A felszólalás szövege:
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! (Nem működik a mikrofonja.)
ELNÖK: Úgy tűnik, megvan a saját mikrofon.
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársak! Hozzászólásom mottóját úgy fogalmaznám meg, hogy a munkavállalók jogait erősítő szabályozásra van szükség.
Úgy gondolom, hogy egy első és jelentős lépést tesz az új parlament, illetve a Medgyessy-kormány. Én üzenet értékűnek tartom, hogy az első száz napban foglalkozunk a munka törvénykönyve változtatásával. Szemben az ellenzéki oldalon megfogalmazottakkal, én itt elsősorban a munkavállalók érdekeit igyekszem kiolvasni ebből, és nem egy szűk kör érdekeinek a kiszolgálását, és úgy érzem, hogy ezek a megfogalmazások sokszor lelkiismeret-furdalást fogalmaznak meg a másik oldalról, és hamisan csengenek azok a mondatok, amelyeket megfogalmaztak. A munka világa vonatkozásában fontos, hogy kiszámítható, átlátható, betartható jogszabályok, következetes számonkérés világa legyen.
A benyújtott képviselői indítványunk a munka törvénykönyve egyensúlyának helyreállítását, a munkaadók, munkavállalók közti párbeszéd erősítését szolgálják. A munkavállalók, mint ahogy itt ma már többször elhangzott, és számos példát tudunk felsorolni, nagyon kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetben vannak - ezen változtatni szükséges. Az új kormány elkötelezett a munkavállalók irányában. Ha az elmúlt négy esztendőt nézzük a felelősségi viszonyok vonatkozásában, és összehasonlítanánk az Európai Unió más államaival ezt a munka törvénykönyvét a felelősség kérdésében, akkor, úgy gondolom, állam, munkáltató, munkavállaló vonatkozásában van elmaradásunk. Biztos, hogy a példák sokaságát lehetne sorolni, de legyen egy példa:
Napjainkban, ha valakivel kötnek egy határozott idejű munkaszerződést, a munkáltató például öt évig havonta hosszabbíthatja meg a munkavállaló munkaviszonyát, ezáltal folyamatosan kiszolgáltatottá teszi, és például végkielégítés nélkül elküldheti a munkavállalót. Kiszámolták, hogy a mai napig közel 370 milliárd forinttal tartoznak a munkáltatók munkabérrel a munkavállalók felé országosan, büntetlenül. Ezért is fontos, úgy gondolom, hogy továbbvigyük ezeket a gondolatokat, amelyek most itt megfogalmazódnak, és keressük azokat a megoldásokat, hogy a munkáltatók vonatkozásában erősítsük a munka törvénykönyve szerepét, és ne a bíróságokon rendeződjenek a munkavállalók dolgai, ugyanakkor ők sokszor nem is fordulnak oda.
Az utóbbi négy év során a munka világának - de az egész társadalomnak - a természetes értékrendje felborult, az elosztásból kiszorultak azok, akik megtermelték a javakat, a szociális háló sem működött. A munkavállalói szakszervezeti jogok folyamatos megnyirbálása, a munka törvénykönyve gyakori változása oda vezetett, hogy a szakszervezetek veszítettek társadalmi szerepükből, az érdekegyeztetés kiüresedett. A munkahelyeken teljes a kiszolgáltatottság. Kevés helyen működik a kollektív szerződés intézménye, pedig fontos szabályozó szerepet kellene hogy betöltsön. Jelenleg a vállalkozási szférában a kollektív szerződések aránya nem haladja meg a 40 százalékot. Tartós munkabékét csak erős felek tudnak kötni a munkavállalók, munkáltatók vonatkozásában. Ezért is, úgy gondolom, fontos, hogy a szakszervezetek szerepe erősödjön, törvényi lehetőségei pedig bővüljenek.
A mostani módosítás a változás útján egy fontos, jelzés értékű lépés, mérsékelni kívánjuk a munkavállalók kiszolgáltatottságát, javítani kívánjuk a pozícióikat. A munkavállalók jogait erősíti a módosításban szereplő végkielégítés, az utazási idő elismerése, a pihenőnapok, valamint a kirendelés, helyettesítés, átirányítás tekintetében.
A munka törvénykönyve elmúlt évi módosítása során a munkavállaló munkaszerződésétől való eltérő foglalkoztatás, átirányítás, kiküldés, kirendelés, általa történő kölcsönadás lehetőségét az Orbán-kormány egyoldalúan, az érdekegyeztetés során kialkudott lehetőségnél sokkal tágabban, gyakorlatilag korlátozás nélkül biztosította, a kollektív szerződés szabályozásának utólagos megteremtésével. Ezáltal törvényesen előfordulhat, hogy a munkavállalót akár egész évben a munkaszerződése módosítása, illetve beleegyezése nélkül munkaszerződéstől eltérő munkakörben vagy más munkáltatónál foglalkoztatják. Ez teljességgel ellentmond a munkaszerződés tartalmának, a szerződő felek megállapodási szabadságának; a munkavállalót teljességgel kiszolgáltatottá teszi. Indokolt ezért a javasolt módon, az eltérő foglalkoztatás lehetőségét megtartva, annak időtartamát a kollektív szerződésben történő esetleges szabályozás esetén is maximálni. Ez munkáltatói érdeket nem sért, a maximált időtartamon túli munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás is lehetséges marad, ugyanis ahhoz már a munkavállaló egyetértése lesz szükséges.
A munkavállalók érdeke, hogy a munka törvénykönyve valós védelmet nyújtson, a törvényességi maximumot rögzítse, növelje a munkavállalók és a szakszervezetek jogait. A következőkben a vállalatok megítélésében erőteljes szerepet kell kapnia annak, hogy rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkezzék. A munka világa egy közös tér, amely a szereplők, a munkavállalók, a munkaadók és a kormány együttműködésére épül. Helyre kell állítani az elmúlt négy évben megbomlott egyensúlyt, és folytatni a megszakadt párbeszédet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt évek hiányos jogi szabályozása és az egymást követő, nem mindig következetes intézkedések miatt immár harmadik ütemben történő, üzleti alapon való üzletrész-megvásárlásból sok jogos igénylő kimaradt.
Az első csoportba tartoznak azok, akik olyan mezőgazdasági szövetkezet által kibocsátott üzletrésszel rendelkeznek, amely az '92. évi II. törvény szerint alakult át, a jelenleg is hatályos eljárási rend szerint a vételi ajánlat így ugyanis ezen mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész megvásárlására nem vonatkozik - ez a mi térségünkben körülbelül nyolcszáz üzletrész-tulajdonost érint. (Folyamatos zaj.)
A második csoportba tartoznak azok, akiknek szövetkezete jogutód nélkül megszűnt, illetve ahol már befejeződött a csődeljárás, felszámolási és végelszámolási eljárás - Heves megyében kilenc mezőgazdasági szövetkezet tartozik ebbe a körbe, és több ezer embert érint.
Az e tárgyban kiadott, egymást követő öt kormányhatározat, illetve kormányrendelet alapján kialakított eljárási rend szerint nem vonatkozik a szövetkezeti üzletrész vételi ajánlat a következőkre:
a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészekre, amelyeket a tulajdonosok az eredeti jogszerzőtől megvásároltak vagy ajándékba kaptak, illetve ingyenes vagy részben ingyenes szerződéssel, például tartási vagy életjáradéki szerződéssel megszereztek; vagy
olyan jelenleg is működő szövetkezet külső üzletrész-tulajdonosaira, akik az üzletrészt a jogvesztő határidő után szerezték meg öröklés útján; vagy
azon külső mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokra, akik öröklés útján megszerezték a szövetkezeti üzletrésztulajdont a téesznyugdíjastól, és a kérelmet az örökhagyó a jogvesztő határidőig nem nyújtotta be, illetve igénybejelentést nem tett; vagy
olyan személy tulajdonát képező mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészre, akinek tagsági viszonya kizárással szűnt meg; vagy
azon nyugdíjas szövetkezeti tagokra, akik az igénybejelentési határidő után váltak nyugdíjassá; vagy
azon külső üzletrész-tulajdonosra, aki '99. december 31. napja után lépett ki a szövetkezetből.
Javaslom, hogy vizsgáljuk felül a felsorolt kizáró tényezőket, amelyek nem követik az élet sokszínűségét, és igazságtalan diszkriminációt jelentenek.
Ugyanakkor mérlegre kellene tenni azt is, hogy az önhibájukon kívül bármilyen okból megszűnt szövetkezetek üzletrész-tulajdonosait a kárpótlási szabályokhoz hasonlóan üzletrészek megvásárlásával a magyar állam kárpótolja.
Bízom abban, hogy az indítványom megértésre talál képviselőtársaimnál, illetve a miniszter úrnál. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Elfogadom a választ, a magyar vidék várja ezeket a megnyugtató megoldásokat, igazságtalan rendszert kell korrigálni, és nagyon sok embernek jelent ez segítséget.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országosan jól elemzett és ismert probléma kapcsán kértem szót, nevezetesen: folyamatosan nőnek hazánkban a területi különbségek. Hozzászólásomban Heves megyei adatokra, tapasztalatokra szeretnék támaszkodni, természetesen a problémák számos megyét és kistérséget, régiót érintenek.
Örvendetes, hogy a kormány kiemelten foglalkozik a területfejlesztési kérdésekkel. Az elmúlt tizenkét év során a mindenkori kormányok folyamatosan próbálkoztak új felzárkóztatási programok beindításával, milliárdok jutottak egyes térségek és megyék kilábalásának finanszírozására. Ugyanakkor e törekvések mindeddig felemás eredményt hoztak, tompították ugyan a munkanélküliség, az infrastruktúra-hiány és egyéb társadalmi feszültségek miatti problémákat, azonban a kilábalást, az új struktúrák kialakítását számos egyéb ok miatt nem igazán tudták szolgálni.
Ennek egyik okát abban látom, hogy az eddigi törekvések nem hosszú távú programok következetes megvalósításán alapultak. Heves megye az évek alatt a 16. helyről előrelépett a GDP-rangsorban, jelenleg a 12. - ez pozitív folyamat. Ugyanakkor 1996-tól az egy főre eső GDP-elmaradásunk az országos átlag 73 százalékáról 70,5 százalékra esett vissza - a hibahatáron vagyunk. Megjegyzem, ez idő alatt az egy főre eső GDP terén a megyék közötti különbség 3,6-szorosra, a régiók közötti különbség 2,4-szeresre nőtt az országban - úgy gondolom, ez elgondolkodtató.
