Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat, hiszen a szavazásokat követően is dolgozik az Országgyűlés. Az a kérésem, hogy akik a következő általános vitákban már nem kívánnak részt venni, azok hagyják dolgozni azokat, akik viszont a helyükön maradtak, és igyekeznek eleget tenni kötelezettségüknek.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/648. számon megismerhették. (Zaj.)

Most az előterjesztői expozé következik. Ha jól látom, akkor államtitkár úrnak, Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, mintegy 20 perces időkeretben. (Zaj.) És államtitkár úr, mielőtt elkezdi - kérem, hogy addig állítsuk le az órát -, hadd kérjem még egyszer azoktól a képviselőktől, képviselő hölgyektől, uraktól, hogy az tartózkodjék csak a teremben, aki hajlandó a munkában is részt venni. Aki a munkában nem kíván részt venni, az hagyja el a termet, húzza ki a kártyáját, és hagyja dolgozni azokat, akiknek ez a feladata. (Dr. Rétvári Bence: Kezdjük el!) Államtitkár úr, öné a szó.

(19.50)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Érdeklődők! (Derültség a Jobbik soraiban.) A polgári-kereszténydemokrata szövetség egy olyan helyzetben vette át az ország irányítását, amely minden eddiginél összetettebb feladatot ró a kormányra és a törvényhozókra, itt az Országgyűlés tagjaira is. Ennek részeként első lépésben a hatékony kormányzáshoz elengedhetetlen, alapvető közjogi reformokat kellett véghezvinni.

A kormány a második intézkedéscsomagban a gazdaság talpra állítását tűzte ki célul, egy olyan gazdasági modell megteremtését, amely hosszú távon is biztosítja hazánk versenyképességét. Ennek a gazdasági modellnek - az adórendszer, a foglalkoztatáspolitika és a költségvetési fegyelem mellett - a kölcsönös felelősségvállalás az egyik alappillére. A kölcsönös felelősségvállalás, amely nemcsak gazdaságpolitikai szükségszerűség, hanem azt is jelenti számunkra, hogy sikereink és veszteségeink is közösek, problémáinkra közösen kell megoldást találnunk, és annak érdekében mindnyájunknak áldozatot hoznunk.

Az önök és a Ház előtt fekvő törvényjavaslat ennek a kölcsönös felelősségvállalásnak a jegyében született. A pénzügyi-gazdasági válság ugyanis szinte minden réteget érint - kit súlyosabban, kit kevésbé -, de a hiteltartozások adósai, a kilakoltatással fenyegetett családok vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben; nekik kormányzati, állami beavatkozás nélkül vajmi kevés esélyük lenne azt újrakezdésre.

A kormány célja ezért egy olyan adósságkezelési program kidolgozása, amely érdemi segítséget ad az állampolgároknak, biztosítja lakhatásukat, megelőzi a hajléktalanná válásukat. E programok beindulásáig is azonban szükséges olyan intézkedéseket hozni, amelyek megelőzik a tömeges kilakoltatásokat, a családok utcára kerülését.

Ennek érdekében a kormány egy rendeletmódosítással már az év végéig értékesítési moratóriumot rendelt el a zálogjoggal terhelt lakóingatlanok végrehajtáson kívüli értékesítésére, ezzel a mostani törvényjavaslattal pedig ideiglenes védelmet kívánunk adni azok számára, akik ellen már a végrehajtás folyamatban van, és közvetlenül a kilakoltatás előtt állnak; akár rendőrségi kényszerintézkedésre is sor kerülhet.

A törvényjavaslat értelmében azon adósok esetében, akik ügyében a soron következő intézkedés már a lakásukból való kilakoltatás lenne, a törvény hatálybalépését követő naptól kilakoltatási moratórium lép életbe. Ez a moratórium addig tart, amíg a jelenlegi szabályok szerinti kilakoltatási moratórium is, a téli hónapok végéig, március 1-jéig.

A moratórium - csakúgy, mint a téli kilakoltatási moratórium - azokra a természetes személy adósokra vonatkozik, akik ellen akár pénzkövetelés végrehajtására, akár az ingatlanuk kiürítésére végrehajtási eljárás van folyamatban; akik nem tudnak lakhatásukról másként gondoskodni, csak úgy, hogy ideiglenesen a végrehajtással érintett lakásukban maradnak; akik a lakásukban maradásukkal nem lehetetlenítik el mások lakáshoz való jogát, tehát nem önkényes lakásfoglalók; és akik együttműködnek a végrehajtást foganatosító hatóságokkal, nem akadályozzák az eljárások lefolytatását.

Mindezzel együtt hangsúlyozni kell, hogy a tartozások megfizetése mind az állampolgároknak, mind a vállalkozásoknak elsődleges feladata: mindenkinek eleget kell tennie - erejéhez és lehetőségeihez mérten - a kötelezettségeinek. A kilakoltatási moratórium meghosszabbítása ezért egy ideiglenes beavatkozás csak a követelések érvényesítésének rendjébe, amelyet a pénzügyi és gazdasági válság mint rendkívüli körülmény tesz szükségessé, s amely arra szolgál, hogy időt és lehetőséget adjon az érdemi adósságkezelési intézmények kialakítására.

A törvényszöveg ezért a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása tekintetében nem tesz különbséget az érintettek között abból a szempontból, hogy milyen okok vezettek a kilakoltatásukhoz, de nem is jelenti azt, hogy a moratórium lejártával mindenki a lakásában maradhatna.

A kilakoltatási moratórium meghosszabbítása tehát nem megoldás, hanem eszköz. Eszköz arra, hogy a megoldás majd minél több családot menthessen meg. A moratórium alatt és lejártával ezért minden érintettre komoly feladat vár. Az államnak olyan adósságkezelési intézményeket kell létrehoznia, amelyek a jogok és kötelezettségek egyensúlyára épülnek, garantálják a követelések behajtását, de nem termelik újra a szociális problémákat.

Ezek a munkák már elkezdődtek, így például az őszi ülésszakra kívánja a kormány benyújtani a nemzeti eszközkezelő társaságról szóló törvényjavaslatot. A hitelezői oldalnak eközben türelmet és megértést kell mutatnia a szociális katasztrófák megelőzése érdekében tett hatalmas erőfeszítésekért cserébe.

Végül, de nem utolsósorban az adósoknak pedig alkalmazkodniuk kell a kötelezettségeik hosszú távú teljesítésére kialakított intézményekhez, a közösség által felkínált segítségnyújtási lehetőségekhez, a megszokott élethelyzeteket, szemléletet és rutint minden bizonnyal fel kell váltania egy jóval felelősebb, a gazdasági lehetőségekhez, az ország valós helyzetéhez alkalmazkodó, gondoskodással teli életvitelnek.

Ennek jegyében várjuk a frakciók támogatását a törvényjavaslathoz, egyben köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a mai ülésén megtárgyalta a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló T/648. számú javaslatot, és egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.

Az MSZP is egyetértett az előterjesztéssel, és Lamperth Mónika képviselőtársam jelezte, hogy ők ugyan az általános vitára alkalmasnak tartják az előterjesztést, de fenntartásuk van.

Tudni kell, hogy idáig is, ha jól emlékszem, hat éve minden évben december 1-je és március 1-je között kilakoltatási tilalom volt a bírósági végrehajtási eljárás során úgy az árverés után megvett, illetve a végrehajtást kérő által átvett ingatlanra, valamint amikor meghatározott cselekmény végrehajtásában működik közre a bírósági végrehajtó. Az előterjesztés ezt a moratóriumot gyakorlatilag a törvény kihirdetésétől jövő év március 1-jéig hosszabbítja meg.

Köszönöm szépen, más hozzászólás nem volt a bizottságban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most továbbadjuk a szót az ifjúsági bizottság elnökének, a bizottság előadójának, Sneider Tamás úrnak, ugyancsak 5 percben.

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és 4 ellenszavazat mellett támogatta az általános vitára való előterjesztését a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításának. A módosítás egyetlenegy paragrafus betoldását jelenti, a 303. § célja, hogy megszüntesse a kilakoltatásokat 2011. március 1-jéig, és ezen idő alatt kidolgozza a kormány a bajba jutott devizahitelesek hosszabb távú megsegítését.

A bizottsági ülésen felvetődött, hogy a március 1-jei határidő módosítására kerüljön sor, hiszen a fűtési szezon április 15-éig tart, és márciusban sokszor még napokig hóesést is tapasztalhatunk hazánkban, de ez még április elején is előfordul a mi éghajlati viszonyaink között.

Kérdésre elhangzott, hogy az önkényes lakásfoglalókra nem vonatkozik a moratórium hatálya; ez egy nagyon fontos kitétel szerintünk. A törvénymódosítás rövid volt, így a többségi véleményt is ebben az egy-két mondatban meg lehetett fogalmazni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most következnek az írásban előre jelentkezett felszólalók. Elsőként megadom a szót Rónaszékiné Keresztes Monikának. Képviselő asszony, öné a szó.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk levő törvénymódosítási javaslat súlyos és égetően fontos probléma orvoslására, több tízezer, a PSZÁF adatai szerint legalább 75 ezer családot érintő kilakoltatási eljárás végrehajtásának ideiglenes elhalasztására vállalkozik.

Nyolc kegyetlen év áll mögöttünk, amely felelőtlen kormányzati intézkedéseivel a magyar adófizető állampolgárokat a megszületni, egészségben felnőni, dolgozni, otthont teremteni, tisztes időskort megélni kívánó embereket folyamatos gátfutásra kényszerítette az élet szinte minden területén.

(20.00)

A vészesen romló életszínvonal a lakosság körében egyrészről komoly egzisztenciális válságot, remény- és jövőképvesztést eredményezett, másrészről kitermelt egy súlyos erkölcsi válságot. Teret nyert egy rafinált és gátlástalan fiskális gyakorlat, amely jobb jövő reményében a pénzintézeteken keresztül kétségbeesett emberek százezreit hajszolta végzetes adósságcsapdába irreális, de kedvezőnek látszó hitelfelvételek délibábjával.

A lakosság hiteltartozásai megnőttek, az adósok jelentős része nem képes ezeket visszafizetni, hiszen a 10 százalék fölötti munkanélküliség, az 5 százalékos magyarországi reálbércsökkenés drámai élethelyzeteket produkál a képzett, életerős fiatalok körében is.

A PSZÁF adatai alapján a hitelállomány egészét tekintve a lejárt tartozás aránya egy év alatt megkétszereződött, a 2008. év végi 2,5 százalékról 5 százalékra emelkedett, összesen 1 millió 757 ezer késedelemmel érintett hitel van a piacon, ez a teljes állomány közel 30 százaléka. A teljes banki hitelállományon belül csak, ami a lakossági állományt érinti, 1489,5 milliárd forintot tett ki. A 90 napon túli fizetési késedelem által érintett hitelszerződések száma több mint 750 ezer volt 2009 decemberében, és ez folyamatosan növekszik.

A hiteltartozások az ingatlanokat is érintik: vagy el kell adniuk azokat, vagy például a vételi jog alapján kilakoltatás formájában kényszerülnek az emberek elhagyni otthonukat, ezzel sok esetben maguk mögött hagyva egész felépített múltjukat, gyermekeikre a bizonytalan jövő árnyéka vetül.

Frissen megválasztott országgyűlési képviselőként magam is döbbenten tapasztalom, hogy a hozzám forduló emberek több mint 50 százaléka érintett valamilyen formában az ügyben: vagy már áldozata az adósságcsapdának, vagy félelemben élve várja a végzetes végzést. Óriási társadalmi veszélyt rejt mindez magában, hiszen az egyéni tragédiák mellett az államra hárul az összes járulékos teher, az emberek egzisztenciális lesüllyedése, a családok szétesése, gyermekek állami gondozásba vétele, a romló népegészségügyi és lélektani helyzet.

Sürgős, de átgondolt, felelős döntés előtt áll a Magyar Országgyűlés, hogy a nehézségekkel küzdő vagy már a végveszély előtt álló magyar családokon érdemben segítsen. Június 8-án Orbán Viktor miniszterelnök ismertette a tisztelt Ház előtt a kormány első, 29 pontos akciótervét. Ennek záró szakasza kezdeményezi a bajba jutott lakáshitelesek és a hitelezők közötti, minél hamarabbi tárgyalást, a jelzálogintézmény kontinentális típusú megvalósítását, illetve a kilakoltatási moratórium 2010. december 31-éig történő meghosszabbítását. Ez utóbbi javaslat június 10-én kormányrendelet formájában hatályba is lépett. A most tárgyalandó törvényjavaslat ezt kívánja kiterjeszteni március 1-jéig, amely alapján a hatálybalépést követő naptól már alkalmazni kell a kilakoltatás felfüggesztését a folyamatban lévő, de még meg nem kezdett végrehajtási eljárásokban is.

Hangsúlyoznom kell tehát az átgondolt, felelős döntést, mert a témában érintett adósok problémái egyáltalán nem egyformák, részleteiben egyedi vizsgálatot és elbírálást igényelnek. A moratórium ideje alatt ezért létre fog jönni az eszközkezelő társaság, és olyan adósságkezelő intézmények, amelyek segítenek az adósoknak az újonnan kialakult élethelyzetben. Hosszú távú megoldást fognak kínálni a hitelezők és a hitelesek számára úgy, hogy a hajléktalanná válás kényszerét kivédjék.

Tisztelt Országgyűlés! A család olyan műhely, amelyben az ember természetesen és szükségszerűen tanulja meg a másik ember iránti érzékenységet, felelősséget, hiszen mint minden közösség, csak ezekkel a képességekkel működőképes. Nagy családban nőttem fel, és hét gyermek édesanyja vagyok. Megtanultam, hogy értük élni és dolgozni őszinte szeretettel és bizony áldozatvállalással lehet. Komolyan kell venni a közösség tagjait, érzéseikkel, érzelmeikkel, helyzetükkel visszaélni nem szabad. Így működik nagyobb közösségünk, a társadalom is. Ezért mindamellett, hogy tisztelet illet minden civil kezdeményezést, amely küzd és kiáll a nehéz helyzetbe jutott emberek mellett, fontosnak érzem szóvá tenni azt, hogy kerülni kell minden olyan próbálkozást, amely különböző demonstrációk retorikájában, a kiszolgáltatott helyzetű emberek érzéseit önös érdekből felhasználva megpróbálja összemosni az előző nyolc év történéseit a mostani kormány működésével. Feledtetni akarja velük azt a kikerülhetetlen tényt, hogy közben történt egy valóban forradalmi súlyú kormányváltás.

Azonban ez számunkra - a ránk adott többségi szavazatok valóságán túl - értékrendbeli, stratégiai forradalmat és az emberekért végzett feladatot jelent, amelynek vezérfonala igenis a nemzeti együttműködés. Mert Szőcs Géza szavaival: a sorsokból szőtt óriási szőnyeg, a család, a társadalom, a nemzet csak így működhet, hittel és szeretettel, felelősen és hosszú távon.

E gondolatok személyes elkötelezettjeként is ajánlom a tisztelt Háznak tárgyalásra és elfogadásra az előttünk lévő törvénymódosító javaslatot.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Továbbadjuk a szót Pál Tibor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem egy túl hosszú és nem egy túl bonyolult törvénymódosítás van itt előttünk - államtitkár úr felvezetőjéből is kihallatszott, hogy valójában nem egy túl hosszú és nem egy bonyolult törvény -, de mégis azt kell mondjam, hogy akikről szól, vagy akiket konkrétan érint, azoknak majdnem azt lehet mondani, hogy az életet jelenti. Ezért is jeleztük a bizottságban, és jelzem most is, hogy a szocialista frakció támogatja ezt a törvénymódosítást. Azzal nincs vitánk, hogy ez a törvény... (Dr. Rétvári Bence tapsol.) Nyugodtan tapsoljon, nagyon helyes, ha megtapsolja egy szocialista felszólaló véleményét. (Dr. Rétvári Bence: A nemzeti együttműködés.) Támogatjuk a törvényt.

De azért azt gondolom, hogy ennek kapcsán fontos néhány dologról beszélni. Ön azt mondta, hogy a törvénymódosítást az idézte elő, hogy a gazdasági válságból indult ki. Ebben, azt gondolom, hogy sok minden van, és ebben egyet is értünk. Az előttem szóló képviselő már a nyolc évet hozta fel igazán problémának. Én azért kiegészíteném egy harmadik történettel: azt gondolom, hogy Kósa úr és Szijjártó úr nyilatkozata is hozzájárult ahhoz, hogy ez a törvénymódosítás most itt van. Ez a legfinomabb megfogalmazás, hogy hozzájárult, és minimum a hármat együtt kell kezelni, ha a törvényről gondolkodunk.

Nagyon fontos, hogy a moratórium idejét kijjebb toljuk. Pontosan úgy van, ahogy itt elhangzott már: ahogy a bizottságban jeleztük, be is adtunk egy módosító indítványt, hogy mi április 15-ét javasoljuk, mert a fűtési szezon akkor ér véget, igazából akkor van olyan időpont, amikor nyugodt lélekkel azt lehet mondani, hogy a moratóriumot fel lehet oldani.

De az igazi kérdés az, hogy ugyan április 15-éig megoldódik a kérdés, de addig végig lebegtetjük, hogy mi is fog történni, és ha valamire igazán nagy kihívás van a kormány részéről, akkor az, hogy a végleges megoldást kell behozni addig a Ház elé, azt kell kidolgozni. Én sokkal szívesebben vettem volna, ha már most látható lett volna valami ebből a megoldásból. A sajtóból a legkülönbözőbb hírek hallatszanak, hogy a nemzeti eszközkezelő, aztán vissza lett vonva, hogy talán mégsem ő lenne az, aki belépne ebbe a szerepbe. Azt gondolom, hogy erről nagyon sokat kell majd beszélni bizottsági üléseken.

