Felszólalás adatai

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Isépy Tamás képviselőtársam nagyon lendületes hozzászólása után engedjék meg, hogy előrebocsássam, hogy itt valami félreértés van a szerepekben. Hiszen a képviselő úr úgy mondta el a hozzászólását, mintha egy bírósági tárgyaláson az érintett település polgármesterének a védőügyvédje lenne, és úgy nézett ránk, mint a perben a másik oldalon álló felekre, akik a csúnya képviselő-testületet képviselik. El is mondta, hogy 26 rendes önkormányzattal találkozhattunk már. Nyilván ez most nem rendes, mert nem élt azzal a jogi eszközzel, amelyre a képviselő úr utalt, jelesül az önfeloszlatással.

Nos, én szeretném világossá tenni a Magyar Szocialista Párt pozícióját. Mi ebben a helyzetben, amikor országgyűlési képviselőként arról kell döntenünk, amikor tíz évvel az önkormányzatok megalakulását követően először kerül olyan helyzetbe a Magyar Köztársaság Országgyűlése, hogy egy politikai és szakmai vitáktól sem mentes tényállás mellett ki kell mondanunk azt egy gombnyomással, hogy alkotmánysértően tevékenykedik-e egy testület vagy sem, akkor nekünk eszünk ágában sincs magunkat pozicionálni a polgármester ügyvédjeként vagy a képviselő-testület ügyvédjeként.

(19.10)

Mi szeretnénk azokat a kérdéseket feltenni, és azokra a kérdésekre megnyugtató választ kapni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése megnyugtatóan mondja ki azt, hogy egy képviselő-testület alkotmánysértően működik-e vagy sem. Azt gondolom, hogy egy ilyen eljárás, amikor ilyen precedens értékű döntésre készül az Országgyűlés, megérdemli, hogy ezeket a kérdéseket nagyon komolyan vegyük, megérdemli minden egyes kérdés, hogy darabra megvizsgáljuk. Nekünk, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának ez nagyon határozott álláspontja, akkor is, ha az Országgyűlés önkormányzati bizottságában nem volt lehetőség érdemi bizonyításra; akkor is, ha az előterjesztő belügyminiszter sem a bizottságban, sem a parlament ülésén nem vette a fáradtságot, hogy személyesen vegyen részt; akkor is, ha egy ilyen előterjesztést hat gépelt laza oldalban ide lehet hozni a parlament elé; és akkor is, ha az államtitkári expozé 3 perc 26 másodpercben gondolta bizonyítani a tényállást. Mi ezzel ellentétben akkor is azt gondoljuk, hogy itt nagyon komolyan végig kell venni valamennyi érvet.

Tisztelt Országgyűlés! Különös a felelősségünk, hiszen az alkotmány és az önkormányzati törvény is elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság határozatából, az indokolásból és a párhuzamos indokolásból pontosan eligazítást kaphatunk arról, hogy a hatalmi ágak elválasztása következtében nincs az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, tehát a viszony más. Amikor a konfliktuskezelés eszközeként említi - Isépy képviselőtársam nagy hangsúlyt tett erre a hozzászólásában -, amikor azt említi, hogy itt olyan konfliktus alakult ki, amelynek feloldására ilyen erős döntést kell hoznia az Országgyűlésnek, akkor csak és kizárólag a konfliktus feloldására mint célra koncentrálni anélkül, hogy itt ezeket az egymáshoz való viszonyokat és az alkotmánysértés tényét konkrétan megvizsgáljuk, azt gondolom, egyszerűen nem elégséges.

Ha a jogalkotó azt akarta volna, hogy minden önkormányzatnál, ahol konfliktus alakul ki bármilyen oknál fogva, az Országgyűlés hozhasson olyan döntést, hogy konfliktus van, ebből problémák adódnak, oszlassuk fel, akkor azt mondta volna. De nem azt mondta, hanem a törvényben az szerepel, hogy alkotmánysértés esetén lehet ezt a súlyos döntést meghozni. Mi azt szeretnénk, ha az Országgyűlés ennek a felelősségének megfelelően járna el ebben az eljárásban, ezért javasoltuk a bizottsági ülésen azt, amit javasoltunk - az előbb kisebbségi előadóként elmondtam, hogy mi volt ennek a tartalma -, és mi azt szeretnénk, ha ebben az eljárásban pontosan bizonyítani lehetne az alkotmánysértés tényét.

