Felszólalás adatai

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. (Béki Gabriella: Nem kívánok hozzászólni.) Nem kíván hozzászólni. Köszönöm szépen.

Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki felszólalni. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom, folytatására későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1267. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1267/1-2. számokon kapták kézhez a képviselők.

Először megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Miniszter úr, önt illeti a szó.

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés nyolc évvel ezelőtt fogadta el az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényt, amellyel egy szervezetbe integrálta a közegészségügy, a járványügy, az egészségvédelem és az egészségügyi igazgatás állami feladatainak ellátását. Tudni kell, hogy Magyarországon e terület szabályozottsága, rendszere több mint 100 éves.

Az időközben bekövetkezett változások - különösen az egészségügyről szóló 1997. évi törvény hatálybalépése - szükségessé tették, hogy az 1991-ben megfogalmazott feladatokat pontosítsuk, esetenként kiegészítsük. Az egészségvédelmi feladat helyébe a nemzetközileg elfogadott egészségfejlesztés lép, amely magába foglalja az egészségvédelmet, az egészségnevelést és az egészségmegőrzést is. A tervezet rendelkezései közül meg kell említeni, hogy a nem ionizáló sugárzások felhasználásának folyamatos növekedése szükségessé teszi, hogy az ionizáló sugárzások mellett erre a területre is kiemelt figyelmet fordítsunk.

Az 1991 óta bekövetkezett jogszabályi változások közül az új egészségügyi törvényen kívül figyelembe vettük az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és az atomenergiáról szóló 1996. évi XCVI. törvény rendelkezéseit is. Ugyancsak figyelembe kellett venni a 2013/1999. (II.10.) számú kormányhatározattal módosított 2396/1997. (XII.9.) számú kormányhatározat valamennyi minisztérium számára előírt hatósági jogkörök felülvizsgálatát. Ennek eredményeként kerülnek az ÁNTSZ-hez a gyógyhelyekkel, a gyógyfürdőintézményekkel, a természeti gyógytényezőkkel, valamint a gyógyszertár-létesítéssel kapcsolatos feladatok. Tekintettel Magyarország NATO-hoz történt csatlakozására, az előterjesztés lehetővé teszi a külföldi fegyveres erők számára is, hogy közegészségügyi, járványügyi feladataikat saját egészségügyi szolgálatok útján láthassák el.

A törvényjavaslat más területekhez hasonlóan az ÁNTSZ számára is lehetővé teszi a közegészségügyi követelményeknek nem megfelelő eredmények vagy ellenőrzött mulasztása miatt a megismételt vizsgálatok költségének megtéríttetését is. A rendelkezés célja, hogy az érintetteket - elsősorban a munkáltatókat - megelőző vizsgálatok elvégzésére és a közegészségügyi követelmények betartására, betartatására ösztönözzük.

Az előterjesztésben foglaltak megvalósításának közvetlen költségvetési vonzata, illetve költségvetéssel szembeni közvetlen többletigénye nincs. Az ÁNTSZ feladatainak pontosítása, a lehető legjobb színvonalon történő ellátása nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy a társadalom egésze megfelelően tudjon működni az egészségi állapot javítása, az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák, és jobbító szándékú módosító indítványaikkal segítsék elő, hogy a törvény alapvetően technikai jellegű módosításai az európai integrációból adódó teljes jogharmonizáció és joggyakorlat kialakulásával teljes körben és érdemben megvalósulhassanak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a miniszter úr expozéját. Most pedig megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. MÁNYA KRISTÓF, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosítását a törvényjavaslat általános indoklása szerint egyfelől a szolgálat nyolcéves működésének gyakorlati tapasztalatai, másrészt a múlt évben hatályba lépett egészségügyi törvény népegészségügyre vonatkozó szabályozása teszik szükségessé.

Az egészségügyi és szociális bizottságban a javaslat vitája során csaknem azonos súllyal eset latba az is, hogy a szabályozás módosítása mennyire szolgálja a tisztiorvosi szolgálat indokolt megújítását, a népegészségügyben betöltött kitüntetett szerepének erősítését. Fontos hangsúlyozni, hogy az egészségügyi törvény az ÁNTSZ központi és területi szervei feladataként jelöli meg a közegészségügyi, járványügyi, egészségfejlesztési, szakigazgatási állami feladatokat. Ezen szorosan egymásra épülő feladatok átfogják nemcsak az egészségügyi ágazatot, hanem az engedélyező, ellenőrző eljárások révén a gazdaság egyre nagyobb részét is. Lényegében a népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége, melynek célja a lakosság egészségi állapotának és így nem utolsósorban teljesítményének javítása.

A bizottsági vita során mindkét oldalról örömmel nyugtáztuk, hogy a javaslat nagyobb részt a népegészségügy jogi szabályozásában átveszi az egészségügyi törvény terminológiáját, meghatározásait, pontos feladatkijelölő normáit.

(16.30)

Így várható, hogy a tisztiorvosi szolgálat a népegészségügyi tevékenység meghatározó és integráns része marad, és többet tud tenni mindenekelőtt a súlyos hazai megbetegedési helyzet javításáért. Ennek fényében célszerűtlennek látszik a szolgálat javasolt definíciója, miszerint az ÁNTSZ állami költségvetésből működtetett központi hivatal. Többen úgy véltük, hogy a jelenlegi megfogalmazás, amely országos hatáskörű államigazgatási szervről szól, jobban megfelel egy 150 intézetet magában foglaló szolgálat meghatározásának.

Az a feltételezés, hogy a "központi hivatal" megnevezés egyértelműbbé tenné az egészségügyi miniszter közvetlen szolgálatirányító szerepét, sem az előterjesztő, sem a bizottság tagjai részéről nem nyert megerősítést, a hatályos törvény ugyanis az egészségügyi miniszter irányító szerepét, illetve az országos tiszti főorvos feletti munkáltatói jogosítványát rögzíti - az előterjesztés ezen jelenleg sem szándékozik változtatni.

A törvényjavaslat 3. §-a az ÁNTSZ népegészségügyi feladatait sorolja fel. Az egészségkárosító kockázati tényezők vizsgálata itt nevesítésre kerül, de - valószínűleg tévedésből - kimaradt a lakosság egészségi állapotának elemzése. Ezt nyilvánvalóan pótolni kell annak érdekében, hogy a környezeti ártalmak által előidézett betegségek és károsodások monitorizálását az ÁNTSZ végezhesse, hogy ne sérüljön az úgynevezett népegészségügyi ciklus.

Mindkét oldalról kétségek fogalmazódtak meg a tekintetben, hogy célszerű és megvalósítható-e az ÁNTSZ-t felelőssé tenni a kórházak fővárosi, megyei ügyeleti rendjének beosztásáért, a jelenlegi koordinatív szerep ugyanis az esetek döntő többségében biztosította az ügyeletet adó intézmények együttműködését, a területi, szakmai, ellátásbiztonsági szempontok érvényesülését.

A bizottság vitájában felszólalt az országos tiszti főorvos asszony is, sok kiegészítő és hasznos információval látva el bennünket. Megítélése szerint a törvénymódosítás azzal, hogy a feladatokat rendszerbe foglalva, az uniós előírásokat is figyelembe véve állapítja meg, lényegesen jobb jogi feltételeket teremt az ÁNTSZ működéséhez.

