Felszólalás adatai

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy rendkívül fontos történelmi, emberi szempontból, hogy valóban megemlékezzünk a kommunizmus áldozatairól, és legyen egy nap, amikor a fiatalok valóban meghallják, hogy milyen borzalmon ment át Magyarország, a világ, és hogy valóban mit jelentett ez a borzalmas tömegveszély, amely hazánkban először kezdte meg az úgynevezett - általam nevezett, és az Egyesült Nemzetek közgyűlésén is elmondott - eszmeirtást. A fasizmus is elkezdte, de hála Istennek, csak rövid ideig, két évig tartott; az is borzalmas volt. Viszont negyven év: minden, ami nemes volt, ami emberi volt, a jóság, a szeretet, a felebaráti szeretet, az embertársaink megbecsülése, a személyiség megbecsülése, ez mind elveszett, és ennek a helyébe jöttek a mesterséges és, mondjuk úgy, a kommunista ideálok.

Két dolgot szeretnék még mondani. Az egyik az, hogy kevesen merték megkérdezni Sztálintól, hogy mit végzett az uralkodása, a rémuralma alatt. Churchill volt az egyetlen ember, aki az életrajzában leírja, hogy megkérdezte tőle, miért kellett 6-7 vagy 8 millió embert meggyilkoltatni. Sztálint meglepte a kérdés, de így válaszolt: a rendszer fenntartása végett szükséges volt. Ez volt a rendszer. Nálunk is azért tartom helyesnek a megemlékezést, mert széles körben, bizonyos fokig mindegyikünket érintett. Én nem vitatkoznék a napról, meg kellene egyezni - április 2., február 25. Valóban egy nap legyen, és nem szükséges, hogy ezen bármilyen vita keletkezzék; Kovács Béla éppen olyan nagyja volt... Hála Istennek, élve maradt, még vissza tudott jönni - ha emberi roncsként is - a Szovjetunióból. Ártatlanul szenvedett Apor Vilmos, akinek nagysága, azt hiszem, felbecsülhetetlen, és vitázni sem lehet ezen.

Gondoljunk közben arra a 180 vagy 200 ezer emberre - nem biztos a létszám -, akiket elvittek az utcáról, a lakásukból kiskabátban, ingben, és soha nem tértek vissza. Tehát itt egy olyan globális megemlékezésről van szó, ami valóban mindannyiunkat, mindenkit érintett, aki abban az időben élt. Hiszen az utcán már nem úgy sétáltunk, hogy előre néztünk, hanem oldalra néztünk, hátra néztünk, és egymást segítettük, hogy melyik utcába ne menjen be, nehogy elvigyék. Tehát ez egy olyan borzalom volt, amellyel kapcsolatban szükséges, hogy a fiatalság valóban megtanulja, hogy az alapjogoknak, az ember megbecsülésének a tanítása és gyakorlása nélkül nincs emberi élet. Ezért én természetesen javasolom, de ugyanúgy szeretném, ha nem lenne vita a nap kérdésében, mert maga a tény a fontos, hogy ez a hazánkat ért borzalmas negyven év, és az ezt megelőző orosz - nem győzelem, mert nem szeretem mondani - megszállás, ami minket ért, és aminek első négy évét jómagam is végigéltem, valóban emlékezetes maradjon.

Azzal zárnám, hogy különösen fontos megemlékezni, mert a kommunizmus alapja a szocializmus, és a szocializmus az én értékelésem szerint soha nem létezett - legalábbis marxi értelemben, hogy a termelőeszközöket a társadalom átveszi, mert soha nem vette át; az állam vagy a párt vette át. Hamis eszme, rémuralom, szükséges, hogy a fiatalságban ez ne csak borzalmat és borzadályt keltsen, hanem hogy ilyen soha, még csak gondolatban se merüljön fel az új generációban.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)