, így kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Czerván képviselőtársamnak köszönöm a pozitív, támogató gondolatokat. Bízom benne, hogy a többi frakció részéről is meg tudjuk majd szerezni a támogatást a benyújtott módosítóhoz. Steinmetz képviselőtársamnak válaszolnék először. Vadászati ügyben nem először beszélünk, hisz mielőtt még a parlamentben találkoztunk volna, ha jól emlékszem, egy fácánvadászaton volt lehetőségünk személyesen megismerkedni. Szeretném biztosítani arról, hogy csak teljes egyetértés esetén lehet a tájegységi határt módosítani, tehát akkor, ha abban minden érintett egyetért. Ha van négy-öt szereplő, és abból csak egy is nem egyezik bele a módosításba, akkor a módosítás nem fog megtörténni.

A Marcal folyó vonatkozásában remélem, hogy nem a saját szülőfalum vonatkozásában kapott ilyen jelzést, mert úgy tudom, hogy ott minden rendben van. (Dr. Steinmetz Ádám: Nem.) Köszönöm.

A kifüggesztés vonatkozásában teljes mértékben egyetértek. Óriási problémák voltak. A közelmúltban is volt szerencsém ilyen ügyben a panaszt meghallgatóként részt venni, hogy kifüggesztették a vadászterületet, és az ellenérdekelt fél a lejárat előtt két nappal letépte X települési önkormányzat, ahol ki kell függeszteni, egyikének a hirdetőtáblájáról. Az egyébként többször is felmerül, hogy hogy kell ezt kifüggeszteni, az önkormányzatoknak elzárt helyen, valamilyen üvegkalitkában kellene tartani, vagy őriztetni, a jó ég tudja. Talán sokkal egyszerűbb, ha a digitalizáció irányába lépünk.

Azt gondolom, hogy a vadkáralap vonatkozásában nincs ellenérdekelt fél, és ezt Varga képviselőtársamnak is hadd mondjam. A gazdálkodónak is ahhoz fűződik érdeke, hogy a vadkáralapba ne kelljen beletenni azt a pénzt, amit már kifizettek. Mert abban az esetben, ha van egy vadkár, amit a vadgazdálkodó augusztusban kifizetne, de ha ezt nem vonhatja le abból az összegből, amit bele kell tegyen az őszi időszakban a vadkáralapba, akkor egész egyszerűen azt fogja mondani a gazdának, hogy nem fizetem ki, csak majd novemberben, mert akkor nekem az egy dupla tehertételt jelent.

És az a gazdálkodónak is jó, ha le tudja vonni a vadgazdálkodó ezt az összeget, mert akkor lehet, hogy már augusztusban megkapja. Azt hiszem, hogy ez mind a vadgazdálkodónak, mind a gazdálkodónak jó.

Steinmetz képviselőtársam tett egy utalást a korlátozott látási körülmények közötti vadászatra. Azt gondolom, hogy a fegyverlámpára gondolhatott talán, de ez nem volt számomra egyértelmű. A fegyverlámpával kapcsolatos szabályozások szerintem egyértelműen jó irányba mennek, és a kellő szigort adják.

A különös rendeltetésű területek vonatkozásában, amiről itt szó van, tudni kell, hogy legalább 50 százalék, sőt kivétel nélkül  elnézést, nem vagyok ebben naprakész, de az én ismereteim szerint minden esetben  50 százalék fölött van az állami terület aránya. Tehát jogi értelemben eddig is meg lett volna, ezen módosítás nélkül is a lehetősége arra a földtulajdonosi gyűlésen a többségi állami tulajdonosnak, hogy felmondja az előhaszonbérletet. A mostani szabályozásban az van, hogy ha a bruttó terület 50 százaléka plusz 1 hektár úgy dönt, hogy az előhaszonbérleti jogot megszünteti, akkor erre eddig is volt lehetőség. Viszont most egész egyszerűen, mivel ez a jog amúgy is benne van egy személy mint tulajdonos, a magyar állam vonatkozásában, ezzel csak gyorsítjuk az eljárást, hisz nem kell még ezzel is időt tölteni, tehát gyorsabban felmondható, ha az a szándék, hogy felmondják, ha meg nem, akkor pedig teljesen értelmetlen erről vitázni.

Varga képviselőtársamnak annyit szeretnék mondani, hogy négy ellenzéki képviselő van a Mezőgazdasági bizottságban. Az én ismereteim szerint a Fidesz-frakció abba nem szólt bele, hogy ez a négy tag hogy legyen felosztva. A magam részéről ebbe ezután sem szeretnék beleszólni, azt gondolom, hogy ez az ellenzék saját belügye. Ha minél sokszínűbb, természetesen mi annak csak örülünk. Én támogatom önt, de ebben maximum az elvi támogatásomról tudom biztosítani.

A védett állatok által okozott kár vonatkozásában természetesen én nagyon egyetértek azzal, ha azt mondjuk, hogy próbáljuk meg a gazdákat támogatni, és nem szankciós eszközökkel rákényszeríteni arra, hogy egy-egy védett értéket, legyen az növény vagy állat, óvjon. De itt arról beszélünk, hogy mi van akkor, ha mégis kár keletkezik, mert azt valakinek ki kell fizetni. S én azt gondolom, ha közérdek az, hogy egy-egy természeti értéket védjünk, akkor az azáltal okozott kárt is közpénzből kell megtéríteni, és nem egy-egy gazdálkodóra rákényszeríteni annak az elviselését.

Vadai Ágnes képviselőtársam nincs itt. Vadai Ágnes képviselőtársamat hallgatva egy olyan eset jutott eszembe, mint amikor bekötik három embernek a szemét, akik még nem láttak elefántot, és az egyiket az ormányához állítják, a másikat az oldalához, a harmadikat pedig a lábához. S amikor megkérdezik őket egy elzárt szobában, hogy milyen az elefánt, az egyik határozottan állítja, hogy olyan, mint egy fa, a másik azt mondja, hogy olyan, mint egy fal, a harmadik meg azt mondja, hogy olyan, mint egy kötél, és meg vannak győződve róla, hogy igazuk van. Képviselő asszony is nagyon határozottan állít valamiről valamit, amiről csak részfogalmai vannak, de legalább magabiztosan teszi mindezt.

A KAP-támogatások vonatkozásában mondta azt, hogy enélkül nem versenyképes a magyar agrárium. Hát igen, de ez nem magyar sajátosság, hanem egy európai átlagos helyzet, aminek van alapja, mégpedig az, hogy olyan szigorú előírások vonatkoznak az európai termelőkre, amiket ha betart, a világpiacon egész egyszerűen nem tud versenyképes lenni. Pont ezért van a közös agrárpolitika, cserébe viszont a világ legszigorúbb élelmiszer-biztonsági környezete és szabályrendszere vesz körül bennünket. Nem tudom, hogy ezt miért a magyar gazdálkodóknak kell felróni.

