Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén mondom, nagy-nagy türelemmel hallgattam végig képviselőtársaim hozzászólásait, és azt kell mondjam, hogy az illetékekről vitatkozunk, a testvérek közötti ajándékozás, illetőleg öröklés 18 százalékos illetékének az eltörléséről, de azért itt minden volt az égadta világon. Nem kívánok mindenre válaszolni, csak a legnagyobb marhaságokra, mert úgy gondolom, hogy azt mégsem lehet szó nélkül hagyni. (Z. Kárpát Dániel: Bátor harcos, aki vitában szót kér!  Csárdi Antal: Jogos!  Az elnök csenget.) A parlamentben az a vita általános menete, hogy az előterjesztő elmondja az előterjesztést, expozét, és a vita végén válaszol a vitában elhangzottakra, és egyébként nem vesz részt a vitában, mert azt a frakciótársak megteszik, hiszen a frakciók alakítják ki az álláspontjukat. Ezért, ha én előterjesztő vagyok, akkor mindig a végén szólalok meg. Ez harminc éve így van a parlamentben. Mindegyik parlamentnél így volt, én a kezdetektől tagja vagyok a parlamentnek, tehát elég sok mindenre emlékszem. Így azt kell mondjam, hogy szerintem ez a vitastílus jó, tehát az előterjesztőn ne kérjék számon, hogy a vitába nem okoskodik bele. Egyébként megtehetné, csak szétverné a vitát. Illetőleg nem a frakciók vitatkoznának az előterjesztésről, hanem akkor állandóan az előterjesztővel vitatkoznának.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak a családokról szeretnék néhány dolgot mondani, és inkább csak a szociológiai kutatásokra hivatkozok. Ha valaki a családok állapotát, a családok támogatását, a családok létét egyáltalán a demográfiában vagy a közjóban, vagy a társadalmi jólétben mellékesnek titulálja vagy zárójelbe teszi, akkor azt kell mondjam, kettő dolog lehetséges: vagy egyetlenegy idevonatkozó szociológiai kutatást sem olvasott, vagy egyszerűen nem ért hozzá. Ugyanis az összes kutatás azt mutatja, hogy a családi kapcsolatokban több gyerek születik, mint a nem családi kapcsolatokban. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a nem családi, hanem élettársi vagy egyéb kapcsolatokban született gyerekek kevésbé lennének fontosak, mindenki nagyon fontos, de az kétségtelen tény, hogy a családi kapcsolatokban több gyerek születik, mint a nem családi kapcsolatokban.

További kérlelhetetlen tény, hogy a családi kapcsolatban élők várható élettartama magasabb, mint a nem családi kapcsolatban élők várható élettartama. Ezért, ha valaki a családtámogatást teszi a politika középpontjába, az egyúttal valamilyen módon a társadalom egészével kapcsolatban is fontos tényt közöl, vagy fontos folyamatokat segít. Ha még emlékeznek rá, én emlékszem rá, még az önök valamikori miniszterelnöke, Medgyessy Péter is sután, mert nem tudta, hogy pontosan hogy kell fogalmazni, de ezt fejtette ki itt a parlamentben, csak ő azt mondta, hogy a kormány tudja, a házastársi életet nem élők nehezebb helyzetben vannak, és majd segít ezen. A magyar nyelv szabályai ezt nem pontosan, kicsit sikamlósan értelmezhetik, de mindegy, még az a tudás a szocialistákban is megvolt akkor, hogy igen, a családok támogatása egyúttal például a várható élettartam növekedésével is jár.

Továbbá az is teljesen világos, hogy a mindenfajta egyéb bonyolult szociológiai összefüggések miatt  de van ilyen számítás is, létezik ez  az általános közérzete az embereknek a családi kapcsolatban élők esetében jobb, mint a nem családi kapcsolatban élők esetében. Ezért, ha valaki ezt zárójelbe teszi, akkor nem érti egészen egyszerűen azt, hogy a gyermekvállalás, a várható élettartam, az általános közérzet nagyon bonyolult kérdései igazából hogyan is függenek össze egymással.

