Felszólalás adatai

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap egy négyigenes szavazás történt, persze kicsit különbözik attól, ami a rendszerváltozás kezdetén volt. A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló dokumentumot a hatpárti egyeztetésből négy párt aláírta, Mécs Imre az SZDSZ nevében akkor is fenntartásokat hangoztatott, és azt hiszem, ebben az egész folyamatban ez egy következetesen végighúzódó vonal. Ezért éreztem szükségét annak, hogy a részletes vitában leszögezzem az MDF álláspontját, hiszen ismételten felmerül ezekben a kérdésekben az SZDSZ különvéleménye.

Az alkotmány 1989-ben jóváhagyott, lényegileg mai napig működő változata a 19. § (3) bekezdésében világosan elkülönítette a hadiállapot, békekötés kategóriáját a magyar fegyveres erők belföldi és külföldi alkalmazásától. A hadiállapot kihirdetéséről, békekötésről a g) pontban, a fegyveres erők alkalmazásáról a j) pontban rendelkezett. Az előbb említett két pontot csak a bekezdés 4. száma kapcsolja össze azzal, hogy mindkét pontban foglalt események esetén a képviselők kétharmadának szavazatát tette szükségessé, csak más formában.

A mi olvasatunkban az MDF véleménye szerint a hadiállapot kihirdetése és a békekötés a hagyományos értelemben vett háborúk kezdeti és végpontját jelenti. Magától értetődő, hogy a háború az egész ország népére, polgáraira, gazdaságára - úgy fogalmazható, hogy az ország egész biztonságára - döntő, súlyos hatással van. Ezért itt logikus az alkotmány rendelkezése, hogy az összes képviselő kétharmados döntésére van szükség ilyen - reméljük, be nem következő - döntés esetében. A fegyveres erők belföldi, külföldi alkalmazásának elkülönítését a hadiállapot kihirdetésétől és a békekötéstől az ENSZ alapokmánya tette szükségessé, mert béketeremtő akciókhoz nélkülözhetetlen a fegyveres erők alkalmazása, de anélkül, hogy háborúba sodródna egy adott ország, amely ebben részt vesz, és ez nagyon fontos különbség.

Az általános vita során több képviselőtársam utalt arra, hogy az 1989-90-es években a politikai hangulatunkat nagyfokú bizalmatlanság jellemezte, különösen állampárti és ellenzéki oldalról egyaránt lehetett a másik féllel szemben ezt tapasztalni. Abban az időben, az első szabad választás előtt mindkét oldal igyekezett minél több biztosítékot deklarálni, amelyekkel a később megválasztandó parlament nagyfokú egyetértéséhez kötötte a legfontosabb, az egész ország sorsára hatással levő döntéseket.

Napjainkban viszont, a NATO-felvételünk után egy évvel szükséges a j) pont kibővítése, hiszen állomásozhatnak itt szövetséges fegyveres erők, sőt hazánk területéről kiindulva alkalmazásra is kerülhetnek, béketeremtésben, békefenntartásban vehetnek részt a magyar fegyveres erőkkel együtt, hadműveleti területen végezhetnek humanitárius, emberbaráti, embermentő tevékenységet. Ezek az esetek, ha nem is az egész ország biztonságát befolyásolják, de súlyos hatással lehetnek, személyes életeket veszélyeztethetnek, ezért persze hogy indokolt a kétharmados többség fenntartása, de nem az összlétszámra vetítve, egy enyhítettebb formában.

(13.00)

Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz év során a demokratikus államrend kialakult, a parlamentarizmus jól működik, a jobb- és baloldali kormányváltások is olajozottan történtek meg - bár a politikai pengeváltások időnként szikrázóvá váltak, ez kétségtelen -, megítélésünk szerint nincs olyan politikai erő most, amely kétségbe vonná a demokratikus játékszabályokat.

Ebben a politikai légkörben nem tudunk elfogadni semmi olyan módosító javaslatot, amely diktatórikus elem jelenlétét feltételezi a közéletben. Mind az első, mind a második világháborúban, amire utalás történt, az ebbe való becsúszás, úgy érzem, borzasztóan erőltetett párhuzam, sőt, hogy mennyire az, talán csak egy paradoxonnal tudnám éreztetni: ha a kassai bombázás napjainkban történne, akkor Szlovákiának volna kérdéses a háborúba sodródása vagy sem.

Az említett esetek tehát, amelyekkel indokolják a módosítás szükségességét, annyira erőltetettek, hogy nem vethetők össze a demokratikus körülményekkel, és sohasem a demokratikus arányok döntöttek. Ott aztán végképp nem volt szó az arányokról.

Még egyszer le szeretném szögezni - különösen az esetleges laikusok, az átlagemberek számára, akik hallgathatják a vitánkat -, hogy a hadsereg alkalmazására szükség van akkor is, ha nem kívánunk háborúba bonyolódni senkivel. Ez az ENSZ alapokmányából fakadó követelmény. Ezt a különbségtételt meg kell tennünk!

Ezért a Magyar Demokrata Fórum elutasítja Mécs képviselőtársunk módosító javaslatát, és továbbra is támogatjuk Lányi képviselő úr javaslatát, az öt-, illetve négypárti módosításokat és a honvédelmi bizottság javaslatát.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)