Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mindig jó helyzetben vagyok, mert az SZDSZ vezérszónoka után kell szólnom, és ha harminc percem lenne, akkor sem tudnám megválaszolni azokat a felvetéseket, amelyeket meg kellene, hiszen számos kérdés felvetése mögött, azt gondolom, politikai gondolatok húzódnak meg, és nem a tények reális értékelése. (Szalay Gábor: Szemben veletek!) Természetesen az előző hozzászólással kapcsolatosan, azoknál a területeknél szeretnék majd néhány mondatban reagálni a felvetett kérdésekre, amikor az általános vita kapcsán odaérünk.

Hölgyeim és Uraim! A kormány második alkalommal terjeszti elénk ezt a valóban bőséges, átfogó anyagot, amelyről ebben az esztendőben kialakíthatjuk azt a véleményt - és ez elhangzott ellenzéki képviselőtársaink részéről is -, hogy egy bőségesebb, részletesebb, a tavalyi vitában felmerült hiányosságokat is tartalmazó, átfogó anyagról van szó. És ez nemcsak azért fontos a számomra vagy a Magyar Demokrata Fórum számára, mert ez a kormánynak kötelezettsége, hanem mert azt gondolom, a jövő generációval szemben érzett felelősségünk mindenféleképpen indokolja azt, hogy évente legalább egyszer foglalkozzunk az ifjúság helyzetével, azokkal a kérdésekkel, amelyek a következő generáció tekintetében kiemelten fontosak, és nyilván azokkal a változásokkal, amelyek az előző évvel kapcsolatosan megtörténtek vagy azokkal a folyamatokkal, trendekkel, amelyeket tapasztalhatunk. Hiszen ha van egy reális anyag, amely feltárja előttünk az ifjúsággal kapcsolatos helyzetet, amely értékeli azt, akkor onnan nyilván egyszerűbb a megoldásokat is megtalálni.

Gratulálok a nyolcezres minta alapján végzett munkához, hiszen izgalmas olvasmányt tarthatunk a kezünkben, és meggyőződésem, hogy saját területi képviselői munkánk során is számos esetben hivatkozhatunk rá, alkalmazhatjuk, és dolgozhatunk belőle. Az anyag, amely a kezünkben van, a minta alapján nyilván reális képet próbál kialakítani a jelenlegi helyzetről, és ez azért fontos, mert nem tussol el kérdéseket, mert rávilágít olyan problémákra, amelyekkel kapcsolatosan további teendők vannak.

Számos témát említettek képviselőtársaim az előzőek során. Én is szeretnék kiemelten foglalkozni ezekkel a területekkel, ha csak egy-egy gondolat erejéig is, mert azt gondolom, ha újra és újra visszatérünk egy-egy kérdésre, akkor az csak segíti a gondolkodást a jövő szempontjából.

A családok támogatásának rendszere, a családok támogatásában beállt változás az elmúlt években jótékony hatással volt a népességfogyás tekintetében, hiszen olvashatjuk az anyagból, hogy megállt ez a népességfogyás, és azt gondolom, hogy aki ma, ebben az országban komolyan politizál, az nem mehet el szótlanul a mellett a trend mellett, amely az előző évtizedben volt tapasztalható (Kertész István közbeszól.) és amelynek talán a vége felé vagyunk, magának a fogyásnak, a népességfogyásnak a tekintetében. Nyilván szerepet játszott ebben a gyes, a gyed visszaállítása, nyilván szerepet játszott ebben az a családi adókedvezmény, amely mindenféleképpen terhet vesz le a jövőt vállaló családok válláról.

Elsőként itt szeretnék reagálni Világosi Gábor felszólalására, aki a korábbiakhoz képest, mármint pártja véleményével, a pártja által kialakított véleménnyel kapcsolatosan újra és újra megjegyzi azt, hogy a családi adókedvezményt a többség nem tudja igénybe venni, illetve a szegényeket sújtja. Azt gondolom, az a szám, ami a 70 százalékos igénybevételt jelenti, meggyőző lehet számunkra (Szabó Sándorné: Annak a 70 százaléka!), illetve azok a kiegészítő támogatási rendszerek, amelyek működnek - ideértve a kiegészítő családi pótlékot, ami a lemaradottak hóna alá nyúlva segíti az egzisztenciális biztonságukat, ideértve a települések támogatási rendszerét, amely az elmúlt időszakban elég hatékonyan és intenzíven működött -, azt gondolom, a családtámogatási rendszer egy komplex támogatási rendszer Magyarországon, amely minden szinten, minden területen megpróbálja a családok helyzetbe hozását megvalósítani, de legalábbis a családok lemaradását meggátolni. Meggyőződésem, hogy nem igazak azok a vádak, hogy olyan jellegű lemaradások vannak ebben az országban, amelyek kezelhetetlenek. Természetesen nemcsak kormányzati felelősség - nemcsak kormányzati felelősség! - a családtámogatási rendszer biztosítása, hanem egy jó összhangban, a kormányzati és az önkormányzati munka kapcsán találhatjuk meg azt a végső megoldást, amelynek eredményeképpen, meggyőződésem, ma azt tapasztalhatjuk, hogy a lemaradások, a leszakadások, amelyek talán a '98 előtti években másképpen látszottak, legalábbis települési szemszögből, megálltak.

