Felszólalás adatai

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Örülök, hogy türelmes voltam, és négy órával a jelentkezés után szót kaptam. Gondolkodtam többször, hogy kétpercezések alatt mondjam el a véleményemet, de úgy gondoltam, nem lenne helyes azt a szocialista stratégiát követni, hogy nem készülnek bejelentett hozzászólásra, hanem kétpercezéssel próbálják azt megoldani, hogy ne lehessen a benyújtott törvény és az azt javító módosító javaslatok révén bemutatni, hogy hogyan javították fel a módosító javaslatok a törvényt, és a törvény eredetileg benyújtott szövege miért jobb, mint a jelenlegi rendszer. Ezért gondoltam, hogy nem kétpercezek, hanem megvárom a soromat.

Tehát tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egyébként általános vita folyt a teremben általában. De ennek az oka is megvan: a legfontosabb kérdés nyilván az önkéntes vagy a kötelező tagság, és ez mindent el is dönt. Hiszen itt nem arról van szó, hogy jó-e a kötelező tagság vagy rossz-e az önkéntes, illetve fordítva, mind a kettő képes működő modellként funkcionálni. Azonban a kötelező tagságból is következnek dolgok, és az önkéntes tagságból is következnek dolgok.

Ezért azt hiszem, hogy a tekintetben kell rendet tenni a fejekben, hogy amennyiben a parlament a kötelező tagságot megfelelő többséggel önkéntesre módosítja, akkor logikus, hogy ebből a törvényszövegből következő elemek kerülnek végrehajtásra a módosító javaslatnak megfelelően, hiszen egy önkéntes tagságon alapuló kamara nem tud úgy működni, és nem tud olyan funkciókat vinni, mint egy kötelező tagsággal működő kamara. Ezt a kettőt nem lehet összekeverni! Ezért én is azt mondom, hogy a kötelező és az önkéntes tagság közötti különbség a lényegi kérdés, és ez szerintem jelen pillanatban is a legfontosabb ügye ennek a törvénynek.

Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy az eredeti törvénynek - tehát a '94-ben elfogadott törvénynek, amely kötelezővé tette a kamarai tagságot - a bukása nem volt kőbe vésve. Tehát azt gondolom, hogy az akkori beterjesztőket semmiféle felelősség nem terheli a tekintetben, hogy az a törvény alapján elinduló kamarák nem bizonyították be életképességüket. Ez őket semmilyen módon nem terheli, hiszen a parlament akkor a törvényt megalkotta, tulajdonképpen választásokra is sor került, és ettől kezdve, bízva a kamarák leendő működésében, azt a bizalmat szavazta meg neki az a parlament, hogy bebizonyíthatja életképességét. Én azt hiszem, hogy Ékes képviselő úr érvelése egyrészt az ő szempontjából érthető, de én mindenképpen azt mondom neki is, hogy az akkori beterjesztőket nem terheli semmiféle felelősség ezért a helyzetért.

Sőt, hozzáteszem - az egyik szocialista képviselőtársam érvelt is emellett -, hogy nem '94-től datálódnak a kamarák - '90-től kőkemény érdekérvényesítő szervezetként működtek. Tehát nem érte őket váratlanul ez a dolog, nem másfél éve működnek, nem másfél évet kell megnézni, hogy mit tettek le az asztalra, nem is öt évet, hanem kilenc évet. Tehát én kilenc év távlatából mondom azt, hogy nem sikerült a kötelező tagságon alapuló kamaráknak és a - megmondom őszintén - belterjessé vált vezetéseknek bebizonyítani ennek a kamarai modellnek az életképességét. Ehhez sajnos még egy dolog hozzájárult, ez pedig az ellenőrizetlenség. Az ellenőrizetlenségre majd ki fogok térni a benyújtott törvény és az azt javító módosító javaslatok ismertetésekor, illetve a mellettük való érveléskor.

