Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én nagyon nagy figyelemmel hallgattam a miniszter úr mai expozéját, mint ahogy a sajtónyilatkozataira is igyekszem odafigyelni, és nagyon tanulságosnak tartottam.

Ugyanis a miniszter úr egyfelől egy olyan offenzívát folytat a nyilvánosságban, hogy itt a törvény, ezzel elindul az egészségügyben a nagyszabású változás, aki akarja a változást, annak ezt támogatni kell, aki ezt nem támogatja, az nem akarja, hogy a jelenlegi helyzethez képest változás következzék be.

Másfelől, a miniszter úr a mai expozéjában elismételte azt, amit az államtitkár úrtól hallottam egy esti tévéműsorban már egyszer, elismételte, hogy ez a törvényjavaslat semmi olyat nem tesz lehetővé, ami ma is ne volna lehetséges. Ezt hallottuk ma a miniszter úrtól. Hol van itt a változás?

Tisztelt Miniszter Úr! Nyilvánvaló, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása és a parlamenti vitája valójában a változás illúzióját kívánja kelteni a magyar közvéleményben, az orvostársadalomban és a betegtársadalomban, miközben, mint ezt Béki Gabriella oly szemléletesen mutatta ki a felszólalásában, az a baj ezzel a törvényjavaslattal, hogy nem alapoz meg semmiféle érdemi változást. Mert ahhoz, hogy érdemi változás legyen, vagy arra lenne szükség, hogy több pénz legyen, és amikor a miniszter úr az adott költségvetés keretei között vállalta a miniszterséget, akkor erről eleve lemondott, és ahol többletpénzeket szerez, azok csak az inflációs többletbevételek elosztását jelentik, részleges ellensúlyozását annak, hogy az elrejtett infláció miatt minden egészségügyi előirányzat is elértéktelenedik ebben a két évben; vagy pedig a meglévő pénzek hatékonyabb felhasználását kellene megalapoznia, de erre ez a törvényjavaslat sem, és ennek a kormánynak az egész négyéves tevékenysége sem hozott semmit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)