Felszólalás adatai
213. ülésnap (2009.05.25.), 122. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Rétvári Bence (KDNP) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | elhangzik az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés |
Videó/Felszólalás ideje | 2:10 |
Felszólalások: Előző 122 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Talán az egyik legkevesebbet a hortobágyi kitelepítésekről hallottunk, amikor az ötvenes évek szörnyűségeit és rémtetteit vesszük egymás után, pedig tízezer embernek, több ezer családnak az életét keserítette meg három évig ez a hortobágyi kényszermunkatábor. Ez az a tábor, amelynek méltó emlékhelye, méltó emlékműve nincsen, nem is a tábornak, hanem az ott szenvedett emberek emlékének.
Gondoljuk csak végig, mi történt itt! Hortobágyi zárt táboroknak nevezi az ÁVH-s köznyelv ezt az intézményt, ahova 1950-ben vittek először embereket. Éjszaka törtek rájuk; szerencsétlen embereknek fél óra, szerencsésebbeknek két óra állt rendelkezésre, hogy összes vagyontárgyukat összeszedjék. Utána őket vagy platós autóra, vagy szekérre rakták, elvitték a legközelebbi vasútállomásra, ott marhavagonokban szállították el a Hortobágyra, ahol több helyen helyezték el őket, és lényegében mezőgazdasági munkára kényszerítették őket a környező mezőgazdasági telepeken. Általában 6-8 fős gépfegyveres alakulatok mentek értük, és 500-600 fős táborokban voltak, gyakran földön aludtak, szintén fegyveres őrizet mellett.
Semmiféle bírói ítélet nem volt e mögött, egész egyszerűen a megfélemlítés, a határ menti településeken az emberek rettegésének a fenntartása volt az, ami e mögött a kitelepítés mögött húzódott, és ugyanakkor ezek az emberek nemcsak azt a 2-3 évet szenvedték el ott családostul, gyerekestül a Hortobágyon, mikor elvonták a szabadságukat, hiszen ez teljes vagyonelkobzással járt, megbélyegzettek lettek, utána egész életükben sajnos ennek a hátrányait kellett elszenvedniük.
Itt tízezer emberről van szó, tehát nem kevés embernek a szenvedéséről. Úgy gondolom, az ő esetükben egy méltó emlékműnek a felállítása igencsak ildomos lenne, már csak azért is, mert 2010. június 23-a pontos évfordulója lesz az elhurcolásoknak, a 60. évfordulója az első elhurcolás éjszakájának. Méltó lenne erre egy nagy emlékművet emelni vagy Budapesten, vagy ott, azoknak a táboroknak a területén.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Felszólalások: Előző 122 Következő Ülésnap adatai