Felszólalás adatai

De mielőtt erre sort kerítenék, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egyrészről megjegyezzem azt, hogy nyilvánvaló, hogy önmagában a kormánynak ez a beszámolója tág lehetőséget nyit arra, hogy kinyissunk egy olyan vitát, ami a közös ügyünket is jelenti, mégpedig a nemzetpolitika kérdését.

Azt kell mondanom, hogy ez valahol jó is, hiszen kell hogy alkalmat kerítsünk arra, hogy mi magunk itt, a Ház falai között beszéljünk arról, ami a közös ügyünk. Ugyanis azért a nagy-nagy többsége ennek a parlamentnek és a képviselőtársaimnak nemzetben gondolkodik, amikor a magyarság sorskérdéseit teszi az asztalra; nem államban, hanem nemzetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban hadd idézzem vissza Varga István képviselőtársam megszólalását, aki azt mondta, hogy az igazi érdekérvényesítés erős Magyarországot feltételez. Képviselőtársaim, ez egy kőkemény mondat. Viszont van egy kérdés, amit saját magunknak fel kell tenni: mitől lesz erős ez a Magyarország? Mitől tehetjük mi erőssé, akik politikai döntéshozók vagyunk vagy civil szervezetek, vagy akár magánszemélyek, olyanok, akik egyébként segítik ezt az erősséget megtenni? Képviselőtársaim, egy szót hadd említsek, és ezt a szót egyébként Varga István képviselőtársam is kimondta, de ha emlékeim nem csalnak, Mile Lajos képviselőtársam is utalt rá: ez az egység.

Az a kérdés, hogy tudunk-e egységet teremteni, vagy pedig tudunk-e néhány olyan ügyet az asztalra tenni, ami mögé egységesen fel tudunk sorakozni. Azt már nem is mondom, bár úgy eszembe jutott itt a vitát hallgatva, hogy ha mi mindannyian kimondjuk azt, hogy erre az egységre szükség lenne, akkor eljutunk-e oda, hogy adott esetben egy nemzetpolitikai etikai kódexet állítsunk össze közösen, vagy kimondjuk azt, hogy kell, hogy ennek a nemzetpolitikának legyenek olyan fundamentális kérdései, amiben mi magunk sem kerülünk egyébként szembe azzal, hogy ha netán külföldi kollégákkal beszélünk, akkor ők szembesítenek azzal, hogy hogyan van az, hogy nálatok nem lehet nemzetpolitikában ugyanazt a hangot hallani.

Erről eszembe jut, amit a nemzeti összetartozás bizottságában ülő képviselőtársaimnak, vagy akikkel a KMKF-ben együtt dolgozom, unos-untalan el szoktam mondani azt, hogy ha két indián egymás skalpját követeli, annak egy sápadtarcú örül. Képviselőtársaim, ez az egység és ennek a megteremtése kifejezetten szükséges ahhoz, hogy valóban egy erős Magyarországról beszélhessünk, sőt azt mondom, hogy egy erős nemzetről beszélhessünk.

Viszont ebben nyilván egymás szemébe is kell tudnunk nézni, képviselőtársaim, mit tudunk mi ahhoz tenni, ami ezt az egységet elősegíti, és nyilvánvalóan ebben egyetlenegy dolog, amit elsősorban ki kell tudnunk mondani, mégpedig azok a nemzettársaink, akik ma a határon kívül élnek, azok nem eszközei egy pártpolitikának vagy bármelyik pártpolitikának, hanem ennek a nemzetpolitikának az alanyai. Sőt, továbbmegyek: nemcsak alanyai, hanem csak és kizárólag, és bocsássanak meg, képviselőtársaim, de én mindenkiben azt feltételezem, néhányukat kivéve, akik ezen Ház falai között nemzetpolitikával foglalkoznak, hogy ennek a gondolkodásnak a fundamentuma az, hogy róluk, velük és értük teszünk. És ez, ami a nemzetpolitikánkat jelenti, csak és kizárólag abban a párbeszédben alakul ki, ami egyébként a határon túl élő magyarsággal, az ő szervezeteivel, civilekkel, politikai szervezetekkel történő párbeszédben történik, illetőleg párbeszédben valósulhat meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A felelősségünk az, hogy ezt a fajta egységet azért, hogy erősek tudjunk lenni, meg tudjuk-e teremteni.