Örülök egyébként, hogy hiányérzete van a képviselő asszonynak, hogy mi hiányzik ebből a jogszabályból. Egész nyugodtan nyújthatott volna be saját maga is módosítót. De hadd mondjam, hogy nekem is hiányérzetem van, mert a DK mindig csak akkor tart sajtótájékoztatót, amikor feljelentik a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát, de akkor soha nem állnak ki a sajtó nyilvánossága elé, amikor kiderül, hogy alaptalan marhaságokat beszélnek, és vádolnak bennünket mindenféle koholt ökörségekkel. Majd kérem, hogy alkalomadtán, nem kell minden egyes után, csak ha majd öt-hat összegyűlik, akkor elég lesz, ha tartanak sajtótájékoztatót. De ezt a hiányérzetem én is hadd tegyem már ide önök elé.

Hogy mennyit nőtt a teljesítmény nyolc év alatt, amikor önök voltak kormányon, és mennyit nőtt az elmúlt nyolc évben a mezőgazdaság versenyképessége, teljesítménye, nos, ezek számok szerint mérhetők. Azt gondolom, hogy ezekben butaság vitázni, egész egyszerűen a figyelmükbe tudom ajánlani, hogy ezeket a számokat hasonlítsák össze, és azt gondolom, hogy ezzel a vita el is fog dőlni. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet, és kérem a képviselőtársakat, hogy válaszoljanak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az általános vita során már ismertetésre került, a törvényjavaslat a földek forgalmával kapcsolatos három törvény módosítását tartalmazza. Ezek: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló ’13. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény, illetve a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény. A törvényjavaslat az elmúlt két hétben a Törvényalkotási bizottság ülését megelőzően a Mezőgazdasági bizottság ülését is megjárta, módosító javaslatot azonban a Törvényalkotási bizottság tett. Ezek közül a legfontosabbakat szeretném a következőkben kiemelni.

Pontosításra került a „helyben lakó szomszéd” fogalma. Gyakori problémát okozott ugyanis az a helyzet, amikor településhatáron lévő helyrajzi szám vonatkozásában egy valóban szomszédos helyrajzi szám tulajdonosa nem tudott élni elővásárlási, előhaszonbérleti jogával, csak azért, mert másik közigazgatási egységhez tartozott az adott helyrajzi szám. Azt gondoljuk, hogy így a továbbiakban élhetnek majd ezen jogosultsággal azok a földtulajdonosok vagy földhasználók is, akiket településhatár választ el a szomszédos területtől.

Versenyképességünk javítása kiemelt célunk a mezőgazdaság területén is. Ennek érdekében a módosítás egy olyan kiegészítést is tartalmaz, miszerint az állattartókkal egy ranghelyen kapnak elővásárlási és előhaszonbérleti jogot a szántók esetében a vetőmagtermesztők, kert, szőlő vagy gyümölcs esetében pedig a kertészeti tevékenységet folytatók. Ezen tevékenységi formák közös jellemzője, az állattenyésztéshez hasonlóan, hogy magas hozzáadott értéket állítanak elő, így indokolt a megegyező kiemelt ranghely biztosítása.

A helyi földbizottságok vonatkozásában egyértelműen kimondásra kerül az ügyféli jogállás, valamint az, hogy a földbizottság állásfoglalását ügyféli nyilatkozatként kell értékelni, tehát nem egy megdönthetetlen nyilatkozatról van szó, mint ahogy ellenzéki képviselőtársaim próbálják azt beállítani.

A vételi jog alkalmazása kapcsán garanciális szabályként bekerül a javaslatba, hogy a vételi jog gyakorlása esetén annak elszenvedője számára a joggyakorlástól számított 30 napon belül kerüljön sor a vételár teljesítésére. A vételi jogosultak sorrendjét a mezőgazdasági igazgatási szerv állítja össze a helyi földbizottság által támogatottak körében, az egykori elővásárlási ranghelyük alapján.

Egyértelművé váltak a vételárra vonatkozó rendelkezések is. Szó sincs hatósági árról. A termőföld ellenértékét a felek alkufolyamata határozza meg. Nem elfogadható viszont a rendkívül hosszú megtérülési időt eredményező ellenérték. Emiatt a törvény egy 20 éves időszakot jelöl meg megtérülési időnek, az adott föld jövedelemtermelő képességét figyelembe véve, amitől alapos indok esetén a felek természetesen el tudnak térni.

Ez a rendelkezés a gazdálkodók érdekét védi a spekulánsokkal szemben. Mindenki, aki mást állít, az a magyar vidék ellen van. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a javaslatot. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Igen, elnök úr. Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ahogy az általános vitában is ismertetésre került, az agrárgazdaság versenyképességének elősegítése érdekében a törvénymódosító javaslat több jogszabály módosítását is tartalmazza. A rend kedvéért elmondanám ezeket: a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény; a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény; a vízi társulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény; a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény; illetve a Magyar Agrár, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény.A törvényjavaslat az elmúlt két hétben a Mezőgazdasági bizottság, majd a Törvényalkotási bizottság napirendjén is szerepelt. A lefolytatott általános vitának és a bizottsági vitának igazából egy konklúziója van mindannyiunk számára, mégpedig az, hogy a komplett magyar baloldalnak nincs egyetlenegy agrárpolitikusa sem, nincs egyetlenegy agrárpolitikusa sem a magyar parlamentben, hisz folyamatosan olyan személyek hozzászólásait kell hallgatni, akik elmondják, hogy egyébként nem értenek ahhoz, amiről beszélnek, de attól függetlenül türelmesen végighallgatjuk ezeket. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

Az eljárás során elfogadott módosításokat szeretném önökkel ismertetni. A vadgazdálkodási törvény kiegészül azzal a rendelkezéssel, hogy mentesülnek a kizárólag vadászíjjal, ragadozó madárral vagy magyar agárral vadászók a gyakorlati vadászlövészet vizsgarész alól, lévén egy kizárólag tűzfegyver nélkül vadászni kívánó személytől nem indokolt megkövetelni a gyakorlati lövészeti vizsgát. Idevonatkozóan hatályát veszíti a rendelkezés, hogy a vadászíjjal történő vadászat esetében egy különös igazolást is magánál kell tartania a vadásznak, ugyanis a vadászjegy már egyébként is tartalmazza az íjjal történő vadászatra való utalást.

Egy eddig eltérő eljárást egységesít az a módosítás, miszerint a vadkár felmérése során akkor is ki kell értesíteni a vadászatra jogosultat a szemléről, ha azt a közjegyző kezdeményezi, ezzel szinkronba kerül az eljárás a bíróság vagy a jegyző által kezdeményezett eljárással.