Az oktatással kapcsolatban elhangzott a diákhitelre, illetve a tandíjra vonatkozó kérdés az előző hozzászólásban is. Szeretném korrigálni Világosi Gábor képviselőtársamat: nem 2 ezer forintos tandíjról van szó, hanem több mint 10 ezer forint lenne jelenleg a tandíj, amelynek a megszüntetését vállalta fel - ígéretének megfelelően rögtön - a jelenlegi kormányzat. De én nem is ezt emelném ki, hiszen a tandíjmentesség kérdése ma már bevált gyakorlat, hanem azt a diákhitelt, amely az elmúlt ősszel elindult, és amelynek mint családapa, gyermekeimen keresztül magam is élvezője vagyok, ha úgy tetszik (Szabó Sándorné közbeszól.), illetve nem én vagyok az, hanem a gyermek, mert a gyermeknek szól a diákhitel, és nem a családnak.

Azt emelném ki ebből a dologból - és ez saját tapasztalat, a fiamon keresztül érzem, bármennyire is személyesnek tűnik ez -, hogy a gyermek, a fiatal érzi azt, hogy ő maga is tett valamit azért, hogy a diplomáját megszerezze, és nyilván vállal abból a költségből, mert ez a költségek egy részét fedezi egyébként, amely az ő tanulása kapcsán jelenik meg. Egyébként nem új dolog ez, hiszen annak idején, amikor egyetemre jártam, én magam is éjszakai munkával egészítettem ki a tanulási feltételrendszeremet, de azt hiszem, ebben a teremben többen vagyunk, akik korábban dolgoztunk (Szabó Sándorné: Így van!), és nem esett le a karikagyűrű az ujjunkról, amikor tenni kellett azért. Most egy jobb formát talált erre a kormányzat: nem kell éjszaka dolgozniuk a gyermekeknek, a fiataloknak, hanem, azt gondolom, egy olyan hitelt vehetnek igénybe, amely a későbbi biztos egzisztenciateremtés után bátran vállalható, hiszen olyan kamat, olyan százalékos visszafizetési arány van meghatározva, ami semmiféleképpen nem veszélyezteti az egzisztenciákat. Mindenféle ellenpropaganda ellenében kell elmondanunk ezt, mert aki végigolvasta és végigtanulmányozta ennek a hitelnek a konstrukcióját, az meggyőződhet arról, hogy ez egy biztonsággal visszafizethető hitel, és ez egy megelőlegezett lehetőség a gyerekek, a fiatalok részére.

Polgármesterként el kell mondjam, hogy számos olyan fogadónapom van, amikor lakáskérdésben jönnek be hozzám, de azt gondolom, többen vagyunk így, nemcsak polgármesterek, hanem országgyűlési képviselők is, amikor az otthonteremtés lehetőségét keresik fiatalok és kevésbé fiatalok. Azt hiszem, az a lakástámogatási rendszer, otthonteremtési program, amely elindult, egy óriási löketet adott ennek a problémának a megoldására. Szintén napi tapasztalat és gyakorlat az, hogy ha számában nem is csökkent az ilyen jellegű igények feltárása, de mindenféleképpen jó megoldási lehetőségeket lehet ma már ajánlani az érintetteknek, és azok a programok, amelyek a bérlakás-, a szociális lakásprogramot vagy akár a fecskeházprogramot illetik, azt gondolom, egy újabb teret, egy újabb fejezetet nyitnak meg a probléma megoldásának terén.

Az egészségügyi helyzetéhez csak egy gondolat: azt gondolom, a fiatalok egészségi állapotával kapcsolatosan azért vannak bennünk felmerült kérdések. Ez nem az egészségügy helyzetével, nem az egészségügy jelenlegi állapotával hozható össze, hanem egész egyszerűen, én úgy gondolom, sokszor szemléletbeli kérdéssel. És ezzel összefüggésben mindjárt mondanám a sporttal kapcsolatos kérdéskört is, hiszen az anyagban világosan látszik az, hogy a fiatalok, a 14-29 éves fiatalok közül délután szervezett sportfoglalkozáson nagyon kevesen vesznek részt, és a napi testnevelésórán kívüli sportfoglalkozáson való részvétel aránya is rendkívül alacsony. És ez nem a lehetőségek gyönge voltát jelenti, hanem egész egyszerűen szemléletbeli kérdéseket tükröz. Azt gondolom, itt van mit tenni. Az elmúlt időszakban megváltozott a szabadidősportra fordított állami támogatások rendszere, és egy jóval nagyobb összeg fordíttatik a szabadidősport támogatására. Megalakult a Nemzeti Szabadidősport Szövetség, számos pályázati rendszer bővült az elmúlt időszakban. Meggyőződésem, hogy politikusok is, sportemberek is, települési vezetők is nagyon sokat tehetünk azért, hogy ez a helyzet javuljon.

Én pozitívumként említem meg az elmúlt időszakban elfogadott sporttörvény által biztosított lehetőséget. Nem sikerült minden szintű oktatási intézményben elérni a mindennapos testnevelést, de az alapfokú oktatásnál ez a program elindult, és meggyőződésem, hogy ennek a folytatása következik majd, hiszen erre szándék is, ígéret is van, és akkor, biztos vagyok benne, a délutáni foglalkozások, a szervezett sportfoglalkozások száma és az abban való részvétel is növekedni fog. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az anyag 200 oldala is lehetőséget ad számunkra arra, hogy elmélyedjünk ezekben a kérdésekben. Nincs lehetőség minden részletre kitérni, erre a részletes vita során természetesen majd lehetőség lesz. A Magyar Demokrata Fórum az említett anyagot, az előterjesztést és a parlamenti határozati javaslatot természetesen támogatja, elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.20)