Másrészt hadd mondjak néhány félreértéssel kapcsolatban egy-két mondatot! A baloldalnak nagyon régóta az a mantrája, hogy a Fidesz társadalompolitikája alapvetően a gazdagoknak kedvez. Ez nyilvánvalóan és orbitálisan nem igaz. És hiába követi a baloldal azt a régi jó goebbelsi elvet, hogy mindegy, hogy hazudsz, csak sokszor mondd, az majd igazsággá válik, nem válik igazsággá, főleg nem a mai kommunikációs korban meg az internet világában. Ugye, az teljesen nyilvánvaló, hogy a rezsicsökkentés alapvetően, amely a Fidesz egyik nagyon fontos politikája volt az elmúlt időszakban, nem a gazdagoknak kedvez, hiszen a rezsiköltségek kifizetésével pont nem a gazdag családok küzdenek meg a legjobban, hanem pont a szegény családok. Tehát amikor a rezsicsökkentés politikáját megvalósította a Fidesz, akkor az igenis az alacsonyabb jövedelműeknek kedvezett jobban. (Burány Sándor: És a legnagyobb kedvezményt a gazdagoknak adta!)

Megkérdezte Mesterházy Attila, hogy hol van a 14. havi nyugdíj. Ugye, azért érezzük annak a diszkrét báját, hogy annak a pártnak az egyik szónoka kérdezi a 14. havi nyugdíjat, aki egyébként a 13. havi fizetést és nyugdíjat habozás nélkül eltörölte? De egyébként válaszoltunk erre, hiszen a rezsicsökkentés politikája, ha valaki megnézi a családi költségvetéseket és kiadásokat, mentesítette a családokat és a nyugdíjasokat is egy egyhavi rezsi befizetésétől. Tehát nem 13. havi nyugdíjnak nevezve adta vissza a Fidesz a 13. havi nyugdíjat és 13. havi fizetést, hanem a rezsicsökkentésen keresztül ennyi kiadástól mentesítette a családokat, amit ilyen értelemben ők jövedelemnek érzékeltek. (Z. Kárpát Dániel: Te is érzed, hogy izzadságszagú.) És most, kedves Mesterházy Attila, a miniszterelnök  bizonyára észrevette  meghirdette azt, hogy évente lépésenként a 13.-nak nevezett, most már így hívják, nyugdíjat is vissza fogjuk adni. Ezt önök törölték el, úgyhogy majd bizonyára ön (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Az elnök csenget.), amikor ennek a programnak a végére érünk, elégedetten fog az asztalra csapni, ha akkor még az MSZP a parlament tagja lesz, és mondja azt, hogy köszöni szépen, mert lám-lám, mégiscsak teljesült az, amit ön hiányolt.

Többször felmerült itt az a kérdés, hogy ez az egész illetékeltörlés a tehetősebb családoknak kedvez, mert azoknak nagyobb a vagyona. Sőt, Szakács képviselőtársam még mindenfajta ilyen vagyontrükközést meg -kimentést is emlegetett. A helyzet az, hogy nem ismeri a magyar valóságot, aki ilyet mond, mert számtalan remek ügyvéd dolgozik azon, hogy ezeknek a gazdagoknak a számára, akik meg tudják fizetni, hogy tudja megoldani ennek az illetéknek az elkerülését. Most nem akarok senkinek se tippeket adni, de ha esetleg tájékozódni akar az ügyben, kérdezze meg Gyurcsány Ferenc ügyvédjeit, hogyan kell azt csinálni, hogy a nagy értékű csillár, ami a szemlőhegyi palotában van meg az uszoda  hogy, hogy nem, mégsem fizetett áfát; hogy kell azt megoldani trükkökkel, hogy a Fittelina Kft.-n keresztül ezeket el lehessen sikálni. Vagy kérdezze meg Gyurcsány Ferencet arról, hogy kell megvenni egy kádkőgyárat nulla forinttal. Mert ő erre is képes volt. És tényleg nem akarok tippeket adni senkinek, de az a helyzet, hogy nem is kell annyira bonyolultnak lenni, ha valakinek van pénze megfizetni ezeket az ügyvédeket, akkor ki fogja tudni kerülni a 18 százalékos illeték fizetését, ingatlanalapok létrehozásával, kft.-nek való átjátszással, értékpapír-átjátszással, ami viszont ilyen értelemben nem illetékköteles.

Azok nem tudják megfizetni ezeket az ügyvédeket, akik átlagos élethelyzetben vannak. És Magyarország, ezt is lehet tudni, egy speciális ország a tekintetben  ez statisztika, tehát az átlagról beszélek , hogy a magyar embereknek a nem mobilizálható vagyona és a készpénzvagyona közötti különbség sokkal nagyobb, mint az európai átlag.

(13.30)

Ennek az az oka, hogy Magyarországon a lakáscélú, tehát nem befektetési, a lakáscélú ingatlanoknak a 90 százaléknál nagyobb része magántulajdonban van. Ez Németországban 30 százalék alatt van. Tehát a magyar embernek az az átlagos helyzete, hogy ugyan nagy értékű vagyonban lakik, mert valahogy magántulajdonában álló lakás van, de ehhez a vagyonmértékhez, ehhez a vagyonnagysághoz mérten a készpénzvagyona vagy a mobilizálható vagyona sokkal kevesebb, arányát tekintve.