Én szívesen hallottam volna azért valami tájékoztatást az államtitkár úrtól a felvezetőjében arról a kezdeményezésről, amit a Bajnai-kormány tett, ami az önkormányzatok számára megadta a lehetőséget, hogy ahol valaki gondba került, és nem tudta törleszteni a részleteit, az önkormányzatok helyi rendeletalkotás útján beléphettek, megvásárolhatták a lakást, a bent lakó pedig nyugodt lehetett, mert ott maradt a lakásban, igaz, hogy bérlői jogviszonyban, de nem kellett attól félni, hogy a bank belép a helyébe. Én úgy tudom, hogy elég kevés önkormányzat volt, amely ilyen rendeletet alkotott volna, pedig ma már nyugodtan lehetne akkor mondani, hogy ennek egy kialakult gyakorlata létezik, és nagyon jól lehetne az adósokkal, a bankokkal és az önkormányzatokkal együtt ezeket a problémákat kezelni.

(20.10)

Azért van ebben némi veszély, hiszen ez a moratórium ma egy kicsit azt üzeni, egy másfajta magatartást üzen; az alaptétel azért mégiscsak az, hogy ha valaki hitelt vesz fel, tisztelt képviselőtársaim, akkor azért azt mégiscsak vissza kell fizetni. Ez a moratóriumos törvénymódosítás egy kicsit azt üzeni, hogy nem is biztos, hogy vissza kell fizetnem. Én félek, hogy ez nem túl helyes, és talán egy másfajta erkölcsi hozzáállást jelez majd a hitelfelvevőktől.

Tehát, mint ahogy mondtam, mi támogatjuk ezt a törvénymódosítást. Az igazi kérdés valóban az, hogy mi lesz akkor, amikor a moratórium ideje lejár, és elérkezünk április 15-éhez, ahhoz az időponthoz, amikor már a végrehajtás elindul. Hiszen a törvény nem szól ma másról, mint hogy ugyan a bírósági döntések megszületnek, de magát a végrehajtást függesztik fel törvényi erővel, de mindvégig ott lesz a kétely, hogy mi lesz április 15-e után.

Tehát azt tudom mondani, hogy a kormánynak igazán nagy kihívás, és nagy feladata az - amit nagyon kíváncsian várunk -, hogy hogyan kívánja majd megoldani az adósságkezelést, hogyan kívánja az itt említett családok helyzetét kezelni, és közösen, most már nemcsak a válságra, nemcsak a nyolc évre hivatkozva, hanem Szijjártó és Kósa úr nyilatkozatát is alapul véve. Mert azt gondolom, hogy az elmúlt hetekben világosan látszott, hogy a törlesztőrészletek emelkedése inkább az ő nyilatkozatuk alapján változott meg. Az elmúlt hetekben nagyon sok olyan család volt, amely a bankjától SMS-t kapott, amelyben tájékoztatták, hogy hogyan változott meg a törlesztőrészletük, és ez nem a válságra hivatkozva és nem a korábbi kormányzásra, hanem Kósa úr és Szijjártó úr nyilatkozatára következett be.

Úgyhogy azt tudom mondani, hogy támogatjuk a törvényt. Igazából egy lebegtetés történik, de azt gondolom, hogy április 15-éig egy jó párbeszéddel valóban megoldást lehet találni ezekre a problémákra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő előre bejelentett felszólaló Tarnai Richárd, a KDNP részéről. Képviselő úr!

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor ezt a javaslatot olvastam, akkor az a hétgyermekes kispesti család jutott eszembe, akik a választókerületemben élnek.

A történetük a következő: a gyermekeit egyedül neveli az édesanya, aki munkahellyel rendelkezett, majd tartósan megbetegedett. A munkahelyét elvesztette, és az önkormányzati bérlakásnak, amelyben laknak, a bérleti díját a továbbiakban nem tudta fizetni ez az édesanya. Természetesen felhalmozódott az adósság, és ennek az lett a következménye, hogy most már bírósági ítélet is van arról, hogy el kellene hagyniuk a lakást, noha tényleg önhibáján kívül került ebbe az élethelyzetbe.

Abszolút életszagú tehát az előttünk fekvő javaslat, és abszolút olyan problémákra ad választ, szerintem és szerintünk jó választ, amelyek napjainkban a saját környezetünkben is előfordulnak.

Azért minden kérdésnél, minden törvényjavaslatnál, amely elénk kerül, azt kell megvizsgálni, hogy hogyan jutottunk el idáig, és mi az, amit tenni tudunk, illetőleg mi az, amit tenni kíván a kormányzat, illetőleg az Országgyűlés.

Jól emlékszem én négy-öt évvel ezelőttről azokra a reklámokra, amelyek elárasztották az országot, arra buzdítván mindenkit, hogy vegyenek fel devizaalapú hiteleket, jelzáloghiteleket, és gyakorlatilag ezek a reklámok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek beugrottak ezeknek, és sokszor talán túlzott mértékben is vettek föl ilyen jellegű hiteleket. Persze, egy magánszemélynek jóval kisebb rálátása van a gazdasági folyamatokra, mint egy adott kormányzatnak, és azt gondolom, hogy az adott kormányzatnak, a szocialista kormányzatnak lett volna a felelőssége figyelmeztetni a magánszemélyeket, hogy azért vigyázzanak, mert olyan méreteket öltött az eladósodottság, a devizában történő eladósodottság, amely már komoly veszélyeket rejt. De tudjuk, ekkor, amikor a gazdasági válság híre már eljutott hozzánk is, még mindig tagadta az akkori miniszterelnök, hogy egyáltalán ilyenről lenne szó. Tehát azt lehet mondani, hogy felelőtlenül viselkedett az előző kormányzat, hallgatólagos viselkedésével bátorította ezeket az embereket, akik ilyen hiteleket vettek föl.

Négy-öt évvel ezelőtt 150-160 forintért is föl lehetett svájcifrank-alapú hitelt venni, és már a szocialista kormányzás idején - tehát ezt aláhúznám még egyszer: a szocialista kormányzás idején - is 200 forint fölötti árfolyam is volt a svájci frank esetében. Tehát annak tulajdonítani az árfolyam ilyetén kedvezőtlen alakulását, hogy esetleg egyes fideszes politikusok mondtak vagy nem mondtak kijelentéseket, ez eléggé érdekes. Különösen érdekes annak fényében, ha megnézzük a térségbeli valutákat, amelyek együtt mozogtak a forinttal az utóbbi hetekben, illetőleg az utóbbi hónapokban.

Azt kell megnézni, hogy ezek után mi az, amit a kormányzat tehet, és mi az, amit tenni kell a kormányzatnak. Itt a fokozatosságot látom. Ugye, nem olyan rég lépett hivatalba a kormány. Elsőként a moratóriumot meghosszabbította, ezáltal egy tűzoltást végzett el.

Aztán következő lépésként, második lépésként július 1-jétől megszüntette a kormányzat a devizaalapú jelzáloghiteleket, tehát az új problémákat már nem engedik, nem engedjük be a rendszerbe, tehát újonnan belépő, problémás devizaalapú jelzáloghitelek már nem jönnek be. Ez volt a második lépése és szerintem hatékony lépése a kormányzatnak.

Harmadik lépésként pedig itt van előttünk ez a javaslat, és azok a nyilatkozatok, amelyeket a gazdasági miniszter úr az elmúlt napokban, hetekben mondott, miszerint a nemzeti alapkezelő vagy eszközgazdálkodási alap átfogó módon fogja rendezni a bajba jutott hitelesek sorsát. Ez a következő hetek, hónapok törvényhozási, törvényalkotási munkája lesz.

Én azt gondolom, hogy a tűzoltás feladata, az új problémák megakadályozása július 1-jétől, és a már problémákkal rendelkezőknek a megsegítése, ez a hármas intézkedéscsomag pontosan azokon tud segíteni, akik az előző kormányzat felelőtlensége nyomán ilyen helyzetbe jutottak. És függetlenül attól, hogy nem ez a kormány ugrasztott be senkit ilyen jellegű hitelezésekbe és hitelfelvételekbe, azt gondolom, hogy a mindenkori kormányzat kötelessége meglépni az embereket segítő intézkedéseket, és most erről van itt egyébként szó.

És hogy ennek a hétgyerekes családnak, ennek a hétgyerekes kispesti családnak mi lesz a sorsa, arról azt tudom mondani, hogy jelenleg nem fogják őket kiköltöztetni, noha - még egyszer mondom - jogerős bírósági végzés van erről, és reményeink szerint a nemzeti eszközgazdálkodási alap az év végéig segítséget fog nyújtani abban, hogy hosszú távon is megoldható legyen a lakásban maradásuk.

Én mindenesetre ezt kívánom minden kispesti és nem kispesti, bajban lévő, ilyen hitelválságban lévő családnak. Ez a javaslat, ez a törvényjavaslat ennek a problémának a megoldásában, véleményem és frakciónk véleménye szerint, mindenképpen hatásos és értelmes eszközt ad a kezünkbe.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megérkeztek az első kétperces bejelentkezések, úgyhogy most megszakítjuk az előre bejelentett felszólalók hozzászólási sorát.

Kovács Péter képviselő úrnak adom meg elsőként a szót, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Pál Tibor képviselő úr hozzászólása inspirált arra, hogy én is hozzászóljak, bár nem terveztem előre. Ő az önkormányzatok gyakorlatából vett egy példát, hogy miért nem éltek vajon azzal a lehetőséggel, hogy licitáljanak egy eljárásban, és utána majd megvegyék azt a lakást, amit egyébként a bankok árvereznek, és utána szociális bérlakásként vagy valamilyen bérlakásként használják.

Azért, tisztelt képviselő úr, mert talán tudni kellett volna, amikor ezt a törvényt megalkották, hogy teljesen életszerűtlen az, hogy egy képviselő-testület úgy dönt, hogy 100 forintért árvereznek valamit, megbízza a polgármestert, hogy menjen el, 100 forintért vegye meg, és utána meg nem vétel van, hanem licitálás. Melyik az a képviselő-testület, amelyik úgy bízza meg a polgármestert vagy bárkit, hogy licitáljál, ameddig tudsz, és akkor majd "hozd el" azt a lakást, és utána tegyünk jót azzal a választóval?

Igazából azt kellett volna elfogadni, amit a XVI. kerületi önkormányzat, élve felterjesztési jogával, beterjesztett a parlament elé annak idején. Méghozzá azt, hogy a bankok ilyenkor, ugye, áron alul értékesítik ezeket az ingatlanokat - egy külön maffia alakult már erre, hogy jóval áron alul megvegyék, aztán utána nagy haszonnal eladják -, azt kellett volna meghozni törvényként, és most erre majd lesz lehetőségünk, vagy valami hasonlóra, hogy amikor eladták azt az ingatlant áron alul, akkor az önkormányzatoknak legyen elővásárlási joguk. És azért, amit a licitben kialkudtak, megvehette volna az önkormányzat, és utána ott maradhatott volna a lakó bérlőként, és amikor majd a gazdasági helyzet jobbra fordult volna, akkor visszavásárolhatta volna ezt az ingatlant.

(20.20)

Volt ilyen javaslat, de annak idején nem így gondolta a szocialista-szabad demokrata többség, hogy ezt kell támogatni, hanem egy másikat támogattak. Én ezt sajnálom, de mindenesetre az önkormányzatokat azért bírálni, hogy nem éltek azzal a lehetőséggel, ami teljesen életszerűtlen volt számukra, azért az túlzás.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát akkor két ügyben szólnék hozzá, noha eredetileg egyben terveztem.

A válságkezelés kapcsán nyilvánvalóan az előző kormány, a Bajnai-kormány is érzékelte, hogy kell segítenünk ebben a tekintetben a bajbajutottakon. Egyébként ez a fajta elővásárlási jog lehetőségként megvolt az önkormányzatoknál, tehát ebben már volt egyfajta előrelépés.

Azt megerősíteném, amit Pál Tibor képviselőtársam mondott. Tehát a javaslat támogatandó, és a célja is támogatandó, hiszen abszolút segítenünk kell azoknak, akik részint önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek. Azonban szólni kell arról is, hogy vannak olyanok, akik - hogy is mondjam? - kétes körülmények között szereztek ingatlant, és így vannak nehéz helyzetben. Ez a fajta moratórium az ő kilakoltatásukat is akadályozná.

A részletes vitában majd szólunk erről, de most, az általános vita keretében elmondanám, hogy több borsodi képviselőtársammal egyetemben módosító indítványt nyújtottunk be az előterjesztéshez. Ez a 303. §-t módosítaná - ami ebben a törvényjavaslatban nyilván az 1. § - a "valamint, ha az érintett bűncselekmény megvalósításával jutott hozzá a lakástulajdonhoz" kiegészítéssel. Azt gondolom, hogy ez az elhíresült miskolci fészekrakóügyre megoldást jelenthet, hiszen ott olyan visszaélés keretében szereztek sokan lakóingatlant, és olyan életmódot folytatnak, ami méltán irritálja a környezetüket, ráadásul ezt a törvénytelen állapotot nem lehet fenntartani. Ez a moratórium még nagyon sokáig fenntartaná ezt az állapotot. Azt gondolom, ez egy megfontolandó javaslat az önök részéről, és remélem, hogy még a végszavazás előtt, amikor a módosító javaslatokról döntünk, a kormánytöbbség ezt a módosító javaslatot támogatni tudja.

De még egyszer: az előttem szólókkal egyetértve ez egy fontos javaslat, és ezzel a kitétellel együtt - ha ezt támogatják - mi is meg tudjuk majd szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Z. Kárpát Dánielé a szó, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nagy szeretettel támogatjuk az előterjesztést, hiszen nagyon fontos tüneti kezeléssel egy megoldási csomag első részét jelenti egy komoly problémára. Ugyanakkor az önök hármas csomagjában a 3. ponttal óriási problémák vannak, ami a hosszú távú víziókat illeti. El kell mondjam, hogy Kovács Péter úr felszólalása egy kicsit megijesztett. Ülnek önök között gyakorló polgármesterek, akik tudják, melyik önkormányzatnak telik arra, főleg az utolsó nyolc év, de mondhatnám azt is, hogy az utóbbi húsz év ismeretében, hogy bérlakásokból bevásároljon, és a kilakoltatott emberek problémáit így próbálja megoldani.

Az pedig egy üveggömbben szocializálódott ember látomására vall, ha azt mondjuk, hogy majd a gazdasági helyzet rendezése esetén visszavásárolja saját magának a kilakoltatott vagy adós azt az ingatlant, ami egyébként az övé volt. Mi egyáltalán nem látjuk ilyen gyönyörűnek és könnyen megoldhatónak ezt a helyzetet. Rendes végrehajtási törvény nélkül nem lehet megoldani ezt a problémát. A hosszú távú megoldások fel sem sejlenek az eddigi törvényjavaslatokban vagy nyilatkozatokban. Például az, hogy a jelenlegi 750 ezer devizahiteles és a melléjük csatlakozó 720 ezer díjhátralékos helyzetével kapcsolatban milyen tervekkel rendelkeznek, milyen megoldások érhetők el ezen a téren, vagy mi lesz azzal a 210 ezer emberrel, aki több mint félmilliós adósságot halmozott fel. Ezeknek fizikai esélyük sincs visszafizetni a tartozásukat.

Mi nem azt mondjuk, hogy aki adós, az ne fizessen; szó sincs ilyesmiről. Viszont aki a nemzetközi pénzügyi szervezetek vagy a Magyarországon sok esetben maffiaként együttműködő bankok, pénzintézetek, hitelintézetek és gyorskölcsönt nyújtó társaságok áldozatává vált, és ebből kifolyólag veszítette el a tulajdonát, a megélhetését, vagy ebből kifolyólag került olyan financiális helyzetbe, amiről most beszélünk, nos, az ő esetüket bizony rendezni kell, és ez kormányzati felelősség. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces hozzászólásra Kovács Péter képviselő úrnak, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttem hozzászóló jobbikos képviselő azt kérdezte, hol vannak olyan önkormányzatok, amelyek ingatlant vásárolnak, és abba fektetnek be. Jelzem, hogy Budapest XVI. kerületében van ilyen. Tavaly és az idén tizenkét önkormányzati bérlakást vásárolt az önkormányzat azért, hogy a bérlakáshelyzetet javítani tudja. De bizonyára képviselőtársaim között vannak önkormányzati képviselők és polgármesterek, akik tudják, hogy a lakásgazdálkodásban a lakásalapokban kell képezni az önkormányzatoknak az abba befolyó összeget, utána vissza kell forgatni a lakásokra. Tehát van lehetőség arra, hogy éljen ezekkel az önkormányzat még a mostani nehéz gazdasági helyzetben is.

A víziókról meg annyit, hogy valóban különböző vízióink vannak képviselő úrral, de hát ezért szép ez a világ.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Józsa István képviselő úré a szó, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, valamennyiünk közös gondolkodására és összefogására, ha úgy tetszik, nemzeti együttműködésére van szükség, hogy ez a kérdés eredménnyel kezelhető legyen. Azzal együtt, hogy én a magam részéről túlzónak tartom a "legyen béke, barátság, szeretet" tacepaók kirakását a közintézményekben, ez a kérdés olyan, amire valóban összefogás szükséges, mert azt hiszem, hogy 2000 környékén, amikor az akkori Fidesz-kormány elindította az építőipar fellendítésére, a lakosság, a felső középosztály, a középosztály megsegítésére a lakásépítési programot, ezt a boomot, ami közkedveltté tette először a kedvezményes hiteleket, majd utána a devizahiteleket is, akkor egy olyan folyamatot indított el, aminél nem lehetett kalkulálni, hogy lesz egy világgazdasági válság.

