Felszólalás adatai

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Így a vita vége felé már kevesebb mondandóm maradt. Én örülök annak Rákos képviselő úr hozzászólását végighallgatva, hogy maradtunk azért ebben a vitában a szakmai talajon, és ez egy nagyon jó dolog. Elég kevés olyan törvénytervezet van, amelynek a parlamenti vitájában szakmai ügyekről vitatkozunk, és nem annyira a politika csap össze.

Én nagyon fontosnak tartom, mint mindig, amikor hozzá kellett nyúlni a munka törvénykönyve módosításához vagy átalakításához, hogy azt az elvet kell mindenképpen megvizsgálni, milyen érdekeket, milyen célt szolgál. Én ilyen szempontból támogatom ezt a javaslatot, hiszen úgy is, mint az MSZP munkástagozatának az elnöke, naponta találkoztam azokkal a problémákkal, amely problémák megoldására próbál a javaslat gyógyírt adni. Ilyen például a teljesítménybérezéssel kapcsolatos visszaélések gyakorlata, ami sajnos Magyarországon a legtöbb cégnél tetten érhető volt, és jogosan jöttek a munkások panaszkodni - valamennyiünknek, úgy gondolom -, és mondták azt, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy ledolgozzuk tisztességesen a nyolc órát, és az erre járó bért nem tudjuk megkapni még a minimálbér szintjén sem. Tehát ez mindenképpen egy komoly előrelépés.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat azokat a korlátokat is lebontja, amelyek sokszor fékezték, vagy nem tették lehetővé azt, hogy azok az emberek, akik például gyesen, gyeden vannak, vagy valamilyen szintű munkanélküli-ellátásban részesülnek, de tudnak vagy szerettek volna emellett munkát vállalni. Én ezt is jónak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy az esélyét mindenkinek meg kell teremteni, főleg a munkanélkülieknek, hogy valamilyen szinten vissza tudjanak kapaszkodni a munka világába. Tehát nagyon hasznos dolog, ha ennek a lehetőségét megteremtjük.

Hozzá kell fűznöm, hogy lehetne többet is markolni itt a munka törvénykönyve módosítása kapcsán. Én jómagam elég régóta foglalkozom azzal, és már itt, a parlamentben is megemlítettem azt, hogy súlyos gondnak érzem a választott tisztségviselők védelmét. Ezen a területen mindenképpen szükséges lenne lépni, hiszen tarthatatlan, ami az elmúlt időszakban Magyarországon több alkalommal is előfordult. A legkirívóbb a Péti Nitrogénművek esete volt. Nem akarom itt elismételni az interpellációmat, de valahol elgondolkodtató és meghökkentő az, hogy a cégvezetés csak azért úgy dönt, mert a választott tisztségviselők megvédik a dolgozók érdekeit, és próbálják a cég szociális vagyonát is megvédeni, ezért egyik pillanatról a másikra az utcán találhatják magukat. Ezt mindenképpen meg kell gátolnunk.

Sok szó esett a vitában a munkások, a munkavállalók kiszolgáltatottságról. Mi törvénnyel sok mindent tudunk ezen javítani, segíteni, de az igazi nagy csata mindig a munkahelyeken zajlik. Én ezért személy szerint is nagyon fontosnak tartom azt, hogy azoknak a védelmét, akik vállalják a közösség képviseletét akármilyen szinten, valamilyen úton-módon meg tudjuk teremteni. Ezzel kapcsolatban egy titkot elárulhatok itt, a vita legvégén: dolgozom egy önálló törvénymódosítási javaslaton. Remélem, hogy a jelen lévő, pártokhoz tartozó szakértő képviselők is támogatni fogják ezt a javaslatot, ha benyújtom majd a parlament elé, mert ezen mindenképpen változtatni kellene.

Ami a munkaügyi ellenőrzést illeti: én nagyon örvendetesnek tartom ezeket a fejleményeket, még akkor is, ha képviselőtársam aggodalmait én megértem, hiszen igen komoly mértékben nőnek a büntetési tételek. Azzal azért nem tudok egyetérteni, hogy a munkaügyi felügyelők élet-halál urai lesznek a törvény elfogadása után. Szó nincs erről. Az a bátortalan intézkedés, amely a munkaügyi ellenőrzési tanács fölállítását javasolja, tulajdonképpen egyfajta kontrollját kellene hogy jelentse a hivatal és az érintettek, a munkavállalók és a munkaadók együttműködésének. Én egy ilyen lehetőséget ebben a tanácsban látok, még akkor is, ha tudom, hogy többen elmondták, hogy nem igazán látják indokoltnak ennek a felállítását. De pontosan azért, hogy ne legyen mód arra, hogy túlkapások legyenek, és hogy a hivatal ne csak állami oldalról, hanem az érintettek oldaláról is javaslatokat tudjon kapni, talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy ez a kezdeményezés támogatandó lehet.

Hozzá kell fűznöm, hogy a munkaügyi ellenőrzés területén nagyon rossz hírek voltak az elmúlt időszakban. Sajnos a rendszerváltás óta lehet azt mondani, hogy folyamatosan rossz hírek voltak, hiszen engem legalábbis mindig azzal találtak meg, hogy sokszor a munkáltatók előbb tudták, hogy mikor fog kijönni a munkaügyi ellenőr, mielőtt ki lett volna adva az utasítás, hogy az adott céghez menjenek ki ellenőrizni, így aztán nem is igazán találtak a legtöbb esetben problémákat. Ezen most egy érdemi változás történt, és remélem, hogy ez így is lesz. Magának a létszámnak a növekedése is mindenképpen azt előrevetíti, hogy az a probléma, amiről bizottsági üléseken is sokszor szót váltottunk - hogy a vállalkozások nagy száma miatt a munkaügyi ellenőrzés csak a nagy cégeket, csak a nagy vállalatokat tudja ellenőrizni, és a kicsiknél, ahol a legnagyobb problémák vannak, oda kevésbé tudnak eljutni -, remélem, hogy valamelyest enyhülni fog. Bár azt is látni kell, hogy még ezzel a bővített létszámmal együtt sem lehet minden munkahelyre munkaügyi felügyelőt állítani, és nem is ez a cél.

Úgyhogy, igen tisztelt képviselőtársaim, én azt javaslom, hogy nyújtsuk be azokat a módosító javaslatokat, amelyek azokat a kritikákat javítani tudják, amelyek itt megfogalmazásra kerültek. Én remélem, hogy nagy többséggel fogjuk tudni majd ezt a két javaslatot elfogadni a parlamenti szavazásnál.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)