(12.50)

A módosítás az agrárkamarai változásokat érintően is módosul. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a jelenleg hatályos szöveg megalkotásával nem volt jogalkotói cél, hogy mondjuk, 50 ezer embert egy napon, egy adott időpontban összeültessen és meghatározott napirenddel vitát folytasson le. Ez ugyanis ellentétes lenne mind a jogalkotói szándékkal, mind pedig a józan ésszel, amelyet a bíróságnak vizsgálnia kell, különösen azokban az esetekben, ha egy jogszabályt értelmeznek. Ráadásul a kamarai választások során tapasztalhattuk, hogy a közjó sem sérült, mivel közel 50 ezer kamarai tag nyilvánította ki akaratát meglehetősen egyhangúlag.

A fenti pontokat mind a Mezőgazdasági bizottság, mind pedig a Törvényalkotási bizottság támogatja. Kérem, hogy képviselőtársaim is tegyenek így, és szavazatukkal támogassák azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is tegyünk egy számvetést, nézzük meg, hogy a ’80-as években hol tartottunk. Az öntözött területek nagysága mintegy 300 ezer hektár volt. A 2000-es évek végére (sic!) sajnos ez a szám alig 100 ezer hektárra csökkent, ami egyébként a hazai termőterületnek mintegy 2 százalékát teszi ki, ez európai összehasonlításban is drámaian alacsony, és bizony azt kell látni, hogy az elmúlt 20 esztendőben ezen a számon érdemben változtatni nem tudtunk.Nézzük, hogy ez a vízhiány-víztöbblet okozta kár az agrárium oldaláról számszerűsítve mit is jelent! Az utóbbi években tapasztalt szélsőségek a termelőket a termésbiztonság megteremtésére sarkallták. Erre a legjobb példa, hogy miért is gondokodnak így a gazdák, ha összehasonlítjuk a 2015-ös esztendőt, amikor aszály miatt kukoricából mintegy 6,5 millió tonna került betakarításra, szemben az egy évvel korábbi, 2014. évi 9 millió tonnához képest. Ennek következtében csak ebből az egy növénykultúrából egy év alatt az agrárium vesztesége meghaladta a 100 milliárd forintot, úgy, hogy egyébként felszíni vizek vonatkozásában mi egy víztermelő ország vagyunk.

Az ágazat átlagos vízkárvesztesége, ha éves átlagban tekintjük ezt, akkor 55 milliárd forintra tehető. Ebből az aszály 40 milliárd forintért, a belvíz pedig 15 milliárd forintért tehető felelőssé. Nem csekély összegről beszélünk.

A hazai agrárium 2010 óta egy jelentős fejlődést tudott felmutatni, azonban a további növekedéshez a vízgazdálkodás fejlesztése nélkül nem tudunk nekikezdeni. A termésbiztonság javítása létfontosságú feladat, a kormány ezt felismerte, és kiemelt figyelmet fordít az öntözésfejlesztésre.

Itt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy a termésbiztonságon túl az öntözés nemcsak azt eredményezheti, hogy egy-egy terményből stabilan tudjuk hozni azokat az átlagokat, amelyeket öntözés nélkül nem tudnánk produkálni, hanem arról is szó van, hogy olyan növényi kultúrákat is szélesebb körben tudunk termeszteni, amik egyébként az öntözés nélkül nem termelhetők rentábilisan. Itt akár a vetőmagra, akár az ipari zöldségekre is gondolhatunk.

Az öntözési idény vonatkozásában volt egy nagyon fontos döntés az elmúlt időszakban, hisz a díjmentes aszálymonitoring-hálózat bevezetésén túl egy-egy hónappal, március 1-jétől október 31-ig meghosszabbításra került az öntözési igény, így a gazdálkodók most már két hónappal tovább jutnak kedvezményesen öntözővízhez.

(12.10)

Emellett fontos megemlíteni a bürokráciacsökkentés jegyében, hogy a gazdálkodók az eddigi öt év helyett immár húsz évre is kaphatnak vízjogi üzemeltetési engedélyt, és bizony az engedélyezés is könnyebbé vált, noha még mindig lehetne ebben is előrelépni. Ugyanakkor lehetővé tettük, hogy a tartósan vízhiányos időszakban a bejelentéshez kötötten lehessen az öntözést megkezdeni, tehát az engedély nem szükséges hozzá.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egy vízigényfelmérést végzett  ahogy arra államtitkár úr is tett egy utalást , hisz az öntözésfejlesztési stratégia megalkotásáról szóló kormányhatározat kapcsán feladatul kapta ezt a kamara, és ’17-18 fordulóján ez a munka elvégzésre került. Ennek során a kamarai falugazdászok összesen 40 ezer termelő adatát rögzítették, illetve mintegy 1,2 millió hektár területet mértek fel. Ezáltal országszerte parcella szintjén láthatóvá vált a valódi öntözésfejlesztési szándék, és ami legalább ennyire fontos, az is, hogy mi akadályozza azt, hogy ez az öntözésfejlesztés elkezdődjön.

Az ilyen okok között fellelhető az, hogy nem áll rendelkezésre a felszíni víz, sok gazdálkodó tart a bürokratikus terhektől. Az öntözéses gazdálkodást hátráltatja bizony az elaprózódott birtokszerkezet, illetve a termelői együttműködések hiánya is  ennek a múltból mai napig ható következményét a gazdák a bőrükön most is érzik , a tulajdonosi hozzájárulások megszerzésének a bonyolultsága, egyes területeken a vízátvezetési anomáliák. Illetve azt is figyelembe kell venni, hogy bizony öntözésfejlesztés vonatkozásában a beruházás hosszabb távon térül meg, és bizony ezekhez komoly önerő is szükséges.

A felmérés eredménye alapján a jelenleg öntözött területek mintegy 87 százaléka négy megyére esik. A legnagyobb területaránnyal Jász-Nagykun-Szolnok megye képviselteti magát, 30 százalékkal, majd ezt követi sorban Békés 23, Hajdú-Bihar 19, Csongrád megye pedig 15 százalékkal. A jövőbeni öntözni kívánt területek vonatkozásában  tehát a tervekről beszélek  a már most is öntözésre berendezett 140 ezer hektárral együtt mintegy 400 ezer hektár jött ki. A jelenlegi öntözött területekhez képest a jövőbeni öntözési igények is ugyanabban a négy megyében összpontosulnak.

Nyilvánvalóan a kultúra, az öntözési technológia ismerete, illetve az a jó példa, amit a most is öntöző gazdálkodók mutatnak, azért itt tetten érhető. Itt a területarányok azonban már eltérnek az öntözni kívánt területek tekintetében. A legnagyobb területaránnyal Hajdú-Bihar megye rendelkezik, 39 százalékkal, ezt követi a sorban Békés megye 18, Jász-Nagykun-Szolnok megye 17, végül Csongrád megye 10 százalékkal.