Ezt a folyamatot erősítette a Medgyessy-kormány száznapos programja, az 50 százalékos béremelés a közszférában, ami szintén azt az érzetet kelthette, hogy hitelképesebbek az emberek. Majd ezt követően jött a gazdasági világválság, a kezelésének eltérő a megítélése. Mi úgy gondoljuk, hogy a Bajnai-kormány ezt jól kezelte, konszolidálta. Amikor Kósa polgármester úr ezzel ellenkezőt mondott, azt a piacok radikálisan büntették. Tehát észnél kell lenni, amikor a gazdaság alapjait érintő megnyilatkozásokat teszünk.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a probléma kezelésének csak egy első és nagyon pici kis lépése. Lehet folytatni például a bérlakásprogrammal, ehhez ma is vannak kamatmentes hitelfelvételi lehetőségei az önkormányzatoknak, és örülök, hogy nemcsak a XVI. kerületben, hanem a XI. kerületben is vannak ilyen bérlakás-kezdeményezések. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre Vadai Ágnes képviselő asszonyé a szó.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Pál Tibor képviselő úr már jelezte, a törvény általános indoklásában benne van, hogy ez a javaslat egy átmeneti jellegű szabályozás. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet, hogy 2011. március 1-jéig szól a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Ugyanakkor a fűtési szezon az én ismereteim szerint április 15-éig tart. Ha ez a moratórium meghosszabbításra kerül, ezt azért valamilyen módon érdemes lesz figyelembe venni.

Tarnai képviselő úr két dolgot említett. Az egyik a nemzeti eszközkezelő társaság - nézek államtitkár úrra, hogy helyesen mondtam-e; igen -, amely megoldást próbál találni a devizahitelesek problémáira. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, lehet, hogy - a sajtóhírek szerint - ezzel a nemzeti eszközkezelő társasággal problémák lesznek, és érdemes lesz másfajta megoldásokban is gondolkodni.

A másik, amit szintén Tarnai képviselő úr vetett fel, de Pál Tibor képviselő úr megemlítette, a devizaárfolyam kérdése. Azt gondolom, a devizahitelesek legnagyobb problémája éppen az, amit képviselő úr is említett, hogy 140-150 forinton vették fel a hitelt, és mára 210 forint fölé ment a svájci frank árfolyama. Nyilvánvalóan nem nagyon segíti ennek az árfolyamnak a visszafelé mozgását az olyan jellegű megnyilatkozás, amely ráerősít egy esetleges hibára.

Kósa képviselő úr mondata talán egy felelőtlen kijelentés volt, de őt követően a miniszterelnök személyes szóvivője már határozottan megerősítette a Kósa képviselő úr által mondottakat. Pontosan azért, hogy kiderítsük, mi történt, a nemzetbiztonsági bizottságban kezdeményeztem ennek a vizsgálatát, de a kormánypárti képviselők megakadályozták, hogy kiderítsük, mi történt a forinttal. (Taps az MSZP soraiban.)

(20.30)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy már a Bajnai-kormány meghozta azt a döntést, ami az önkormányzatok elővásárlási jogával volt kapcsolatos, vagyis hogy ennek kapcsán kedvezményes hitelt vehettek föl az MFB-től. Ezáltal csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy nyilván nagyon komoly likviditási gondokkal küzd több önkormányzat is, nehéz helyzetben vannak, egy előnyös hitelkeret segítségével azonban nyilvánvalóan tovább kell gondolkodni ezeken a következő években is. Ezeket a lakóingatlanokat megvásárolhatták. Nyilván a bent lakók pedig ezáltal is - gondolom, ezt a dolgot folytatni kéne - bérlőkké válhattak, amiből meg bevétele van az önkormányzatnak, tehát ez a kedvezmény mint lehetőség adott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Pál Tibor képviselő úré két percre a szó.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem fontos, hogy lássuk egyformán, hogy van a dolognak egy általános szintje, ami a kormányzatra tartozik, és a mostani törvénymódosításban pontosan az ő feladata van benne, hogy egy moratóriumot kiterjeszt, és ez szerintem jó. De van a dolognak egy konkrét szintje, ez pedig, hogy helyben el kell dönteni, hogy ki az, akin segíteni akarunk, meg segíteni lehet.

Az a bizonyos törvénymódosítás, amivel az önkormányzatoknak rendeletet kell alkotniuk, pontosan ezt a szemléletet hozza be. Azt mondja, hogy az önkormányzat eldöntheti, hogy milyen lakásnagyságig, mekkora tartozásig áll helyt, milyen családi szerkezetet vesz figyelembe, hány gyereket - egyedülállót vagy éppen fogyatékos gyereket -, milyen szociális helyzet az, amit figyelembe vesz, tehát hogy helyben kell ezt eldönteni. Pontosan azért jó, mert ahány város, ahány önkormányzat, ahány település, ez annyiféleképpen alakul.

Kétségtelen, hogy ennek a rendeletalkotásnak helyben mindig az volt a kérdése, hogy na de egyébként van-e forrás arra, hogy az önkormányzat a licit után azt mondja, hogy márpedig azon az áron megveszi a lakást, tulajdonossá válik, és bent a bérlő pedig bérleti jogviszonnyal tovább fizeti a bérleti díjat, és már akkor nem a banknak, hanem az önkormányzatnak. Ha megnézzük, ezek a problémák leginkább városokban, nagyvárosokban, megyei jogú városokban jelentkeznek, hiszen ott van nagyon sok olyan hiteles, akik lakást vásároltak. Érdemes egy párhuzamot megnézni, hogy ezek a nagyvárosok mennyi kötvényt bocsátottak ki az elmúlt években, és az abból befolyt összeget vajon mire fordították. Arra fordították-e, hogy ezeket a helyzeteket megoldják, hogy belépjenek a bank helyére, és azt mondják, hogy akkor segítenek azokon a családokon, akik valóban nehéz helyzetbe kerültek. Tehát a forrás nem kérdés, ahogy itt is elhangzott korábban: nagyon sok kerületben és városban rengeteg rendőrlakást vásárolnak az önkormányzatok. Ez helyes, nem vitatom, csak jelzem, hogy volt és van erre forrás, van erre lehetőség; akarat kérdése, hogy ezt megvalósítják-e az önkormányzatok. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Akkor most visszatalálunk az előre bejelentett felszólalókhoz. Gyüre Csaba képviselő úré a szó, a Jobbik frakciójából, 15 perces időkeretben.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eljutottunk egy olyan javaslathoz, amelyet, mint ahogy már ismertette itt korábban Vas Imre képviselőtársunk, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén mindenki támogatott; ez is nagyon ritka, és ez is nagyon jó dolog, hogy ide jutottunk.

De honnan is indult ki ez a probléma? Mert ez egy nagyon nagy társadalmi probléma. Hallottunk a szocialista frakciótól teóriákat arra vonatkozóan, hogy miért rossz most a devizahitelesek helyzete. Egyet azonban látni kell: nem a jelenlegi meg az elmúlt egy-két hónap politikája hozta azt, ahova ezek a devizahitelesek kerültek, ebbe a gazdasági állapotba, hanem a hosszú-hosszú évek azon felelőtlen banki hitelpolitikája, amelybe sajnos a magyar állam semmilyen formában, illetve a magyar kormányok vagy a magukat magyarnak nevező kormányok semmilyen formában nem avatkoztak be, holott talán azért kötelességük lett volna minden szempontból.

Azt, hogy ennek mi volt az oka, ma már teljesen felesleges nézni és vizsgálni, de azt azért látnunk kell, hogy az a liberális gazdaságpolitika, amelyet folytatott nyolc éven keresztül a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány, ide vezette az országot, és az a politika, amivel talán nem akarták a külföldi bankok extraprofitérdekeit sérteni az akkori kormányok, hogy beavatkoztak volna azokba a parttalan hitelkihelyezésekbe bármilyen formában; akár egy felvilágosító program formájában, amivel felvilágosították volna a lakosságot, hogy ennek milyen veszélyei vannak. Nyilván ez vezetett oda, hogy az emberekben kialakult egy olyan álláspont, hogy előre elköltöm a pénzt, amit még meg sem kerestem, ami sajnos ma üt vissza.

Ma került abba a nehéz helyzetbe - és tényleg nem könnyű helyzetben van a kormány -, hogy hogyan kell segíteni azokon, akik hihetetlen nagy bajba kerültek, hiszen ahogy elhangzott, egyik képviselőtársam elmondta, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak az életük legnagyobb problémája az, hogy fedél nélkülivé válhatnak, és adott esetben sajnos azt látjuk, hogy kisgyerekekkel, idős nagyszülőkkel egyetemben kerülhetnek ki az utcára az emberek.

Ha végigsétálunk éjszaka Budapest belvárosának utcáin vagy a Nagykörúton, akkor egyszerűen döbbenetes, amit az ember látni fog, hogy hány ember él fedél nélkül, és milyen körülmények között élnek emberek. És azt senki, egyikünk sem szeretné, hogy családok, minél több család akár önhibáján kívül is ebbe a helyzetbe kerüljön.

(Göndör István elfoglalja jegyzői helyét.)

Tarnai Richárd képviselőtársam elmondogatta, hogy a kormány hárompontos akciótervet készített elő, illetve hajtott végre az elmúlt időszakban, amelynek lépéseit felsorolta, hogy az első lépés a moratórium meghosszabbítása volt, ami tűzoltó jellegű ténykedés volt a kormány részéről. Ez valóban megtörtént, és valóban a tűzoltó jellegére utal, hogy rossz volt sajnos ez a rendelkezés. A jó szándékot nem szabad elvitatni, hiszen nyilván az volt mögötte, azonban ez a kormányrendelet nem terjed ki az esetek nagy többségére, ugyanis ez a kormánydöntés csak azokra vonatkozott, akiket bírósági végrehajtási eljáráson kívül kellett kiköltöztetni a házukból; és nem vonatkozott azokra, akiket a bírósági végrehajtási eljárás keretein belül tesznek ki az utcára, lakoltatnak ki, ez pedig az esetek legalább 90 százaléka. Ezekre tehát nem terjedt ki. És sajnos így jutottunk el oda, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak szinte a teljes frakciója kivonult egy budatétényi, budafoki kilakoltatásra, ahol bizony azzal kellett szembesülnünk, hogy egy négygyermekes családot, ahol idős nagyszülő is volt - együtt élt velük -, ilyen családot pakoltak ki az utcára reggeltől estig tartó folyamatban.

Én, mint aki jelen voltam ezen az eseményen, megmondom őszintén, hogy hihetetlenül szíven ütött az - és azt hiszem, ez mindannyiunk lelkébe mar -, hogy ha belegondolunk abba, amikor beléptem a gyermekszobába, három kiságy volt abban a szobában, három kis rácsos ágy, tehát három kisgyermeknek volt az otthona ez a szoba. Megtudtam, hogy közöttük ikrek is vannak: két hároméves, illetve egy két év alatti. Ilyen gyerekeknek kellett kiköltözni, és a szülők nem tudták megmondani délben, hogy hol hajtják álomra a fejüket aznap este. És bizony a törvény teljes szigorával lépett fel a hatóság, a bírósági végrehajtó. Hatvan kommandós és még azonkívül nem tudom, hány tucat rendőr támogatásával tették ki ezt a családot az utcára. Ez is bizonyította azt, hogy sajnos az a moratóriumrendelet, amelyet a kormány sebtében, tűzoltó jelleggel meghozott, nem jó, hiszen nem vonatkozik ezekre az emberekre.

A második lépés, amit hallottunk Tarnai Richárdtól, illetve amit a kormány valóban megtett, hogy július elején vagy elsején került bevezetésre, ez a devizaalapú hitelek felfüggesztése volt. Ezen is el lehet vitatkozni gazdasági szempontból, mert ez a lépés is tűzoltó jellegű, hiszen nem biztos, hogy gazdaságilag jó lépés volt a kormányzat részéről. Hiszen ezzel egy kalap alá vonta azokat az embereket, akik felelősen gondolkodva döntöttek arról, hogy devizaalapú hitelt akarnak fölvenni, és egy kalap alá vonta azokat az embereket, akik teljesen felelőtlenül - bedőlve a bankok ígérgetéseinek, a reklámszövegeknek - vették fel a hiteleket, akiknél valóban veszélyes, hogy egy devizaárfolyam-változás esetén nem fogják tudni visszafizetni a hitelüket. Míg azok esetében, akik figyelemmel vannak a család hosszú távú teljesítőképességére, vennének fel hitelt, azoknak úgy tűnik, hogy még jelen pillanatban is a devizaalapú hitel gazdaságilag kedvezőbb lenne, és ezzel egy bizonyos réteget a kormányintézkedés álláspontom szerint gazdaságilag sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe hoz.

(20.40)

És sajnos itt a felelőtlen emberekhez akarják a jogszabályokat igazítani, tehát ezt sem tartom egy jó lépésnek.

A harmadik lépés viszont már egy jó lépés lehet, reméljük, azzá is válik, és ezzel már nem lesznek problémák. Ennek a törvénynek a megalkotása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása. Tulajdonképpen amikor arról beszéltünk, hogy az első lépésben ezt a tűzoltó lépést meg kellett tenni, akkor már erre lett volna szükség, és akkor Tauzin Krisztina és mások esetében, akiknek az elmúlt egy hónapban vagy hat hétben kellett kikerülniük az utcára kisgyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel egyetemben, azoknál talán meg lehetett volna akadályozni, hogy kikerüljenek.

Amit a törvénymódosításban az előterjesztő megfogalmaz, ez alapvetően jó. Ha elemezzük a törvény szövegét, akkor látjuk azt, hogy egy moratóriumot ad, amely viszont senkinek nem fogja megoldani a helyzetét, de jelen pillanatban arra jó, hogy addig egy átmeneti állapot alakul ki, amíg ezek a családok talán magukhoz tudnának térni. Azt kizártnak tartom, hogy a jelenleg bajban lévő családok akár 10 százaléka is kormányzati segítség nélkül képes lenne arra, hogy 2011. március 1-jéig rendezze a pénzügyeit, újra hitelképessé váljon, és tudja fizetni azokat a részleteket, amelyeket eddig nem tudott, hiszen nyilván van egy réteg, amelyik pont most fog állást találni, és jó állása lesz, ez 5-10 százalék esetében elképzelhető, de a 90 százaléknak a helyzetét nem fogja megoldani.

Azt azonban nagyon jól teszi a törvényalkotó, hogy kiveszi a közös tulajdon megszüntetése iránti ügyeket, hiszen ennek a törvénymódosításnak nyilván nem az a célja, hogy ezeket is olyan kedvezőbb helyzetbe hozza, akiknél a közös tulajdon megszüntetése van, tehát nagyon helyes, hogy ezt kiveszi a körből. Bent hagyja azonban, és visszahivatkozik a törvény a bírósági végrehajtásról szóló törvény 182/A. §-ára is, amely nagyon helyes, hiszen ez a jogszabály felsorolja, hogy magánszemély esetében kell ezt a törvényt alkalmazni, hiszen annak nagyon nem lenne jó hatása, ha ezt a kedvezményt valóban jogi személyekkel szemben is alkalmaznák, tehát nagyon helyesen csak a magánszemélyekre vonatkozik. Illetve nagyon helyes az, hogy a 182/A. §-ra visszahivatkozva, ahogyan Rétvári Bence államtitkár úr is elmondta, ez a szabály, ez a jogszabályi könnyebbítés nem vonatkozik az önkényes lakásfoglalókra, és nagyon helyes, hogy ők is kikerülnek ebből a körből, hiszen náluk semmilyen kedvezményt nem célszerű és nem is szabad semmi esetben sem adni. Az is nagyon helyes, hogy ebben a törvényhelyben hivatkozás van arra, hogy akik nem működtek megfelelően együtt a hatóságokkal, és velük szemben rendbírság kiszabására került sor, azokat is kiveszik ezeknek a kedvezményezetteknek a köréből, tehát ez nagyon helyes.

Egyetlenegy dolog, ami számomra elgondolkodtató, ez pedig a 182/A. § (3) bekezdése, és ezen belül is a b) pontja, amely kimondja, hogy a bíróság a kiürítés foganatosítására utasítja a végrehajtót, ha a végrehajtást kérő a halasztás időtartamára a kötelezett elhelyezéséről gondoskodik. Ebben az olvasatban most tehát úgy tűnik, hogy abban az esetben, aki kéri a végrehajtást - csúnya szóval kifejezve úgymond megrendeli a végrehajtást -, és azt mondja, hogy ő el fogja helyezni ezt a családot, akkor ebben az esetben a végrehajtást foganatosítani kell, őket akkor ki kell tenni, de nem az utcára, hanem ebbe a másik ingatlanba, ahol gondoskodik az elhelyezéséről.

Bizonyos jogvitát váltott ki, hogy ez megfelelő lesz-e annak a családnak az elhelyezésére, illetve nem tudhatjuk azt, hogy kibérel egy olyan ingatlant, amelynek előre kifizeti az egyhavi bérleti díját, mondjuk, december 1-jén, december 31-éig bent marad a család, azután december 31-én a főbérlő fogja őket az utcára kirakni, azzal, hogy a másik fél, a végrehajtást kérő nem fizette ki előre, mondjuk, négy hónap időtartamra, március 1-jéig a teljes bérleti díjat, ezért nem lesz megoldva. Viszont akkor ők már birtokon kívül vannak, a lakásukból tehát ki vannak rakva, a végrehajtást velük szemben foganatosították. Így tulajdonképpen egyhavi bérleti díjjal a végrehajtást kérő mentesülhet a kötelezettségek alól, illetve kikerülve a törvényt, a végrehajtást foganatosítani tudja. Itt tehát nem érzem biztosítva a megfelelő garanciát, a megfelelő védelmet a bent lakó tulajdonosok esetében, tehát ebben a részben egy picit gyengének érzem a jogszabályt. Egyébként pedig jó a törvény, ezért is döntöttünk úgy az alkotmányügyi bizottságban, hogy támogatjuk, illetve a frakció is támogatja ezt a fajta törvénymódosítást.

