Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetére egy olyan mondat szerepel az országgyűlési határozati javaslatban, mely szerint eddigi történetének legkritikusabb helyzetébe jutott. Kovács Tibor képviselőtársam említette, hogy nem vagyunk túl a 24. órán, de mikor benyújtották ezt a javaslatot, mindenképpen a 24. óra elején lehettünk, amióta sok idő telt el, és megállapíthatjuk, hogy az eltelt néhány hónapban is jelentősen romlott ennek az ágazatnak a helyzete.

Ha egy hárompárti javaslat van, akkor az ember hajlamos arra, hogy kevésbé fogalmaz az okokban karcosan, kevésbé keresi a mai meg az előző kormányzat felelősségét, és energiáit inkább arra fordítja, hogy valamilyen megoldást találjunk. A megoldásra jelentős mondatok hangzottak el, szinte valamennyi lényeges megállapítás már elhangzott. Én magam ezt az előterjesztést a mostani őszi ülésszak egyik legfontosabb előterjesztésének tartom. Nem kell újságot olvasni, nem kell televíziót nézni ehhez: ki kell menni az utcára, át kell menni a szomszédhoz, hogy érezzük, ez milyen jelentős probléma. Az ország szinte valamennyi városában, településén kitapintható, hogy milyen hatása volt ezen ágazat leépülésének.

Vas megyében a június végén közzétett statisztika szerint 7116 munkanélküli van - egyötödével több, mint az egy évvel ezelőtti azonos időszakban -, a női munkanélküliek száma 39 százalékkal emelkedett, és ez egy sikerrégió volt, talán még ma is az. Különösen súlyos a helyzet, a megyei átlagnál súlyosabb a dél-vasi részen, ahol mandátumomat szereztem. Körmenden 82,6 százalékkal, Szentgotthárdon 38,2 százalékkal nőtt a munkanélküliség, és jelentős elbocsátásra került sor a térség harmadik városában, Vasváron is. Körmenden a Styl Rt.-nél 230, a Marc Cipőgyárnál 560, az Olip Cipőgyárnál 230 főt bocsátottak el, talán két év leforgása alatt, több mint ezer főt egy kisvárosban. Szentgotthárdon is majdnem 200 főt bocsátottak el egy év alatt. Összesen 1500 főt egy ilyen kistérségben.

Persze megkérdezhetjük azt, hogy van-e még mit megmenteni, vannak-e még cégek talpon. Igen, van, ehhez viszont nemcsak kiváló megoldásokat kell találnunk, hanem nagyon gyors lépéseket is tenni.

(16.40)

A Styl Rt. a leépítés után is még 1100 főnek ad munkát, a szentgotthárdi Lurotex több mint száznak. Maradni szeretnének, ha kapnának valamiféle segítséget.

Miért kell megmenteni ezeket a cégeket? Azért, mert például a Styl Rt. a ruhaipar utolsó fellegvára Európában, a legnehezebb kidolgozású és legkisebb szériájú termékeket készíti. Anyagilag is megéri megmenteni, ugyanis 2003-ban 587 millió forint adót fizetett a cég, a munkavállalók 332 milliót, ez összesen majdnem 1 milliárd forint, és a nettó kifizetett bér szintén 1 milliárd volt. Ennek a cégnek a felszámolása esetén közel 2 milliárd forintot kellene valamiképp pótolni. Az 1100 főt foglalkoztató céghez tartozik még közel 4 ezer fő az alvállalkozók, illetve más kapcsolataik révén.

Az ágazat leépülésének okait államtitkár úr is említette, ezek a minimálbér emelése, a forint árfolyamának erősödése. Aztán az ország valamennyi részében mindannyian tapasztaljuk a távol-keleti olcsó, nem mindig legális import jelenlétét mint okot.

A határozati javaslatban szereplő javaslatokkal egyetértek, azonban szeretném kiegészíteni azokat. Az import monitorozására szükség van, szigorúbb vámellenőrzésre is, csakúgy, mint a feketekereskedelem visszaszorítására, és szükség van a munkahelyteremtő és -megtartó programokra is. Szerintem ne fogadjuk el azt, hogy versenyidegenek, mert van más út is. Ebben az ágazatban a fő exportpiacokon a kereslet szűkülése erős árversenyt okozott, és eközben a versenytársak - például a szomszédos Szlovéniában a Mura Ruhagyár - jelentős állami támogatást kapnak. Tehát nemcsak a saját helyzetével kell megküzdenie, hanem a szomszédban lévő állami támogatással is. Szintén egyetértek azzal, hogy a vállalkozók lehetőségeinek javításánál a pályázati kritériumokat próbáljuk meg az ágazat igényeihez igazítani.

De van egy másik terület is, ahol lenne tennivaló, ez pedig a közbeszerzés. Sokszorosára nőtt a közbeszerzési törvény paragrafusainak a száma, de ez az ezzel elérni kívánt eredménnyel a legkevésbé sincs összhangban. Versenysemlegességet kívánnak ezek a cégek, hiszen vannak olyan alapanyaggyártók, amelyek a HM, BM, MÁV, Autópálya Rt. pályázatain rendre alulmaradnak, mert már a pályázati kiírásoknál szinte kódolt az a szűk kör, amely pályázni tud, amelyek - mondjuk - kereskedelmi cégek és nem gyártó cégek. Ezért aztán van olyan cég, amely sikerrel pályázik például a NATO pályázatán Olaszországban, míg a magyar közbeszerzési pályázatnál a rajtvonalra sem tud állni. Erre vonatkozólag módosító indítványt nyújtottam be, hogy vizsgáljuk meg, ezekkel a közbeszerzésekkel valóban ezt a célt kívánjuk-e elérni. Ezek mind olyan javaslatok, amelyek nem igényelnek többlet állami forrást, sőt abban bízom, hogy az utóellenőrzések során az derül ki, hogy magyar költségvetési pénzt lehet megspórolni.

Mindent összegezve magam is - és gondolom, képviselőtársaim is - támogatom ezt a javaslatot. A legvégén hadd fejezzem ki tiszteletemet azoknak, akik ezt az előterjesztést megtették. Ez azt mutatja, hogy a parlament gazdasági bizottságában nemcsak az elmúlt időszakban, hanem a mostaniban is kiváló szakmai munka folyik, és ez a közeg alkalmas arra, hogy a benne szereplők felülemelkedjenek a pártérdekeken. Azt szorgalmazom és kívánom, hogy minél előbb megszülessen ez a határozati javaslat, hogy a kormány megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyeknek a hatásait mielőbb érezniük kell a vállalatoknak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)