A bizottsági vitában koncepcionálisan ellentétes vélemények nem fogalmazódtak meg, és ezt a szavazás is tükrözte. Az egészségügyi és szociális bizottság 20 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a környezetvédelmi bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Simon József képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

SIMON JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága mint kijelölt bizottság 1999. június 8-ai ülésén dr. Molnár Ilona országos tiszti főorvos, továbbá az Egészségügyi Minisztérium kijelölt munkatársainak előterjesztésében megtárgyalta az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról szóló T/1267. számon benyújtott törvényjavaslatot, és a bizottság megállapította, hogy a módosítások megalapozásához gazdasági számítás, hatásvizsgálat nem készült, sem a törvény megalkotásakor, sem az azt követő módosítások, de a mostani előterjesztés során sem. Mindez részben magyarázat arra, hogy az oly fontos feladatokat ellátó szolgálat miért nem rendelkezik - már alapítása óta - a tevékenységéhez nélkülözhetetlen anyagi és szellemi eszközökkel, forrásokkal.

Tekintettel arra, hogy a módosítás megváltoztatná az intézmény státuszát is, és mert hiányzik a társadalmi-gazdasági hatások elemzése és bemutatása - ami alapvetően szükséges -, a bizottság nem támogatta ennek a javaslatnak az általános vitára bocsátását.

A bizottság ülésén az is felmerült, hogy az ÁNTSZ részben idejétmúlt, ma már feleslegesnek tűnő tevékenységeket is végez, hogy a környezetvédelmi szakhatóságok és az ÁNTSZ tevékenysége között egyes szakmai területeken párhuzamosságok vannak, más területeken az együttműködés rendszere és a feladatok megosztása nem megfelelő; és mivel az előterjesztett módosítások jelentős mértékben érintik az előkészítés alatt álló, hulladékgazdálkodásról szóló törvényi szabályozást, valamint az országos koncepció készítését, ezért ezek parlamenti tárgyalását megelőzően nem indokolt az előterjesztett részmódosítások megvitatása.

A bizottság véleménye szerint az Országgyűlés a törvényjavaslatot részben csak az 1999. évi ülésszakán tudja megtárgyalni, és ezáltal a nyári szünet időszaka lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, a módosítás társadalmi-gazdasági hatásainak felmérésére, bemutatására és különösen arra, hogy az egészségügyi miniszter érdemi tárgyalásokat folytasson a környezetvédelmi miniszterrel a tervezett módosításokról, különös tekintettel az egyes szakmai feladatok allokálására, illetve a hulladékgazdálkodásról szóló törvénnyel való összhang megteremtésére.

Mindezek alapján - még egyszer hangsúlyozom - a fenti javaslatot a környezetvédelmi bizottság tagjai közül mindössze öten támogatták igen szavazatukkal, 9 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett bizottságunk ezt a javaslatot nem tartja általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak. Képviselő úr!

DANKA LAJOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló '91. évi XI. törvény módosításáról szóló T/1267. számú törvényjavaslat tárgyalása során kisebbségi vélemény fogalmazódott meg a környezetvédelmi bizottságban, amelynek elmondására engem kértek fel.

Az 5 igen szavazat, valamint - mellékesen - az 5 tartózkodás azt jelenti, hogy a környezetvédelmi bizottság többsége nem utasította el kategorikusan a módosítás általános vitára bocsátását. A mi véleményünk szerint sincs megfelelően előkészítve a törvényjavaslat, az kiegészítésre, valamint módosításokra szorul, ám a téma jelentősége és időszerűsége nem teszi lehetővé a halogatást. Szükséges és elengedhetetlen az ÁNTSZ helyzetének tisztázása, munkafeltételeinek megteremtése, ezért támogattuk az általános vitára bocsátást, fenntartásaink ellenére is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Bartha László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. A képviselő urat illeti a szó.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy azt a T/1267. számú, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról szóló javaslat általános indoklásában olvashattuk, alapvetően az eltelt nyolc év indokolja egy akkor új, utólag is megerősíthetjük: jelentősen előremutató törvény módosítását. A jogi és társadalmi környezet változása és az időközben szerzett tapasztalatok mindenképp indokolják a pontosításokat, finomításokat. A közelgő európai uniós csatlakozásunk, a NATO-csapatok magyarországi jelenléte és egyéb, már korábban módosított, az egészségüggyel kapcsolatos törvények is jogharmonizációs igényt jelentenek.

(16.40)

A polgári kormány és a tárca törvényalkotásának is egyik szép példája az az előrelátás, amely a lakosságot és az egészségügyi szférában dolgozókat egyaránt érintő egészségügyi modernizáció törvényi alapjait teremti meg. Mondhatjuk ezt azért is, hiszen a technikai jellegű módosításokon túl néhány jelentős tartalmi, szervezeti változásra is javaslatot láthatunk. Ezek a pontok részben a mindennapi gyakorlatban egyébként is működő folyamatokat szabályozzák, illetve rendelik egyértelműen az ÁNTSZ feladatkörébe. Ilyen a módosítás 4. § (6) bekezdés h) pontja, amely a kórházhigiénés folyamatokat szabályozza, míg a módosítás 4. § (7) bekezdése a laboratóriumok fenntartásának kötelezettségét írja elő.

A szervezeti átalakítással az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat az Egészségügyi Minisztériumtól relatíve elkülönült, de a miniszter irányítása alatt működő speciális, jelentős hatósági jogkörrel rendelkező központi hivatallá válhat. E szervezeti átalakítás az eddig Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó ügyeket rendeli a szolgálathoz. Így például a módosítás a 6. § (4) bekezdésének g) pontja, amely a gyógyhelyek, gyógyfürdőintézmények és a természetes gyógytényezők vonatozásában rendelkezik.

Az előző, már e parlament munkája során alkotott törvénymódosítások miatt is változna az ÁNTSZ feladata, illetve az új egészségügyi törvény terminológiáját veszi át ezen módosító javaslat az 1. §-ban. E pontnak megfelelő a módosítás 6. §-ának (6) bekezdése, amely szerint a gyógyszertár-alapítással járó személyi jog kiadása is a szolgálat hatáskörébe tartozna.

A változások többsége azonban a mindennapi gyakorlatból kiinduló, eddig részben ellenőrizetlen feladatoknak az ÁNTSZ hatáskörébe sorolását tartalmazza. Ilyen módosítások a következők:

A 4. § (2) bekezdésében a nem ionizáló sugárzással kapcsolatos hatósági jogosítványok. A módosítás 4. § (4) bekezdésének d) pontja a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokkal kapcsolatos együttműködést szabályozza. A módosítás 4. § (5) bekezdésének a) pontjában az új, a gyerekjátékokkal kapcsolatos rendelkezések. A módosítás 4. § (5) bekezdésének d) pontja a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerekkel kapcsolatos rendelkezések szolgálatot érintő szabályozását tartalmazza. A módosítás 6. §-ának (3) bekezdése jelentős koordináló tevékenységet ad az érintett, a szolgálat területén az egészségügyi ügyeleti rendszerekkel kapcsolatban, kiemelve a gyógyszertári ügyeleteket, a készenléteket is.

Néhány módosítás az ÁNTSZ finanszírozási feltételein javít oly módon, hogy népegészségügyi feladatainak ellátása érdekében az eddigi gyakorlattól eltérően az egészségi állapottal összefüggő adatokat térítésmentesen kaphatja meg, illetve különböző ellenőrzési eljárások esetén, amennyiben az ellenőrzött mulasztása miatt meg kell ismételni az eljárást, annak költségeit az ellenőrzöttnek kell megtéríteni.

