Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy ki kíván még felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Őry Csaba: Majd a részletes vitában.) Nem. Köszönöm szépen.

Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap berekesztésének hatályával lezárom. A részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1050. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1050/1-2. számokon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót az államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. (Dr. Őry Csaba széttárja a kezét. - Keller László: Nincs kormány! A pénzügyminiszter kellene!) Nincs itt. A Pénzügyminisztérium államtitkára vagy a pénzügyminiszter úr... (A karzatról Dr. Molnár András pénzügyminisztériumi főosztályvezető-helyettes: Pár percen belül itt van a politikai államtitkár úr, már úton van.) Nagyon örülök, hogy úton van, csak a helyzet az, hogy most van napirenden ez a téma, és nem pár perc múlva kerül napirendre. Szeretném felkérni a kormány képviselőit, hogy a parlament (Varga Mihály belép az ülésterembe. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Itt van!) menetrendjét próbálják figyelemmel kísérni és időben megérkezni!

Megérkezett az államtitkár úr, megadom neki a szót. (Varga Mihály elfoglalja a helyét. - Rövid szünet.) Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár úr következik.

(11.20)

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek a pillanatnyi késésért, de hamarabb ért véget az előző napirend vitája, mint ahogy azt az előzetesen jelzett hozzászólók alapján várni lehetett.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önök előtt lévő, a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló törvényjavaslattal úgy hiszem, ismét egy olyan, hosszú idő óta rendezetlen ügy megoldására tesz javaslatot a hivatalban lévő polgári kormány, amit elődeinek már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenniük, de mégsem tették meg. A téma mondhatni örökzöld, és azzal önök mint járulék-folyószámlájuk tisztázására törekvő állampolgárok, ügyfelek legalább évente egyszer szembesültek. Ez a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezetlen állapota.

Nem vitatom, hogy a megoldásra 1995-ben történt kísérlet, de - hasonlóan más kérdésekhez - a megvalósítás a társadalombiztosítási önkormányzatok passzív ellenállásán meghiúsult. Ez is azt erősíti, helyes volt az, hogy a polgári kormány egyik első intézkedésével megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat.

Bizonyára többen emlékeznek arra, hogy a Horn-kormány 1994-ben beterjesztett az Országgyűlés elé egy, a most megtárgyalásra kerülőhöz hasonló törvényjavaslatot, mivel a folyószámlák állapota már akkor is botrányos volt. A törvényjavaslatból azonban mindössze egy országgyűlési határozat született - a 10/1995. számú országgyűlési határozat -, amit aztán a társadalombiztosítási önkormányzatok - csakúgy, mint sok hasonló más esetben - nem hajtottak végre.

A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szóló döntés-előkészítés során mind a költségvetési, mind az egészségügyi bizottságban felmerült a jelenlegi törvényjavaslat, valamint a már hivatkozott törvényjavaslat összehasonlítása. Az összehasonlítás csak annyiban áll meg, hogy mindkét törvényjavaslat egyszeri intézkedésre irányul. Az akkori behajtási akcióra a társadalombiztosítási önkormányzatok tettek javaslatot, ami készpénzfizetés esetén lehetővé tette volna a késedelmi pótlék és a járuléktartozás részleges elengedését is. A tőke elengedésének mértéke a befizetés időpontjától függően 6 százaléktól 36 százalékig terjedő lett volna. A javaslat az ilyen mértékű tőketartozás-elengedés miatt rossz üzenetet közvetített. A megbízható befizetőkkel szemben előnyben részesültek volna a fegyelmezetlen vagy gyengébben gazdálkodó szervezetek, s nem tartalmazott garanciát a jövőbeni tartozások megfizetésére, a tartozások újratermelődése ellen.

A beterjesztett törvényjavaslathoz visszatérve: a kormány meggyőződése, hogy a hangsúlyozottan kivételes törvényjavaslati jogosultságok alkalmazásával végre rendeződik a társadalombiztosítási folyószámlák problémája, és már a közeli jövőben bekövetkezik az, ami a személyi jövedelemadó-számláknál már évek óta gyakorlat. Vagyis, hogy a társadalombiztosítási folyószámlák egyenlege majd a valós helyzetet mutatja, s nem fordulhat elő, hogy a befizetések könyvelése évek alatt sem történik meg. Számtalan példát lehetne hozni, tisztelt képviselőtársaim, olyan kiküldött értesítésekről, amikor 5, 10, 15 forintos, már rég befizetett tartozásokról küldött ki a hivatal magánszemélyeknek, vállalkozóknak levelet.

Miről is szól a törvényjavaslat? Arról, hogy 1. egy záros határidőig történő egyeztetés eredményeképpen a járulék-folyószámlák az adatokat valósághűen, megbízhatóan mutatják; 2. amennyiben az egyeztetés alapján aláírásra kerülő jegyzőkönyv szerinti járuléktartozást 30 napon belül a kötelezett megfizeti, akkor a késedelmi pótlék és a bírságtartozás elengedésre kerül; 3. ha a járulék-folyószámlán mutatkozó járuléktartozás a 10 ezer forintot nem haladja meg, akkor az is elengedhető.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mindez egyszeri és kivételes lehetőség. E jogosultságokkal az adóhatóság kivételesen és kizárólagosan a folyószámla-probléma megoldása érdekében élhet. Ugyanakkor - miután ez kivételes eljárás a törvényben - normatív módon szabályozottan és nem méltányossági, mérlegelési jogkörben történik, a visszaélés, a diszkriminatív megoldás kizárt.

Tisztelt Ház! A teljesség igénye nélkül ismertetnék néhány számadatot. Az adóhivatal által átvett folyószámlák száma több mint 2 millió, ebből 915 ezer darab jelenleg is tevékenységet folytató járulékalanyoké, 421 ezer darab a forgalmi adatot is mutató folyószámla, ezeken a tőketartozás összege 92 milliárd forint. A minden folyószámlára kiterjedő egyeztetés során a megszűnt járulékalanyok nullás egyenleget mutató folyószámláit is felül kell vizsgálni, akkor is, ha azon terhelés, illetve befizetés nem szerepel. Tehát a törvényjavaslat jóváhagyása esetén 2 millió folyószámla rendezésére kerül sor fél év alatt.

A törvényjavaslat szerint a tőke elengedésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az egyeztetett számla egyenlege a 10 ezer forintot nem haladja meg. Az ilyen számlák száma 170 ezer körül van, s ezen a címen összesen 1 milliárd forint tőke, kamat és pótlék elengedése valószínűsíthető. A másik könnyítés szerint lehetőség lenne arra, hogy az egyeztetés után a folyószámlával rendelkezők számára elengedésre kerüljön a késedelmi pótlék és bírság összege akkor, ha tőketartozásukat az egyeztetést követő 30 napon belül rendezik. Ilyen jogcímen mintegy 10 milliárd forint elengedésére kerülhet sor. Ugyanakkor befizetésre kerül a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ez évi költségvetésében behajtás címén előirányzott 46 milliárd forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy 1998-ban behajthatatlanság címén közel ekkora összeget, 8 milliárd forintot töröltek az egészségbiztosítási pénztárak.

Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján úgy hiszem, senki nem vitatja, hogy az állami adóhatóságot olyan jogosultságokkal szükséges felruházni, amelyekkel az 1991. január 1-je előtt vezetett járulék-folyószámlák rendezetlen állapotát rövid időn belül képes megszüntetni. Még egyszer hangsúlyozom, e jogosultságokkal az adóhatóság csak kivételesen élhet, annak érdekében, hogy ez év végéig a járulék-folyószámlák feldolgozása megtörténhessen, és a továbbiakban az adóigazgatási eljárásról szóló törvény szabályainak megfelelően történjen a járulékbeszedés, -behajtás, -ellenőrzés.

Meggyőződésem, a törvényjavaslat üzenete egyértelműen az, hogy rendezett körülmények megteremtésével a járulékfolyószámla-anomáliák megszűnnek, és e területen is egyértelmű, valósághű adatszolgáltatás, nyilvántartás valósul majd meg.

Mindezekhez tisztelettel kérem a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Elsőként megadom a szót Horváth Zsoltnak, a költségvetési bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság megtárgyalta, és az előttünk fekvő javaslattal, a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló javaslattal egyetértett, azt a bizottság támogatta, általános vitára alkalmasnak találta. Érdemi vita mindössze egy paragrafus két bekezdésével kapcsolatban bontakozott ki, ez pedig az 5. § (1) és (3) bekezdése volt.

Mit mondanak ki ezek? A (3) bekezdés azt mondja ki, hogy a 10 ezer forint alatti tartozásokat - amikor ezt nem haladja meg a számlán lévő tartozás - a törvény erejénél fogva töröljük el, engedjük el.

Az (1) bekezdés pedig azt mondja, hogy azok a működő vállalkozások, amelyek még elérhetők és tartozással rendelkeznek, amennyiben a tartozásaikat befizetik, akkor a törvény erejénél fogva engedjük el a késedelmi kamatot és a bírságot.

(11.30)

Ez volt az a két pont, amelyben vita bontakozott ki a képviselők között. Alaphelyzetben azt tartottuk fontosnak, hogy először tájékozódjunk. A minisztérium képviselője elmondta, hogy jelenleg több mint kétmillió folyószámlát tartanak nyilván az APEH-nél, és hogy ebből 900 ezer az, amelyik egyáltalán még létező vállalkozáshoz köthető, tehát működő vállalkozást mutat, ellenben érdemi forgalom mintegy 400-600 ezer számlán mutatkozik. Ennyi követhető.

Amikor a tartozásos számlákról kértünk véleményt, kiderült, hogy 171 ezer olyan számla van, amely tízezer forint alatti tartozást mutat. Erről pedig egyértelmű, hogy ennek a behajtása sokkal több pénzbe kerül, mint maga az összeg, ami egyáltalán itt beszedhető, behajtható. Tehát egész egyszerűen, racionálisan gondolkodva azt kell mondani az embernek, hogy igen, tudom, hogy tartoznak, morálisan ez nem helyes, morálisan be kellene hogy fizessék, ám egész egyszerűen a behajtás költségei olyan összeget tesznek ki, ami miatt ezt nem célszerű végrehajtani, mert ebben az esetben a járulékfizetők pénzével rosszul gazdálkodnánk, többet költenénk rá, mint amennyi haszon ebből szerezhető.

A másik kérdés egy örökzöld téma - ahogy hallhattuk az expozéban is -: azoknak a számláknak a kérdése, amelyeket nem rendeztek. Erről vita bontakozott ki, hogy vajon mennyi idő alatt halmozódott föl, vajon kiknek a mulasztása miatt. Egyet biztosan állíthatunk: nem az elmúlt egy évben keletkezett a társadalombiztosítási tartozások döntő többsége. Ebben a témában, úgy tűnik, a bizottságban nem is alakult ki vita, ezt mindenki elfogadta.

Különböző szempontokat világítottunk meg. A mi szempontunk az volt, hogy van olyan, aki szándékosan tartozik a társadalombiztosításnak. Ez bizony elfogadhatatlan! De létezik egy olyan rész is, feltételezzük, hogy a vállalkozásoknak egy elég jelentős része, amelyek nehéz helyzetbe kerültek gazdálkodásukban, ami azért következett be, mert a környező világ változásai hozták. Ezeket valamilyen módon figyelembe kell vennünk.

Nem lehet célunk, hogy ilyen esetben pusztán a tartozásra hivatkozva tönkretegyünk egy vállalkozást, hiszen annak a következményes hatása, hogy hány munkahely szűnik meg, hány ember veszti el az állását, sok esetben megfontolandó. Éppen ezért, ha a tőkét, magát a tartozást megfizetik ezek a vállalkozások, akkor a büntetőkamattól, illetve a késedelmi kamattól el tudunk tekinteni, mert ez szolgálja az igazi érdekeinket. Ezt tartalmazza a törvényjavaslat.

További szempontot fogalmaztak meg képviselőtársaim, amikor felhívták a figyelmet arra, hogy a korábbiakban is lehetőség volt arra, hogy ha valaki ki akarta fizetni a tőketartozását, akkor egy tárgyalásos eljárás útján, a hivatal útvesztőjében előbb-utóbb elérhette azt, hogy elengedték számára a tartozást. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal tisztább, világosabb helyzet, ha erre megkapják a jogi lehetőséget, így elkerülhetjük azt, hogy egyeseknek megadja a hivatal, másoknak pedig nem adja meg. Ez egy tiszta, világos, rendezett helyzet.

Arról is szólni kell, hogy szeretnénk egy tabula rasát, egy tiszta lapot előállítani. Nagyon szeretnénk elérni azt, hogy végre elindulhassunk, és egyenesből kezdhessük el ezeknek a számláknak a vezetését, tehát egy tiszta, mindenki által elismert, elfogadott helyzetből induljunk el. Ennek van akkora társadalmi haszna, ami megéri azt, hogy ezt a lépést meglépjük, egy tiszta, világos helyzetet teremtsünk. A bizottság éppen ezért többségében támogatta és általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményének ismertetője Keller László úr, a bizottság előadója, alelnöke. Megadom a szót.

