Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Meglehetősen furcsa törvényjavaslat fekszik előttünk. A törvényjavaslat két paragrafusból áll, ebből a 2. § a hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza, egyúttal hatályát veszíteni javasol egy rendelkezést egy másik törvényből. Az 1. § azonban a jelenlegi formájában arról szól, hogy a médiatörvény egy meghatározott paragrafusa gyakorlatilag ne változzék. Jelen pillanatban tehát a Magyar Országgyűlés egy olyan törvényt tárgyal, amely többé-kevésbé arról szól, hogy egy másik törvény ne változzék meg. Ilyen törvény tárgyalására az elmúlt időszakban nem nagyon volt példa, és ha a kívülálló, aki a dolog hátterét nem ismeri, ezt meghallja, akkor tényleg kényszerzubbony után kiált, és azt mondja, hogy a Magyar Országgyűlés tagjait külön-külön és együttesen mentőautóval kellene elvitetni a Hárshegyre.

Természetesen a dolog érthetővé válik akkor, ha az egész történet hátterét felfejtjük. A történet hátterében természetesen a 2002 nyarán elvégzett jogharmonizációs célú médiatörvény-módosítás áll, amely jogharmonizáció keretében a Magyar Országgyűlés megszüntette a médiatörvénynek azt a korábbi rendelkezését, amely magyar műsorok megfelelő kvótáját kötötte ki a műsorszolgáltatók műsoraiban, és helyettesítette ezt azzal az európai irányelvvel, amelyet egyébként akkor már hat vagy hét esztendeje követelt akkor az Európai Unió bizottsága. Tehát helyettesítette azzal az irányelvvel, hogy a magyarországi műsorszolgáltatók műsorának legalább 50 százalékát európai gyártású műsoroknak kell kitölteniük.

Ugyanakkor nézetem szerint a Magyar Országgyűlés - nagyon helyesen - nem kívánt lemondani arról a lehetőségről, hogy a médiatörvénnyel is védje a magyar kultúra, a magyar filmgyártás, a magyar nyelv érdekeit, ezért egy meglehetősen szokatlan, de nem példa nélkül álló módszerhez folyamodott. Azt mondta, hogy ennek az európai gyártású műsornak a kétharmad része, vagyis a teljes műsorfolyam legalább egyharmad része kötelezően eredetileg magyar nyelven gyártott műsor legyen. Ez a megoldás kiváltotta az Európai Unió Bizottságának berzenkedését, éppúgy elutasította a Bizottság, ahogyan elutasította a korábbi magyar kvótát is.

Hosszasabb tárgyalás után azonban az Európai Unió Bizottsága ebben a kérdésben kénytelen volt meghátrálni, hiszen világosan be lehetett bizonyítani, hogy a magyar szabályozás voltaképpen nem más, mint a Franciaországban érvényes szabályozás némi korrekcióval magyarra való fordítása. Vagyis ilyen szabályozás Franciaországban már régóta van, azt is mondhatnók, hogy a franciák találták ki a nemzeti kvóta tilalmának az ilyetén való megkerülését. Ezt az érvelést az Európai Unió Bizottsága kénytelen volt elfogadni, hogy vagy Franciaország esetében is elérik, hogy változtassák meg a médiatörvényt az acquis communautaire általuk vallott értelmezésének megfelelően, vagy Magyarország esetében is eltekintenek tőle.

Ugyanakkor azonban a 2002. évi nyári módosítás bevezette azt az államtitkár úr által említett másik előírást is, amely szintén az Európai Unió irányelveiben szerepel, tudniillik azt, hogy a magyarországi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok legalább 10 százalékának úgynevezett külső gyártású műsornak kell lennie, és ha már lúd, legyen kövér alapon ebbe a szabályozásba is belepakolta, hogy igen, de ennek a 10 százaléknak is 70, vagyis az egész műsorfolyam legalább 7 százaléka eredetileg magyar nyelven gyártott műsor legyen. Ez az a szabályozás, amelyet az Európai Unió Bizottsága nem fogadott el, amelynek a fenntarthatóságáról nem sikerült a Bizottságot meggyőznünk. A Bizottság alapvető szándéka, hogy ezzel az alkvóta nevezetű tünemény kerüljön ki a magyar médiatörvényből.

(22.30)

Arra is rá kell mutatnom, hogy az Európai Bizottság, ellentétben a teljes műsorfolyam egyharmad részét illető, eredetileg magyar nyelven gyártott műsorral, ebben az esetben joggal hivatkozott arra, hogy ilyen szabályozás egyetlen európai uniós tagországban sincsen, a 10 százalékos külső gyártású kvóta 7 százalékos vagy akárhány százalékos alkvótája ismeretlen megoldás az Európai Unió bármely országának bármely médiatörvényében, továbbá ez a megoldás alapvetően a 10 százalékos külső gyártású kvóta eredeti célja és értelme ellen hat.

Ebben, tisztelt képviselőtársaim, el kell ismernünk, az Európai Unió Bizottságának igaza van.

Van egy harmadik érv is, ezt már nem az Európai Unió Bizottsága, hanem én teszem hozzá, hogy a 7 százalékos kvóta fenntartásának egész egyszerűen értelme sincsen. Nincs értelme azért, mert épelméjű magyar műsorszolgáltató nemcsak 7, hanem lehetőleg minél több százalékot eredetileg magyar nyelven gyártott műsorból fog sugározni, egész egyszerűen azért, mert ezeknek a műsoroknak a megvásárlása töredékébe kerül annak, mint ha eredetileg angol, eredetileg svéd vagy eredetileg német nyelven gyártott műsort vásárolna. Azt, hogy a műsorszolgáltató saját, jól felfogott gazdasági érdekének megfelelően teljesíti azt a kvótát, sőt, azt még meg is haladja, amit előírni kívánunk, ezek után megítélésem szerint nincs sok értelme ezt fönntartani; akkor sem volna sok értelme, ha ez az európai normákkal összhangban állna.