E csekély plusz anyagi lehetőségen túl azonban kijelenthető, hogy az ÁNTSZ megnövekedett feladatainak ellátásához vagy központi költségvetési forrás szükséges, vagy a szolgálaton belül szerkezeti átalakítások indokoltak, akár racionálisabb személyzeti politikával, költséghatékonyabb belső működéssel, esetleg más eszközökkel. Általában elmondható, hogy a fenti javaslatok gördülékenyebbé teszik a szolgálat munkáját, pontosítják feladatait, esetenként hatáskörét emelik. A népegészségügyi feladatok jobb ellátása érdekében kimondható, hogy az ÁNTSZ jogosítványait érdemes erősíteni, szerepét az egészségügyi rendszerben stabilizálni kell, hiszen olyan feladatok ellátására hivatott, amelyek alapvetően befolyásolják az egészségfejlesztés lehetőségeit. Ennek jelentőségét - gondolok az egészségfejlesztésre - a mai Magyarországon, azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, gondolok itt a halálozási mutatókra, a népesség fogyására és sok-sok olyan tényezőre, amely a magyar lakosság egészségi állapotával összefügg.

S ha már az egészségfejlesztés fogalmánál tartunk, meg kell említeni néhány, az ajánlásban érzésem szerint nem kellő súllyal érintett területet. A módosítás 5. §-a említi az egészségfejlesztési tevékenység keretében a szolgálat feladatait, ugyanakkor nem ad támpontot más, hasonló feladattal foglalkozó szervezetekkel kialakítandó viszonyokra. Talán lehetőséget kellene teremteni e törvény keretein belül is arra, hogy elkerüljük a felesleges párhuzamosságokat a feladatok ellátásában. Ezzel valószínűleg az óhatatlanul kialakuló feszültségek is elkerülhetők lennének a hasonló tevékenységű szervezetek között mind az intézkedések hovatartozása, mind a feladatokhoz megszerezhető anyagi források tekintetében. Minden feladatnak pontosan definiálható felelőse lehetne.

Ugyanitt kimaradt azon szervezetek felsorolása, amelyek felett a szakmai felügyeletet az egészségfejlesztéssel érintett esetekben eddig a szolgálat gyakorolta. A módosítás több területet érint. Célszerű lenne a különböző esetekben a szolgálat feladatai esetén a "vizsgálja", "vizsgáltatja" megjelölést végigvezetni a törvény szövegén az egységes, könnyebb kezelhetőség miatt.

A módosítás 4. §-ának (6) bekezdése a járványügyi feladatokat szabályozza. Itt a d) pontban hiányolom a felnőttkori immunhiányos tünetcsoportra, ismertebb nevén AIDS-fertőzésre történő utalást, mert minden tévhit ellenére a HIV-vírus sajnos nemcsak nemi úton terjedő kórokozó, és súlyos lefolyása, illetve a betegek növekvő száma indokolhatja külön szerepeltetését.

Összességében azonban elmondható - elfogadva a környezetvédelmi bizottságban történt megjegyzéseket is -, hogy az ajánlás néhány módosítással kiegészülve jól fejezi ki az ÁNTSZ jövőbeni feladatait, és e feladatokat megfelelő törvényi közegben helyezi el. A Fidesz-frakció nevében az általános vitára alkalmasságát támogatom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, majd őt követi Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat is része a Fidesz vezette kormány szokásos, az utóbbi időben az egészségügy területén meghozott törvényjavaslatainak, amelyek azokkal a bevezető bűvös mondatokkal kezdődnek, hogy "technikai, nem lényeges, kiigazító módosítás". Ismerve az utóbbi időszak hasonló módosításait, már félelemmel tölt el minket az ilyen felvezető szöveg, mert így vezették be a kamarai törvény módosítását is, majd a végén a törvény a személyi jog gyakorlását megvonta Magyar Gyógyszerész Kamarától.

Egy kicsit olyan érzése van az embernek, hogy egy mennyiségi törvényhozási terv teljesítése folyik jelenleg a kormányzat részéről, de a lopakodó törvényhozási gyakorlatot ismerve, az utolsó időszakban még előjöhet valami váratlan javaslat, közvetlenül a szavazás előtt. Szerencsére vagy talán szerencsétlenségére e törvény részletes vitája csak ősszel zajlik majd, addig még sok minden történhet, reméljük, hogy nem a javaslat kárára.

Ha visszatekintünk a törvény eredeti vitájához, amely 1991-ben zajlott, akkor azt láthatjuk, hogy az akkori kormánypárti és ellenzéki félelmek nem igazolódtak be, illetve néhány akkor felvetett kérdés napjainkban is aktuális. Az ÁNTSZ-ek megfelelnek az akkor megálmodott elvárásoknak, illetve nem igazolódott be az a félelem, hogy túlhatalmi pozícióra tesznek szert. Megtörtént az a paradigmaváltás, amely kisebb-nagyobb zökkenőkkel a korábbi Köjál-funkciókat korszerű közegészségügyi-hatósági feladatok felé mozdította, s a szolgálat megfelelt, illetve egyre jobban megfelel a megnövekedett új feladatoknak.

A jelenleg tárgyalt törvénymódosítás nem döntötte el véglegesen azt a kérdést, hogy kié az egészségnevelés kérdése. Hiszen a minisztérium is működtet nem kis költségvetési pénzen egy olyan szervezetet, ahol még nem történt ugyan semmi konkrétum, de ez változatlanul párhuzamos működési feladatot jelent. Úgy érezzük, az ÁNTSZ-ek nem alkalmasak egy ilyen interszektorális egészségnevelő, egészségfejlesztési program kidolgozására, de talán módot lehetett volna találni ebben a beterjesztett törvényjavaslatban arra, hogy pontosan meghatározzuk a szereplők helyét és feladatát ebben a körben; ezt az előttem szóló képviselőtársam is említette.

Ezt a kérdést lett volna hivatott eldönteni pontosan, ha meghatározta volna azt, hogy milyen feladatokat telepít az egészségnevelés feladataiból az ÁNTSZ-ekhez a törvényjavaslat. Úgy érezzük, hogy markánsabban meg kellene határozni az egészségügy szereplői között az ÁNTSZ szerepét, de úgy is, hogy a tulajdonosok felelősségéhez is hozzá kellene nyúlni a technikai törvényalkotás folyamata során, hiszen nem lehet elszakítottan bele-belekapni az egyik oldalba.

Talán e törvényjavaslatban lehetne tisztázni a népegészségügy és a közegészségügy fogalmát, valamint az angol "health promotion" fogalmát, vagy megalkotni a magyar megfelelőjét, vagy pedig megfelelően használni, értelmezni ezt a fogalmat, mert azt hiszem, fogalomzavar van itt ma Magyarországon a "health promition" és ezen kérdések körében; mindenki mást és mást ért ez alatt.

A törvényjavaslathoz kapott háttéranyagban jól lehet látni, hogy megnövekedtek a feladatok, de a szükséges létszám- és forrásbővülés csak az elmúlt kormányzati időszakban volt meg.

(16.50)

A bizottsági vita során elhangzott és a miniszter úr is kiemelte az expozéjában, hogy a beterjesztett módosítás azért is örvendetes, mert gyakorlatilag nincs költségvonzata, s csak technikai jellegű módosítást tartalmaz. Most a bírságok növekedése, valamint a bírságolható szabálytalanságok meghatározása előrevetíti annak a lehetőségét, hogy az ÁNTSZ-eknek saját maguknak kell majd megtermelniük a fejlesztési források jelentős részét. Azt hiszem, hogy a beterjesztett költségvetés adja meg majd ősszel erre a választ.

A törvényjavaslat megerősíti a laboratóriumok működését, és ezzel pontot tesz a korábbi vitákra, arra a forrongó vitás kérdésre, hogy ki és hol működtessen laboratóriumot. Egy dolog, ami nehezen érthető a kórházak részéről: az elvégzett szolgáltatások miatti egyre magasabb kórházi számlák fizetése. Nem véletlenül kezdik egyes kórházak kialakítani emiatt a saját mikrobiológiai laboratóriumukat. Azt hiszem, hogy ezen beterjesztett törvényjavaslat kapcsán el kellene vagy el lehetett volna kezdeni esetlegesen a regionális laboratóriumok kialakításának lehetőségét. Itt és most lehetőséget teremtett volna ezen beterjesztett törvényjavaslat arra, hogy ezt előhozza a törvényalkotó.