Sőt, a megyéken belül is, a kistérségek között is hatalmas a különbség. Csak Heves megyei példát hozva, a megye középső urbanizációs tengelye, Eger-Gyöngyös-Hatvan dinamikusan fejlődik, a megye északi és déli része pedig leszakadóban van. Kezdetben három, majd öt megyét, a GDP-átlag 70 százaléka alattiakat támogattunk kiemelten. Ugyanakkor közülük egy sem került ki a körből, sőt újabb két megye került be. És ha semmi sem történik a következő esztendőben, újabb két megye - várhatóan Hajdú-Bihar és Heves megye - kerül be a kiemelt körbe a következő évben.
Feltehető a kérdés, sikeres-e az eddig követett felzárkóztatási politika; helyes-e, ha csak a problémakezelésre törekszünk. Nem lenne-e célszerű a megelőzésre is gondot fordítani, és talán kevesebb anyagi erőforrással elérhető lenne a pozitív változás? Mi azt tapasztaljuk, hogy sem a vállalkozói övezetre érvényes preferenciák, sem az elmaradott kistérségekre igénybe vehető plusz 10 százalékos többlettámogatási lehetőség nem elég ösztönöző a kedvezőtlen folyamatok mérséklésére, megállítására, a visszafordításról nem is beszélve.
Biztosítani kellene ezen elmaradott kistérségek körzetközponti szerepkörű települései elérhetőségének javítását az autópályákról. A 15 éves autópálya-program és közúthálózat-fejlesztési program mellett talán szükség lenne az elmaradott térségek felzárkóztatását segítő területfeltáró közúti program kidolgozására és megvalósítására is.
Szeretnék egy figyelemre méltó adatot a figyelmükbe ajánlani. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején Magyarországon közel 7 millió tonna/év aszfaltot építettek be, ez az elmúlt esztendőben nem érte el a 2,5 millió tonna/évet; nem beszélve arról, hogy az azonos rangú utak az országban mindenütt azonos minőségűek legyenek.
Továbbgondolásra felvetem a kilenc legelmaradottabb kistérség felzárkóztatását is: a megyékhez hasonlóan külön kormányprogram szerint lenne célszerű segíteni. A kilenc legelmaradottabb kistérség külön kormányrendelet szerinti felzárkóztatása egyúttal mintául szolgálna az Európai Közösség strukturális alapjainak megszerzéséhez, és növelné a kistérségek autonómiáját, partneri együttműködését is. Az a külön alap, amely létrejönne az elmaradott kistérségek sajáterő-kiegészítéséhez, jól szolgálná, segítené a településeket, hogy külön program keretében, eredményes pályázatokat nyújtsanak be.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Az önkormányzat és az önkormányzatiság szempontjából szeretnék kapcsolódni az elhangzottakhoz. A rendszerváltást követő időszak egyik legjelentősebb változása, lehetősége a nagyobb önállóság a településeknél, az önkormányzatiság elindulása. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez nem minden térséget, települést, magánszemélyt egyforma starthelyzetben ért, de egy fejlődés elindult. Az EU-tagságunkat is egy hasonló folyamatnak tartom, és nagyon sok fog múlni azon, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan élünk, de sok más egyéb tényezőtől is függ, az ország, egy-egy térség, település fejlettségétől, felkészültségétől, magánéletünkben pedig, hogy milyen konvertálható, több területen használható ismereteink vannak - gondolok a két nyelv ismeretére, az informatikai tudásunkra.
A következő hetekben, hónapokban itt a parlamentben is vizsgáznak a különböző politikai erők. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a jövő évi európai uniós népszavazásig a lakosság széles körével folytassunk ebben a kérdéskörben is széles körű párbeszédet. Fontos, hogy a még hátralévő tárgyalásokon az ország, a lakosság érdekeit jól pozicionáljuk. Európa újraegyesítésének kapujában vagyunk, ezt egy hosszú folyamat előzte meg. A magyar önkormányzatok az elmúlt tizenkét esztendőben sokat tettek másokkal együtt azért, hogy idáig eljuthassunk, legfőképpen szemléletalakításban, a lakosság felkészítésében, a helyi érdekek felismertetésében, a helyi kezdeményezésekben, a fejlesztési tervek kidolgozásában, koordinálásban, lobbizásban.
Ez az időszak természetesen nem volt mentes gyermekbetegségektől sem, gondolok többek között a PHARE- és más felkészülési programokra, megtanulhattuk, hogy nem lokális, hanem átfogó, több térséget érintő projektekkel lehet eredményesen pályázni. Aki arra gondol, hogy az adminisztráció egyszerűbb lesz, hiú ábrándokat kerget. A tanulópénzt az elmúlt években megfizettük. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a játékszabályok adottak, mi azt csak kismértékben tudjuk változtatni. Nekünk kell alkalmazkodni, megtanulni és alkalmazni azt, amit EU-jogharmonizációnak is mondunk. Az önkormányzatok ezen túl sokat tettek a nemzetközi kapcsolataik keretében a partneri együttműködés érdekében Európa népeivel, segítették a gazdasági együttműködést, a kulturális, a sport-, a turisztikai programok, az értékeink, a hungaricumok megismertetését.
A tapasztalatszerzést, együttműködést segítette az önkormányzatiság, a közigazgatás, területfejlesztés területén, a képzésen túl például az európai régiók gyűlésében, annak bizottságaiban végzett munkánk. Néhány éve létrejött a magyarországi régiók brüsszeli képviselete, vagy gondolok az Alpok-Adria munkaközösség, a nyugat-dunántúli területek vagy a Kárpátok európai régiós együttműködésére. Heves megyében például a megyei önkormányzat gesztorságával, a Külügyminisztérium támogatásával az önkormányzatok működtetnek egy megyei európai információs hálózatot, a diákokhoz, de a felnőtt lakossághoz is eljuttatjuk az európai uniós ismereteket. Szolgáltató tevékenységet látnak el, széles körű civil kezdeményezéseket is koordinálnak.
A hogyan továbbról: az európai uniós tagságunk kibővíti az önkormányzatiság lehetőségeit is. Településeinknek, térségeinknek, a régióknak nagyobb önállóságot, autonómiát kívánunk biztosítani, további decentralizációra van szükség, ott szülessenek a döntések, ahol az érintettek vannak. Érvényesülni kell a szubszidiaritás elvének, a térségek abszorpciós képessége, a tőkefelhasználó képessége jelentősen javul. Az elmaradott térségek felzárkóztatásáról sem feledkezhetünk meg. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mintha az autópályán haladnánk. Ha két sávban haladnak az autók, az egyik sáv gyorsabban, a másik lassabban közlekedik, de halad. Az emberek ezt tudomásul veszik. Itt a térségek közötti fejlettségbeli különbözőségekre gondolok. Ha viszont az egyik sáv megáll, az ingerültséget vált ki. Nem akarjuk az elmaradott térségek leszakadását. A kormány intézkedései ezt segítik. Kulcskérdésnek tartom: ha az ország gyarapszik, ebből mindenki részesedjen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! A száznapos program keretében végrehajtott intézkedések az elmúlt hónapokban, hetekben a lakosság széles rétegei számára jelentettek és jelentenek kedvezőbb helyzetet, és én úgy gondolom, hogy ezek önmagukért beszélnek.
Esetenként a kormánydöntések évek gondjait igyekeztek orvosolni, így valójában ezt a költségvetést, ami beterjesztésre került, 18 hónap költségvetésének is mondhatjuk. A döntések jó része a 2003. évi költségvetésbe is beépült. Mint ahogy ilyenkor lenni szokott, és a vita is mutatja, az ilyen intézkedések hatása újabb gondokat vet fel.
Az önkormányzatokat érintő főösszeg jelentősen nő. Ugyanakkor jelentős a determináltság, a meghatározottság, mert ugye bizonyos pénzeket csak meghatározott célokra tudunk felhasználni. Gondolok itt elsősorban arra - már a vitában sokszor elhangzott -, hogy a közalkalmazottak körében 2002 szeptemberében végrehajtott bérfejlesztés következtében, a bérfejlesztések 2003. évi kihatásának finanszírozásához a fedezet úgy van meg, ha a központi források mellett az önkormányzatok a saját bevételeiket is mozgósítják erre a célra. Ugyanakkor tudjuk jól, nem minden önkormányzat van azonos helyzetben. Ezért is fontos a költségvetés tárgyalása során megtalálni a legmegfelelőbb normatív finanszírozási formát, amely ezt a feszültséget csökkentheti, illetve megoldja. Ez folyamatban van, mint ahogy ma már elhangzott, módosító indítvány formájában.
Ugyanakkor szeretném én is aláhúzni, hogy ez is ráirányítja a figyelmet, hogy át kell tekinteni a következő esztendőkben, és korszerűsíteni kell az önkormányzati finanszírozási rendszert. Újra kell gondolni a következő években a feladat- és a forrásmegosztást, az államháztartási törvényt. Jelentős előrelépés: a személyi jövedelemadó helyben maradó aránya 5-ről 10 százalékra nő, a gépjárműadó, a környezetvédelmi, szabálysértési bírságok száz százaléka a településeken marad.
Szeretném azt is kiemelni, hogy a kistérségek fejlesztése, amely megfogalmazódott a kormányprogramban, a hátrányos helyzetű térségek fejlesztése hangsúlyos feladatként jelenik meg. Ez egy-egy térségben nagyobb lendületet adhat, mivel az országon belül, de egy megyén belül, térségen belül is nagyok a fejlődésbeli különbözőségek. Fontosnak és jelzés értékűnek tartom azt a javaslatot, amely a miniszterelnökség fejezetben megjelenik, a kistérségi támogatási alap jogcímen 2 milliárd forint előirányzattal. Ez önerő kiváltását tudja segíteni, és tudjuk jól, mert a kistelepülések több megközelítésben itt már elhangoztak, hogy milyen segítséget jelent itt esetenként néhány tíz millió forint is az arra rászoruló önkormányzatok számára.
A térség- és településfelzárkóztatási célelőirányzat 12 milliárd forinttal szerepel, de kiemelném a zsáktelepülések fejlesztését, itt a közlekedési feltételek javítását.
(20.50)
De mondhatom a vállalkozási övezetek támogatására biztosított 1 milliárd forintot, ami azt gondolom, hogy önmagában kevés, de forráskoordinációval, különböző pályázatokkal ez megsokszorozható. Ezekben a térségekben fontos a menedzserszervezetek munkájának támogatása és a különböző beruházások ösztönzése.
