Felszólalás adatai

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 26. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földesi Gyula és Nyakó István jegyző urak lesznek segítségemre.

Most soron következik a járások kialakításáról, valamint egyes, ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/6590. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/6590/52. számon kapták kézhez, és ismerhették meg képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita szerkezetére, a benyújtott módosító javaslatok közötti összefüggésekre és a törvényjavaslat szerkezeti rendjére figyelemmel négy vitaszakaszt javaslok. A teremben helyet foglaló képviselőtársaim kézhez kapták az ülésvezető elnök javaslatát, amely a részletes vita szerkezetét tartalmazza. Felkérem Nyakó István jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

NYAKÓ ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban az értelmező rendelkezések, a vagyonátadás, a járási biztos, valamint a települési önkormányzati hivataloknál foglalkoztatott köztisztviselők jogviszonyát meghatározó rendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok találhatók. Ezeket a törvényjavaslat 1-7. §-ai tartalmazzák, és a bizottsági ajánlás 4-39. pontjaiban találhatók. Ehhez kapcsolódik az önkormányzati bizottság összefüggő javaslatsorának az a része is, amely az imént ismertetett új rendelkezésekkel kapcsolatos.

A második vitaszakaszban az egyes módosuló törvényekhez érkezett indítványok megtárgyalására kerül sor, a törvényjavaslat 8-86. § paragrafusai szerint. Ezek a módosító javaslatok az ajánlás 40-132. pontjaiban találhatók. Ebben a vitaszakaszban az önkormányzati bizottság egyes hatásköri kérdéseket tisztázó módosító javaslatai összefüggően megtalálhatók. Szintén ebben a vitaszakaszban tárgyal az Országgyűlés a 40. pontban kezdődő összefüggő javaslatsorról.

A harmadik vitaszakaszban az átmeneti és zárórendelkezések vitájára kerül sor a 87-91. § paragrafusok alapján, ezek a módosító javaslatok a bizottsági ajánlás 133-141. pontjaiban találhatók.

Végül a negyedik vitaszakaszban a törvényjavaslat címéhez és preambulumához érkezett két módosító javaslat megtárgyalására kerül sor, az ajánlás 1., 2. és 3. pontjai szerint.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérdezem, ki ért egyet javaslatommal. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6-6 perc.

Most megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 4-39. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Igen, megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első vitaszakaszban több módosító indítvány is, sorszám szerint a 4., 6., 7., illetve egy önkormányzati bizottsági módosító indítvány is, aminek még nincs előttem a sorszáma, foglalkozik a vagyonnal. A járási hivatalok létrehozása és a jegyzőtől az állami feladatok átadása koncepciójában, ezt én jóindulattal hívom koncepciónak, az az elgondolás szerepelt eredetileg, hogy az önkormányzatoktól azt a vagyonrészt, amely ennek az állami feladatnak az ellátására szolgál, át kell adni az államnak. Tehát az önkormányzat átadja az államnak.

Mielőtt államtitkár asszony ismét kioktatásba fogna, mert kitanított már bennünket, hogy egységes nemzeti vagyon van, és nem jó és nem helyes a mi álláspontunk, amit ebben a kérdésben képviselünk, azért mégis szeretném azt mondani, hogy nincs ez így vagy nem volt ez így rendjén. És hogy ezt nemcsak én gondolom így, vagy nemcsak mi, a szocialista képviselők gondoljuk így, ez abból is látszik, hogy a bizottsági vitákban kormánypárti képviselők is erősen aggályukat fejezték ki ezen intézkedéssel szemben. Jól mutatja az előkészítés alaposságát és minőségét, hogy egy ilyen fontos kérdésben nem sikerült a kormányon belül sem előzetesen megegyezni. Úgy tűnik most, hogy ebben fordulat van. Azt gondolom, hogy ez a fordulat jó irányú, de még nem teljes, mert azért itt még lehetne néhány olyan szempontot figyelembe venni az önkormányzati vagyont illetően, ami még azokban a módosító indítványokban sem, amelyeket az önkormányzati bizottság, illetve kormánypárti képviselők adtak be, nem jelenik meg.

Miről is van szó? A rendszerváltáskor, amikor az önkormányzati rendszer kialakult, akkor nagyon világos és egyértelmű szabályok alapozták meg azt, hogy az önkormányzatnak a helyi közösség nevében saját tulajdona van, és ezzel a tulajdonnal, bizonyos jogszabályi korlátok között saját maga gazdálkodik, saját maga hoz döntéseket erről. A korlátok arra vonatkoztak, hogy a törzsvagyont illetően, ami olyan vagyonelemeket takart, amelyek nagyon fontos közfeladatok ellátását szolgálják, nyilván voltak törvényi korlátok, de amúgy az önkormányzatok a saját vagyonukkal, a saját ingatlanjaikkal maguk gazdálkodtak. Ebben a felfogásban már mi eleve kritizáltuk azt, hogy a Fidesz megközelítése ettől az alapvetéstől és ezektől a garanciális elemektől eltér, és olyan módon próbálja az egységes nemzeti vagyont felfogni és kezelni, amelyben bizony az önkormányzatok jogosítványai csorbulnak, és korlátozást szenvednek el.

Hogy az önkormányzatok jól gazdálkodtak-e vagyonukkal vagy sem, föl lehet tenni ezt a kérdést, és persze lehet mindenféle példát felsorolni, akár negatívat is, de azt kell mondjam, hogy összességében az önkormányzatok a vagyonukkal jól gazdálkodtak. Még egyszer hozzáteszem, én is tudok negatív példákat. Mondok egyet: Kaposvár megyei jogú város és annak fideszes polgármestere a szocialista kormány idején ott ugrált a hasunkon, hogy adjuk át minél előbb ingyenesen az egyik laktanya épületét. Akkor ez megtörtént, és amikor megszűnt az értékesítés korlátozása, akkor valahogy pikpakk eladta, és ebből származott bevétele az önkormányzatnak. De hogy a nemzeti vagyon károsodott, az biztos, mert az a vállalkozó, aki ezt a vagyont megszerezte, azóta is hagyja ott, és már egy évtizede lerohad az egész, és csak szégyene a városnak. Ez nem egy felelős gazdálkodás.

De tudok jó példákat is mondani a saját városomból is, hozzáteszem, meg máshonnan is. Tehát azt gondolom, hogy az önkormányzatok ezzel a vagyonnal jól gazdálkodtak, nincs indoka annak, hogy ilyen korlátozást szenvedjen el az önkormányzati tulajdon és az önkormányzati vagyon, mert azt egyébként a helyi közösségektől veszik el. És a helyi közösség nagyon sokat rakott bele, sokszor máshonnan elvonva a forrásokat, hogy ez a vagyon gyarapodjon. Tehát mi erősen tiltakoztunk az ellen, szocialista képviselők, hogy csak így, egy tollvonással lehessen úgy rendelkezni, hogy az állami feladat ellátására szolgáló vagyonelemeket csak így pikpakk elvegyék az önkormányzatoktól.

Szeretném tehát ezen módosító indítványok kapcsán, amelyek itt előttünk vannak, elmondani, hogy az, hogy használati jogot kapjon, egy lehetséges jó irány, bár hozzáteszem, van még itt is, szól még itt is érv amellett, hogy további finomítás szükséges a szabályozásban.

(9.10)

Ez az ingyenes használat mit is jelent? Ha mondjuk, beültetik, mint ahogyan államtitkár asszony mondta, az önkormányzati ingatlanba a járási hivatal emberét - mert államtitkár asszony szerint mindenütt, ahol van hivatal, ott lesz ügysegéd, aki az állam nevében majd eljár, és az önkormányzati épületben, az önkormányzati hivatalban az állam nevében gyakorolja majd azokat a jogosítványokat, amelyek most átkerülnek a járási hivatalhoz -, ez az ingyenes használat igazából majd mit jelent, hogy mit kell megtéríteni (Az elnök csenget.), milyen kötelezettségei keletkeznek az államnak az önkormányzat felé?

Tehát összegezve, és köszönöm szépen elnök úr türelmét, a módosítás irányait jónak tartjuk, de látunk még elvarratlan szálakat. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Szilágyi Péter képviselő úr, az LMP-képviselőcsoportból, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Köszönöm szépen a szót. Az első szó mindenképpen a dicséreté kell hogy legyen. Azért dicsérem meg a kormánypárti képviselőket, hogy bizottsági módosító indítvány formájában elfogadták az LMP javaslatát, és használati jogot fog kapni az állam az önkormányzati ingatlanokon, illetve vagyontárgyakon, azoknak a vagyontárgyaknak a tekintetében, amelyek az államigazgatási feladatok ellátása során szükségesek.

Mindazonáltal én nem érettem már az általános vitában sem, mert nyilvánvalóan ez már egy korábban megszületett álláspont volt a kormánypártok sorában, hogy államtitkár asszony részéről is miért volt egy eléggé komoly ellenállás ebben a tekintetben, hogy miért nem tartotta akkor megfontolásra méltónak az LMP javaslatát. Mindenesetre üdvözöljük azt, hogy ezt most orvosolták, és hogy valószínűleg egy jóval pozitívabb irányba mozdult el ez a törvény, mint ami az eredeti einstandolást illette volna.

Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy számos kétely megmaradt még. Az általános vitában is elmondtam, amikor a tulajdonjogról az általános vitában beszéltünk, hogy nagyon aggályosnak tartjuk azt, amikor vagyonelemek fognak átszállni az államra, és mi fog történni a jelzálogjoggal megterhelt vagyonelemekkel. Ezt megpróbálta valamilyen szinten orvosolni ez a bizottsági módosító indítvány. Úgy látom, hogy itt tulajdonképpen ugyan elsősorban az önkormányzatra egy olyan kötelezettséget fog terhelni ez a módosító javaslat, hogy egy másik ingatlant kell felajánlania majd az államnak, amennyiben a jelzáloggal terhelt ingatlanra a hitelező megpróbálja ezt a jogosultságát érvényesíteni. Amennyiben ez sikertelen, akkor kell egyfajta egyezség létrehozását megkísérelni az önkormányzatnak a hitelezővel.

Én úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben mindenképpen bizonytalanság marad az önkormányzatoknál, nem lehet tudni, hogy pontosan milyen módon fog ez az egyezség megszületni, ki fogja diktálni ennek az egyezségnek a feltételeit. Itt láthattuk Szentendre példáján, hogy adott esetben akár bankok ülhetnek oda az önkormányzati képviselő-testületbe, és határozhatják meg, hogy ennek az egyezségnek pontosan mi legyen a tartalma.

De összességében a 4. ajánlási pontban lévő változásokat üdvözölni tudjuk, úgyhogy mindenképpen abban vagyunk érdekeltek mindannyian, hogy ez a módosítás sikeresen zajlódjon le a járások kialakításának a tekintetében.

Lenne még egy hozzátennivalóm ehhez a vitaszakaszhoz, mégpedig a járási központok kialakítását illetően. Úgy láttam, hogy volt két kormánypárti képviselőtársamnak is egy módosító indítványa arra nézve, hogy a járási központok ennek a törvénynek a mellékletében legyenek feltüntetve. Most sajnos nem emlékszem pontosan, hogy a bizottságban átment-e ez a módosító, úgy emlékszem, hogy talán igen. Ha jól emlékszem, ezt mindenképpen javasolta valamennyi ellenzéki párt is, hogy nem szabad az, hogy csupán egy kormányrendeletben vagy alsóbb szintű jogszabályokban legyenek meghatározva ezek a járási központok.

De mi még tovább mentünk, és sajnos még az egyharmadot se kapta meg az a javaslatunk, ami azt irányozta volna elő, hogy ne lehessen olyan települést járási központtá kinevezni, illetve olyan járási központot kialakítani, amely ellen a települések, illetve a lakosok többsége tiltakozik. Ezt még ennek ellenére fontosnak tartjuk, fontosnak tartjuk azt, hogy ha önök sikeresen kívánják a járásokat kialakítani, akkor az ne a lakosság tiltakozása és a települések tiltakozása közepette valósuljon meg, hanem valóban olyan egyeztetések zajlódjanak le, amik nemcsak a politikai háttéralkuk nyomán fognak majd kialakításra kerülni, hanem valóban próbáljuk meg bevonni a lakosokat, próbáljuk meg bevonni a polgármestereket és a képviselő-testületeket is.

Kérem államtitkár asszonyt, hogy esetlegesen ezt egy zárószavazás előtti módosítóval próbálják meg orvosolni, és lássák be, hogy ez mennyire fontos lehet arra nézve, hogy ez az egész átalakítás sikeres legyen. Én úgy gondolom, hogy bár sok tekintetben nem értünk egyet a közigazgatás átalakításában, mindenképpen nem az a legfőbb dolog, hogy az ellenzéki pártok önökkel egyetértsenek, hanem az ország lakosságát próbálják meg minél inkább bevonni ebbe az átalakításba.

Köszönöm szépen. (Mile Lajos tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra Pál Tibor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Azért kértem szót, mert a két előttem szóló utalt arra, hogy a már benyújtott módosító indítványok jó irányba viszik a törvényt, és helyes, hogy ilyen módosító indítvány van.

Én szeretném felhívni a figyelmet azért két kérdésre, ami viszont ezekből a módosító indítványokból nem derül ki, és látható, hogy a napi munkában majd gondot fog okozni, amikor a munka elindul.

Az egyik: az átadás-átvételnél változatlanul csak a polgármesternek van szerepe, és a képviselő-testületnek nincs ebben szerepe. Itt van egy módosító indítvány benyújtva, ami az átadás-átvétel esetében azt mondja, hogy jó lenne, hogyha a képviselő-testület döntése alapján írja alá az átadás-átvételi jegyzőkönyvet a polgármester. Kérem, hogy ezt gondolják végig, hiszen ahogy itt az előttem szóló is elmondta, nem sok szerepet kapnak a képviselők, ők igazából csak elszenvedik majd ezt a döntést. Jó lenne, hogyha ők is beavatást kapnának ebbe a kérdésbe.