Két dolog nagyon fontos. Egyrészt hallottam már a korábbi felszólalótól is, aki elmondta azt, hogy a visszaélés lehetőségét ki kell kerülni, ne adjunk táptalajt arra, hogy parttalanul visszaéljenek az adósok azzal, hogy tudják, most, március 31-éig háromnegyed év áll rendelkezésükre arra, hogy ne költözzenek ki az ingatlanokból, nem fogják őket kirakni, tehát ez ne legyen ok arra, hogy ezzel visszaéljenek. Tehát mindenképpen arra kell ösztönözni, hogy akik fizetőképesek, azok továbbra is fizessék annak rendje, módja szerint az eddigi adósságukat, ne pedig arra spendírozzanak, hogy a kormány majd segít nekik.

Ami a legfontosabb, az, hogy milyen kormányzati segítséget és kormányzati programot fog kidolgozni a Fidesz-KDNP arra vonatkozóan, hogy hogyan fogja őket megsegíteni március 1-je után, amellett, hogy - egy fél gondolattal jegyzem meg - a március 1-je talán egy picit korai, hiszen akkor még meteorológiailag is tél van, mert március 23-án kezdődik a tavasz, tehát célszerű lenne legalább március 31-ére kitolni ezt az időpontot. Az igazi probléma az, hogy milyen rendszert fog majd kidolgozni a kormány, mennyire fog beválni ez az eszközkezelő társaság, és mennyire fogja tudni megsegíteni az embereket. Tehát az igazi nagy kérdés ez lesz, hogy tud-e ebben megfelelő segítséget nyújtani. Reméljük, hogy ebben a nemzeti eszközkezelő társaságban, amely majd ősszel kialakításra és felállításra fog kerülni, tényleg segítő szándék lesz, nem pedig akár egy olyan tőke fog emögé kerülni, amelyik ebből még majd további extraprofitot akar szerezni a szegény kilakoltatottak vagy jövendőbeli kilakoltatottak kárán.

Összességében örülünk ennek a törvényjavaslatnak. Picit hamarabb kellett volna idehozni, bírálatként csak ennyit, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Braun Márton képviselő úr, Fidesz.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor állami támogatásról beszélünk, akkor ne felejtsük el, hogy az állami támogatás az adófizetők pénze.

Gyüre Csaba képviselőtársam szomorú példáját hadd tromfoljam meg, tudunk ellenkező példákat is. Van olyan ismerősöm, aki tehermentes családi házra vett fel jelzálogalapú devizakölcsönt, azért, hogy részvényalapú befektetési jegyeket vegyen rajta. A hitel ára az egekben, a részvények ára a mélységben, és eladósodott. Tehát teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy nem kellene a kettőt egy kalappal mérni, hiszen azért megvan a felelősség ebben a kérdésben.

Anélkül, hogy megszakítanám szocialista képviselőtársaim mantráját, azért vegyük figyelembe, hogy a svájci frank önmagában is megerősödött a többi valutához képest, tehát csak ez is okozhatott és sajnos okozott is egy jelentős növekedést. Ilyenkor elgondolkodtató, vajon miért svájci frankban ajánlották a bankok ezt a hitelt. A svájci frank mögött, ugye, egy nemzetgazdaság van, és a svájci frank erősödése mögött most a svájci nemzeti bank interveniálási hajlandóságának a csökkenése áll, ahelyett, hogyha mondjuk, az eurót választották volna, amelynek számításom szerint most tizenhat nemzetgazdaság bankja áll mögötte, és stabilabb devizának tűnik.

Gyüre képviselő úr kifogásolta a moratóriumot. Lehet, hogy igaza van, talán érdemes lenne elgondolkodni. (Dr. Rétvári Bence felé:) Lehet, hogy nem moratóriumot kellene hirdetnünk, államtitkár úr, hanem a moratóriumon kívül esetleg egy kötelezővé tett árfolyamkockázatot írnánk elő. Tehát amennyiben devizahitelt kíván felvenni az ügyfél, akkor igenis kötelezővé tenném azt, hogy árfolyamkockázat-biztosítást váltsanak hozzá, és akkor legyen az ő döntése, hogy ezzel vállalja-e vagy nem vállalja, illetőleg (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) máris beárazná a piac a forint- és a devizahitel közötti kockázatot.

Elnézést elnök úr, és köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces szólásra jelentkezett Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon örülök, hogy alapvetően szakmai jellegűek a hozzászólások, mert amiről most vitatkozunk, egy eredetileg piaci probléma vált társadalmi problémává, és mindenkit mélységesen megértek, aki nem tud az érzelmeitől elszakadni.

(20.50)

Ugyanakkor annyiban hadd biztassam a kormányt, hogy haladjon ezen az úton, hogy azért itt nemcsak terhek vannak, az adósság, amit ki kell fizetni, hanem igen jelentős vagyon is. És ha ezt a vagyont, mondjuk, nonprofit alapon próbálja tömegében kezelni a kormányzat által, nem az adófizetők pénzéből, de a nagyságrendekből adódóan talán hatékonyabb megoldásokat alkalmazni tudó vagyonkezelő vagy eszközkezelő, akkor ezzel a vagyoni értékkel azok a szociális problémák is kezelhetővé válnak reményeim szerint, amire nagyon sok képviselőtársam hivatkozott, és magam is találkoztam vele.

Tehát szakmai alapon szeretném biztatni a kormányt, hogy ennek az első lépésnek olyan túl nagy feneket még ne kerítsen, bővítse ki, mondjuk, április 15-éig a moratóriumot, ameddig a fűtési szezon van, és gőzerővel dolgozzon, hogy ezt a problémát mélységében, egészében meg lehessen oldani. Azt hiszem, ez jó terepe a nemzeti együttműködésnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Vadai Ágnes képviselő asszonyé a szó.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Braun Márton képviselő úr nyilván költőinek szánt kérdése volt az, hogy miért is svájci frankban adósodtak el a Magyar Köztársaság állampolgárai. Nyilván azért, amit Tarnai képviselő úr is mondott, hogy akkor, amikor ezek a devizaalapú hitelek nagy tömegben megjelentek a piacon, ráadásul kedvezményes kamatozással, akkor az árfolyam 140-150 forint volt. Tehát akkor, abban az adott pillanatban az állampolgárok nagy része úgy gondolta, hogy ezen az áron érdemes fölvenni hitelt, és nyilvánvalóan akkor olyan helyzet volt Magyarországon, mert hitelt akkor veszünk fel, amikor bízunk a jövőbeni visszafizetési reményben, hogy akkor az emberek ebben bíztak. Azt, hogy egy világméretű gazdasági válság következik be, nyilvánvalóan senki nem tudta megjósolni.

Ennél azonban - azt gondolom - messzebb vezető az a probléma, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak körülbelül 75 százalékának jelenleg sincs semmiféle tartaléka, tehát hónapról hónapra él, és sajnos egy kutatás alapján az látszik, hogy egyébként a válság előtt sem volt ilyen tartaléka, tehát meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek az állampolgárok. Tehát úgy gondolom, ez a törvényjavaslat vagy módosítás egyébként messzebb mutat, és messzebbi társadalmi problémákra is utal.

Még a svájci frank kapcsán, és annak kapcsán, hogy ennek az árfolyama miért és hogyan változott, az előbbi kettőperces hozzászólásomban jeleztem, hogy volt arra igény ellenzéki képviselők részéről, hogy vizsgáljuk meg, mi történhetett a forint árfolyamának ilyen mértékű kilengésével. Hiszen abban az időszakban, amikor a magyar forint elszállt a svájci frankhoz képest, akkor egyébként még többen, még annál is többen kerültek nehéz helyzetbe. Semmilyen hajlandóságot nem mutattak a kormánypárti képviselők, hogy kizárjuk például annak a lehetőségét, hogy shortolt-e valaki a forintra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces bejelentkezőként Z. Kárpát Dánielé a szó, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MSZP padsoraiból elhangzott, hogy itt alapvetően egy piaci probléma alakult át társadalmivá.

Muszáj vitatkoznom ezzel. Alapvető társadalmi és mély szociológiai problémával állunk szemben annak tekintetében, hogy a magyar társadalomra ráengedtek egy olyan nemzetközi berendezkedést, amely egyrészt a fogyasztói társadalom minden negatívumát ránk zúdítja, másrészt ettől a magyar állam bizony nem védte meg a saját polgárait. Olyan helyzetben vagyunk, amikor ezen kell változtatni. Tehát ha nagyon lesarkítva akarnék fogalmazni, itt világrendek harcáról is van szó, jelen pillanatban a lokalizációs modellt kell visszavezetni Magyarországra a kereskedelmi bankok térnyerésével szemben.

Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet elvárni, hogy az önkormányzatok saját magukat húzzák ki ebből a helyzetből. Gondolják végig azt az esetet, amikor az önkormányzat lenne esetleg a tulajdonos, ő adná a bajbajutottnak bérbe a saját lakását. Mit tennének önök, amikor a bérleti díjat sem tudná a bajba jutott család fizetni, hiszen egyedül nem tudja magát kihúzni a csávából? Még egyszer mondom, itt gyakorló polgármesterek ülnek, akik tudják, miről beszélek. Ez tehát nem megoldás.

Nem hallottam a hosszú távú víziók során arról sem, hogy azt a szellemi környezetszennyezést hogyan, mikor és milyen formában kívánják megszüntetni, amely jórészt ide vezetett, és amelynek ez a helyzet köszönhető. Nagyon örülünk annak, hogy olyan változások következtek be, amelyek alapján a kereskedelmi bankok legalább már kordában tarthatók. De mi van azzal, hogy az ingatlan értékét az árverező bank lényegében saját belátása szerint manipulálja, befolyásolja, akár a különböző tárgysorozatba-vétel előtt, akár akkor, amikor árverésre kerülne sor? Egyszerűen nem érezzük azt, hogy fognák a kezüket.

A lavinát ne becsüljük alá, jelen pillanatban is a PSZÁF adatai szerint mintegy 62 ezer olyan lakáshitelt görgetnek maguk előtt magyar emberek, amelyeknek több mint a felét egy éve nem fizette senki. Ezt a lavinát a kereskedelmi bankrendszer magától nem fogja lenyelni, hanem át fogja görgetni a magyar lakosságra, a magyar polgárokra. Közös felelősségünk, hogy megvédjük a magyar lakosságot ettől, ezektől a folyamatoktól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Szeretném a hosszú távú víziók jeleit látni ezt illetően. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót 15 perces időkeretben Talabér Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyüre Csaba azt mondta, hogy jó a törvény. Szerintem is, bár azt is elmondtuk, hogy tudjuk, hogy ez csak átmeneti megoldás. Azokra a felvetésekre, miszerint szerencsésebb lenne, hogyha nem március 1-jéig születne meg ez a moratórium, hanem hosszabb időtartamra, e tekintetben módosító javaslatot nyújtottunk be, és április 15-éig javasoljuk a moratórium meghosszabbítását.

A kormány 2010. június 10-én egy kormányrendelettel meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére vonatkozóan, ahogy ez már itt elhangzott a vitában. A kilakoltatásokra az esetek döntő többségében ilyen bírósági végrehajtási eljáráson kívüli procedúra során került, illetve kerül sor. Ezzel az intézkedéssel a bajba jutott adósok egy részét akkor megvédte a kormány.

A mostani törvényjavaslattal azon adósok részére nyújt védelmet, akik ellen az eljárás bírósági végrehajtás keretében folyik. Mint említettem, tisztában vagyunk azzal, hogy a szabályozás, illetve a törvényjavaslat átmeneti jellegű, azonban a moratórium időszaka alatt a kormány megalkotja a végleges és megnyugtató megoldást kínáló törvényt a kilakoltatások problémájára. Annak érdekében, hogy a jelen törvényjavaslat minél előbb elérje a célját, kezdeményezte a kormány, hogy a törvényjavaslat már a kihirdetését követően hatályba lépjen. Gondolván azon adósokra is, akikkel szemben a végrehajtási eljárás már folyamatban van, indítványozta, hogy a fenti törvényjavaslat rendelkezéseit ezekben a már folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban is alkalmazni kell.

Ha e törvény hatálybalépésének időpontjára a bíróság már elrendelte a lakás rendőrség közreműködésével történő kiürítését, és megküldte a végrehajtó részére az erről szóló végzést, úgy a végrehajtónak haladéktalanul, a törvény hatálybalépését követő naptól el kell halasztania a kilakoltatást 2011. március 1-jéig, illetve amennyiben a módosító javaslatunk elfogadásra kerül, 2011. április 15-éig.

A polgári kormány igyekszik kiemelt figyelmet fordítani az eladósodott hitelfelvevők megmentésére, és minden eszközzel azon vagyunk, hogy megoldást nyújtsunk ezen embereknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Következik az LMP részéről Vágó Gábor képviselő úr, ugyancsak 15 perces időkeretben, hogyha kihasználja.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Türelmesen végighallgattam itt a felszólalókat, ezt az egy órát, pedig szívesen hozzászóltam volna többször is. Sajnos már másfél millió ember nem ennyire türelmes, ők azonnal várnak megoldást, egy radikális megoldást erre a problémára, mert az a helyzet, hogy tényleg szociális katasztrófa fenyeget ma Magyarországon - és ez nem vicc. Tényleg az a legnagyobb probléma, hogy ezek a családok, amelyekről most beszélünk, az alsó középosztályhoz tartoznak általában, mert legalább fel tudtak venni egy hitelt, látták azt maguk előtt, hogy van jövő, ha ez a jövő mégis falakba ütközött. De sajnos az egész szociális ellátórendszer nem képes velük foglalkozni. Nem tudja olyan könnyen kezelni ezeket a problémákat, mint ha egy eleve szegény sorban lévő családról volna szó.

Ezért hát mindenképpen azt mondjuk, hogy támogatjuk ezt a javaslatot, mint ahogy az LMP még mozgalom volt, de már akkor is jelentkezett ilyenfajta lakáspolitikai, közpolitikai javaslatokkal, de 2009 során többször is felvetettük ezt, hogy a moratóriumot, a kilakoltatásokra vonatkozó moratóriumot hozza meg a kormány, illetve a tisztelt Ház.

(21.00)

Úgy látjuk, ezt többször elmondták, és igazat kell adnunk, hogy ez csak tűzoltó javaslat. Ez olyan, mint egy műtét előtt, amikor az érzéstelenítőt beadják. Igazából viszont a műtét még nem kezdődött el, mert a konkrét beavatkozásokra nagyon nagy munka kell. Itt már volt nagyon sokféle ötlet, mert azt is látjuk, mint ahogy ez diszkurzívan kijött, hogy Rétvári úr nemzetközi eszközkezelő rendszert mondott először, de hallhattunk nemzeti eszközgazdálkodási rendszert is. Az a probléma, ahogy látjuk, hogy még a fideszes padsorokban sem formálódott ki konkrétan a javaslat, a megoldás útja. Az LMP szeretné segíteni azt, hogy megoldjuk ezt a problémát, és most nem károgó ellenzékként, hanem konstruktív ellenzékként szeretnénk megnyilvánulni. Gyüre Csaba felhívta viszont egy kiskapu lehetőségére a figyelmet. Amennyiben tényleg azt gondolják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, akkor ezt a kiskaput zárjuk be minél hamarabb.

Most pedig az általános vita részeként szeretném fölhívni azokra a megoldási javaslatokra a figyelmet, amelyek a következményeket kezelik, utána majd az okok kezelésére is egy kicsit bővebben kitérek. Ki kell dolgozni a hajléktalanság megelőzéséhez és visszaszorításához szükséges jogi és társadalompolitikai kereteket. Az elhelyezés nélküli kilakoltatásokra nem ideiglenes, nem is rendszeres téli moratórium kell, hanem ennek a gyakorlatnak a felszámolása. Ehhez pedig kiemelkedően fontos a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása és a jog érvényre juttatása. Ezzel kapcsolatban már a miniszter urat is interpelláltam, az államtitkári válasz eléggé elutasító volt sajnos, vagy itt van az alkotmányozó bizottság, amelynek tényleg ott van a lehetősége, hogy az alkotmányba a lakhatáshoz való jogot belefoglalja, ami végül is következik a Fidesz kormányprogramjából. A Fidesz kormányprogramjában benne van az a mondat, amit én is és az egész LMP maximálisan osztani tud, hogy nem élhet az utcán egyetlen család sem. Ezt meg kell akadályoznunk, ennek pedig egy jó útja-módja, ha az alkotmányba belefoglaltatjuk a lakhatáshoz való jogot.

Visszatérve: a lakástámogatások hatékonyabb és igazságosabb elosztására van szükség. Ki kell terjeszteni, megemelni és akár a gázártámogatással integrálni a lakásfenntartási támogatást. Ennél akár még sokkal fontosabbak lehetnek azok a szociális célú energetikai lakásfelújítások, amikor arról van szó, hogy egy olyan lehetőséget, olyan hitelkonstrukciót kap, amivel akár a falakat tudja újra szigetelni, akár a nyílászárókat kicserélni, vagy akár a hűtőgépet lecserélni. Ezek a beruházások pedig mind visszajönnek a rezsiszámlában. És ezzel nemcsak azt érjük el, hogy középtávon kevesebbet kell fizetniük az embereknek, hanem hosszú távon energiát spórolunk, az energiafüggetlenségnek pedig vannak külpolitikai, illetve klímapolitikai vonatkozásai is. A kormány szíves figyelmébe ajánljuk a gyermekszegénység elleni nemzeti program lakáspolitikai javaslatait, a városkutatás által az államreform-bizottság számára készített lakáspolitikai programokat, illetve hajléktalanügyi nemzeti stratégiát és persze természetesen az LMP saját lakáspolitikai javaslatait is.

