Felszólalás adatai

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Ez a téma nem véletlenül többször szerepelt az utóbbi napokban, hetekben a Ház napirendjén. Bár nem ismerem a petíciót, mert nem jutott el hozzám, de ismerem a kint demonstrálók véleményét, és én megértem őket.

Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt érdemben válaszolnék, az ön által említett szomorú külföldi példákra hadd reagáljak. Számomra ezek éppen azt bizonyítják, hogy egy dolog a törvényi szabályozás - a jogkövető magatartás legalább annyira fontos, hiszen ezekben az országokban megfelelő módon szabályozták ezt törvények. Ennek ellenére vagy a betegek megtévesztésével, vagy orvosi tévedésből fordulhattak elő ilyen szomorú esetek.

Ön bizonyára tudja, képviselőtársam, hogy az Alkotmánybíróság ítélete nem ró jogalkotási kötelezettséget a kormányra, illetve a parlamentre. Azonban a társadalom ezt igényli, ezt érezzük, és ezt bizonyították a demonstrálók és a nem demonstrálók véleményei is. Ez egy olyan felelősség, hogy a kormánynak viszont erkölcsi kötelessége ezzel foglalkozni, és megfelelő törvénymódosításra kezdeményezést tenni.

Szeretném elmondani, hogy a társadalom felfogása a születésszabályozás és a fogamzásgátlás kérdéséről évszázadok, évezredek óta alakul és alakul ma is. Eleink többsége valamikor régen hitt abban, hogy a férfi és női együttlét egyetlen eredménye és egyetlen célja a gyermekáldás lehet. Aztán később a társadalom elfogadta, hogy bizonyos csillagászati módszerek alkalmazhatók a fogamzásgátlásban, illetve a születésszabályozásban. A XX. században végbement a kémiai fogamzásgátló-forradalom, és ma már a hívők egy része is, de a társadalom többsége olyannyira elfogadja, hogy ez egy életmód-forradalmat okozott vagy hozott létre a társadalomban.

A fizikai módszerek mások. Én is úgy gondolom, hogy ezzel csak nagyon óvatosan szabad élni és pontos, törvényes szabályozás alapján. Azonban nem korlátozható az egyén önrendelkezési joga. Ennek a kettőnek az összhangját meg kell találni. Megértem azokat az embereket, akik nem értenek egyet vele, de ők az Alkotmánybíróság álláspontjával nem értenek egyet, amit nekem nemcsak respektálni kell, hanem én annak a szellemét is elfogadom és a kormány is.

Úgy gondolom, nem lehet parttalan azonban mindez, és ezért a most készülő szabályozás elve, hogy 26 éves kor alatt ne történhessen ilyen beavatkozás. Úgy gondolom, hogy meg kell védeni a cselekvőképteleneket, hogy helyettük senki más ne dönthessen. Úgy gondolom, a 26 év fölöttiek döntésüket egy türelmi, gondolkodási idő után meg kell hogy ismételjék, bizonyítva ezzel, hogy valóban éretten és megfontoltan cselekedtek. Ez a törvényjavaslat, amely most készül, amely már a szokásos egyeztetések alatt van, elsősorban az Igazságügyi Minisztériummal, hamarosan a kormány elé, majd azt követően a Ház elé kerül.

De itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy örömmel tájékoztassam a képviselő urat arról is, hogy 2005-ben a művi vetélések száma 3,8 százalékkal csökkent. Kérem képviselőtársamat és képviselőtársaimat, örüljünk együtt ennek. Kérem, hogy tekintsék közös felelősségnek azt is, és foglalkozunk ennyit legalább azzal a ténnyel is, hogy sajnálatos módon 2005-ben még mindig 38 ezerrel több halál, mint születés volt Magyarországon, ez pedig az egészségügy terén ró elháríthatatlan felelősséget a parlamentre is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)