A másik pedig, hogy a napi működésnél nem tisztázott, és ez különösen nagyvárosokban igaz, ahol szinte egy helyen van ma az okmányiroda, és különböző irodák egy épületben vannak, hogy a közművek, a költségek, a kiadások hogyan lesznek rendezve. Tudjuk, hogy ma persze ez úgy tűnik, hogy ó, hát nem egy komoly kérdés, nem kell ezzel nagyon foglalkozni, hiszen ma is ennek vannak költségei, ezt valaki kifizeti. Persze, ezt ma egységesen fizeti az önkormányzat, vagy ha épp az okmányiroda ott van, akkor az okmányirodára kapott támogatásból. De vajon hogy lesz ez majd akkor, amikor a napi működés elindul? Hogy lesz a portaszolgálat? Hogy lesz megoldva a biztonsági szolgálat, a védése az adott irodának vagy éppen annak a körzetközpontnak, ami az önkormányzat épületén belül kezd majd működni?

Ez két olyan kérdés, ami a napi működésnél, azt gondolom, hogy komoly gondot fog okozni, az egyik, hogy a képviselő-testületnek beavatottsága is legyen, tudja, hogy mi az, amit elvesz az önkormányzattól az állam, ők is információt kapjanak erről, ne csak a polgármester legyen az, akit ebbe beavatnak, a másik pedig a napi működés, ami, azt gondolom, hogy rengeteg gondot fog okozni. Valószínű, hogy ez még egy kapcsolódó módosító indítvánnyal feloldható lesz majd.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. A Fidesz képviselőcsoportjából Bóka István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság módosító indítványával kapcsolatban szeretnék hozzászólni az első és a második vitaszakaszban, és valószínűleg a negyedik vitaszakasz tekintetében is, hiszen az önkormányzati módosító indítvány érinti véleményem szerint a preambulumot is, legalábbis egy részben mindenképpen érinti a preambulumot.

Az önkormányzati bizottság módosító indítványa meglehetősen széles körű és tág, gyakorlatilag valamennyi benyújtott módosító indítványt vagy azoknak a jelentős részét tartalmazza. Annak nagyon örültem, hogy valamennyi előttem felszólaló képviselő azt mondja, hogy az önkormányzati bizottságban megfogalmazott módosító indítványok irányai jók, jó irányba mutatnak, és remélhetőleg támogathatóak is.

Szeretném azt elmondani, hogy azt gondolom, annak, hogy a benyújtott törvényjavaslat milyen módon kívánja az átvett államigazgatási feladatok tekintetében az ingatlan- és az ingóátadást megoldani, nincs köze ahhoz, hogy az önkormányzatok felelősen vagy felelőtlenül gazdálkodtak. Azt gondolom, hogy ilyet senki nem mondott, sem a kormány, sem kormánypárti képviselő ilyet nem mondott és nem állított, és ilyen dolgokat ne adjunk szerintem esetleg mások szájába, mert nem erről szól a történet.

Kétségtelen tény, hogy a magam oldaláról és a kormánypárti frakcióban ülő képviselőtársaim oldaláról is nagyon fontosnak tartanánk, hogy az önkormányzati bizottság módosító indítványa a vagyonnal, a vagyonátadással kapcsolatban megfelelő módon és ebben a módosító indítványban javasoltak szerint történjen.

(9.20)

Egyébként már a cím is változott, hiszen átadásról használatra változott ez a megfogalmazás, ami azt gondolom, hogy óriási különbség.

Természetesen volt olyan korábban, hiszen megteremtettük ennek a jogalapját, hogy önkormányzati vagyon térítésmentesen állami tulajdonba kerüljön át, hiszen a nemzeti vagyon része volt. Nyilván nagy viták voltak ezzel kapcsolatban. A mi körünkben is nagy viták voltak ezzel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy azok valamilyen módon vagy valamilyen szempontból indokoltak voltak.

A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tekintetében a laktanyák vagy az azokhoz kapcsolódó létesítmények, vagyontárgyak kerültek át térítésmentesen állami tulajdonba, és például az önkormányzati fenntartású kórházak tulajdontárgyai, vagyontárgyai kerültek át állami tulajdonba. Tehát gondoljunk bele: a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál és a kórházak tekintetében a működés tekintetében, a működés kapcsán gyakorlatilag egycsatornás finanszírozás valósul meg. Tehát az állam teljes mértékben az OEP-en keresztül finanszírozza ezeknek a vagyontárgyaknak a működését.

És nyilván volt a megyei önkormányzatok tekintetében is egy általános vagyonátadás, de a vagyonátadással egyidejűleg megtörtént a teljes adósságállománynak, tartozásállománynak az állam általi átvétele. És ne felejtsük azért el, hogy a megyei önkormányzatok gazdálkodása alapvetően a 2006-2010 közötti időszakban roppant meg, és ez nem vitakérdés, ez ténykérdés, hiszen az illetékbevételek, az illetékmódosítás tekintetében ebben az időszakban radikálisan csökkentek az állami támogatások. Ebben az időszakban csökkentek radikálisan, és semmilyen pótlás nem történt a tekintetben, hogy a megyei önkormányzatok az ezzel kapcsolatos feladataikat el tudják látni. A tények kedvéért ez rendkívül fontos.

Nagyon örülök annak, hogy a tulajdonjog-átadás helyett ingyenes használati jog fog - az átkerülő államigazgatási feladatokkal arányban - átkerülni a magyar állam részére. Szerintem nagyon életszerű javaslatok is találhatóak már ebben az önkormányzati bizottsági módosító indítványban, gondoljunk csak a 2. § (5) bekezdését szabályozó kérdésre, amely szabályozza azt a rendkívül életszerű dolgot, hiszen az önkormányzat a feladatait nemcsak a saját tulajdonát képező ingatlanban valósítja meg, hanem nagyon sok esetben nem a tulajdonát képező bérelt, használt ingatlan van, és itt az államnak lehetősége van belépni az önkormányzat által megkötött szerződésbe. Nagyon fontos kitétel ez.

Mindenesetre egy nagyon jó iránynak tartom azt, vagy remélem, hogy el fogja fogadni a parlament, hogy a térítésmentes vagyonátadás helyett ingyenes használat fogja megilletni a magyar államot. Én azt gondolom, hogy a használatból adódó működési költségeket, amiket Pál Tibor képviselőtársam felvetett, a polgári jog teljes mértékben rendezi, hiszen itt egy használati jogviszonyról van szó. A használati jogviszonyból adódó jogokat és kötelezettségeket megfelelő módon szabályozzák más jogszabályok. Érthetetlennek tartom, hogy miért kellene ebben a jogszabályban ezt külön szabályozni.

Szeretnék felvetni még egy gondot és problémát, ahol a természetbeni megosztásra a tulajdon tekintetében nem lesz lehetőség. Ahol 1/1 arányú önkormányzati tulajdon fog maradni, ott, amikor a használat csak az ingatlan egy bizonyos részére fog kiterjedni 1/1 arányban, aggályosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tartom az ingyenes használat jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Ezen szerintem még gondolkodnunk kellene, államtitkár asszony, a kormánnyal közösen.

Köszönöm szépen, elnézést az időtúllépésért. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Lamperth Mónika képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én hasznosnak és jónak tartanám, hogyha lenne olyan további gondolkodás, mint amiről Bóka képviselő úr, polgármester úr beszélt, mert szemmel láthatóan a tárcánál egy csomó olyan életidegen, a gyakorlatban alkalmazhatatlan szabályt találtak ki, amiket most jó irányba korrigált az önkormányzati bizottság, ahol tapasztalt polgármesterek és a közigazgatáshoz értő képviselők tudtak ezen javítani és segíteni, egyébként nemcsak kormánypártiak, hanem ellenzékiek is természetesen.

Én azt javaslom, hogy még egy témát vegyenek elő, ami segíthetne jobbítani és szerintem törvényessé tenni a megoldást. Ez pedig az, hogy mi, több szocialista képviselő, módosító indítványt adtunk be arra nézve, hogy a megállapodást a vagyon tekintetében nem a polgármesternek és a kormányhivatal megbízottjainak kellene rendezni, hanem a képviselő-testületeknek, hiszen a polgármesternek a mi megítélésünk szerint nincs is ilyen jogosítványa, hogy vagyoni elemekről saját maga döntsön.

A használati jognál ez nyilván egy új helyzet, hogy nem vagyonról van szó, hanem használati jogról, de azért én mégiscsak megfontolásra méltónak és fontosnak tartom, hogy ne terheljük ezt csak a polgármesterre, hanem ezt úgy, ahogy egyébként az önkormányzati alapelvek is diktálják, jóvá kelljen hagynia a képviselő-testületnek, hiszen akkor lesz teljes körű és megalapozott ez a döntés, és a legitimációja is teljes körű.

Úgyhogy én azt javaslom az önkormányzati bizottságban ülő képviselőknek, képviselőtársaimnak, hogy akár bizottsági módosító indítványban is ezt a módosítást nyújtsák be az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Lipők Sándor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én Pál Tibor és Lamperth Mónika képviselőtársaim felvetett kérdésére szeretnék reagálni, a polgármester és a képviselő-testület témakörében.

A helyi közügyek tekintetében a képviselő-testület bármit megtárgyalhat, politikai ügyben is véleményt fogalmazhat, illetve szerintem a jogszabályi környezet maximálisan rendezi ennek a környezetét. Tehát akár formális, akár informális szempontból is a polgármester a képviselő-testülettel megtárgyalhatja ezeket az ügyeket. Sőt, szerintem - nem tudom, hogy milyen kérdéskörök és tárgyi feltételek fognak majd felszínre kerülni az adott döntéshozatal tekintetében - a jogszabályi környezet ezt teljes mértékben rendezni fogja.

Továbbmegyek: az önkormányzatokról szóló törvény, a magyar önkormányzatokról szóló törvény, az Ötv. is, illetve természetesen a képviselő-testületek szervezeti és működési szabályzata is szabályozza azt, hogy a képviselő-testület miben hozhat döntést. És azt hiszem, a miénket alapul véve általában is az mondható, hogy a képviselők egynegyedének kezdeményezésére bármilyen helyi jelentőséggel bíró ügy tekintetében vagy bármilyen helyi üggyel kapcsolatosan a képviselő-testület napirendre vehet kérdéseket, és szerintem ez a kérdés is azok közé tartozhat, hogy a helyi demokrácia érvényesülhet, és ezeket helyben is tájékoztatásként, véleménykikérésként vagy esetleg döntéshozatalként meg lehet tárgyalni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vinnai Győző képviselő úr következik, parancsoljon!

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két témához szeretnék gyorsan hozzászólni. Az egyik az, hogy jól vagy rosszul gazdálkodtak-e az önkormányzatok, amit Lamperth Mónika képviselőtársam felvetett, és azt mondta, hogy az önkormányzati bizottság módosító indítványa jó irányba viszi a dolgot.

Szerintem nem jó a kérdés feltevése, mert nem arról van szó, hogy jól vagy rosszul gazdálkodtak, hanem az új önkormányzati törvényben benne van, hogy a feladataikat hogyan látják el, mert vannak olyan önkormányzatok, amelyek jól vagy rosszabbul gazdálkodtak, de én azt mondanám, ha ön hozott egy kaposvári példát, én Nyíregyháza példáját fel tudom hozni önnek. 2002-2010 között a város adósságállománya a 8-szorosára nőtt, mert nem tudta a feladatait ellátni, normatíva miatt - most feladattípusú ellátás lesz -, illetve a fejlesztésekhez szükséges önerőt hitelből tudta ellátni.

Tehát én azt tudom mondani önnek, hogy tulajdonképpen a feladattípusú átállással az állam átveszi az államigazgatási feladatokat, és az önkormányzatoknál maradnak azok az ügyek - ezt a hatáskörmegosztásban is lehet látni, a mai részletes vitán erre sor kerül -, hogy a helyi identitással rendelkező ügyek pedig az önkormányzatoknál maradnak. Itt szerintem egy jó kompromisszum, egy ésszerű megoldás született.

A másik pedig, amit Szilágyi Péter említett, hogy járásszékhelyek ne legyenek úgy, hogy az adott település vagy települések nem akarják ezt. Szeretném emlékeztetni képviselőtársamat, hogy volt egy társadalmi egyeztetés, amit meg is hosszabbítottunk, tehát január elejétől január 29-éig, majd utána ezt még meg is hosszabbítottuk, ahol például mint kormányhivatal-vezető tudom, hogy nagyon sok javaslat jött be Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből is, és ezeknek a 90-95 százalékát elfogadtuk. És tulajdonképpen egy olyan járási rendszer kezd kialakulni járásközpontokkal, járáshatárokkal, amelyeket az érintett települések elfogadtak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kiss Sándor következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(9.30)

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a tulajdonjogra és az ingyenes használati jogra szeretnék reagálni.

Úgy gondolom, ha valami a tulajdonunkban van, arról gondoskodunk, arra figyelmet fordítunk, de ha valami ingyenes használatban van, akkor azt csak használjuk. Én nem tartom elégségesnek a polgári törvénykönyvben meghatározottakat, hanem úgy gondolom, hogy ebben a törvényben is rögzíteni kell azt, hogy ha valaki ingyenesen használatba vesz valamit, úgymond az állam mintegy államosítja, használatba veszi, akkor mindenképpen gondoskodjon ezen ingatlanok és ezen eszközök fenntartásáról. Tehát ezt mindenképpen lényeges rögzíteni ebben a törvényben, és ne lehessen hivatkozni más törvényekre, mert - még egyszer mondom - az ingyenes használati jog az, hogy ingyenesen használja, de azt, hogy a fenntartásáról gondoskodik-e, mindenképpen lényeges ebben a törvényben rögzíteni, mert - még egyszer mondom - talán még aggályosabb ez az ingyenes használati jog, mint maga a tulajdonjog, ami fölött felelősséget vállalok. Ez az egyik.

A másik pedig, Szilágyi Péter képviselőtársam javaslatával kapcsolatban, hogy beleszólhassanak a járási székhely kialakításába a környékbeli önkormányzatok, én Vinnai Győző képviselőtársam álláspontját támogatnám, hogy az, hogy egy önkormányzatot kik támogatnak, az adott politikai konstellációnak az eredménye. Most a Fidesz van úgymond kormányon, de ki tudja, mi lesz két év múlva, és akkor átrendeződnek még a települési önkormányzatokon belül is a politikai viszonyok, tehát mindenképpen lényeges, hogy ezt a kérdést a szakma határozza meg, a közigazgatási szakma, és ne az adott politikai felállás. Nekem erről ez a véleményem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! A kétperces műfajnak megfelelően reagálni szeretnék egy-egy percben a Lipők képviselő úr és Vinnai képviselő úr által elmondottakra.