Ezen kívül már abban az ominózus interpellációban megkérdeztem, és itt volt az önkormányzatokról szó, hogy az önkormányzatok miért is nem veszik igénybe a Magyar Fejlesztési Bank Sikeres Magyarország programját. Lehet, hogy itt, a Magyar Fejlesztési Banknál kellene keresi a megoldást, a konstrukciót átalakítani, hogy a szociális bérlakásrendszert tudjuk igazából fejleszteni. Mi is adtunk be egy módosító javaslatot, azt, amit az ellenzéki frakciók, illetve, ahogy Talabér képviselőtársam mondta, már a kormánypárti frakciók is támogatnak. Azt természetesen mi is támogatjuk, hogy április 15-éig toljuk ki ezt a moratóriumot. Ámde van egy olyan pont, amit igazából nem kezel, azt, hogy december 31-e után, azaz január 1-jétől április 15-éig ugyanúgy elkezdődhetnek az árverések. Az árverések pedig, ha elkezdődnek, bár remélem, mégis sikerül kidolgozni ezt a komplex lakáspolitikai programot, de ha ne adj' isten, ez nem sikerülne, akkor ott áll majd április 15-én rengeteg család, hogy a feje fölött lóg a kilakoltatás.

Erre pedig azt javasoljuk, hogy azt a lakást ne lehessen elárverezni, amelyben laknak. Amíg az átfogó lakáspolitikai megoldás nem születik meg, addig az árverések megtartása sem indokolt. Csak olyan lakásokat lehessen elárverezni, amelyekben már nem lakik család. Ez tudná igazán garantálni a kormányprogramban megfogalmazott célt, hogy nem élhet az utcán egyetlen család sem. A lakásmaffia alvilági csoportjainak és a lakhatási válság miatt katasztrofális helyzetbe került családok fölött keringő pénzügyi keselyűknek, a válságba került családokon nyerészkedni kívánó pénzügyi köröknek a tevékenységét így lehetne igazán megakadályozni. A jelen törvénymódosító javaslattal, amit be fogunk adni, el lehetne kerülni, hogy egyetlen napon, a kilakoltatási moratórium végén több tízezer család nézzen szembe a kilakoltatás rémével.

És most rátérnék arra, hogy nemcsak a következményeket, hanem az okokat hogyan lehet kezelni. Itt már pedzegette egy-két képviselőtársam, hogy az okok igazából a lakáshitelezési rendszer minőségére vezetnek vissza. Mi azt javasoljuk, igaz, ezen törvényjavaslat tárgyalásánál módosító javaslatot most nem tudunk benyújtani, de akár a komplex lakáspolitikai terv részeként a lakáshitelezést csak arra szakosodott, takarékbank jellegű intézmények végezhessék. Persze, nagy bankcsoportoknak is lehessen ilyen szakosodott leányvállalatuk, de kell a saját mérleg, a saját tőke és a saját betétgyűjtő képesség. Kell a tevékenység, beleértve a szerződési feltételeket, a kilakoltatás körülményeinek meghatározását, majd a lakás értékesítésének feltételeit és külön szabályozását, valamint az ellenőrzést. Ez egy külön szakma, amelynek hitelessége és hatékonysága csorbul, ha összekeveredik más pénzügyi tevékenységgel.

Ezen kívül, mint már említették itt, a pénzügyi kultúra fejlesztésén kellene dolgozni. Ez talán messzire vezet, de érezzük, hogy az egész ökopolitika, amiről mi beszélünk, arról szól, hogy nagyon sok minden összefügg nagyon sok mindennel, talán minden mindennel, és ezek a szakpolitikai javaslataink átgyűrűznek más külön szakpolitikákba. De a pénzügyi kultúra fejlesztése az oktatáspolitikánál kezdődik. Az iskolákban kell azt elmagyarázni, mit jelent az, hogy hitelfelvétel. Utána a középiskolában már tudják azt az emberek, hogy akár azt, amit mondanak, hogy árfolyamkockázat, mit jelent, mitől tűnik úgy, hogy olcsóbb egy svájci hitel. Azért, mert a THM, a teljes hiteldíjmutató alacsonyabbnak tűnt, és azt hiszik, hogy jaj de olcsó. Csak nem mondják el nekik, mit jelent az, hogy árfolyamkockázat.

Igazából a magyar lakosság eladósodása azért is történt meg, mert fogalmuk sem volt az embereknek, mit jelent az, hogy hitel. Igazából nem tudták átérezni, hogy ez milyen felelősséget jelent. Itt kellene egy másik pontot elkezdeni, a lakáshitelezést a másik oldaláról is megfogni.

Itt valóban, én is osztom azt az aggályt, hogy a devizahitelezések megakadályozása nem feltétlenül a legjobb módszer, mert persze, a tanár színvonala a rossz tanulóhoz megy le, de talán a devizahitelek megakadályozása helyett jobban lehetne, ahogy az okokat felszámolni, úgy a pénzügyi kultúrát fejleszteni.

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. És tényleg, meghívnék minden képviselőt a lakhatási albizottság jövő heti ülésére, hogy ha vannak konkrét szakpolitikai javaslataik, akkor azt küldjék el, vagy hozzák be. Az LMP felajánlja segítségét, hogy azt a szociális katasztrófát, ami itt fenyeget, elkerüljük, és már az őszi ülésszakon sikerüljön egy olyan komplex lakáspolitikai reformot meghozni, ami radikálisan tud változtatni a jelenlegi helyzeten, és nem csak toldozgatni-foldozgatni vagy jegelni tudja a helyzetet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Vadai Ágnes képviselő asszonyé a szó.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vágó képviselő úr arról beszélt, hogy amikor az emberek eladósodtak svájci frankban, akkor nem is tudták, hogy mi az a hitel, nem voltak tisztában ezekkel a dolgokkal, ezért adósodtak el. Én meg azt gondolom, képviselő úr, hogy az emberek azért vették föl a hitelt, mert egy kicsit jobban szerettek volna még annál is élni, ahogy addig éltek. Lakást vettek belőle, felújították, és nyilván akkor, ahogy itt elhangzott ma már, a svájci frank árfolyama olyan volt, aminek alapján nyugodtan vállalhatták a hitelfelvétel kockázatát.

(21.10)

Nyilván egy olyan gazdasági helyzet alakult ki Magyarországon akkor, hogy joggal bíztak a jövőben. Azzal persze egyetértek, hogy szükség lenne az oktatásban sokkal alaposabb közgazdasági és pénzügyi típusú felkészítésre egész fiatal korban, de azért legyünk már reálisak abban, hogy ezek az emberek jobban szerettek volna élni, és ezért, azt gondolom, nem lehet rájuk haragudni, ezt el kell fogadni, ez egy tény.

Ma viszont ennek következtében van egy probléma, amit közösen kell nem csak ebben az Országgyűlésben megoldani. Mert kezdünk egy kicsit abba az irányba menni, hogy majd itt az Országgyűlés mindent megold, és tulajdonképpen az embereknek nem kell tenniük semmit, hogy a kormány majd megtalálja a megoldást, ami persze lehetséges, hiszen a Fidesztől nyolc éven keresztül azt hallottuk akár itt a parlamentben, akár a kampányban, hogy nem kell semmilyen erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy jobban menjenek a dolgok. Nem tudom, hogy ezt kibírja-e a 3,8 százalékos hiány, ezt nyilván a kormánypárti képviselők tudják. Tehát nagyon szeretném, hogy azzal együtt, hogy segítünk a devizahiteleseknek, nemcsak átmeneti módon, hanem hosszú távú megoldást találunk, akár a nemzeti eszközkezelő társaság helyett is bármi mást, ha az nem tud működni, azért fel kell hogy hívjuk a figyelmet arra, hogy ez közös felelősség.

Még egy dolgot szeretnék nagyon röviden megemlíteni... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - de már nincs időm rá.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ideje van, képviselő asszony, csak egy következő hozzászólásnál, természetesen.

Vágó Gábor, kétperces, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Vadai képviselőtársam hozzászólására szerettem volna reagálni. Nem akarok belelátni a négy-öt évvel ezelőtti fejekbe, hogy miért is vették fel a hitelt, de talán az van, hogy az ember akkor mer hitelt fölvenni, amikor bízik a jövőben, amikor bizalma van abban, amikor elvárja azt, hogy a jövőben majd jobban fog élni. Csak sajnos ez a bizalom egy hazugságra épült, és ezt a hazugságot az önök akkori miniszterelnöke be is vallotta, hogy hazudtak. (Taps a Fidesz, a Jobbik és az LMP soraiból.) Azt hazudták, hogy jobban fognak élni az emberek, miközben valójában a gazdasági szerkezetet nem alakították át. Továbbra is egy nyitott gazdaságban élünk, ahol a nemzetközi trendeknek vagyunk kitéve, hol fent, hol lent, ahelyett, hogy arra építettek volna, hogy egy helyi gazdaság van, egy olyan társadalom, amely a környékbeli emberek munkájából él, és nem arról van szó, hogy ha jól megy New Yorkban és Frankfurtban, akkor itt is jól megy.

Igazából erről van szó, hogy a bizalmat abba tegyük bele, a közös jövőbe, olyan emberekbe tegyük bele, akiket ismerünk, akikkel együtt tudunk dolgozni, a környékbeli emberekbe. De amíg a gazdaságot továbbra is úgy képzeljük el a globalizált világban, hogy bárki jöhet, csak jöjjön a tőke, és utána úgyis elmegy, addig nem lesz megoldás. Itt tényleg arról van szó, hogy a bizalmat az emberek kezébe kell adni, nem pedig a bizalmat a nemzetközi piacokba kell majd tenni.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Nagyon szívesen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra következik Vadai Ágnes képviselő asszony.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Milyen jó, hogy most egy olyan ember irányítja Magyarországot, aki még soha életében nem hazudott, aztán mégis itt vagyunk, és próbáljuk megtalálni a megoldást a devizahitelesek problémáira.

Azt gondolom, hogy a képviselő úr persze ilyen kommunisztikus elképzelésekkel operálhat az Országgyűlésben, hogy akkor zárkózzunk be, és mi, akik 10 millióan ismerjük egymást Magyarországon, mi majd együtt dolgozunk, de azért én azt gondolom, hogy a világ egy kicsit másképpen működik, már csak azért is, mert nem kellene eltekinteni attól az apró, ámde nem elhanyagolható ténytől, hogy Magyarország tagja az Európai Uniónak, egy nagyobb közösségnek. Azt gondolom, pont Magyarország számára, amely valóban gazdaságilag talán nyitottabb, mint más országok, nagyon jó, hogy van ilyen nemzetközi környezet, amelyben lehet mozogni, bár itt már hallottunk világrendek harcáról, sok mindenről. Azt hiszem, nem abba a filozofikus irányba kell talán megtalálni a megoldást, hanem sokkal inkább abban, hogy például hogyan lehet az állampolgárokat rávenni arra, hogy ne csak 25 százalékuknak legyen megtakarítása, hanem ennél jóval nagyobb arányban, hogy ha válságos idők következnek be Magyarországon, ami nyilvánvalóan a nemzetközi helyzetnek is köszönhető, akkor ezt a problémát hogyan lehet áthidalni.

Még egy dologra szeretnék reagálni. A képviselő úr a korábbi felszólalásában azt mondta, hogy a szociális rendszer nem tud az alsó középosztálynak megoldást találni, mármint annak az alsó középosztálynak, amely hitelt vesz fel, ugyanis ez a magyar szociális rendszer nem annak az alsó középosztálynak a megmentésére vagy segítésére jött létre, amely hitelt tud felvenni, hiszen aki hitelt tud felvenni, nyilvánvalóan rendelkezik olyan összeggel, olyan tulajdonnal, amely alapján hitelt tud felvenni. Ez a szociális rendszer sokkal inkább azokról szól, akiket egyébként ez a mai probléma nem érint, de azt gondolom, nagyon helyes, hogy a képviselő úr felvetette azt a társadalmi csoportot is, mert velük is nagyon erőteljesen kell foglalkozni a következő időszakban, és ez a kormányzat felelőssége lesz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Szerva itt, csere ott (Derültség.), Vágó Gábor képviselő úr kétperces hozzászólása következik.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): A gazdaság relokalizálásáról szóló gazdaságfilozófiai vitát, azt hiszem, nem biztos, hogy itt és most ennél a törvényjavaslatnál kell lefolytatni, csakhogy az EU része vagyunk, és mégis sikerült a gazdaságot inkább lokalizálni Franciaországban, Angliában, Németországban. Talán ez is egy példa lehet, de most inkább térjünk vissza a konkrét javaslatra.

Vannak olyan metódusok, hogy például kalákában építkezni. Ez pont annál a vidéki alsó középosztálynál lehet segítség, ahol ez a probléma felvetődik. A másik pedig olyan megoldás, amelyben az én jó barátaim is részt vettek, ez a szociális építőtábor. Nagykanizsán történt ez, és el kell hogy mondjam, mert ez is egy megoldás. Nem biztos, hogy rendszerszintű, de nagyon jó megoldás, amikor értelmiségi fiatalok, egyetemisták lemennek olyan szegénysorban élő emberekhez, akik igazából a lakáshátralékukat nem tudják már fizetni, és pont itt van a legszegényebbekről szó. A lakáshátralékukat nem tudják fizetni, viszont a házaik nagyon leromlott állapotban vannak. Lementek az emberek segíteni Budapestről, és utána a nagykanizsai önkormányzat, persze kisebb politikai huzavona után, mert tudjuk, hogy ott milyen a helyzet, azt mondta, hogy ledolgozhatjátok, kedves ott élő emberek, a saját hátralékotokat, és az lett belőle, hogy az önkormányzati bérlakások most már fel vannak újítva, az embereknek nincs hátralékuk, és úgy érzik az egyetemisták, hogy ők is tettek valamit. Ez egy pilotprojekt volt, de ebből lehetne sokkal több. Tehát hogy érezzük azt, hogy a társadalmi szolidaritást lehetne pont ennél a kérdésnél is erősíteni, és bevonni minél több társadalmi réteget, hogy érezzük, hogy ez a probléma, ami valóban másfélmillió embert érint, nemcsak erről a másfél millióról, hanem tízmillió emberről szól. Tehát ha vannak ilyen ötletek, akkor próbáljuk ezt az egész problémát és ezeket a közös megoldási lehetőségeket kibővíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Vadai Ágnes képviselő asszony szólni kíván két percben.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden fogok szólni. Szerintem bármilyen javaslat, ami előreviszi ezt az ügyet, elfogadható. Szerintem három feltétel van. 1. Alkotmányba és jogszabályba ne ütközzön. 2. Mások szabadságát ne korlátozza. 3. Ne legyen kötelező. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Közben azt néztem, hogy nagyon egyedül maradtam itt az elnöki pulpituson, sehol senki, de majd hajnali öt órakor ezt is majd még megvitatjuk. Most megyünk tovább.

Sneider Tamás képviselő úré a szó, 15 percben. Az időkeretet nem kötelező kihasználni.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Először engedjék meg, hogy mielőtt a végén a részletekbe is kicsit belemennék, felelevenítsem, hogy hogyan is jutottunk ide a közelmúlt folyamán és most nem megyek vissza 18 vagy 20 évet első nekifutásra, bár közben meg kell hogy tegyem. Tehát hogyan is jutottunk a közelmúlt során oda, hogy ez a törvénymódosítás a tisztelt Ház elé került?

Ahogy elhangzott már, június 10-én egy kormányrendelet született, amely valóban - sajnos ki kell mondani - nem ért semmit, hiszen utána történt a Tauzin család emlékezetes kilakoltatása is, amely megmutatta a kormányrendelet gyengeségét. E kilakoltatás során, ahogy már Gyüre Csaba képviselőtársam is elmondta, Budafokon száz rendőr rohamának köszönhetően, a nagymama kórházba kerülése árán, kilakoltatta a helyi rendőrkapitány a négygyermekes, de valójában ötgyermekes családot - csak az egyik gyermek már nagykorú - a lakásából. Már ekkor is elmondtam ott az újságíróknak is, hogy valójában itt a végrehajtási törvényt kellett volna megváltoztatni. Ez csak azért érdekes, hogy ezt már akkor is lehetett tudni. Nem kellett volna várni erre az időpontra, és nem kellett volna másfél hónapnak eltelnie gyakorlatilag úgy, hogy nem történt időközben semmilyen érdemi döntés.

Miután láttuk, hogy nem történik semmi változás, úgy a Jobbik a maga részéről egy határozati javaslatot benyújtott az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottsághoz, amelyet akkor, arra hivatkozva, hogy azon a héten pénteken a kormány beterjeszti a törvényjavaslatát, nem szavazott meg a Fidesz-többség.

(21.20)

Ez egy héttel később történt meg. Ezt megint csak azért kell hangsúlyoznom, mert látjuk ennek a törvénymódosításnak a szövegét. Ez, legyünk őszinték, azért eléggé nyúlfarknyi, tehát ehhez nem kell igazán nagy tudás, hogy egy ilyen törvénymódosítást gyakorlatilag minél hamarabb elkészítsen adott esetben a kormány.

Nos, tehát összességében legalább másfél hónapos késedelem történt a jogszabály megfogalmazásával. Ez azért lényeges, mert eközben azért százak lettek kiköltöztetve a saját lakásukból országszerte. A Tauzin család csak egy volt a sok közül, a legnagyobb port felkavart esemény volt, hiszen láttuk az eseményeket, és külön érdekessége egyébként ennek az ügynek azért, hogy miközben a miniszter úr is megdicsérte a jobbikos képviselőket épp a tisztelt Ház falai között, aközben a rendőrkapitányság viszont elindította a szabálysértési eljárást az ott megjelent országgyűlési képviselőkkel szemben. Ilyenkor azért én úgy érzem, hogy a kormány soha nem tudja, hogy mit csinál a bal keze, vagy éppen mit csinál a jobb keze. Jó lenne, ha összeszoknának a végtagok az elkövetkező időszakban.