Úgy látjuk az előterjesztés alapján, hogy az már világos - a képviselőtársam hozzászólása is, az államtitkár úr expozéja is világossá tette -, hogy a kormány nem kívánja megvárni a bíróság ítéletét. Isépy képviselő úr feltett egy költői kérdést, hogy honnan gondoljuk azt, hogy itt rövidesen ítélet születik a polgármesteri tisztség felfüggesztése iránti perben, és ironikusan meg is dorgált bennünket, hogy ilyen látnoki képességek birtokába kerültünk. Nem, képviselő úr, ezt azért bátorkodtunk kijelenteni, mert az önkormányzati törvény 33/B. §-a kimondja a soronkívüliséget a bírósági eljárásban, és mi, ellenzéki képviselők bízunk a magyar igazságszolgáltatásban (Moraj a Fidesz soraiban.), és bízunk abban, hogy a soron kívüli eljárásnak talán van olyan foganatja, hogy belátható időn belül jogerős ítélet születik. Kormánypárti képviselőtársaim mosolyai, kacajai és megjegyzései arra a következtetésre juttatnak engem, hogy ők ebben nem bíznak. Mi még mindig bízunk ebben, tehát azt gondolom, akkor járna el helyesen az Országgyűlés, ha ezt megvárná.

Annál is inkább, mert az önkormányzati bizottság ülésén feltettük a kérdést, hogy mi volt a háttere annak a sajtóban megjelent hírnek, hogy az Igazságügyi Minisztérium más állásponton volt, mint a kormány-előterjesztés. Megkérdeztük a bizottság ülésén a Belügyminisztériumot képviselő köztisztviselőt, hogy mit mondott az igazságügy-miniszter a kormány ülésén. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a köztisztviselő szó szerint azt mondta: "Az IM álláspontja szerint az Országgyűlés döntése egy politikai felelősséggel terhelt döntés, csak a legvégső esetben szabad élni a döntés jogával." Azt gondolom, hogy érdemes lett volna komolyabban mérlegelnie a kormánynak azt, hogy mégiscsak meg kellene várni ezt a bírósági ítéletet, és azt követően kellene erre a rendkívül erős eszközre, az Országgyűlés általi feloszlatásra javaslatot tenni.

Azt, hogy az Országgyűlés tárgyalása során és az eljárásban a kormány nem kívánja a bizonyítékait idetárni elénk, megtudhattuk Répássy képviselő úr hozzászólásából is, amikor azt mondta, hogy nem fogjuk azt szokássá tenni, nem fogjuk bevezetni azt a Magyar Országgyűlésben, hogy ha a kormány valamit állít, akkor utána valaki megkérdőjelezhesse ezt az állítást, és kérhesse az erre vonatkozó bizonyítékokat. Azt gondolom, hogy ezt nekünk nem kell így helyből és alapállásból elfogadni, a kormánynak a mi megítélésünk szerint az állításait bizonyítania kell. Annál is inkább, mert a bizottsági ülésen a Belügyminisztérium köztisztviselője azt mondta, hogy a kormány közvetlenül nem vizsgálódott, hanem a közigazgatási hivatal vizsgálati jegyzőkönyveit tanulmányozta át, és ennek alapján terjesztette elő a kormányülésre az előterjesztést a belügyminiszter, illetve a kormány terjesztette ide az Országgyűlés elé. Ha abban a kérdésben kell nekünk dönteni, hogy egy képviselő-testület alkotmányellenesen működik-e vagy sem, akkor az ezt bizonyító tényeket - mármint hogy alkotmányellenesen működik - konkrétan az Országgyűlés elé kell tárni, hiszen a döntést az Országgyűlés fogja meghozni, és azt gondolom, hogy ilyen esetben nem elégséges az, hogy a kormány ezt az állítását egy hatoldalas előterjesztésben felsorolja.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy megegyezés született abban, illetve a többségi szavazás eredményeként itt most tízperces tagolásban fogjuk az Országgyűlésben a vitát lefolytatni, ezért most az első hozzászólásomban nem fogom valamennyi kérdésemet feltenni, nem fogom részletesen az érvelésünket elmondani, egyrészt azért, mert képviselőtársaim is hozzá fognak járulni a vita sokoldalúságához a maguk hozzászólásaival, másrészt pedig ez az első tízperces időkeret erre nem ad lehetőséget.

Mindenesetre az első hozzászólásomat azzal szeretném zárni, hogy a bizottsági eljárás, az itteni megszólalások számunkra világossá tették azt, hogy az országgyűlési vita során a kormány nem kívánja az állításait bizonyítani, nem látjuk bizonyítottnak az alkotmánysértés tényét. Erőből, izomból, feles határozat lévén többségi szavazással kívánnak először egy olyan döntést hozni a magyar önkormányzatiság történetében, amikor az alkotmánysértés bizonyítottsága nélkül meghozza ezt a súlyos döntést a kormánypárti többség, és fel kíván oszlatni egy képviselő-testületet anélkül, hogy konkrétan megvizsgálná, hogy valóban fennáll-e az alkotmánysértés ténye.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)