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság ülésén a jelen lévő ellenzéki képviselők elsősorban ennek a törvényjavaslatnak a költségvetési kihatását szerették volna tisztázni. Ellenzéki képviselők kérdésére tisztázódott két dolog:

Miközben 46 milliárd forint gyors behajtását reméli a kormány, eközben lemond 22 milliárd forint késedelmipótlék-, illetve bírságbevételről. Rögtön hozzáteszem, hogy az ellenzéki képviselők tisztában vannak azzal, a bizottsági vita során is tisztában voltak azzal, hogy ez a 46 milliárd forintos reménybeli bevétel illuzórikus. A második, ami költségvetési kihatással bír, körülbelül egymilliárd forint nagyságrendű, ez a kis összegű tartozások elengedése miatt esik ki vagy eshet ki a tb-költségvetésből.

Valóban igaza van Horváth Zsolt képviselő úrnak; az ellenzéki képviselők sem túlságosan sokat foglalkoztak a törvényjavaslat azon szakaszaival, amelyek a nyilvántartás rendbetételének folyamatát írták körül, különösebb problémát nem vetettünk fel ezzel kapcsolatban. Nem azért, mintha nem lett volna, de a hangsúlyt inkább az úgynevezett 5. §-ra szerettünk volna helyezni. Tehát a kritikai észrevételeinket azért fogalmaztuk meg, mert úgy ítéltük meg, hogy a nyilvántartás rendezéséből nem kell hogy következzen a tartozások elengedése.

Az ellenzéki képviselők még jól emlékeznek arra, amikor 1995-ben hasonló javaslat fogalmazódott meg az államigazgatás berkeiben, és a politika ellenállt e szándéknak. Most újabb kísérlet történik, és most már látható, hogy a kormánypártok támogatásukat adják az ilyen és ehhez hasonló elengedéshez.

Mi a gondja az ellenzéki képviselőknek? Ez a bizottsági vitában egyértelművé vált, és volt módunk kifejteni aggályainkat. Az egyik ilyen probléma, hogy utólag kedvezőtlen helyzetbe hozza a tisztességes járulékfizetőket, azokat, akik akár többletterhet is vállalva rendesen megfizették az általuk bevallott járulékot.

A második gond a javaslattal: differenciálás, mérlegelés nélkül elengedi a késedelmi pótlékot és a bírságot.

A harmadik gondunk volt, hogy ha már megteszi ezt az elengedést, akkor a törvény teljes mértékben elmulasztja a nyilvánosság garantálását.

A mi megítélésünk az volt - és ennek hangot adtunk a vitában -, hogy kerüljön nyilvánosságra ne csak, mondjuk, a száz legjobb gazdálkodó egységnek a gazdasági adata, hanem ismerhesse meg a nyilvánosság azon cégeknek a nevét és a tevékenységét, amelyeknél ilyen elengedésre sor kerül. Ez teljes mértékben kimaradt a törvényjavaslatból.

Végül a negyedik fajsúlyos gondunk az volt, hogy nem tudjuk elfogadni a kormány azon érvelését, hogy sok pénzbe kerül a számlák rendbetétele, sok munkát jelent a beszedés, és ezért inkább engedjük el a pótlékot, illetve a bírságot. Határozott álláspontunk: az, hogy rendezni kívánják a számlák nyilvántartási adatait, egyenlegeit, nem jelentheti a megállapított egyenleg automatikus törlését.

Mi úgy ítéltük meg, hogy az APEH az államigazgatás egyik legjobban dotált szervezete. Amikor az APEH-hez került a behajtás, nem mondta meg, hogy első körben elengedi majd a pótlékot és a bírságot. Miközben többletforrásokat kapott, miközben nyomozati jogkört kapott, miközben megtörtént a szervezetnek a bővítése, nem lehet elfogadni egy olyan javaslatot, amely ilyen könnyedén kiengedi az államháztartás bevételének egy jelentős részét.

Az ellenzéki képviselők a bizottsági vitában rávilágítottak arra, hogy nem olyan tartozások elengedéséről van szó, amit nem ismer az APEH, ilyet nyilván nem lehet feltételezni, hanem amely tartozást bevallottak, és a törvény előírásai szerint leegyeztettek. A kormányzat részéről sokkal nagyobb következetességre tartunk igényt.

Megítélésünk szerint mérlegelni kellene a kormánykoalíciónak: mi fogja ösztönözni a tisztességesen fizetőket arra, hogy rendszeresen eleget tegyenek a köztartozások megfizetésének? Rossz üzenet ez a törvényjavaslat a társadalom józanabb és tisztességesebb része számára. Éppen ezért nem is tudjuk támogatni ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schvarcz Tibornak, az egészségügyi bizottság előadójának.

(11.40)

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nehéz helyzetben vagyok, mert a bizottság ülésén nem fogalmazódott meg markánsan kisebbségi és többségi vélemény, így a bizottságban elhangzottakat kívánom összefoglalni.

Bizottságunk megtárgyalta a fent nevezett törvényjavaslatot, és a vitában elhangzott az, hogy ez a törvényjavaslat a 10/1995. számú országgyűlési határozatnak a következménye, illetve folyománya. Ezzel kapcsolatosan merültek fel kérdések a bizottságban az ellenzéki képviselők részéről. Pontosan az első kérdés az volt - ami itt már megfogalmazódott -, hogy az 5. §-ban a két könnyítés nem jelent-e fegyelemrontást a jó járulékfizetők részére, ha a rosszaknak elengedjük a tartozását.

Megfogalmazódott az is, hogy szükség van már egyszer végre a folyószámlák rendezésére, tehát szükség van arra, hogy tabula rasát csináljunk. De szerintünk rossz üzenete van ennek a törvényjavaslatnak, mert ebben az esetben a rosszak elnyerik méltó jutalmukat, a jók pedig úgy gondolják, hogy nem volt érdemes rendesen fizetni a járulékokat.

Az egészségügyi és szociális bizottságban a járulékfizetési fegyelem mindig nagyon komoly gondot jelent, hiszen az egészségügy számára nagyon nagy fontosságú a befizetett járulékok nagysága és a behajtható járulékok mértéke, hiszen az egészségügynek ebből kell gazdálkodni, a befolyt pénzt kell újra elosztani. Felmerült és elhangzott már az előttem szólóknál, hogy körülbelül 10, illetve 20 milliárd forintnyi pótlékelengedésre kerülhet sor, ez pedig a kis tartozásoknál 1 milliárd forint kiadást jelent, tehát durván azt jelentené, hogy 20-21 milliárd forint értékű kiadáshoz társul a remélt 46 milliárdos bevétel.

A vitában, illetve az előterjesztők részéről elhangzott az, hogy az APEH-hez való átkerülésnél rövid idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy rendet tudjanak teremteni a folyószámlák ügyében. Ellenzéki képviselők megfogalmazták, hogy remény volt abban, amikor az APEH-hez kerültek ezek a folyószámlák, tehát az APEH-hez került a behajtás, hogy az APEH az apparátusában rendet tud végre teremteni, és meg tudja teremteni az átlátható, egységes járulékbefizetési rendet, de a kormány előterjesztői elmondták, hogy a behajthatóság így is mintegy 45-50 százalékosra tehető.