Itt szóba került néhány olyan kérdés, ami... - bár hangsúlyozom még egyszer: sokan, sőt volt, aki nagyon távolról jutott el ugyanúgy az autonómia gondolatához, de egyet látnunk kell. Az, ami egy erős Európát feltételez a XXI. században, ennek az erős Európának a megteremtésében az európai döntéshozóknak is el kell gondolkodniuk, hogy egyébként a létező autonómiaformák mellett segíti-e azt, hogy autonómiahálózatok jöjjenek létre, hiszen a stabilitásnak lehet, hogy egy következő időszakban ez pontosan a kulcsa lehet. Hiszen nagyon jól látható és kimutatható, hogy ott, ahol autonóm közösségek élnek, gyarapodnak, ott igenis, az az ország is, ahol ez az autonóm közösség létezik, erősebb és segíteni tudja azt, ami a gazdasági fellendülést jelenti, és amiről itt néhány szóban képviselőtársaim is szóltak. Kupcsok Lajos képviselőtársam éppen két kétpercesben említette az üzleti hálózatot, és én azt gondolom, hogy igenis, ezt is segítenünk kell, hiszen a XXI. század egyik kulcskérdése az, hogy Európa milyen irányt vesz abban a világban, abban a globális világban, ahol óriási a verseny.

Képviselőtársaim, ha megvan bennünk az a fajta felismerés, ami ezeknek az autonómiatörekvéseknek a támogatását jelenti, akkor azt gondolom, hogy lehet, hogy épp az autonómia kérdésének kell lennie annak az ügynek, hogy ezt az asztalra tegyük, amely autonómiakérdés mögé igenis - és lehet, hogy ez lehet a próbaköve - egységesen oda tudunk állni; hangsúlyozom: csak és kizárólag azzal a közösséggel együtt, akik egyébként ezt a törekvést fémjelzik, vagy akiket szolgál ez a törekvés, velük együtt történjen.

Hozzáteszem, hogy a jövő ennek az összhangnak a megteremtését is jelentheti, nyilván azzal együtt, hogy - hangsúlyozom még egyszer, és hallva itt a vitát is, képviselőtársaim - időnként önmagában még az is szitok, ha az ember egyáltalán nemzetben mer gondolkodni vagy nemzetről szól.

(13.30)

Úgy látom, ez néhány képviselőtársam vagy néhány politikus részéről egy olyan hang, ami pontosan ellene megy annak is, ami az európai törekvéseket jelenti. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy olyan közösség, amit Európának nevezünk, csak akkor tud erős lenni, ha erős nemzetek alkotják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szóltam én magam az autonómia kérdéséről, mert amikor a nemzeti összetartozás bizottságában a beszámolót tárgyaltuk, akkor én magam is azt gondoltam, hogy nem arról szólok, ami benne van, hanem inkább arról, ami egyébként nincs a beszámolóban. Teljesen természetes, hogy egy beszámolót lehet technológiailag kipipálni, és azt mondani, hogy megadtuk a támogatást, megtettünk minden a magyarság megmaradásáért, nemcsak a szimbolikus térben, hanem a hétköznapokban is. Ez gyakorlatilag egy lelkiismeret-vizsgálat. Viszont azt gondolom, a lelkiismeretünk csak akkor lehet tiszta, ha minden egyes tartalmi kérdést is odateszünk, ami nemcsak a tegnapról szól, hanem a máról és a holnapról.

És itt kell megtennem azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban megköszönjem Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc képviselőtársamnak, amikor elindították azt a Székely Autonómiáért Baráti Kört, amiből gyakorlatilag kinőtt az, hogy a Kárpát-medencében ne csak a székely autonómiával foglalkozzunk, hanem valamennyi autonómiaformával, valamennyi területen. Hiszen különböző szintjeit érhették el a Vajdaságtól Kárpátaljáig, Erdélytől Felvidékig, és sorolhatnám tovább, az autonómiaformáknak. Azt gondolom, mindegyiket górcső alá kell venni, mindegyiket a maga szintjén, csak és kizárólag az ott élőkkel együtt nekünk is segíteni kell. És ez csak akkor lehetséges, ha ebben mi magunk tudunk közösen szólni, közös hangon szólni. Talán ez a momentum vihet el ahhoz, amit képviselőtársam említett, hogy az egységet tudjuk a nemzetpolitikában legalább egy-két területen megteremteni. Ez az egység aztán elvihet bennünket oda, amit óhajként mindig megfogalmazunk, ugyanakkor a hétköznapokban inkább úgy látom, hogy nem eszerint cselekszünk, mégpedig, hogy egységet tudjunk teremteni a nemzetpolitikában, és szerintem akkor sikeresek is lehetünk.

Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy szólhattam, és köszönöm a vitában való részvétel lehetőségét. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)