A következőben olyan kérdést szeretnék szóba hozni, amely a választókörzetemet, illetve a szomszéd térségeket is komolyan foglalkoztatja. A költségvetés XI. fejezetében található az ózdi martinsalak felhasználása miatt kárt szenvedett lakóépületek tulajdonosainak kártalanítása. A költségvetés-tervezetben ez 1,5 milliárd forinttal szerepel. De tudjuk jól, hogy idén ősszel már 450 millió forint lett erre a célra elkülönítve az új kormány részéről, és így gyakorlatilag közel 2 milliárd, egész pontosan 1 milliárd 950 millió forint áll rendelkezésre.
Az előző ciklusban 93 család sorsát oldották meg, jelenleg körülbelül ezer családon kell segíteni. Ez egy többéves folyamat, amely elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében élőket érinti, kisebb mértékben a Nógrádban és más területeken lévőket. Ez is azt bizonyítja, hogy a károsultak gondjaikban, bajaikban nem maradnak magukra. Elkészült a szükséges kormányrendelet, a Belügyminisztérium részéről a szükséges utasítások is megtörténtek. Így a katasztrófavédelmi igazgatóság közreműködésével, a megyei helyreállítási bizottságok, az önkormányzatok feladatvállalásával biztosítottak a kártalanítás feltételei.
De hadd hozzak szóba egy más kérdést, a laktanyák kérdését. Örülök annak, hogy az előkészítő vitákon, beszélgetéseken fölvetődött az átadás kérdése a települések számára vagy különböző vállalkozásokba adás. Választókörzetemben, Verpeléten, Recsken, Tarnaszentmárián, Pétervásárán, de ha Heves megyét nézem, az eddig meg nem oldott laktanyák esetében Gyöngyösön és Boldog településen is napirenden van ez a kérdés. Vannak olyan laktanyák - és itt mi ezt jól tudjuk -, amelyekkel az elmúlt 12 esztendőben nem sok minden történt, az enyészeté lettek, nem használták. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezeken a területeken infrastruktúra van, ahol különböző fejlesztéseket, beruházásokat lehet megvalósítani. Fontosnak tartom, hogy a következő időszakban ezeket hasznosítani tudjuk.
Befejezésképpen egy olyan kérdésről szeretnék szólni, ami a hegyvidéki részen sok embert és nagyon sok települést érint: arról az árvízvédelmi kérdésről, amely hegyvidéken tározók kialakítását kívánja megvalósítani. Szeretném ide idézni, hogy az 1998-2000. években rendkívüli ár- és belvízhelyzet volt ebben a térségben, konkrétabban itt a Tarna mentére gondolok; az ország különböző pontjain majd a későbbiek során volt, 2001-2002-re áthúzódóan is. Az okozott károk különösen jelentősek volt a Tarna vízgyűjtőterületén, ahol a rendkívüli csapadék következtében kialakult árhullámok súlyosan megrongálták az állami tulajdonú vízfolyások mederburkolatait, műtárgyakat, védműveket. A helyreállítások költsége közel 1 milliárd forint volt.
Az azóta eltelt időszakban keletkezett károkat csak kismértékben sikerült helyreállítani. A Heves Megyei Területfejlesztési Tanácson keresztül a magántulajdonú épületekben, önkormányzati kezelésű intézményekben keletkezett károk helyreállítására, valamint infrastrukturális károk felszámolására közel 3 milliárd forintot tudtunk fordítani. Mindezek figyelembevételével került sor még 1999-ben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megbízásából a Zagyva-Tarna-vízrendszer árvízvédelmi koncepciójának kidolgozására. A megalapozó tanulmányterv nagy hangsúlyt helyezett az árhullámok visszatartására árvízcsúcscsökkentő tározók kialakítására, valamint az ezek biztonságos üzemeltetéséhez szükséges árvízi megfigyelő, riasztó és előrejelző rendszerek kialakítására.
A Tarna vízgyűjtőrendszerén jelenleg csak egy olyan tározó van, amely figyelembe vehető árvízi kapacitással rendelkezik. De a tanulmány további négy árvízcsúcscsökkentő tározó kialakítását javasolja. A Tarnát és mellékvízfolyásait érintő, jelenleg védendő területen körülbelül 6 ezer lakásban 19 ezer ember él, ahol az egyszeri elöntésből fakadó kár megközelítően 10 milliárd forint is lehet. A szükséges tározók építésének becsült költsége 1 milliárd forint, amely jelentősen csökkentené a Tarna alsó szakaszain a települések árvízi veszélyeztetettségét, valamint megépítésük során csökkentené a vízfolyás alsóbb szakaszain a további védműkiépítések mértékét, költségét.
Tekintettel arra, hogy az 1999-2000. évi rendkívüli árvízi események bármikor megismétlődhetnek, sürgősnek ítéljük, hogy az árvizek visszatartására alkalmas tározók létesítése minél előbb megkezdődhessen. A sürgősséget indokolja, hogy a védművek kiépítettsége, állékonysága a jelenlegi állapotukban nem felel meg az előírásoknak, ezáltal nagymértékben veszélyeztetik az érintett lakosság élet- és vagyonbiztonságát.
A munkák 2003. évi elkezdéséhez - gondolok itt engedélyezési, kiviteli tervekre, környezeti hatástanulmányokra, engedélyeztetésekre, terület-igénybevételek rendezésére - 500 millió forint biztosítását tartjuk szükségesnek. Ezen összeggel megteremthető a tényleges munkák 2004-2005-ben való elvégzésének lehetősége, természetesen a tervekben meghatározott további kiviteli költségek ezen évekre való rendelkezésre bocsátásával.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelmet ír az ország az európai uniós csatlakozással. Ez egy folyamat, Magyarország számára esélyt és lehetőséget, a felzárkózást jelenti. Alapvető követelmény és jogos elvárás, hogy a magyar falvak lakói európai szintű környezetben élhessenek. Javítani kell az életkörülményeket, európai életminőséget kell teremteni a kistelepüléseken.
A kormány intézkedései egy komplex falufejlesztés megvalósítását segítik. Mindannyiunk előtt ismert, a térségi felzárkóztatás fontos pillére a területfejlesztés támogatási rendszere. A kibővülő Európai Unióban a régiók fejlettsége közötti különbségek csökkentése, a vidék jövőjének kérdése, a vidékfejlesztés ügye még inkább fontossá válik. A térségi felzárkóztatás stratégiai célja az egyes régiók, országrészek közötti fejlettségbeli különbségek kiegyenlítése. Ezt szolgálja a kormány által elfogadott, már Brüsszelbe is eljuttatott nemzeti fejlesztési terv, és annak operatív programjai, valamint az Európa-terv. A vidék felemelkedésének szolgálatában áll az élhető faluért program, és az eurofalu program is. Ezen programok biztosítják az uniós támogatás fogadását.
Hazánk egy főre jutó nemzeti jövedelme a csatlakozás pillanatában az Európai Unió átlagának 56-58 százaléka lesz; annyi, amennyi Portugáliáé vagy Írországé volt a csatlakozás idején. Mára ez a két ország már csaknem elérte az európai átlagot. Magyarország az első három évben 1,4 milliárd euróval több támogatást fog kapni, mint amennyit befizet, így minden eddiginél gyorsabban dolgozhatja le hátrányát.
Az állami társfinanszírozással együtt regionális fejlesztésekre 2004-2006 között mintegy 1300-1400 milliárd forint fog rendelkezésre állni. Ez valamennyi területfejlesztési probléma megoldásához nem nyújt ugyan maradéktalan fedezetet, de a források racionális felhasználása a vidék érzékelhető felzárkóztatását eredményezheti. Egyelőre a falvak túlnyomó többsége nem szerves része a gazdaságnak. Sok helyütt a mezőgazdaság az egyetlen termelőtevékenység. Létszükséglet, hogy a legeldugottabb kelet-magyarországi községeket is bevonjuk a nemzetgazdaság vérkeringésébe, többek között például a felvásárlási rendszer ösztönzésével, de más formában is. Van olyan falu, ahol szinte százszázalékos a munkanélküliség, rossz a közlekedés, az utazási költségek is gondot jelentenek.
A vidékfejlesztés területén változtatni kell, és többek között négy dolgot hadd emeljek ki. Javítani kell a falvakban élők közérzetét a falurendezéssel, vízelvezetéssel, utak kialakításával, a templom, a templomkert, a sportpályák és más létesítmények rendbe hozásával. A különböző programok ezt is segítik. Ösztönözni kell a helyben maradást a lakásprogram kiegészítésével, azt gondolom, 2004-ben ezen is változtatni tudunk. Elérhetővé kell tenni a kulturális javakat, a hagyományok ápolását ösztönözni kell. A munkahelyteremtést szintén ösztönözni kell, munkáskézre van szükség a falvak arculatának javításához; gondolok többek között például a közmunkára is.
A Kistérségi Támogatási Alap 42 leghátrányosabb helyzetű kistérség esélyeit javítja, mint ahogy a köztársasági költségvetés is tartalmazza, valamint a hét leghátrányosabb megye 14 milliárd forintos programja, úgy gondolom, szintén ezt segíti.
(12.10)
A magyar vidék gyarapodását, az Európai Unióban meglévő esélyek kiaknázását szolgálja többek között a gyorsforgalmi úthálózat 2015-ig szóló fejlesztési programja, az Európa-terv részeként létrejövő 5 milliárd forintos uniós és magyar közös alap, valamint további olyan uniós források megnyílása, amelyek a vidéki csatornahálózat, az ivóvízellátás, a hulladékgazdálkodás fejlesztésére adnak lehetőséget. Ahhoz, hogy az uniós forrásokhoz jutás esélyével élni is lehessen, szükség van az alkalmazkodni tudás feltételeit javító állami szerepvállalásra is.
Az elmúlt esztendők tapasztalataiból szeretnék önöknek idehozni egy példát. Északkelet-Magyarország területén működött - és gyakorlatilag ez a program már befejezéséhez közeledik - az úgynevezett hatmegyés tanács, az Északkelet-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács, amely 1997-ben egy PHARE-programot nyert el, és erre gyakorlatilag egy programrégió jött létre. A programrégió keretében 13,2 millió euró PHARE-támogatásra történt szerződéskötés 89 pályázóval, melyhez a magyar fél további 27 projekt esetében közel 4 millió euróval járult hozzá. Ezen program keretében jutottunk tapasztalatokhoz.
