Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban mindannyian egyetértünk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valódi napi problémákra keres megoldást, amikor javaslatot tesz az egészségügyi közvetítői tanácsok felállítására a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara szervezésében.

Valós gond ugyanis az egészségügyi szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők közti vitás esetek számának a növekedése, mert ez a szám a jövőben várhatóan tovább nő majd annak függvényében, ahogy a betegjogi törvény adta lehetőségek ismerete elterjed a társadalomban, s egyre több ügyvéd kapcsolódik be ebbe a kecsegtetőnek ígérkező "üzletágba." Riasztó példa lehet erre az Egyesült Államok helyzete, ahol a First Lady rosszmájú, de találó megjegyzése szerint a hihetetlenül magas egészségügyi költségek fele az ügyvédek zsebébe vándorol. Magyarországon még nem tartunk itt, azonban a bíróságok túlterheltsége miatt a kisebb számú ügyek szinte a végtelenségig elhúzhatók, eljárásokkal terheltek mind az érintettek, és ez terheli a bíróságok idejét is.

Az egészségügyi törvény által előírt kötelezettség mellett feltehetőleg ez utóbbi miatt keresett az előterjesztő valamilyen megoldást ezeknek a pereknek a megelőzésére. Hasonló egyeztető fórumok a világ számos országában sikeresen működnek, ám azokban a társadalmakban sokkal nagyobb a tolerancia, a kompromisszumokra való hajlam, mint nálunk. Talán ezért is nevezik egyesek a közvetítést - vagy a világban ismert latin nevén: a mediációt - az egyezségteremtés művészetének. Tehát volt idejük megtanulni, hogy érdemesebb megegyezni, mint egy elhúzódó eljárás után bizonytalan kimenetelű, jogerős ítéletre várni.

Ugyancsak jelentős tényező a különböző civil szervezetek nálunk még nem létező jogsegélyrendszere, amely a kívánatos és lehetséges célok közötti különbséget meg tudja magyarázni a hozzájuk forduló személyeknek. Megfelelő példák nélkül persze nem várható, hogy a társadalom felismerje a valós érdekeit, ezért a javasolt eljárást mindenképpen érdemes bevezetni.

Ennek során valószínűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy az ellenérdekű felek közül ketten maradnak a páston, egyfelől a szolgáltatókat képviselő biztosítók jogászai, másfelől a szolgáltatásokat igénybe vevők jogai védelmére specializálódott jogászok. A közvetítő szerepe ezért döntő lesz, hiába nem ítélkeznek, hisz a résztvevőket a szakértelmükkel döntően befolyásolhatják. Személyüket, mivel a jelentkezés önkéntes, a javaslatban szereplőnél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok alapján kellene kiválasztani. Hiszen ha például egy adott kórháznál állnak közalkalmazotti jogviszonyban, nem lenne kívánatos, ha részt vennének a munkaadójukat is érintő ügyekben.

Erre tekintettel frakciónk a módosító indítványában azt javasolja, a törvény 4. §-a egészüljön ki azzal, hogy az adott eljárásban közvetítői tevékenységet a szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy nem tölthet be.

(22.50)

Ugyancsak kívánatos lenne működésük etikai szabályainak kidolgozása és azok betartatása ellenőrzési rendszerének bevezetése.

Szintén a törvényjavaslat 4. §-a rendelkezik arról, hogy a felek a tanács tagjait a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara által vezetett közvetítői névjegyzékből jelölik ki. A következő paragrafus részletezi, hogy kik kerülhetnek a névjegyzékbe, illetve mely munkakörök összeférhetetlenek ezzel a tevékenységgel. Mivel a névjegyzékbe történő felvétel pillanatnyi állapotot rögzít, előfordulhat, hogy a listán szereplő személy életében olyan változás következik be, mely a tevékenység végzésével összeegyeztethetetlen. Nem kizárt, hogy ez csak átmeneti állapot. Az időközben bekövetkező változások regisztrálása esetlegesen nehézkes, és így bizonytalan, hogy az adott pillanatban kiválasztott személy betölthet-e ilyen funkciót.

Szentgyörgyvölgyi képviselő úr jelezte már ennél a paragrafusnál, hogy bizonytalannak tűnik, hogy haladéktalanul össze kell hívni a feleket. Ezért egyrészt javasoljuk, hogy akkor, amikor a kiválasztott közvetítőt értesítik, és ettől számított nyolc napon belül írásban nyilatkoztatják a jelölés elfogadásáról vagy visszautasításáról, valamint az előbbi esetben arról, hogy az ügyben érdektelen, illetve nem elfogult, szintén nyilatkoznia kelljen, hogy vele szemben a későbbi paragrafusokban részletezett kizáró okok nem állnak fenn.

Célszerűnek tűnne, ha egyszerre több személyt választanának ki az érintett felek és azok sorrendiségében megállapodnának, hisz így amennyiben az első helyen kijelölt közvetítő valamilyen oknál fogva nem tudja a feladatot vállalni, nem kell ismételten összehívni az egyeztetést, hanem automatikusan lehet a következő személyt értesíteni.