Ezen vita után a bizottságunk úgy határozott, hogy 13 igen, 4 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót - elsőként Frajna Imre úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatot érdemes két részre választva megvizsgálni.

Az egyik, mi indokolja azt, hogy elénk kerül ez a törvényjavaslat. Erről a képviselőknek több tudomásuk lehet több szektorból, az állampolgároknak pedig csak egyfajta tudomásuk lehet, ami arról szól, hogy évek óta a kapott folyószámlaegyenleg-értesítők köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ezt évente egyszer minden olyan ember, akinek tb-folyószámlája van, átélhette ebben az országban.

A képviselők azt is tudhatják, hogy a könyvelési rendszer hibái odáig vezettek, hogy a társadalombiztosítás mérlegét már nem auditálták a könyvvizsgálók, egyszerűen arra hivatkozva, hogy a könyvelési rendszer nem tartalmaz hiteles adatokat. Ezért kell ezt a folyószámlarendszert rendbe tenni. Azzal, hogy az APEH-hoz átkerült ez a folyószámlarendszer, és egy új könyvelési szisztéma fogja kezelni a folyószámlákat, feltehetőleg az a probléma megoldódik, hogy további hibák a könyvelési rendszer hibájából nem kerülnek a folyószámlákra.

Addig viszont, amíg nem sikerül egy tiszta induló állapotot teremteni, az új könyvelési rendszer is görgeti saját maga előtt az előző könyvelési rendszerből származó hibákat; éppen ezért a folyószámlák vitamentes lezárása és induló egyenlegének megállapítása az egész járulékbeszedési rendszer szempontjából elengedhetetlenül fontos feladat. Különben hiába vannak milliárdos fejlesztések az új folyószámlarendszert kezelő szoftveren, ugyanezeket a problémákat még hosszú évekig lehet görgetni.

A másik kérdés arról szól, hogy milyen kedvezményeket helyez kilátásba a törvény. Az egyik kedvezmény, amelyet a legtöbb kritika ért, a kamat és a büntetőbírságok elengedése. Ez nem egy új elem, méltányossági jogkörben eddig is megvolt a hivataloknál. Rengeteg olyan jelzés érkezett, amely szerint korrupciógyanús intézménynek nevezték ezt az emberek, arra való tekintettel, hogy ezek elengedését különféle - elég hosszú - tárgyalásokon eddig is el lehetett érni, amennyiben valaki részletfizetéssel vállalta a tőke megtérítését, ami - lássuk be - nem egy rossz bankikölcsön-konstrukcióként működött.

Ez a javaslat normatívvá teszi azt a lehetőséget, hogy valaki megszabaduljon a késedelmi és büntetőkamatoktól, amely egyébként a folyószámlarendszer állapotából fakadóan úgy is előállhatott, hogy az illetőnek nem állt szándékában tartozást felhalmozni. Egyszerűen a rendszer hibájából nem értesülhetett arról, hogy tartozása van, és ez egyes összegeknél igen jelentős késedelmi pótlékot eredményezhetett úgy - miután a szabályok szerint a befizetett összegeket a továbbiakban a késedelmi pótlékként vonták le először -, hogy igazából az illető egy rendes járulékfizető volt, és egy könyvelési hiba miatt halmozta mindezt fel.

Ellenben nem ad lehetőséget a törvényjavaslat arra, hogy a meglévő tőketartozást hosszas ütemezésben, részletekben lehessen visszafizetni. Tehát ebből a szempontból a jelenlegi méltányossági jogkörnél szigorúbb szabályokat tartalmaz.

Az egyetlen új elem a törvényjavaslatban a kis összegű tartozások elengedésének a kérdése. Többen elmondták itt, hogy ennek a maximális összege 1 milliárd forintra tehető költséget jelent a bevételi oldalon, és ez huszadrésze annak, amit a késedelmi pótlékok elengedéséből gondolunk. Bár azt kell mondanom, hogy míg a kis összegű tartozások behajtásának teljesülése feltehetőleg százszázalékosnak tekinthető, addig ezek a késedelmi pótlékok feltehetőleg a tőketartozás egy részével is igazából a behajthatatlan követelések kategóriájába tartoznak. Tehát jószerével olyan pénzről mondunk le, amely egyébként sem folyna be a költségvetés részére.

Nos, valószínűleg lehet arról vitatkozni, hogy a kis összegű tartozások elengedése kapcsán hol van az az összeghatár, ahol egyébként a behajtási tevékenység költség- és munkaigénye még megéri azt az összeget, hogy behajtsunk egy tartozást. Azt gondolom, hogy a tízezer forint valahol ezen a határon van.

Sokadszor előforduló dilemma - amint már hallhattuk a bizottsági előadóktól -, hogy minden ilyen amnesztiaszerű rendelet igazából megrendíti a jó járulékfizetők járulékfizetési hajlandóságát, a rossz járulékfizetőket pedig megerősíti abban a gyakorlatban, miszerint folytassák nyugodtan ezt a tevékenységüket, és ezek az amnesztiarendeletek szétzilálják a járulékfizetési hajlandóságot. Vannak azért jelentős különbségek a többször idézett ominózus 1995-ös javaslathoz képest, amely tőketartozás-elengedést helyezett kilátásba, nemcsak büntető- és késedelmi kamatokat; valamint az egy amnesztiarendelet-szerűen működött volna, valószínűleg leginkább pszichológiai okokból, hogy eltüntesse a papíron magas, behajthatóság szempontjából pedig alacsonynak tekinthető tb-tartozásállományt. Ez a javaslat egy egyszeri alkalomra szól, és pusztán abból a célból teszi általánossá az eddig igénybe vehető kedvezményeket, hogy tiszta lappal indulhassanak az új járulékjellegű folyószámlák.

A magunk részéről azt gondoljuk, hogy pont ezért, az egyszeri alkalomhoz kötött - és igazából csekély mennyiségű - kedvezmény miatt valószínűleg ez a hatás, amitől többen szoktunk félni, ebben az esetben jóval kisebb lesz, mintha valami egyéb indokból következő általános amnesztia lenne a rossz járulékfizetők részére. Éppen ezért a frakció részéről elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt mondanivalóm lényegére rátérek, szeretnék két mondattal reflektálni az államtitkár úr expozéjára. Visszatekintett a múltba, és volt két megállapítása, amely, úgy gondolom, megérdemel két mondatot.

