Felszólalás adatai

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni ezt a nagyon értékes vitát. Valóban egyetértek azokkal, akik úgy értékelték, hogy egy nagyon hasznos szakmai vitát folytattunk. Miután előttünk áll a stratégiaalkotás, valóban hasznosak az ilyen együttlétek, amikor meghányjuk-vetjük, hogy mi történt eddig, és vajon ebbe az irányba gondoljuk-e folytatni az ügyeinket, illetve milyen irányba is kéne továbbvinni, hogy az valóban a vidék és az agrárium érdekeit szolgálja.

(18.10)

Egy-két dologra - ha megengedik - reagálnék, mert nem maradhat úgy a levegőben, ahogy elhangzott, bár mindenekelőtt köszönöm a kormánypárti képviselőtársaimnak, talán Jakab István elnök úrnak különösen, hogy jó néhány kérdést megválaszolt a hozzászólásában, így tulajdonképpen nem kell mindenre reagálnom, ami a mai ellenzék, az akkori kormányzó oldal részéről megfogalmazódott kritikát illeti. Köszönöm ezeket a hozzászólásokat is, amelyek megerősítettek abban, hogy a kormány, a vidékfejlesztési tárca jó irányba gondolja a kibontakozást, és amelyek arra utaltak, hogy bármilyen szomorú, de valóban reális képet sikerült adnunk, festenünk a 2009. évről. Ilyen értelemben ez a jelentés egyfajta kiindulási alap lehet, ahonnan elrugaszkodunk, és ahonnan egy más irányba kell megfogalmazni valószínűleg a stratégiánkat.

Itt egy komoly vita bontakozott ki, hogy milyen orientációja is volt az előző időszaknak, a támogatások és egyéb juttatások révén kit hozott előnybe, kit nem. Én a szándékokkal kapcsolatban szeretnék egy kis epizódot ideidézni. Úgy látom, hogy azok a szándékok, amelyek ebben a kis epizódban leírhatók, világosan mutatkoznak a tényleges elköltésben. Én egy államtitkári értekezleten vettem részt, amikor az ÚMVP tervezése zajlott. Amikor azt próbáltuk megértetni, hogy akkor még 5 EUME volt az elképzelés - ne felejtsük el, a 2005-ös gazdademonstrációnak sikerült végül is 1 EUME-t lealkudnia ebből, mert 5 EUME-n tervezték meghúzni azt a határt, ami alatt szóba sem állnak a pályázóval -, nos amikor azt próbáltam én magam is megértetni, hogy ha itt húzzuk meg a határt, akkor a szereplők valóban túlnyomó többsége a közelébe nem jut ezeknek a pályázatoknak, valóban úgy van, hogy a 4 EUME-vel is az összes szereplő 6,7 százaléka tud most is pályázni ezekre az agrármodernizációs pénzekre, tehát a legerősebbek, akkor a tervező, aki jelen volt, az agrárgazdasági kutatóintézetek prominens tervezője, a szó szoros értelmében fogta a táskáját, odavágta az asztalhoz - a jelenet itt van előttem -, és azt mondta: csak nem képzeled, hogy szétszórjuk ezek között azt a kevés pénzt?! Hát annak kell odaadni, aki azt a leghatékonyabban tudja felhasználni, azok meg a legnagyobbak. Ez volt a kiinduló szándék, ez mozgatta a forrásallokációt, ez mozgatta az Új Magyarország vidékfejlesztési program teljes konstrukcióját.

Nos, én úgy látom, hogy ez a cél. Gőgös államtitkár, képviselő úr - vagy most alelnök úr, nem tudom, hogy mondjam - megfogalmazta, az ÁSZ-jelentésből idézte, hogy a céloknak megfelel. Kérem szépen, ha ezek a célok, amelyeket ez a bizonyos tervező megfogalmazott, hogy a legerősebbeket hozzuk helyzetbe, hát akkor igaza van az ÁSZ-nak, akkor ez sikerült, viszont az összes többi nyomorúságos helyzetbe került, és a közelébe nem jutott ezeknek a forrásoknak. Azt gondolom, nem pusztán arról szól itt a történet, hogy milyen környezetvédelmi beruházási kényszerek voltak, hanem volt egy határozott szándék, hogy a felső, egészen szűk réteget akarjuk ezzel a pénzzel erősíteni, a többiekről pedig azt mondta ugyanez a szereplő, aki odavágta a táskáját, hogy azt "intézze el a szociálpolitika". Így, szó szerint: "intézze el a szociálpolitika", ránk ez nem tartozik. No, azt hiszem, a felfogásbeli különbség köztünk ott van, hogy nem szűk tőkéscsoportok profitabilitási szempontja vezet bennünket, amikor agrárstratégiáról, vidékstratégiáról beszélünk, hanem a vidék társadalmának a megerősítése. Ez egy óriási különbség a közelítésben, és valószínűleg a vitánk egy része éppen ebből fakad, hogy más a kiindulási pontunk, más irányba akarjuk vinni az ügyeket.

