Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a sportról szóló 2004. évi I. törvény olimpiai járadékkal összefüggő módosításának általános vitájában elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem lesz közöttünk nagy vita. Épp ellenkezőleg, szeretném megköszönni az előterjesztőknek, név szerint Kocsis Máténak, Bánki Eriknek és Gulyás Gergelynek, valamint az adófizető magyar állampolgároknak, hogy lehetővé teszik, hogy az olimpiákon érmet szerző élsportolóink már hosszú évek óta anyagi megbecsültségben részesülhetnek, 35. életévük betöltését követően, illetőleg most ez a módosítás pedig arról is tesz és gondoskodik, amiről mi, olimpikonok  vagy a magam nevében nem tudok beszélni, mert én egyszeres olimpiai bajnok vagyok, engem ez a módosítás nem érint, és vélhetően nem is leszek már soha többet többszörös (Dr. Gréczy Zsolt: Nana!  Derültség.), de azért nem zárom ki ennek a lehetőségét. Komolyra fordítva a szót, való igaz, és elhangzott a vitában, hogy korábban egy ötszörös olimpiai bajnok annyi juttatást kapott, amennyit két egyszeres olimpiai bajnok havonta. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan helyzet, amire érdemes odafigyelni és orvosolni, és külön örülök, hogy erre volt fogadókészség, mert azért az olimpikontársaim már annak is örültek, hogy egyáltalán van egy ilyen lehetőség. Nem szerettek volna szerintem telhetetlenek lenni, és nem tudom, én vélelmezem, hogy nem is az ő részükről érkezett ez a kérés, hogy legyen módosítva ez a jogszabály.

A sikeres és eredményes sportolók pedig méltán hírnevet szereznek az országnak, és nem véletlenül büszke rájuk a magyar társadalom. A magyar emberek elismerik a kimagasló sportteljesítményt, sokan példaképként tekintenek az élsportolóinkra. Ha valaki, akkor szerintem Szabó Tünde államtitkár asszony és én magam is tudhatom, hogy milyen nehéz kijutni egy olimpiára, és ott érmet szerezni, dobogós helyen végezni, dobogóra felállni az eseményt követően. Azt szeretném mondani, hogy ez egyre nehezebb lesz; egyre nagyobb a konkurencia, egyre nagyobb a verseny, és hosszú éveken vagy akár évtizedeken keresztül kell úgymond a topon lenni és csúcsformában lenni ahhoz, hogy valaki egyáltalán kijusson egy ilyen versenyre, vagy ott maradandót alkosson.

(16.30)

Szeretném megemlíteni azt is, hogy az élsport mellett nagyon nehéz szakmát tanulni, diplomát szerezni vagy munkát végezni, vállalkozást üzemeltetni, ez ezért is nagyon nagy segítség. Kimaradnak ezek az évek, ezek a szakmai gyakorlatok vagy diplomák, szaktudás, sportolóink többsége az egész életét a sportpályán vagy adott esetben a medencében tölti.

Úgyhogy ők ebből a szempontból hátrányt szenvednek a társadalom többi tagjával szemben. Örömmel tölt el az is, hogy a törvényjavaslat szerint nem csupán az érmeseket, hanem edzőiket, illetőleg haláluk esetén azok özvegyét is megilleti a halmozott járadék, legyen ugyanis szó egyéni vagy csapatsportágról, egy jó edző és egy jó stáb nélkül ma már nem lehet győzni.

Végezetül szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, képviselőtársaim figyelmét, hogy nem minden élsportolónak van vagy volt lehetősége az olimpiákon érmet szerezni, vannak olyan sportolóink ugyanis, akiknek a sportáguk nem volt olimpiai sportág sikereik elérésekor. Példaként hoznám itt Jónyer Istvánt, aki négyszer, illetőleg Klampár Tibort, aki két alkalommal is asztaliteniszben világbajnoki aranyérmet szerzett, és ők is dicsőséget hoztak Magyarországnak, rájuk is méltán lehetünk büszkék, az ő anyagi megbecsülésüket is illene biztosítani. De továbbmegyek, szeretném, ha gondolnánk a jövőben az Európa-bajnokságokon és a világbajnokságokon is kimagasló eredményt elérőkre, akiknek szintén nem adatott meg, hogy olimpián érmet szerezzenek. Bár tudom nagyon jól, hogy Magyarországon az olimpiának egy külön presztízse van, a társadalom megítélése merőben más, mint adott esetben egy Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki szereplés, de ez nem feltétlenül jelent kisebb sportolói tevékenységet, hiszen teljesítményük ugyanolyan értékű, mint akár olimpikonjainké.

Van számos példa arra, nem kell messzire mennünk, itt vannak déli szomszédaink, Szerbia, Horvátország vagy adott esetben kicsit messzebb, de nem olyan messze Montenegró, ahol, konkrétan tudom, hogy a vízilabdázók körében egy megszerzett Európa-bajnoki vagy egy világbajnoki érem is már életjáradékot eredményez. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetés teherbíró képessége véges, de azzal is tisztában vagyunk, hogy jelen pillanatban Magyarországnak egy sportszerető kormánya van, úgyhogy ezen az alapon én nagyon optimista vagyok, hogy ezt önök majd meghallgatják, mérlegelik, és reményeim szerint a jövőben azok a sportolók is, akik most kimaradnak ebből a körből, majd ők is megkapják a társadalmi elismerést, ami egyébként meg fog valósulni anyagi ellentételezésben, honorárium formájában is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)