A következő évekre előirányzott feladatok egyaránt vonatkoznak egyébként a vízkínálati és a vízkeresleti fejlesztésekre és az ezeket támogató intézkedésekre. A vízkínálat fejlesztése kapcsán említést érdemel az állami művek rekonstrukciója, illetve a nem állami művek esetén a kataszter elkészítése, a beékelődő művek állami vagyonkezelésének a lehetősége, valamint az önkormányzati művek rendeltetésszerű üzemeltetésének a megoldása.

A vízkeresleti fejlesztés vonatkozásában pedig meg kell említeni a termelői együttműködések támogatását. Itt államtitkár úr utalt az öntözési közösségre mint egy újonnan létrehozandó együttműködési formára, ami azt gondolom, hogy egy jó megközelítése az egyébként a vízigényfelmérés alkalmával feltárt problémáknak is.

A közösséget legalább két mezőgazdasági termelő részvételével lehet megalakítani, és jogi személyiségként kell működtetni. A speciális közérdekűséggel egyenértékű vízátvezetési szolgalom megteremtését, a további jogszabályi egyszerűsítések végrehajtását is említeni kell, ezen túl az öntözött területek előhaszonbérleti jogának kialakítását. Ez egyébként az öntözéssel foglalkozó gazdálkodóknak régi vágya, igénye, s azt gondolom, hogy egy jogos elvárás is az ő részükről.

Szeretném még megemlíteni a jogszabályi egyszerűsítések végrehajtását, az engedélyezési eljárás gyorsítását, illetve azt, hogy a szakhatósági eljárások egyszerűsödnek, hisz most már az NFK által egy ablakon keresztül lesznek ezek intézhetőek. Említést érdemel még, hogy támogató intézkedésként megjelenik a mezővizes középfokú oktatás, a szaktanácsadás és a felnőttképzés megerősítése, illetve, hogy az öntözési ismeretek elterjesztése érdekében bemutatóközpont is kialakításra fog kerülni.

A tervek szépek, azt gondolom, hogy ebben eddig sem szenvedtünk hiányt, ugyanakkor fontos, hogy forrásokról is be tudunk számolni ezen koncepció vonatkozásában. Az öntözésfejlesztési feladatokhoz állami forrás is kerül. A következő tíz esztendőben mintegy 17 milliárd forint áll rendelkezésre a vízkínálat és a vízkereslet fejlesztésére. A 17 milliárdos éves keret elsősorban a vízkínálat fejlesztését támogatja annak érdekében, hogy a csatornák víz szállítására alkalmas állapotba kerüljenek ott, ahol egyébként valóban van öntözési igény.

Vannak folyamatban lévő vízkínálat-fejlesztési beruházások, ezeket vegyük sorba, hisz már ebben az évben elkezdődtek a munkálatok. A kamarai vízigényfelmérés eredményeivel összhangban hét kiemelt beruházásnak már az előkészítése is folyik. Ezek sorban a homokhátság, valamint a Szarvas-holtág vízpótlása, a Keleti-főcsatorna és övcsatornáinak rekonstrukciója, kapacitásbővítése; Jánossomorja és térségének vízpótlása, Tiszakécske öntözőcsatornái, a taktaközi öntözőcsatorna, és végül, de nem utolsósorban a kettős működésű csatornák rekonstrukciói, kiemelten a Hajdúságban.

A hazai forrásokon túl a vidékfejlesztési program is rendelkezésre áll. Az itt meghirdetett öntözéstámogató felhívást folyamatosan harmonizáljuk az igényekhez, kiemelve a legfontosabbakat, miszerint jogerős elvi vízjogi engedély a kérelemhez csak a legszükségesebb esetekben csatolandó. Az osztatlan közös tulajdon esetén egyszerűbb lesz a tulajdonosi hozzájárulás. A támogatható tevékenységek elszámolható kiadásai 20 százalékkal megemelkedtek. Továbbá lehetővé vált az egyszeri elszámolás választása, illetve kollektív beruházás esetén további 10 százalékkal emelkedik a támogatásintenzitás. Így akár már 70 százalékos támogatásintenzitást is el lehet érni, illetve az új szabályozás szerint létrejövő öntözési közösség is pályázhat majd ezekre a forrásokra. Felhívásra jogosultak a mezőgazdasági termelők, azok csoportjai, külön kiemelve egyébként a fiatal mezőgazdasági termelőket, akik a vidékfejlesztési program más kiírásaihoz hasonlóan 10 százalékos intenzitásemelést tapasztalnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Reális cél, hogy 2022-ig mintegy 100 ezer hektárral bővüljön, azaz megkétszereződjön az öntözött területek nagysága Magyarországon. Sem agrárszakmai, sem más szempontból nem lehet megkérdőjelezni a klímaváltozást, amely egyre inkább kihat a hazai termésbiztonságra, ezáltal a lakosság élelmiszerekkel történő biztonságos ellátására. Az öntözés ezért több mint gazdasági érdek.

A megfelelő vízbiztonság megteremtése, valamint a jelenlegi kihívásokkal küzdő mezőgazdasági vízgazdálkodás problémáinak feloldása ma már közérdek. Ezt szem előtt tartva kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák az asztalon fekvő javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYŐRFFY BALÁZS, a Mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény fő célja az öntözéses gazdálkodás elterjesztése és a termelés hatékonyságának javítása. Ezen célok figyelembevételével a törvényjavaslatot mind a Mezőgazdasági bizottság, mind a Fenntartható fejlődés bizottsága, majd, ahogy az előbb hallottuk, a Törvényalkotási bizottság is tárgyalta. A Mezőgazdasági bizottság által elfogadott legfontosabb módosításokat szeretném most ismertetni a tisztelt Házzal. A javaslathoz kapcsolódóan megfogalmazott módosítások többnyire technikai jellegűek, ezalól néhány kivétel van.A törvényjavaslat az öntözési szolgalom alapításának lehetőségével a vízátvezetés problémájára kíván megoldást nyújtani. Ennek érdekében a módosítás egyértelművé teszi, hogy a szolgalom csak vonalas vízi létesítmények kiépítésére és üzemeltetésére vonatkozik, ez alapján más földrészletén egyéb jellegű vízi létesítményt, mint például kutat nem lehet létesíteni. Egyértelművé válik, hogy harmadlagos műhöz történő csatlakozás a jogszabályoknak megfelelően vízjogi engedély alapján történhet, amihez a harmadlagos mű üzemeltetőjének hozzájárulása is szükséges.