Egy-két dologra hadd reagáljak konkrétan, bár ez az általános problémakör, azt hiszem, jó néhány felszólalásban jelen volt és kézzelfogható volt. A trükközés ügye, tegyük hozzá, soha nem látott mennyiségű pénz ment 2009-ben a mezőgazdaságba. Ez némiképp, amire Kenyeres Tamás utalt, valóban az az érzése az embernek, hogy ez nem volt teljesen független attól, hogy 2006-ban vagy 2010-ben választásra készült a kormánykoalíció. Ha valóban a gazdák iránti elkötelezettség és a vidék társadalma iránti hevület hatotta volna át a Gyurcsány-Bajnai-korszakot, akkor minden évben előrehozta volna ezt, de érdekes módon mindig csak a választásokat megelőző időszakban jutott eszébe a kormánynak az, hogy itt a gazdáknak pénzre lenne szükségük. (Gőgös Zoltán: Rossz év volt.) Rossz év volt. Érdekes, mindig a választások körül volt olyan rossz év, amikor előre kellett hozni a kifizetéseket, és valóban az volt, hogy az az érzés támadt az emberekben, hogy nincs itt semmi baj, dől mindenhonnan a pénz. Nem rossz taktika valószínűleg, de ez valószínűleg csak egy választási taktika. Én ezzel igazán nem jönnék elő, hogy soha nem látott mennyiségű pénz ömlött oda a gazdákhoz a választást megelőzően, teszem hozzá még egyszer. (Gőgös Zoltán: Bejött.)

Azokra a dolgokra nagyon nehezen reagálok, amelyek a 2011. évi költségvetés vitájára vonatkoznak. Részben az általános vitáját lefolytattuk, a részletes vitája pedig előttünk van - pénteken -, és végig fogjuk beszélni soronként, hogy hol milyen további módosítások lesznek. Egy-két ponton csak reagálnék arra, hogy valóban módosulások is lesznek ebben a költségvetésben.

Mennyi a kifizetett összeghez képest? - ezzel kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni. Nemcsak az a kérdés, hogy mennyi pénz kerül a vidékre és az agráriumba, hanem hogy kihez kerül. Mindig Gyurcsány Ferenc klasszikus mondása jut eszembe, amikor azt mondta, hogy mit akar a paraszt, hát mindegyik 2 millió forintot kap. 200 ezer regisztrált gazdaságról volt szó. Gondolkodtam, hogy honnan veszi ez a jóember ezt a számot, hogy éppen 2 milliót kap mindenki az agráriumban (Derültség.), hát 400 milliárd volt akkor épp a költségvetés, és a 200 ezer regisztrált akkori szereplővel elosztva épp 2 millió. Na de micsoda különbség, hogy keveseknek sokat, a többségnek meg semmit?! A paraszt ebben osztószám, kedves barátaim, amiben nagy mester a nagymester, aki ezt elmondta (Derültség. - Taps a kormánypárti padsorokból.), hogy hogyan kell a parasztot osztószámként kezelni, és ráadásul fellázítani a népet a paraszt ellen, mert azt mondja: hát hogyan, hát ez 2 milliót kap? Mit akarnak? Azért nincs nekem nyugdíjam, mert ez a paraszt elviszi! Na, szóval az, hogy mennyi jön be, az önmagában még nem jelzi azt, hogy milyen szándékok mentén, kire költjük el, és itt vannak a nagyobb problémáink, amikor ezeket a szándékokat és a valóságot is látjuk a 2009. évi jelentésben.