A területfejlesztési Phare-program vidékfejlesztési alprogramjának komponensei jól illeszkedtek az érintett hat megye adottságaihoz, helyzetéhez, kitörési irányaihoz. Az északkelet-magyarországi régióban 42 projekt összesen 1 milliárd 656 millió forint támogatásban részesült a vidékfejlesztési alprogramban. Az alprogram megvalósítása jól szolgálta azokat az alapcélokat, amelyek a vidék gazdasági átalakításának felgyorsítására, az új vállalkozások létrejöttének segítésére, minőségi és exportképes termékek fejlesztésére, a térségi és regionális együttműködések létrehozására, összességében a vidéki életkörülmények javítására irányultak. Magam mint ennek a tanácsnak az elnöke, azt gondolom, hogy ezek a programok jól mutatták, hogy pártállásra való tekintet nélkül együtt tudunk működni a falvakban, a kistelepülésekben. Én is ezt nagyon fontosnak tartom, mert a falvakban ezek a kérdések másképp jelentkeznek.
A pályázatoknál fontos szempontként érvényesül - azt gondolom - a partnerség, a helyi és térségi összefogás, az innovatív jelleg, valamint a területi és regionális hatás. Az alprogram realizálódása során megvalósultak olyan idegenforgalmi fejlesztéseket célzó, és a falusi turizmus fejlesztését elősegítő projektek, amelyek végeredményben növelték a régió tőkevonzó képességét. A helyi termálvizes strandok felújítása, a kialakított falusi szálláshelyek a falusi turizmus fejlesztésén túl előmozdították a kistérségek közötti együttműködést is. A vidékfejlesztési alprogram megvalósításának legnagyobb eredménye az volt, hogy a nagyszámú projekttel és nagyszámú partner bevonásával a vidéki népesség jelentős ismeretekhez jutott az európai uniós követelmények tekintetében.
Befejezésként szeretném kiemelni, hogy az Unióban mód lesz arra, hogy a vidéki térségek bekapcsolódhassanak az úgynevezett Leader-programba, amely program támogatja a természeti örökségek megőrzését, a gazdasági környezet fejlesztését, munkahelyteremtést, a vidék, helyi közösségi szervezési képességek erősítését. Az önerőre, úgy gondolom, most is nagyon nagy szükség van, és fontos, hogy a térségekben átfogó programok, projektek legyenek. Ne kerüljünk azon országok körébe, szeretném az önök figyelmébe idézni, voltak olyan európai uniós országok, akik a belépést követően nem tudtak jelentős pénzeket lehívni, tehát ránk vár az a feladat most, 2003-ban, hogy összehangolt munkával, konkrét szakmai együttműködés alapján ezekkel a lehetőségekkel élni tudjunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A köztisztviselők jogállásáról szóló és a beterjesztett törvényjavaslat nyomán módosításra kerülő '92. évi XXIII. törvény preambulumában a társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltételéül szabja, hogy a közügyeket törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselők intézzék.
A társadalmi munkamegosztás részeként tevékenykedő állami alkalmazottakra közszolgálati szerepükből fakadóan az általánostól eltérő, különös felelősség hárul. A közszektorban dolgozók helyzetének elemzése, a munkafeltételeiket is javító preferenciák alkalmazása a közszolgálati tevékenység szakmai színvonalának folyamatos növeléséhez ad hozzájárulást. Helyes jogalkotói szándék és támogatandó kormányzati törekvés a most benyújtott és elfogadása esetén 2003. július 1-jétől hatályba léptetendő módosító törvényjavaslatnak az az irányultsága, amely az állami feladatok sajátosságaihoz és az állami alkalmazottak kiemelt súlyú felelősségéhez igazodva tovább folytatja a köztisztviselői életpályaprogram megvalósítását.
A közösségi szükségletek kielégítését segítő állami feladatokban való szerepvállalás elismerésének kiszélesítését szolgálja az a módosítás is, hogy a közbizalomra épülő közhatalmi irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatokat ellátó, a 2001. évben a köztisztviselő alanyi körből kiszervezett ügykezelői állomány visszaszervezése megtörténik a köztisztviselői törvény hatálya alá. A módosító intézkedés pozitívuma, hogy a köztisztviselői státusba visszakerülő ügykezelőket a korábbi kiszervezésük miatt hátrány nem éri. Közszolgálati jogviszonyuk az alapilletmény megállapítása és a jubileumi jutalom kifizetése tekintetében is folyamatosnak számít.
A közszolgálatban tevékenykedők jobb anyagi feltételeinek megteremtéséhez járul hozzá a törvényjavaslatnak a köztisztviselői illetménykiegészítést szabályzó passzusa, amely lehetővé teszi, hogy rendeleti szabályozás keretében a helyi önkormányzat dönthessen arról, hogy a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő részére a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városnál, illetve körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál az alapilletmény legfeljebb 30 százaléka, a községi önkormányzatnál legfeljebb 10 százaléka, más önkormányzatnál legfeljebb 20 százaléka, míg egységesen valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselő részére az alapilletmény legfeljebb 10 százaléka mértékéig illetménykiegészítés kerüljön megállapításra, amelynek mértékét később csökkenteni nem lehet. Ezzel a kiszámítható szabályozással az illetménykiegészítés, illetve a vezetői illetménypótlék vonatkozásában is megszűnik a 2001. évben bevezetett évenkénti megállapítás szükségessége.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás, az uniós követelményeknek való megfelelés igénye a törvényjavaslat szerint - helyesen - a jövőben még inkább preferálja a nyelvtudást. A tervezett rendelkezés szerint az angol, francia és német nyelvből középfokú C típusú nyelvvizsgával rendelkező köztisztviselők nyelvpótlékának mértéke az eddigi 50 százalékról az illetményalap 60 százalékára emelkedik, míg az ugyanezen nyelvekből alapfokú C típusú nyelvvizsga megléte esetében a köztisztviselőnek alanyi jogon járó nyelvpótlék mértéke 2003. július 1-jétől az alapilletmény 15 százaléka lesz.
A köztisztviselők nagyobb megbecsülésének megnyilvánulása az is, hogy a törvényjavaslat a köztisztviselőt naptári évenként az illetményalap eddigi 150 százaléka helyett 200 százalék mértékig jogosítja ruházati költségtérítésre.
A törvényjavaslat 30. §-a, amely a hatályos köztisztviselői törvény 49. §-ának helyébe lép, az eddigi tapasztalatok figyelembevételével rendelkezik a köztisztviselők által hitelintézeten keresztül igénybe vehető állami kezességvállalásról, amely a köztisztviselő lakásépítéséhez, -vásárlásához a hitelintézettől igényelt kölcsön felvételét segíti. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az állami kezességvállalás egy lakásra, a méltányolható lakásnagyságot meghaladó lakás megszerzésére is igényelhető lesz. Ugyanakkor az állami kezességvállalás a korábbi kezességvállalással biztosított hitelintézeti kölcsön visszafizetése esetén többször is igénybe vehetővé válik.
Az új rendelkezés pozitívuma, hogy a kedvezményt igénybe vevők körét kiterjeszti a fegyveres erők hivatásos állományú tagjaira is. Támogatandó a törvényjavaslatnak azon feltételrendszere is, amely az állami készfizető kezességvállaláshoz határozatlan idejű köztisztviselői közszolgálati jogviszonyt és legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal való rendelkezést kíván meg.
A köztisztviselők, az állami alkalmazottak a köz szolgái, a közösségi ügyek intézésének fő letéteményesei. Az irántuk megnyilvánuló társadalmi közbizalom nagyon fontos érték. Ahhoz, hogy a modern, ügyfélbarát és szolgáltató közigazgatás követelményeinek mindenben megfelelő és magas színvonalú tevékenységet fejthessenek ki a köztisztviselők, a folyamatos képzésen és szakmai megújuláson túl szükség van a biztos, kiszámítható anyagi, egzisztenciális háttér megteremtésére. A köztisztviselők jogállásáról szóló, valamint más jogszabályt is érintő törvénymódosító javaslat számos, általam is érintett tervezett rendelkezése azt a célt szolgálja, hogy az elvárt magas színvonalú közigazgatási munkában részt vevők élet- és munkakörülményei stabilak, kiegyensúlyozottak legyenek.
A törvényjavaslatban foglaltakat támogatom, annak elfogadását az Országgyűlés számára ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
(20.40)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint az iménti hozzászólás is mutatja, egy alaposan előkészített, magas színvonalú előterjesztésről van szó, amely egyrészt megfelel az európai uniós jogharmonizációs követelményeknek, másrészt a magyarországi sajátosságokra is magas színvonalon választ ad. Én öt kérdést szeretnék kiemelni.
Elsőként: úgy gondolom, egy nagyon izgalmas kérdés, a biztosításközvetítői intézményrendszer gyökeres reformja is megfogalmazódik. A tervezet egyik legelőremutatóbb pontja a biztosításközvetítők, ügynökök, brókerek tevékenységének újraszabályozása. A tervezet az Unió nemrég elfogadott közvetítői irányelvével teljes összhangban a hazai piac és fogyasztók számára is kedvezőbb helyzetet teremt, amikor előírja az egységes közvetítői nyilvántartás felállítását, melynek révén az egyes közvetítők pályája követhetővé és kiszámíthatóbbá válik, egyben az eddigieknél magasabb szintű képzettségi követelményeket is támaszt. Ezen túlmenően az úgynevezett független biztosításközvetítők tekintetében - vagyis azok esetében, akik nem a biztosító felelősségvállalása mellett, hanem saját felelősségükre közvetítenek biztosításokat - az általuk az ügyfeleknek okozott károkra egy valóban európai szintű felelősségbiztosítás megkötését, valamint az ügyfelek pénzének elkülönített számlán való kezelését is jelenti.
Az alapvető változásokat hozó szabályok a legteljesebb szakmai konszenzus mellett kerültek rögzítésre. Úgy teremti meg a biztosításközvetítői szakma valódi és megbecsült szakmává válásának alapjait, hogy egyben az ügyfelek, a fogyasztók helyzete és biztonsága jelentős mértékben javul. A tervezet és természetesen az azt előkészítő pénzügyminisztériumi apparátus külön érdeme az, hogy olyan EU-irányelveket sikerült magas színvonalon a törvénybe átültetni, mely a törvény-előkészítés utolsó fázisában került elfogadásra. Éppen ezért nincsen jogalkalmazási gyakorlata a többi uniós tagállamban.
A második, amit szeretnék szóba hozni, a szavatoló tőkekövetelmények EU-s szintre emelése. A biztosítók fizetőképességének, ezen keresztül az ügyfelek biztonságának legfontosabb biztosítéka a biztosítókkal szemben támasztott követelmény, az úgynevezett szavatoló tőke megfelelő szintjének fenntartása. Ennek minimális szintjét, az ugyancsak nemrég elfogadott uniós szabályozással összhangban, számottevően megemeli a tervezet, egyszerre felelve meg az EU harmonizációs és ügyfélvédelmi követelményeinek.
