A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Javaslom, hogy egy kicsit evezzünk békésebb vizekre. Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, mely igen nagy közérdeklődésre számíthat, hiszen foglalkoztatja a magyar pedagógustársadalmat, a szülőket, a diákokat és az iskolafenntartókat. A polgári koalíció kormányprogramjában kiemelt szerepet szánt az oktatásnak - mint a társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklése helyszínének. A gyermekeknek esélyt kell biztosítanunk tehetségük, szorgalmuk kibontakoztatására, a felemelkedésre, ez pedig az egész ország számára nyereség.

A közoktatás változásai hosszan fejtik ki hatásukat, és tartósnak bizonyulnak. A kötelező iskolai tanulmányok igénye először 1845-ben, majd 1848-ban jelenik meg Magyarországon, és végül Eötvös József előterjesztésében 1868-ban megszületik a népoktatási törvény, amely kimondja, hogy a gyermekek 6 éves koruktól 12 éves korukig kötelesek iskolába járni, s azok, akik ezt követően nem tanulnak tovább, 15 éves korukig úgynevezett ismétlő iskolai oktatásban kötelesek részt venni. Ez a törvény teremtette meg a modern magyar iskolarendszer, a közoktatás alapjait. A magyar közoktatás immár másfél évtizede a permanens reformok állapotában él. A rendszerváltás örömteli tényét figyelembe véve a meghozott intézkedések igyekeztek hozzáigazítani a közoktatás rendszerét a megváltozott társadalmi-gazdasági feltételekhez.

(10.00)

Mindezek ellenére tudomásul kell vennünk, hogy a közoktatás rendszere elvesztette stabilitását, az idő előrehaladtával egyre jobban bebizonyosodik, hogy a korábbi kormány által készített nemzeti alaptanterv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Elfogadhatatlan, hogy olyan rendszer alakult ki, ahol nem a tanuló tehetsége, szorgalma, hanem családja anyagi helyzete vagy éppen lakhelye határozza meg a tudás megszerzésének, a társadalmi előrejutásnak a lehetőségét.

A Monitor '97. felmérés összefüggő megállapításai a következők voltak. A Budapest, megyeszékhelyek, egyéb városok, községek közötti teljesítmények különbségét jellemző olló tovább nyílik. Ezen belül különösen elmaradnak az egyéb városok és községek. A tanulói teljesítmények szempontjából a lakóhelyi meghatározottság erősebbnek tűnik, mint az iskolai. Hogy mennyire erősebbnek, ideértve az iskolások családjának szociális, kulturális hátterét is, azt a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti stratégiai kutatási programjának részeként folytatott vizsgálatból tudjuk. A gimnáziumban a korábbi ötszörös esélykülönbségek tizenegyszeresre növekedtek az elmúlt években.

A hagyományos iskolaszerkezet szétesett, illetve a NAT került szembe a hagyományos iskolaszerkezettel. Az általános iskolák és a gimnáziumok harcolnak a gyermekekért, a rendszerből fakadóan korai pályaválasztásra kényszerítve a tanulókat. Ma nem biztosított az intézmények közötti átjárhatóság, a zökkenőmentes iskolaváltás és az életkori sajátosságokat szem előtt tartó pályaválasztás.

A magyar közoktatásból évek óta hiányzik az ellenőrzés, összehasonlítás, értékelés. Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja és szükségesnek tartja a közoktatásról szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosítását.

Tisztelt Ház! A törvény módosításából öt területre szeretnék kitérni. Az első a tartalmi szabályozás változása, mely nagy valószínűséggel heves ellenzéki támadásokat fog kiváltani, és sokan félremagyarázták az elmúlt napokban, leegyszerűsítve egészen a NAT eltörlésének szintjéig. A NAT megmarad, de a fejünk fölött magasan lebegő, a műveltségtartalmat tágan megfogalmazó nemzeti alaptanterv és a helyi pedagógiai program közé be kell illeszteni egy új szintet, a kerettantervet. A kerettanterv 18 éves tankötelezettséggel számol és 12. évfolyamig szabályoz, összhangban az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga követelményeivel. A kerettanterv képes összefogni az egyes iskolatípusokba tartozó iskolák programját, képzési céljait, hogy ezzel valóságos átjárhatóság legyen az iskolák között. A NAT művelődési területekre osztotta szét a követelményeket, a tantárgyi struktúra megalkotását, a tantárgyak időkeretének megszabását viszont a helyi szabályozás szintjére utalta. Ezzel sok konfliktust vitt be az iskolákba. Tantestületeken belül megindult a harc az órákért. De nemcsak pedagógusok kerültek ki vesztesen, hanem tantárgyak is, így például a történelem vagy a készségtárgyak.