Ilyen helyzetben tehát, amikor az Európai Unió Bizottsága bírósági eljárással fenyegeti Magyarországot, amikor hajthatatlannak mutatkozik a 7 százalékos kvóta eltörlésében, de legalábbis mérséklésében - ugye, erről nem tudhatjuk, hogy mi lenne a végső álláspont, de jogi szakértők azt mondják, hogy ha ezt a hetet ötre mérsékelnők, akkor volna remény arra, hogy ezt az Európai Unió Bizottsága nagy nehezen bár, de lenyelje -, tehát abban a helyzetben, amikor az Európai Unió Bizottsága joggal ragaszkodik ennek az alkvótának a kiirtásához, és Magyarországot részint bírósági eljárással, részint a magyar filmipar és filmműhelyek anyagi lehetőségeit jelentősen javító programokból való kizárással fenyegeti, azt mondaná az ember, hogy okos enged.

Hát okos enged - de a Fidesz nem. A Fidesz jónak látta, hogy e tekintetben sérelmi politikát kezdjen folytatni, és elkezdje fennen lobogtatni a nemzeti kultúra és a nemzeti nyelv védelmének zászlaját. Az államtitkár úr által is említett, két fordulóban lezajlott négypárti találkozó ennek megfelelően meglehetősen sikertelenre… - na, ez képzavar, a sikertelenre sikeredett -, tehát eredménytelenre sikeredett. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Még egyszer, hogy is volt ez? - Halász János: Tényleg nem voltál ott, Zoli. - Balogh László: Útelágazás!) Eredménytelenre sikeredett tehát, jól emlékszem, azt mondtam, hogy eredménytelenre sikeredett - nem hiszem, hogy ez bármiféle kifogásra okot adhatna, de majd képviselőtársaimtól nyelvleckéket veszek, ha úgy látják szükségesnek.

Ez a négypárti egyeztetés tehát kudarcba fulladt, kudarcba fulladt mindenekelőtt azért, mert a Fidesz nem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy ezt a kérdést is az európai uniós választás kampánytémájává avassa. Álságos, hogy egy, a parlamentből nemrégen kikerült fideszes médiapolitikus kedvenc szavát idézzem, álságos, amikor a Fidesz arra hivatkozik, hogy ezt a kérdést össze kellene kötni a médiafinanszírozás régóta húzódó problémájának megoldásával, éspedig azért, mert a médiafinanszírozásnak ezt a problémáját a Fidesz éppúgy nem akarja megoldani, ahogyan nem akarja megoldani a most előttünk fekvő problémát sem.

Erre roppant egyszerű a megoldás: hogy ha előhúzunk egy javaslatot, és azt kérjük, hogy tárgyaljunk róla, akkor a Fidesz kijelenti, hogy ez diktátum, és erről nem hajlandó tárgyalni. Ha azt mondjuk, hogy üljünk le, és gondolkodjunk el azon, hogy hogyan lehetne ezt a finanszírozást megoldani, akkor a Fidesz azt válaszolja, hogy napirend és előterjesztés nélkül nem óhajt leülni, vezessük elő, hogy mi a mi álláspontunk, és majd akkor arról tárgyalunk. Azt hiszem, hogy ezzel az önmaga farkába harapó kígyóval az érvelés tulajdonképpen véget is ér.

A Fidesz tehát, tisztelt képviselőtársaim, nyilvánvalóan abban érdekelt, hogy ebben a kérdésben is fenntartsa a feszültséget, ebben a kérdésben is fenntartsa azt a helyzetet, amely az aquis communautaire-rel való ellentmondás kiiktatását nem teszi lehetővé. Ezzel is üzen a Fidesz a választási kampányában az euroszkeptikusoknak, akiknek szavazataira nagyon számít, mint ezt Orbán Viktor pártelnök úrtól tudhatjuk, hogy lám, a kormány, a kormánytöbbség azonnal beadná a derekát az Európai Unió nyomására, de mi, a gerinces Fidesz kiállunk a magyar nemzet érdekeiért, mi nem engedjük, hogy az Európai Unió Magyarországon is érvényesítse azt, amit Európa más 24 országában, Európa más 440 millió állampolgárával szemben érvényesíteni tudott.

Ez ennek a viselkedésnek az üzenete, tisztelt képviselőtársaim. És ha mindennek a viselkedésnek, tekintettel arra, hogy kétharmados törvényről van szó, tekintettel arra, hogy e törvényt a Fidesz-képviselők szavazatai nélkül nem lehet módosítani, ha tehát mindennek eredményeként Magyarországot az Európai Bíróság el fogja marasztalni, ha mindennek következtében az Európai Bizottság érvényesíteni tudja az Európai Bíróság előtt a Magyar Köztársasággal szembeni igényét, akkor is a Fidesz fog diadalmaskodni, mert hiszen azt mondja, hogy hát, ezek még ezt sem tudták elintézni. Lám, a magyar kormány vagy Magyarország az első az újonnan csatlakozott országok között, amelyet az Európai Bíróságnak el kellett marasztalnia. És ki fog akkor már emlékezni, hogy azért kellett elmarasztalni, mert a Fidesz nem volt hajlandó hozzájárulni a törvény módosításához?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)