A harmadik gondolat a biztosítási adatvédelem szabályainak kiegészítése. A pénzügyi szolgáltatók által kezelt adatok védelme a pénzügyi szektor minden szereplőjénél, a bankoknál, befektetési szolgáltatóknál, nyugdíjpénztáraknál és természetesen a biztosítóknál is kiemelt jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy az egyes pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó törvények mind részletes szabályokat tartalmaznak bank-, értékpapír-, pénztár- és biztosítási titokról. A tervezet a biztosítási titokra vonatkozó szabályok tekintetében - ez elsősorban az előterjesztők szakmai bátorságát dicséri - jelentős szabályozási előrelépést hoz, mivel szerves egységgé kívánja formálni az adatvédelmi törvény általános és a biztosítási közjogi törvény speciális adatvédelmi szabályait, feloldva ezzel - és egyben példát mutatva a többi pénzügyi szervezet tevékenységét szabályozó törvény számára - a két szabályozás között meglévő ellentmondásokat, s egyben gondoskodva ügyfelek millió adatainak még gondosabb védelméről.
A negyedik, amiről szeretnék szólni, az összevont alapú felügyelet jogi kereteinek megteremtése. Az egyes pénzügyi szolgáltatók - így különösen a bankok, a biztosítók - tulajdonosi összefonódása természetes velejárója az egyre integráltabb pénzügyi szolgáltatásokat követelő piaci folyamatoknak. Ez ugyanakkor természetesen új kihívásokat jelent a felügyelő hatóság és a jogalkotás számára is, hiszen egy sokkal bonyolultabb közgazdasági környezetben kell megteremteniük a biztonságos működés felügyeleti kontrolljának eszközeit.
Ezt az eszközrendszert teremti most meg - egyben többéves hiányt is pótolva - a tervezet az összevont alapú felügyelet EU-konform szabályainak megalkotásával, melynek révén közvetlenül felügyelhetővé válnak a pénzügyi csoportok egyes tagjai közötti ügyletek, s megelőzhetővé az esetlegesen az ügyfelek hátrányára történő pénzátcsoportosítások.
Végül, amiről szeretnék szólni, az egyes pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályok összhangja.
(19.10)
Az egységes pénzügyi felügyeletre tekintettel immár minden pénzügyi szolgáltatóra vonatkozó törvény esetében követelmény a jogalkotó számára ezek összehangolása. Ennek természetesen megvan az a veszélye, hogy az adott pénzügyi szolgáltatói körre valójában nehezen értelmezhető szabályok kerülnek átvételre egyik törvényből a másikba. Ezt a feladatot azonban szakmai szempontból jól oldották meg a törvény-előkészítők, mivel a tervezet úgy hajtja végre ezt az összehangolást, hogy közben a biztosítási szektor sajátosságai maradéktalanul érvényesülnek. Köszönhető ez természetesen annak a koncepciónak is, melynek alapján valamennyi pénzügyi szolgáltató szabályozása egy kézben van a minisztériumon belül.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
SÓS TAMÁS, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Parlament! A területfejlesztési bizottság támogatja az előterjesztést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a mai napon erről az esztendőről beszélünk, akkor mondandónk nem nélkülözheti az elmúlt tizenhárom esztendő elemzését. Ma már többen szóltak az elmúlt tizenhárom esztendőről, az önkormányzatiság jelentőségéről. Ugyanakkor az eredmények mellett eljutunk odáig, hogy milyen gondjaink és problémáink vannak. Ma egyértelműen megfogalmazódott a finanszírozás korszerűsítésének az igénye.
Mint gyakorló megyei közgyűlési elnök szűkebb pátriámból szeretnék egy példát hozni. A Heves megyei önkormányzat és intézményeinek költségvetése kilenc éve forráshiányos. A hiány mértéke évente eltérő nagyságrendű, az eredeti előirányzatok között tervezett hiány 2003-ban már közel 400 millió forintot tesz ki, amely teljes egészében a működési kiadásoknál jelentkezik. Azt gondolom, a számadatok egyértelműen igazolják, hogy a költségvetési hiány nem ennek az évnek a sajátossága. A saját bevételek alakulása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy év végére kezelhető szinten maradt a hiány az előző években. A megyei önkormányzat évente hiánykezelési tervet készít, amely segít a költségvetés egyensúlyának biztosításában. Más megyei önkormányzatok is forráshiánnyal küzdenek. Ennek az az oka, hogy az egyre növekvő kötelező feladatok ellátásához az anyagi források nem állnak teljes egészében rendelkezésre.
Mi az alapvető gond? Az alapvető gond az, hogy az elmúlt tizenhárom esztendőben az önkormányzatok összes bevételeinek reálértéke csökkenő tendenciájú, csakúgy, mint a bruttó hazai termékhez viszonyított arány.
Mindenképp szeretném kiemelni, hogy a gondok a gazdálkodás feltételeinek alakulásában keresendők. A gyakorlat is torzult az elmúlt tizenhárom esztendőben, és ezt egyik napról a másikra nehéz kijavítani. A különböző jogszabályok gyakorlatilag feladatokat adnak, de ennek az eszközrendszere nem teremtődik meg. Az önkormányzatok működési gondjai a gazdálkodási rendszer problémáira vezethetők vissza. Azt gondolom, ezt ebben a Házban mindenki tudja.
Az előző kormányzati ciklusokban is - valamennyi ciklusban - felvetődtek ezek a kérdések, de most a Medgyessy-kormányban van annyi kurázsi, annyi bátorság, hogy ezekkel a kérdésekkel szembenézzen. Tény, hogy a korábbi időszakban ez nem volt meg. Nem halogatható a változás - önök is ezt mondják -, és ebben szintén szinkronban vagyunk. Az önkormányzati feladat- és hatásköröket kell felülvizsgálni, a finanszírozás és a gazdálkodás átfogó fejlesztésére van szükség, tehát gyakorlatilag a közigazgatási reformot meg kell kezdeni.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt esztendőben az önkormányzati szférában, annak intézményeiben dolgozók körében jelentős mértékű béremelés volt. Ezt ma már többen, több oldalról megközelítették. Szeretnék egy újabb példát hozni. Amikor alacsonyabb bérük volt az itt dolgozó kollégáinknak - mondjuk, egy kórházban -, akkor az ápolónő, akinek ott kellett volna lennie a kórházi ágy, a beteg mellett, mivel kevés volt a pénze, elment egy nagyáruházba pénztárosnak vagy bolti eladónak. Tessék megnézni, most az intézkedések hatására elindult egy visszafelé áramlás, ami mindenképp a lakosság, a betegek érdekét szolgálja.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ugyanakkor - melyik ujjamat harapjam meg? - ha egy dolgot megoldunk, akkor újabb gondok, újabb problémák keletkeznek. Természetesen erről is őszintén kell beszélni. 2003-ban a növekvő adóbevételek és normatív támogatási többletek ellenére nem nőtt jelentősen az önkormányzatok pénzügyi önállósága, a bevételi többletek nagy részét elveszi a közalkalmazotti béremelés fedezetének biztosítása. Ugyanakkor a megyék esetében a saját bevételként tervezett illetékbevétel jelentős emelkedésével számolhatunk 2003-ban. Ez egyrészt az illetékkulcs emelésével van összefüggésben, másrészt a kedvezményes lakáshitel-konstrukció ingatlanértékesítést élénkítő hatásának következménye. Az illetékbevétel éves összegének tervezése azonban változatlanul sok bizonytalansági tényezőt hordoz magában a bonyolult visszaosztásos rendszer miatt.
Nagy jelentőségűnek tartom azt is, hogy felszámoltuk-felszámoljuk - itt a szándékok kifejezésre jutottak - a megkülönböztetéseket; miniszter asszony is elmondta, hogy nem pártszínek szerint kívánjuk a cél- és címzett beruházásokat elosztani. Szeretném elmondani önöknek, hogy mi volt a megyénkben az elmúlt négy esztendőben. Sajnos, hiába pályáztunk mind a négy esztendőben különböző cél- és címzett beruházásokra, ehhez nem juthattunk hozzá. Mondok egy példát: például ott van a hevesi szociális otthonunk, ahol idős emberek megdöbbentő körülmények között voltak, mégsem kaptak támogatást négy éven keresztül. Ebben az évben várhatóan - itt van a parlament előtt beterjesztve - változás következik be.
Fontosnak tartom, hogy pártsemleges közös kormányzati és önkormányzati fejlesztési programok legyenek. Egyetértek azzal, hogy az önkormányzati szövetségeket a különböző kérdésekbe be kell vonni, és ezekben a kérdésekben konzultálni kell.
Fontosnak tartom - az iménti hozzászólásban is elhangzott -, hogy 2005-re a címzett támogatások aránya magasabb legyen.
(10.40)
Ezért is nagy jelentőségűnek tartom, hogy növekedtek az elmúlt esztendőkben a közvetlenül területi felzárkózást segítő források. Már elhangzott ezen az ülésen is, hogy az elmaradott kistérségekre a Medgyessy-kormány részéről nagyobb a figyelem, 42 leghátrányosabb helyzetű településünk fejlesztését támogatják, ebből Heves megyében két kistérség érintett, a hevesi és a pétervásári térség, amit nagyon fontosnak tartok, és gyakorlatilag ezeknek a térségeknek a felzárkóztatását ez nagymértékben segíti.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Interpellációmban a Mátra északi peremén lévő Pétervására térsége ivóvíz-ellátási helyzetének problémáival szeretnék foglalkozni.
Heves megyének a Mátra északi peremére eső területei az utóbbi évek fejlődéséből kimaradtak. Pétervására és térsége az ország leghátrányosabb kistérségeinek egyike. A Mátra térsége vízben hiányos. A vulkanikus hegységben gyér hozamú források találhatók, melyek vizét mesterséges tározókban felfogva, regionális rendszerben biztosítják a Mátra magasabb régióiban.
(13.50)
A térségnek a regionális vízellátó rendszeren kívüli települései helyi vízbázisokról biztosítják vízellátásukat. A helyi vízbázisok vize kevés, és azok minősége nem felel meg az ivóvíz minőségi követelményeiről szóló 2001. évi kormányrendeletben foglalt előírásoknak és az európai uniós követelményeknek. Pétervására és Bükkszék egyes kútjainak vízminőségi adatai időben folyamatosan romló tendenciát mutatnak. Egyik vízbázis sincs a 2001. évi kormányrendelet 6. számú melléklete szerint teljesítendő feladatok között, noha a víz minősége rossz. E térség lakói is joggal tartanak igényt az egészséges ivóvizet biztosító vízbázis megteremtésére. A térségben lévő Sirok község szerepel az országos programban olyan településként, ahol a vízminőségi problémákat 2006-ig meg kell oldani. Ezen az önmagában is jelentős vízbázison szintén vízkeménységi gondok vannak.