Azt hiszem, aki itt ül, ebben a teremben, mindenki tudja, akármilyen mondatokat is használ, hogy a kamarai tagság nem elégedett a kamarák működésével. Márpedig a gazdasági kamarákról szóló törvény a kamarai tagság érdekében született meg. Itt többen utaltak már rá: ha a tagság nem elégedett a kamarák működésével, akkor nem lehet olyan közfeladatokat adni neki, amelyek tulajdonképpen közigazgatási feladatok, ezért nincs értelme egy szintén szocialista képviselő azon állításának, hogy lám-lám, itt a közigazgatást államosítani akarják. Persze, közigazgatást csak az állam képes végezni! Itt arról volt szó, hogy az állam eddig átadott bizonyos állami feladatokat a kamaráknak, és ha ott nincs meg a közbizalom, akkor megkérdőjeleződik, hogy azok az állami feladatok hatékonyan vannak-e elvégezve. Szerintünk nem. Ha a tagságot önkéntessé tesszük, akkor olyan típusú feladatok természetesen nem maradhatnak ott, amelyek csak kötelező tagsággal párosulhatnak. Tehát még egyszer mondom: a közigazgatás államosításának nincs értelme. Persze, a közigazgatás állami feladat.

Én azt gondolom - többen utaltak erre -, hogy az önkéntes kamarai tagság mellett mindenképpen az szól, hogy biztosít egy szerves fejlődést. Szerintem társadalompolitikai okai vannak, és a folyamatos ellenőrizetlenség az oka annak, hogy a kötelező kamarai tagságon alapuló rendszer ide jutott, ahova jutott. Tehát egy szerves fejlődés tudja ezt a helyzetet javítani, ez pedig csak az önkéntes tagságon alapulhat.

Jóllehet főként az SZDSZ-es képviselők próbálták megfogalmazni, és visszafele fordítani a mi érvelésünket, én hadd mondjam el, hogy a ki fogja majd képviselni a vállalkozók érdekeit című kérdésre az a válasz, hogy az önkéntes tagságon szerveződött kamara vezetése. Mert ha nem képviseli, akkor nyilvánvalóan a szabad ki-bejárás miatt ki fognak lépni azok a tagok, akik nem érzik ezt a fajta elhivatottságot. A kötelező tagság nyilvánvalóan odaragasztja a vállalkozókat a kamarai vezetőkhöz, és ettől kezdve nincs valóságos érdekképviselet.

A másik ilyen dolog, ami egy kicsit képzavaró volt, sőt, annál veszélyesebb volt, ezt Göndör István mondta, hogy kötelező a tb-járulék fizetése, és lám, mégis működik a rendszer. Én azért nem tartom helyesnek, hogy ha egy szolidaritás elve alapján is működő rendszert összehasonlítunk a piacgazdaság működése során dolgozó egyik szervezettel, mondjuk a kamarával, a társadalombiztosítási járulékok kötelező befizetése mögött van egy társadalmi szolidaritási elv. Azt hiszem, ez megkérdőjelezhetetlen. Ezt szembeállítani a kötelező tagdíjjal, és ezzel indokolni, hogy kötelezővé lehet tenni, és lám, ott sem okoz károkat, meglehetősen alkalmas a zavarkeltésre. (Göndör István: Nem erről beszéltünk!)

(14.40)

A kötelező társadalombiztosítási járulék szolidaritási elv, a kötelező kamarai tagság egyféle működési modell. Nem jött be, ezért kell önkéntessé tenni. (Göndör István: Nem erről beszéltem.) Az adóbefizetéseknél is gond van, ugyanis azt mindenki tudja, hogy az állam bevételeit az adóztatás biztosítja, és megint csak az adóztatást mint az állam működésének egyik alapvető funkcióját mellé állítani és érvként használni, hogy lám, lám, akkor kellett volna a vállalkozók érdekeit képviselni, nem helyes magatartás, ugyanis ez a kormány - egyrészt - nagyon sok mindent tett a kis- és középvállalkozások érdekében. Kettő: azt hiszem, hogy adóztatás nélkül nincs az államnak bevétele. Ez meglehetősen demagóg és olcsó érv. Én tehát ezt a két érvet nem tartom helyesnek, ha a kamarai tagság vitájába behozzuk ellenérvként a mostani ellenzék oldaláról.