Nos, miért is fontos mindez? Mert úgy gondolom, hogy természetesen az elmúlt nyolc év szocialista ámokfutása, és az, hogy tönkretették az ország lakosságát, ez egyértelmű, és ez nem vitatható senki számára sem ma Magyarországon, de ez a másfél hónap azért a Fidesz lelkiismeretét kell hogy terhelje. Ezt úgy lehetne megváltoztatni, ha adott esetben ezek a családok akár ad hoc jelleggel is, de valamilyen segítséget kapnának, akik ez alatt az idő alatt kerültek az utcára. Természetesen ez alatt leginkább egyébként a Tauzin családot értem, hiszen tudjuk jól, hogy voltak például itt kórház-privatizáció jellegű dolgok is, például éppen a városomban, ugyebár, Egerben. És hála istennek, a Fidesz-kormány is úgy gondolja, hogy azok, akik ott kiálltak annak érdekében, hogy ne lehessen a kórház egészségügyi szolgáltatását privatizálni, azok jutalomban kell hogy részesüljenek, sőt vissza kell hogy kerüljenek végre a saját munkahelyükre, hiszen ezek az emberek eltávoztak a munkahelyükről. Ezek az emberek ott, Egerben, az orvosok, ápolók kiálltak azért, aminek nem ők látták a gyümölcsét tulajdonképpen, hanem teljesen mások, akiknek esetleg a kórházát már nem tudta elprivatizálni esetleg adott esetben egy-egy off-shore cég, mert visszatartó erő volt az egriek küzdelme.

Hát a Tauzin család küzdelme és az a kiállása, mondhatjuk, hogy a bátorsága, hogy a sajtóhoz fordult, és mindent megtett annak érdekében, hogy a saját lakását ne veszítse el, az példát mutatott sok mindenki számára. És az, hogy most itt van előttünk ez a törvényjavaslat, abban én teljesen biztos vagyok, hogy az ő ügyük és az ő kiállásuk nagyon sokat nyomott a latban. És azért legyünk őszinték, bár a sajtó csak annyit ír, nehogy a Jobbik nevét leírja véletlenül is ma Magyarországon, hogy egy baráti ismerősnél szálltak meg; nem egy baráti ismerősnél vannak most elszállásolva, hanem a Jobbik képviselő asszonyánál, dr. Hegedűs Lorántné lakásában él a Tauzin család jelen pillanatban. (Taps a Jobbik soraiban.)

Nos, tehát én arra kérem a Fidesz padsoraiban ülőket és elsősorban a kormányt, hogy azért próbáljunk, mondom, ha kell, ad hoc jelleggel, de segíteni ennek a családnak, és nemcsak neki, hanem még jó pár hasonló helyzetbe került családnak.

Nos, a kormány szándéka, amint az az indoklásból is, illetve a sajtóból is kiderült, hogy a tömeges kilakoltatás elkerülése végett hosszabb távon egy eszközkezelő társaságot hoz létre. A sajtóértesülések szerint, amelyet a kormány eddig nem cáfolt, az IMF nemet mondott a kormány elképzeléseire. Mit jelent mindez? Úgy gondolom, hogy talán az egész történetnek ez az eddigi legdurvább fordulata, ha ez igaz, és erről cáfolatot még nem kaptunk egyáltalán, és jelenleg is annyit kaptunk csak, hogy tárgyalnak az IMF-fel folyamatosan.

Nos, egy nagyon rövid kis történelmi felvezetésben azért el kell mondani, hogy a második világháború utáni megszállása során az 1970-es évekig ezt az országot a szovjet tankok tartották a hatalmukban és függésben. Az 1970-es évektől a tankok mellé bevonultak Magyarországra a bankok is, és a nyugati pénzintézetek és tőkések nélkül a volt szocialista, késő kádári korszakot nem lehetett volna fenntartani. Ugyanolyan bűnösök a nyugat-európai bankárok, pénzintézetek, tőkések abban, hogy a Kádár-rendszer egészen '89-ig működött, mint a szovjet tankok. Ezt is le kell szögezni az 1970-es évekről.

Eljött az úgynevezett rendszerváltás, és innentől kezdve kivonultak, ugyebár, a tankok, de a bankok még inkább bevonultak. És a mai napig mi jellemzi az országot? A függőség, és teljes mértékben függünk a nyugat-európai tőkétől és az ott élő személyektől.

Nos, úgy gondolom, azt is mindenképp meg kell állapítani, és meg kell érteni, hogy az elmúlt húsz évben ezeknek a nyugati tőkéseknek az érdekei oltárán feláldoztuk Magyarország jövőjét. Feláldoztuk, mert milliónyi gyermek nem születhetett meg, feláldoztuk, mert százezrek kerültek sokkal hamarabb a sírba, mint ahogy kerülhettek volna, ha megfelelő egészségügyi szolgáltatás van Magyarországon, és tízezrek kerültek már eddig is az utcára.

Legyünk őszinték: Mammon istenének feláldoztuk a jövőt. De van egy baj, hogy most már úgy néz ki, hogy a jelenünket is követeli a nyugati tőke, a jelenünket is követeli Mammon istene, mert ez, ami most történik, ha az IMF így parancsolhat nekünk, akkor az azt jelenti, hogy teljes gyarmati függőségbe kerültünk.

Nos, úgy gondolom, nem engedhetjük meg, hogy az IMF akarata érvényesüljön ebben a kérdésben. Amennyiben külföldi nyomásra magyarok tízezreit kellene kilakoltatni, a Jobbik minden parlamenten kívüli eszközt is meg fog ragadni, hogy megakadályozza Magyarország dél-amerikanizálódását. Azért meg kell jegyeznem, hogy Vadai Ágnes képviselő asszony már erre utalt egyébként, és megint csak kijött az, ami a szocialisták szavaiból mindig is kisüt az elmúlt húsz év vagy egészen a második világháború időszakáig, vagy ki tudja, tovább lehet-e követni ezt nyomon, hogy megint az önfeladás, hogy majd az IMF itt nekünk rosszakat fog mondani, és akkor hódoljunk be, adjuk fel a saját érdekeinket. Ez sütött ki Vadai Ágnes képviselő asszony szavából. Nagyon bízom benne, hogy a Fidesz-kormányzás ennél sokkal karakánabb lesz, és igenis, tud nemet mondani adott esetben egy ilyen követelésre.

Nos, a végrehajtási törvényt számos helyen lehetne még módosítani, tovább szabályozni annak érdekében, hogy a bajba jutott emberek gondjain enyhítsünk. Gondoljunk csak arra, hogy az önálló végrehajtók jutalékai sokkal magasabbak, mint a bírósági végrehajtóké. Erre én is most jöttem rá, most világosítottak fel, hogy is működik ez, és bizony ez azért nem mindegy, mert a bajba jutott embereknek nem mindegy, hogy 300 ezer forint jutalékot kell esetleg kifizetni erre a területre, vagy jut ebből a pénzből, vagy 3 millió forint, mert ekkorák a különbségek.

Nagyon emlékeztet ez a dolog arra, hogy itt mindent kiprivatizáltunk az állami működésből, kiprivatizáltuk a bírósági végrehajtást is, odaadtuk önálló végrehajtóknak, és ők sokkal nagyobb hasznot hajtanak be. Ugyanez működik a mentőszolgálattól kezdve, nem is tudom, hogy mit soroljak még fel Magyarországon. Tehát igenis, ezen is el kell gondolkodni, és az elkövetkező hónapok erre valószínűleg lehetőséget adnak, ha megszületik ez a moratórium végleges formájában, hogy ezen is változtasson a kormányzat.

De mindenképp mondhatnám azt is, hogy adott esetben a lakáslízingeknél, ha egy tulajdonos, vagyis ha egy lakáslízingelő befizeti a lakás árának, mondjuk, már 30 vagy 50 százalékát, akkor el lehetne gondolkodni azon, hogy miért nem kaphat tulajdonjogot, részben tulajdonjogot ebben a lakásban. Hiszen ő továbbra is semmilyen tulajdonjoggal nem rendelkezik addig, amíg az utolsó fillért ki nem fizette adott esetben a banknak vagy a hitelintézetnek.

Gondolhatunk arra is, hogy vannak olyan esetek, amikor egyszerre két lakást is elárvereznek egy bedőlt hitel miatt. Gondoljunk arra, amikor egy fiatal család vagy egy fiatal ember felveszi a hitelt a saját lakására, amibe beköltözik, plusz még a szüleinek a lakására is felvesznek adott esetben több millió forint hitelt, és mindjárt akár két lakás is elárverezésére kerül. Vajon ezek jól működnek-e Magyarországon?

(21.30)

Vágó Gábor képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, hogy a lakhatáshoz való jog alkotmányba emelése egyébként a Jobbik gondolatai között és programjában is szerepel, de azért hozzá kell tenni, hogy ezt nem lehet csak úgy kinyilatkoztatni, itt azért bizonyos feltételeket kell szabni, határt kell szabni, mert azt is le kell szögeznünk, hogy a Jobbik nem kíván dolgozni nem akaró, lumpen, ingyenélő családoknak lakást juttatni Magyarországon.

Még egyetlenegy gondolat a végére, illetve kettő, amit itt feljegyeztem, ugyancsak Vadai Ágnes képviselő asszony felszólalása ihletett meg. Ő azt mondta gyakorlatilag, hogy már eddig is jól éltek az emberek, de szerettek volna még jobban élni, és ezért vették fel a hitelüket. Hát én úgy gondolom, embere válogatja, hogy ki miért veszi fel Magyarországon a hiteleket. Én ismerek olyanokat, akik abszolút kényszerből vették fel a hiteleket, de talán egy másik hitelnek a kiváltására veszik fel. Tehát én úgy gondolom, az, hogy ki mire gondol egy hitelfelvételnél, az nagyon-nagyon változó lehet az emberek tekintetében.

És végül még egy utolsó példa, önkormányzati képviselőségem idejéből, amikor a szociális bizottságban voltam benne, a hitelintézetek működéséről. És itt elsősorban hozzá kell tennem, hogy nem is a bankokról van szó, a nevesebb - mondjuk így - cégekről, hanem a nevesincs hitelintézetekről, hogy ezek hogyan is adnak pénzeket. Én személy szerint láttam egy lakástámogatás kapcsán, hogy egy ötgyermekes anyának, aki elvált, és mindössze a gyest kapta még a családi pótlék mellett, kereken 10 millió forint hitelt ajánlott fel egy hitelintézet. Ez az a kategória, amikor már gyakorlatilag lakásmaffiáról kell szerintem beszélni, és ez az, amit nem szabad megengedni Magyarországon, és ezeken is változtatni kell minél hamarabb. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm Sneider elnök úrnak azt, hogy reagált a lakhatáshoz való jogra. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a szociális minimum, hiszen a Maslow-piramis alján a biztos hajlékra való vágy ott van, és ha nem teremtjük meg azt, hogy minden családnak legyen otthona Magyarországon, attól függetlenül, hogy saját okból vagy más okból kerül ki az utcára, akkor tényleg arról van szó, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol nem működik a szolidaritás.

Mi szeretnénk újjászőni a társadalmi hálót, és ennek az alapja az, hogy mindenkinek van fedél a feje fölött. Persze tudom, hogy ez egy hosszú távú cél, de ennek a hosszú távú célnak az alapja, ha deklaráljuk, hogy a lakhatáshoz mindenkinek van joga. Ehhez egy komplex lakáspolitikai programot kellene megvalósítani, aminek a megvalósításához az LMP föl is ajánlotta a segítségét, és ez nem egy habókos gondolat, ez egy konkrét terv, ami végigvihető, és tényleg csak az kerüljön az utcára, aki az utcán akar élni. Vannak ilyenek, nagyon kevesen. De a lakhatáshoz való jog a kormánynak, vagy akár itt az Országgyűlésnek, ha elfogadjuk, egy biztosíték arra az akaratra, hogy mindenkinek fedél kerüljön a feje fölé, és ne határozzuk meg azt, hogy ki az, aki bekerülhet ebbe a jogba és ki az, aki nem, hanem ez legyen egy általános jog.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Mielőtt megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, azt hadd jelezzem, hogy azon képviselőknek, akik egy következő napirendi ponthoz fognak hozzászólni, érdekességképpen mondom, hogy olyan tökéletes tervezésű a Ház, hogy innen, az elnöki pulpitusról szó szerint értek mindent, amit önök ott megbeszélnek. (Bánki Erik Szalay Ferenccel és dr. Bóka Istvánnal konzultál.) Egy ideig jegyzeteltem, de aztán rájöttem, hogy felesleges, mert olyan szakmai kérdésekről van szó, amit majd el fognak mondani hajnali 3 és 4 között. Csak tájékoztatásképpen jeleztem, és persze miheztartás végett is, ha nem haragszanak. (Bánki Erik: Alelnök úr, már nem ült ott hiába!) Így van. Hallottuk, hogy itt vannak.

Akkor vissza a mostani témánkhoz, Z. Kárpát Dániel képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy döntöttem, nem ülök vissza, hiszen a Jobbik képviselőjét illeti a közfigyelem végre. Nagyon szépen köszönöm a helyreigazítást, rendreutasítást.

Nagyon fontos megjegyeznünk azt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója támogatja, hogy az alkotmányban rögzítsük a lakhatáshoz való jogot, ugyanakkor ezt olyan esetekben tudjuk támogatni, amikor kimondottan olyan családról, olyan szociológiai közösségről van szó, amely részt kíván venni a közteherviselésben, képességeihez mérten természetesen. Tehát nem várjuk el azoktól, hogy dolgozzanak, akiknek ezt egészségügyi állapotuk nem engedi meg, de a felajánlott közmunkára adott esetben a mi elveink szerint nem illik nemet mondani. Tehát legyenek meg azok az alapvető társadalmi együttélési jegyek és normák, amelyek nélkül a társadalomnak a produktív és - mondjuk ki - az élősdi része elválnak egymástól, és óhatatlanul konfliktusok alakulnak ki. Mi ezt szeretnénk megelőzni.

Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy első körben a jelenlegi társadalmi problémát kezeljük úgy, hogy szüntessük meg azokat a technikákat, amelyek adott esetben a devizában való eladósodottsághoz vagy a kilakoltatásnak a réméhez vezettek. Nagyon egyszerű lenne - ugye - azt a folyamatot is megállítani, amely jelen pillanatban főleg a hitelintézetek, pénzintézetek köreiben folyik, miszerint szó szerint kiadják különböző cégeknek értékesítésre ezeket a tartozásokat, majd pedig következik a végrehajtás, behajtás folyamata. Ha ennek a láncolatnak sikerülne egy kicsit elejét vennünk, tehát azt mondanánk, hogy igenis, a bank is vállaljon felelősséget az ő rossz tartozásaiért, ne csomagolja be, ne vigye egy másik piacra őket - mint tudjuk, a világgazdasági válság, amelyet szintén hasonló pénzintézetek generáltak, részint hasonló okokból indult el.

A már említett dupla kilakoltatások megakadályozása is 0, azaz nulla forintba kerülne, egyszerű jogszabály-változtatást igényelne. Egy egyszerű és közérthető példából kiindulva, ha valaki rendelkezik ötmillió forinttal és még ötmillió forintos jelzálogot jegyeztet be, mondjuk, édesanyja vagy édesapja házára, ezt követően pedig fizetésképtelenné válik akár vis maior okán, jelen pillanatban még mindig megvan a lehetősége annak, hogy mind a két ingatlant elveszítse az adós, a bank pedig egy olyan indokolatlan bevételhez jut, ami nem illeti meg. Hiszen fontos lenne figyelembe venni azt is, hogy a már befizetett összegek, a már befizetett költségrész és hányad alapján tulajdonjog illetné meg azt, aki később adóssá válik, majd pedig kilakoltatottá.

És itt eljutunk a megoldás azon pontjához, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy az, akit kilakoltattak otthonából, ingatlanából, elveszti teljes tulajdonjogát abban az esetben is, ha tartozásának 35, 40, 45, 50 százalékát már teljesítette. Ez esetben javasolnánk a hosszú távú megoldás részeként azt, hogy mindenképpen tulajdonjog illesse meg azt az adóst is, aki adott esetben elvesztette ingatlanát, mégis a törlesztések során már a bank követelésének egy jó részét, mérhető részét teljesítette.

Teljesen egyértelmű az is, hogy az ingatlanok értékével való játszadozást is le lehet állítani, ez szintén egy nullaforintos cselekmény; jogszabályváltozások, a PSZÁF keményebb figyelme és a teljes rendszer átvilágítása lenne szükséges ebben az esetben.

A hosszú távú megoldást mégsem csak és kizárólag ebben látjuk, mégsem csak módszertani kérdésnek tekintjük. A hosszú távú megoldás felé az út a globális futószalagról való legalább részletes leválás lenne. Azt értem ez alatt, hogy szakítsunk azzal a szellemi környezetszennyezéssel, amelynek mondanivalója, hogy fogyassz minél többet, amennyit csak bírsz, ha nem bírsz, akkor végy fel rá hitelt, hiszen ha nem teszed, akkor lúzer vagy, akkor kevés vagy, akkor kilógsz ebből a társadalomból. Miközben már nyugat-európai minták is mutatják azt, nálunk fejlettebbnek tartott társadalmak esetében - amellyel azért vitatkoznék -, hogy bizony olyan nemzetközi példák vannak, adottak és elérhetőek, amelyek adott esetben a népesedéssel kötik össze ezt a problémát, és azt a családot, amelyik nem találta meg a számítását a nagyvárosban - nagycsaládosokról van szó nagyon sok esetben -, elindítja egy olyan irányba, hogy legalább lehetőséget biztosít akár a tanyavilágba, akár a vidék országába való visszatérésre, egy egészséges, normális közegbe.

Jelen pillanatban egy furcsa kettősség közepén állunk. Nagyon sokan a városokban nem találták meg a számításukat, a magyar vidék és főleg az a magyar tanyavilág, amely a népesedés szinte egyetlen tartalékát jelenthetné, és mondom ezt a tegnapi népesedési világnap alkalmából is... - ezt a furcsa kettősséget, ezt a szorítást hosszú távon fel lehetne oldani. Nagyon szerettem volna ehhez hasonló víziókat hallani, ha nem is rendszerszintű megoldásként, de legalább elképzelésként, hogy ne csak a tűzoltás jellemezze ezt a négy évet.