Az ivóvíz-minőségi problémák mellett hosszabb távlatban a térségben vízmennyiségi gondok is felmerülnek, mert a csúcsigények és a csúcstermelő képességek időben nem esnek egybe. Üdülő- és fürdőfejlesztések kezdődnek Parádfürdőn, Recsken, Mátraderecskén, Bükkszéken. A fejlesztésekhez kapcsolódóan nyilvánvalóan jelentkező többletvízigényeket a meglévő helyi vízművekből nem lehet biztosítani. Fontosnak tartom - mert rendelkeznek elvi vízjogi engedélyes tervvel -, hogy a térségben jelentőséggel bíró siroki vízbázis hasznosításával és technológiai fejlesztéssel megoldódjon ez a kérdés.
Kérdezem miniszter úrtól, lát-e lehetőséget arra, hogy az ivóvíz-ellátási szempontból összetartozó települések - Sirok, Pétervására, Bükkszék - problémái megoldódjanak. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Köszönöm miniszter úr válaszát. Szeretném kiemelni, hogy az első lépés megtörtént, a térség rendelkezik elvi vízjogi engedélyes tervvel. A válaszból is kitűnt, hogy összefogással lehet ilyen és hasonló feladatokat megoldani a különböző kistérségekben. Köszönöm, hogy a minisztérium támogatja ezt a helyi törekvést. A helyi önkormányzatok gyakorlatilag megfogalmazták a feladataikat, és a helyi vízügyi szakemberek is operatívan közreműködnek a feladat végrehajtásában.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Turi-Kovács urat figyelve, a bevezetőjében említette: ha a szocialisták adnak, annak az ellenkezője igaz. Úgy érzem, hogy ez a gondolat jól tükrözi a mai nap vitáját. Feltételezzük már egymásról azt, hogy mindenki jót akar, és valamilyen párbeszédet azért jó lenne itt kialakítanunk!
Feltették önök a kérdést, mit hoz a jövő - hangzott az első gondolat. A kérdésfeltevés, azt gondolom, jogos, hiszen a jövő mindannyiunk közös ügye és felelőssége. E kérdésfeltevés ugyanakkor annak beismerése is, hogy az MSZP-SZDSZ vezette koalíciós kormány több mint egyéves tevékenysége sikeresnek minősíthető, a kormány olyan intézkedéseket valósított meg, amelyek a társadalmi igazságosság jegyében ténylegesen javítottak a társadalmi csoportok helyzetén, az emberek, családok életkörülményein. Gyakorlatilag 845 milliárd forint felhasználását jelenti ez.
A másik gondolat: mit hoz a jövő? Azt gondolom, hogy végre fogjuk hajtani a kormányprogramot, és ez négy évre szól, teljesíteni fogjuk azokat, amiket vállaltunk. Itt ma már elhangzott számos gondolat, de hogy az idővel gazdálkodjak, az önkormányzatok kapcsán: azt gondolom, ma még itt nem hangzott el, hogy nézzük a tendenciát 1990 óta, nézzük azt, hogy valamennyi, elmúlt ciklusban lévő kormányzó pártnak ebben felelőssége van. Kérem, miért nem nyúltunk hozzá az önkormányzatok finanszírozásához, és teszem föl az abban a patkóban, ebben a patkóban lévő kollegáknak, akik önkormányzati szövetségekben vagyunk, ezt közösen meg kellett volna már tenni a különböző ciklusokban, és igenis mindannyiunknak közös felelőssége, és ezt várják tőlünk.
Szeretném kiemelni, hogy a cél-, címzett beruházásoknál igenis volt az elmúlt négy évben diszkrimináció, és ne tessenek tőlünk sajnálni, amikor, mondjuk, Hevesen négy éven keresztül ígérték nekünk, hogy a szociális otthon megépül, és az nem épülhetett meg. Természetes, hogy ezen ciklus elején ez a beruházás el fog indulni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az egészséges környezet része és alapvetően meghatározó eleme az erdő, ami olyan gazdasági jelentőséggel bíró, önmegújulásra képes nyersanyag- és energiaforrás, aminek közcélú - például talaj-, levegő- és vízvédelmi, kikapcsolódási és rekreációs - funkciói is vannak.
Hazánkban az összterülethez viszonyítottan az erdőterület részaránya mintegy 18 százalék, ami elmarad az uniós országok átlagától. Az ország erdőterületének növelése konszenzuson alapuló társadalmi igény. Az erdőtelepítés ma Magyarországon nem csupán agrárpolitikai, hanem környezetvédelmi és vidékfejlesztési ügy is.
Az elmúlt időszakban költségvetési források igénybevételével valósultak meg ugyan az új erdőtelepítések, de a területi elhelyezkedés és a fafajszerkezet vizsgálata nyomán az állapítható meg, hogy az új erdők túlnyomórészt géppel járható, más művelésre is alkalmas területeken, jellemzően rövid vágásfordulójú, gyorsan növő fafajokkal - például nyár és akác - létesültek. Nem haladt ugyanakkor kellő ütemben a meredek, erózióval sújtott, évtizedekig magára hagyott, talaj- és vízvédelmi szempontból erősen veszélyeztetett területek erdőtelepítése. Az e kategóriába sorolható területekből Észak-Heves megyében is mintegy 10 ezer hektáros nagyságrend található.
Az erdőtelepítés során a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyezni a 10 foknál meredekebb területeken vagy a futóhomokon megvalósítható, elsősorban a termőföld védelmét, a környezetvédelmi és közcélokat szolgáló erdőtelepítésekre, amely telepítéseknek a talajerózió elleni védelem, a település- és tájvédelem és a vízvisszatartó képesség növelése a fő célja. Az ilyen jellegű erdőtelepítésekhez szükséges a saját, nemzeti források e célra történő koncentrálása, ugyanis a jelenlegi normatív támogatás mintegy két-háromszorosa szükséges a telepítés eredményes elvégzéséhez, mivel ennek a munkának nagy az élőmunkaigénye, valamint az aszály-, a tűz-, a rovar- és a vadkárveszély is igen jelentős tényező.
Szeretném kiemelni, hogy az erdőről és az erdők védelméről szóló 1996. évi törvény alapján az önkormányzatoknak is van lehetőségük; fontos, hogy ehhez kellő anyagi támogatáshoz jussanak.
A kérdésem az, hogy milyen intézkedéseket lát szükségesnek ahhoz, hogy az erdőtelepítések üteme - különösen a meredek, erózióval sújtott, talaj- és vízvédelmi szempontból erősen veszélyeztetett területek erdőtelepítése - felgyorsuljon.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a választ. Amit mindenképp szeretnék kiemelni, hogy az állami források mellett, azt gondolom, nagyon fontos, hogy európai uniós forrásokat is bevonjunk. Talán még a másik, hogy azt gondolom, ebben a Házban úgy tűnik, napjainkban kevés az a kérdés, amiben mindannyian egyetértünk, de azt gondolom, hogy az erdősítés, erdőtelepítés többek között az a kérdés, amiben, gondolom, konszenzus van valamennyiünk között.
Ugyanakkor azon túl, amiről már idáig szóltunk közösen az államtitkár úrral, nagyon fontosnak tartom, hogy akkor, amikor ebben az országban '99-ben, 2000-ben hatalmas árvizes, belvizes időszak volt, és a hegyvidéki részről a területeket lesodorta a víz, hadd emeljem ki, hogy hazai kutatók szerint évente 50 millió köbméter talaj pusztul el. Ezzel is szeretném alátámasztani, hogy a hegyvidéki részre sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk.
A választ elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! A személygépkocsi-támogatást igénylő, súlyosan mozgáskorlátozott személyek száma Heves megyében is évről évre növekszik. Ezzel szemben az utalványok száma és a legfeljebb 300 ezer forint összegű támogatás értéke csökken. Heves megyében az évenként nyilvántartott gépkocsiszerzési támogatásra váró súlyosan mozgáskorlátozottak száma 1000-1200 főre tehető. Az igénykielégítés sorrendjére, az utalványok szétosztására vonatkozó véleményét a javaslattevő bizottság az irányadó kormányrendelet előírásainak figyelembevételével adja meg, de a szűkös lehetőségek miatt szinte képtelenség az igazságosság követelményeinek megfelelő döntéseket hozni, emiatt az érintettek körében egyre növekvő elégedetlenség nyilvánul meg.
A jelenlegi, legfeljebb 300 ezer forint összegű támogatás egyre csökkenő értékű, a súlyosan mozgáskorlátozott személyek jelentős része kis keresetű, és komoly gondokat jelent ez számukra. Gyakran a vásárlást követő néhány napos vagy hetes üzemeltetés után derül ki, hogy a megvásárolt, üzemképtelenné vált gépjármű csak több százezer forint értékű javítással tehető újra használhatóvá.
A súlyosan mozgáskorlátozott személyek sérelmezik továbbá azt, hogy amíg korábban 3-5 éves várakozási időt írt elő a jogszabály, a következő gépkocsiszerzési támogatás benyújtásához a jelenlegi várakozási idő 7 év, és ezt az időtartamot rendkívül hosszúnak tartják.
Kérem és kérdezem, hogy kezdeményezik-e a közeljövőben a mozgáskorlátozottak gépkocsiszerzési támogatása feltételrendszerének megváltoztatását, illetve szükségesnek tartják-e a súlyosan mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatásáról szóló kormányrendelet átfogó vizsgálatát.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Először azt keresem, a vitát figyelve, hogy mi az, amiben egyetértünk. Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy az egészség egy emberi alapérték, amire oda kell figyelnünk, és aki megbetegszik, annak az embernek minél színvonalasabb ellátást kell kapnia.
Azt gondolom, abban is egyetértünk, hogy akik az egészségügyben dolgoznak - orvosok, szakdolgozók -, azok meg legyenek becsülve, a feltételrendszert javítsuk. Akkor felteszem a kérdést - ha körbenézek a teremben, főleg egészségügyi dolgozók, az egészségüggyel most is valamilyen kapcsolatban lévők, önkormányzati vezetők vagyunk itt -: kérem, ennek ma megvan a feltétele? Erre már tetszettek válaszolni, a patkó mind a két oldalán: nincs meg. Idézték Mikola urat, elhangzott az SZDSZ-es képviselő asszonytól is egy vélemény; van egy takaró, de a takaró keresztben van. Nem lehetne szakmai mederbe visszaterelni ezt a vitát, és szakmai alapon végiggondolni? Ugyanaz a kassza van, ugyanazok a keretek vannak! S miről van még szó? Arról van szó, hogy pluszforrásokat kell bevonni a rendszerbe.
