Felszólalás adatai

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény 1994-es módosítása a kerületi önkormányzatokat több szempontból is nagyon hátrányosan érintette. A szavakban liberális elveket hangoztató SZDSZ nyomására egy centralizált, a kerületeket valódi jogaiktól megfosztó törvény került végül elfogadásra; a kerületek érdekérvényesítő képessége minimálisra csökkent a Fővárosi Önkormányzattal szemben. Ez nem csak egy ponton történt meg a törvény módosítása során, például kikerültek a Fővárosi Közgyűlésből a kerületi delegáltak is.

Ez is ahhoz vezetett, hogy a kerületi érdekérvényesítő képesség csökkent, másrészt - a magyar közjogi rendszerben szokatlan módon - a Fővárosi Önkormányzat és a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó feladatok esetében nincs felelős személy, akihez az állampolgár fordulhat. Ezért áll elő az a helyzet, hogy országgyűlési képviselői fogadóórámon általában vagy nagyon sokszor olyan kérdésekkel keresnek meg, amelyek igazából a fővárosi ügyeket érintik, és nagyon sokszor a helyi önkormányzati képviselőket is ezekkel az ügyekkel keresik meg, sőt tapasztalataim szerint a kerületekben a közmeghallgatások mintegy 50 százalékát is olyan ügyek teszik ki, amelyekhez a kerületi önkormányzatoknak igazából nincs közük. Panaszok pártállásra való tekintet nélkül érkeznek. Teljesen mindegy, hogy jelenlegi kormánypárti vagy szocialista többségű kerületek, ezek a kerületek egységesen úgy érzik, hogy hátrányba kerültek a Fővárosi Önkormányzattal szemben.

Az önkormányzati törvény kétharmados törvény, én ezzel tisztában vagyok. Mindenképpen szükségesnek tartanám átgondolni ezt a törvényt, nemcsak ezen az egy ponton, hanem több ponton is. A jelenlegi politikai légkörben azonban a szocialista többségű kerületek érdekeinek ellenére kevés esélyt látok arra, hogy egy átfogó törvénymódosításban sikerüljön itt megegyezni, úgy, hogy ahhoz a parlament kétharmados támogatást tudna biztosítani.

Ezért fogalmaztam meg ezt a javaslatot, amely egy nagyon egyszerű, egy egymondatos javaslat, amellyel az 1990-94 közötti állapotokat állítanám vissza. Ez a rendszer már működött 1990 és 1994 között, és ha megnézzük, hogy most, 2001 januárjában-februárjában milyen viták voltak a fővárosban a forrásmegosztás körül, akkor látjuk, hogy az 1990 és '94 közötti időszakban sem voltak ennél nagyobb viták.

Arról van szó, hogy a fővárost és a kerületeket közösen megillető bevételek megosztását a Fővárosi Közgyűlésen túl a kerületi képviselő-testületek többségének is el kell fogadnia - aki demokratikusan gondolkodik, annak a számára ez nyilvánvalóan nem okozhat problémát. Teljesen abszurd azonban az a helyzet, amely ma van, hogy az önkormányzatokat közösen megillető bevételeket most egyedül a Fővárosi Önkormányzat osztja el. Azt hiszem, mindenki számára elég abszurd az a helyzet, hogy vannak források, esetleg az élet más területein, amelyek több résztvevőt közösen illetnek meg, és utána azt mondjuk, hogy csak az egyik résztvevő osztja el ezeket a bevételeket, az összes többi meg esetleg elmondhatja a véleményét.

Hogy ez mennyire nem pártpolitikai kérdés, és hogy mennyire nem a Fidesz problémájáról van szó, engedjék meg, hogy nagyon röviden ismertessem itt Hajdu László MSZP-s polgármester véleményét, aki a következőket mondja:

"Pillanatnyilag az a helyzet, hogy udvariasságból megkérdez bennünket a főváros, majd pedig saját maga dönt. Tehát például a forrásmegosztást évek óta általában egy vagy két kerület szokta támogatni, 20-21-22 pedig elveti, mégpedig indoklással veti azt el. Ezt az indoklást nem veszi figyelembe a főváros, nem is köteles, tehát függetlenül attól, hogy 20-21 kerület nem fogadja el a fővárosi forrásmegosztási javaslatot, a Fővárosi Közgyűlés azt csinál, amit akar, tehát nincs semmilyen partneri, sőt törvényi kényszer sem arra, hogy ő velünk tárgyalásba bocsátkozzon. A parlamentben is talán meg kellene szavazni mindegyik oldalról azt, hogy Budapest nem a Városháza utca 9-11-ből áll, hanem Budapest a 23 kerülettel együtt Budapest, és ezt együtt kell finanszírozni. Pillanatnyilag az van, legalábbis a gyakorlat mindenképpen az, hogy az önkormányzatunk a forrásának, a budapesti kerületek esetében, körülbelül 30-32 százalékát a forrásmegosztás szerint kapja. Biztonságot jelentene a '90-94-es állapot visszaállítása, hogy egy időben, tehát a fővárosi forrásmegosztás esetében meg kell egyeznie a fővárosnak és a kerületeknek, elegendő az 50 plusz 1 százalék, és ez korrekt dolog. Azt érnénk el vele, hogy egyenlő partnerek ugyanabból a büdzséből érkezett pénzt egyenlően osztanák el ugyanazon település polgárai javára, azaz Budapest javára. Pillanatnyilag ez nem így történik."

Ezt, tisztelt Országgyűlés, nem egy fideszes politikus, hanem a Fővárosi Önkormányzat, illetve a főváros területén működő egyik kerületi szocialista polgármester mondta.

Azt gondolom, ebből is érezhető, hogy az a fajta előterjesztés, amit én tettem, nem egy pártpolitikai előterjesztés, hanem valóban a kerületi önkormányzatok működését, stabil működését, kiszámíthatóságát szolgálja, és én nagyon remélem, hogy e mellé a javaslat mellé a parlament kétharmada csatlakozni tud, ezt támogatni tudja. És abban az esetben, hogy ha van rá lehetőség, akkor a Fidesz szívesen támogat - a főváros esetében is - egy olyan tárgyalássorozatot, amely esetleg több ponton is előrelépést jelenthetne a jelenlegi önkormányzati törvényhez képest.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)