Felszólalás adatai

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fölszólalásomat azzal folytatnám, amit Nagy Andor képviselőtársam mondott, hogy frakciónk a környezetvédelmi bizottság ülésén nem fogadta el az előterjesztést, ugyanakkor a bizottság sem fogadta el, éppen ezért jogtechnikai szempontból mindenképpen kérdéses, hogy ha egy előterjesztést a kiszignált főbizottság nem támogat, akkor az általános vita mi módon folytatható le. (Kovács Tibor: Minden további nélkül!) Mi módon folytatható le, ha a kiszignált főbizottság sem mond bizottsági véleményt?

Ez természetszerűleg mind a szőnyeg alá söpörhető, mert ez a kormánykoalíció jelen pillanatban még 40 darab törvényt akar megtárgyalni, körülbelül ilyen ütemben és házszabályi kikerülésekkel. Szomorú, hogy ennek a környezetvédelem az egyik áldozata. Természetszerűleg ebbe a tárgyalási módszerbe csak azért csúszott bele, mert a környezetvédelmi tárca ismételten bebizonyította tehetetlenségét és alkalmatlanságát.

Nem véletlen, hogy Persányi miniszter úr kiszaladt a parlamentből, egyetlenegy percet, egyetlenegy mondatot meg nem hallgatott, meg nem hallgat a képviselők fölszólalásából! Milyen előterjesztői hozzáállás ez, amikor az expozé után, egy szűk hétperces expozé után, egy miniszteri - hogy is mondjam... - tyúklépés után elrohan? Nyilvánvalóan nem tudja tartani a tarthatatlant.

A törvényre rátérve azt kell hogy mondjam, hogy a tavaly, azaz 2004 októberében lefolytatott vitában sem volt ez a törvény megfelelő. Természetesen egy kormánytöbbség elfogadhat törvényt, nyilvánvalóan erre van szerződve, de úgy, hogy a szakmai szervezetek véleményét kikerülve, meg sem kérdezve akkor is megerőszakolta ezt az ügyet, megerőszakolta most is azzal, hogy most már feléjük sem küldte. Ez a termékdíj hosszú évek óta, pontosabban azóta, amióta a Medgyessy-Gyurcsány-kormány tehetetlenkedik, és a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak két minisztere tétlenkedik, bebizonyította azt, hogy a termékdíjat képtelen európai szintű szabályozássá tenni. Ez a legeslegszomorúbb.

Ez a termékdíj jelenleg egy durva lefölözés a költségvetési hiány fedezésére. Alapvetően a környezetvédelmi termékdíjak, adók és járulékok a törvények szelleméből a környezetvédelem érdekét kell hogy szolgálják.

(14.30)

Ezt az érdeket tavaly, tavalyelőtt óta, amióta megszüntették a Környezetvédelmi Alap célfeladat-ösztönző hatását, ezt az alapcélt teljes egészében figyelmen kívül hagyják, és ez a tárca semmi mást nem művel, mint a törvényhozások kapcsán kiszolgálja a Pénzügyminisztérium bevételi mohóságát.

Ezen túlmenően a szakmai oldala ennek a termékdíjas előterjesztésnek - amely, ahogy említette a miniszter úr, változatlan formában került beterjesztésre - ismételten nem oldja föl a darabalapú és a tömegalapú csomagolási anyagok költségei közötti feszültséget. Én azt hiszem, hogy erre lett volna szükség, ezt kellett volna az elmúlt egy évben a tapasztalatok és a civil szervezetek bevonásával valójában átelemezni. Azt lehet mondani, hogy az önök tárcája, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium útjára bocsátott egy olyan szabályozást, amelynek hatását sem vizsgálta, amelynek bevezetését utólag sem kontrollálta.

Ha adott esetben az Európai Bizottság nem küldi vissza ezt a törvénytervezetet, akkor ez a törvénytervezet ugyanezekkel a szabálytalanságaival és vita nélkül továbbmegy. Ez a notifikációs kötelezettség, újratárgyalási kötelezettség ismételten lehetőséget ad arra, lehetőséget adott volna önöknek, tisztelt kormánytagok, tisztelt baloldali képviselőtársaim, de szomorúan kell elmondanom, hogy itt MSZP-s képviselő csak kettő fő található, délután fél háromkor. A környezetvédelmi bizottság tagjai közül egy sem. Nem tudom, hogy kivel vitázzunk. Ennyire nincsenek partnerek, ennyire nem érdekli a baloldalt, az MSZP-t a környezetvédelem. Nem tudom, hogy kit lehetne, nem is meggyőzni, kinek lehetne elmondani azt, hogy a termékdíjjal kapcsolatos eddigi anomáliák egyszerűen a civil és gazdasági életben a kikerülést hozták létre.

A minisztérium által elindított folyamat gyakorlatilag csak a termékdíj bürokratikus regisztrálását, adminisztrációs kényszerét hozta. A visszagyűjtés virtuálisan létezik, a termékdíjfizetés vagy nem fizetés kategóriája pedig - hogy is mondjam - megfoghatatlan tétel. Jó lett volna, hogyha már egyszer ez az uniós kötelezettség önöket, kedves minisztériumi munkatársakat arra szorította volna, hogy ebből a szabályozásból kihozzanak a magyar gyakorlatra egy használhatót, a környezet érdekében egy jól megfogható szabályozást.

Ezt vitattuk ezelőtt egy évvel, ismét ezt vitatjuk. Csak hát sokkal rosszabb föltételek közepette, mert most egy napra a vita keretét leszűkítve, december elején, november legvégén ez a törvény nem lesz jobb. Természetszerűleg a bizottsági ülés is ezért találta alkalmatlannak ezt a beterjesztést. A beterjesztő a bizottsági ülésen sem tudta érdemben meggyőzni, megmagyarázni a termékdíj által elindított folyamatok valóságát, valódiságát. Éppen ezért a jelenlegi előterjesztésben utolsó gondolatként megfogalmazott korszerű és az Európai Unióban konform szabályozásnak a létrehozása így nem is kicsit nevetséges és megmosolyogtató.

Azt gondolom, hogy az utánam szóló képviselőtársak is ennek a szabályozásnak azt a tartalmi elemét nehezen fogják tudni helyeselni, ami megbukott, meg fog bukni a következőkben is.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az ellenzéki padsorokban.)