Lipők polgármester úr azt mondta, hogy a helyi demokráciában vannak szabályok, és ha akarja a testület, akkor kikényszerítheti, hogy megtárgyalja ezt a témát az ingyenes használattal kapcsolatban - vagy vagyonátadással, vagy még nem tudjuk, hogy elfogadják-e a módosítót vagy sem. Ha ezt ön is természetesnek tartja, akkor mi akadálya van annak, hogy beleírják a törvénybe? Az egy erősebb kötelezettség. Tehát én változatlanul azt gondolom, hogy érdemes ezt mérlegelni, de ha önök megelégednek a polgármesterrel, azt gondolom, lesznek ebből még problémák.

A másik, amit Vinnai képviselő úr mondott az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatban: én nem beszéltem gazdálkodásról, én a vagyonról beszéltem, a vagyonnal való gazdálkodás és általában az önkormányzatok gazdálkodása persze összefügg, de azért mégiscsak két dolog. Ha azt a kérdést, hogy melyik város milyen adósságállományt halmozott fel, napirendre tűzzük, egyfelől szerintem az elnök nem fogja engedni, mert nem tartozik ide, másfelől pedig én nagyon jókat tudok mondani. Kaposvár város eladósodottságáról hihetetlen sok számmal, tapasztalattal és érvvel rendelkezem, hogy miért megy rossz irányba, sőt az Állami Számvevőszék jelentését, az összes megyei jogú város ÁSZ-vizsgálatát, amely december 30-ával került föl a honlapra, alaposan áttanulmányoztam, és elég sok mindent tudok belőle idézni, de nem ez van napirenden.

Tehát én azt javaslom, hogy térjünk vissza a vagyonnal való gazdálkodáshoz - állítom, hogy az önkormányzatok többsége jól gazdálkodott a vagyonával, vannak kirívó példák, de nem ehhez akarjuk szabni a jogi normák megalkotását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék reagálni. A sokak által dicsért önkormányzati bizottsági módosítóval kapcsolatban, ami jó irányba viszi a dolgokat, legalábbis sokan ezt mondták, azt azért szeretném elmondani, hogy az önkormányzati bizottsági ülésen tudomásom szerint ezt az ellenzéki képviselők nem szavazták meg, tehát nem támogatták ezt a módosító csomagot, ezt szeretném elmondani.

A másik pedig az, hogy gyakorló polgármesterként eszembe nem jutott az, hogy egy ilyen volumenű megállapodást ne vigyek képviselő-testületi ülés elé, eszembe nem jutott. De azt is szeretném elmondani, hogy valamennyi megállapodást az önkormányzat nevében a polgármester ír alá, a polgármester képvisel. Tehát ha pontosan nézzük az önkormányzati bizottság módosító javaslatát, ami egyébként paralel, megegyezik a kormány által benyújtott törvényjavaslattal, igaz, az egyik tulajdonjogról, a másik pedig használati jogról rendelkezik, az azt mondja, hogy a végrehajtás részleteit a települési önkormányzatok polgármesterei, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatalok kormánymegbízottai között megkötött megállapodás rendezi. De ebből nem következik az, hogy az önkormányzati törvény és az önkormányzat vagyonnal kapcsolatos helyi rendeletei alapján ezt az ügyet ne kelljen képviselő-testület elé bevinni.

Miért kell szabályozni olyan kérdéseket egy ilyen javaslatban, amit mások szabályoznak? Folyamatosan olyat akarnak szabályoztatni ebben a törvényjavaslatban, amit más jogszabályok - helyi rendeletek is, hiszen azok is jogszabályok - teljeskörűen szabályoznak. (Dr. Lamperth Mónika: Nem!) De igen.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi Péter képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Bóka képviselőtársamnak mondanám, hogy én a magam részéről azért nem tudtam megszavazni ezt a módosító indítványt, mert az ülés kellős közepén kaptuk meg, a szavazás előtt körülbelül három-négy perccel ezt a módosító indítványt, előtte nem volt szerencsénk megismerni. Egyébként utólag beleolvasva, például az adósságrendezési eljárás körébe vonható tárgyak tekintetében azért eléggé érdekes kérdések is lesznek, úgyhogy nem véletlenül nem tudta az ellenzék megszavazni ezt a módosító indítványt.

Ami Kiss Sándor felvetését illeti, én úgy gondolom, hogy a képviselő úr némileg félreérti az én módosító indítványomat. Pontosan azt szeretnénk, hogy ne holmi szakértői számítások, különböző képletek alapján kerüljenek meghatározásra a járási központok, hanem egészen pontosan az legyen, hogy a lakosságot bevonva kerüljenek ezek kialakításra. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy a közszolgáltatásokhoz való alapvető hozzáférést fogja meghatározni, hogy a járási központok hol fognak elhelyezkedni, és nagyon nem mindegy, hogy egy jó politikai érdekérvényesítő képességű település lesz egy járás központja, ami nagyon távol esik a nagyobb lélekszámú településektől, és ide kell adott esetben időseknek is elutazni. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen egy lakossági létszámbeli többséget kell elérnie egy olyan konszenzusnak, amivel meg tudják határozni a járások központját, erre irányul a mi módosító indítványunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Tibor képviselő úr következik. Parancsoljon!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is én szeretném azt megerősíteni, amit az előttem szóló mondott Bóka képviselő úrnak, hogy az a bizottsági módosító indítvány, amelyről itt beszél, valóban úgy van, két-három perccel a döntés előtt került kiosztásra a bizottsági ülésen. Mi már láttuk itt a parlamentben azt, hogy amikor döntés előtt osztanak ki módosító indítványt, azzal milyen döntéseket kényszerítenek ki, abban bízva, hogy talán nem olvassák el a képviselők. Tehát ott a nem szavazatunk vagy a tartózkodásunk arról szólt, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb eljárás arra, hogy egy ilyen törvényt és egy ilyen mértékű kérdést ilyen módon kezeljenek a bizottsági ülésen.

Végül is, ha végiggondoljuk, pontosan erről van szó akkor, amikor arról beszélünk, hogy a képviselő-testületnek nagyobb jogosítványa legyen. Hiszen az, ami most a törvényben van, nem csinál mást, mint a polgármestert felmenti az alól a kötelezettség alól, hogy a képviselő-testülettel megbeszélje, megtárgyalja azt a vagyonátadást, amelyről itt szó van. Könnyen megteheti. Ha önök azt gondolják, hogy nem ez a szándék, akkor azt is tudom mondani önöknek, hogy támogassák azt a módosító javaslatunkat, ami a 25. pontban van, ahol a vitatott kérdések esetében nem a kormányhivatal vezetője dönt, hanem adott esetben bírósághoz lehet menni. Mert mi a helyzet akkor, amikor egy képviselő-testületben, mondjuk, egy kisebbség úgy gondolja, hogy nem jó az a szerződés, amelyet a többség elfogadott, vagy amelyet a polgármester alá akar írni majd a kormányhivatal vezetőjével a vagyonátadás kérdésében? Ki az, aki dönt? A kormányhivatal vezetője? Az egyik fél dönt, hogy a szerződés, amit aláírnak, az ő részére megfelelő vagy nem megfelelő?

Ha önök komolyan gondolják azt, amit mondanak, akkor azt kérem, hogy a 25. számú módosító javaslatunkat, amit beadtunk, támogassák, ami arról szól, hogy ezeket a vitatott kérdéseket a bíróság előtt lehet megtárgyalni, mert valószínű, hogy lesznek ebben vitatott kérdések, erre már az előző hozzászólásomban utaltam, és azt gondolom, hogy a gyakorlat során (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) még nagyon sok ilyen kérdés lesz.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy pillanatnyilag ketten jelentkeztek be rendes felszólalásra, és heten várnak kettőperces felszólalásra. Dorkota Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(9.40)

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tulajdonjoggal és az ingyenes használati joggal kapcsolatban felmerült vitákra a következőt szeretném mindenki figyelmébe ajánlani. Az önkormányzati törvény szabályozza a testület és a polgármester jogkörét, szabályozza a szervezeti és működési szabályzat, és amiről eddig még nem beszéltünk, a vagyongazdálkodási rendelet. És az előírja szigorúan, hogy az ingyenes használati joggal ugyanaz a teendő, mint a tulajdonjoggal. Minden vagyongazdálkodási rendeletben szigorú szabályok vonatkoznak, mi több, talán még erősebb jogkörrel is. Arról beszélünk ma itt, hogy egy önkormányzatnak mekkora vagyona van, a vagyonának egy töredéke egyébként maga a hivatala, és a hivatalán belül is egy olyan kis részről beszélünk, amelynek átruházásáról nincs szó; ingyenes használatba adják egy olyan feladattal, amit eddig az önkormányzati dolgozók láttak el, állami feladatot, és ez most a hatásköri megosztást követően átkerül állami kézbe.

Én ebben semmi veszélyt nem látok, és kizártnak tartom egyébként, hogy egy polgármester ne vigye testület elé. Egyébként a törvény meg úgy rendelkezik, hogy a testületet, a közgyűlést a polgármester képviseli az aláírásnál. Látszatproblémát feszeget az ellenzék.

A másik. A járási székhelyek kialakítása, kijelölése, megjelölése, valamint az odatartozó településeknek a köre részletes társadalmi vitán ment keresztül. Valamennyi település - konkrét példával Fejér megyében - a kormánymegbízottól levelet kapott, megkapta a komplett anyagot, hogy a tervezet szerint hova tartoznának. Ezt követően tételesen, egyénenként is egyeztetetten levélben keresték meg a kormányhivatalt, valamint a minisztériumot, és alakult ki az általuk kért rendszer. És kapaszkodjanak meg képviselőtársaim, ez még ma is zajlik. Tehát hiába zárult már le az úgynevezett társadalmi vita, hiába alakult ki ennek a szerintem jól működő rendszere, amelynek az egyik oka volt egy szakmai érv, hogy minél előbb közúton megközelíthető legyen a járási székhely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezt követően egy politikai rész is, valóban, amikor a testületek határozatban jelölték meg, hogy hova szeretnének tartozni.

Ajánlom figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Apáti István képviselő úr következik, parancsoljon!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Menjünk vissza a kályhához a vagyonállamosítás, akár ingyenes használati, akár tulajdonjog formájában kapcsán. Államtitkár asszony legjobb tudomásom szerint nem reagált még a vezérszónoki körben elhangzottakra, és nagyon hamar hajlamosak megfeledkezni a kormánypárti képviselők arról, hogy mi vezetett ide. Nemcsak az államigazgatási meg az önkormányzati feladatok szétválasztása, hanem az önkormányzati rendszer mérhetetlen eladósodottsága. Kezdődött a megyei önkormányzatok vagyonának államosításával, aztán most folytatódik a helyi önkormányzatokra kiterjedően.

Fel kellene tárni és nyíltan kellene arról beszélni, hogy a 3200 településből - mint ezt már többször elmondtuk, csak nem lehet eléggé hangsúlyozni - nem a kistelepülések, meg általában nem a járási székhely méretű, átlagméretű települések okozták az önkormányzati rendszer csőd közeli eladósodottságát, hanem az a 99 nagyobb település, közte megyeszékhelyek meg megyei jogú városok, amelyek felelőtlenül gazdálkodtak.

Az pedig, hogy szocialista vagy fideszes vezetésű önkormányzatok adósodtak el jobban, amikor itt a két párt egymásra mutogat, akkor a bagoly mondja verébnek tipikus esetével állunk szemben, mert persze lehet mondani példaként Nyíregyháza eladósodottságát, de én akkor meg tudom mondani, mondjuk, Mátészalka eladósodottságát a 2006-2010 közötti időszakban megnégyszerezte a fideszes városvezetés Mátészalka adósságállományát. Példaként lehet még említeni még Hódmezővásárhelyt vagy Debrecent, utóbbiban 20 milliárd forint feletti az adósságállomány. És természetesen ezeknek a településeknek méretüknél meg a polgármesterük politikai befolyásánál fogva sokkal erősebb az érdekérvényesítő képességük, és azokon a kistelepüléseken meg közepes méretű településeken verik el a port, amelyek vagy egyáltalán nem felelősek, vagy csak csekély mértékben felelősek az önkormányzati rendszer körülbelül 1100 milliárdos nagyságrendű eladósodottságáért.

Ezt kellene egyszer tisztába tenni, és utána lehet, érdemes a megoldásokat keresni, mert itt azért nemcsak a feladatok, a szakmai feladatok különválasztásáról és hatékonyabb ellátásáról beszélünk, hanem arról is, hogy hogyan lehetne ebből az eladósodott állapotból kikecmeregni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rácz Róbert képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

RÁCZ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Apáti képviselőtársam mondotta, hogy menjünk vissza a kályhához, hát szerintem is menjünk vissza. Szerintem az a beállítása ennek a törvényjavaslatnak, amely megpróbálja az államot, a mindenkori államot az önkormányzat világával szembeállítani, az egy helytelen vagy politikai taktikai alapon nyugvó megközelítés. Szerintem itt mindannyian tudjuk, hogy az állam és az önkormányzatok közötti feladat- és forrásmegosztási egyezség, amely 1990-ben köttetett, az elvásott, megette az idő, és már nem működik tovább. Ennek próbálunk valamilyen módon a végére járni, és szeretnénk erre valamilyen megoldást találni.

Ennek csak egy része az állami igazgatási feladatoknak a megosztása, és ráadásul annak is csak egy része annak a vagyonnak a kérdése, amely egy települési vagyoni kataszterben csak egy töredék, azon belül a polgármesteri hivatalnak is csak egy töredéke, nem több és nem más, mint a jelenleg is állami igazgatási feladatokat ellátó személyek és a hozzájuk kapcsolódó irodák, ingatlanok és ingóságok ügye, kérdésköre.

Tehát ezt nem dimenzionálnám túl, nem próbálnám azt a benyomást kelteni, hogy itt az állam óriási rekvirálást folytat, és ráteszi a csúnya, szőrös kezét a szép önkormányzatok vagyonára, mert nem erről van szó. Valójában arról van szó, hogy megpróbálják szétszálazni azt, ami az elmúlt 20 évben összegubancolódott. Állami igazgatási feladat el lett láttatva az önkormányzattal, azokkal az önkormányzatokkal, amelyek el vannak adósodva. Itt van a probléma gyökere. Pont azért jutottunk idáig, mert nem volt világos a szétválasztása az állam dolgának, az önkormányzat dolgának, és nem volt ehhez tisztességesen hozzárendelve az a forrás kellő megosztottsággal, amely mindkét félnél, az államnál is, meg az önkormányzatnál is egy fenntartható, normális és adósságkényszertől mentes működést tett volna lehetővé.

