Felszólalás adatai

SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. (Miközben feltűzi a mikrofont:) Erre a ruhára nehéz felrakni a mikrofont.

ELNÖK: Nyugodtan, kivárjuk az öltözködést, talán az időbe belefér.

SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Megoldottam, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő beszámoló szándékai szerint az agrárgazdaság helyzetét mutatja be a 2009. évre vonatkozóan. Amit viszonylag rövidebb tanulmányozás után is láthatunk belőle, hogy a mezőgazdaság hazánkban sajnos igen rossz helyzetben van, ezt, ugye, önök is már többször, többféle megfogalmazásban elmondták.

Sokat mondó adatok például, amelyeket láthatunk belőle, hogy a termelőiár-csökkenés 2009-ben 9,5 százalékos volt, vagy az agrárkereset színvonala már csak 76 százaléka a nemzetgazdasági átlagnak, az állatállomány továbbra is alacsony, és nem látunk ebben jelentősebb növekedő tendenciát. Tehát vannak benne ilyen adatok, ugyanakkor hosszabb tanulmányozás után is csak alig nyerhetünk tágabb képet a hazai agráriumról annál, mint hogy valóban nehéz helyzetben van.

A jelentés elkészítését előíró törvény szerint a jelentés célja többek között beszámolni a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, az ennek érdekében végzett intézkedésekről. A törvény 3. §-a rögzíti az agrárgazdaság főbb céljait is, ezek alapján pedig azt kellene tudni kiolvasnunk a jelentésből, hogy honnan, milyen irányba tart az agrárium, milyen a mezőgazdaságból élők életminősége, mennyire fenntartható az általuk folytatott föld- és tájhasználat, mennyire felel meg a fogyasztók és a társadalom elvárásainak az a termelés, amit folytatnak. Sajnos, ebből a szempontból a dokumentum üres, még a kérdésfeltevésig sem jut igazán el, a válaszok pedig egyöntetűen hiányoznak belőle ezekre a szempontokra.

Ez a probléma persze nem mai keletű, és nem is szeretnénk teljes egészében a mostani kormány nyakába varrni. Agrárbeszámoló gyanánt évről évre ugyanolyan szerkezetű, leginkább egy termelési jelentésre emlékeztető anyagot kap meg a parlament, egy erős koncepció nélküli összefoglalót, amely egyes témákat érthetetlenül részletesen, más, akár sokkal fontosabb kérdéseket legfeljebb érintőlegesen tárgyal. Persze, az okokat is érteni véljük, mivel a kormánynak évekig nem volt és ugye, egyelőre a mostaninak sincsen világos agrárstratégiája, a nem létező stratégiára pedig nem épül társadalmi konszenzussal övezett birtokpolitika, a mezőgazdaság sodródik, a szektor fejlődését leginkább a legerősebb, a legjobb érdekérvényesítő képességű szereplők érdekei határozzák meg, ez pedig nehéz lenne egy pozitív jövőképű, a társadalmi célok, a kormányzati intézkedések és az eredmények összhangját mutató jelentésbe foglalni. Őszintén reméljük, hogy a kormány, az ígéreteivel összhangban, ezt a helyzetet hamarosan megváltoztatja.

Tehát úgy látjuk, hogy ennek a beszámolónak már a kereteivel probléma van. Nagyon fontos kérdés, hogy milyen szempontok alapján, milyen mutatók alapján ad helyzetjelentést az agrárgazdaságról. Nos, azt gondoljuk, hogy ez a jelentés szinte kizárólag pénzügyi, makrogazdasági szempontokat tartalmaz, mintha a mezőgazdaság semmiben nem különbözne bármely más ágazattól, egyedül a tőkemegtérülés és esetleg a foglalkoztatottak száma, bérszínvonala lenne érdekes.

Ezzel szemben az LMP azt gondolja, hogy a mezőgazdaságról szóló jelentés sokkal átfogóbb kellene hogy legyen, számot kellene adnia azon természeti és társadalmi tőkék, például a talaj, a vizeink, a természeti rendszerek, a mezőgazdasági dolgozók egészsége, iskolázottsága állapotáról, amelyeken nyugszik. Ezek egyes nyugat-európai országokban már alkalmazott ökológiai, ökoszociális vagyis fenntarthatósági minősítési szempontok, nem jelennek meg ebben a jelentésben, vagy csak nagyon mellékesen, érintőlegesen tartalmazzák ezeket.