A törvényjavaslat során nem volt paradigmaváltás, de a vita során elhangzott a szubszidiaritás elve, de ez, azt hiszem - mint ez eddig elhangzott -, nem vonatkozik a nemzeti egészségfejlesztési programra, hiszen ennek külön szerve van a minisztériumban. Talán még egyszer kihangsúlyozva: definiálni kellene az ÁNTSZ, a minisztérium és a szereplők szerepét ebben a javaslatban.

Érdekes visszatekinteni az 1991-ben elhangzott vitára, ahol Kovács Pál felvetette azt, ami most részben visszaköszön a törvényjavaslatban, vagyis hogy a járványok, fertőzések nem állnak meg a laktanya kapujában, de még megállnak a rendvédelmi szervek kapujánál. Ezt a kérdést talán egységesen kellene kezelni.

Nagyon érdekes, ahogyan a javaslat szép óvatosan elhagyja a 6. § g) pontját, és helyére beteszi a gyógyhelyek, gyógyfürdőintézmények felügyeletét. Módosító javaslatunkban - már most kívánom jelezni - a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően vissza kívánjuk tenni a családvédelmi szolgálat működtetését az ÁNTSZ-ekhez. Vagyis a g) pont ezt hagyja el.

A most beterjesztett törvénymódosításban - mint az a bizottsági vitában is elhangzott - leginkább értelmezhetetlen az a rész, hogy a "szolgálat" megfogalmazás helyett "központi hivatal" szerepel, amit nem tudunk értelmezni, hiszen több mint 150 intézet tartozik ma az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz.

Végezetül egy ügyrendi javaslatot szeretnék tenni. Mivel ősszel folytatódik a törvényjavaslat vitája, ezért kérném a Ház vezetését, hogy a módosító javaslatok beadásának határidejét ne keddben határozzák meg.

Az MSZP-frakció részéről ezen beterjesztett módosító indítványok elfogadása esetén támogatni tudjuk ezt a beterjesztett javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A nyolc éve megszületett törvénynek több helyen és többcélú módosítása szükséges, mivel az eltelt időszak jelentős változásokat hozott mind a politikai, mind a gazdasági és ezekkel kapcsolódóan a közigazgatási környezetünkben.

Az új törvény paragrafusai elsősorban szakmai feladatot meghatározó területen fogalmaznak meg változásokat. Az új egészségügyi törvényben megfogalmazódott alapelvek, gyakorlati munkával kapcsolatos jogszabály-módosítások szükségessé teszik az alkalmazkodó jogharmonizációt.

Fontos, hogy megtörténjen a kormányprogramban előírt közigazgatási korszerűsítés megvalósítása is, amely szerint az egészségügyben a kormány csökkenti az állam közvetlen irányítási funkcióit, szerepe elsősorban a jogszabályalkotásra és a hatósági feladatokra összpontosul. Így célszerű a minisztériumhoz telepített hatósági feladatokat alacsonyabb szintű közigazgatási szervhez telepíteni. Ily módon lehetővé válik a más hatósági intézkedésekhez illeszkedő jogorvoslati rendszer kialakítása. A jelen módosításban például így kerül a tisztiorvosi szolgálathoz a gyógyhelyekkel, gyógyfürdőintézményekkel és természetes gyógytényezőkkel kapcsolatos feladat, amelyet eddig az Egészségügyi Minisztérium látott el.

Magyarországnak az észak-atlanti szerződéshez történt csatlakozása után figyelembe kellett venni a külföldi csapatok Magyarországon való tartózkodásának lehetőségét, ennek közegészségügyi-járványügyi következményeit is.

Az utóbbi évtizedek jellemző szomorú ténye, hogy a szocializmusban elkezdődött a lakosság súlyos egészségromlása, mely azóta is megállíthatatlannak tűnik. A hanyatlás megállítása érdekében szükséges, az egészség védelmét szolgáló tevékenység összehangolására, ellenőrzésére és irányítására hozták létre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot, amelynek keretében kiegészíti egymást az egészséget veszélyeztető tényezők elleni küzdelem és az egészségügyet védő funkció. A közegészségügy, a fertőző betegségek elleni küzdelem kiegészült a nem fertőző betegségek járványtanával, az egészségneveléssel, az egészségvédelemmel, valamint az egészségügyi igazgatási feladatokkal, tekintettel az egészségügyi ellátás és gyógyszerellátás szakmai felügyeletére.

A hatványozottan megnőtt feladatok és a rendelkezésre álló források között - amelyek folyamatosan csökkentek - fennálló aránytalanság időnként működési zavarokat okozott. Az ellátási zavarokat kettős elégtelenség okozta. Hiányzik a feladat ellátásához szükséges technikai infrastruktúra, ugyanakkor a struktúrát működtető szakemberek száma az 1992-es 6256-ról 1997-re 1021 fővel csökkent, ami 20 százalékos létszámcsökkentést jelent.

A törvénymódosítás lényeges forrástöbbletet biztosíthat sok területen. A 3. § biztosítja a szolgálat számára, hogy feladatai végrehajtása érdekében az egészségügyi állapottal összefüggő adatokat térítésmentesen igénybe vehesse. Forrástöbbletet jelenthet még a 7. §-ban megfogalmazott lehetőség: a szolgálat számára az ellenőrzött helyett, annak mulasztása miatt elvégzett vizsgálatok költségének a megtérítése.

A Független Kisgazdapárt ezen törvénymódosítást általános vitára alkalmasnak és szükségesnek tartja. De ez nem jelenti azt, hogy az előterjesztő által javasoltak hiba nélküliek lennének, avagy nem hiányoznának fontos kiegészítő módosítások. A Független Kisgazdapárt támogatja a törvénymódosítást, ugyanakkor saját módosító javaslatainkkal csatlakozunk a többi párt előre jelzett módosító javaslataihoz. Ezen javítási kényszert alátámasztja az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elutasító szavazata is, amely alkalmatlannak tartotta általános vitára a törvénymódosítást.

Beszéljünk az aggályosnak vélt dolgokról! Aggályosnak tartjuk az 1. törvényszakasz 3. pontját, amely a szolgálatot állami költségvetésből működtetett központi hivatalnak nevezi. Helyette pontosabbnak tűnik egyszerűen országos hatáskörű szervnek nevezni, amely az egészségügyi miniszter fennhatósága alatt működik. A "hivatal" megnevezés ellentétes a közegészségügyi, egészségfejlesztési tartalommal, és csak az igazgatási feladat tartalma jelenik meg benne.

Az előterjesztő Egészségügyi Minisztériumnak alacsonyabb szintű rendeletekkel kell lehetőséget adni, hogy a szolgálat megfelelhessen a lakosság ügyeleti, készenléti ügyeleti, ellátási igényeinek. Jelenleg ez nem minden esetben megoldott, ilyen például a fogorvosi ügyelet, elsősorban vidéken. A vállalkozó fogorvosok nem szívesen biztosítják a rászoruló biztosítottak éjszakai, munkaszüneti időben történő ellátását.

Egy másik példa: nagy a feszültség az ügyeletet adó gyógyszertárak és az ügyeletet nem biztosítók között.

(17.00)

Az ügyeleti szolgáltatást nyújtó gyógyszertár saját forgalmából kell hogy fedezze a mindennapos ügyelet költségeit, míg régebben az összes, a területen működő gyógyszertár bevételéből fedezték az ügyeleti szolgálat költségeit.