Éppen ezért ez a javaslat az átlagembernek kedvez, hiszen csak egy átlag élethelyzet: valaki az 50-es években megkapta lakáskiutalásként a II. kerületi bérházban a lakását, aztán a rendszerváltás kapcsán ezt megvehette az akkori értékbecslés 40 százalékának a 10 százalékáért. Mindenki megvette, hiába tudtuk, hogy a rendszerváltáskor ebből a bérlakásból, köszönhetően a szocialista rendszer nagyszerű gazdaságpolitikájának és lakáspolitikájának, akkori áron számolva ezermilliárd forint felújítás hiányzott. Magyarul: igazából nagyon lepusztult állagú bérlakásállományról volt szó, mert az állam elvenni el tudta, de nem fordított a fenntartására megfelelő összegeket. És most ezek a lakások adott esetben nagyon sokat érnek, és arról van szó, hogy van egy nyugdíjas, akinek van 150-170 ezer forint nyugdíja, és él egy százmilliós lakásban. De ez egy átlagos helyzet, és az utódai sem feltétlen gazdagok, viszont a százmilliós értékű valamikori bérlakásnak, amit megvettek nagyon kedvezményes áron, annak egyébként az illetéke meg 18 millió forint, és egyáltalán nincsen mobilizálható vagyonuk, amiből ezt ki tudják fizetni. Na, most pont ezeknek az embereknek kedvez.

Ők nem tudják megfizetni, a nyugdíjas nem tudja megfizetni azt a méregdrága ügyvédet, aki majd megvariálná, hogy hogy lehet ezt kijátszani.

Tehát ha van javaslat, ami egyébként tipikusan nem a gazdagok számára fontos, hanem azoknak az átlagembereknek, akiknek magas értékű vagyona van, de a készpénzvagyonuk meg a mobilizálható vagyonuk kevés, az pont ez a javaslat. Ezért az az értékhatár, amit Varju László felvetett, az ebben az értelemben értelmetlen. A 600 millió forintos lakásban lakó budai polgár meg tudja fizetni, akármennyi az értékhatár, azt az ügyvédet, aki meg fogja oldani, hogy neki ne kelljen 18 százalékos illetéket fizetni, a szegény ember meg nem tudja ezt megoldani a 40 millió forintos békásmegyeri lakására.

Tehát én végiggondoltam ezt az értékhatár dolgot, és ezért ezt értelmetlennek tartom. Ugyanakkor a politikai és a társadalompolitikai üzenete meg azért rossz, mert mit üzen? A testvéri kapcsolatokat az állam nem egy minőségben kezeli, más minőségű testvéri kapcsolatokat lát ott, ahol 25 millió forintnál nagyobb egyébként az ajándéktárgy vagy az örökösödési eljárásnak a tárgya, és más minőséget lát ez alatt. Ez szerintem nem jó üzenet. Tehát ilyen értelemben sem elfogadható, és amúgy értelmetlen.

Még az áfáról szeretnék csak annyit mondani, hogy való igaz, a Fidesz adópolitikája nagyon jelentősen eltér a szocialista-baloldali kormányok adópolitikájától. Ugyanis mi alapvetően a forgalmi adókra helyezzük a hangsúlyt, a szocialisták pedig alapvetően a jövedelem típusú adókra helyezték a hangsúlyt. (Varju László: Erről beszélünk!) A jövedelem típusú adókkal viszont az volt a probléma  mielőtt Varju képviselő úr nagyon elégedetten megpödörné a nem létező bajszát (Varju László: Abszolút egyetértek!) , hogy nézzük meg azokat a jövedelmi adókat, amiket a szocialista kormányok produkáltak. Kik fizették? Milyen mennyiségben? Nyilván azt hangsúlyozza most is az összes progresszív adót követelő, tehát többkulcsos adórendszert követelő képviselő, hogy fizessenek a gazdagok, tehát a legmagasabb adókulccsal a gazdagoknak kell adózni.