(11.50)

Megítélésem szerint nem igaz az államtitkár úrnak az az állítása, hogy az előző kormány ezen a területen semmit nem tett. (Varga Mihály: Ez igaz!) Tételesen fogom a mondanivalóm tartalmi kifejtésében cáfolni az államtitkár úr állítását, de most csak arra szeretnék utalni, hogy ha az állítása igaz lenne, akkor nem lenne, nem lett volna az elmúlt évek során olyan mértékű behajtása a társadalombiztosításnak, mint amilyen volt. Ugyanis a bevallott járulékok 95-96 százalékát beszedte a társadalombiztosítás, és tudjuk nagyon jól, hogy az a hiány, ami a társadalombiztosítás költségvetésében jelentkezett, döntően nem a bevételek elmaradása miatt alakult ki.

A második, amivel szeretnék vitatkozni, hogy az államtitkár úr azt mondta, milyen jó, hogy az önkormányzatokat megszüntették, hiszen ők voltak az akadályai annak, hogy ezt a kérdést lehessen rendezni. (Varga Mihály: Az egyik!) Szeretném fölhívni az államtitkár úr és a tisztelt Ház figyelmét, hogy semmiféle kompetenciájuk nem volt az önkormányzatoknak erre a területre vonatkozóan. Érdemes megnézni az önkormányzatok működését szabályozó akkori törvényt, hogy milyen jogosítványaik voltak az önkormányzatoknak. Ki fog derülni, államtitkár úr, hogy nem sok közük volt az ön által említett problémához!

Most már rátérve a tartalmi mondanivalómra, öt kérdéssel szeretnék foglalkozni. Először egy kis visszatekintéssel szeretném bizonyítani, hogy a járuléktartozások valós okait nem tárta fel a kormány, és így tesz javaslatot a rendezésre. Foglalkozni szeretnék a korábbi évek tapasztalataival, amivel bizonyítani kívánom, hogy a kormány nem dolgozta fel kellő mélységben a járulékbeszedés problematikáját. Harmadsorban fenntartásomat szeretném megfogalmazni a folyószámlák nyilvántartásának rendezésére javasolt módszerrel kapcsolatban. Kifejtem a tartozáselengedéssel kapcsolatos elvi fenntartásom és ellenszenvem okait. Végül szeretnék szólni az adóhivatal szerepéről.

Sajnos a képviselők a kormány benyújtott törvényjavaslata mellékleteként olyan tájékoztató adatokat kaptak meg, amelyek csak az 1997-es, illetve 1998-as kintlévőségek alakulását mutatták be - megítélésem szerint ezt sem teljeskörűen. Az igaz, hogy az évek folyamán változott a nyilvántartás szerkezete és a mélysége, éppen ezért nagyon nehéz a korábbi évek kintlévőségeinek összehasonlítása. Az is igaz, hogy a járulékbehajtás szinte minden évben napirenden volt.

Ha részletesebben bemutatta volna a kormány a kintlévőségek alakulását, akkor kiderülhetett volna az, hogy tulajdonképpen 1994. év végére, akkorra, amikorra a költségvetés rendkívül nagy mértékben eladósodott, amikor a bankkonszolidáció meglehetősen nagy mértékben terhelte a költségvetést, akkorra - tehát '94. év végére - a társadalombiztosítási járulékok kintlévőségének állománya elérte vagy megközelítette a 200 milliárd forintot. 1995 közepére elérte a jelenlegi szintet, tehát 225 milliárd forintos kintlévőséggel kellett már '95-ben számolni.

Ha egy kicsit mélyebbre tekintünk, akkor megállapíthatjuk, hogy már 1995-ben közel fele végrehajtás alá nem vonható követelés volt. Miközben tehát 250 milliárd forintos kintlévőségről beszélünk, látni kell, hogy ennek közel a fele ma is felszámolás, csődeljárás alatt álló vagy éppen megszűnt cég tartozása volt. 1995-ben is ez az arány volt.

Ami a folyószámlák számát jelenti: 1995 decemberében 609 ezer tartozásos folyószámla volt 225 milliárd forint tartozással, amiből 59 milliárd forint a késedelmi kamat. Nos, vessük össze most azzal a tájékoztatóval - ezt nyilván csak a képviselők tudják megtenni, a közvélemény nem -, amit most tájékoztatásul megkaptunk! Ha kaptunk volna olyan táblázatot is, amely azt mutatja, hogy a tartozás nagysága hogyan alakul a folyószámlák között, akkor láthattuk volna, hogy miközben több mint 600 ezer darab folyószámlán volt tartozás működő vállalkozásnál, aközben a kintlévőségek 40 százalékát mindössze 600 folyószámla produkálta. Ezen 600 darab számla mindegyikén 50 millió forintnál nagyobb tartozást tartanak nyilván. További 3000 számla, amely 10-50 millió forintos tartozást hordozott magában, összességében további 60 milliárd forint tartozást mutat, ami 24 százalék kintlévőségnek felel meg.

Ezek a számok egy kicsit bonyolultak, főleg a közvélemény számára, de a jegyzőkönyv kedvéért ezeket mindenképpen szükségesnek tartottam elmondani. És azért soroltam fel, mert ezekkel a számokkal lehet azt bizonyítani, hogy a rendkívül nagy számú folyószámla kezelhetetlenségével nem magyarázható a benyújtott törvényjavaslat - mert a tartozások döntő részét a folyószámlák nem egészen 2 százaléka produkálja! És ha csak az úgynevezett élő számlákat nézzük - tehát elhagyjuk a csőd, felszámolás alatt lévő vállalkozások számláit - , akkor közel 1500 számla tartozása a működő vállalkozások járuléktartozásának 60 százalékát teszi ki.

Ha tehát összevetjük a tájékoztató adatait mindazzal, amit most mondtam, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a kormány a járuléktartozások valós okait nem tárta fel, és ezért hamis elvárásokat fogalmaz meg a törvény végrehajtásával szemben. És miközben az elvárások nem teljesülnek - értelemszerűen -, a törvénnyel olyan kedvezőtlen folyamatok indulhatnak el, amelyek hosszú távon meggyőződésem szerint gyengítik a társadalombiztosítási költségvetés pozícióját.

A második problémakör, amiről szólni kívánok: mi már 1995-96-ban is azon az állásponton voltunk, hogy csak szigorú feltételekkel kijelölt körben, az adósok számára kedvezmény nyújtását nem jelentő formában megszervezett eljárás eredményezhet káros következményekkel nem járó további bevételeket. Éppen ezért került sor minden nagyobb tartozás tételes felülvizsgálatára 1995-96-ban. Az így felülvizsgált tartozások megfizetésére a társadalombiztosítás megállapodásokat kötött az adósokkal. Ezeket a megállapodásokat a benyújtott törvényjavaslat most gyakorlatilag felül akarja írni azzal, hogy a késedelmi pótlékot és a bírságot elengedi. Ez megítélésem szerint több, mint hiba - hiszen az adósokkal kötött megállapodások rendszere az elmúlt évek során a legjobb tudomásom szerint működött!