Most legalább ezen törvény keretein belül az állami igazgatásban próbálkozunk ennek a rendetlenségnek a felszámolásával. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik.

Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem szólók közül többen azt kifogásolták, hogy az ellenzék miért ragaszkodna ahhoz, hogy kerüljön bele tételesen a törvény 2. §-ának (3) bekezdésébe az, hogy a vagyonnal kapcsolatos döntéseket a polgármester egyedül hozhassa meg, egyedül járjon el ebben a kérdésben, és legyen beleillesztve még az, kifejezetten így, hogy a települési önkormányzatok képviselő-testületei döntésének megfelelő tartalommal szülessen meg ez a megállapodás a kormányhivatalok, illetve a polgármesterek között. És rendre-módra olyan jogszabályokra hivatkoznak, amelyek tudjuk, hogy a jogszabályi hierarchia legalján helyezkednek el; jelentem, az önkormányzati rendeletekről beszélek.

De nézzük az alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésének e) pontját, a 33. cikk (1) bekezdését magát! Ez mind arról szól, hogy polgármester nem rendelkezhet egyedül az önkormányzat vagyonával. Ennek megfelelő módon egyébként a január 1-jétől életbe lépő, de jelenleg hatályos Ötv. 1. § (6) bekezdésének b) pontja, a 2. § (2) bekezdése azt mondja ki szintén, hogy polgármester nem rendelkezhet ezen tárgykörben egyedül.

Akkor tessék nekem megmondani, hogy miért olyan nagy probléma, ha mi kezdeményezzük, hogy ebbe a törvénybe is az alaptörvénynek megfelelően, illetve az Ötv.-nek is megfelelően kerüljön bele ez a fél mondat. Azt gondolom, hogy telik az örökkévalóságból, illetve a nemzeti együttműködés rendszerébe is belefért még ez a plusz fél mondat, én javasolom és kérem tisztelettel, hogy fogadják meg az ellenzék ez irányú javaslatait, konkrétan a 13. ajánlási pontról beszélek, és illesszék be ezt a törvényjavaslatba.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kettőperces felszólaló Törő Gábor képviselő úr.

Parancsoljon!

TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én reagálnék Szilágyi képviselő úr mondataira, és kicsit kapcsolódnék Dorkota Lajos képviselőtársam mondandójához. Jó egyéves egyeztetésen ment keresztül az önkormányzatok között, polgármesterek között, testületek között, hogy hogyan alakuljanak ki a járási székhelyek. Példával szeretném illusztrálni. Például Magyaralmás egyszer döntött úgy, hogy a móri járáshoz szeretne tartozni, majd az utolsó pillanatban, a felső tagozatos osztály miatt, és mivel egyéb tevékenységet Székesfehérváron folytatnak, jelezték, hogy inkább Székesfehérvárhoz tartoznának, és befogadta ezt a törvényjavaslat.

Mondok ennek ellenkező példáját. Iszkaszentgyörgy testülete - nem felhőtlen a kapcsolata Székesfehérvárral, közvetlen határos vele, szinte egy kilométer választja el -, ott úgy döntött a testület a polgármester kérésére, hogy tartozzon a móri járáshoz. De felülvizsgáltuk, olyan közlekedési rendszer van a településen, hogy csak Székesfehérvárról megközelíthető, és itt nem a testület kérését kellett figyelembe venni, hanem a lakosságot, hogy hogyan tudja ezt a hivatalt elérni, és nyilván itt az álláspont az, hogy inkább Székesfehérvár legyen, 2 kilométerre, és nem a 30 kilométerre levő Mór.

(9.50)

Mondok egy harmadik példát: Gánt községe kistérségileg mindenben Bicskéhez tartozik, de Oroszlány és Székesfehérvár között nyílegyenes irányban a buszközlekedés óránként úgy megoldott, hogy kizárólag csak Székesfehérvár megközelíthető, így Gántnak evidens volt, hogy Székesfehérvárhoz tartozik. Tehát összességében azt gondolom, hogy ahogy Dorkota képviselőtársam is jelezte, még jelenleg is folynak a konzultációk, és minden egyeztetést lefolytatunk a legalsóbb szintekig.

Reagálva az önkormányzatok eladósodottságára, azt tudom mondani, hogy számomra egyébként nincs eladósodott fideszes és eladósodott MSZP-s önkormányzat. Vagy jól gazdálkodó önkormányzat van, vagy rosszul gazdálkodó önkormányzat van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt gondolom, hogy milyen intézményfenntartással működik egy önkormányzat, attól függ az eladósodottsága. Csak emlékeztetnék - és befejezem ezzel -, hogy 2002 előtt 70-80 százalékos volt az állami normatív támogatás, most pedig 45-50. Ez generálta egyébként a működési hiány felszökését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel arra kérem a képviselőtársaimat, hogy próbálják betartani az időkereteket, ne kelljen nekem elvennem a szót a képviselőktől.

Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciótársaim elmondták, hogy az önkormányzati bizottság módosítóinak hatására pozitív irányban változott ez a törvényjavaslat, de ezért fűzünk reményt ahhoz, hogy talán van lehetőség a vitára, habár többen használták itt azt, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ezért a jelen lévő polgármester urakhoz, ha kell, akkor név szerint Lipők, Bóka, Dorkota úrhoz csak a következő kérdésem van (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), vagy Kovács Zoltánhoz (Dr. Lamperth Mónika: Örökös polgármester! - Derültség.): ha az önök testülete úgy dönt az adott esetben, hogy nemmel, mondjuk, többségi vagy egyhangú nemmel szavaz, mit fognak önök tenni? Amit Pál Tibor mondott, hitem szerint ez a törvény feljogosítja önöket arra, hogy a testületükkel szemben aláírjanak egy megállapodást. Nekem csak ez a kérdésem.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ha nem biztosak abban, hogy valaki polgármester, akkor ne ruházzák fel ezzel a címmel.

Lipők Sándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak expolgármesterek is - az is a polgármesterek közé tartozik.

Lamperth Mónika, Pál Tibor, Hegedűs Lorántné és Göndör István képviselőtársaim felvetésére szeretnék reagálni. Itt elhangzott az, hogy a polgármestert felmenti, a polgármester egyedül járhasson el, vagy mi történik, ha a képviselő-testület... A vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás az önkormányzatok életében nap mint nap, szinte minden testületi ülésen előkerül. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás a képviselő-testület hatáskörében van, ő dönt a vagyon tekintetében.

Tehát ha egy magánszemély vagy akár egy civil szervezet vagy akár egy vállalkozás fordul az adott önkormányzathoz, ezek az ügyek nem kerülnek a tisztelt Ház, a tisztelt parlament elé, hanem a normális jogszabályi mederben gazdálkodva az önkormányzatok ezeket az ügyeket a jogszabályoknak megfelelően rendezik. Ha a polgármester ezt a testülettel nem tárgyalja meg, akkor jogszabálysértést követ el, ellene eljárás indul, és azt jelenti, hogy ha ez az eljárás megállja a helyét, akkor a polgármester jogviszonya megszűnik. Gondolom, egyik polgármestertársuk sem, akár én sem akarok élni ezzel a lehetőséggel, elhiszem, hogy nagyon jó volna, ha néhány kollégának ilyen alapon szűnne meg a jogviszonya, de szerintem ettől messzemenően tartózkodnak, hiszen erre bevett példák is voltak az elmúlt időszakban.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, a képviselő-testület hatáskörébe tartozik az önkormányzati vagyon, a bérbeadás és a használatba adás kérdése is, és hogy most van egy különleges helyzet, hogy most éppen az állammal kell ilyen ügyben megállapodni, ezt a jogszabályok teljes mértékben rendezik. Szerintem ezt nem kell itt szabályozni, ez így rendjén való dolog, és szerintem a vitát a megfelelő jogszabályi, törvényi keret rendezi.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Apáti István képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek Törő képviselő úrral abban, hogy alapvetően jól gazdálkodó és rosszul gazdálkodó önkormányzatokat lehet megkülönböztetni, pusztán csak azért tettem ebbe bele a politikát, mert időnként meg szokták egymást kínálni ezzel, mintegy alul- vagy felüllicitálva, hogy ki az ügyesebb és ki az ügyetlenebb. Maradjunk abban, hogy bőven akad példa, rossz példa mind a két oldalon, mind az MSZP, mind a Fidesz oldalán, de én ezzel befejezettnek tekintem a vitának ezt a részét.

Ami ettől sokkal fontosabb, hogy azt mondja már meg, legyen szíves, kedves államtitkár asszony, mitől lesz olcsóbb vagy mennyivel lesz olcsóbb így a rendszer. Ugyanis az én józan paraszti eszem azt mondatja velem, hogy teljesen mindegy - pénzügyi szempontból mondom, nem szakmailag -, hogy a járásszékhelyek vonatkozásában, a járási hivatalok vonatkozásában vagy a polgármesteri hivatalok vonatkozásában kell az adott feladatokra, a rendszer fenntartására, üzemeltetésére a pénzeket kifizetni, egyik zsebünkből a másikba dugdossuk vagy az egyik oldalról a másikra tologatjuk ezeket a kiadásokat, ettől önmagában nem valószínű, hogy olcsóbb és hatékonyabb lesz a rendszer.

Azt kell kimondani, amit önök még nem teljesen világosan mondtak ki, nyilván mert ez politikai érdekük, hogy valószínűleg két esetben lehet megtakarítani, egyrészt ha az épületeket bezárják, esetleg eladják, akkor még egyszeri bevételre is szert tesznek, másrészt leginkább azzal, ha az embereket elküldik; ha a kollégák, a köztisztviselő kollégák jó részét elküldik, megszűnnek munkahelyek, és az ő helyükre nem vesznek fel másokat. Hiszen ekkor egy jelentős bér- és járulékmegtakarítást, másrészt az épületek fenntartásával járó, esetleg gépjárművek fenntartásával járó megtakarítást tudnak realizálni. Igazából a rendszer ekkor lesz olcsóbb, csak ezt nyilván nem mondják el, mert egyrészt rendkívül népszerűtlen, másrészt tovább erodálja a szavazótáborukat. Harmadrészt persze, nagyon kínos szembenézni azokkal a köztisztviselőkkel, akik mondjuk, 45. vagy 50. életévükön túl valószínűleg soha az életben nem fognak tudni már elhelyezkedni, minél kisebb a település, annál kisebb az esély, hogy valamikor is új munkahelyet tudnak találni. Ezt kellene elmondani, hogy mennyi megtakarítást hoz, mert ezt a számot még nem hallottuk, és hány köztisztviselő kolléga elbocsátásától kell tartani. Erre nagyon kíváncsiak lennénk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt képviselőtársaimat, hogy újra nyolcan várnak kétperces felszólalásra.

Most Szabó Erika államtitkár asszonynak adok szót. Parancsoljon, államtitkár asszony!

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nyugodt szakmai légkörű vitának indult ez a részletes vita a járási rendszer kialakításáról, de most egy olyan részhez értünk Apáti képviselő úr felszólalása kapcsán, amely komoly félelmet kelthet esetleg azokban a nézőkben vagy érintettekben, akik önkormányzatoknál dolgoznak, polgármesteri hivatal köztisztviselőjeként dolgoznak. Ezért kértem szót, hogy őket megnyugtassam. Szó sincs az átszervezés kapcsán létszámleépítésről. Ez nem jelent létszámleépítést. Ezt már az általános vita kapcsán is hangsúlyoztam, tehát nem kellene hergelni azt a 43 ezer köztisztviselőt, akiket majd a feladatátcsoportosítás valamilyen módon érint, nyilván nem mindannyiójukat, de közülük nagyon sokat igen. Nem tervezünk elbocsátást. A cél az, hogy az állam a saját államigazgatási feladatait a saját szervezeti rendszerén keresztül, az államigazgatási szervezetrendszeren keresztül lássa el. Önmagában ez már egy átláthatóbb, világosabb, tisztább képet fog nyújtani, és ez ad lehetőséget arra majd később, hogy racionális megoldásokkal olcsóbbá is tegye a rendszert.

Épületbezárásokról nem is tudom, hogy hogyan beszélhet a képviselő úr, hiszen most arról van szó, éppen az jelenti a legnagyobb vitakérdést, hogy használati jogot, ingyenes használati jogot kap majd a járási hivatal, vagyis az állam az államigazgatási feladatok ellátására. Ez az önkormányzati bizottság módosító indítványában szerepel. Egy használati jog gyakorlója, nem tudom, milyen ingatlanbezárási jogosítvánnyal rendelkezne. Ez is félelemkeltés, ennek sincs semmilyen alapja; a polgármesteri hivatalokban a tulajdon maradni fog, az önkormányzat tulajdonosi jogai sértetlenül maradnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Pál Tibor képviselő úr következik. Parancsoljon!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár asszony szavai nem nagyon nyugtattak meg, bevallom őszintén, már csak azért sem, mert ha elfogadom azt, amit a képviselőtársaim mondtak, Lipők képviselő úr, hogy a képviselő-testület jogkörébe vagy feladatkörébe tartozik az, hogy az ingatlannal hogyan gazdálkodik, mit és hogyan ad át milyen feltételekkel, akkor tényleg azt gondolom, hogy ami most a törvényben van, az felesleges, másrészt pedig felesleges akkor, hogy a törvényben benne maradjon a járási biztos szerepe. Hiszen akkor tényleg az a kérdés, hogy ha mindenki helyben, a jogszabályok szerint, a helyi rendeletei szerint dönt, akkor miért kell a járási biztos, hiszen ott az ingó-, ingatlanátadás, bérbeadás feltételei szabályozva vannak.

(10.00)

Akkor azt kérem önöktől, hogy az általunk beadott módosító indítványt, a 28. pontot támogassák, ami arról szól, hogy a járási biztost kivesszük a törvényből, hiszen teljesen feleslegessé válik, hacsak nem valamifajta duplikáns vagy más célja van annak, hogy a törvényben benne maradjon.