A szocialista politika azt eredményezte, hogy Magyarországon, amikor többkulcsos adó volt, akkor az adózók többsége a legmagasabb kulccsal adózott, ami ezek szerint akkor azt jelenti, hogy a társadalom nagyobbik része a gazdagok közé tartozik, ami nyilvánvalóan nem igaz. Még kiábrándítóbb a progresszív adórendszernek az a bájos vonása, à la szocialista adópolitika, hogy az adó-, az összes személyijövedelemadó-bevétel 80 százalékát a személyi jövedelemadót fizetőknek a 30 százaléka fizette be, és ennek a 30 százaléknak több mint a fele közalkalmazott volt. Tehát látszik ezekből az adatokból, hogy a progresszív adózás teljesen abszurd helyzetet eredményezett Magyarországon, ezzel szemben a mi adóelképzelésünk a jövedelemadókat tekintve is azon alapul, hogy egy kulcs van, de a gazdagabbak, magasabb jövedelműek szükségszerűen többet adóznak, mint az alacsonyabb jövedelműek.

Számoljuk ki! Egykulcsos 15 százalékos adó van, 100 forintot keresek. Mennyit fizetek utána? 15 forintot. 1000 forintot keresek. Mennyit fizetek utána? 150 forintot. Vajon a 15 több vagy kevesebbe, mint a 150? És vajon a 100 forintot kereső a szegényebb vagy gazdagabb, vagy az 1000 forintot? Tehát az általános iskola második osztályában ezt meg tudják érteni a gyerekek, hogy igen, ezek szerint a gazdagabbak többet fizetnek, mint a szegényebbek. Ellenben van ennek az egykulcsos adórendszernek egy óriási előnye, szemben a szocialisták által üzemeltetett progresszív adórendszerrel, hogy nem okozza azt a mérhetetlen abszurditást, hogy az adójövedelmek döntő többségét az adózóknak a töredéke fizeti, mert úgy működött az adórendszer, hogy azt nagyon könnyen ki lehetett cselezni, hogy mondjuk, ilyen finoman fogalmazzak.

Áfaügyben még egy apróságot hadd mondjak! Fog rá emlékezni Mesterházy Attila, hiszen ő vezette az MSZP áfakommandóját, hogyha valaki még emlékszik erre. Abban az esetben, hogy ha az áfacsökkentés a kereskedő és a végfelhasználó vagy vásárló között van, akkor magyarországi tapasztalat, hogy az áfacsökkentés nem jelenik meg a vásárlóknak a zsebében, hanem a kereskedőket támogatja. Ezt kipróbálták önök, hiszen amikor csökkentette Gyurcsány Ferenc, bemondta a kampányban is, egyébként, csak ne feledkezzünk meg, rögtön a választás után visszaemelte, sőt magasabbra emelte az áfakulcsot, mint a választás előtt, tehát még egy évet sem ért meg szavatosságilag ez az áfapolitika, ami egy gigászi átverés volt, ezt egyébként az őszödi beszédben külön elmondta. Tehát amikor önök csökkentették az áfát, az nem a vásárlóknál jelent meg, hanem a kereskedőknél. És miután Magyarországon nincsen árhatóság, mert csak régen volt árhivatal, az a helyzet, hogy az árhivatal létét a Mesterházy Attila vezette áfakommandó, amit fiatal baloldali politikusok akartak megcsinálni, hogy járják a kiskereskedelmi boltokat, és megnézik, hogy az áfacsökkentés az árakban jelentkezette  megjegyzem: és ha nem jelentkezett, akkor mi van? Akkor azt mondják a boltosnak, hogy tessék megemelni az árát valaminek? A cukornak? Vagy a tejnek? Mert a boltos azt mondja, hogy tessenek kimenni, az én boltom, szabad áralakítás van, mit szólnak ebbe bele mindenfajta politikusok. És egyébként igazuk van, az egy másik rendszer, amikor az árhatóság ilyen értelemben tudta ellenőrizni az árakat.

Tehát ez az állandó áfacsökkentési követelés, ezt bebizonyította a magyar tapasztalat, nem jelenik meg kedvezményként azoknál, akiknek szánjuk, tehát ez egy rossz támogatási forma, ezért nem támogatjuk soha. Egyébként az összadózást tekintve pedig, ha megnézik, akkor Magyarország következetesen, 2010 óta következetesen csökkenti az általános adószintet. Hogyha az összeset nézzük, az az elvonás, amit az állam alkalmaz az adófizetőknél, legyen ez járulék, illeték, szja, áfa, mindent megnézünk, akkor az a helyzet, hogy Magyarországon a jövedelemkoncentráció, vagyis a jövedelemcentralizáció, amit az állam megvalósít, az egyre alacsonyabb, és ennek én örülök. Azért örülök, számos más ok mellett, hogy nem a baloldal kormányoz, mert én nem szeretem azt, amikor az állam egyre növekvő adóelvonást és jövedelemcentralizációt alkalmaz, és most, amikor válság van, akkor is továbbmegyünk, egyszerűen mondjuk, az adócsökkentés útján. Ez a 18 százalék ebben az értelemben ennek is a része.