Varga Gézának az osztatlan közös és a földügyekkel kapcsolatos kérdésére - ha megengeded - mondanék néhány megjegyzést. Valóban igaz, és ezen gyorsan változtatnunk kell, és egy módosító indítvánnyal valamelyest emelkedik is majd, a mai kormányülésen el is dőlt, hogy emeljük az osztatlan közösre szánt pénzösszegeket, de nem olyan tempóban valóban, ahogy szeretnénk. Mi azt gondoljuk, hogy két év alatt ezt meg kellene oldanunk, hogy ha hosszabbítani is tudjuk a moratóriumot, addigra rendezett birtokviszonyok legyenek, és a birtoktesteket is össze lehessen rendezni, tehát valamelyest emelkedni fog, és még van tartalék a Földalapnál, ezt hadd mondjam, ha már a költségvetés kapcsán ez szóba került, de nem olyan egyszerű a dolog, hogy fogjuk és megszüntetjük a szerződéseket. Szóval, ez valószínűleg nehezen menne. Vannak lejáró szerződéseink, ahol érvényesíteni fogjuk a piaci díjakat, és ha olyan esetre bukkanunk, ahol megkérdőjelezhető ez a szerződés - mondok egy példát: '96-ban kötött egy társaság több mint 4 ezer hektárra szerződést, húsz évre kötötte a szerződést, akkor nem lehetett kötni földbérleti szerződést húsz évre -, tehát ha ilyen valóban megtámadható pontokat találunk, vissza fogjuk vonni ezeket a szerződéseket, semmissé nyilvánítva, és ezeket fogjuk felhasználni a birtokpolitikai célokra, vagy ha a társaság továbbra is igényli, akkor piaci áron lehet bérbe adni, mert akkor bevételünk van belőle, és abból az állam vásárolni tud, vagy pedig támogatni tudja kedvezményekkel azokat a fiatalokat, akiket éppen földhöz akarunk juttatni.

Valóban, ez az osztatlan közös ügy nagyon fontos ügy, többen is említették. Ezt meg kell oldanunk, és én nem fogok sokáig hivatkozni arra, hogy üres ez a kassza, mert szóvá tetted, hogy reméled, hogy a következő időszakban nem erre fogunk hivatkozni folyamatosan, de mégiscsak figyelembe kell venni azt, hogy egy kifosztott országban vagyunk, nem maradt semmi, üresek a kasszák, 21 000 milliárd tartozásunk van.

(18.20)

És ennek nincs nyoma az országban! Ezt széthordták! Széthordták az off-shore cégeikbe meg ide, oda, amoda. Most lehet, hogy nem a Zoli hordta szét, de a többiek széthordták, hát széthordták az egész országot! (Gőgös Zoltán közbeszól.)

Most, nézzétek, először tüzet kell oltani, kedves barátaim. Először el kell oltani a tüzet. Minden olyan kritikával, ami arra vonatkozik, hogy például előbb be kellett volna terjeszteni ezt a jelentést, meg hogy a költségvetés előtt, egyetértek. Ezek a technikai jellegű vagy a sorrendiséget vitató fölvetések is jogosak, nem tudok rájuk mit mondani. De amikor ég a ház, akkor nehezen tud az ember mással foglalkozni, mint hogy először megpróbálja eloltani a tüzet, aztán igyekszik utolérni magát. Az külön érdekessége ennek a helyzet, hogy akik fölgyújtották ezt a házat, azok kritizálják a technikánkat, hogy hogyan próbáljuk a tüzet eloltani. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) És javaslatokat tesznek, hogy hogyan kéne ezt jobban csinálni. Ez egy érdekes helyzet, de hát ez a terep, ez a politikai terep valószínűleg ilyen. Ezt is magával hozza.

Tehát az osztatlan közös és a földügyeket nagyon fontosnak gondolom, valóban, egyetértünk, itt komoly lépéseket kell tenni. Nem tudtunk a költségvetésben ezzel azért számolni, mert most zajlik a szerződések fölülvizsgálata és átvilágítása. Tehát pontosan nem tudjuk, hogy mekkora mozgásterünk lesz majd itt. (Gőgös Zoltán folyamatosan közbeszól.) Azt a bevételt tervezte be a 2011-es költségvetés is a földalapnál, ami egyébként eddig bevétele volt. Most zajlik az átvilágítása, és a következő évben ki fog derülni, hogy a tényhelyzet szerint milyen forrásokhoz tudunk, bérleti díjakból, egyebekből, jutni. Azért magyarázom, hogy értsétek, miért nem szerepelnek ezek a tételek ma még, mert a tények ismeretében tudjuk majd, ha átvilágítottuk a földhasználati szerződéseket, meg lesz egy földnyilvántartásunk, ami szóba került, annak ismeretében tudjuk majd a költségvetést eszerint akár korrigálni is, ha mozgásterünk van. Az tény, hogy a földalap azért szerepel külön fejezetben, mert önjáróvá szeretnénk tenni, tehát az ott keletkező forrásokat a birtokpolitikai koncepció megvalósítására akarjuk fordítani, amit meg a Nemzeti Földalapról szóló törvény világosan megmond, hogy a kis és közepes családi gazdaság irányában akarjuk a földkészleteinket fölhasználni.