Ugyanígy azt tudom mondani, Törő és Rácz képviselőtársaimnak mondom, hogy amikor azt mondjuk, hogy egyéves előkészítése történt a törvénynek, mármint a feladatok szétválasztása, akkor - ha most elolvassák az önkormányzati bizottság által benyújtott módosítót - azt kell hogy mondjam önöknek, hogy nem történik más, mint hogy most a belső csatározások eredményeképpen a polgármesterek legyőzték a minisztériumot, a minisztérium vezetését, és bizonyos jogköröket visszacsempésztek az önkormányzatokhoz.

Ennek egyik jó példája, hogy egy éven keresztül Budapesten hét körzetközpont vagy járásközpont volt kijelölve, a benyújtott törvényben is ez volt, és meglepő módon az egyéves egyeztetés eredményeképpen úgy hirtelenjében ebből az egyből 23 lett. (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Ez nem az egyéves egyeztetés, ez a belső politikai csatározás, ezt a miniszter úr is elmondta, hogy pontosan 22-vel több polgármester van, mint ő maga, tehát legyőzték, és ez nem egy szakmai, hanem ez egy politikai belső harc eredménye. Legalább ezt ismerjék el (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy igazából ez van ebben a mostani módosítóban.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vinnai Győző képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gyors reagálás erre, amit Pál Tibor itt mondott.

Ha arról beszélünk, hogy egyeztetési folyamat van, és ésszerű kompromisszum, ésszerű egyeztetés születik, amikor mindenkinek az érdekét figyelembe lehet venni, és ne felejtsük el a járások kialakításánál is - gondolom, a fővárosban is így van a körzeteknél -, négy lépcsőben történt a dolog. Egyrészt szakmai javaslat került az asztalra, hogy igazgatási, közlekedési, történelmi, megközelíthetőségi szempontok, elérhetőségi szempontok voltak, hogy hogyan tudjuk az emberekhez közelebb vinni a közigazgatást, a területi államigazgatást. A második szempont az volt, amikor a minisztériumok, a KIM, a Belügyminisztérium áttekintette ezt a szakmai anyagot a kormánybízottak jelenlétében. A harmadik a társadalmi egyeztetés, és a negyedik pedig a belső egyeztetés. Véleményem szerint akár a hatáskörök, akár a járásközpontok, akár a járáshatárok vonatkozásában ez az egyeztetés megtörtént.

Engedjenek meg nekem még egy gondolatot erről, amit Apáti képviselő úr mondott, hogy felelőtlenül gazdálkodtak, és amit Lamperth képviselőtársunk is mondott; nem ez a lényeg. Azzal egyetértek, hogy jól vagy rosszul gazdálkodtak. Nem; azért, mert olyan feladatokat kaptak az önkormányzatok, különösen 2002 és 2008 között, ahová nem kapták meg a forrásokat. (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.) Igen, képviselő asszony, milliárdos forráskivonás történt. Nemcsak hogy a fejlesztésekhez vettek fel hiteleket, hanem megjelentek a működési hitelek, mert az intézményeiket - főleg a nagyobb városok, megyei jogú városok - nem tudták fenntartani. Volt olyan - most egy viszonyszámot mondok -, hogy az oktatási intézményeit egy nagyváros, nem is nevezem meg, 50 százalékban fedezte a normatívából, a másik 50 százalékot helyi adókból kellett hozzátenni, és ha nem volt meg a forrás, akkor bizony hitelt kellett felvenni vagy kötvényt kellett kibocsátani.

Tehát én azt tudom mondani (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy megfelelő szakmai előkészítés mellett ez az irány jó, véleményem szerint, és az egyeztetések megvoltak.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Én még mindig arra szeretnék visszareagálni, ami az előbb elhangzott azzal kapcsolatban, ami a vagyonnal való rendelkezéssel kapcsolatos jogszabályi megfogalmazás itt a törvényben. Itt elhangzott az előbb az egyik képviselőtársunktól, hogy van a normális jogszabályi meder, ami minden esetben meg szokott valósulni, vagy hát ideális esetben meg szokott valósulni az önkormányzatoknál, és ha ezt valaki megsérti, akkor bizonyos eljárásokkal kell hogy szembenézzen a polgármester, illetve az, aki ezt elköveti.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat arra, amikor 2011 szeptemberében Orbán Viktor miniszterelnök úr magához rendelte a megyei közgyűlések elnökeit - mindannyian fideszesek, mint tudjuk -, és ott azonnali hatállyal aláíratott velük egy megállapodást, ami vagyon feletti rendelkezéseket tartalmazott, sőt azonnali kötelező értelmű és a vagyon tekintetében korlátozó értelmű megfogalmazások voltak benne. Akkor jól értem-e, tisztelt képviselőtársam, hogy ezen közgyűlési elnökök megsértették a normális jogszabályi medret, és eljárás elé kéne hogy nézzenek? Mert akárki akármit mond, az bizonyos szerződéses feltéteket meghatározó vagy magában foglaló megállapodás volt, és igen, kőkemény kötelezettségeket és korlátozásokat írt elő a megyei önkormányzatok számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kovács Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány dolog hangzott itt el, amire szeretnék reagálni, különösen az utolsóra.

Minden megyei elnök, amit Hegedűs Lorántné mondott, bevitte a közgyűlés elé (Hegedűs Lorántné: Utólag!), és a közgyűlés jóváhagyásával vált ez jogérvényessé, tehát benne volt a szerződésben is, hogy a jóváhagyással válik jogérvényessé.

Egyébként azt a történetet sem jól ismeri, nyilván elmondásból vagy áthallásból: nem Orbán Viktor intette magához a megyei elnököket, hanem a megyei elnökök meghívták, hogy miként alakul az elkövetkezendő időszak a megyékkel kapcsolatban. (Taps az MSZP padsoraiban.) Nagyon örülök, hogy tetszik a szocialista képviselőknek; ők nem ezt a módszert követték, hanem amikor a fideszes megyei közgyűlési többségek kialakultak, azonnal eszköztelenítették a megyéket, elvették a területfejlesztést, felnyomták a régiókhoz, és kivonták a rendszerből milliárdos nagyságrendben a pénzeket, hogy ellehetetlenítsék a megyéket. Önök ezt csinálták, itt pedig megbeszélésre került sor. (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.)

Ami a mai napirendet illeti - köszönöm szépen, Lamperth képviselő asszony nyilván tud gombot nyomni, addig elér a keze még mindig -, szeretném elmondani, hogy a hatékonyság, illetve az olcsóság nem mindig egybeeső kategória a közigazgatásban sem, de a cél valójában az, Apáti képviselő úrnak mondom, hogy olcsóbb legyen a közigazgatás. Erre a megyei területi integráció jó példát adott: a szétszórt, dekoncentrált szervekben jóval több pénzügyes, informatikus, humánerőforrás-szervező volt jelen, ma a törzshivatal részeként jóval kevesebben, hatékonyabban és olcsóbban látják el. Ez a cél egyébként a közigazgatásban.

A másik példa, amit szeretnék mondani. A polgármesteri hivatalok pedig a szabálysértési előadók esetében mentették ki, nehogy véletlenül is átjöjjenek a kormányhivataloktól jó néhány esetben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ami azt jelenti, hogy a jó alkalmazottakat megtartják a polgármesteri hivatalok, akiknek pedig feladatköréből adódik, azokat átveszik a kormányhivatalok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony következik.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Két dologra szeretnék reagálni. Az egyik az, amit az államtitkár asszony mondott, hogy ne riogassanak az ellenzéki képviselők, hiszen a köztisztviselők közül mindenkinek munkája lesz. Államtitkár asszony, nekünk már nem kell riogatni a köztisztviselőket, azt se hiszik már el, amit önök kérdeznek. Ugyanis az az ámokfutás, amit a közszolgálattal szemben az elmúlt két évben végeztek, azok a megalázó, szerzett jogokat megvonó törvénymódosítások, és az az állandó fenyegetettségérzés, amiben ők éltek, azt gondolom, nem teszi már sajnos egyáltalán szükségessé, hogy az ellenzék bármilyen érdemi észrevételére úgy figyeljenek, hogy ez most vajon riogatja őket vagy sem.

Egyszerűen arról van szó, hogy ilyen kiszolgáltatott a köztisztviselői kar még soha nem volt; a személyes, vezetőkhöz való kötöttség, kötődés, a méltatlanság intézménye, és sok minden más, ami őket sújtja, úgyhogy nincs szükség itt már semmilyen riogatásra. Én egyébként soha nem gondoltam volna, hogy amit mi kritikaként vagy aggályként elmondunk, az riogatás lenne, nem is annak szánjuk, de igenis, itt nagyon sok ember érzi magát veszélyben ezen átalakítás kapcsán.

Hozzáteszem, hogy összességében egy átalakításnál ez még természetes is lenne. Mi sokkal inkább arra vagyunk kíváncsiak - ez is itt elhangzott a vitában, bár most még a vagyonrésznél tartunk ennél a vitaszakasznál, de belesodródott hozzászólásokban több képviselő is -, hogy mennyire lesz ez a rendszer majd hatékony. Ma úgy látom, hogy nem tudja ezt megmondani a kormány. Tehát lehet itt levezetni különböző folyamatokat, hogy ez jobb lesz, nem lesz jobb, hatékonyabb lesz, nem lesz hatékonyabb, de ha önök egy tisztességes hatásvizsgálatot és számtant csináltak volna (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.),akkor erről lehetne értelmesen beszélni, de ilyen nincsen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra kérem a képviselőtársaimat - a részletes vita első vitaszakaszáról van szó -, hogy a T/6590/52. számú ajánlás 4-39. pontjáról legyenek szívesek beszélni.

Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(10.10)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én ragaszkodom ehhez, és tényleg nagyon szeretném, ha ebben az első vitaszakaszban az egyik ilyen kérdés a vagyon, amit rendeznénk.

Amiért vitatkozom, és végül is örülök, hogy Kovács Zoltán előttem szólt mint kormányhivatal-vezető: ebben a szövegben most már a módosításokkal együtt is azt szerepel az 5. § (5) bekezdése szerint, hogy a kormányhivatal határozattal hozza létre a megállapodást. Ha ez így van, akkor tényleg megengedem magamnak azt a feltételezést, hogy egy adott polgármester nem írja alá a megállapodást.

De akkor viszont szembemegy az önkormányzati bizottság módosító indítványával, tehát ha önök azt mondanák, hogy tényleg normális mederben megy és a kormány ragaszkodik ehhez az egyoldalú megállapodáshoz, akkor bizony tényleg el kéne hogy fogadják azt a 12. számú módosító indítványt, amit szocialista képviselőtársaim nyújtottak be, ami nem mond mást, mint azt, hogy a polgármester a képviselők döntése szerinti tartalommal köti meg vagy írja alá. Mert ebben az esetben benne van, hogy vagy kevesebb, vagy nemleges.

Akkor igaz lehet, hogy a kormányhivatal egyoldalú határozattal létrehozza a megállapodást, és következne a bírósági szak, ami megint nagyon érdekes, mert azt mondja, hogy ennek egyébként felfüggesztő hatálya nincs, holott az önkormányzat - számomra az is kérdés - hogyan támad meg bírósági határozattal valami olyasmit, amit mondjuk, a polgármester aláírt egy törvény alapján teljes joggal. Tehát megköttetett a megállapodás. Akkor azt jelenti, hogy mégiscsak a háttérben a testület utólag úgy ítéli meg, hogy a polgármester olyan szerződést vagy megállapodást írt alá - bocsánat, mert szerződésről szó sem esik; olyan megállapodást -, ami nekik nem tetszik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Én tehát azt kérem, hogy ezt hangoljuk össze, ez koherenciaprobléma. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel arra kérem a kétperces felszólalásra bejelentkezett képviselőtársaimat, hogy legyenek arra is tekintettel, hogy azok a felszólalások elhangozhassanak, amelyek a rendes felszólalás körébe tartoznak, hisz erre is hárman jelentkeztek be.

Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Rácz Róbert képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

RÁCZ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani vitában rengeteg szó esik arról a pici részről, ami az önkormányzat vagyonának egy részének a részének a része, a polgármesteri hivatal állami igazgatási ügyekkel foglalkozó dolgozóinak a munkahelye lényegében. Ezek a dolgozók, a köz tisztviselői átkerülnek állami szolgálatba az önkormányzattól azért, hogy a helyükre kerüljenek, hiszen ők eddig is állami feladatokat láttak el. Az ő jövőbeni sorsukat egyébként az rendezi el, és az a megnyugtató számukra, szerintem sokkal inkább, hogy nem kell szembenézniük a görög sorssal, hiszen ha izgatja valami az állami tisztviselőket, az az, hogy működik-e majd az állam, nem kerül-e csődbe.

Azt gondolom, hogy az elmúlt másfél év összes erőfeszítése arról szólt, hogy szerettük volna garantálni azt, hogy az állam talpon marad, és az állam szolgálatában dolgozók látnak maguk előtt nemcsak egy, öt, hanem tíz-húsz-harminc éves perspektívát is. Azt hiszem, hogy ezzel a hozzáállásunkkal szakítottunk az elmúlt 8 esztendő mentalitásával, amely időszakban a hitelfelvételekkel próbálták valamilyen módon egy-két-három-négy-öt esztendőre garantálni az állam zsoldjában élők és dolgozók jövőjét. Szerintem ez helyes változás a működésben, a gondolkodásban.

Az állami vagyon, ha jól veszem ki a bizottsági javaslatból, nem gazdagszik, hiszen csak használatba kerül az államhoz. Azt gondolom, hogy kár ilyen nagyra fújni ezt a lufit, mert a végén el fog pukkadni: mindenki látni fogja, hogy valójában arról a pici részről van csupán szó, amely eddig is állami igazgatási feladatokkal volt terhelve. Tulajdonképpen az állampolgárok szemszögéből nézve - ha ez egyáltalán fontos időnként - valójában senki ebből semmit érzékelni nem fog, hiszen az állam polgárainak, az adók fizetőinek igazából érdektelen, hogy az általuk befizetett adókból tulajdonképpen egy önkormányzat tart üzemben három irodát vagy az állam maga tart üzemben három irodát. Őt a szaldó érdekli, a végösszeg: olcsón szeretné (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) látni működtetni a rendszert.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Apáti István képviselő úr következik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Komoly ellentmondást vélek felfedezni államtitkár asszony és Kovács Zoltán képviselő úr szavai között, erre pedig le kellett csapnom. Egyrészt visszautasítom azt, hogy félelemkeltő vagy riogató lennék. Úgy gondolom, abszolút realista vagyok, és maradjunk abban, államtitkár asszony, hogy az elmúlt 22 év azt bizonyította be, hogy amikor az ellenzék arról beszélt, hogy létszámleépítések lesznek, a kormány persze ezt mindig tagadta, akkor ezekben a vitákban általában az esetek nagy többségében az ellenzéknek lett igaza.