Nagyon fontos megállapítása volt az 1995-ös vizsgálatnak, hogy a felhalmozott adósságot egy összegben általában már nem lehetséges rendezni, ezért részletfizetésre, illetve átütemezésre van szükség. De akár részletfizetés engedélyezésére, akár átütemezésre került sor, a megállapodásban rögzítésre került az új körülmények közötti visszafizetést garantáló biztosítékok rendszere - amiről most egyáltalán nem szól a törvényjavaslat. Ha valamelyik adós részletfizetésre kapott lehetőséget, akkor a még fennálló tartozásra késedelmi pótlékot nem számítottak föl.

(12.00)

Ezért is állt meg az elmúlt években a kintlévőségek növekedése. A korábbi évek behajtásának fontos és szigorú feltételei voltak. A könnyítések függtek az elmúlt időszak alatt tanúsított járulékfizetői magatartástól, függtek attól, hogy az adós a tartozás rendezésére milyen jelen- és jövőbeli erőfeszítést vállal. Harmadsorban a folyó járulékfizetési kötelezettségnek pedig hónapról hónapra eleget kell tenni.

A megállapodások rendszerszerű alkalmazásának már akkor előfeltétele volt, hogy az adósok a tartozásukról teljeskörűen értesítést kapjanak. Talán nem érdektelen, ha elmondom, hogy az egészségbiztosító 1994 decemberében az 1994. szeptember 30-ai könyvelési adatok alapján valamennyi adóst értesítette tartozásának az összegéről, amiről most az államtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy az előző kormány e tekintetben semmit nem tett; 548 ezer egyenlegközlő értesítés kiküldésére került sor. Érdekes tapasztalat volt, hogy éppen a nagy adósok többsége nem reagált az értesítésre.

Az is fontos tapasztalat volt, hogy a megállapodások rendszere éppen azoknak, akiktől most nagyobb bevételt remélnek - de valamennyi érintett fél számára is - kedvezőbb megoldást kínált. A számok, ha elvégezte volna a kormány az elemzést, azt is bizonyítják, hogy a megállapodások révén sokkal nagyobb eséllyel hajthatók be a tartozások, mint más, látszólag igen erőteljes eszközök, például pótlék- és bírságelengedés alkalmazásával. Már 1995 végén megállapíthattuk, hogy az 1990-es évek elején sokkszerű hatással megnyilvánuló jelenség, vagyis a kintlévőségek növekedése konszolidálódik. Nem lehet ugyanakkor arra számítani, hogy a kintlévőségek állománya radikálisan összezsugorítható.

A nagy pénzügyi rendszerek természetes velejárója, hogy jelentős követelési volument halmoznak fel. Ez még kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok mellett sem kerülhető el, különösen nem egy recesszióból lassan kiemelkedő gazdaságban. A behajtási tevékenység tartalékai tehát megítélésem szerint végesek, és éppen ezért nem lehet arra számítani, hogy azok a bevételek, amelyekkel a kormányzat a törvényjavaslat benyújtásakor számolt, realizálhatóak.

Eddigi mondanivalómmal arra szerettem volna rámutatni, a kormány úgy nyújtotta be a törvényjavaslatát, hogy a képviselőknek nem mutatta be kellő mélységben a járulékbeszedés problematikáját. Az e területen megtett eddigi lépéseket, s azok hatását a tartozásállományra nagyvonalúan átlépte az államtitkár úr is a szóbeli expozéjában. Leegyszerűsített megoldást javasol, azt a látszatot sugallva, hogy ennek révén jelentős bevételre tehet szert a társadalombiztosítás két alapja.

A T/1050. számú javaslat két célt tűz ki a végrehajtással szemben: egyrészt rendezni kívánja a járulék-folyószámlák nyilvántartását, s rendezni kívánja a járulék-folyószámlák pénzügyi egyenlegét, más szóval: tartozásokat akar elengedni.

A viszonylag rövid, hét paragrafusból álló törvényjavaslat első négy szakaszával alapvető elvi probléma nincs, legfeljebb azon kell elgondolkodni, vajon mennyire szükséges törvénybe foglalni a nyilvántartás-rendezés folyamatát. Úgy gondolom, ezt szíve joga megtennie a kormánynak. Ha viszont egyszer a kormány úgy dönt, hogy 1995 után újra nagyszabású egyeztetésbe kezd, és ezt a meglévő szabályozási renden kívül kívánja elvégezni, legalább arra figyelt volna, hogy koherens szabályt alkosson meg.

Csak néhány ellentmondásra hadd hívjam fel a figyelmet, amely még nem a tartozáselengedés, csak a folyószámlák rendezése. A folyamatba beépítésre került az egyeztetési lehetőség, és bizonyos esetekben a kötelezettség. Miközben a törvény 30-15 napos határidőt ír elő a járulékfizetőkre, nem kötelezi az adóhatóságot arra, hogy a járulékfizetőtől beérkező kezdeményezést követő hány napon belül kell egyeztetésre hívni a kötelezettet. Tehát ebben teljesen szabadon dönt az APEH, ahogy majd jónak látja, úgy fogja a vállalkozót behívni. A vállalkozónak viszont 15 napon belül be kell vonulnia az APEH-hez. Az egyeztetés helyszíne az adóhatóság - írja a törvény -, ahol az iratokkal köteles megjelenni a járulékfizető. A kis cégeknél ez nemigen okoz különösebb problémát, de a nagyobbakra ugyanez, azt gondolom, már nem mondható el. Nincs logikus válasz arra, hogy miért kell törvényben rögzíteni az egyeztetés helyszínét.

A kritikus szakasza a törvényjavaslatnak, ahogy ez már többször elhangzott, az 5. §. Ez a paragrafus teremt lehetőséget arra, hogy a járuléktartozás 30 napon belüli kiegyenlítésével a kötelezett megszabaduljon a késedelmipótlék- és -bírság-tartozásától. Vagyis díjazzuk azokat, akik hosszú időn keresztül nem fizették be a járulékokat, akik miatt többek között folyamatosan egyensúlytalan állapotba kerülhetett a költségvetés, akik miatt a pénzpiacon kötvényekkel, állampapírokkal kellett forráshoz jutni, jelentős árat fizetve ezzel, s akik - nem lehet kizárni egyébként - ugyanezen a pénzpiacon mint kötvényvásárlók haszonélvezői voltak annak, hogy nem fizették meg az általuk bevallott járulékot. Ezt nem lehet kizárni, mert szabad pénzeszközük éppen azért lehetett, mert eltekintettek a járulék megfizetésétől. Tudom, hogy nem mindenkinek keletkezett szabad pénzeszköze azért, mert nem fizetett járulékot, de semmiképpen nem lehet ezt kizárni.

