Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt egyetértek Herczog Edit képviselőtársammal, mindnyájunkat felháborított a VPOP vezetőjének ez a kijelentése, tulajdonképpen nem is értjük. Tehát valóban kérnénk erre választ, mert ez elég lehetetlen helyzetbe hozott nagyon-nagyon sok embert Magyarországon.

A módosító indítványok, amelyeket részben magam, részben Kis Zoltán, részben Kovács Kálmán képviselő urakkal adtunk be, a következők. Talán inkább fontossági sorrendben mondanám, illetve először egy olyan módosító indítványunkkal kezdeném, ami inkább egy kategóriára vonatkozik, és ez pedig a 36. pontban a gazdasági év kontra naptári év kérdése. Ugyanis a jövedéki adóról szóló törvény új XI/A. fejezete 54/b. §-ának (3) bekezdése átlátható és világos módon határozza meg az adómentesen saját fogyasztásra szánt bor mennyiségét és annak mérési időtartamaként a gazdasági év fogalmát. Tehát maga a kormány-előterjesztés kitűnően határozza meg a gazdasági év fogalmát.

Az előterjesztő technikai kiegészítésként szükségesnek tartja a törvény 7. §-ának 1. pontját új j) alponttal kiegészíteni, de akkor a meghatározó időtartamot ott is a tárgyévet megelőző december 1-jétől a tárgyév november 30-áig terjedő gazdasági év használatával kell rögzíteni, s nem a naptári év fogalmát bevezetni. Ez ugyanis véleményem szerint csak felesleges félreértésekre adhat alkalmat, az erre vonatkozó helyesbítést tartalmazó módosító javaslatot kérem figyelembe venni. Nem kis meglepetésemre itt bizonyos ajánlások szerint, amelyeket még csak részben ismerünk, nem fogadták el ezt a módosítót, pedig hát én azt hiszem, hogy a kormány saját maga tette egészen világossá, hogy a gazdasági év használata mennyivel logikusabb, mint a naptári évé.

Szeretnék a 48. pontban egy fontos kérdést felvetni az itt megfogalmazott módosító indítványomnak megfelelően. A '97. évi CIII. törvény módosításának egyik fő indokát az előterjesztő a valorizálásban jelölte meg. Ez költségvetési, fiskális szempontból tudomásul vehető, egyidejűleg azonban nem megfeledkezve olyan alapvető, a kormányzat által is egyfolytában hirdetett gazdaságpolitikai követelményről, mint az infláció mérséklése.

Ez utóbbi vonatkozásban a tavalyi vitákhoz hasonlóan elsősorban az üzemanyagok körében érzek most is érdemi problémákat. Amennyiben valóban cél az infláció csökkentése, a személy- és áruszállítás révén a gazdasági élet minden területére kiható üzemanyagárakat terhelő adókat a tervezett inflációs érték, illetve a tartomány alsó küszöbértéke alatti mértékben szabadna növelni. Minden más érvet is tudomásul véve és mérlegelve, a maximális adónövekedés véleményem szerint nem lehet nagyobb, mint a kormányzat által jelzett infláció küszöbértéke.

A pénzügyminiszter úr, nyilván érzékelve az üzemanyagár-emelés óriási veszélyeit, az infláció várható alakulására megpróbál bizonyos árkorlátozó lépéseket tenni az olajforgalmazók nem kis megrökönyödésére. Ennek a piacgazdaság léte miatt meglehetősen sok problémája van, ez nem egy egyszerű kérdés, kivéve egyet, az üzemanyagok jövedéki adójának a befolyásolását, ami viszont alapvetően befolyásolja az üzemanyagárakat. Miért nem itt kíván lépni a kormány? Ez viszont az ő hatásköre.

Javaslatom kifejezetten erre vonatkozik, bizonyos nagyon minimális mérséklését ebben az esetben az üzemanyagok jövedéki adóemelésének, tehát nem olyan mértékben, viszont ez racionális lenne, és megfelelne a pénzügyminiszter úr, illetve a miniszterelnök úr által bejelentett alsó inflációs határ emelésének, meghatározásának. Roppant módon csodálkozom, hogy az előterjesztő nem támogatja ezt a kifejezetten inflációcsökkentő intézkedést. Kérem, hogy még egyszer fontolják meg!

Éppen néhány nappal ezelőtt a Pénzügyminisztériumnak egy főosztályvezetője drámai előadást tartott a televízióban az üzemanyagár-emelés rendkívüli veszélyeiről, meghatározva, hogy egy százalék üzemanyagár-emelés mennyi inflációt tartalmaz. Úgyhogy kérem a pénzügyminiszter urat, hogy még egyszer nézze meg, mert ez lenne a logikusabb, egy picikét visszavenni az emelés mértékéből. Azt hiszem, ez egy logikus lépés lenne. Ebben az esetben javasoltam, hogy az ólmozatlan benzin adóját egy forinttal alacsonyabban, tehát 92 forint/literben, az ólmozott benzinét pedig 99,5 forint/literben állapítsa meg a kormányzat.

Hasonlóképpen az inflatorikus hatások mérséklése érdekében ajánlom elfogadásra azt a módosító indítványt a 69. pontban, amely a sör esetében is az infláció tervezett küszöbértékének megfelelően adja meg 334 forint/hektoliter helyett 331 forint/hektoliter szintre emelését.