Rögzítésre került, hogy az öntözési kerület kijelölése során figyelembe kell venni a vízföldtani szempontokat is, és hogy az öntözésfejlesztési tervet módosítani kell, amennyiben a vízgazdálkodási feltételek megváltoztak. Változik a környezeti körzeti terv hatályosságának időtartama is. Ezen témát jelentősége miatt a Törvényalkotási bizottságban külön is megvitatták. Az eredeti előterjesztésben 15 év szerepelt, ugyanakkor ez a 15 év semmilyen formában nem illeszkedett egyéb más időtartamokhoz, így a Mezőgazdasági bizottságban 10, majd a Törvényalkotási bizottságban egy 20 éves javaslat szerepel. Megjegyzem, hogy szerintem a Mezőgazdasági bizottság többsége a 20 évvel is egyet tud érteni, csak valamilyen formában kellő ritmusa legyen ennek a számosságnak.

A módosítás eredményeképpen az öntözési igazgatási szerv a környezeti körzeti tervet nemcsak az öntözési közösségek, valamint a területi küszöbértéket elérők számára készíti el, hanem külön méltánylást érdemlő más területekre is. A törvényjavaslat és a most ismertetett módosítások alkalmasak a termésbiztonság javítására, a megfelelő vízbiztonság megteremtése ugyanis hosszú távon segítheti elő a lakosság egészséges hazai élelmiszerekkel történő folyamatos és kiegyensúlyozott ellátását. Ez pedig az érintett gazdálkodók versenyképességének fejlődését is jelentős mértékben támogatja.

A fenti pontokat a Mezőgazdasági bizottság támogatta, kérem képviselőtársaim támogatását is. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

GYŐRFFY BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2018-ban kiadott, „Erősödő agrár- és élelmiszer-gazdaság, jólétében gyarapodó vidék” című javaslatcsomagjának az egyik kiemelt pontja volt az, hogy a mezőgazdasági adózást, illetve a működési formákat górcső alá kell venni, és valamilyen formában újragondolni, hisz ez a szabályozás maholnap húszéves lesz, és az a szabályozási környezet, ami húsz évvel ezelőtt egy egészen jó lehetőséget adott a vidéken élőknek a boldogulásra, most nagyon sok esetben már nemhogy nem segíti, hanem bizonyos gazdálkodási formák esetében akár gátja is lehet a további fejlődésnek. Hiszen ha megnézzük, hogy azok az értékhatárok, amik most jellemzőek, mikor lettek elfogadva, akkor azt látjuk, hogy ezek igazából az elfogadás pillanatában is már igazak voltak, ugyanúgy 600 ezer forint ma is a személyi jövedelemadó bevallásának határa, mint akkor volt, és lássuk be, a kétezres évek elején teljesen mást ért 600 ezer forint, mint manapság. Azt gondolom, hogy ez egy tényszerű megállapítás, viszont azoknak, akik ezzel együtt kell hogy éljenek, ez nem vigasz. Azt gondolom, hogy ezt különösebben indokolni nem is szükséges.

(16.40)

Ha megnézzük, hogy egy családi gazdaság esetében milyen küszöböt jelent akár a 8 millió forintos értékhatár, amely a kistermelői költségátalány alkalmazásának a lehetőségét adja meg, akkor azt látjuk, hogy mondjuk, egy öttagú családi gazdaság, ha kiszorozzuk 8 millióval, egy 40 millió forintos árbevételig tud élni azokkal az adókedvezményekkel, amelyeket a törvény számára biztosít, egész egyszerűen nem érdekelt abban, hogy olyan beruházást valósítson meg, ami az árbevételét 40 millió forint fölé viszi, mert egész egyszerűen több megy el a réven, mint ami jön a vámon. Hisz az adózási kedvezmények elvesztése azt jelenti számára, hogy noha fejleszt, kevesebb lesz a jövedelme, mint előtte volt, hisz az adózási ágon nagyon komoly károkat kell hogy elszenvedjen.

Tehát abban voltunk érdekeltek, és azon dolgoztunk, hogy ez ne így legyen, és egy olyan adózási és olyan működési környezetben lehessen boldogulni a vidéken, ami nemhogy gátolja, de sokkal inkább ösztönzi a vidéken élőket, akár az őstermelőket, akár a családi gazdálkodókat, hogy fejlesszenek, hogy beruházásokat vigyenek végbe, hisz a magyar agrárgazdaság technikai, technológiai megújítása mindannyiunk érdeke.

Fontosnak gondoltuk, hogy mindezt jogi személyiség formájában is lehessen végezni, tehát akár egy olyan társas vállalkozás indításával vagy átszervezésével, ami valóban lehetőséget biztosít a különböző fejlesztésekre. Magyarországon kulcsszerep jut a családi működési formáknak, hisz alapvetően erre épül a mezőgazdaságunk gerince. Mintegy 290 ezer őstermelői igazolvánnyal rendelkező ember van, 23,5 ezer családi gazdaságban 83 ezer családtag gazdálkodik, kérelmet azonban ehhez képest, mondom, hogy csak 168 ezren nyújtottak be. Azt gondolom, ez is jól mutatja, hogy nagyon sok olyan, őstermelői igazolvánnyal rendelkező vagy családi gazdaságban tag személy van ma Magyarországon, aki valódi tevékenységet az agráriumban nem végez, viszont a kedvezmények elérhetősége miatt, a családnak így tudva segíteni, kiváltja az őstermelői igazolványt, vagy a családi gazdaság tagjává lesz.

Két éven keresztül dolgoztunk ezen az anyagon, két éven keresztül került ez finomításra, és szeretném megköszönni az agrártárcának, a Pénzügyminisztériumnak és az igazságügyi tárcának azt a konstruktív hozzáállást, amivel ezt az alapötletet odáig tudtuk vinni, hogy most már itt, az Országgyűlésben tudunk erről beszélni.

Magabiztos vagyok a jogszabály tartalmát és az elérni kívánt célokat illetően, hisz nagyon sok gazdafórumon vettünk részt akár a kamara, akár a Magosz szervezésében, a gazdálkodói társadalom egyértelműen várja ezt a jogszabályt. Az eddig elvégzett számítások alapján mindenkinek legalább változatlan helyzete lesz, de a gazdálkodók zömének egyértelműen egy pozitív változást jelent ez a jogszabály az életében.

A legfontosabb elemeket mondom a jogszabályból. Három működési formát érdemes megkülönböztetni, az őstermelőt, az őstermelők családi gazdaságát és a családi mezőgazdasági társaságok körét. Az őstermelők esetében nagyon sok életpillanat mutatta meg azt, hogy az a szűkítő szabályozás, amely most megvan, az miért nem életszerű. Gondoljunk itt arra, hogy ha valakinek van egy kis csík szőlője, ami nyilván nem feltételez egy agrárvállalkozást, de mondjuk, egy őstermelői tevékenységgel műveli azt, és a szomszéd is egy hasonló gazdálkodó, és ha neki van egy eszköze, mondjuk, egy permetezője a traktor mögött, akkor ha ő a sajátját lepermetezi, akkor a szomszédét igazából csak akkor tehette meg, hogy lepermetezi, ha mondjuk, egyéni vállalkozást vált ki, mivel őstermelőként ilyen jellegű szolgáltatást nem végezhetett. Legyünk őszinték, sokkal valószínűbb volt az, és sokkal életszerűbb, hogy ezt valahol a szürkezónában megoldották.