Az iskolák többsége nehezen birkózott meg a feladattal, és ez az alábbi körülményekkel magyarázható. Az elmúlt években a pedagógusoktól nem várt el az oktatásirányítás hasonló jellegű alkotó munkát, s erre nem is képezték ki őket. Kevés volt a minősített tanterv, és a pedagógusoknak nem volt tantervkészítési gyakorlatuk. A tartalmi szabályozás dokumentumai későn jelentek meg. S végül, de nem utolsósorban az iskolák nem tudták megfizetni a pedagógiai program készítésén dolgozókat. Az Oktatáskutató Intézet 1998 novemberében elvégzett közvélemény-kutatása szerint a pedagógusok fele iskolaszerkezeti, 40 százaléka belső, tartalmi problémákat lát az alaptantervben, 10 százalékuk teljesen feleslegesnek tartja. A felmérésben részt vevők 80 százaléka a kerettantervet javasolja új szabályzóul. A kormányprogramban megfogalmazottaknak megfelelően a kerettantervet tartjuk a pedagógusoknak kellő szabadságot, a diákoknak és a szülőknek kellő átjárhatóságot és biztonságot nyújtó szabályzó eszköznek.

A második terület, mely összefügg NAT-tal, kerettantervvel, az iskolaszerkezet stabilizálása. Nem oldódott meg a NAT pedagógiai szakaszai és az iskolaszerkezet közötti ellentmondás. A NAT 4+2+4-es felépítése nem illeszkedik a hazai közoktatás leggyakoribb - a közoktatási törvényben is hangsúlyozott -, nyolc évfolyamos, 4+4+4-es alapstruktúrájához. A nyolcosztályos általános iskolát befejező tanulókat az iskola úgy kénytelen kibocsátani, hogy számos tárgy betetőző részét nem tanítja. A gimnáziumok arra kényszerülnének, hogy a tizedik évfolyam végére megtörjék az érettségit választó általános műveltségének megalapozási folyamatát.

A törvényjavaslat értelmében az általános iskola az 1-8. évfolyamig működhet. A módosítás 16. §-a szerint a hat vagy nyolc évfolyammal működő gimnáziumban a nevelést, oktatást négy évfolyamon is meg kell szervezni. Így minden középiskolát fenntartó településen adott a lehetőség 14 éves korban is a gimnáziumi képzésbe történő bekapcsolódásra. Ez a törekvés nem teljesen új elem, hiszen az 1996-ban módosított közoktatási törvény, valamint a megyei és fővárosi fejlesztési tervek megnehezítik a négy osztálytól eltérő gimnáziumi osztályok beindítását, mert ez csökkenti a gimnáziumi férőhelyek számát, és korai szelekcióval növeli a társadalmi esélyegyenlőtlenséget. Magyarországon a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok terjeszkedésével a túl korai szelekció honosodott meg, és erősödött az elitképző folyamat, ugyanakkor a tehetséges, később érő tanulók számára nehézzé vált a középiskolába való bejutás.

A harmadik terület a minőségbiztosítási rendszer létrehozása. Mit jelent a minőség és ennek biztosítása? Eredményességet, sikerességet, színvonalat, az elvárásoknak való megfelelést; ezek biztosítása pedig a közoktatási rendszer olyan működését, amely garantálja az eredmények javulását. A magukat komolyan vevő, jó iskolák csak minőségközpontúak lehetnek. A minőség érték, amire lehet és kell is áldozni. Ha az oktatásügy értéke, azaz minősége emelkedik, akkor készségesebben áldoz rá többet a társadalom. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti össztermékből az oktatás magasabb százalékban részesüljön, akkor növelni kell a minőséget, látni kell a minőség garanciáit. Ezt a minőségbiztosítás országos rendszerének kiépítésén keresztül lehet elérni.

1998 őszére az iskolák megalkották saját minőségbiztosításukra vonatkozó elképzeléseiket a pedagógiai programjukban. A minőséget tehát - tekintettel az intézményi autonómiára - a saját programjuknak való megfelelésként is lehet értelmezni. Ez igaz lehet akkor, ha valóban jó volna a helyi pedagógiai programok mindegyike. Az őszi felmérés arról tanúskodik, hogy az iskolai dokumentumok gyakran komoly minőségi kívánnivalókat hagynak maguk után, tehát szükség van külső viszonyítási pontokra.

A minőségbiztosítás nem nélkülözheti a külső kontrollt. A korábban hosszú évtizedeken keresztül működő szakfelügyeleti rendszert iskolarendszerünk 1985-ben kivetette magából. A szakfelügyelők eltűnését a pedagógusok többsége nem fájlalta. Sajnálatos módon azonban így eltűntek az iskolából azok a szakemberek is, akik a külső szemlélő elfogulatlan látásával rendelkeztek, és segítséget jelentettek. Ma az intézmények jelentős része ellenőrzés és értékelés hiánya mellett működik. Ez az állapot joggal válthatja ki a szülők, diákok, fenntartók elégedetlenségét. A pedagógusok is szeretnének munkájuk eredményességéről és minőségéről szakmailag megalapozott visszajelzéshez jutni. Csekély azoknak a száma, akik elvetik a külső ellenőrzés visszaállítását.