Kovács Zoltán az előbb szó szerint azt mondta, hogy az eddig szétszabdalt, dekoncentrált szervek helyett egy egységes kormányhivatali rendszer működik, amelynek nyilvánvalóan lehetnek előnyei, és szó szerint az is elhangzott a képviselő úr szájából, hogy eddig a sok pénzügyes meg informatikus helyett most majd nyilván jóval kevesebb látja el ezeket a feladatokat.

Tehát ez azt bizonyítja, ezeken a szavakban az volt benne, hogy igenis volt létszámleépítés, és ebben az esetben, a járások esetében is várható létszámleépítés, amely bizonyos keretek között akár még lehet, hogy indokolt is, hiszen nyilvánvaló, hogy ha egy adott feladatot el tudnak látni, mondjuk, öten, akkor arra nem kell 12 embert felvenni és 12 embert fizetni. Ha olcsó politikai haszonszerzés lenne a célom, akkor ezt most nem mondtam volna el. Viszont ez a létszámleépítés lehet túlzott mértékű is.

A másik, hogy az emberekhez közelebb viszik a közigazgatást. Ez egész egyszerűen finoman szólva is csúsztatás vagy akár hazugságnak is mondhatnám. Nézzük meg, mi van a szabálysértések kapcsán! Bevitték a kormányhivatalokhoz, holott tiltakoztunk, a Jobbik is tiltakozott ellene, hogy ne tegyék ezt, legalábbis ne ilyen gyorsan tegyék, hagyjanak hosszabb kifutási időt ennek, és igen nagy a felháborodás. Ez minden, csak nem ember közeli meg nem lakóhelyhez közeli.

A szabálysértési ügyekben lehet majd szaladgálni a kormányhivatalokhoz, és a mostani utazási költségeket tekintve ez igencsak megterhelő az állampolgárokra nézve, akár még egy eljárás alá vont személy számára is.

Másrészt pedig közös önkormányzati hivatalok, járási hivatalok kapcsán mivel lesz egyszerűbb a rendszer? Semmivel nem lesz egyszerűbb. Majd többet kell az ügyfeleknek utazni, amit eddig a legkisebb településen is el tudtak intézni, azok közül majd sok mindent nem fognak tudni elintézni, csak lakóhelyüktől jóval távolabb. Erről is kéne beszélni.

Úgyhogy nem riogatunk, csak nyíltan beszélünk. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lamperth Mónika képviselő asszony következik, parancsoljon!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném tartani magam ehhez a vitaszakaszhoz. Egy kérdés levegőben maradt még: az önkormányzat írja alá a megállapodást, vagy a polgármester?

Göndör István képviselőtársam mondott jó érveket e tekintetben. Még egy érvet szeretnék mondani, és ha ez is süket fülekre talál, akkor én abbahagyom ezt a témát, aztán majd önök eldöntik, hogy hogyan szavazzák meg.

Ha igaz mindaz, amit Lipők polgármester úr elmondott, hogy hiszen úgyis az önkormányzaté ez a jog, ez a hatáskör, az önkormányzaté ez a felelősség, akkor miért nem lehet azt beírni? Akkor miért kell a polgármestert írni, és nem az önkormányzatot? Az önkormányzati bizottság módosító indítványának 2. § (2) bekezdésében egyetlenegy dolgot kellene kapcsolódóként benyújtani, hogy a "települési önkormányzatok polgármestere, valamint a fővárosi kormányhivatal kormánymegbízottja írja alá", csak kiveszik a "polgármester" szót. Ennyi az egész. Úgyis a polgármester fogja aláírni, ezt mindenki tudja. Mindenki tudja, hogy nem az összes képviselő írja alá a megállapodásokat. Mindenki tudja, hogy törvényesen a polgármester képviseli az önkormányzatot. Akkor miért nem lehet egyértelművé és világossá tenni, hogy akié a jog és a felelősség, annak a kötelezettsége ezt a megállapodást megkötni?

Számtalan ilyen rendelkezés van, hogy az önkormányzat és valamelyik szerv köteles vagy joga van szerződni, és mindenki tudja, hogy a testület dönt, és a polgármester aláírja. De akkor koherens a hatályos jogi szabályozással.

Én tehát ezt ajánlom tisztelt figyelmükbe, és ha érdemesnek tartják ezeket az érveket, kérem, hogy mutassanak hajlandóságot ilyen módosító indítvány megszavazására. Ha nem, akkor ennyi volt. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tarnai Richárd képviselő úr következik, parancsoljon!

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az ellenzéki felszólalásokat hallgatva végig különböző konfliktuskereséssel találkozunk: polgármesterek, kormánymegbízottak, polgármesteri hivatalok, kormányhivatalok közötti feladatmegosztás, vita és feszültségek, ki kit hívott meg, hogy kerültek oda.

Felhívnám képviselőtársaim figyelmét, hogy érdemes lenne talán az adott településen, az adott területen élő emberek szemével nézni a törvényjavaslatot és a problémákat, ennek utána pedig szerintem nyilvánvalóvá válna ellenzéki képviselőtársaim szemében is, hogy abban valószínűleg egyetértünk, hogy mindenki azt szeretné, hogy egy helyen intézhessék az ott élők az ügyeiket.

(10.20)

Abban egyetértünk, az ott élőknek az az érdekük, hogy az ügyek végére minél hamarabb kerüljön pont, és döntésképesek legyenek azok a hatóságok, amelyek ezeket a döntéseket meghozzák, és végül, de nem utolsósorban emberi stílusban és az illető ott élő emberek munkaidejéhez igazodva tudják az ügyeiket elintézni.

Egyébként pedig, kedves képviselőtársam, meg szeretném nyugtatni, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén jövő év január 1-jétől, a járások létrejöttével fog ez megvalósulni, tehát az, hogy most tárgyalunk erről, ez pontosan a januári hatálybalépés után fog megvalósulni. Tehát azt számon kérni rajtunk, hogy ez miért nem történik így, pontosan azért van a törvényjavaslat a Ház előtt, hogy az általam előbb elmondottak megvalósulhassanak. Tehát azt szeretném rögzíteni, hogy ez nem presztízskérdés. Az embereket nem az érdekli, hogy az van kiírva, hogy iksz ipszilon önkormányzat hivatala, vagy az van kiírva, hogy kormányhivatal, hanem az érdekli, hogy gyorsan, precízen, pontosan lehessen az ügyeiket elintézni. Megnyugtatom a képviselő urat: amit jelenleg helyben lehet elintézni, azt továbbra is el lehet intézni, amely esetekben pedig, a bonyolultabb ügyekben 25 helyre kellett rohangászni, most egyetlenegy helyre kell elmenni. Ez az ott élő emberek érdeke, ajánlom ezt a szempontot is a szíves figyelmükbe.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Érdekes, amit Tarnai Richárd mond, de én úgy ítélem meg, hogy ez a következő vitaszakaszban van, én ott szándékozom majd ebben a kérdésben vitatkozni. Amiről ön is beszél, és az a rész, ami Rácz Róbertnél is megjelenik, önök mindig egy adott településnagyságból indulnak ki, csak feltehetően mind a ketten a néhány ezer vagy az azt meghaladó lélekszámú településekből indulnak ki. Kérem, gondolják végig azt, hogy mi van a 400, 500, 700 lakosú településekkel. Tessék elgondolni az ottani polgármesteri hivatalt, az ottani tisztviselőket, és azt, hogy mi történik utána.

Erre hadd mondjak egy érdekeset, és itt egy kicsit cikizem Kovács képviselő urat, ezért mondom azt, hogy nem teljesen átgondolt és egyeztetett ez a törvényjavaslat. Ön a pénzügyest emelte ki. Pont a pénzügyes az, ami sokszorozódni fog, mert a pénzügyesnek meg kell maradni minden körülmények között minden testületnél, mert ez egyéb jogszabályok miatt nem eltűrhető, hogy ne legyen ott önállóan. A pénzügyekkel akárki nem foglalkozhat, ugyanakkor lesz a járási hivatalokban is pénzügyes. Tehát ma nem tudom megbecsülni, hogy mennyivel több, de pont ez az a munkakör, amit nem lehet elvinni még a legkisebb településről sem, akár csak tessék gondolni a helyi adók kérdésére, de lehetne még folytatni. Ott napi kifizetések lehetnek, és olyan dolgok, amelyek bizony elvárnak egy önálló pénzügyes munkakört.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Zoltán képviselő úr következik. Mivel a huszonötödik kétperces felszólaláson túl vagyunk, ismét kötelességem figyelmeztetni önöket, hogy még hárman várnak rendes felszólalásra, és ketten kétpercesre.

Kovács Zoltán képviselő úrnál a szó. Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, és köszönöm szépen, hogy visszaállították az órát. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két felszólaló, az iménti Göndör István, aki a pénzügyeseket védi, nyilván szakmasovinizmusból is, mert mint egykori kögázos pénzügyi osztályvezető, abból a szituációból indul ki. Én a megyei törzshivatalból indultam ki, hogy vannak olyan pénzügyi feladatok, amelyek nem teljesen töltötték be a deko-szervezeteknél a pénzügyes munkakörét, nem töltötték ki teljesen. Ma teljes munkaerőként tud funkcionálni.

Ami pedig Apáti képviselő urat illeti: tudjuk egyébként, hogy a Jobbik soha senkit nem riogat, mindenhez empátiával fordul, ebből adódóan szeretném elmondani - ha esetleg figyelne és nem beszélgetne, akkor tudnék is neki válaszolni, hiszen hozzám intézte a szavait -, én ilyet nem mondtam, hogy elbocsátási hullám lesz, ezt ön értette bele az én mondandómba. Én elmondtam azt, hogy az olcsóbb és hatékonyabb közigazgatás egyidejűleg a feladatok koncentrálásával jár, de ez nem jelenti azt, hogy aki addig azt a feladatot látta el, a közigazgatás más ágazatában nem kap munkát. Pont ez a cél egyébként. Azt is elmondtam, hogy a szabálysértési előadók eddig osztott munkakörben voltak, és a polgármesteri hivatalok részben ebben az osztott munkakörben, a saját maguknál lévő munkakörben tartották meg, és úgymond kiüresítették az állást.

Ami még a felszólalásom második részét illeti: Tarnai Richárd képviselőtársamnak igaza van, a lényeg az, hogy közelebb az ügyfélhez. Egyébként a körzetközponti jegyzőhöz, a piacra, építéshatósági ügyben, az okmányirodába eddig is bejártak a falvakból az ügyeket intézők a körzetközpontba. Ügysegédek lesznek a járási kormányhivatalok részéről a falvakban, akik felveszik a panaszokat, amit helyben el lehet intézni, és ott lesz a kormányablak, amely egyablakos ügyintézéssel (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a hatvan helyen történő ügyintézés helyett könnyebben, jobban megoldja az ügyfelek problémáit.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Tibor képviselő úr következik. Parancsoljon!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából én Tarnai Richárdnak szerettem volna válaszolni, de most itt Kovács képviselő úr is elmondta, hogy közelebb az ügyfelekhez, és ez ennek a törvénynek a célja. Neki is mondom, különösen Tarnai képviselő úr felé, aki fővárosi képviselő. Azért végiggondolhatta volna, mielőtt elmondja a hozzászólását, hogy mit is jelent az, amit mond. Eddig Budapesten, ha valakinek valamilyen ügyes-bajos dolga volt, két szint között mozgott, ez vagy a kerületi önkormányzat volt, most hatósági és egyéb ügyekben, vagy a Fővárosi Önkormányzat. Ez két szint. Ez sem volt túl egyszerű, elég sok problémát okozott, de azért e között el lehetett igazodni. Most, ami itt van, amiről ön beszélt, azt jelzi, hogy négy szint van, ahol majd mozogniuk kell az embereknek ügyes-bajos dolgaik intézésével. Hol a kormányhivatalt, hol a járási központot, hol a Fővárosi Önkormányzatot, hol pedig a területi önkormányzatot kell majd más és más ügyben keresni. Tehát ez a dolog téves, hogy ez egyszerűsödik, ez nem egyszerűsödik, ez duplikálódik.

És ha már erről van szó, akkor azt kell mondanom, a költségek is duplikálódnak, hiszen Budapesten nem történik más, mint 23 új hivatal létrehozása, 23 hivatalvezetővel, titkársággal, gépkocsival, infrastruktúrával, 23 épülettel, és azt kell mondanom, hogy az egyszerű ember, aki majd ügyet szeretne intézni, megy összevissza, és nem fogja tudni pontosan, melyik ügyét hol kell intézni. Jelzem egyébként, úgyis az önkormányzatot fogja megtalálni, mert ez a bejáratott csatorna, de egyébként majd onnan fogják továbbküldözgetni. Tehát ez nem egyszerűbb lesz, nem olcsóbb lesz, hanem bonyolultabb, többszintű és egyébként meg drágább rendszer lesz Budapesten.

ELNÖK: Köszönöm. Lipők Sándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Lamperth Mónika képviselőtársam kérdésére, ami a polgármestereket illeti: a polgármester képviseli a képviselő-testületet, az önkormányzatot. A polgármester az önkormányzat nevében, a képviselő-testület felhatalmazása alapján ír alá, tehát ez a válaszom a konkrét felvetésére röviden.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik 2 percben.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én eredetileg nem erről akartam beszélni, de elkeseredtem. Teljesen elkeseredtem, Lipők képviselő úr! Ha ennyire nem értik azt, amiről beszélünk, akkor óriási nagy baj van, mert amiket elmond, abban egyetértünk, csak az, amit mondtunk, hogy mi van akkor, ha a testülete nemmel döntött - erre még mindig nincs válasz.

