Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi hagyomány és szokás, hogy az egyes parlamenti ülésszakok kezdetén a miniszterelnök napirend előtt szót kér, és mintegy felvázolja az adott ülésszak előtt álló feladatokat. Ennek már a hagyomány szerint forgatókönyve is van, egészen addig visszavezetve, amikor is ismerteti a kormányprogramot, és attól kezdve az egyes ülésszakok azt a rendet követik, hogy a kormányprogramban megjelenő társadalmi viszonyokat törvényekkel kell rendezni, és az egyes ülésszakokban felsorolják, hogy mely törvények megalkotására, módosítására kell majd sort keríteni a következő időszakban.

Most egy speciális ülésszakot nyitunk meg, egy olyan ülésszakot, amely az utolsó ebben a parlamenti ciklusban, és a 2001. évi őszi ülésszak végén tulajdonképpen az a törvényalkotási program, amelyet annak idején a kormány meghirdetett, befejeződött, tehát tulajdonképpen azon társadalmi viszonyok, amelyek módosítását megcélozta a kormányprogram, télen, decemberben, az őszi ülésszak végén bekövetkeztek. Így most nincs lehetőség felsorolni olyan törvényeket, amelyeket majd most kell megalkotni, mert ilyenek már nincsenek, már idő sem lenne rá, így ezért választotta, gondolom, a miniszterelnök úr azt, hogy beszámolt azon törvények, szinte utolsó pillanatban hozott törvények végrehajtásáról, amelyek egyikét például tényleg a legutolsó napon, december 18-án fogadott el a parlament.

Négy ilyen törvény végrehajtásáról történt tulajdonképpen beszámolás a makrogazdasági mutatók ismertetése mellett, amelyek valóban rendkívül fontos törvények voltak. Ezek között elsődlegesen említeni kell a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényt, amely kétségtelenül és cáfolhatatlanul nyolcvanéves adósságunkat törlesztette azokkal a magyarokkal szemben, akik a Kárpát-medencében magyarként élnek, de a határon túl élnek; és ennek a végrehajtását láttuk a televízióban, itt a parlamentben is volt magyarigazolvány-átadás, és ha magunk elé idézzük azokat a felemelő, de egyben szívszorító pillanatokat, amikor átvették a magyar igazolványokat, akkor igenis érezzük, hogy értelme volt meghozni ezt a törvényt.

Majd szó volt arról, hogy a diákhitel során 70 ezer fiatal kapott lehetőséget arra, hogy ne a szülei zsebére tanulhasson tovább, hanem egy olyan szisztéma szerint, amelyet valóban az állam biztosít számára, és esélyt teremt a szegények részére is a továbbtanulásra. Ez cáfolhatatlan. Egy kisgazda számára talán a legfontosabb törvény, amelyet december 18-án fogadott el a parlament, a földtörvény módosítása és a Nemzeti Földalap kérdése, amely igenis hosszú időkre nézve - bár a végrehajtási rendeletek kellenek hozzá, de nagyrészt már azok is megvannak - rendezi a magyar gazda sorsát. Mind a két törvény... - annak ellenére, hogy időközben, különösen a földtörvény módosítására a legképtelenebb álhírek jelennek meg, félre kívánják vezetni a szerencsétlen mezőgazdászokat, és olyanokat közölnek, hogy mondatok felét közlik, a másik felét nem közlik; például hogy családi gazdaságban a hatvanéves is kénytelen lesz majd elvégezni valamiféle mezőgazdasági iskolát, mert nem olvassák már el a mondat másik részét, hogy "vagy három éve megfelelő mezőgazdasági tevékenységet folytat". Tehát kifejezetten szisztematikus félrevezetés történik e törvény végrehajtásával kapcsolatban is.

Való igaz, hogy az Európai Bizottságnak ez a bejelentése bizonyos aggodalomra okot adhat. De, kérem szépen, ez nem most fog bekövetkezni, ez a jövőről beszél, tárgyalni kell, és természetesen a tárgyalások során el kell érnünk azt, hogy az Európai Unió jelenlegi tagállamaihoz hasonló elbírálás alá kerüljenek a magyarok. Egyszóval, lehet ezeket a törvényeket vagy ezeknek a végrehajtását kritizálni, de kétségbe vonni nem, mert ezek tények.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)