Végül is a Független Kisgazdapárt támogatja az 1991. évi XI. törvény módosítását, és saját módosító javaslataival segít hatékonyabbá tenni azt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ; őt követi Csáky András.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvény egy kis terjedelmű törvény, összesen tizenöt paragrafus, de igen jelentős törvény, nagyon sok mindent szabályoz, nagyon fontos népegészségügyi, közegészségügyi, járványügyi kérdéseket szabályoz. Következésképp a módosításnál nagyon oda kell figyelnünk, hogyan nyúlunk bele ebbe a hatályos törvénybe.

Ennek az amúgy kis terjedelmű törvénynek van egy nagyon logikus szerkezete: három egységből áll. Az elején néhány paragrafus foglalkozik az ÁNTSZ feladatával, utána néhány paragrafus foglalkozik az ÁNTSZ szervezeti felépítésével, míg végül a hatósági jogosítványai kerülnek rögzítésre.

Az a módosító indítvány, amit most az egészségügyi tárca beterjesztett, jelentős mértékben módosítja a szöveget. A miniszteri expozéban hallhattuk, hogy lényegében technikai jellegű módosításoknak tarthatjuk ezeket a módosításokat. De tekintve, hogy egy törvény szövegében a pontosság rendkívül fontos, azt gondolom, érdemes nagyon alaposan megnézni a szöveget, hogy valóban jobb vagy rosszabb lesz-e az a szöveg, ami majd rendelkezésünkre áll. Én arra is tudok példát mondani, hogy hol lesz jobb a szöveg és hol lesz gyengébb, de mielőtt ebbe belekezdenék, két általános felvetést hadd fogalmazzak meg.

Az egyik a 3. § a)-d) bekezdésével kapcsolatos, ahol a feladatok meghatározásáról van szó, hogy tudniillik az ÁNTSZ-nek térítésmentesen lehet egészségügyi állapottal összefüggő adatot kérnie. Az ÁNTSZ-nek ez a feladata nagyon tágan van megfogalmazva, nincs konkretizálva, hogy pontosan milyen adatokat, milyen gyakorisággal és milyen szankciók mentén, mármint ha nem kapják meg ezeket az adatokat, milyen szankciókkal élhetnek.

Azt gondolom, hogy ha ez így marad, akkor gumiszabály lesz belőle, hiszen ez azt feltételezi, hogy bármikor, bárkitől, bármilyen szervezettől, testülettől adatot kérhet. Például - most egy extrém példát mondok képviselőtársaimnak, hogy érzékeljék a dolog nyitottságát - ha egy társadalmi szervezet tagjaira vonatkozóan tájékozódni akar az ÁNTSZ, egy ilyen fogalmazás alapján megteheti, hogy begyűjti az egészségügyi állapotra vonatkozó adatokat - és még egyszer mondom, szándékosan túlozva -, megkérdezi, hogy a tagjai fogyasztanak-e kábítószert, van-e fertőző betegségük és a többi, és a többi.

Én azt gondolom, hogy ez így tényleg túl tág, tényleg nagyon gumi jellegű szabály. Még egyszer mondom: nem világos, hogy van-e szankció. Megtagadhatja a szervezet? Megtagadhatja. Akkor mit ér ez a feladat, hogy adatgyűjtésre van lehetőség?

A másik, ami hasonlóképpen túl tág, és ezáltal gumi jellegű, a 6. § b) pontja, ahol arról van szó, hogy az ÁNTSZ felügyeli az egészségügyi intézmények működésére vonatkozó szabályok érvényesülését, szakmai felügyeletet gyakorol a tevékenység felett. Itt megint nem világos, hogy milyen szabályok azok, amiket felügyel az ÁNTSZ, hogy a szabályok milyen körére vonatkozik az ellenőrzési jogosultság, csak törvényekre vagy rendeletekre is, illetve egészen konkrét belső szabályozásra is vonatkozik-e ez a felhatalmazása.

Az előbb azt mondtam, hogy van olyan módosító része ennek a beadványnak, amely javít a hatályos szövegen, én ilyennek tekintem a 4. § átírását. Itt feladatcsoportokban kerül újrafogalmazásra az ÁNTSZ feladata, és biztos vagyok benne, hogy ez megkönnyíti a jogalkalmazók helyzetét, amikor külön bekezdésben kerülnek szóba a sugáregészségüggyel, külön bekezdésben a munkaegészségüggyel, külön az élelmezési és táplálkozási egészségüggyel kapcsolatos feladatok. Tehát ez a része a törvényjavaslatnak mindenképpen jó, jobb, mint a hatályos.

De vannak más részek, ahol marad a szöveg ömlesztettsége. Különösen ilyennek tekintem a 6. §-t, ahol pedig több módosítás előfordul a szövegben, és nem érthető, hogy amit éppen kivesznek, azt miért veszik ki. Itt hadd fogalmazzam meg az azzal kapcsolatos kritikámat, hogy nagyon-nagyon szegényes, nagyon szűkszavú ennek a törvénymódosításnak az indoklása, sok minden nem derül ki belőle.

Előttem Schvarcz Tibor képviselőtársam például már utalt a 6. § g) pontjának az eltűnésére, mert itt a beterjesztett szöveg csak úgy fogalmaz, hogy helyette egy másik feladat jelenik meg, helyette megjelenik a gyógyfürdőkkel kapcsolatos ÁNTSZ-szabályozás. De kikerül ilyen módon a szövegből az, hogy az ÁNTSZ kijelöli a terhességmegszakítás iránti elsőfokú kérelmet elbíráló család- és nővédelmi tanácsadókat, megbízza a másodfokú bizottság elnökét és tagjait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én most nem akarok állást foglalni abban, hogy hol is van ennek a feladatnak a helye. De nem tudom úgy elfogadni ezt a törvénymódosítást, hogy ez egyszerűen eltűnik, hogy a tárca meg sem indokolja, hogy miért vette ki, és nem derül ki, hogy hova teszi, hogy ez a feladat ezt követően kinek lesz a jogosítványa, ki fogja ezt a delegálást megoldani.

Ugyanúgy kikerül a törvény szövegéből például az a kötelezettség, tudniillik hogy az önkormányzatokat rendszeresen, szükség esetén alkalomszerűen tájékoztatja az ÁNTSZ a lakosság egészségi állapotáról, az egészség romlását kiváltó okokról és a szükséges tennivalókról. Kikerül ebből a hatályos szövegből az, hogy "évente", hogy évente van rendszeresen ilyen kötelezettsége. Marad a "rendszeres" szó, amit kevéssé tudunk így értelmezni, mint ha ott lenne ez az időkorlát.

Van számomra egy nagyon kritikus része ennek a törvénymódosításnak, és ez az 5. §-sal kapcsolatos új szöveg. Ugyanis itt egyszerűen az történt, hogy a jelenleg hatályos szövegből egy felsorolást, egy tekintélyes részt kihagy az előterjesztő. Ez a szakasz szól arról, hogy milyen feladatai vannak az ÁNTSZ-nek az egészségvédelmi tevékenységgel kapcsolatban, hogy tudniillik irányítja, szervezi a népbetegségek megelőzését szolgáló feladatok végrehajtását, az egészségügyi ismeretek terjesztését.

Hallottuk a hivatkozást, hogy az egészségügyi törvénnyel való összhang megteremtése a szándék, hogy terminológiaváltás történik, hiszen az egészségvédelmet cseréljük ki egészségfejlesztésre. Nem mintha jobb lenne a szó, nekem legalábbis nem igazán tetszik, de tapasztalom a szakmában, hogy egyre jobban terjed, és el tudom fogadni szükség esetén. Azt viszont nem, hogy innen ez az érdemi rész, ez a felsorolás, hogy ennek keretében mi minden a jogosítványa, egyszerűen kikerül, és nem kerül be más.

