Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán az előbbi eset, azt hiszem, mindannyiunk számára megrázó. Ezt mondom azért is, mert én is egy város polgármestere voltam, ahol közel 31 ezer lakosból hét és fél ezer nyugdíjas él, és ebből a hét és fél ezer nyugdíjasból legalább jó kétezer hasonló sorssal bír, mint amit a képviselőtársam elmondott.

Odafigyeltem nagyon az MSZP vezérszónokára, Vidornéra: ön úgy kezdte, hogy igen tisztelt nyugdíjasok - én is tudnám úgy kezdeni, hogy igen tisztelt nyugdíjasok. Ezzel az ötéves, nyolc lépésből álló programmal tulajdonképpen az aránytalanságokat kívánjuk felszámolni. Szeretném jelezni, hogy minden emelést, ami a nyugdíjasok érdekében történik, maximálisan támogatok, és minden emelést, ami ilyen formában történik, maximálisan keveslek; keveslem azért, mert hogyha ma Magyarországon valaki 25–27 ezer forintos nyugdíjjal vagy 32 ezer forintos rokkantsági nyugdíjjal rendelkezik, az az ország szégyene. Az az ország szégyene!

Érdekes volt, amit Béki Gabriella képviselő asszony mondott, hisz a kormányoldalhoz tartoznak, az SZDSZ is és az MSZP is, ezért lehet úgy fogalmazni, hogy önök terjesztik be ezt az ötéves, nyolc lépésből álló programot. De mit mondott Béki Gabriella? Ön azt mondta, hogy az aránytalanságokat kívánják megszüntetni, és Béki Gabriella utolsó mondata, hogyha a szó szerinti jegyzőkönyvet kikérik, hogy ezek a lépések további igazságtalanságokat fognak szülni. Ugye, képviselő asszony, ezt tetszett mondani az utolsó mondatban? (Béki Gabriella bólogat.) Ebből is az tűnik tehát ki, hogy valóban kormányoldalon is ezen intézkedések és lépések területén óriási eltérés és véleménykülönbség van.

Talán ezért is helytelen, hogyha a magyar parlamentben úgy próbálunk képviselőkkel szemben egy-egy kérdést megfogalmazni, egyfajta cinizmussal, vagy adott esetben lejáratni a képviselőt. Ez teljesen helytelen. Mindenki az adott területének a problémáiból próbál táplálkozni, és az adott területének a problémáit próbálja meg a magyar parlamenten belül is szavaival, mondandójával érvényre juttatni, és ahhoz esetleg a javaslatait is megtenni - ezt tette Sisák Imre is. Hogyha nézzük a lépést, ami jelen pillanatban bennünket arra késztet, hogy több lépésben kívánjuk ezt a folyamatot elindítani, Mátrai Márta elmondta, hogy az Európai Unión belül 1200 euró a nyugdíj, és a mai átlag magyar nyugdíj 227 euró.

Mit mondott Sisák Imre? Ha 2004. május 1-jén, amikor Magyarország csatlakozott volna az Európai Unió nyugdíjas-, egyszeri, erőteljesebb lépéséhez, ami tízezer forintot jelentett volna mindenkinek, akkor nem 227 euró lenne most az átlagnyugdíj, hanem körülbelül 260-270 euró környékén, tehát egy sokkal jobb állapotba kerültek volna a magyar nyugdíjasok. Azért mondom, hogy én ezt keveslem, képviselő asszony, mert ha az Európai Unión belül nem változik semmi 2010-ig, és marad az 1200 eurós nyugdíj, én mindenképpen szeretném, hogyha a magyar nyugdíjasok minimum a 400 eurós nyugdíjhatárt elérnék, bízva abban, hogy Magyarország 2010-ben az eurózónához tud csatlakozni.

De hogyha ezeket a lépéseket nézzük, amit önök is felsorolnak, ezt a nyolc lépést, ebből tudja, mi fog következni? Hogy a magyar átlagnyugdíj körülbelül a 270 eurót fogja elérni 2010-re - azért mondtam az előbb, hogy szégyen. Igenis, amit ebben a magyar parlamentben több alkalommal elmondtunk - a magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is mindig azt várja az ellenzéktől, hogy tegyünk konstruktív javaslatot, legyünk konstruktívak bizonyos kérdésekben -, számtalan alkalommal merültek fel olyan kérdések, amiben lehetett volna konstruktívnak lenni, csak a konstruktivitást úgy kellett volna alakítani, hogy valóban négypárti, többpárti egyeztetéssel a nemzet alapkérdéseiben meg kellett volna tudnunk egyezni. Itt valóban visszamutatok Földesi képviselőtársamra, aki elmondta, hogy ezek garantáltak. Tessék nekem megmondani, hogy 2006. január 1-je után jár-e a családoknak a 13. havi családi pótlék? Ugye, nem jár, mert beépült abba a rendszerbe, amely a 2006. évtől lévő családipótlék-rendszert fogja jellemezni; nem jár. Tessék nekem megmondani, hogy mi a biztosítéka annak, hogy a 13. havi nyugdíj e szemlélet alapján, mondjuk, két vagy három év múlva, ugyanúgy fog járni a nyugdíjasoknak?! Ha ezt a lépést így megtették a családi pótlékkal kapcsolatban, akkor mi a biztosíték arra, hogy adott esetben nem fogják-e beépíteni majd valamibe a 13. havi nyugdíjat? Mi ennek az egésznek a feltétele?