A másik, ez a "közelebb az emberekhez". Szeretném erősíteni: én korábban is elmondtam, és nem rejtem véka alá, hogy én a zalai kistelepüléseket képviselem. Tessék végiggondolni: el fognak zarándokolni az önkormányzathoz, mert ez bonyolult törvény, és az állampolgárok, legalábbis mifelénk, nem azzal múlatják a szabadidejüket, hogy jogszabályokat olvasnak. El fog menni a települési önkormányzathoz. Egy. Ott azt fogják mondani, hogy ez nem mi vagyunk, hanem a járási hivatal. Elmegy a járási hivatalba, sorszámot húz, mire rákerül a sor. Tucatnyi település, több tucatnyi település fog a járáshoz tartozni, tehát nem egy kis közösségben, hanem sok-sok emberrel kell azt a hivatali időt megosztani, ami éppen rendelkezésre áll. Tehát tessék végiggondolni, ez mennyi időt vesz igénybe, és itt muszáj, hogy szóba hozzam, mert időközben már elfogadták, ki is hirdették a közösségi közlekedésről szóló törvényt. Kérem, gondolják el: napi három autóbuszjárat mellett hogyan fogja ezt megoldani? Tehát a legkisebb államigazgatási ügy minimum egy egész napot, egész munkanapot, de lehet, hogy kettőt fog igénybe venni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dorkota Lajos képviselő úr következik. Parancsoljon!

(10.30)

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Göndör képviselő Úr! Azt hiszem, valamit elfelejtenek, vagy szándékosan csúsztatnak. Hát a legkisebb településen eddig az önkormányzati ügyeket, hatósági ügyeket intézték, példának okáért a társadalombiztosítást, a nyugdíjat vagy útlevélügyet nem tudták ott intézni. De sorolhatnám az egyéb dekoncentrált szervet, ahol adott esetben egy helyen, a megyeszékhelyen lehetett ügyet intézni. A járások létrejöttével a járási székhelyekre telepítik ki ezeket az ügycsoportokat, mi több, ahol okmányirodák is működtek járási székhelyen kívül, azok megmaradnak. Tehát adott esetben egy helyett 13-14 helyen fog az állampolgár államigazgatási ügyintézéshez hozzájutni, rövidebben és gyorsabban.

Ami pedig a mantraszerűen idézett kérdést illeti, hogy amennyiben a polgármester nem kap felhatalmazást a testülettől, születik-e megállapodás vagy aláírás, ingyenes használati jogról van szó. Amennyiben nem kap felhatalmazást, adott esetben nem lesz megállapodás. Minden esetben szabályozza a törvény, hogy meg lehet a járási székhelyen csinálni magántulajdonban, amit az állam bérel, meg lehet állami tulajdonban lévő ingatlanban valósítani ezt a feladatot, amennyiben az arra alkalmas. Tehát egyéb lehetőséget is biztosít a jogszabály arra, hogy az állampolgárok az ügyeiket a járási székhelyen gyorsabban, hatékonyabban és olcsóbban tudják elintézni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik. De tisztelettel kérem most már képviselőtársaimat, próbáljunk visszatérni az ajánlás 4-39. pontjaira. Köszönöm.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr intelmét. Én most ünnepélyesen kijelentem, hogy nem fogok újabb szót kérni, mert én úgy látom, hogy teljes egészében elbeszélünk egymás mellett.

Tisztelt Dorkota képviselő Úr! Körülbelül száz hatósági feladatról van szó. Ön kiemelt néhányat, tehát ez az, amiért igaz, hogy ha el akarunk beszélni egymás mellett, ezt profi módon tudjuk tenni. Az okmányirodát eddig is tudta, mert azt ki is írják az önkormányzati hivatal ajtajára, hogy ezt ott kell, és még a telefonszámot meg az e-mail címet is odaírták, hogy hogyan lehet sorszámot kérni. A nyugdíjügyben, egészségbiztosítás ügyében tudták, de az összes többinél, a több mint 80-nál nem tudta, és ezután sem fogja se tudni. Tehát az állításomat igaznak érzem. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Egy helyen lehet.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak adok szót, az Országgyűlés jegyzőjének, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én türelmesen kivártam a soromat, és akkor jelezném elnök úrnak, hogy a 11., 13., 16., 17., 25., 26., 27. és 28. ajánlási pontokhoz szeretnék így egyben hozzászólni.

Először is a 13. pontra szeretnék nagyon röviden visszatérni, és még egyszer szíves figyelmébe ajánlani a kormánypárti képviselőknek, azon belül államtitkár asszonynak, nagyon kérem, ha tényleg csak talán egy rossz megfogalmazásról volt szó, akkor presztízskérdést ne csináljanak ebből. Tegyék meg, hogy a polgármester mellett megjelenik a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek döntése is ebben a megfogalmazásban, amikor a vagyon kérdésével kapcsolatban megállapodásra kerül sor. Érthetetlen számunkra az a szűkkeblűség, hogy önök miért nem tudják befogadni ezt a javaslatot, ezt konstruktívan tettük, építő jelleggel. Kérem, hogy vegye ezt ilyen értelemben figyelembe.

A továbbiakban a részben használatba, részben pedig vagyonba adott tulajdonok kapcsán szeretnék egypár szót szólni. Egyrészt érthetetlen számunkra, hogy miért hiányzik a fenntartás és működtetés a használatba adott vagyontárgyak kapcsán, miért nem kerül valamilyen úton-módon megfogalmazásra. Az önkormányzat átadja az államnak használatba vagyontárgyainak egy részét vagy adott esetben egy-egy teljes vagyontárgyat, avagy úgy dönt, hogy tulajdonba adja az államnak. De ha csak használatba adja, akkor miért nem rendelkezik a törvényjavaslat... - az egyértelmű, hogy az eredeti nem rendelkezik róla, de legalább az önkormányzati bizottság módosító indítványa rendelkezhetne arról, hogy akkor ebben az esetben, a használatba adott vagyontárgy tekintetében a fenntartást és a működtetést teljes egészében az állam vállalja.

Azt gondolom, hogy lehet persze ez egy megállapodás része, de mielőtt egy két fél közötti megállapodássá degradáljuk ezt a nem kis problémát, az előtt talán érdemes lenne azt a kapcsolódó módosító indítványt, amit most adunk be ezzel kapcsolatban, elfogadni, és akkor beletenni ide a törvénybe, hogy ezt kötelező jelleggel kell hogy tartalmazza a megállapodás. Számtalan olyan kötelezettség, jog kapcsolódhat egy vagyontárgyhoz, amelynek rendezése szintén várat még magára meggyőződésünk szerint. Egyrészt európai uniós pályázatokban a fenntartási kötelezettség minden alkalommal megfogalmazásra kerül. Ezt általában öt évre kell vállalnia az önkormányzatnak. Ha ilyen értelmű pályázatot nyert el az önkormányzat, és használt fel ilyen pénzeszközöket, akkor ezt öt évre vállalta. Ha használatba, pláne, ha tulajdonba kerül vagyontárgy, akkor a megállapodásnak ezt is tartalmaznia kéne, hogy ezt a fenntartási kötelezettséget az állam átvállalja.

Azt gondolom, hogy az ezzel kapcsolatban benyújtott módosító indítványunk szintén konstruktív és építő jellegű volt. Ugye, ezt államtitkár asszony válaszában, amikor az általános vita lezárult, hiányolta a módosító javaslatainkból. Lehet, hogy ha most itt szóban adom elő ezeket a módosító indítványaimat, akkor érthetőbbek, hogy valóban konstruktivitás volt a célunk.

Továbbá ugyanez a jelzálog kérdése is, amikor például egy európai uniós pályázat kapcsán önrészt hitelből tett mellé az önkormányzat, és jelzálog került az ingatlanokra, nagyon sok esetben gond lesz, probléma lesz a cserefedezet biztosítása, illetve a jelzálog kérdése. Ebben a kérdéskörben is benyújtottunk egy módosító indítványt, kérem, hogy ezt is támogassák. Ugyanez a helyzet a kölcsön kérdésével is. Mi van, ha nem kellett a hitelt nyújtó pénzintézetnek a jelzálog biztosítása, csak egyszerűn kölcsönt vett fel az önkormányzat? Akkor a kölcsön vagyontárgyra eső és a még fennmaradó részt értelmezésünk szerint az államot kell hogy terhelje.

Még egy dologra szeretnék visszatérni; noha az én értelmezésem szerint, elnök úr, a járások körzetközpontjának meghatározására, illetve az egész járási rendszer kialakítására vonatkozó, Szilágyi Péter képviselőtársam által benyújtott módosító indítvány az első vitaszakaszba került, a miénk a második vitaszakaszba került, noha ugyanezt a kérdést kívánja rendezni. Azt gondolom, hogy amikor azzal vádolják a tisztelt képviselőtársamat, hogy riogatja az állampolgárokat, akkor ezt nagyon egyszerű módon megoldhatná a kormányzat, hogy nem külön kormányrendeletben gondolja sem a járási központokat, sem a járásokat meghatározni, sem pedig a járási kormányhivatalok működési rendjét, amiben nyilvánvalóan az ügysegédekre is ki fog térni.

Kérem, ha ez semmi olyasmit nem fog tartalmazni, amit úgymond riogatásként lehetne értelmezni bárki számára, akkor törvénymódosítás formájában, törvényjavaslat formájában ide kéne hozni a Ház elé. Itt beszéljünk róla, és itt derüljön ki, hogy valójában hány ügysegédről lesz szó, és pontosan milyen lesz a feladatellátás.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő rendes felszólaló Apáti István képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is szeretnék visszatérni a vita hagyományos medrébe, és a 4., a 15., a 16. és a 17. ajánlási pontokhoz szeretnék röviden hozzászólni.

A 4. ajánlási ponthoz annyit, hogy nem ártana, sőt nemhogy nem ártana, nagyon hasznos lenne azzal az egyértelmű rendelkezéssel kiegészíteni, amely egyrészt egyfajta üzemeltetési, fenntartási, működtetési kötelezettséget, másrészt pedig egyfajta, nevezzük így, privatizációs stopot ír elő. Ugyanis a megyei önkormányzatok vagyonának átvételénél is azt láttuk, hogy bár önök bizonygatták, akár éppen Kósa Lajos képviselő úrral az élen, hogy szó sincs semmifajta privatizációs szándékról, de azért nem árt ezt törvényben rögzíteni. Ha ennyire tiszták, világosak és egyértelműek az önök szándékai, akkor semmi akadálya egy ilyen rendelkezéssel kibővíteni ezt a törvényt, amely itt a 4. ajánlási ponthoz kapcsolódik.

Másrészt a 15., 16., 17. ajánlási pontoknál azért igencsak lényeges kérdéseket feszegettek a Jobbik képviselőcsoport módosító javaslatai, ugyanis itt egyrészt a 2004. január 1-je után elvégzett korszerűsítésekről, felújításokról van szó.

(10.40)

Nyilván idetartoznak nemcsak az állagmegőrző, állagmegóvó, hanem akár az értéknövelő jellegű beruházások is, másrészt pedig a hitelfedezet és az európai uniós forrásokkal való kapcsolat összefüggései, ugyanis számos olyan esettel találkozhattunk, hogy amikor az önkormányzatok fejlesztettek, nem volt már szükséges ingatlanfedezetet vagy jelzálogfedezetet bemutatni, de egyfajta fenntartási kötelezettségük azért megmaradt - ezt nyilván rendezni kellene, tehát ez nem maradhat a levegőben lebegtetve vagy nem maradhat függőben ez a kérdés a különböző átadás-átvételi megállapodások kapcsán -, akkor a hitelkötelezettség, a hitelfizetés kötelezettsége hogyan oszlik meg.

Jól emlékszem arra, hogy Habis képviselő úr, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának KDNP-s alelnöke is jelezte a megyei önkormányzatok vagyonátadás-átvétele kapcsán, hogy ha jól emlékszem, a tűzoltósággal kapcsolatos hitelfelvétel vagy hiteltörlesztési kötelezettség ott maradt a nyakukon. Tehát az állam elvitte a javakat, a kötelezettségeket, a terheket pedig ott hagyta az önkormányzatnak. Ez nyilvánvalóan nem korrekt, és nem erről volt szó. Lehet, hogy az összevisszaság ekkora az önök soraiban, de egészen biztos, és ezt Habis képviselő úr mondta az önkormányzati bizottság ülésén, nem én találtam ki, hogy ez így nem járható út, és nagyon veszélyes precedenst teremtene a helyi önkormányzati rendszer kapcsán, hogyha ezt a helyi önkormányzati rendszerben is meghonosítanák gyakorlatként.

Másrészt pedig jól tudjuk azt, hogy számos olyan európai uniós támogatás van folyamatban, akár a beruházás kivitelezése folyamán, akár már hogyha a fenntartási kötelezettség időszakát éljük, amely mellett megint csak nem lehet elmenni szó nélkül, és a téma horderejénél, nagyságrendjénél fogva feltétlenül megérne legalább egy bekezdésnyit.

Ezekben az esetekben a fenntartási kötelezettség amennyiben még nem járt le - legyen az, mondjuk, egy óvoda- vagy iskolafelújítás, esetleg egy művelődési ház felújítása vagy építése, egy közpark létesítése, egy mezőgazdasági feltáró út megépítése, hogy csak mondjuk, helyi, kocsordi példákat említsek -, ezekkel mi a helyzet? Ahol már lejárt a fenntartási kötelezettség, ott nagyobb gond nincs. Ráadásul különböző közreműködő szervezetekhez vagy támogató hatóságokhoz kapcsolódnak ezek az ügyek. Nekünk is volt dolgunk a Fejlesztési Ügynökséggel, a VÁTI-val, az MVH-val, úgyhogy egyrészt már csak ezért is szerteágazó, és nem is lehet egy kézben tartani ezeket a vonalakat, másrészt pedig tényleg mi lesz itt akkor a helyzet, ha akár ingyenes használat, akár tulajdonjog kapcsán a javak átkerülnek az államhoz, és mi lesz a fenntartási kötelezettséggel. Ez más kérdés, nem a hitelkötelezettség vagy a hiteltörlesztési kötelezettség, hanem akkor a fenntartási kötelezettség kit fog terhelni ebben az esetben?