Következésképp ez a szakasz lényegesen kurtább lesz, lényegesen szegényesebb lesz, pedig hát mindannyian azt gondoljuk, hogy az ÁNTSZ-nek a feladata jelentős az egészségvédelem és az egészségfejlesztés tekintetében, hogy átalakulóban van. Ha éppen most csinálunk egy törvénymódosítást, akkor ezt itt és most tisztázni kellene, konkretizálni kellene, hogy mi az, amit az ÁNTSZ-től várunk.

(17.10)

Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor - azt gondolom - rövid időn belül, ha ezek a kérdések a tárcánál eldőlnek, újra törvényt kell majd módosítani. De talán a nyár segítségére siet a tárcának, és nyáron lesz lehetőség arra, hogy ezeket a módosító indítványokat még pontosítsák, fogalmazzák újra, próbálják megfogalmazni, hogy mit várnak az ÁNTSZ-től.

Végül, volt egy olyan kitétele az expozéban a miniszter úrnak, hogy ez a törvénymódosítás többletköltséggel nem jár. Én ebben a dologban nem vagyok olyan nagyon biztos. Valóban nagyon hiányzik az a hatásvizsgálat, az a számítás az egész törvény alátámasztása céljából, amit hiányolt a környezetvédelmi bizottság több tagja is.

Az eddigiek alapján én pillanatnyilag erről az anyagról azt tudom mondani, hogy már magam is számos módosító indítványt készítek, hogy korrigáljak rajta, és bízom benne, hogy ezt nemcsak én fogom megtenni a nyár folyamán, hogy majd elfogadható legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF; őt követi Erkel Tibor képviselő úr.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról rendelkező törvény nyolc éve született. Az a tény, hogy csak most kell módosítani, azt bizonyítja, hogy a rendszerváltoztatás sikerültebb törvényei közé tartozott. Azt pedig, hogy valójában mennyi minden változott az egészségügyben az elmúlt években, jól példázza néhány olyan kifejezés mostani törlése a régi törvényből, melyet egykor külön jogszabályokkal igyekeztek kordában tartani a jogalkotók. Mert egy szektorsemlegesen finanszírozott rendszerben, ahol bármelyik tulajdonformában működő szolgáltató egyenlő jogú szereplő, mi értelme lenne nevesíteni az egészségügyi vállalkozás keretében működő intézményt vagy az orvosi magángyakorlatot, az egészségügyi magántevékenységet.

A szükséges változtatások mellett azonban léteznek olyan alapelvek, amelyeket csorbítani nem lenne szerencsés ma sem. Sőt, ha arra a technológiai expanzióra gondolunk, mellyel a hazai és világcégek elborítanak bennünket, ha arra az élelmiszerdömpingre, mely időnként élelmiszer-egészségügyi botrányokban robban, de akár környezetünk rettenetes állapotára is utalhatnék, nem beszélve a világméretű turizmus áradatáról, melynek résztvevői sokkal gyorsabban hurcolhatnak be bármely járványt, mint az az idő, mely az esetek felismeréséhez szükséges lenne, akkor be kell látni, hogy az ellenük való védekezés csakis állami feladat lehet, mégpedig centralizált, egységesen szervezett és irányított, kellő jogosultsággal rendelkező, országos hatáskörű szerv formájában, melynek költségeit az állami költségvetésből kell fedezni. Ezekkel az elvekkel mindenki egyetért úgy általában, a viták a megvalósítás módjával kezdődnek.

Minden ember egyedi, de nem egyedüli élőlény. Az állampolgárok közösségben élnek, egészségi állapotuk a társadalom és a környezet által meghatározott, és minden egyes polgár egészségi állapota befolyásolja a közösség egészségének állapotát. Ezért egészségünk védelmét sem lehet szétaprózni sem területi autonómiák, sem - mint ez történt a tanácsrendszerben - tárcaérdekek mentén, mint arra ismétlődő példák utalnak az ÁNTSZ-törvény sorsát áttekintve.

A viták elsősorban most is a Környezetvédelmi és az Egészségügyi Minisztérium között zajlanak. Néha az az érzésünk, mintha a környezetvédelem ember nélküli világban gondolkozna, az egészségügy pedig nem a világban élő emberekben, mintha nem létezne a környezet-egészségügy fogalma. Ezek a viták vezettek oda, hogy a törvényjavaslatban felosztják a hatásköröket egymás közt. A települések környezeti, levegőminőségi normáinak kimunkálásában az ÁNTSZ csak közreműködik, a zárt terek levegőminőségi normáit viszont ő határozza meg. Ugyanez a megkülönböztetés látható a zaj és rezgés határértékeinek meghatározásakor. Mintha a fény kettős természetéhez hasonlóan minden egyes ember kettő lenne, és az egyikük zárt terekben, a másikuk nyílt terekben létezne csupán. De mi lesz vele vagy velük az ajtóban? Nem tudom. Minden embert skizofrénnek látnak a minisztériumok, vagy talán csak ők azok?

Ugyanilyen hatásköri féltékenységet jelez a katonai és polgári közegészségügyi szolgálat merev kettéválasztása, az előbbit most már a hazánkban tartózkodó külföldi fegyveres erőkkel kiegészítve. Rájuk nézve még csak érthető valami területen kívüliség deklarálása, de miért hiszik, hogy egy vírus vagy baktérium visszaretten a laktanya kerítésétől vagy a dioxinos tojás a kapuban álló őrtől. Tudom, hogy ez a megkülönböztetés az eredeti törvényben is szerepelt, de annak elfogadásakor is vitatta már az egészségügyi bizottság, amikor pedig egyezkedni próbáltak a honvédelmi bizottsággal, olyan katonás fogadtatást kaptak, hogy lábujjhegyen osontak ki a teremből.

Az ilyenfajta hatásköri viták persze természetesek a tárcák között. A Miniszterelnöki Hivatal feladata lenne a különböző érdekek összehangolása. Ennek a törvényjavaslatnak az esetében azonban a MEH inkább csak azt vitatta, hogy a szolgálat központi hivatal vagy továbbra is államigazgatási szerv legyen-e; véleményünk szerint ez utóbbi.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ugyanis komplex tevékenységet folytató szolgálat, felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi, járványügyi viszonyai felett, irányítja és felügyeli az egészségvédelmi tevékenységet, koordinációs, egészségügyi igazgatási, valamint szakfelügyeleti feladatokat lát el. A szolgálat biztosítja a lakosság egészségi állapotának figyelemmel kísérését, javítását, az ország egészségügyi biztonságát, hatósági intézkedéseket tesz, melyeket laboratóriumi vizsgálatokkal támaszt alá, és más speciális feladatokat is ellát, mint például a fertőtlenítés, feltéve, ha van rá elegendő pénze.

A Magyar Demokrata Fórum szerint az ÁNTSZ leghatékonyabban továbbra is országos hatáskörű szervként tudja kifejteni jelentős tevékenységét, és tud eleget tenni a törvényben előírtaknak.

Úgy gondoljuk, hogy a szervezet "szolgálat" szóval való megnevezése jól tükrözi a jelenlegi, az egész ország területére kiterjedő struktúrát, hatáskört és hatósági jogkört, ezért a hivatallá való módosítást nem tartjuk szakszerűnek és indokoltnak, és osztjuk a szolgálat szakembereinek ezzel kapcsolatos aggodalmát. Számunkra sokkal lényegesebb azonban, hogy az új szabályozással nőnek vagy csökkennek-e a szolgálat lehetőségei az előbb említett, egyre növekvő kihívásokat jelentő feladatok ellátására. Ebben a kérdésben egymással ellentétes tendenciák figyelhetők meg a törvényjavaslatban.