Azt gondolom, hogy akkor tesszük jól a dolgunkat, ha a mezőgazdaságból élőket nem kényszerítjük bele egy ilyen élethelyzetbe. Teremtsük meg azokat a kereteket, amellyel nekik lehetőségük van jogszabálykövető módon élni az életüket, de ehhez egy olyan jogszabályi környezet kell, amit be is tudnak tartani. Vagy gondoljunk akár a falusi turizmusra, hisz ha valakinek van otthon háztájiban sertése, és mondjuk, ő azt nem élőállatként szeretné értékesíteni, hanem a vidéki turizmusban gondolkodva, mondjuk, egy falusi vendégasztalt akar működtetni, ő ezt őstermelőként eddig nem tudta megtenni. Azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha a továbbiakban ezt a lehetőséget biztosítjuk a számukra.

Fontos, amire egyébként államtitkár úr is utalt, változás lesz az, hogy ha valaki őstermelőként végez egy tevékenységet, akkor a továbbiakban azt már egyéni vállalkozóként ne akarja csinálni. Azt hiszem, hogy itt sem a mostani szabályozási keretben az motiválta az embereket, hogy minél több vállalkozási formát tudjanak működtetni, hanem egész egyszerűen optimalizálták a lehetőségeiket. Ha megadjuk azokat a kedvezményeket, amelyeket most is bír, akkor biztos vagyok benne, hogy senki nem akar ugyanarra a tevékenységi körre egyben őstermelő, egyéni vállalkozó lenni, esetleg még egy vállalkozást, egy társas vállalkozást is elindítani erre. Most azért jellemző az, hogy a családon belül az egyik kft. a másiknak számláz azért, hogy az adózási körülményeket optimalizálják. Azt hiszem, ez a napi gyakorlat is jól megmutatja, hogy ez a szabályozás szükségszerű, időszerű, és kezelendő kérdéseket tesz az asztalra.

600 ezer forint az a küszöbérték, ami alatt nem is kell még csak az adóbevallásba sem beleírni az őstermelői bevételt. Ez a szám emelkedni fog megközelítőleg egymillió forintra. Azért megközelítőleg, mert ez a szám egy szorzatként jön ki, és ez az egyik legfontosabb változás szerintem a mostani hatályos jogszabályhoz képest, hogy nem egy statikus számot találunk a jogszabályban, hanem egy olyan értéket, ami a minimálbér változásával nyomon követi az élet változását, tehát egy dinamikus eleme lesz ennek a szabályozásnak. Kétféle adózási lehetőségből választhatnak az őstermelők, egyrészről az átalányadózást vagy a tételes költségelszámolást. Azt gondolom, hogy tételes költségelszámolást valószínűleg senki nem fog választani, miért is választana, az egész rendszer arra van kitalálva, hogy adjunk egy könnyítést azoknak, akik őstermelők, és az átalányadózással segítsük őket.

Ennek óriási jelentősége van, hisz az Európai Unión belül a közös agrárpolitika világában élve nagyon más lehetőségünk nincs, csak az adópolitika, hogy segítsük a mezőgazdasági termelőket. Megnéztük egyébként az európai benchmarkokat, hogy egy idegen szót használjak, ki hogyan kezeli ezt. Szinte minden országban van egyébként a mezőgazdasági termelőket segítő adózási szabályozás, de sokkal jobbat, egyébként halkan jegyzem meg, még a mostaninál sem találtunk. Ennek ellenére mi ennél jobbat akarunk csinálni, és meggyőződésem, hogy az a jogszabály, amely a Ház előtt fekszik, egyébként egyértelműen jobb, mint a mostani hatályos.

A 8 millió forintos határ, ami a kistermelői költségátalány felső küszöbértéke most, nagyságrendileg 10 millió forintra fog emelkedni, 10 millió forintos árbevétel alatt igazából nem kell adót fizetniük az őstermelőknek. Azt gondolom, hogy ez egy óriási segítség. És ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a 8 millió forintos küszöbérték azt váltotta ki a mai magyar vidékből, hogy szétírták a gazdaságokat. Tehát azokat a gazdasági egységeket, amelyek egyébként egy szerves egységként működtek, papíron széjjelírták, mert így tudták optimalizálni az adót, egyébként komoly fejtörést okozva ezzel a bankoknak, hisz a finanszírozás egy elképesztő komoly feladatot rótt a pénzintézetekre, amikor el kellett dönteni, hogy valaki finanszírozható vagy nem. Legyünk őszinték, nekünk, politikusoknak is, amikor gazdaságpolitikát kell csinálni, nagyon nehéz úgy jó döntéseket hozni, hogy valójában csak megsaccoljuk, hogy hány mezőgazdasági termelő is van ebben az országban, hány gazdálkodóegységgel van nekünk dolgunk, amikor mi agrárgazdaságot akarunk alakítani.

20 millió forintos értékhatár nagyságrendileg az, amely mellett az átalányadózást igénybe lehet venni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon méltányos értékhatár. És egy komoly változás a mostanihoz képest, hogy ha valaki most a 8 millió forintot akár csak egy forinttal is meghaladja az árbevétel vonatkozásában, akkor a 8 millió 1 forint után kell neki már személyi jövedelemadót fizetnie. A most előttünk fekvő szabályozás ehhez képest azt mondja, hogy csak az értékhatárt átlépő összegre kell megfizetni a személyi jövedelemadót. Tehát, ha például valaki egymillió forinttal átlépi a küszöbértéket, ezt a nagyságrendileg 10 millió forintot, akkor a jogszabály vélelmezi, hogy az egymillió forintból 100 ezer forint a jövedelem, és a 100 ezer forint jövedelem után kell a 15 százalékot megfizetni, a példát végigvive, 15 ezer forintot. Tehát 11 millió forint árbevétel mellett 15 ezer forint személyi jövedelemadó megfizetésére kötelezett a gazdálkodó.

(16.50)

Én azt gondolom, hogy ez egy meglehetősen méltányos adóteher. Ezzel is tudjuk segíteni egyébként a vidéken élőket.

Fontos különbség a mostanihoz képest, hogy a támogatások sem a bevételi értékhatárba, sem a jövedelem számításába nem fognak majd beszámítani, így ez is egy komoly változás a mostanihoz képest.