Nem jelenik meg annak elemzése sem, hogy tulajdonképpen mi végre is termelünk. Tudjuk azt, hogy a fogyasztói szokások változása alapvetően befolyásolja az agrártermékek eladhatóságát, és emiatt a fogyasztói trendek elemzése is szükséges lenne valamilyen formában egy ilyen jelentésben. Nem kellene megfeledkeznünk arról, hogy a támogatások mellett a mezőgazdaságot alapvetően a fogyasztók finanszírozzák, a fogyasztók pénze pedig az élelmiszerláncon keresztül jut el a termelőkhöz. Ehhez képest hiányzik a teljes élelmiszerlánc elemzése a fogyasztótól a termelőig, nem látjuk a kiemelt termékpályákat és azok szereplőit, nem vizsgálja a jelentés az élelmiszerláncon belüli jövedelemelosztás helyzetét, és azt sem, hogy az egyes szereplők hogyan részesednek ebből az élelmiszerlánc során keletkezett jövedelemből, és azt sem látjuk, hogy ez a megszerzett jövedelem hogyan viszonyul az általuk nyújtott, hozzáadott értékhez. Tehát ezeket mind nem tudjuk meg, márpedig azt gondoljuk, hogy ezek nagyon fontosak lennének ahhoz, hogy tudjuk, a jövőben hogyan mozdítsuk el ezeket az arányokat afelé, hogy a termelőknél minél több jövedelem maradjon, de ezek nélkül az elemzések nélkül erről nem nyerhetünk információt.

Fájdalmasan hiányzik a szövegből a környezeti erőforrásokkal történő felelős gazdálkodás szemlélete. Sem a termőföld, sem a víz, sem a szektor által használt többi környezeti elem igénybevételének hatásai, perspektívája nem igazán része a dokumentumnak. A mezőgazdaság számára stratégiai jelentőségű talajvédelemről, vízgazdálkodásról szóló fejezet kifejezetten felületes, és pont a lényeget nem mutatja meg nekünk. A vízgazdálkodás kapcsán szinte csak a védekezésről beszél, és tudjuk azt, már több parlamenti vitában az LMP nem győzte hangsúlyozni, ennek a szemléletnek tudható be, hogy minden évben rengeteg pénzt költünk a belvíz elleni védekezésre, a belvízkárok enyhítésére, miközben semmit nem teszünk a vízigényes vagy vízszűrő termelési kultúrák kialakítása, elterjesztése érdekében. De ismétlem: ahhoz, hogy ezekről valamiféle fogalmunk legyen, hogy merre mozduljunk el, hol vannak a problémák, ennél a háromnegyed oldalnál egy sokkal alaposabb összefoglaló kellene a vízgazdálkodásról.

A talajvédelemről szóló rész talán még furcsább. Ebben a rövidke részben néhány, önmagában teljesen semmitmondó adatot kapunk a talajvédelmi hatósági ügyek és ügyiratok számáról, ez különösen, hogyan mondjam, kicsit komikus is, hogy konkrétan az ügyiratok száma benne van a jelentésben, miközben arról szó sem esik, hogy a termőterületek egyes becslések szerint több mint harmadát érinti az erózió, amelynek elsődleges oka a topográfiai és agroökológiai adottságokhoz igazodni képtelen nagyüzemi növénytermesztés. Még annak ellenére sem olvashatunk erről, hogy az Európai Unió agrár- és vidékpolitikájának most és a 2014-től 2020-ig terjedő időszakban is deklarált fontos tényezője a víz mellett a talajkincs védelme, hiszen amellett, hogy ez a bioszféra nélkülözhetetlen része, a csapadék befogadásában, raktározásában is komoly szerepe van, illetve a légköri szén-dioxid megkötésében is. És ugye, azt is tudjuk, hogy világszerte egye nagyobb mértékben tapasztalható a talajok pusztulásának jelensége, amely az úgynevezett talajcsúcshoz vezet, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag többet használunk ebből az erőforrásból, mint amennyi a rendelkezésünkre áll. Ebben a jelentésben nagyon fontos lett volna becslést adni a hazai éves talajpusztulás pontos mértékéről, és egyben beszámolni arról, hogy a jelenleg alkalmazott szabályozás, szankcionálás, a meghozott intézkedések mennyire hatékonyak vagy nem hatékonyak a talajpusztulás megállításában, de erről ebben a jelentésben egy árva szó sem esik.