Ön mondott, képviselő asszony, uniós statisztikákat, ugye, 2030, egy dolgot azonban elfelejtett az uniós statisztikából: 2030-ra, ennek is utána lehet nézni, Magyarország lakosságát tudja, hova sorolják? A jelenlegi tízmillióról hét és fél millióra. Mennyi lesz akkor Magyarország nyugdíjasa? Mennyi lesz az aktív keresője Magyarországnak? Ki fogja megtermelni azokat az esetleges forrásokat, amelyekről ön is beszél az ötéves, nyolclépéses programban? Ez a nagy kérdés. Azért is mondtam, hogy Magyarországnak az alapértékekben kellene megállapodnia, mint ahogy megtették az írek is, és onnantól kezdett látványosan nem dübörögni, hanem pozitív irányba fordulni az ír életszínvonal, és azt hiszem, hogy ezt a példát ma már az egész világon tulajdonképpen példaként is emlegetik, de az alapvető értékekben kellene megegyezni.

Milyen lépéseket teszünk? A nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatosan Gyurcsány Ferenc januárban összehívta a négy pártot; Dávid Ibolya elnök asszony akkor tolta be kiskocsin azt a tömérdek mennyiségű papírt, amire azt mondta, hogy ez minden, csak nem nemzeti fejlesztési terv. Mi lett a négypárti egyeztetésből, képviselő asszony? Semmi az égadta világon! Ma előttünk van egy üres nemzeti fejlesztési terv, ami azt sem mondja meg, hogy Magyarországnak milyen jövőképet szán, a fiataloknak milyen víziót szán, hogy itthon érdemes maradniuk, dolgozniuk, és megtermelni a mostani nyugdíjasok nyugdíjfeltételeit, a társadalombiztosítás összegeit. Ezekben a kérdésekben kellett volna alapvető értékként tulajdonképpen a négy pártnak, a magyar parlamentnek megállapodnia; nem tettük, és akkor most, választások előtt felsorolunk valamit, amihez a feltételek kevésbé biztosítottak.

Miért mondom ezt? Államháztartási hiány, ugye, külső adósságállomány, tehát lehet sorolni minden olyan lépést, ami jelen pillanatban felveti azt a kételyt az emberben, hogy valóban ez az ötéves, önök által a parlament elé hozott nyolc lépés megvalósítható-e. Ezekben a kérdésekben kellett volna, lehetett volna a magyar parlamentnek sokkal korábban, az uniós csatlakozás előtt példát statuálni tulajdonképpen, és ezekben a kérdésekben megállapodni.

Mi lesz a rokkantakkal? 2010-re van beütemezve a rokkantak helyzetének javítása. Mennyit keres ma egy 67 százalékos rokkant ember? El tud helyezkedni? A megváltozott munkaképességűek között van közel 650 ezer ember. Mennyit keresnek ezek az emberek? 32 ezret. Majd 2010-ben rendezzük? Elnézést, addigra éhen halnak, ha azokat kell fizetni, amit Joli néninek ott fizetnie kell a havi 30 ezer forintjából; hozzám is nagyon sok idős nyugdíjas jön oda, és azt mondja, hogy képviselő úr, mire kifizetek mindent, marad 1500 forintom. Ezért kellett volna egy egyszeri, radikálisabb lépést megtenni, de ehhez mindenképpen szükségeltetett volna valóban az alapértékekben, a nemzeti alapértékekben megállapodni, minden törvényt aszerint megalkotni, és annak alárendelni, hogy valóban ezeket a lépéseket meg lehessen tenni.

Képviselő Asszony! Én is támogatom, a Nemzeti Fórum is támogatja, csak őszintén mondom, ebben az összefüggésében kevésnek tartom, mert a magyar állampolgároknak 2010-re legalább a 400 eurós nyugdíjösszeget kellene tudni elérni, ha valóban dübörög a gazdaság, és hogyha valóban minden törvényt úgy alkotunk meg, hogy az a nemzet érdekeit szolgálja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)