Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Molnár János képviselő urat hallgatva elgondolkodtam azon, hogy ugyanazon a honvédelmi bizottsági ülésen vettünk-e részt, ahonnan ő ezzel a többségi véleménnyel érkezett a plenáris ülésre, mert ezek az érvek - és főleg ezek az alkotmányos érvek - a honvédelmi bizottság ülésén nem hangzottak el.

Kétségtelen, hogy a Szocialista Párt frakciójának szavazataival a honvédelmi bizottság előtt a törvényjavaslat nem kapott többséget, 8 igen szavazattal, 9 nem szavazat és 2 tartózkodás mellett a honvédelmi bizottság úgy foglalt állást, hogy általános vitára nem tartja alkalmasnak a törvényjavaslatot.

(13.50)

Az így kisebbségben maradt kormánypárti frakciók véleménye azonban megfontolandó, tekintettel arra, hogy részletkérdésekben ugyan alakult ki vita a bizottság ülésén, de nem kérdőjeleződött meg az az alapvető kormányzati cél, amelyet a törvényjavaslat indoklásában megfogalmaz. Ez pedig az európai uniós jogharmonizációs törekvésekkel való azonosulás, a kormányzati szintről e lényeges kérdéseknek törvényi szinten történő szabályozása, és kormánypárti oldalról pedig teljes azonosságot tudtunk kifejezni kisebbségben maradt véleményünkkel a mellett a kormányzati szándék mellett, hogy a jelenleg engedéllyel birtokban tartható fegyverek, különösen az élet, testi épség védelme céljából birtokolt rövid lőfegyverek száma csökkenjen.

Ez, miként a délelőtt folyamán a belügyminiszter úr expozéjából is hallhattuk, egy társadalmi igény, és erre a társadalmi igényre válaszolt a kormány, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. A bizottság ülésén nem volt jelen az az ellenzéki párt, aki egyébként vélhetően nemmel szavazott volna, ugyanakkor egy más bizottság ülésén, amit majd ismertetni lesz szerencsém a későbbiekben, szigorúbb szabályokat követelt, és elbizonytalanodott néhány kormánypárti képviselő a tekintetben, hogy a törvény egyes rendelkezései támogatásra ajánlandók-e.

Lényegében a vita szinte kizárólagosan az önvédelmi fegyverek tartásával kapcsolatos kérdésben bontakozott ki. Nevezetesen, a törvényjavaslat megszünteti a foglalkozáshoz nem kötött alanyi jogosultság alapján járó és a maroklőfegyvereket, tehát a rövid fegyvereket érintő fegyvertartás lehetőségét. A vitában tulajdonképpen ennek a törvényhelynek az elemzésére szántunk hosszabb időt, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy akinek az élete és testi épsége fokozott védelemre szorul, az jogosult ilyen fegyver tartására. De aztán a törvény egy későbbi rendelkezése pontosan megmondja, hogy ez azért nem egy mérlegelést igénylő kérdés, mert ebbe csak az a személyi kör értendő bele, amely büntetőeljárásban, polgári eljárásban, közigazgatási eljárásban érintett. Az is tisztázódott, hogy ez semmiképpen nem a hatóság tagja, hiszen a hatóság tagja felettesének javaslatára engedélyhez juthat, tehát bíró, ügyész, nyomozást végző rendőr esetében nem is mérlegelés kérdése a fegyvertartás. Vagyis az ilyen eljárásban ezt meghaladóan már csak az ügyvéddel, a tanúval, a sértettel, a szakértővel találkozhatunk, akinek nem jár alanyi jogon a fegyvertartás lehetősége. A törvényjavaslat miniszteri indoklása is azt mondja, hogy a tanúra és a sértettre kell gondolni elsősorban. Nyilvánvalóan ez átgondolandó kérdés és a kormánypárt oldaláról is, kormánypárti véleményként is fogalmaztunk meg kritikát. A tanút és a sértettet valóban a rendőrségnek kell védenie a mi felfogásunk szerint, hiszen eleve a tanúknak és a sértetteknek csak az a köre juthat így engedélyhez, akik egyébként a fegyvertartás alapvető feltételeivel rendelkeznek.

Tehát egészében e bizottságban a támogató javaslat kisebbségben maradt, de a többi országgyűlési bizottság ellenkező álláspontra jutott.

Köszönöm.