Önök egy olyan felhatalmazást kaptak, amiről a forradalmi hevületben mintha meg is feledkeztek volna. Ez az az állapot, ez az a történelmi fordulópont, amely akkor válhat történelmi fordulóponttá, ha önök felismerik ennek a felelősségét, és - elődeiktől eltérően - tanulva az elkövetett hibákból és a rengeteg, számtalan, megszámlálhatatlan bűnből, valóban hosszú távú és mérhető víziókat állítanának fel. És végre egyszer el kellene jutni oda, szakítva az utóbbi 65 év minden mocskával, hogy ne a nemzetközi pénzügyi szervezetek diktáljanak Magyarországnak.

A devizahitelesekről folytatott vitában, az ő megsegítésükről folytatott vitában ne arról kelljen már nekünk itt beszélni, hogy az IMF mit enged meg önöknek és mit nem, ha pedig butaságokat mondok, akkor kérem, cáfoljanak meg, hiszen eddig ez sem a tömegmédiában nem történt meg, sem pedig itt, a parlament padsorai között. Nagyon szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol olyan patrióta magyarok alkotják az Országgyűlést is és a parlament teljes tagságát, akik eleve elutasítanak minden hasonló megegyezési formát, akik csak abban tudnak gondolkodni, hogy a saját erőforrásaikra építve, a saját erejüknél fogva egy kicsit lokalizációs szemléletet valósítsanak meg Magyarországon, ezt hintsék el a médiában, a köztudatban, az oktatásban.

(21.40)

Higgyék el, hogy nem teljesen független a tárgytól az, amiről beszélek. Ez az eredője, az alfája és az ómegája mindennek. Hiszen ha önök a nemzetközi kiszolgáltatottságnak ebben a béklyójában folytatják a munkájukat, akkor négy vagy nyolc, vagy akárhány év múlva önök is eltűnnek, ellenzéki szerepre leszek ismételten kárhoztatva. A hosszú távú megoldás lehetőségét is elvesztik, a hosszú távú víziók felépítésének lehetőségét is elbukják, és pontosan a legfontosabb kérdésekben, amelyek megakadályozhatják a tárgykörünket, gondolok itt a kultúrára, oktatásra, vagy akár a népesedésre, pontosan ezen területeken nem fognak tudni értékelhető, épeszű munkát kifejteni, hiszen négyéves ciklusokon belül nem lehet eredményeket felmutatni. Márpedig az, amiről most itt beszélünk, egy több évtizedes folyamat, egy szemléletváltásbeli egészségtelen folyamat eredménye.

Nagyon kérem tehát, hogy a hosszú távú víziók felvázolása során ne csak ideiglenes megoldásokról beszéljünk. A három pillér mellett jelenjen meg egy negyedik, amelyik végre arról beszél, hogy ha önökön múlik, ha felhatalmazást kapnak rá, akkor hosszú távon, akár évtizedes távlatban hogy kezelik ezt a problémát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Az előre bejelentett felszólalók listájának végéhez érkeztünk, mostantól a normál szót kérőknek, most jelentkezőknek adom meg a lehetőséget; elsőképpen Simon Gábor képviselő úrnak, MSZP.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két paragrafus a törvényjavaslat, és több mint két órája zajlik ennek a javaslatnak a vitája. Nyilvánvaló, ez azért van, mert nagy jelentőségű, Magyarországon közel másfél millió embert érint ennek a törvényjavaslatnak a sorsa.

Azt hiszem, az a kérdés, és az az alapkérdés, amivel el kell kezdenünk, hogy ez a másfél millió ember erre a törvényjavaslatra várt-e. Április 11-én nyilvánvaló volt, hogy a mostani kormánypártok megnyerték a választást. Ez több mint három hónappal ezelőtt történt, és több mint három hónappal ezelőtt az is nyilvánvaló volt, hogy ezt a problémát meg kell oldani.

Ma délelőtt egy nagyszerű forrást áttanulmányoztam, ez a forrás a fidesz.hu, ahol Matolcsy Györggyel még mint képviselőjelölttel van egy interjú, és márciusban, a választások előtt ecseteli, hogy rögtön és azonnal mit fog csinálni a Fidesz ezzel a problematikával, hogy fogja megoldani. Már akkor bejelenti azt, hogy át kell váltani a svájcifrank-hiteleket forinthitellé. Nyilván, aki nézte a politikai eseményeket, az láthatta, hogy egy hónapig, másfél hónapig csak erről volt szó, sőt utána egy későbbi nyilatkozatában már mint miniszter a Magyar Nemzetben bejelentette, hogy ezt hogyan képzeli el a kormány, hogyan fogják forinthitellé átváltani. Elmondta, hogy három pilléren fog ez az egész átváltási akció nyugodni, a bank mennyit fog fizetni, az adós mennyit fog fizetni, és az állam mennyit fog fizetni. Gyakorlatilag ezeket levezette, folyamatosan erről beszélt, majd egyszer eljött egy nap, amikor elfelejtették ezt a tervet, és kitalálták azt, hogy itt egy nemzeti eszközhasznosító valami jön létre.

Ha nézzük ennek a történetét, például a mai napra hogyan fejlődött ez az egész ügy, a mai napon például a médiában azt lehetett hallani és olvasni, hogy ez a nemzeti eszközhasznosító egyébként nem is állami cég lesz, hanem egy olyan gazdasági vállalkozás - egyébként a mai Déli krónikát ajánlom az önök figyelmébe -, amely gyakorlatilag úgy fog működni, mint egy bank, gazdasági szereplőként, gazdasági alapon fogja ezeket a problémákat megoldani.

Nos, ezért én azt gondolom, hogy a magyar lakosok ezrei, százezrei vagy akár ez a másfél millió lakos nem erre a törvényre várt. Nem arra várt, hogy tüneti kezelés történik, hanem arra várt, hogy eltelik több hónap a választás után, és tényleges problémájukra megoldást fog találni a kormány, úgy, ahogy a választás előtt azt bejelentette, és úgy, ahogy a választás óta ezt folyamatosan mondja. Nos, a problémára még most is csak javaslatok vannak. Egyébként ez a legújabb javaslatuk, amely most fut, jó néhány olyan véleményt lehet hallani, hogy egyébként ez pedig nem fog menni, mert ez így nem működik. De nyilvánvaló, nem mondom, hogy ezek a sajtóhírek az autentikusak, de lehet, hogy amit bejelentettek, ebből tényleg lesz valami.

De hogy miért csak tüneti kezelés? Például azért, mert az adósoknak egyedül a kilakoltatását akadályozza meg ideiglenesen, azonban arra nem ad semmilyen módot, hogy a tartozásuk ne növekedjen. Ugyanis jövő márciusig vagy áprilisig a kilakoltatást el lehet halasztani, ezt be lehet rakni a törvénybe, de nyilván önök is tudják, hogy a tartozásuk napról napra növekszik. Tehát jövő márciusban vagy áprilisban azt fogják látni, hogy még most x forint volt a tartozásuk, egy év múlva ilyenkor egymillióval vagy milliókkal több lesz. Nos, a tüneti kezelés helyett érdemi megoldást kellett volna ennyi idő után behozni. Ezt a tüneti kezelést ettől függetlenül természetesen támogatjuk, csak jelezni szeretném, hogy ez a problémát nem oldja meg.

És amiért szót kértem elsősorban, az az, hogy van egy nagyon sajnálatos miskolci fejlemény, amiről az elején Varga László képviselőtársam beszélt. Miskolcon, és egyébként az országos médiában is ez az úgynevezett fészekrakós ügyként híresült el. Több mint egy éve derült ki Miskolcon, és egyébként az ország más pontjain is, hogy maffiaszerűen visszaéltek a Fészekrakó-program adta lehetőségekkel. Ügyvédek, banki ügyintézők, ingatlanközvetítők arra alapítottak vállalkozást, hogy olyan személyeket juttassanak lakáshoz, akik semmilyen jövedelemmel nem rendelkeztek. Ehhez szereztek egy fiktív jövedelemigazolást, az állami támogatással, a szocpollal és egyéb rendszerrel nagy számban lakosokat költöztettek be Miskolcon. Ez elsősorban Miskolcon az avasi lakótelepet érinti, de a város más pontjain is megjelentek ezek a fészekrakós lakások.

A mai napon a nyomozás ott tart, hogy úgy néz ki, hogy körülbelül 160-180 lakás érintett Miskolcon, ez a 160-180 lakás az, amelyhez bűncselekmény útján, csalás útján jutottak a beköltözők. Egyébként az ott lakóknak az életét nagyon nagy mértékben ellehetetlenítik, megkeserítik, és mindenféleképpen ezért intézkedéseket kell hozni. Néhány lakás esetében a nyomozás hatására sikerült azt elérni, hogy ezek a lakások árverezésre kerüljenek, és az árverezés nyomán az önkormányzat élhessen az elővásárlás jogával.

Itt az elején kialakult az a vita, hogy az önkormányzatnak van-e elővásárlási joga vagy nincs. Csodálkoztam, hogy a fideszes képviselőtársam fel mer szólalni egy ügyben - elnézést, a nevét nem tudom pontosan mondani, már nincs a teremben -, egy olyan ügyben, amikor azt mondja, hogy nincs ilyen elővásárlási jog, és egyébként sem tudnak az önkormányzatok ezzel élni. Meg kell erősítenem, hogy van ilyen elővásárlási jog, ez a hatályos törvények részét képezi, és az önkormányzatok egy része, ha nem is könnyen, de tud élni ezzel a lehetőséggel.

Miskolc városa több ilyen lakást tudott visszavásárolni. Ezeket a lakásokat egyébként rendőrlakásként kívánjuk hasznosítani. A rendőrséggel kötöttünk egy olyan együttműködési megállapodást, amely alapján az avasi lakótelep különböző lépcsőházaiba, a kiürített lakásokba rendőrök költözhetnek. Ezzel egyrészt megszüntetik ott azokat a gócpontokat, amelyek kialakultak, másrészt az ott lévő rendőrök a lakók nyugalmára és az ottani közbiztonságra is tudnak figyelni.

Ezért, bár támogatjuk a törvényjavaslatot, a legnagyobb problémája az, hogy míg az önkényes lakásfoglalókat, és az államtitkár úr expozéjában erre kitért, kizárja ebből a moratóriumból, azonban azokat, akik bűncselekmény - például Miskolcon a fészekrakós ügy kapcsán, de említhetnék mást Borsod megyéből, például a szocpolcsalások ügyét - útján kerültek be ezekbe a lakásokba, soha nem fizettek semmilyen közüzemi tartozást, soha nem fizették a társasháznak a különböző díjakat, életvitelszerűen arra rendezkedtek be, hogy itt gyakorlatilag a bűncselekmény által a lakást csak használják addig, amíg ők nem lesznek kirakva, ezeket gyakorlatilag most a moratórium kapcsán így, ezzel a szabályozással nem lehet kirakni. Én azt gondolom miskolci képviselőként, nagyon fontos számunkra, hogy az előbb említett visszaéléseket megszüntessék, nagyon fontos számunkra az, hogy akik bűncselekménnyel kerültek lakás tulajdonjogába, azokra ez a moratórium ne vonatkozzon.

(21.50)

Képviselőtársaimmal - ahogy Varga László képviselő úr említette - beadtunk egy módosító indítványt. Remélem, hogy ez a módosító indítvány ezt a problémát megszünteti. Arra kérem - s ezért vártam türelmesen a soromra - a kormánypárti frakciókat, hogy a bűnözőket, a csalókat ne betonozzák be erre az egy évre se ezekbe a lakásokba, fogadják el ezt a módosító indítványunkat. Illetve természetesen felajánlom azt, hogy ha kapcsolódó módosító indítvánnyal ennél jobb megoldást tudnak találni, akkor mi ennek a megbeszélésére teljesen nyitottak vagyunk, de ez egy létező, élő probléma Miskolcon, létező probléma a megyében. Szeretnénk, ha ennek a problémának a megoldására és további felszámolására nem kellene további egy évet várnunk, ezért várom az együttműködésüket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Vágó Sebestyén képviselő úr következik, Jobbik.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Elnézést, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan szóhoz jutok.

ELNÖK: Már két óra elteltével?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Igen, igen. Először is szeretném leszögezni azt, amit már a bizottsági ülésen is mondtam: örvendetesnek tartjuk ennek a törvénymódosításnak a benyújtását, de én még mindig tartom azt az álláspontom, hogy ezt egy kicsit késve tette meg a kormánypárt. Késve tette meg, bő másfél hónapos késéssel. Erre a bizottságban azt a választ kaptam, hogy ez egy rendszer, ami három lépcsőből áll, ez a harmadik lépcsője, és így tökéletessé válik, a megfelelő intézkedésig védi a devizahiteleseket, illetve a hitel által nehéz helyzetbe került embereket.

De én még mindig azt mondom, lehet, hogy frappánsabb lett volna, ha - elnézést a képzavarért - három csapásként nyújtották volna be ezt a három módosítást, és akkor nem történt volna meg az az eset, aminél kint voltunk - most nem kezdem el megint elmesélni -, illetve nagyon sok kilakoltatásnak elejét vehettük volna, ha ez így történt volna meg. Ettől függetlenül - mondom - én örülök és támogatom ezt a javaslatot.

A másik dolog, amiért gombot nyomtam a vita elején, az a benyújtott módosító javaslatom. Közben utánanéztem, és örömmel láttam, hogy egy nagy összparlamenti egyetértés lesz a módosító javaslatomból, ugyanis mind az MSZP-, mind a Fidesz-frakcióból szinte szó szerint ugyanazt a módosító javaslatot benyújtották. Nem szeretnék senkit plágiummal vádolni, de mindez azután történt meg, hogy ilyen irányban felszólaltam a bizottsági ülésen. Mondom, senkit nem akarok plágiummal megvádolni, meg vádaskodni sem akarok, és a rosszérzésem sem akarom kifejezni, örülök, hogy egyetértés született ebben a kérdésben, és örülök annak, hogy április 15-éig kiterjed majd ez a moratórium.

Annak az egyik része, amit a módosító indítványomban kifejtettem indoklásként, megoldódik. Örülök, hogy április 15-éig megtörténik ez a dolog, és senki kilakoltatottat nem ítélünk fagyhalálra. De amint a magyarázatomban, illetve az indoklásomban írtam, egy moratórium lejártát általában egy, a problémát megoldó intézkedés hatálybalépésének időpontját szem előtt tartva, vagy akár a környezeti, időjárási feltételek figyelembevételével határozzák meg. A mondat második részéről már beszéltem, ez tehát megoldódott.

Nagyon bízom abban, hogy a kormányzó erő nemcsak szavakban fejezi ki, hogy ezt a tényleges problémát megoldja, hanem a szavakat tettek is követik, és ha tettek is követik, akkor még az is elképzelhető - én a legjobban ennek örülnék -, hogy a módosító indítványom, amit azóta két frakció már szintén benyújtott, feleslegessé válik, ugyanis nagyon bízom abban, hogy a parlamenti munkában a kormányzó többség kétharmadának erejét kihasználva április 15-e előtt megoldást találunk erre a kérdésre.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Gaudi-Nagy Tamás képviselő úré a szó, Jobbik. Tájékoztatom önöket, hogy eredetileg - legalábbis a mostani képernyő szerint - utolsó hozzászólóként, és ha minden igaz, akkor utána államtitkár úré a szó. De most természetesen képviselő úré a szó, 15 perces időkeretben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A parlamenti tempóhoz igazodva az ember szeretne precíz, pontos munkát végezve hozzájárulni a törvényhozás eredményes munkájához, amelyben - úgy tűnik - a Jobbik-frakció egyre inkább kezd magára maradni, legalábbis a létszámot és az aktivitást tekintve. Most éppen Sneider Tamás képviselőtársammal arról beszélgettünk, hogy milyen fontos lenne benyújtani ehhez a javaslathoz még egy módosítást. S mindjárt ezzel is kezdeném, hátha az előterjesztőnél és egyúttal a kormány képviselőjénél is meghallgatásra talál, s akkor talán nem kell benyújtanunk ezt a módosító javaslatot. Lelövöm a poént, de azért képviselőtársamat megkértem, hogy kezdje előkészíteni ezt a javaslatot. S akkor kezdődik a versenyfutás az órával, hogy vajon leérünk-e a módosító javaslatunkkal vagy sem. Tizenöt percünk van erre, most már csak tizennégy. Tehát akkor most indul a stopper és nézzük meg, hogy tizennégy perc alatt össze tudjuk-e hozni ezt a nagyon fontos módosító javaslatot, amelynek a benyújtása alól egy esetben mentesülünk, akkor, ha mindjárt bírjuk a kormány képviselőjének azon szavát, hogy nem kell benyújtanunk.

Miről van szó? Arról van szó, hogy mi azért megbízunk a kormánynak azon szavában, ha azt mondja, az támogatható, hogy a hatálybalépéssel kapcsolatban egy következő nagyon erős megfontolást és szabályt építsünk be egész pontosan az előterjesztés szerinti 2. §-hoz. Itt Vágó Sebestyén képviselőtársamhoz kapcsolódok, illetve azokhoz a felvetésekhez, hogy vajon miért most került benyújtásra ez a törvényjavaslat. Azt gondolom, ebben mindannyian egyet kell értsünk, de ebben talán még a kormánytöbbséggel is egyetértünk, hogy nem igazából a kormányszerkezet átalakításával, nem az alkotmány ki tudja hányadszori szabdalásával kellett volna foglalkozni és a nemzeti együttműködés rendszere szép új világának a kialakításával, hanem az első törvényjavaslat adta volna meg a súlyát és hitelét annak, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a kormány ezerrel és kizárólagosan a szerencsétlen, kiszolgáltatott helyzetbe került devizahitelesek irányába fordul.