Én éppen ezért, bár azt mondták a baloldali képviselők, ami bizonyos értelemben mégiscsak abszurditás, hogy részben nem tudják támogatni ezt a javaslatot, én azért reménykedem, hátha néhányuk mégis támogatja.

(13.40)

Csak egy egészen óvatos megjegyzést szeretnék még tenni, illetve kettőt. Az egyik a trendforduló a családpolitikában. Persze, ez egy nagyon összetett és tényleg hosszú vitát igénylő kérdés, de baloldali képviselőtársaim a trendfordulót hiányolták. Kérem, ne türelmetlenkedjenek, hiszen épp arról akarok beszélni, hogy nagyobb figyelemmel olvassák a demográfiai adatokat, mert van trendforduló. Az általános termékenységi ráta egy bonyolult szintetikus mutató. Most nem szeretnék belemenni abba, hogy hogy számolják ki, de ezt általában egy nagyon fontos, a népesedés szempontjából nagyon fontos szintetikus mutatónak értelmezik, és magyarra fordítva nagyon egyszerűen azt lehetne mondani, hogy az egy nőre jutó megszült gyermekek száma. Ez 2010-ben 1,23 volt, ma 1,52. 2010-ig folyamatosan csökkent ez a mutató, ma ez a mutató egy picit emelkedik. Abban az értelemben is van trendforduló  majd nézzenek utána matematikai értelemben , hogy inflexiós pont van a demográfiai görbében, mert korábban gyorsuló ütemben csökkent a magyar népesség, s bár most is csökken a népesség, csak most lassuló ütemben. Ez is egy trendforduló matematikai értelemben, inflexiós pontnak hívják.

Egyébként még mindig nem mondhatjuk azt, hogy dőljünk hátra, mindent megtettünk, mert még rengeteg teendő van előttünk. Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy a népesedési adatokban sem egyszerű a helyzet, és egy picit az almát a körtével hasonlítjuk össze, mert nem tehet róla a Fidesz-kormányzat, hogy a Ratkó-korszak hogy nézett ki. Vagy a Ratkó-korszak is a mi politikai bűnünk? Mert a Ratkó-korszak demográfiai hatása azt okozza, hogy most lényegesen kevesebb a szülőkorban lévő nők száma, mint a korábbi időszakban volt, és ezt a trendszámításoknál muszáj figyelembe venni, persze nem akkor, amikor baloldali képviselőket hallgatunk a magyar parlamentben politikai vitában, mert ők ettől el szoktak tekinteni, de ezt akkor is figyelni kell.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy ez a javaslat egy pici lépés. Nem gondolom azt, hogy bármit is megváltottunk. Nem gondolom azt, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásától drámai módon azonnal megváltozik a népesedés, a jövedelempolitika, a családok anyagi helyzete, meg nem tudom, micsoda. Nem is ilyen igénnyel terjesztettem elő. Szeretnénk egy úton végigmenni, szeretnénk, ha a családi kapcsolatokból az állam kivonulna, szeretnénk, hogy ha egy picivel is, de mégiscsak 3,5 milliárd forinttal több maradna a magyar családok zsebében, mint korábban. Szeretnénk könnyíteni az emberek életén. Ha sok ilyen apróságot csinálunk, akkor, higgyék el, hogy az eredménye is meg fog változni. Csak baloldali képviselőtársaim, nagy tisztelettel, úgy csinálnak, mint az az egyszeri ember, aki amikor építik a házat és egyenként teszik rá a téglát, minden téglánál megjegyzi, hogy na jó, de hát ez az egy tégla semmiség. Nem, nagyon-nagyon sok téglát kell még abba a házba beépítenünk, amit Magyarországnak hívunk, hogy a magyar emberek általános életkörülménye  szegény, közepesen gazdag, gazdag  általában javuljon, és mindenki egy picit jobban érezze magát Magyarországon, még ellenzéki képviselőtársaim is. Ez egy pici tégla, segítsenek abban, hogy ezt a falba berakjuk.

Egy „igen” gombot kell nyomni, és a testvérek ezentúl ingyen, illetékmentesen örökölhetnek egymástól és ajándékozhatnak egymásnak. Ez egy pici segítség nekik, senkinek nem válik ez a hátrányára. Ebben támogassanak, amennyiben tudnak! Ha nem támogatnak, remélem, hogy a kormánypárti frakciók akkor is meg fogják szavazni, s akkor el tudjuk mondani majd a kampányban, hogy a baloldal azt akarta, hogy ha a testvéredtől kapsz valamit, akkor abból 18 százalékot mindenképpen fizess be az államnak, mert ők ezt így látják jónak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)