Miről van még szó? Arról, hogy voltak pozitív példák, és vannak pozitív példák. Ezekre kellene építeni. Ugye, azokat nem akarjuk visszacsinálni? Mire gondolok? Például a gyógyszertárakat gyakorlatilag teljeskörűen átalakítottuk, egy más rendszerben működtetjük. Felteszem a kérdést: bevált ez a rendszer? Nem cáfolta itt senki. Azt mondja nekem, hogy igen. Megkérdezem: a háziorvosi ellátás rendszerét meg akarjuk változtatni? Ugye, nem akarjuk megváltoztatni? Bevált? Bevált. Vagy a műveseellátás kapcsán az a rendszer, ami működik, jó? Nem mondom, hogy tökéletes, de gyakorlatilag elindult valami.
Tulajdonképpen felteszem a következő kérdést is. Itt van a gép-műszer ellátás. Én, mint gyakorló megyei közgyűlési elnök - ötödik esztendeje Heves megyében -, amikor ezzel a feladattal ismerkedtem, láttam, hogy rendkívül komoly gondok vannak egyrészt a dolgozók megbecsülése kapcsán, másrészt a gép-műszer kapcsán, valamint az épület állagával is komoly gondok vannak a Markot Ferenc Kórházban, és ezen javítani akarunk. Hogyan kívántunk ebben lépni? Különböző terveket, fejlesztési elképzeléseket fogalmaztunk meg. Sajnos azt mondtuk, hogy a hetvenes években épült pavilonépületek is nagyon rossz állapotban vannak, a történelmi épületekről nem is beszélve. A gép-műszerben pedig elindítottunk különböző fejlesztéseket. Ma már azt mondhatom, hogy egy társadalmi összefogással, gyakorlatilag különböző pénzügyi konstrukciók megteremtésével olyan gépeket, mint például a komputertomográf, az MRI - ha a kettőt együtt nézem, mondjuk, félmilliárd -, nem tudtunk volna megvenni, ha erre nem találunk egy olyan bérleti pénzügyi konstrukciót, amilyet találtunk. Ezzel kétszázezer embernek az ellátási színvonalát tudtuk javítani. Ez is egy példa, ez is egy lehetőség.
Ahogy figyelem a törvény adta lehetőségeket, gyakorlatilag a mozgásterek bővülnek. Ezekkel a mozgásterekkel kellene élni. Ugyanakkor figyelem a hozzászólókat. Szakmai alapon és egymás iránt nagyobb bizalommal kellene ezekről a kérdésekről beszélni. Az önök szakterületéről beszélek: lázas állapot. A betegnél sem jó a lázas állapot, ugye? Az egészségügyben sem hiszem, hogy jó a lázas állapot. Tehát jó lenne a lázat lejjebb vinni; ne az üléspont határozza meg az álláspontot, és konkrétan a szakmai kérdésekre kellene koncentrálni.
Itt, a patkó mindkét oldalán elhangzott, hogy gondolkozzunk évtizedekben. Én magam is ezt mondom: igen, évtizedekben kell gondolkodni. Ezért is tartom nagy jelentőségűnek azt, hogy az egészségügyi ágazat szükségszerű és elodázhatatlan átalakítása kapcsán a Medgyessy-kormányban volt, úgy gondolom, elhatározás, szakmai bátorság, elszántság, hogy ezeket a folyamatokat felgyorsítsa. Én ezt tartom nagyon lényeges dolognak, és még azt, hogy az egészségügynek társadalmi ügynek kell lenni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A megváltozott munkaképességű emberek gondját, foglalkoztatását szeretném kiemelni.
A munka világában zajló folyamatok a társadalom figyelmének középpontjában állnak. A kormányprogram is alapvető célként jelölte meg az új munkahelyek teremtését. A kormányváltás óta eltelt másfél esztendőben a kormányzat, illetve a szaktárca által tett intézkedések következtében nőtt a foglalkoztatottak száma. A foglalkoztatás bővülésével az eltelt másfél esztendő alatt csökkent a munkanélküliek aránya. A pozitív tendenciák örvendetesek, de az általánosságban javuló számok mögött jelentős területi és szezonális ingadozások húzódnak meg. Jól érzékelhető, hogy a munkaügyi kormányzat ösztönző támogatásokkal igyekszik elősegíteni az állástalanok minél nagyobb számban történő munkába helyezését.
Közismert, hogy Magyarországon mintegy 400 ezer megváltozott munkaképességű ember él. Az országos átlagnál magasabb munkanélküliségi rátával rendelkező választókörzetemben, Pétervására térségében is tapasztalható, hogy egyre több azoknak a negyvenes-ötvenes éveikben járó, teljes munkaképességgel nem bíró embereknek a száma is, akik rehabilitációs munkahely hiányában foglalkoztatási gondokkal szembesülnek. Nem csekély azoknak a száma sem, akik 67 százalékban elvesztett munkavégző képességük miatt átmenetileg rokkantsági ellátásban részesültek, de az időszaki orvosi felülvizsgálat egészségkárosodásuk mértékét 50 százalékra változtatta.
A csökkent munkaképességűek munkába állási lehetősége sokszor reménytelen: a helyi rehabilitációs bizottságok nem képesek számukra új foglalkoztatást biztosítani, a megváltozott munkaképességűeknek csak alig ötöde tud újra munkába állni. A munkaerőpiacról így kiszorulnak, pedig így szinte csak a rendszeres szociális járadék igénybevételének lehetősége marad.
Különösen fontosnak tartom a megváltozott munkaképességűek újrafoglalkoztatási lehetőségének bővítését. A munka világába való visszailleszkedésüket szolgáló rehabilitációjuk eddigieknél is hatékonyabb intézkedéseket, megkülönböztetett törődést igényel.
Amit szeretnék megkérdezni: milyen további intézkedések várhatóak ezen a területen a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci esélyeinek javítása érdekében? (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nagyon jelentős kérdés a rehabilitációs foglalkoztatás, és ezen belül az érdekeltségi és a támogatási rendszer felülvizsgálata. Egy '83-as alaprendelet foglalkozik eredendően ezzel a kérdéssel. 1996-ban volt ez a kérdés átfogóan áttekintve, azóta évente gyakorlatilag toldozás-foldozás van.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy átfogóan is áttekintsük ezt a kérdést, szinkronban az államtitkár úrral, mert sokak számára ez egyedüli lehetőség, hogy különböző munkahelyeken fizetéshez, lehetőséghez jussanak, és emellett rendkívül fontos ennek a jelentősége szociális szempontból. Ezért a válaszát elfogadom.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Interpellációmban az idei szőlőterméssel kapcsolatos felvásárlási és tárolási problémákra szeretném ráirányítani a figyelmet. Közismert, hogy Heves megyének kiemelkedő jelentőségű borvidékei vannak, de azt gondolom, hogy az ország más részeit is foglalkoztatja ez a kérdés.
A szőlőtermelők nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nemzetközi hírnévnek is örvendő borok előállításához szükséges, jó minőségű alapanyag minden évben rendelkezésre álljon. Az idei esztendőben a kedvezőbb időjárási körülményeknek köszönhetően csak Heves megyében a szőlőtermés várhatóan 20 százalékkal meghaladja a 2003. évben regisztrált termésmennyiséget.
Az idén megtermelt szőlő elhelyezése az előzetes információk alapján komoly felvásárlási és tárolási gondokat vet fel. A tavalyi évhez képest mennyiségi szempontból érzékelhetően jó termelési kilátások hatásukat tekintve várhatóan piaci feszültségekhez vezetnek. A szőlőtermelőknek jogos érdeke, hogy kellő időben megszülessenek az olyan ágazati intézkedések, amelyek a piaci feszültségek kedvezőtlen hatását csökkenthetik, illetve mérsékelhetik.
Jelenleg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal internetes honlapján csak tájékoztatási jellegű információk olvashatók a támogatásról.
(14.30)
Ahhoz, hogy a prognosztizálható piaci gondok kezelhetők legyenek, szükséges és indokoltnak mutatkozik a borászati termékek alkoholtartalmának növelésére felhasznált must után járó támogatással, a bor magántárolásával, a krízislepárlással és a mustsűrítés támogatásával kapcsolatos rendelkezések megalkotása, illetve a támogatások igénylését lehetővé tevő feltételek szabályozása.
Tisztelt Miniszter Úr! A várható piaci feszültségek kezelésére milyen konkrét intézkedéseket tervez?
Várom válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A válaszából is kiderül, hogy a tárca jelentős erőfeszítéseket tesz a gondok orvoslására. Ugyanakkor ez a kérdés ráirányítja arra is a figyelmet, hogy nem elég csak a végén foglalkoznunk ezzel a kérdéssel. És itt kérném a mezőgazdasági szakembereket, hogy akkor, amikor a telepítésről, a fajtaválasztásról, a különböző technológiai folyamatokról beszélünk, akkor nagyon fontosnak tartom a felvilágosítást, a gondos, körültekintő egyeztetést. Látszik, hogy ezen a területen - úgy gondolom, országos szinten is - nagyon sokat kell tennünk. A gond ugyan kellemes gond, de ezt a gazdálkodók a pénzüknél, a pénztárcájuknál érzik.
Nagyon fontosnak tartom a lakosság tájékoztatását és a kiszámíthatóságot.
A válaszát elfogadom. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A rendszerváltást követően a szakképzés jelentős átalakuláson ment keresztül az országban. Láthatók az országos tendenciák, amelyek eléggé ellentmondásosak. A hagyományos iskolarendszerű szakképzés leértékelődött, a képzésben részt vevők száma jelentősen csökkent. Egyszerre van jelen a túlképzés, valamint a hiány. A gyakorlati képzés mindinkább elszakadt a munka világától. Ennek jórészt az volt az oka, hogy megszűntek a nagyvállalatok, így az intézmények saját maguk alakították ki a gyakorlati képzés feltételeit. Az intézményrendszer elaprózódott, jelenleg Magyarországon nyolcszáznál is több intézményben folyik szakképzés, amely nem tudja hatékonyan felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Számos kis intézmény van a rendszerben, ezek nem mindig felelnek meg a munkaerő-piaci igényeknek. Több szervezet hatáskörébe tartozik a szakképzés - kamarák, munkaügyi központok, megyei, települési önkormányzatok, más fenntartók -, amelyek között az együttműködés sok esetben akadozik. Tartalmi problémák is vannak: sok a szakma, amelyek túlspecializáltak, és az uniós követelményeknek nem mindenben felelnek meg.
