Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a vasárnap esti tájékoztatóval, illetve megbeszéléssel kezdeném azért, mert nem akarván élezni a feszültséget, csak egy megjegyzést teszek az előző négy év hasonló témájú megbeszéléseire. Azokkal szemben úgy ítéltem meg, hogy ez valóban érdemi volt, a négy parlamenti párt partnerségéről szólt, és lényegesen mélyebb tájékoztatást tartalmazott a korábbi felszínes megszokottaknál. Ha ez megmarad, vagyis ha az ilyen típusú megbeszéléseket nem egy letudandó kellemetlen feladatnak tekintjük, hanem az érdemi munka részének, akkor lehetőség van arra, hogy visszatérjünk a korábbi időszakban megbomlott külpolitikai konszenzushoz, amire egyébként az országnak megítélésem szerint szüksége van.

Miniszterelnök úr arról beszélt, illetve azzal kezdte beszédét, hogy Magyarországot stabilizáló tényezőnek tekintik a térségben, és ez örvendetes, különösen akkor, ha egyébként is megbízható, kiszámítható partnerei leszünk azoknak, akikkel a különböző szervezetekben együttműködünk. Persze, ehhez természetesen az is szükséges, hogy stabil, kiszámítható politikai és gazdasági viszonyok jellemezzék az országot. Ez fontos, fontos természetesen elsősorban nekünk is, fontos másrészt azért, mert ez befolyásolja igazán az ország külső megítélését, fontos azért, mert ezen keresztül erősíthetjük a gazdaságunkat, és természetesen fontos azért is, mert emiatt fogadnak be minket a különböző, számunkra egyébként rendkívül fontos nemzetközi szervezetekbe.

Szó volt a NATO-csúcsról, illetve Simicskó képviselőtársam beszélt az ezzel kapcsolatos, a Magyarországgal szemben megfogalmazott kritikákról olyan összefüggésben, hogy ezeket vissza kell utasítanunk. Egyetértek akkor, ha a kritikák nem jogosak. Ugyanakkor azonban másrészt tudomásul kell vennünk, hogy ha részt veszünk egy olyan szervezetben, amelyiktől hosszú távon a biztonságunk garanciáit várjuk, akkor a részvételünknek ténylegesnek kell lennie. Nem lehet tovább sumákolnia Magyarországnak, világossá kell tennie, és ez történt egyébként a prágai csúcson, hogy milyen kereteket tud vállalni, a vállalásait pedig teljesítenie kell. Olyat meg nem kell vállalni, amit nem vagyunk képesek teljesíteni. Ezért fogalmaztak meg Magyarországgal szemben kritikákat az elmúlt időszakban, és ezekre nagyon nehéz visszautasító választ adni, ha egyszer ezek a kritikák jogosak. A jövőre nézve nekünk ennek szellemében kell együttműködünk például a NATO-val.

Miniszterelnök úr említette a kormány általunk nagyon támogatott álláspontját az Irak-ügyben, nevezetesen, hogy természetesen a békés megoldás hívei vagyunk, és természetesen fontosnak tartanánk, hogy az ENSZ egyébként egyhangúlag elfogadott biztonsági tanácsi határozata érvényesülni legyen képes. Ha azonban nem lesz az, akkor igaz az, hogy a legrosszabb eset ebben az esetben mégiscsak a nem cselekvés lenne, mert ez jelentene igazi veszélyt a különböző demokráciákra. Ebből megint csak következnek mindazon teendők, amelyek Magyarország esetében a jövőben különböző lépésekként felmerülhetnek.

Szó volt a haderőreformról. Hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy itt is elmaradtunk az elmúlt időszakban, és jelentős erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a költségvetési lehetőségeket természetesen figyelembe véve olyan hadsereget alakítsunk ki, megint csak a saját érdekünkben, amelyik harmonikusan illeszkedik ahhoz a rendszerhez, amelyiktől biztonságunk garantálását várjuk.

Ami pedig az európai uniós csatlakozást illeti, bár hozzáteszem, hogy ez a NATO-tagságunkra is igaz, értékközösséghez csatlakozunk. Nem jók azok a szerintem sokszor pitiáner viták ezért, amelyek az európai uniós csatlakozás körül zajlanak, hiszen hosszú távon biztos, hogy ez Magyarország érdeke. Elhangzott, hogy ez lehetőség és felelősség egyúttal. Igen, Magyarország számára ez most egy lehetőség, és ezt a lehetőséget megragadnunk pedig az utánunk jövő generációkkal szemben felelősségünk és egyúttal kötelezettségünk is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)