A 6. § (3) bekezdése szerint: "A meghívóban tájékoztatni kell a feleket a képviselet lehetőségéről, illetve módjáról, továbbá fel kell hívni a feleket arra, hogy az üggyel kapcsolatos ismereteiket és irataikat lehetőleg az első ülésen tárják a tanács elé." Azaz mérlegelési lehetőséget biztosít a résztvevők számára, hogy a rendelkezésükre álló ismereteket és iratokat az első ülésen ismertessék vagy sem, illetve bemutassák vagy sem.

A törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése viszont kimondja: "A felek az első ülésen a rendelkezésükre álló okiratokat is kötelesek bemutatni." Vélhetőleg a törvényalkotó az okiratok alatt a vitatott ügy dokumentumait, leleteket, zárójelentéseket, diskurzusokat érti. Ebben az esetben viszont a két idézett bekezdés egymásnak ellentmond. Ennek feloldására javasoljuk, hogy a 6. § (3) bekezdéséből az "és irataikat" rész kerüljön ki.

Mint már korábban említésre került, a törvény alapvető célja, hogy az érintett felek peres eljáráson kívül igyekezzenek egymással megállapodni. Ezért az előterjesztés tartalmazza, hogy ha a felek között ugyanabból a jogalapból származó bírósági eljárás folyamatban van, azt kötelesek szüneteltetni, és ezzel kapcsolatos igényüket a bíróságnak 8 napon belül bejelenteni.

Nyitva hagyja a törvényjavaslat azt a kérdést, hogy mi történik, ha ennek a kötelezettségnek a felek nem tesznek eleget. Célszerűnek tartanánk a bejelentés elmaradásához jogkövetkezményt fűzni. Tehát az idézett paragrafus kiegészítését javasoljuk, mely szerint a bejelentés elmulasztása esetén a közvetítői eljárást meg kell szüntetni. Ebben az esetben bármikor jut a tanács tudomására a mulasztás, az eljárást kötelező megszüntetni. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy párhuzamosan folyjon közvetítői eljárás és bírósági per.

Utoljára hagytam a biztosítóval kapcsolatos kérdéseket, mely véleményünk szerint a törvényjavaslat egyik legneuralgikusabb pontja. A törvénytervezet szerint a szolgáltató biztosítójának jelenléte a tárgyalásokon kötelező, hisz értesíteni kell a biztosítót. Vélhetőleg a törvényalkotó abból a megfontolásból indult ki, hogy abban az esetben, ha a szolgáltató kártérítési kötelezettséget vállal, ezt a kötelezettséget úgyis a biztosító fogja helyette teljesíteni.

Ne felejtsük el azonban, hogy a biztosítótól ezt a szolgáltatást az egészségügyi intézmények vásárolják. Bár a felelősségbiztosítás megkötése kötelező, de az, hogy melyik biztosítóval milyen kondíciók mellett kötik meg a szerződést, a felek szabad akaratán múlik. Nem biztos, hogy minden jogvita esetében érdeke a szolgáltatónak a tárgyalásokba bevonni a biztosítót, hisz az esetleg a biztosítóval történő későbbi tárgyalási pozícióját rontja. Bírósági eljárások során sem válik a per alanyává automatikusan a biztosító. Az természetes, hogy a felek megállapodása a biztosítóra nézve nem lehet automatikusan kötelező, de ez abban az esetben is úgy van, ha végig részt vesz a megállapodásokkal végződő tárgyalásokon, hisz észrevételeinek figyelmen kívül hagyásával is megállapodhatnak a felek.

Indokolatlan és a szolgáltató érdekei esetleges megsértésének lehetőségét eredményezi a kötelező értesítés, illetve jelenlét előírása. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy az egészségügyi intézmények nem fognak élni az egészségügyi közvetítői eljárás által nyújtott lehetőséggel. Ez a törvény alapelvével ellentétes, ezért javasoljuk, hogy az ezt szabályozó paragrafus egészüljön ki azzal, hogy a szolgáltató szabadon nyilatkozhat arról, az eljárásba be kívánja-e vonni a biztosítóját vagy sem.

Hadd tegyek még két megjegyzést, mielőtt befejezem. Mindenki az egészségügyi szolgáltató és a beteg kapcsolatáról beszél, holott pont az amerikai példák kapcsán nem feltétlenül egészségügyi szolgáltató és beteg között alakulnak ki a konfliktusok - nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy a szolgáltatást igénybe vevők között. Hisz például a kozmetikai célú sebészet esetében nem beteg fordul a szolgáltatóhoz, vagy szűrővizsgálatok elvégzése esetében nem biztos, hogy beteg fordul a szolgáltatóhoz... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy mondatot engedjenek még meg.

A másik tapasztalatom, illetve a kollégák tapasztalata az, hogy nagyon hosszú idő fog eltelni, amíg ez az eljárási szokás bevezetődik az egészségügyi ellátórendszerbe. Mindezek ellenére be kell vezetni, és úgy gondolom, teljesen természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztést, és bízik benne, hogy az előterjesztő a módosító javaslatainkat akceptálni fogja.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)