Elhangzott a szó és tett, hogy a Fidesz mást beszél és mást tesz. Kedves képviselőtársam, kedves Géza, te is tudod, hogy mondjuk, ha családi gazdaságokról beszéltünk, és az első lépéseinket megnézzük, ezt meg kéne kérdezni azért azoktól, akiket érint, hogy valóban így élték-e meg. Hát, egy-két dolgot azért hadd hozzak ide! Az említett illetéktörvény az egyik első intézkedésünk volt, hogy a családon belüli gazdaságátadás ne legyen illetékköteles. Ezért nem jelentkeztek a gazdaságátadási támogatásért, mert az állam azonnal visszavette. Nem Ficsor Ádám volt, hanem, hogy is hívták a játékost, Forgács Barna államtitkár úr volt (Gőgös Zoltán: Barnabás.), Barnabás, jó, igen, családi vállalkozás volt az egész úgy együtt, rendben van; Forgács Barnabás mondta nekem, hogy professzor úr, mit akar, nem is jelentkeznek az emberek erre a gazdaságátadási támogatásra. Nem is tudom, hatan jelentkeztek az egész országban?! (Gőgös Zoltán: Hatvanan.) Hatvanan, jó. Hát persze, ha az állam a támogatást azonnal visszaveszi, mert illetéket vet ki arra, hogy a családban a fiúnak átadja a papa a gazdaságot! Most, hogy ezt megszüntettük, azonnal, ez nem olyan rossz üzenet a családok felé. Amikor miniszterelnök úr azt mondta, hogy a családon belül nincs keresnivalója az államnak, például ilyesmikre gondolt. Onnan ki kell jöjjön az állam! Az belügy, a család belügye. Tehát ő azt mondta, hogy nincs keresnivalója az államnak, megszüntettük az illetéket a családon belüli gazdaságátadásra.

A kistermelői rendelet azért nem egy olyan rossz dolog. Hát eddig bűncselekménynek minősült az, hogy valaki helyben eladja a saját maga által termelt élelmiszereket! (Gőgös Zoltán: Rosszabb, mint volt. Beszántották ekével.) Igen. Bűncselekménynek minősült a disznóvágás.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek. Örülök annak, hogy itt a vita egy föloldás körében zajlik, de mégis azt kell mondanom, sajnálatosan az a helyzet, hogy az utolsó szó mindig az előterjesztőé. Önök annak idején ennek előnyét élvezték, lehet, hogy most úgy érzik, hogy a hátrányát, de kérem, engedjék, hogy az államtitkár úr befejezze a válaszát. Nyilván utána külön rendelkezésre áll önnek, feltételezem. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Jó, nem részletezem ezt - köszönöm szépen a segítséget -, csak szóba hozom ezeket. Tehát az illetéktörvény, a kistermelői rendelet, a közbeszerzési törvény módosítása, hogy meg lehet venni a gazdáktól helyben azt a terméket, amit termeltek, azért ezek nem olyan rossz dolgok. Vagy ami elindult, a tanyaprogram, ez kifejezetten a tanyán élő családokról, azok helyzetének javításáról szól. Piaci lehetőségeik és életkörülményeik javításáról szól. Nem lehet azt mondani, hogy ezek tényleg családellenesek lettek volna.

A helyi feldolgozásnak, értékesítésnek most készül egy modulja. Ugye, nem tudunk mindent egyszerre idehozni, de épp most állapodtunk meg, hogy a Széchenyi-terv keretében ki fog alakulni egy olyan modul, ami a helyi élelmiszer-feldolgozás, -értékesítés kapacitásait fogja bővíteni. Ugye, az ÚMVP-ben elköltötték barátaink, ezt nem mondtam, a hét évre rendelkezésre álló forrás 80 százalékát három év alatt, tehát marad egy 20 százalékos mozgástér. Ezért próbáljuk bővíteni a mozgásteret, és az ilyen beruházás típusú, kis kapacitásbővítő, kis helyi feldolgozókra szánt beruházási forrásokat megpróbáljuk a Széchenyi-terv keretben megoldani. Miniszterelnök úrral, Matolcsy miniszter úrral szót váltottunk erről, és készítjük elő ezt a modult.

Ezek mind-mind, azt gondolom, abba az irányba mutató lépések, amiről beszélünk. Tehát én azért nem lennék ilyen kategorikus ebben, hogy másról beszél a Fidesz meg a kormány, ugyanakkor egészen mást tesz. Ezek valószínűleg nem ennek a bizonyítékai.