Mindenképpen jobb feltételeket jelent az eredeti 3. § újrafogalmazása, világosabb szerkezetbe rendelése. Az eredetiben található néhány homályos megfogalmazás, mint például a "figyelemmel kíséri" vagy a "szolgálat és egyéb szervek együttműködnek" szerencsésen kimaradt, és az új szövegben többnyire világos, szabatos fogalmak szerepelnek: "vizsgálja", "vizsgáltatja", "ellenőrzi", "elemzi".

Annál sajnálatosabb, hogy egy eddig előírt igen lényeges feladat ugyancsak kimaradt a törvényjavaslatból. Arról beszélek, hogy az ÁNTSZ az eddigiekben nemcsak gyűjtötte és nyilvántartotta a fertőző és egyéb betegségek adatait, hanem az így nyert adatokat fel is dolgozta, előfordulási, gyakorisági, epidemiológiai elemzéseket készített. Ezek nélkül az ország és egyes területek egészségi állapotát időben és térben bemutató elemzések nélkül nem létezhet sem egészségügyi tervezés, sem semmilyen hosszú távú egészségpolitika. Nem véletlen, hogy jelentős Phare-pénzeket biztosított hazánknak erre a célra az Európai Unió. Igaz, az előző egészségügyi kormányzat nem élt ezzel a lehetőséggel, de ez nem lehet ok arra, hogy most lemondjunk az egész ügyről. Annál kevésbé, mert az Európai Unióhoz küldött országjelentésbe azt írtuk, hogy van működő és megbízható egészségügyi statisztikai rendszerünk, mely alkalmas az epidemiológiai helyzet folyamatos és pontos követésére. Bizonyára csodálkoznának, ha kiderülne, még sincs.

Továbbra sem rendezi megnyugtató módon a törvényjavaslat a foglalkozás-egészségügy helyzetét.

(17.20)

Azóta ugyanis, amióta az üzem-egészségügyi szolgálatot a munkaadóknak kell fenntartani, áldatlan állapotok uralkodnak ezen a területen. Hiába deklarálja ugyanis a törvényjavaslat az ÁNTSZ feladatait e téren, ha a munkaadók nyilvánvalóan ellenérdekeltek hatékony munka-egészségügyi szolgálat működtetésében, mert miért fizetnének azért, hogy betartassák velük az oly szépen fogalmazott, ám csak drága áron betartható követelményeket.

Tudom, hogy a kérdés megoldása a különálló balesetbiztosítás megteremtése lenne, ám addig sem tartható az a helyzet, melyet jól jellemez az országos tiszti főorvos asszony március 18-án a megyei tisztiorvosokhoz írt ajánlása. Eszerint az egészségbiztosítás terhére nem vehető igénybe térítésmentesen a foglalkozás-egészségügyi ellátás, ezért azt ajánlja, fontos, hogy a foglalkozás-egészségügyi alapellátást nyújtó szolgáltatók a munkáltatókkal történő polgári jogi szerződéseikben előzetesen állapodjanak meg a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületen foglalkoztatni kívánt munkavállalók előzetes munkaköri, szakmai, illetve higiénés alkalmassági vizsgálata során végzendő kötelező vizsgálat munkáltató részéről történő finanszírozása mértékéről. Tehát még közegészségügyi veszélyeztetést jelentő, járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületen is polgári jogi szerződést kössön az orvos az erre nem kötelezhető munkaadóval. Ha a munkáltatója nem hajlandó erre? Vagy ha hajlandó, akkor viszont hogyan érvényesül a törvényjavaslat egyes paragrafusában megfogalmazott általános szabály, mely szerint a munka-egészségügyi és járványügyi ellátás felügyelete állami feladat?

Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Az ÁNTSZ-ről rendelkező eddigi és mostani is ilyen. Ha a szolgálat működésétől a jövőben annyi pénzt vonunk el, mint az elmúlt években, akkor ez a törvény sem ér majd semmit. A végrehajthatóság feltételeit azonban nem most, hanem majd a költségvetés vitájában kell megteremtenünk. Mindezekkel együtt a módosításokkal, melyeket be fogunk nyújtani, a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP, majd Fenyvessy Zoltán képviselő úr következik.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A tárgyalt törvénymódosítás általános indoklása szerint a módosításra a törvény megalkotása óta eltelt nyolc év gyakorlata, az új egészségügyi törvény népegészségügyet érintő része, jogharmonizációs követelmények és hazánk NATO-hoz való csatlakozása miatt van szükség. Véleményünk szerint mindezeken túl törvénymódosításra elsősorban koncepcionális okból, egy adott szakterület javítása, a gyakorlatban észlelt hibák korrekciója érdekében van szükség. Ilyen értelemben a jelen törvénymódosítás sem tölti be a feladatát, és elmulasztja a lehetőséget, amelyet az 1991. évi állami népegészségügyi törvény módosító indítványának tárgyalása kínál.

A módosító javaslattal kapcsolatos észrevételeink a paragrafusok sorrendjében a következők. A javaslat 1. § 1. pontja tartalmi változást nem jelent, csupán részletezi az ÁNTSZ igazgatási és koordinációs feladatköreit. A MIÉP a módosítást nem kifogásolja. A módosító javaslat 1. § 3. pontja szerint a szolgálat központi hivatal. Ezt már többen észrevételezték. Amennyiben nyilvánvalóan a szolgálat nem veszti el országos államigazgatási hatáskörét, ez a szövegmódosítás felesleges, az 1991. évi Ántv. definíciója pontosabb, amint azt Mánya Kristóf doktor úr már jelezte. Idézem az ismétlés érdekében: "A szolgálat az állami költségvetésből működtetett országos hatáskörű államigazgatási szerv."

A 2. § 1/a. pontjának módosításával a MIÉP egyetért, viszont a módosító javaslat 3. §-a megkísérli rövidebben összefoglalni a szolgálat népegészségügyi feladatait, összességében elmarad az Ántv. szakszerűségétől, amely a közegészségügyi, járványügyi tevékenység elemeit precízebben tartalmazza.

A módosítás 3. § a) pontjából kimarad, hogy a szolgálat köteles figyelemmel kísérni a lakosság egészségügyi állapotának alakulását, csak a lakosság egészségügyi állapotát veszélyeztető tényezők állapotának vizsgálatát, ellenőrzését, nyilvánosságra hozatalát írja elő. Az egyik az ok, a másik a következmény. A szolgálat elengedhetetlen feladata a lakosság egészségügyi állapotának ismerete, az egészségügyi állapot alakulásának, változásának figyelemmel kísérése. Ennek a feladatnak a kihagyásával a MIÉP nem ért egyet.

A 3. § ad) alpontjában az új elem az egészségügyi állapottal összefüggő adatok térítésmentes igénybevétele. A módosítást a MIÉP támogatja.

A 3. § b) pont a fertőző és nem fertőző betegségek, valamint a környezeti hatásokkal összefüggő egészségkárosodások bejelentési és nyilvántartási rendszerének kialakítását és működtetését írja elő az 1991. évi Ántv.-vel azonos megfogalmazásban, de az adatok epidemiológiai feldolgozásának kötelezettsége nélkül. Véleményünk szerint a korábbi megfogalmazás is elégtelen, és a módosító javaslat sem törekszik a korrekcióra.