Végül is az járt jól, aki a tb helyett állampapírba fektette a pénzét, mert most következmény nélkül tudja megfizetni adósságának egy részét. Sem morálisan, sem gazdasági racionalitással nem lehet elfogadni a kormánynak ezen szándékát. Miközben szigorú költségvetést irányoz elő a következő évekre, 10-20 milliárd forintos bevételekről nem mondhat le feltételek nélkül.

Egyébiránt pedig fel kell tenni a kérdést, komolyan lehet-e azt gondolni, hogy egy cég, amelyiknek jelentős tartozása halmozódott fel, 30 nap alatt képes kiegyenlíteni a tartozását. Azt gondolom, mindenféle gazdasági racionalitástól távol áll a kormánynak ez a gondolkodása.

Meggyőződésem, hogy a számlák egyeztetett egyenlegét év végére akkor is meg lehet állapítani, s rendezett állapotot lehet produkálni - ha az egyébként most még nem rendezett, erre is utaltam, hogy ezt azért megkérdőjelezem -, ha addig nem kerül kiegyenlítésre annak az egyenlege, bár természetesen az lenne a kívánatos.

Nem mehetünk el szó nélkül a törvényjavaslat utolsó szakasza mellett sem. Ennek a (2) bekezdése utólag megtiltja a mágneses adathordozón történő bevallás, bejelentés, adatszolgáltatás teljesítését. Korábban nagy vita előzte meg az új adatszolgáltatási forma bevezetését. Érthetetlen, hogy miért akarja megszüntetni a kormány ezt a lehetőséget, ráadásul év közben, visszamenőlegesen. Ráadásul a javaslat indokoló részében nem is érvel a kormány az elgondolása mellett. Az indokoló részben nem tesz mást, mint megismétli a törvényszöveget, tehát nem ad semmi magyarázatot arra, miért kell most visszamenőlegesen ilyen törvényt hozni.

De az egész törvényjavaslat kapcsán nem mehetünk el az adóhivatal szerepe mellett sem. Az elmúlt év végén nagy vita volt a járulék-nyilvántartó, -beszedő szervezet státuszáról. Maguk a kormánypárti képviselők tettek javaslatot arra, hogy maradjon a korábbi szervezeti struktúrában, a kormány végül is keresztülerőltette a szervezet APEH alá terelését.

(12.10)

Most igazolódik be a törvényjavaslattal, hogy az APEH nem volt felkészült az átvételre, és miközben szervezetet, többlet-költségvetési forrást kapott, vagyis helyzetbe került, most arra tesznek javaslatot, hogy egyszerűsítsük a munkáját, még olyan áron is, hogy ezáltal a költségvetést jelentős bevételtől fosztjuk meg. Ilyen alapon az eredeti struktúrában is kezelhető lett volna probléma, tisztelt képviselőtársak.

Itt kell említést tennem az adókintlévőségekről - államtitkár úr is szólt erről. Körülbelül 250 milliárd forint az, ami a társadalombiztosításban kintlévőségként felhalmozódott, ennek egy nagy része felszámolás, csődeljárás alatti cég tartozása, jó része késedelmi kamat, bírság, és egy maradék része a működő vállalkozások járuléktartozása.

Az államtitkár úr is elmondta, hogy ezzel a törvényjavaslattal majd olyan rendkívül jól működő rendszer fog létrejönni, mint amilyen az adóhivatalnál a korábbi években kialakult. Felteszem a kérdést: akkor mi van a 400-500 milliárd forint közötti adótartozásokkal, amit a korábbi években az APEH kezelt? Arra miért nem tesz javaslatot a törvényalkotó, hogy akkor rendezzük azokat a tartozásokat is? Vagy ha olyan jól működött az APEH behajtószervezete, akkor hogy tudott felhalmozódni olyan mértékű adótartozás, mint amilyen mértékűről beszéltem?

Összességében azt mondhatom, hogy egy olyan rövid törvényjavaslatot tárgyalunk, amely hatását tekintve hosszú távra képes lerontani a járulékfizetési fegyelmet, általában a közteherviselési morált. Azt a látszatot sugallja a törvényjavaslat, hogy végrehajtásával egyszeri nagyobb bevételre számíthat az a E-alap, miközben nem mondja meg, hogy valóságosan milyen érdeket szolgál ez az elképzelés. Egyrészt felesleges, másrészt káros folyamatok elindítója ez a törvényjavaslat, ha elfogadásra kerül. Természetesen a Szocialista Párt ilyen törvényjavaslatot nem tud támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Hegedűs Mihály, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegében két fontos célt fogalmaz meg, amelyekkel az egész parlament és a közvélemény is egyetért, függetlenül kormány- vagy ellenzéki oldaltól.

A két cél közül az egyik, hogy rendbe kell tenni a társadalombiztosítás számláit, átláthatóvá, áttekinthetővé, naprakésszé és ellenőrizhetővé kell tenni. A másik cél, ami szintén nagyon lényeges: meg kell szerezni azt a pénzt, amit az 1999. évre szóló költségvetési törvény előír, ezt a körülbelül 45-46 milliárd forintot, amely a kintlévőségek behajtásából származik. Eddig teljes az egyetértés.

Amiben az ellenzék nem ért egyet: az ezen célokhoz vezető úton megteendő taktikai és technikai lépések sorozata. Ezeknek a jelentősége szerintem elhanyagolható, mert van és alakul egy olyan jó szakemberekből álló apparátus, amely a törvényi felhatalmazással képes lesz teljesíteni ennek a pénznek a behajtását, beszedését, és képes lesz arra, hogy olyan technikai változtatásokat végezzen, aminek során a jövőben ez nem fog előfordulni.

A Független Kisgazdapárt mindkét cél elérését támogatja, de néminemű aggályunk van a hosszú távú hatásait illetően. Ha megvizsgáljuk, hogy ezt a célt hogyan érjük el, akkor látjuk, hogy az írott és az íratlan történelemnek több ezer éves példájával egy alkufolyamat látszik megfogalmazódni. Ez az alku szó elég csúnyán hangzik itt, a Parlament falai között, de hogy jogosultsága van, az azt mutatja, hogy amióta pénzekkel foglalkoznak, mióta adós és hitelező van, ez az alkufolyamat a hitelező és az adós között mindig fennállt, működött, eredményes volt. Ennek a célja kettős: nyilván nem lehet százszázalékosan elérni a tartozások teljes behajtását, tehát hogy siker legyen, a pénznek egy jó része a hitelezőhöz visszajusson, azért engedményeket kell tenni. Ez egy nagyon pragmatikus megfogalmazás, nagyon egyszerű, de ez a gyakorlat több ezer éve él, bízni lehet benne. Erről csak ennyit; ígérem, nagyon rövid leszek.