A költségvetési támogatások felhasználásáról megfelelő mennyiségű adatot kapunk, megtudjuk, milyen célprogramokra, mekkora összegeket fizettek ki, de teljesen hiányzik a célokhoz való viszonyítás. Tehát aki ebből a dokumentumból szeretné megtudni, hogy a költségvetési támogatások milyen hatékonysággal szolgálták a kormányzati agrárcélok teljesülését, az nagy bajban van, mert a kifizetett pénzek hasznosulásának módjáról és mértékéről említést sem tesz a jelentés. Egyébként talán már kiderült, ez az egyik legnagyobb elvi problémánk a jelentéssel, hogy nincsenek benne olyan hatásindikátorok, amelyek segítségével a kormányzati eszközök, beavatkozások eredményessége mérhető lenne, és hatásvizsgálatokkal pedig szinte egyáltalán nem támasztja alá a mondandóját. Így nem tudjuk meg a jelentésből azt, hogy javult-e a termelés versenyképessége, biztosított-e az agrártermelők esélyegyenlősége a többi nemzetgazdasági ágazathoz képest, sikerült-e hozzájárulni a vidékfejlesztéshez és a földből élők életminőségéhez, javultak vagy romlottak-e az agrárinnováció feltételei, vagyis ezeken a területeken a jelentés nem mond semmit a kormány feltételezett szándékainak teljesüléséről. Persze, utal ezekre a dolgokra, és nyilván ki is lehet találni bizonyos dolgokat ezekre az indikátorokra vonatkozóan, de azt gondolom, ennél sokkal nagyobb hangsúlyt, koncepcionálisan nagyobb hangsúlyt kellene ezekre helyezni.

Ami egyébként látszik ebből a jelentésből, és itt csatlakoznék Varga Géza képviselőtársamhoz, ez számunkra is alapvető probléma, hogy 2009-ben a mezőgazdasági szektorban a nemzetgazdasági szempontból már fontos hasznot alig hajtó... - merthogy a foglalkoztatási kapacitás rendkívül alacsony, tehát a nagyüzemi növénytermesztés kapja meg a támogatások legnagyobb részét, holott importfüggése, ami gépben, üzemanyagban, műtrágyában, vegyszerben, vetőmagban testesül meg, illetve árutőzsdei tömegtermény előállításának exportfüggősége, valamint környezet- és tájkárosító hatása ezt messze nem indokolják.

(17.20)

És itt csak egy apró megjegyzés, bár most nem szeretnék a költségvetésről beszélni: mi is csalódottan vettük tudomásul, hogy a jövő évi költségvetési tervezetben az európai uniós források elosztásakor nem tükröződik ennek megváltoztatásának a komoly szándéka.

Végezetül röviden szeretnék kitérni egy fejezetre, ami igaziból csak négy oldal a jelentésben, de mivel úgy tudom, hogy más jelentésekben nem annyira kaphatunk erről átfogó képet itt a parlamentben, és nem nagyon van alkalmunk tárgyalni, mintsem most, ezért kitérnék ezekre, ezek az erdők. Az erdők kapcsán el kell mondjam, hogy azért is választottam ki ezt a fejezetet, mert egy elég jó állatorvosi lóként szolgál azoknak a problémáknak a bemutatására, amikről eddig beszéltem. Tehát az erdőkről szóló fejezet nem ad nekünk átfogó képet igaziból a magyarországi erdők helyzetéről, bár elég sok statisztikai adatot tartalmaz, és helyenként értékel is, de mégis meglehetősen semmitmondó, és elmulasztja bemutatni a tárgyév fő tendenciáit. Néhol nem több tények puszta felsorolásánál, ami megfelelő összehasonlítás, illetve a kívánatos és kitűzött célok ismertetése nélkül nem ad az olvasónak eligazítást.