A hatályos közoktatási törvény nem határozta meg pontosan az ellenőrzési, értékelési feladatokat. A mostani módosítás pontosan definiálja az értékelés, ellenőrzés, minőségbiztosítás fogalmát. Az országos közoktatási értékelési és vizsgaközpont létrehozásában megteremthetők az értékeléssel, ellenőrzéssel összefüggő hatósági feladatok ellátásának feltételei, valamint a minőségbiztosítással összefüggő szolgáltatások koordinálása. A minőségbiztosítás két szintje az intézményi és fenntartói szint; az értékelés és ellenőrzés négy szintje: az intézményi, fenntartói, regionális és országos szint. Ennek a rendszernek a kiépítése szükséges ahhoz, hogy összehasonlítható legyen az intézmények tevékenysége, a fenntartó önkormányzatok szakmai munkájának minőségi javítása, a helyi oktatásirányítói kompetencia biztosítása.

(10.10)

Végül, de nem utolsó szempont: a rendszer nyilvános működtetése jelentősen hozzájárulhat a pedagóguspálya presztízsének javításához.

Negyedikként a finanszírozásról: a törvénymódosítás 58. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a 80 százalék helyébe 90 százalék kerül. Ezzel módosul az alaptörvény 118. §-a. Az iskolafenntartók állami támogatásának rendszerébe az 1996-os törvénymódosítás nyomán beépült egy garanciális elem, a helyi önkormányzatok részére biztosított mindenkori éves központi költségvetési hozzájárulás, amely nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelőző második évben a helyi önkormányzatok által a közoktatásra fordított kiadások 80 százaléka.

A számítások szerint az így megállapított normatíva az iskolák működési költségeinek 60 százalékát fedezi, a szükséges további 40 százalékot az önkormányzatoknak kell biztosítaniuk. A hátrányos helyzetű önkormányzatok szegényesen fenntartott, pusztuló, leromló iskolákat fognak működtetni. Az előnyös helyzetű önkormányzatok iskoláinak eddig is meglevő előnyei évről évre jobban nőnek. Ez nemcsak az iskolák anyagi helyzetében, felszereltségében, a pedagógusok életkörülményeiben tükröződik, hanem a gyerekek teljesítményében is. El kell érni, hogy az intézmények tényleges működési költségeinek 80 százalékát központi forrásból lehessen fedezni. Tehát jelentősen növelni kell a központi újraelosztás arányát a közoktatásban.

Ahhoz, hogy a normatíva valóban fedezze a költségek 80 százalékát, jelentős normaemelésre van szükség. A kormányprogramnak megfelelően a mostani 10 százalékos emelés az első lépés, a garancia a tisztelt Ház előtt levő törvénymódosítás megvalósulásához, valamint csökkenthető az egyes országrészek és településtípusok közötti különbség. Ez a 10 százalékos emelés 31 milliárd forintot jelent.

Végezetül az iskolai nevelés fontosságáról szeretnék szólni. A magyar iskolák jelentős részében megbomlott a nevelés és képzés harmóniája. Az elszegényedő iskolák elsőként a tanórán kívüli nevelés legfőbb színtereit, a személyiség- és közösségformáló szakköröket, a délutáni programokat adták fel.

A Fidesz ezt elfogadhatatlannak tartja, s a nevelési feladatok törvényi hangsúlyozása mellett a nevelést pénzügyileg is el kívánja ismerni. A nevelést jogilag is megfoghatóvá kell tenni, finanszírozhatóvá kell formálni, hogy a pedagógusok érdekeltek legyenek olyan foglalkozások megtartásában, amelyek a gyerekeket az együvé tartozás, a közösség, a szolidaritás élményével ajándékozzák meg. Anyagi és szakmai segítséget kell nyújtani az iskoláknak az erkölcstan alapjaitól a bűnmegelőzésig, a családi élettől a testi-lelki higiénéig sok mindent felölelő nevelési programok megvalósításához.

Tisztelt Ház! A közoktatásból megfelelő végzettség nélkül kilépő, lemorzsolódó tanulók aránya igen nagy. Az iskolai kudarc nemcsak a fiatalok és családjaik, hanem a társadalom számára is súlyos veszteség, amelynek csökkentése a közoktatás fejlesztésének egyik kiemelt célja. Az elmúlt években nem sikerült mérsékelni az esélyegyenlőtlenségeket az oktatásban annak ellenére, hogy ennek kezelésében fontos terület az iskola. Az iskola nem képes teljesen megszünteti a társadalmi hátrányokat, de vannak eszközei az enyhítésre. Az egyik ilyen eszköz a demokratikusan szervezett iskolarendszer, amely mindenkinek esélyt nyújt arra, hogy érdeklődésének megfelelő iskolába jusson be, hozzásegítheti az egyént ahhoz, hogy nagyobb eséllyel induljon a munkaerőpiacon, elősegíti a társadalmi mobilitást és ezzel a társadalmi békét.

Tisztelt Ház! A közoktatásról szóló törvény módosítását figyelmükbe ajánlom, és elfogadásra javasolom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)