Elmondom, hogy a Független Kisgazdapárt aggályai ott kezdődnek, hogy ez a törvény esetleg rossz üzenetet közvetíthet a rosszul fizetőknek, és rosszat sugallhat azoknak, akik eddig jól fizettek. De ez az érem egyik oldala. Ha megvizsgáljuk az érem másik oldalát, a jól fizetőknek legalább annyira érdeke, hogy a költségvetés befizetései teljesüljenek, mert a jövőben rájuk ezáltal kisebb terhek fognak szakadni. Tehát a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, ezt a törvényjavaslatot támogatni kell, el kell fogadni, a jövő rendezett járulékbefizetési útját meg kell teremteni.

Úgy gondoljuk, hogy a korábban a kormányprogramban megfogalmazott úton járva kettős célt kell kitűzni ahhoz, hogy ez a felvetett negatív eredmény ne következzen be. Nagyon egyszerű: olyan járulékokat kell megállapítani, amelyek arányban állnak a gazdaság és a vállalkozók teherbíró képességével; és ha ilyen járulékbefizetési arányokat meg tudunk állapítani a költségvetésben, akkor a tisztességes járulékhoz meg kell teremteni egy tisztességet ellenőrző és megkövetelő apparátust. Ennek egyik része az adórendőrség, amelyet támogatunk, másik része pedig a kölcsönös, folyamatos ellenőrzöttségen alapuló járulékbefizetés és járulékfelhasználás. Úgy gondolom, ha ezen cél teljesül, akkor a törvény negatív sugallatai nem fognak érvényesülni, és az egész ország megelégedésére fog szolgálni ennek a törvénynek a sikeres megvalósítása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Tardos Márton úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy a tb-ügyek tárgyalása egy zavaros helyzet elemzésével kapcsolatos, és rengeteg társadalmi elégedetlenség kapcsolódik részben ahhoz, hogy a tb hogyan terheli az állampolgárokat és a vállalkozókat, részben ahhoz, hogy a tb hogyan szolgáltat az állampolgároknak.

A kérdés, hogy most, amikor a kormány napirendre tűzte ennek a kérdéscsoportnak egy jelentős elemét, akkor számíthatunk-e arra, hogy ebben a zavaros, zűrös helyzetben lényeges fordulat következik be.

(12.20)

Az a véleményem, hogy elsősorban azon a helyzeten kellene tudni változtatni, hogy a jelenlegi tb-befizetés elkerülésének tömegesen alkalmazott taktikájával szembenézzünk, és erre keressünk megoldást. Mert ameddig nem egyszerűen csak az a probléma, hogy valaki a kijelölt, a meghatározott tb-járulékot nem fizeti be, hanem olyan adatokat, hamis adatokat szolgáltat az összes illetékes szervnek, aminek az alapján tévesen és rosszul lehet csak a tb-járulék összegét kimutatni - nem jelenti be a munkavállalót, minimálbérrel jelenti be azt a munkavállalót, akit nem minimálbéren foglalkoztat, és a trükkök tömegét nem mondom tovább -, addig nem lehet arra számítani, amit az államtitkár úr mondott, hogy most ezzel a törvénymódosítással tabula rasát teremtünk. Hiszen nem az az egyedüli probléma, hogy a számlák nincsenek rendezve, hanem az is, hogy a számlákon lévő összegek nem a realitást és szisztematikusan nem a realitást tükrözik.

A második kérdés, amit föl szeretnék vetni, hogy mit is lehet csinálni a számlákon fölgyülemlett adóssággal. Engem zavaró kérdés, hogy az elmúlt kormány illetékes államtitkárának - mint az MSZP szónokának - a szavaiból végighallgatott számok és az államtitkár úr által elmondott számok nagyon messze vannak egymástól. Nem lényegtelen az, hogy 46 milliárd pluszbeszerzésről és 22 milliárd forint elmaradásáról van-e szó, vagy olyan összegek nem kerülnek behajtásra, amelyek a 200 milliárdos nagyságrendet is meghaladják. Az állampolgárokat arról, hogy a tb-rendszerben mi gyűlt össze és mi az elszámolatlan, világosan tájékoztatni kell egy olyan korszakban, amikor az államadósságok ügye ilyen fontos teherként jelentkezik a társadalom számára.

Félek attól, a dolog nem olyan egyszerű, hogy 46 milliárdot lehet keresni és 22 milliárd elengedése racionális, mert ha a behajtásával foglalkoznánk, akkor sem tudnánk behajtani az összeget, és a behajtási költségek, a behajtással kapcsolatos próbálkozás költségei többet emésztenének föl, mint amennyi hasznot e probléma kezelésével el tudnánk érni. Azt gondolom, hogy erről világosabb helyzetelemzést kellene kapnunk ahhoz, hogy egyértelműen dönthessünk arról, mi a helyes és mi a nem helyes.

Nyilvánvaló dolog, és egyszerű gondolkodás alapján eldönthető, hogy ha az állampolgárok és a vállalkozások nagy részétől behajtottunk egy összeget, és azok esetében, akik eddig nem fizettek - holott nyilvánvaló volt számukra, törvényes kötelességük, hogy ennek a kötelezettségüknek eleget tegyenek -, most egyszerre eldöntjük, hogy nem fogjuk tőlük követelni a pénzt, vagy legalábbis a kamatterheket nem fogjuk követelni, akkor egy rossz üzenetet közvetítünk a társadalom felé. Azt, hogy néha szükség van ilyen üzletre, mert ez racionális és egy tabula rasa teremtése előnyös, elfogadom. De úgy vélem, hogy ennek sokkal alaposabb és részletesebb indoklása lenne szükséges. Itt közösen kialakíthatunk egy olyan taktikát és stratégiát, amivel itt rendet teremtünk.

Ismételni szeretném, és ezzel be is fejezem a mondanivalómat, hogy az alapvető kérdésnek azt tekintem, hogy sok százezer, több százezer állampolgárt - aki ma tb-fizetéssel kapcsolatban zavart helyzetben van azért, mert a munkaviszonya rendezetlen ebből a szempontból - adócsalónak, tb-befizetési csalónak minősítjük; ezeknek egy nagyon jelentős része nem tisztességtelen, hanem nehezen megélő polgára a magyar társadalomnak. Amíg ezeknek az ügyét nem tudjuk jobb sínekre vezényelni, mint jelenleg, addig nem nagyon hiszem, hogy arról beszélhetünk, hogy tabula rasa lesz a tb-befizetések és a tb-szolgáltatások ügyében.

Arra kérem a kormányt, hogy ezt a benyújtott törvényjavaslatot, amelynek a vitája most már elkerülhetetlenül a Ház előtt van, használja föl arra, hogy ezekre a megválaszolatlan kérdésekre is választ találjunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Felszólalások:  Előző   21-43  Előző      Ülésnap adatai