Végül úgy gondolom, a jelen lévők jól emlékeznek arra, hogy a középfokú szakemberképzés sokak számára jelentette a társadalmi felemelkedésnek egyfajta lehetőségét, ami ma nincs meg.
(16.50)
Végig kellene gondolni ilyen vonatkozásban, hogy milyen intézkedéseket teszünk. Tudom, hogy a különböző központi pályázatok ebbe az irányba mutatnak, de talán szélesebb körben is fontos, hogy ezt még inkább megismerjük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Köszönöm államtitkár úrnak a válaszát, látszik, hogy egy folyamat eredményeként tudunk ebben a kérdésben előrelépni. Ezek az intézkedések, úgy gondolom, támogatandóak, ugyanakkor mindenképpen szeretném kiemelni, hogy magát a közgondolkodást is rá kell irányítani, úgy gondolom, a szakemberképzésre, a szakmák népszerűsítésére. A jó szakembereket meg kell fizetni, meg kell becsülni. Látható, hogy az ez évi különböző intézkedések is ebbe az irányba mutatnak, valamint nagyon fontosnak tartom, hogy a szakképzés szerkezetét a kor követelményeinek megfelelően átalakítsuk, és ennek megfelelően igenis a magyar szakembereket, a szakmunkásokat még jobban meg kell becsülni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapban a kormány elfogadott egy stratégiai tervet a szakképzésről, amely 2013-ig szól, egy intézkedési tervet, amely a következő két esztendőről szól, valamint 14 konkrét lépést. Mi ennek a lényege? A lényeg, hogy az iskolarendszerű szakképzést, felnőttképzést jobban kapcsoljuk a gazdasághoz, a munkaerő-piaci igényekhez, ugyanakkor látható az is, hogy egy számottevő tartalék van ebben az országban, ez pedig az emberi tudás, a tehetség kibontakoztatása. Mintha egy kicsit kevesebbet foglalkoztunk volna az elmúlt 15 évben a kétkezi munka, a fizikai munka tehetségének kibontakoztatásával.
A rendszerben egyszerre van jelen az alul- és a túlképzés. Nagyon nagy gondot jelent az, hogy például ma már arról beszélhetünk, hogy ha e hónap elején bementünk a munkaügyi központokhoz, akkor összesen körülbelül 90 ezer betöltetlen álláshely volt. Ez a hónap közepére már változik. Ha tartósan nézem ezt a számot, körülbelül 35 ezer üres álláshely van. 60 ezren vannak külföldi munkavállalók Magyarországon. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Mi a megoldás? A megoldás az, hogy a szakképzést jobban kell igazítani a munkaerő-piaci igényekhez, bővíteni a gyakorlati képzést. Több és jobb szakmunkásra van szüksége az országnak, és rendelkezni kell piacképes tudással.
Ennek a változásnak két réteg feltétlenül a nyertese, azok a pályakezdők, akik szakképesítéssel nem rendelkeznek, illetve az 50 év felettiek. Ez a változás őket kiemelten támogatja. De gondolunk azokra is, akik hátrányos térségekben élnek, és itt nagyobb a munkanélküliség. Egy lehetőség, egy forma a térségi integrált szakképző központok rendszere, 16 ilyen forma jön most létre az országban. Konkrétan ez azt jelenti, hogy egy térségben összehangolják a fejlesztést, a képzést, a munkáltatók, a fenntartók közösen döntenek a képzésről. A következő időszakban még hat újabbat fogunk létrehozni, illetve 2007-től kezdődően további 30-35-öt, tehát összesen 50-55-tel le lehet fedni az országot. Jelenleg több mint ezer szakképző intézet van. A rendszert sokkal hatékonyabban és racionálisabban lehet működtetni.
A tanulói szerződések rendszere pedig azt segíti elő, hogy a tanulók, a diákok hogyan kerüljenek közvetlenebb kapcsolatba a munka világával. Külön szeretnék szólni a lemorzsolódásról. Ez nagyon nagy gond. Csak tessenek arra gondolni, hogy azoknak a tanulóknak a száma, akik nem fejezik be a 8 általánost sem, egyre növekszik; vagy azokra, akik 9-10.-ben morzsolódnak le, mert később kezdődik a gyakorlati képzés. Nagyon fontos, hogy akik a 8 általánost nem fejezték be, találjuk meg számukra azt a formát, hogy felzárkóztató évfolyamokat indítsunk el. Ebben a változásban ez is kiemelt kérdésként szerepel. Utána pedig normál képzési rendszerben folytathatják a képzést.
Szólnom kell arról, hogy rövidített képzésben is gondolkodunk, ezzel kapcsolatban egyeztetések kezdődtek el, ami konkrétan azt jelenti, hogy a szakiskola 9-10., valamint a szakközépiskola 9-12. évfolyamainál a pályaorientációs szakmai alapozásnál, szakmacsoportos alapozásnál a gyakorlati részre nagyobb hangsúlyt fektetünk, és itt a csoportbontást is finanszírozni fogjuk. Nem szólok a hagyományos rendszerű képzésekről, a 2+2-ről, a 2+3-ról.
Végül még az OKJ-ről, a szakmai jegyzékről szeretnék szólni. Jelenleg több mint 800 szakmáról beszélünk, szeretnénk ezt lecsökkenteni körülbelül a felére. Ennek a lényege egy moduláris rendszer. A Nemzeti Szakképzési Intézetben, amely a szakképzés háttérintézménye, ez a munka már folyamatban van. Szeretnénk a tiszkeknél ezt már a 2006-os tanévtől bevezetni. A moduláris rendszer lényege az, hogy egy szélesebb körű alapozásra épül a folyamatos képzés és átképzés rendszere. A meglévő kapacitásokat is sokkal jobban ki tudjuk ezáltal használni. Ezzel a moduláris rendszerrel fel tudunk zárkózni Európa élvonalához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reformértékű lépések a szakképzésben - ennek konkrét intézkedéssorozatait láthatjuk.
Ha a 2005-ös esztendőt nézzük, úgy gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy a szakképzés területén az áttörés esztendeje. Mire gondolok? Gondolok arra, hogy a munkavállalók, a munkaadók világát közelebb kívánjuk hozni (Az elnök csenget.), a munkáltatók elvárásainak jobban megfelelni a szakképzés területén.
A kormány a 2005-13-as időszakra stratégiát fogadott el. Konkrét kormányhatározat született, a száz lépés keretében pedig 14 konkrét lépés foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Ha csak egy kérdést emelek ki, ami vita tárgya volt az elmúlt időszakban, mondjuk, a 9-10. osztály kérdése: szeretném szóba hozni, hogy az elmúlt hetek különböző politikusi nyilatkozatai is azt mutatják, hogy mi itt, a patkó valamennyi szegletében lévők egyetértünk, mert az előző kormányzati ciklus volt oktatási minisztere is azt mondja, hogy a gyakorlat nem igazolta, hogy a 9-10. évfolyamon 80 százalékban közismereti tárgyakat kell oktatni, és csak 20 százalékban gyakorlat közeli ismereteket. Változtatni kell.
De azt gondolom, a vitáknak a szakemberek körében kell eldőlniük, és ott kell ezeket a kérdéseket megvitatni. Nagy jelentőségűnek tartom azt a munkát, amely a különböző háttérintézményekben zajlik. Itt szeretném külön kiemelni az NSZI-ben, a Nemzeti Szakképzési Intézetben folyó munkát, a modulrendszert, ahol a részképzés is el lesz ismerve, és az OKJ, az Országos Képzési Jegyzék 800-ról 400 szakmára fog változni. Ezt a változást pedagógiatörténelmi eseménynek kell mondani, úgy gondolom.
És itt szeretnék egy felkiáltójelet tenni - bár a morajokat figyelve lehet, hogy erre nem figyelnek föl -, de, tisztelt hölgyeim és uraim, 1871-ben Eötvös József népiskolai törvényt fogadott el. 1945-ben 8 plusz 3 évfolyamos képzés indult, tehát a hároméves szakképzés akkor indult be. 1993-ban az Országos Képzési Jegyzék került elfogadásra. Ez a változás, ami a moduláris rendszerben van, ehhez kapcsolódik, ilyen sorozatba illik, mert tulajdonképpen még nemzetközi összehasonlításban is szeretném ezt kiemelni.
A finnek Finnországban kiemelkedően végzik a szakképzést. Európa oda jár tanulmányozni, sőt a kínaiak és mások is. Azt mondják, mihelyt mi ezt bevezetjük - és bevezetjük a jövő esztendőben ezt a rendszert -, akkor ők jönnek tanulmányozni. Ha ügyesek vagyunk, és miért ne lennénk azok, 2005-13 között ez a szakképzés, ezekkel az intézkedésekkel, amiket végig tudunk vinni, felzárkózhat Európa élvonalába, és úgy gondolom, hogy ez nagy jelentőségű. Van számos tennivalónk.
Úgy a felnőttképzés területén, ezen túl, úgy gondolom, hogy a külföldi szakmai tapasztalatok beszámítása terén vagy az 50 év felettiek képzésében pluszkedvezményeket biztosítunk.
Szeretnék két számot kiemelni. Az egyik: ma Magyarországon a szakképzési rendszer átalakítását indokolja az is, hogy a munkaerőpiacon közel 2,5 millió olyan munkavállaló van, akiknek a munkakörük betöltéséhez nem szükséges felsőfokú végzettség, és 900 ezer aktív korú munkavállaló semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök nagyon jól tudják, hogy a képzésben nagyon sok érdekcsoport van, és nagyon fontos, hogy szakmai műhelyekben dőljenek el ezek a kérdések. Úgy gondolom, hogy használható tudásról van szó. Mert mit ér azzal a képzettséggel, akár felsőfokú vagy középfokú végzettséggel valaki, ha nem tud elhelyezkedni? Ezen is változtatni kell.
Végül azt szeretném elmondani, hogy számottevő tartalék egy van: ez pedig az emberi tudás, az emberi tehetség kibontakoztatása. És itt adósak vagyunk valamennyien, a patkó valamennyi szegletében lévők azzal, hogy a kétkezi munka, a fizikai munka tehetségét sokkal jobban el kell ismerni, ismertetni, és úgy gondolom, hogy ezek az intézkedések ebbe az irányba mutatnak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)