A következőkben a 84. ponttal szeretnék foglalkozni, amelyet Kis Zoltán úrral nyújtottam be, de úgy látom, közel 20-an csatlakoztak még hozzánk, vagy mi csatlakoztunk oda; ez egy eléggé népszerű módosító indítvány. Bár az agrárgazdaság szempontjából minden kormányzati ígérgetés ellenére valójában új adónem bevezetéséről van szó, kétségkívül találhatók érvek arra - elsősorban az európai uniós csatlakozás -, hogy a bor a jövőben a fogyasztási adó köréből átkerüljön a jövedéki termékek közé.

Az előterjesztő részéről megjelölt célok azonban nem egyedül és nem kizárólag az általa megadott struktúrában érhetők el. Többekkel osztott véleményem szerint az uniós követelmények a jövedéki adótörvény új XI/A. fejezet 54/B. §-ának (2) bekezdésében megadott 10 forint/liter helyett 5 forint/liter mértékkel is teljesíthetők. Ezzel együtt elkerülendő és el is kerülhető, hogy a bortermelők kisebb körének kivételével a túlnyomó többség számára komoly többletterhek jelentkezzenek.

Az egyéb célok pedig - hiszen itt ez is szerepelt a kormány indokolása között -, mint például a hamisítás, a hamisítás visszaszorítása és az adómorál javítása, más módszerekkel is elérhető. Tehát sokakkal együtt kérném ezt a módosító indítványt megszívlelni.

(14.00)

Azokkal a módszerekkel kapcsolatban, amelyek az adómorál javítására vonatkoznak, a 84. pontban nyújtottam be módosító indítványt Kis Zoltán képviselő úrral együtt. Ez az egyik legkényesebb terület: a borkimérésben való értékesítésnél a jövedékiadó-törvény új XI/A fejezet 54/E. § (3) bekezdés b) pontjánál. Felhívnám erre az államtitkár úr figyelmét, mert ez egy kényes pont, ez az a bizonyos kannás dolog, hiszen ez a borhamisítás egyik tipikus esete és tipikus helye. Ebben az esetben célszerű kizárni az üzletből a hordós bort; a kannák névleges űrtartalmát, vagyis a kannás kiszerelést 20 literben maximálni, és egyben a hordós egységek alsó határát ugyancsak logikusan 20 literben rögzíteni.

Ennek megfelelően pontosítandó az új XI/A fejezet 54/E. § (3) bekezdésének a) pontja is. Itt nem kis meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ezen, egyébként előzetesen kormánypárti képviselőkkel is megvitatott javaslat után Glattfelder Béla képviselő úr beadott egy olyat, amely pontosan megegyezik ezzel, csak nem 20 literes, hanem 25 literes kannában állapította meg. A baj az, hogy nem létezik a mai szabványajánlások szerint 25 literes kanna, és a gyakorlatban is nagyon kevés ilyen van. Ennek következtében itt most vagy egy nagyon komoly gyártási problémával állunk szemben, vagy pedig, úgy gondolom, hogy újra fel fog merülni ez a kérdés. Ha nincs kanna, akkor a hordó bekerül, annak egy meghatározott részéig fogják látszólag feltölteni, így gyakorlatilag a hamisítás lehetősége ismét elő fog állni. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ezt még egyszer fontolják meg. A javaslatunk közel áll egymáshoz, de azt hiszem, hogy ezt a bizonyos 20, illetve 25 literes kanna kérdését még egyszer kellő szakértelemmel át kell gondolni.

A bírságok tekintetében a 118. pontban nyújtottunk be egy módosító indítványt. A visszaélések elleni kellő visszatartó erő elérésére a mulasztási bírságoknál a jövedékiadó-törvény 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt tételt javasoljuk 3000 forint/literről 5000 forint/literre emelni, a minimális bírságot pedig 100 000 forintról 200 000 forintra emelni. Látom, hogy volt olyan bizottság, amelyik egyetértett ezzel. Úgy gondoljuk, hogy elrettentésként mindenképpen célszerű lenne ezeket a büntetéshatárokat, bírsághatárokat bizonyos fokig felemelni.

Technikai jellegűnek minősíthető a 109. pontban lévő módosító indítványom, de mind szakmai, mind értelmezési szempontból fontosnak tartom a jövedékiadó-törvény 72. § (13) bekezdésének módosítására tett javaslatomat. A nemzetközi és hazai csomagolástechnikai terminológia értelmében a palack a fogyasztói csomagolások közé tartozó egyik lehetséges változat, ezért az előterjesztő által adott megfogalmazás túl határozott és megtévesztő. Úgy tűnik, mintha a palack nem tartozna a fogyasztói csomagolások körébe, ezért elegendő a törvény szövegében a fogyasztói csomagolást megadni. Hasonlóképpen az előterjesztő a bontott palackról szól, annak megfelelően nem a kannás kiszerelésű borról, hanem magáról a kannáról mint csomagolóeszközről.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a törvényjavaslat 59. § (2) bekezdésével nem lehet a jövedékiadó-törvényt 75. § (3) bekezdését módosítani, mivel az 1997. évi CIII. törvény hatályos szövegében ennél a paragrafusnál mindössze két bekezdés van. Mód nyílik viszont, mint az javasoltam, a törvény (3) bekezdéssel történő kiegészítésére. Úgy látom, a kormány ezt támogatja, azt hiszem, ennek a későbbiekben nem lesz akadálya.

Végül ismételten kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az egyes esetekben mások által beterjesztett javaslataimat a továbbiakban, a további vitákban, de főleg a szavazás során támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)