Hogy miért nem történt meg még a félidei felülvizsgálat, az ÚMVP átstrukturálása? Azért, mert zajlik a félidei fölülvizsgálat, és nagyon tanulságos egyébként foglalkoztatási és más szempontból, hogy hol költöttük el a pénzeket, és annak milyen hatása volt. Tehát azok az indikátorok, amikben mérni kéne, vajon hová vezettek? Ezek világosan meg fogják mutatni, hogy hogyan kell átstrukturálni. Sajnos a mozgástér kicsi lesz az átstrukturálásra, az a 20 százaléknyi, ami most úgy látszik, hogy még mozdítható pénz. De el fog következni ez, csak van a dolgoknak egy sorrendje. Muszáj átvilágítani, világosan látni, hogy hol milyen pénzek vannak, mi maradt, és a játékszabályokat újrafogalmazva az Európai Unióval letárgyalni. És valamikor a jövő év tavaszán egy új struktúrával, egy új támogatási rendszerrel előállni.

Szabó Rebekának megköszönöm mindenekelőtt azt a nagyon értékes, részletes elemzését, hogy mi minden hiányzik ebből a jelentésből. Egyetértünk. És amikor arról beszéltem én magam is, hogy egy tágasabb értelmezésű agráriumról és vidékfejlesztésről, egy agrár-, vidék- és környezetstratégiáról beszélünk, akkor egészen más szempontokat is figyelembe kell venni azon túl, mint ha egy termelési jelentést készítünk. Ez a fölfogás meg fog változni. Ezért mondtam, hogy ilyen típusú jelentést, ami egy egy-ügyű mezőgazdaság-fölfogásról szól, már hogy egy üggyel foglalkozik, ilyen értelemben, amíg én itt leszek, ilyet nem fog a Ház elé terjeszteni senki, hanem meg kell hogy jelenjenek a minőségi termelés, a környezet és a társadalom szempontjai akkor, amikor azt akarjuk vizsgálni, hogy jó felé megyünk-e vagy sem. Ezek új indikátorok kell hogy legyenek.

Sajnálatos módon meg sem lehetett tenni még ebben a jelentésben, mert meg sem figyelik ezeket az indikátorokat. Ilyen típusú megfigyelések nincsenek. Most kell elindítanunk, hogy figyeljük ezeket a dimenziókat is, mert ezekben tudjuk lemérni, hogy jó felé haladunk-e vagy sem az agrárium ügyei tekintetében. Én fölírtam az összes kritikai megjegyzést, az új struktúrában igyekezni fogunk ezeket a szempontokat sokkal határozottabban érinteni vagy felhasználni. Ha megengedi, most nem reagálnék mindegyikre részletesen.

Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer megköszönöm ezt a mai nagyon értékes vitát. Igyekezni fogunk a vitában elhangzottakat a lehető legteljesebb mértékben mérlegelni. A menetrend tehát, az elhatározott menetrendünk, kiindulva akár a 2009-es jelentésből is, az, hogy január vége táján szeretnénk egy nyitó nemzeti konzultációs nagyrendezvénnyel elindítani egy társadalmi párbeszédet, egy konzultációs folyamatot. Addigra állítunk össze egy olyan vitaanyagot, amit, ahogy a Széchenyi-tervnél is tettük, nyilvánosságra hozunk, és fórumokon megvitatjuk, az interneten elérhető lesz. Szeretnénk minden javaslatot mérlegelni, és egyfajta nemzeti konszenzust kialakítani agrár-, vidék- és környezetügyben. Aki agrárbékéről beszélt, mindazokkal egyetértek. Valóban sokaknak helye van itt, de egyik sem szoríthatja ki a másikat. Tehát azonos esélyt kell adni arra, hogy az emberek meg tudjanak élni vidéken, és ezt fogja célozni ez az agrár-, vidék- és környezetstratégia.

(18.30)

Valamikor április táján szeretnénk ezt a stratégiát, ezt a vitát követően a kormány elé terjeszteni, és a terveink szerint májusban hoznánk ide a Ház elé, ha lehetőségünk lesz rá, egy tízéves kitekintésű agrár-, vidék- és környezetorientációs kerettörvényt alkotni, ami azután majd a költségvetést és az egyéb törvényalkotási teendőket is megszabja, és ehhez lehet igazítani azután a következő évi költségvetések sorait és az elköltési jogcímeit is.

Azt remélem tehát, hogy a következő év költségvetését - ezzel kicsit utalva a 2011-es költségvetést ért kritikákra is - alapvetően már ez az új irány fogja meghatározni, és egy más struktúrájú költségvetéssel fogunk találkozni a vidékfejlesztési tárcánál, mint ahogy azt eddig látták.

Még egyszer köszönöm szépen a vitát, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)