Elhangzott, hogy drágítani akarjuk a kamarai tagság díját. Tóth képviselő úr említette, hogy egy rosszul működő kamarában a 3000 forintos tagdíj is sok, egy jól működőben a 10 ezer forintos sem lesz sok, hiszen nyilvánvaló, hogy ha megfelelő szolgáltatást kap érte a kamarai tag, akkor ez nem lesz számára megterhelő.

De a leglényegesebb pontnak mégiscsak azt tartom, hogy az önkéntes kamarai tagság szerves fejlődést tesz lehetővé. Hiszen a vállalkozó be tud lépni a kamarába, onnan ki tud lépni, és gyakorlatilag ez a fajta nyitottság adja meg azt a garanciát, hogy a kamarai vezetőknek feltétlenül a kamarai tagok szakmai érdekeit kell képviselniük adott szinten.

Az eredeti törvényjavaslat jó néhány ponton sokkal átláthatóbbá teszi ezt a rendszert. Például a benyújtott törvényjavaslat 23. § (4) bekezdése - és ezekről nem nagyon volt eddig szó - mondja, hogy az ellenőrző bizottság köteles a kamara gazdálkodását legalább kétévenként független könyvvizsgálóval megvizsgáltatni. Ez még módosításra is kerül legalább évenkénti tartalommal. Ez tehát egy nagyon fontos garanciális elem. (Göndör István: A kormány ezt nem támogatja, kedves képviselőtársam!)

A másik nagyon fontos garanciális elem - szintén még csak a benyújtott törvényjavaslatnál tartok -, hogy a gazdasági kamara küldöttei, illetve megválasztott tisztségviselői legfeljebb négyéves időtartamra választhatók meg, és további négyéves időtartamra újraválaszthatóak, tehát nem tud kialakulni hitbizományként ez a fajta választott tisztség a kamarán belül. Ez egy újabb garanciális elem.

Ilyen garanciális elem - még mindig a benyújtott törvényjavaslatnál vagyunk - az Állami Számvevőszék rendszeres ellenőrzése. Itt szűnik meg szerintem az eddigi totális ellenőrizetlenség. Ez egy újabb garanciális elem, és ezek mind azért kerültek be, hogy noha önkéntessé kívánjuk tenni a kamarai tagságot, ettől még a kötelező alapon működő kamarák működésének tapasztalatait be kell építeni, és noha önkéntes a tagság, ettől még a garanciákat még mindig meg kell teremteni. Ezek a garanciális szabályok mind ezt jelentik.

Kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be Tóth Imre képviselőtársunkkal, illetve a Kisgazdapártból Danka Lajos képviselőtársunkkal, valamint Farkas Sándor képviselőtársunkkal. Ez a kapcsolódó módosító indítvány a Babák és Rigler képviselőtársaink által benyújtott javaslatot próbálta főként a vagyon tekintetében javítani, az Állami Számvevőszék szerepe bekerül a kapcsolódó módosító javaslatba, aki tulajdonképpen megnézi azt a végállapotot, amit a kötelező tagság alapján működő kamarák vagyonként felhalmoztak, és ezt - csakis a vállalkozók érdekében - az újjászerveződött kamarák használhatják föl. Tehát az az aggály, ami a Házban megfogalmazódott e tekintetben, úgy gondolom, hogy ezzel mindenképpen megszűnik.

A kapcsolódó módosító javaslat a legtöbb ponton pontosít. Szintén a múltkori vitában elhangzottak figyelembevételével néhány pontosítást hajt végre, és úgy érzem, hogy az eredeti módosítójavaslat-csomagot tulajdonképpen jobbá tette.

Azt kérem a tisztelt Háztól, illetve a képviselőktől, hogy a bizottsági viták során ezt a kapcsolódó módosítójavaslat-csomagot mindenképpen támogassák. Biztos vagyok benne, hogy így jó törvény fog születni, és a kamarák működése is olyan irányba fordul, hogy a vállalkozók már elégedettek lesznek vele.

Köszönöm szépen.