Mert ha ezt tette volna, akkor az első törvényjavaslat az lett volna, hogy moratórium, állj. Április 15-én lejárt a moratórium, ismét megnyílt a szabad rablási lehetősége annak a lakásmaffiának, amelynek valóban elég széles szereplői skálája van, s ezt a skálát - ahogy már elhangzott - először és elsősorban a hitelintézetek környékén kell keresni, a hitelintézetekre rátelepült értékesítői, követelésbehajtási cégrendszerben. De kiterjed a lakásmaffia a végrehajtók egyes köreire, s a lakásmaffiában sajnos részt vesznek ügyvéd kollégák, kolléganők, és bizonyos tekintetben közjegyzők is részesei ennek a nagyon-nagyon kemény folyamatnak, az árverésen részt vevő nepperekről nem is beszélve. Emlékezetes az az esetkör, amikor egy aktivista több társával együtt megpróbálta megakadályozni Tasnádi urat abban, hogy a panellakások árverésénél megpróbáljon egy nagy merítést végezve szinte fillérekért lakástulajdonhoz jutni.

Ebben a helyzetben - megnéztem - május 25-én lépett hatályba az első, már a mostani Országgyűlés által elfogadott törvény. Tehát már május 25-én, vagy akár - nyilván teljes egyetértés lett volna abban, hogy azonnali sürgősségi kihirdetéssel - már május 20-án hatályba léphetett volna az a jogszabály, amely azonnali moratóriumot léptetett volna életbe, és akkor a sokat emlegetett Tauzin családnak - akik szimbólumai lettek ennek az egész gyászos, a devizahiteleseket meghurcoló és kisemmiző folyamatnak, ami az elmúlt években elharapózott Magyarországon - nem kellett volna elhagynia a kétszáz éves ősi birtokát, és nem kellett volna öt gyerekkel, valamint egy agyvérzéses nagymamával a Jobbik egyik képviselőjének a vendégszeretetét élveznie, és nem kellett volna a múlt csütörtökön megindítania a Kossuth téren egy olyan mozgalmat, amelynek a legfőbb vezérszava az, hogy márpedig eddig és ne tovább, és igenis megálljt kell parancsolni ennek az önkénynek, ami gyakorlatilag a bankok rémuralmát valósítja meg Magyarországon, és a kisemberek tömegeit szolgáltatja ki egy olyan rendszernek, amelynek nagyon-nagyon hideg fejjel átgondolt és igen jól megszervezett hálózata van.

Mondjuk ki őszintén, mi maradt még meg a magyar emberek tulajdonában ebben az országban! 1990 után azt gondoltuk, az kellett volna következzen, hogy először is visszakapják a kommunizmusban elvesztett vagyonukat. Ez nem történt meg, lett egy részleges kárpótlás, annak olyan szabályait alkották meg, hogy az előző rendszer haszonélvezői felvásárolhatták a kárpótlási jegyeket, és azok, akiknek az elmaradt rendszerváltást követően börtönbe kellett volna jutniuk, nepperek révén hatalmas földvagyonhoz jutottak.

(22.00)

Tehát földet tulajdonképpen bizonyos részben persze visszakaptak a polgárok, ez még a tulajdonukban van, ez az egyik kiszemelt zsákmány.

A másik pedig a lakásvagyon. A lakásprivatizáció meglehetősen furcsa formájával végül is sokan szereztek lakástulajdont, de mondjuk ki, ott se az eredeti tulajdonosok kapták vissza. Ezért olyan szép Prága, ha elmegyünk, Prágát megnézzük, mert ott valódi lakás- és épülettulajdonosok valódi tulajdonosként kezelik a házaikat, és ettől ilyen jó a komfortérzete az embernek Prágában, míg Budapesten tulajdonképpen kisnyugdíjasok, kisemberek számára nyitották meg, a bent lakó bérlők számára nyitották meg a lakás megvásárlásának a lehetőségét, ami miatt tulajdonképpen az igazi tulajdonosi kör, egy igazi tulajdonosi szemlélet nem nagyon valósulhat meg szinte a mai napig.

Tehát maradt a lakásvagyon és a termőföldvagyon. A lakásvagyon az a nagy zsákmány, amit a hitelintézetek hosszú évek kemény tervezőmunkájával mint elrabolandó vagyontárgyat kinéztek. És bizony sajnos ennek az eszközrendszere a devizahitel és a lakáshitel rendszere, amelynek révén - a pénzügyi tranzakciók, a nemzetközi pénzügyi műveletek és árfolyam-befolyásolási tranzakciók folytán - bizony elérték azt, hogy a svájci frankban felvett, akkor meglehetősen kedvezőnek mondható törlesztési összeg lényegében sok esetben már szinte duplájára emelkedett. Ezzel olyan terhet rakott a lakásvásárló hitelfelvevők nyakába, amellyel nem bírtak megbirkózni, és így kerülnek oda, hogy tulajdonképpen az a cél, amit kitűztek maguk elé - amely cél egyébként nem egészen feltétlenül az, amit Vadai képviselőtársnőm mondott, hogy szerettek volna jobban élni, egyszerűen számos esetben, sőt az esetek döntő többségében szerettek volna lakást kapni a fejük fölé, vagy szerettek volna nem lakásbérlőként jelentős albérleteket fizetni, hanem végre a saját tulajdonukban lakni.

A magyar embernek megvan egy régi kötődése a tulajdonhoz, ez egyébként Európában egy elég erős kötődés, átlagon felüli kötődés. Vannak persze olyan társadalmi csoportok, amelyek a tulajdont elég rugalmasan értelmezik, legyen szó akár politikusbűnözőkről, vagy pedig olyan társadalmi csoportokról, amelyek az ország egyes területein bizony a más tulajdonát nem tisztelik.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mindenesetre visszatérve az alapkérdéshez, el kell mondani, hogy a hitelintézetek összejátszva a lakásmaffia-piac többi szereplőjével, tulajdonképpen módszeresen és szisztematikusan fosztják meg magyar emberek millióit a lakásuktól, noha úgy érzem, hogy az államnak az elmúlt nyolc évben is és most is nagyon kemény eszköztára volna annak érdekében, hogy megakadályozza ezt. Egyetértek abban az összes képviselőtársammal, hogy az előterjesztés tulajdonképpen valóban egy első, szükséges, minimális, de nem elégséges lépés. Egyelőre azt mondja, hogy állj, akinek van egy végrehajtási kötelezettsége, annak most nem kell eleget tenni jövő év március 1-jéig, illetve ha elfogadja a Ház Vágó Sebestyén képviselőtárunk javaslatát, akkor jövő év április 15-éig. De ezzel még nem beszélt semmit a megoldásról, amely valóban égetően hiányzik.

Mik lehetnek a megoldások? Vizsgáljuk meg először azt, hogy ezek a hitelszerződések egyáltalán mennyire állják meg a helyüket polgárjogi szempontból. Én nagyon kérem, fontolja meg a kormánytöbbség azt, hogy bizony itt nagyon keményen oda kell lépni. Én nagyon sok ilyen ügyben képviseltem és képviselek most is ügyvédként meghurcoltakat; tulajdonképpen ezek uzsorás szerződések. Mondjuk ki: ezek polgárjogi szempontból sok esetben uzsorás szerződések, amelyek gyönyörű szép csomagolásúak, rendkívül vonzó reklámmal becsábítják a megtévesztett és valóban lakásra vágyó embereket, akikkel a kedvesen fecsegő, beszélgető banki ügyintéző elbeszélget, aláíratja velük a 30 oldalas blankettaszerződést, amely többek között olyan törlesztési szabályokat ír elő, és olyan törlesztési elmaradási szankciókat ír elő, amelyek szinte minimális türelmi idővel szinte azonnal lejárttá teszik ezeket a hitelszerződéseket. Ettől a pillanattól kezdve a következő kisbetűs klauzula révén bármikor átadható egy harmadik, tulajdonképpen ingatlannyerészkedő cég számára a követelés, és onnét kedve a szerencsétlen adós nem a bankkal fog jogviszonyban állni, már hiába megy el a bankfiókhoz, onnét elzavarják azzal, hogy tessék menni az X. Y. kft.-hez, ahol majd gyakorlatilag őrző-védő emberek fogják a bejáratnál értesíteni arról, hogy most az ügyvezető úr nincs otthon.

Tehát gyakorlatilag egy ilyen kelepcébe csalták az embereket, és igenis a PSZÁF-nek nagyon keményen le kellett volna már réges-rég csapni ezekre a szerződésekre, és ki kellett volna mondani - de akár ügyészi feladatkör is lehet ez -, hogy ezek bizony általános tisztességtelen piaci kikötésnek minősülnek, de uzsorás szerződésnek is minősülnek. Folynak ilyen próbaperek, egyelőre váltakozó sikerrel, de mindenképpen ez lehet az egyik megoldás, hogy ezt egy jogszabályi eszközzel kell szabályozni és szankcionálni.

A bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét is törvényi erővel kell kizárni. Itt megint csak - most már egy kicsit szakállasnak tűnik, de megint - a Jobbik programját kell idézzem, ahol szó szerint szerepel ez a javaslat, hogy bizony ezt a lehetőséget ki kell zárni.

Ugyanakkor, ami a legfontosabb, és amivel a legtöbb ügyemben én is szembesülök ügyvédként, hogy nincs jelenleg egy adósságkiváltó mentőcsomag rendszer. Ez lenne a legfontosabb. Ezért javasolta a Jobbik a programjában - és ez most is egy jó javaslat -, hogy legyen egy olyan, magyar állami részvétellel működő bank, amely az ilyen kegyetlen helyzetbe került devizaadós vagy lakáshiteladós számára biztosítja az adósságkiváltás lehetőségét, tehát kap az államtól egy kedvezményes kamatozású tőkeinjekciót, és ennek révén már nem közvetlenül a hiéna cég felé fog tartozni, hanem az állam felé, az állam pedig nyilván kötelezettséget vállal arra, hogy nem fogja a feje felől a lakást elvenni, ha megcsúszik a törlesztéssel.

Itt lenne egy nagyon jó megoldás a magánszemélyek adósságrendezési eljárása, amely Nyugaton több államban nagyon jól működik, és tulajdonképpen egyfajta csődvédelmet ad a magánszemélyeknek a hitelintézetekkel szemben.

Végül, de nem utolsósorban nekem is támogatnom kell azt, hogy valóban el kell gondolkodni azon, hogy ha már ilyen heves alkotmánymódosítás útjára lépett a kormánytöbbség, akkor nézzük már meg azt, hogy valóban egy nagyon jól megfogalmazott rendelkezéssel igenis a lakhatás jogába valahogy bele kellene foglalni azt, hogy én azt gondolom, hogy nem parttalanul, de kifejezetten a lakáshitel biztosítékául szolgáló lakás ne legyen soha kielégítés alapja. Hiszen lakáshitelt nem a magánszemélyek adnak, hanem hitelintézetek adnak, saját profitszempontjaik maximalizálását szeretnék elvégezni, és egyébként mindig tanulsága ezeknek az árverezéseknek vagy pedig értékesítéseknek, hogy itt nyomott áron kelnek ezek a lakások, soha nem piaci áron. Tehát valahol a bank is egyébként végső soron rosszul jár, nem beszélve a magánszemélyről, aki elveszti az egy életen át vagy pedig akár családi örökség révén tulajdonába került ingatlant, és ezzel valóban az utcára kerülhet. Tehát bizony ezek az eszközrendszerek nagyon keményen rendelkezésre állnak, és úgy gondolom, hogy megkerülhetetlenül feladata a kormánytöbbségnek, hogy az első lépés után tegye meg a többit is ezen javaslatok mentén.

Na, mi lenne az a javaslat akkor, aminek a támogatására buzdítanám a kormánytöbbséget? Konkrétan az, hogy igenis azok számára, akik április 15-e után, ezen törvény hatálybalépése előtt veszítették el a lakásukat végrehajtás révén, kapjanak egy speciális mentőövet. Gondolok itt egyrészt egy speciális adósságkiváltó csomag, egy kedvezményes állami támogatású adósságkiváltó csomag lehívására, vagy, sőt, emellett kapjanak lehetőséget arra, hogy elhelyezésükről soron kívül, rendkívüli méltányossággal és rendkívüli kedvezményességgel, sőt akár ingyenesen gondoskodjon a kormány. Mert úgy gondolom, hogy ők sok tekintetben azonosíthatók az árvízi károsultak helyzetével.

Ha az árvízi károsultak gyermekei elmehetnek üdülni teljesen jogosan és teljesen méltányosan különböző állami üdülőkbe, akkor azt gondolom, hogy azon családok számára is védelmet kell adni, akiknek sajnos a kormánytöbbség, most nem tudom, milyen szót használjak, lassúsága, tétovasága, különböző jó- és rosszindulati skálán lehet zongorázni a szavakat... Egy a lényeg, hogy nem történt meg a devizahitelesek lakásmoratóriumára vonatkozó törvény soron kívüli megalkotása, és emiatt számos család, akik bíztak a nemzeti együttműködés rendszerében, akik azért is szavaztak erre, hogy ez változzon meg, most rossz helyzetbe került.

Sajnos, idéznem kell ezen a ponton Tauzin Krisztina szavait, aki ezen a csütörtöki megrázó tüntetésen kegyelmet kért családja számára, és azt mondta, hogy bizony egy mélységesen mély csapdába kerültek, és tulajdonképpen nem marad más, mintsem hogy mindazokhoz kegyelemért esedezzen, akik ez irányban tehetnek valamit. És ki ez vagy mi ez a hatóerejű erő Magyarországon? Jelenleg a kormánytöbbség kezében van az ezen emberi életek és sorsok fölötti döntés. Magyarul: ezt mindenképpen kötelességük megtenni annak érdekében, hogy hiteles maradhasson a nemzeti együttműködés rendszere ebben az országban.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni a vitában. (Nincs jelzés.) Mivel jelentkezőt nem látok, megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e felszólalni a vitában. (Dr. Rétvári Bence bólint.) Igen. Megadom a szót, államtitkár úr.

(22.10)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, és köszönöm mindenkinek, aki itt, ebben a valóban eléggé részletesre sikerült általános vitában részt vett, és elmondta a hozzászólásait.

Leginkább szerintem mindnyájan annak örülünk, hogy egy olyan javaslat fekszik előttünk, amit minden párt támogatni fog, mindenki el fogja fogadni. Mindenki tudja, hogy nem ez a végső megoldás az imént vázolt problémákra, és akár szubjektív ebben, akár objektív ebben, akár egy család sorsán keresztül, akár a nemzetközi pénzügyi folyamatokon keresztül bemutatott, mindenki elmondta, hogy itt három oszlop készült, és erre a három oszlopra majd a timpanon a nemzeti eszközkezelő társaság lesz.

Bízom benne, hogy nem kerülnek addig családok az utcára, nem lesznek újabb emberek, akik elvesztik a hajlékukat egészen a jövő év márciusáig, de közben már az ősz folyamán beterjesztésre kerül a végső megoldást tartalmazó nemzeti eszközkezelő társasággal kapcsolatos javaslat. Ahogyan az indokolásban is írtuk, ez egy átmeneti, csak egy megelőző javaslat volt, ez a törvény nem növeli a problémákat, hanem befagyasztja a jelenlegi rendszert. Valóban nem fogja az alaptételeket megváltoztatni, de bízom benne, hogy azok, akik együttműködnek, és maguk is egy saját tervet készítenek arra, hogyan tudnak kikeveredni ebből a privát válságból, a saját válságukból, azok majd megkapják az állam segítségét is. Hiszen a hitelek bedőlése senkinek nem jó, az egy olyan eseménysorozat lenne, amelyben mindenki veszítene: a bank is veszít, hiszen sok esetben nem jut hozzá a befektetett összegéhez vagy annak a járulékaihoz, az állampolgár is nyilván veszít, hiszen elveszti az ingatlanvagyonát, és az állam is veszít, hiszen ezek az emberek akkor megjelennek az állami ellátórendszerben, és gondoskodni kell róluk, holott korábban ők adófizetők voltak, ilyen-olyan adót, mást fizettek, és növelték a nemzeti össztermékünket. Tehát az a lényeg, hogy mindenki rosszul jár, ezért kell a szabályozást javítani, ezért kell a nemzeti eszközkezelő társaságot létrehozni, de addig is, hogy ne legyen minél több ember hajlék nélkül, minél több család hajlék nélkül, ezért kell - és nagyon jó - ötpártilag elfogadni ezt a javaslatot.

Én bízom benne, hogy minél több hasznos módosító javaslatot is fogunk kapni, és azokról majd folytatjuk a vitát a részletes vitában. Indítványozom, hogy módosító javaslatot még éjfélig lehessen benyújtani, hogy bárki bármilyen sebességgel halad a Parlament folyosóin, nehogy lecsússzon a benyújtás lehetőségéről. Bízom benne, hogy ez az eléggé aránytalan helyzet, ami Magyarországon történt, hogy a világ összes országában felvett svájcifrank-alapú hitel - Svájcot leszámítva - 10 százaléka itt van Magyarországon, márpedig a hitelek 10 százaléka, márpedig a lakosok, az ingatlanok 10 százaléka nincsen itt Magyarországon, és ez a nagyfokú aránytalanság, ez a kiszolgáltatottságunk valamelyest csökkenni fog, ha az őszi második gazdasági akciótervben ez a törvényjavaslat is benyújtásra kerül, addig pedig igyekezzen mindenki a maga módján védeni a családokat.

Ha bárkinek bármilyen egyéb javaslata van, ahogyan eddig is, most is nyitott kapukat dönget a parlamentnél. Licitáljunk egymásra gyorsaságban, hogy ki tud hamarabb használható konstrukciókat a Ház asztalára fektetni.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a támogatást és a vitában való aktív részvételt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, azzal, hogy módosító javaslatokat éjfélig még be lehet nyújtani.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Csampa Zsolt, Fidesz; Básthy Tamás, KDNP; Borkai Zsolt, Fidesz; Simicskó István, KDNP, képviselők önálló indítványát a T/616. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Csampa Zsolt képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.