Komoly hiányossága ennek a fejezetnek, hogy nem mutat rá, hogy a 2009. júniusi új erdőtörvény milyen hatással van az erdőgazdálkodásra, illetve az erdők védelmére. Ezt a törvényt egyébként a végén a jogalkotásról szóló részben rögzíti a jelentés, de leginkább a gazdálkodási és hatósági vonatkozású változásokra koncentrál, és arról nincsen benne szó, hogy ez az erdőtörvény nagyon komoly és pozitív változásokat hozott, amelyek nagyban megfelelnek a nemzeti erdőprogram elvárásainak, és a hosszú távú fenntarthatóságot hivatottak szolgálni.

Ugye, tudjuk azt, hogy a 2009-es évről szól a jelentés, és 2009-ben fogadták el ezt a törvényt, tehát nyilván nem hozhatott igazán jelentős változásokat, de azért a várható különbségekre utalni kellett volna, különösen amiatt, hogy a vadgazdálkodásról szóló fejezetben a szintén tárgyévi vadgazdálkodási törvény változásainak a hatásait összefoglalták, tehát akkor tulajdonképpen ezt az erdőknél is meg lehetett volna tenni.

Érdekes dolog, a jelentés megállapítja, hogy az erdőgazdálkodás a nemzetgazdaság egészéhez mindössze egytized százalékkal járul hozzá. De rögtön hozzá is teszi a szöveg, hogy ez nem probléma, merthogy az erdő anyagi teljesítményét sokszorosan meghaladja annak immateriális értéke. Ezzel mi maximálisan egyetértünk. Ugyanakkor furcsa, hogy ha ezt a jelentés készítői is deklarálják, akkor miért nem vállalkoztak ennek a közvetlen, gazdasági értéken túlmutató közösségi értéknek a bemutatására, hiszen például találunk a jelentésben olyan mondatot, amely leszögezi, hogy az állami erdők kezelése összhangban van a társadalom által meghatározott és az erdőtörvényben, illetve a természetvédelmi törvényben megszabott szakmai követelményekkel. De ezt egyáltalán semmiféle mutatóval nem támasztja alá, egy árva kukk sincs az erdők természetességéről, vagy semmiféle olyan mutató, amivel ezt a mondatot alá lehetne támasztani, márpedig szerintem ezt így egy jelentésben csak akkor lehetne leírni, ha legalább valamiféle indikátort mögé tesznek.

Szintén megállapítja a jelentés, hogy az állami tulajdonú erdőkben folyó gazdálkodás szakmai színvonala összességében jó. De természetesen ennek bizonyítására sem hoz fel indikátorokat vagy mérhető jellemzőket.

Nem említi egyáltalán a jelentés a Natura 2000-es erdők támogatási problémáit sem, pedig tudjuk, hogy ez komoly gond, a mai napig nincs ezekről igazán megegyezés, és nem volt kifizetés, ami számos társadalmi konfliktust is okoz. Tehát igaziból ez is ellentmond ennek a megfogalmazott állításnak.

A jelentés aránytalan is az erdőkkel kapcsolatos problémák bemutatásában. Kifejezetten nagy teret szentel erdővédelmi, erdő-egészségügyi problémáknak - ez a négy oldalból egy teljes oldalt foglal el -, miközben számos nagyobb téma nem kerül megemlítésre. Többek között ilyen például az illegális fakitermelés kérdése vagy a biomassza felhasználása, ez hiányzik a fejezetből.

Végül, de nem utolsósorban: nem látszik az összhang az erdőgazdálkodási és a vadgazdálkodási fejezet között, hiányoznak azok a stratégiai elképzelések vagy azoknak a megemlítése, amelyek a nemzeti erdőprogramban is több helyen hangoztatott vadlétszám apasztására vonatkoznának.

Tehát azt gondolom, hogy ez a fejezet tényleg jól tükrözi azokat a problémákat és hibákat, amiket elmondtam, és amikre alapozva azt kell hogy mondjam, az LMP nem fogja támogatni ennek a jelentésnek az elfogadását, de azért azt is hozzáteszem, hogy ezt leginkább a most elmondott kritikáink nyomatékosítása céljából fogjuk tenni, és nagyon reméljük, hogy a jövőben majd ezeket is figyelembe veszik, amikor a következő jelentéseket, illetve az agrárstratégiát elkészíti a kedves kormány.

Köszönjük szépen. (Taps az LMP soraiból.)