Aki a magyar egészségügyben dolgozik, tudja, hogy a 3. § b) pontjának megvalósításával óriási bajok vannak, mert a törvény megfogalmazása hiányos és pongyola: kialakítja és működteti. A törvényben nincsen megfogalmazva egyértelműen a feladat, a törvényben nincsen szó bejelentési kötelezettségről, nincsen szó a bejelentési kötelezettség ellenőrzéséről és mulasztás esetén annak szankcionálásáról. Aki ezt a törvénymódosítást benyújtotta, és érdemi módosítás helyett még a szükséges epidemiológiai feldolgozástól is eltekint, eleve lemond a megbízható általános morbiditási adatgyűjtésről és az adatok feldolgozásáról. Köztudott, hogy a fertőző betegségek bejelentése talán a hagyományoknak köszönhetően még mindig viszonylag megbízhatónak mondható. A nem fertőző betegségek adatgyűjtése azonban teljességgel megoldatlan. Nem tudjuk, hogy az országban hány cukorbeteg, hány hipertóniás, hány rheumatoid arthritises vagy Bechterew-kóros beteg van, hogy csak néhányat említsünk a gyakori krónikus megbetegedések közül. Pedig a szakmák közötti pénzelosztáshoz éppen az általános morbiditási adatokra volna a legnagyobb szükség.

A megbízható adatok hiányához hozzájárul az utóbbi évek sajnálatos gyakorlata, amely az egészségügyi dokumentáció anyagi érdekeltséggel összefüggő meghonosítását jelenti. A kórházakban, ambulanciákban a betegnek az lesz a diagnózisa, amely magasabb pontszámot jelent, ami többet hoz a konyhára. A hbcs katasztrofális hibáiról most ne beszéljünk. Csak egy példa: hiába van valakinek rheumatoid arthritise, de ha az osteoporosis jobban fizet, akkor a beteg osteoporosissal lesz kiírva, és melyik rheumatoid arthritises betegnek nincs osteoporosisa, mert az OEP eszerint fizet, és mert mindezt senki nem ellenőrzi.

Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a törvénymódosításban a leghalványabb szándék sem figyelhető meg arra, hogy a betegségek bejelentését és nyilvántartási rendszerét megbízhatóvá, ellenőrizhetővé és számonkérhetővé tegye. Azon lehetne vitatkozni, hogy kinek a feladata legyen a magyar egészségügyben a betegségek bejelentési és nyilvántartási rendszerének az irányítása és működtetése. Ha ez a szerv az ÁNTSZ, akkor a részére kell a feladatot úgy előírni és törvényben megfogalmazni, hogy azt maradéktalanul végre is tudja hajtani; ha ez a feladat másra tartozik, akkor annak a számára.

A 3. § c) pontja részletesebb, de tartalmi változást nem jelent. A d) pont az Ántv. f) pontjának felel meg. Ezekkel összefüggésben nem értünk egyet az 1991. évi Ántv. d) és e) pontjának a kihagyásával, mely szerint a szolgálat - idézem a d) pontot - "ellenőrzi a környezet a) pontban meghatározott tényezőinek, valamint a lakosság egészségügyi állapotának folyamatos vizsgálatával a közegészségügyi követelmények betartását, érvényesülését, illetve hatékonyságát".

(17.30)

A e) pontban: "Intézkedik a közegészségügyi követelmények érvényesülése érdekében. Ha intézkedésére más hatóság jogosult, kezdeményezi a szükséges intézkedéseket, és ellenőrzi azok hatékonyságát."

A módosító indítvány 3. § a) pontjában szerepelő "ellenőrzi" szó csupán a lakosság egészségügyi állapotát veszélyeztető tényezők állapotára vonatkozik, nem a közegészségügyi követelmények betartására, érvényesülésére és hatékonyságára. Intézkedésről pedig a módosító indítvány végképp nem tesz említést.

A szolgálat hatósági jogkörét tárgyaló 10. §-ban nem szerepel más hatóság közegészségügyi intézkedésének kezdeményezésére és ellenőrzésére vonatkozó feladat. Mindezekre való tekintettel a 3. § módosítását - az egészségügyi állapottal összefüggő adatok térítésmentes igénybevételét kivéve - ebben a formában a MIÉP nem támogatja.

A módosító javaslat 4. § 1. pontja a környezet- és település-egészségügyi feladatokat tartalmazza, tartalmilag a hatályos törvénnyel megegyezően. Meglepő azonban, hogy a módosítás az ivóvíz higiénés határértékeinek a kimunkálását a felszíni vizek, medencés fürdők után a harmadik helyre utalja. Az ivóvíz megkülönböztetett fontosságú, s nem követi, hanem megelőzi az üdülés, a fürdés és a vízi sport céljait szolgáló vizek fontosságát és közegészségügyi jelentőségét.

A módosító javaslat nem tartalmazza az 1991. évi Ántv. 4. § f) pontjában szereplő ásványi és növényi porszennyezettség higiénés határértékeinek kimunkálását és érvényesítését. Már nem időszerű, vagy csak kifelejtették? Mert a részletes indoklás sem tér ki a törlés okaira.

Egyébként a 4. § 2-8. pontjaiban a szolgálat sugár-egészségügyi, veszélyes anyagokkal kapcsolatos munkaegészségügyi, valamint élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi feladataira, továbbá járványügyi tevékenységére vonatkozó módosításokkal a MIÉP egyetért.

Az 1991. évi Ántv. 5. § 1. pontja a módosító javaslat szerint tartalmilag nem változik, csak a megfogalmazás zavaró és magyartalan. Úgy véljük, semmi nem indokolja, hogy az egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési feladatokat az egészségfejlesztési tevékenység kissé erőltetett terminológiájává gyúrjuk össze.

A módosító javaslat 6. § b) pontja jelentős módosítást tartalmaz. Az Ántv. 6. § b) pontjában az áll, hogy a szolgálat az egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatai körében felügyeli az egészségügyi intézmények működésére vonatkozó szabályok érvényesülését. A módosító indítvány kiegészül a következővel: "és szakmai felügyeletet gyakorol az egészségügyi szolgáltatók és a lakossági gyógyszerellátást nyújtók tevékenysége felett." Az egészségügyi szolgáltatók körébe tartoznak a klinikák, az országos intézetek, a kórházak, a szakrendelők, a magánpraxisok és minden egyéb, egészségügyi magántevékenységet folytató vállalkozás is. Kérdés: a módosító indítvány mindezek szakmai felügyeletét - hangsúlyozom, szakmai felügyeletét - valóban a szolgálat hatáskörébe kívánja utalni? Amennyiben viszont csak az egészségügyi vállalkozások keretében létesített intézmények és patikák szakmai felügyelete tartozik a szolgálat hatáskörébe, összhangban az 1991. évi Ántv. rendelkezéseivel, akkor a megfogalmazás pontosítása elengedhetetlen.

A 3. § e) pontjának módosítása az egészségügyi szolgáltató fogalomkörének megfelelő szűkítése nélkül félreérthető. Amennyiben a szakmai felügyelet közegészségügyi és járványügyi felügyeletet jelent és nem általános szakmai felügyeletet, akkor a módosító javaslatnak ezt kellene tartalmaznia.

A 3. § f) pontjának a módosítását támogatjuk.

A 6. § g) pontjának a módosítása a terhességmegszakítás iránti kérelem első- és másodfokú elbírálóinak a megbízását kivonja az ÁNTSZ feladatköréből. A módosítással a MIÉP egyetért, és várja a mielőbbi új abortusztörvény megszületését.

A 6. § g) pontja az Egészségügyi Minisztérium helyett a szolgálathoz integrálja a gyógyhelyekkel, a gyógyfürdő-intézményekkel és a természetes gyógytényezőkkel kapcsolatos feladatokat. A MIÉP a módosítást nem kifogásolja, és reméli, hogy a Lukács fürdőbe csapvíz helyett mielőbb a Lukács forrásvize érkezik majd újra.

Összefoglalóan: az eddigiekben nem említett módosításokkal, továbbá a javaslat 10. §-a alatt összefoglalt szövegmódosításokkal a MIÉP egyetért, de a módosító javaslat pontosítását és átdolgozását javasolja. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormányzó pártok padsoraiból.)

Felszólalások:   47   105-131  Előző      Ülésnap adatai