Az őstermelők családi gazdasága a közös őstermelői igazolvány és a családi gazdaságok jogutódja, ha úgy tetszik, ahelyett választható működési forma lesz. Itt egy határt szabtunk annak, hogy mégis meddig kelljen bővíteni egy családi gazdaságot, mert az őcsg valójában az őstermelőknek egyfajta szorzata: ha ketten vannak benne, akkor dupla értékhatárokról beszélünk, ha hárman, akkor háromszoros, ha négyen, akkor négyszeres értékhatárokról beszélünk. Viszont négynél több családtagot már felesleges bevonni a rendszerbe, hiszen további kedvezményt ez nem biztosít. Azt gondolom, hogy ez egy méltányos dolog, hiszen nagyon sok esetben a mai környezetben egy-egy vállalkozásnak az adóterhét az határozza meg, hogy kinek hány élő közeli hozzátartozója van. Ez semmiképpen nem egy objektív adózási alap, ezt is érdemes volt megváltoztatni.

A következő kategória a családi mezőgazdasági társaságoknak a köre, ami teljesen új a magyar agrárszabályozás életében, hiszen erre eddig nem volt példa. Az a kft., bt., szövetkezet vagy erdőbirtokossági társulat válhat őcsg-vé, amely két feltételt teljesít: ad egy, hogy kizárólag erdő-, mezőgazdasági tevékenységet és ezekhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet végez; ad kettő, a tagok között hozzátartozói viszony vagy annak láncolata áll fenn. Ez is egy komoly változás a korábbiakhoz képest, hogy nem közeli hozzátartozókat követelünk meg, hanem hozzátartozókat vagy azok láncolatát. Aki „családi mezőgazdasági társaság” pecsétet kap  ezt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarában kérheti majd , az egy fontos különbséggel tud gazdálkodni, mondjuk, egy nem csmt kft.-hez képest, hogy ő családi gazdálkodónak minősül. A földforgalmi szabályozásban, mindannyian tudjuk, hogy van különbség aközött, hogy valaki családi gazdálkodóként akar termőföldet venni vagy nem családi gazdálkodóként, hiszen az elővásárlási sorban a családi gazdálkodó megelőzi a nem családi gazdálkodókat.

Az adózás oldaláról természetesen a kft.-khez is vagy bt.-khez, a társas vállalkozásokhoz is hozzá kellett nyúlni, hiszen a felszólalásom elején említett üvegplafont át kellett törnünk. Arra kellett ösztönözni a vállalkozásokat, hogy fejlesszenek, hogy beruházásokat vigyenek végbe, ami növeli az árbevételüket, és ehhez igazából a különböző vállalkozások saját tulajdonosainak fizetett bérleti díj adómentessége adta az ötletet, hogy hogy lehetne ezt más bevételi forrásokra is kiterjeszteni. Így jutottunk el odáig, hogy akkor legyen adómentes, szja- és taomentes az, ha valaki a kapott normatív támogatást kiveszi a cégéből. Vagy legyen tao- és szjamentes az, ha valaki a termőföldnek, amit utána odaad legalább 15 évre a cégének, a vételárát ki tudja venni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én azt gondolom, hogy egy nagyon komoly változás előtt áll a magyar vidék, ez a jogszabály nagyon komolyan és jó irányba befolyásolja a működésüket. Úgyhogy én arra kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák ezt a javaslatot, hiszen azt gondolom, ezzel tudunk a magyar vidék szolgálatában nagyon sokat tenni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a taktikai szót. Először is köszönöm szépen a hozzászólásokat, és egyébként köszönöm azt is, hogy a preambulumban szerepelhet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mint egyébként a tervezetet kezdeményező és a kidolgozásában oroszlánrészt vállaló szervezet. Azt gondolom, a kollégáimnak is megköszönöm erről a helyről azt a munkát, amit ebbe belefektettek, hisz nagyon sok erőfeszítés van ebben, és köszönöm a kormánynak a nyitottságát, hogy így állt ehhez hozzá. Nyilván büszkeség itt állni és erről a témáról, idézőjelben, ahogy itt ezt hallottuk, vitatkozni, ami számunkra oly kedves, és amibe az elmúlt években oly sok energiát fektettünk. Néhány gondolatot azért hadd mondjak. Nagyon sajnálom, hogy a három megjelölt képviselő hölgyből, aki vezérszónokit mondott, már csak egy van itt. Ez énnekem azt is mutatja, hogy milyen jó lenne, ha az ellenzék soraiban lennének olyan politikusok, akik az agráriumban, az agráriumból élnek, és akkor a vezérszónoki után talán nem mennének el, amikor egy ilyen súlyos témát tárgyalunk, mert szívesen válaszolnék néhány felvetésre.

Egyrészt: a generációváltás érdekes módon egy nagyon támadott része lett ennek a jogszabálynak, vagyis nem is a jogszabálynak, hanem ennek apropóján az egész agrárpolitikának. Egy érdekes társadalmi jelenségről van szó: itt egyesek azt képzelik, hogy a mezőgazdaság egy aranybánya, miközben meg azzal szembesülünk, hogy vajmi kevesen akarnak ezzel foglalkozni, és a generációk, akik látják közelről ezt, valahogy mégsem tartják annyira vonzónak.

És akkor itt én szeretném ezt a nagy egységfrontot tovább erősíteni azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor az Európai Unióban próbáljuk már egységesen képviselni az ágazat érdekeit, mert egyébként ilyenekkel, mint a Green Deal meg a biodiverzitás stratégiája éppen most akarjuk tönkretenni ezt az ágazatot. Tehát olyan abnormális eszközöket tűznek ki, amelyeket nem fogunk tudni teljesíteni, egyébként úgy, hogy a célokkal még egyet is értünk. Tehát én ezt szeretném felerősíteni önökben, hogy védjük továbbra is az ágazat érdekeit, mert van mit.

A támogatáspolitika is szóba került meg a földbirtok-politika, egy-két számot hadd mondjak már ide. Támogatáspolitika: a vidékfejlesztési programban több mint 80 százalékát a kis- és közepes vállalkozások kapták meg annak a közel 1500 milliárd forintnak, amivel most gazdálkodhatunk. Magyarország, ha jól tudom, ilyen típusú elvonást, mint a degresszió, egyedüliként vezetett be az Európai Unióban. A földbirtok-politika következtében a 2010-ben jellemző 40 százalék családi gazdaságok és 60 százalék társas vállalkozások aránya helyett most ott tartunk, hogy 55 százalékát a földterületeknek a családi gazdaságok művelik. Kérem, miről beszélünk? Itt azért ne csináljunk úgy, mintha az ellenkező irányba haladtak volna a dolgok!

Vadai képviselő asszony felvetésére szeretnék reagálni. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közfeladatot lát el, arra kap uniós vagy hazai finanszírozást. A jogszabálytervezetekben való közreműködést vagy azoknak a kezdeményezését ez nem tartalmazza, ezt a kamara tagjai által befizetett tagdíjból fedezzük, tehát ez nem egy olyan feladat, amiért mi állami finanszírozást kapunk. Úgyhogy már engedtessék meg, de én azt gondolom a munkatársaim nevében is, hogy jár a köszönet azért a munkáért, amit elvégeztünk.

Schmuck képviselő asszonynak szeretném megköszönni a hozzászólását. Láthatóan nagyon felkészült az anyagból, ami számomra jóleső érzés, és szeretnék is reagálni arra, hogy a saját gazdaságban előállított termékek feldolgozásával kapcsolatban egy módosító indítvány már, mondhatom azt, szinte elkészült. Mi is érzékeltük azt a problémát, amit ön felvetett, úgyhogy ebben teljes mértékben egyetértek önnel.

Szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy az őcsg vonatkozásában, tehát az őstermelők családi gazdasága esetében ott alkalmazott is értékesítheti az előállított terméket. Ez a dinnyéseknél volt egy visszatérő probléma, erről Pócs képviselőtársam sokkal többet tudna nyilatkozni mint aki a témában napi szinten is érintett.

Az élelmiszerről egy gondolatot hadd fűzzek ide, mert ez nagyon sok esetben így elsikkad. A jövedelem arányában, tehát relatíve az élelmiszer Európában soha nem volt olyan olcsó, mint most. Egyébként az európai gazdálkodók, nyilván a magyar gazdálkodókat is ideértve, érdeme az, hogy a technológiában folyamatosan tudnak fejlődni úgy, hogy egyébként egyre kevesebb pénzt akarnak adni nekik az Európai Unióban, és egyre szigorúbb elvárásokat fogalmaznak meg velük szemben.

Varga-Damm Andrea képviselőtársamnak hadd reagáljak még egy felvetésére, aki, azt gondolom, nem jól értelmezte a jogszabályt, vagy legalábbis én szeretném azt hinni, hogy a jogszabály pontosan fogalmaz, és ő értette félre. Tehát a csmt nem egy polgári törvénykönyv szerinti vállalkozási forma lesz, az nem egy olyasmi lesz, mint a kft. vagy az rt., hanem az egy olyan kiegészítő pecsét lesz egy kft., rt. vagy szövetkezet homlokzatán, amit a kamara ad abban az esetben, ha megfelel azon két feltételnek, amit egyébként a jogszabály megfogalmaz. Attól, hogy nekem van egy kft.-m, és kérek rá egy pecsétet, hogy az családi mezőgazdasági társaság, annak a működési keretei nem változnak meg, az továbbra is cégjogi értelemben kft. marad. Nem tudom, talán így érthető és talán befogadható, amit előterjesztettünk.

Mindamellett én nagyon jó érzéssel hallgattam végig az ellenzéki és nyilvánvalóan Jakab és Pócs képviselőtársam oldaláról a kormánypárti hozzászólásokat itt a vezérszónoki kör után, hisz úgy érzem, az a munka, ami ebbe a jogszabály-változtatásba bele lett téve, most megtérülni látszik, az a többévnyi egyeztetés azt mutatja, hogy talán nemcsak szakmai, de a politikai konszenzust is meg tudjuk teremteni ebben a kérdéskörben. Úgyhogy a magam részéről köszönöm a pozitív észrevételeket és a jobbító jellegű javaslatokat egyaránt. Köszönöm szépen, elnök úr.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Először is szeretném megköszönni minden képviselőtársamnak azt a hozzáállást, ahogyan ezt a jogszabályt az Országgyűlés fogadta, és szeretném megköszönni azt a konstruktív hozzáállást, amivel nagyon sok jobbító szándékú javaslat is érkezett a törvényjavaslathoz. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen példaértékű, és azt gondolom, hogy egy ilyen feszült politikai környezetben, mint amelyben telnek a mindennapjaink, ez egy üdítő színfoltja a politikai együttműködés vonatkozásában a parlament működésének.Szeretném megköszönni a Törvényalkotási bizottságnak azt a munkát, amit elvégzett. Szám szerint 68 módosító javaslat érkezett az eredeti anyaghoz, aminek egyébként a jelentős része technikai jellegű. Van azonban néhány olyan, amely valóban érdemleges, és hál’ istennek, még az eddigi kedvezményes környezetet is tovább javító intézkedés. Ebben különösen megköszönném egyébként az ellenzéki képviselőtársaknak is azt a konstruktív együttműködést, amit végig mutattak ezen előterjesztés vonatkozásában.

Ezen módosítások tekintetében, amelyek a TAB-tól érkeztek, engedjék meg, hogy egyet kiemeljek, és erről néhány gondolatot megosszak önökkel. A jogszabály előkészítése kapcsán az eredeti szándék és a deklarált cél az volt, hogy egy olyan jogi környezetet biztosítsunk, amely senkinek nem okoz hátrányosabb helyzetet, mint amiben a mostani hatályos jogszabályok között működni képes. Itt a kistermelői rendelet vonatkozásában viszont valóban volt egy orvosolni szükséges helyzet, viszont ezt a Törvényalkotási bizottság részéről benyújtott anyag megteszi.

(18.20)

Hisz a kistermelői rendeletben meghatározott értékig a saját előállítású termék feldolgozása nem fog beleszámítani a kiegészítő tevékenységek sorába, így azt gondoljuk, hogy a kistermelői rendelet hatálya alatt most tevékenykedők sem fognak hátrányosabb helyzetbe kerülni, mint ahogyan most végzik a munkájukat. Ez külön üdvözlendő, és azt gondolom, hogy egy nagyon pozitív változás az előterjesztéshez képest is. Nagyon remélem, hogy ez a diszharmónia volt az egyetlen, ami az előterjesztésben nem lett kezelve, de így a módosítóval reményeink szerint minden társadalmi réteget az agrártársadalmon belül megfelelően ki tudunk szolgálni.

Egyetértve azzal, hogy ez a jogszabály valóban egy nagyon fontos változást fog előidézni a magyar vidék életében, én abban hiszek, hogy a magyar vidék akkor lehet sikeres, ha a magyar vidéken jól működő vállalkozások vannak, hisz itt az agrárium tekintetében a generációváltás egy nagyon sokszor hangoztatott kérdéskör. Abban hiszek, hogy akkor tudjuk vonzóvá tenni a magyar vidéket, a magyar agrárgazdálkodást a következő generációk számára, ha az jövedelemszerzés oldaláról egy valóban vonzó alternatíva tud lenni egy máshol elérhető jövedelemszerzési módhoz képest, és ebben nagyon sokat tudunk tenni ezzel a jogszabály-módosítással.

Úgyhogy én kifejezem abbéli reményemet, hogy akár a holnapi nap talán még egy teljesen egyhangú szavazással is tudunk üzenni a magyar vidéknek, hogy a magyar Országgyűlés valóban fontosnak gondolja a vidéken élők boldogulását. Úgyhogy tisztelettel kérek mindenkit erről a helyről is, hogy támogassa majd szavazatával ezt az előterjesztést. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)