Pontosan ezért adtuk ezt be, jobbító szándékkal, kiegészítve az önök javaslatát, mert belátjuk nyilván, hogy önöknek sem terjedhet ki mindenre a figyelmük. Bár mondjuk, ezek pont olyan fontos, lényegbe vágó dolgok, amelyekkel kapcsolatban csodálkozom, hogy erre nem figyeltek oda vagy erre nem gondoltak. Úgyhogy nagyon örülnénk, hogyha legkésőbb a vita végén majd erre is választ kapnánk, hogy a hitelkötelezettségekkel, a felújításokkal kapcsolatban és a fenntartási kötelezettséggel mi a helyzet, hogyan akarják ezt önök megnyugtató módon rendezni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szabó Erika államtitkár asszony kért szót. Parancsoljon, államtitkár asszony!

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem most szót, mert úgy érzem, hogy nagy félreértésben van Apáti képviselő úr.

A megyei önkormányzatok konszolidációjáról szóló törvény már régi ügy, azt már elfogadta az Országgyűlés. Most nem a települési önkormányzatok konszolidációjáról szóló törvény vitája zajlik, ilyen törvényt nem is tervez a kormány benyújtani az Országgyűlésnek; most a járási rendszer kialakításáról beszélgetünk, és arról, hogy a járási rendszer az államigazgatás szervezetrendszerén belül hogyan képezi majd részét a kormányhivatali rendszernek.

Az önkormányzatoknál lévő intézmények, amelyeket ön említ, hogy működtetnek óvodákat, különböző intézményeket, parkokat, uniós forrásokat vettek igénybe, és a tulajdonuk majd hogyan meg mint változik akkor, amikor más fogja működtetni, erről mi nem beszélünk, ez nem a törvényünk része, ez nem az államigazgatás szervezetrendszerének az átalakítása. Arról beszélünk, hogy van egy hivatali egység, ami államigazgatási feladatokat lát el. Kormányhivatali rendszer létezik most, de még közelebb szeretnénk menni az állampolgárokhoz, ez lesz a járási hivatal, az országban nagyságrendben olyan 170 körüli járást tervezünk hosszas előkészítés után, és végső soron az egyablakos ügyintézéshez szeretnénk eljutni.

A települési önkormányzati intézményrendszerrel, azok tulajdonjogával, tulajdonának hasznosításával, forrásaival most nem foglalkozunk, és nem is tárgya a törvénynek. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, nehogy félreértésben legyenek esetleg a nézők vagy a hallgatók. Kérem képviselő urat is, hogy erre figyelemmel szóljon hozzá.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Apáti István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Akkor hozzászólok, megpróbálom még egyértelműbbé tenni. Tisztában vagyok azzal, hogy melyik törvény tárgyalásánál tartunk, higgye el nekem, hogy az értő olvasást az általános iskolai tanulmányaim alatt sikerült elsajátítanom viszonylag sikeresen, úgyhogy képben vagyok azzal kapcsolatban, hogy miről van szó, mi a napirend tényleges tárgya.

Akkor úgy teszem föl önnek a kérdést, hogy ha az adott település polgármesteri hivatalában informatikai korszerűsítést hajtottak végre, ez elég gyakori lehetett, vagy esetleg az épületet felújították, ahol az igazgatási feladatot látják el, nem óvoda, nem iskola, nem közpark, nem feltáró út, hanem egy polgármesteri hivatal, árubeszerzés történt, amellyel mondjuk, korszerűsítették a hivatal épületét, ezzel kapcsolatban hitelkötelezettsége van az önkormányzatnak, vagy ha uniós forrásból valósította meg, akkor fenntartási kötelezettsége van az önkormányzatnak, és akár az ingyenes használatba adással, akár a tulajdonjog-átadással kapcsolatban problémaként merülhet fel, hogy ennek mi lesz a sorsa. Egyáltalán nem támadó felállásban tettem meg az előző normál felszólalásomat, hanem építő jelleggel. Tehát még csak azt se mondhatták, hogy főállású riogató vagy félelemkeltő lennék, amúgy sem vagyok az.

Tehát csak egyfajta normális mederbe akartam terelni a vitának ezt a részét, ráadásul kapcsolódva - megint mondom - az önkormányzati bizottság KDNP-s - nem jobbikos, nem ellenzéki, hanem KDNP-s - alelnökéhez vagy egyéb bizottsági észrevételekhez, hogy akkor mi történik, hogyha szorosan az igazgatási feladatok ellátásához kapcsolódóan merülnek fel ezek a problémák. Nem tudom, nem mértem föl, hogy ezek milyen gyakoriak, de gondolom, hogy azért a 3200 település közül vagy a 170 járás közül azért nem egy-két helyen kell ezzel a problémával számolni. Csak jó lenne megelőzni a bajt, nem utólag törölgetni a szemünket, hogy jaj, hát erre se gondoltunk, és akkor majd a hatvanhatodik módosítása során ennek a törvénynek majd valahogy a végére érünk, hanem próbáljunk ennek most elébe menni. Pusztán csak erre terjedt ki a szándékom, semmifajta csúsztatásra nem gondoltam, ilyen meg se fordult a fejemben. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 40-132. pontjaira, és megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Szilágyi Péter képviselő úrnak adok szót, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

Tájékoztatom Göndör István képviselő urat, hogy kétperces felszólalásra nyomott tévedésből, azért nem tudtam szót adni. Úgyhogy majd rendesre jelentkezzen be, jó? (Göndör István: Akkor ügyrendi.) Most meg ügyrendben jelentkezett be képviselő úr.

Szilágyi Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni az időkeretemet. Az előbb utaltam arra, amikor képviselőtársam megkérdezte, illetve kérdőre vonta az ellenzéket, hogy miért nem szavaztuk meg ezt a bizottsági módosító indítványt, és többek között a 42. ajánlási pontban találtunk egy olyan pontot, amit igazából nem értek, hogy mit keres ebben a törvényben.

Itt a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletet módosítja a törvényjavaslat, a módosító indítvány, a bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére vonatkozó eseteket, ami önmagában egy izgalmas szabályozási terület, de én végképp nem értem, hogy mit keres ebben a törvényben. Ugyan az elején egy általános hatásköri rendelkezést is találunk, de a fennmaradó körülbelül egyoldalnyi rendelkezésben abszolút a tárgykörtől eltérő rendelkezéseket találunk.

Én úgy gondolom, hogy valóban egy életszerű kérdést próbál rendezni ez a módosítás, de semmiképpen nem értem, hogy ez miért nem lehet egy önálló napirendi pont tárgya, miért ebben a törvényben kell szabályozni. Egyébként nagyon érdekesnek találom, hogy eddig a törvényerejű rendelet rendelkezései szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére vonatkozóan, a házasság megszüntetésére vonatkozóan, tehát a személyes jogot megállapítani, erre most külön tényállást vezetnek be, újabb önálló szempontokat vezetnek be. Igazából szeretném megkérdezni államtitkár asszonyt, hogy ezt miért ebben a törvényjavaslatban gondolják célszerűnek szabályozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ügyrendben Göndör István képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelettel kérem, hogy az elnök úr állapítsa meg, hogy a második vitaszakaszban a tárgyalásra kerülő ajánlási pontok 50 százaléka nem felel meg az új, a Fidesz-többség által elfogadott házszabályi rendelkezéseknek.

(10.50)

Az indokom a következő: a 40-132. ajánlási pontokban 46 darab olyan indítvány van, amelyet Navracsics Tibor és dr. Szabó Erika is jegyez. A Házszabály 94. §-a megmondja, hogy kik azok, akik benyújthatnak önálló indítványokat, köztük módosító javaslatokat. A (2) bekezdés kógensen kimondja, hogy ki az, aki nem. Itt az előterjesztőt nevesítik, de szeretnék hivatkozni arra, hogy az előterjesztő a 107. § (1) bekezdése szerint csak a zárószavazás előtt nyújthat be módosító indítványt.

Gondolják végig, képviselőtársaim, az a vicces helyzet állt elő, hogy a sokat egyeztetett törvényjavaslatnál benyújtó a címben: Navracsics Tibor miniszter, a módosító indítványnál: Navracsics Tibor, dr. Szabó Erika és társai, és a bizottságokban ugyanígy: az előterjesztő támogatja. Gondolják ezt végig! Ugyanerre más esetben az alkotmányügyi bizottság azt mondaná, hogy nem házszabályszerű, és még a részletes vita sem nyílik meg az adott pontokra.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt hiszem, félre tetszik érteni a Házszabályt. A Házszabályban ezen a téren semmi változás nincs.

A 94. § (1) bekezdése azt mondja: a törvényjavaslathoz, a határozati javaslathoz és a politikai nyilatkozattervezethez az Országgyűlés bizottsága és az országgyűlési képviselő a házszabályi rendelkezésekben meghatározott kivételekkel módosító javaslatot nyújthat be.

A (2) bekezdés pedig azt mondja: az előterjesztő a saját indítványához, a 107. § (1) bekezdésében foglalt eset kivételével, módosító javaslatot nem nyújthat be. Itt az előterjesztő a kormány, a képviselő pedig a képviselői minőségében nem korlátozható abban, hogy módosító javaslatot nyújtson be. Nem önálló törvényjavaslatot, módosító javaslatot. Úgyhogy, képviselő úr, amennyiben ezzel nem tud egyetérteni, önnek jogában áll az illetékes bizottsághoz fordulni, illetve frakciója ez esetben kezdeményezheti a házbizottság rendkívüli ülésének összehívását is.

Az ügyrendi vitát lezárom. Folytatjuk a vitánkat, köszönöm szépen.

Bóka István képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogy jeleztem, a második vitaszakasznál is hozzá kívánok szólni, mégpedig az önkormányzati bizottság elég szerteágazó módosító indítványa tekintetében. Ez a feladat- és hatáskörök tekintetében jelent bizonyos átrendeződést, az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban foglalt hatáskörmegosztás és feladatkör-megosztás tekintetében, azzal összefüggésben.

Az önkormányzati bizottság módosító indítványa azt mondja, hogy a helyi, a települési identitáshoz jobban kötődő feladatok, államigazgatási feladatok maradjanak helyi szinten, jegyzői hatáskörben, bizonyos, külön törvény által meghatározott jegyzői hatáskörben. Két ilyen markáns tevékenység van, amire ez a módosító indítvány javaslatot tesz. Az egyik az építésügyi igazgatás, a másik pedig az anyakönyvi ügyintézés, több más mellett, de polgármester képviselők markánsan szerepet vállaltak a tekintetben, hogy ez mindenféleképpen helyi hatáskörben maradjon.

Azt gondolom, a korábbi viták során felvetődött az, hogy egy viszonylag tiszta rendszer jöjjön létre, mely szerint önkormányzati szinten maradjanak az úgynevezett önkormányzati közszolgáltatások, gyakorlatilag a járási hivatalokban, a kormányhivatalokba pedig kerüljenek át a tisztán hatósági ügyek, az úgymond sztenderdizált hatósági ügyek, amelyeket kvázi majdnem futószalagon lehet gyártani.

Ehhez képest, gyakorlatilag az élet adta lehetőségek alapján, egy pragmatikus megoldás bontakozik ki a járási hivatalok, kormányhivatalok, illetőleg a helyi önkormányzatok tekintetében, azok kapcsán, hiszen ezen viszonylag egyszerűnek és világosnak tűnő elv tekintetében vannak törések, amiket nyilván az élet indokolt, hiszen a közoktatás, ami szerintem közszolgáltatás, átkerül állami fenntartásba, hiszen kötelező állami feladat lesz a közoktatás, az alapfokú és a középfokú oktatás.

Az építésügy, amit pedig lehet sztenderdizált ügynek tekinteni, a jelen önkormányzati bizottsági módosító indítvány alapján marad bizonyos, jogszabályban meghatározott jegyzői hatáskörben. Nyilván a járásszékhely, város, település jegyzőjének a hatáskörében fog maradni ez az építési igazgatás és az anyakönyvi igazgatás is mint helyhez kötődő igazgatás, aminek vannak életszerű és rendkívül pragmatikus meggondolásai és megfontolásai, és nyilván ez indukálta az önkormányzati bizottság ezzel kapcsolatos módosító indítványát. Az építésügynél, azt gondolom, mi sem fontosabb, mint a településképnek a megőrzése, ami rendkívül fontos települési önkormányzati feladat.

Az önkormányzatoknak egy nagyon erős jogosítványuk van, mégpedig az, hogy szabályozzák a saját területükön, hogy mit, hogyan és milyen módon lehet építeni, nyilván a törvények keretein belül, ez pedig a helyi építési szabályzat. Ezt cikkmélységig nem lehet meghatározni, hogy mi épüljön egy adott részen, egy adott ingatlanon, gyakorlatilag a HÉSZ-nek és az építési jogszabályoknak megfelelő beépítés alapján is szörnyű épületek tudnak megépülni. Azt gondolom, annak ellenére, hogy a polgármester és az önkormányzat képviselő-testülete nem szólhat bele az építésügyi igazgatás ügyeibe, hiszen ezek teljes mértékben törvény által meghatározottak, mégis rendkívül fontos, hogy ez a saját hivatalukon belül kerüljön elhelyezésre.

Szeretnék ezzel kapcsolatban még egy bizonyos kérdést felvetni, amit nagyon fontosnak tartanék a megerősítés szempontjából. Tehát van a HÉSZ, a helyi építési szabályzat, van gyakorlatilag az építési igazgatás, ami gyakorlatilag, ezen módosító indítvány következtében is, mind települési szinten kerül elhelyezésre. De rendkívül fontosnak érezném a főépítészi jogosítványok, tehát a helyi főépítészi, a települési főépítészi jogosítványok megerősítését, mert gyakorlatilag az a bizonyos, ideális településképet, amit az önkormányzat, a polgármester, a képviselő-testület vagy a helyi közösség jövőbeli érdeke alapján megkívánunk, csak ezen, viszonylag szubjektív elem mentén lehet szabályozni.

Tehát nagyon fontosnak tartom majd a későbbiekben, talán nem tartozik szorosan a vita tárgyához, a főépítész, a települési főépítész építésügyi igazgatásban történő szerepének erősítését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Apáti István képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon rövidre fogom fogni, biztos, hogy nem használom ki a hatperces időkeretet.

A 120. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és ez részben visszakanyarodik a személyi-tárgyi feltételek, az esetleges létszámleépítések kérdéséhez, ugyanis itt az szerepel, hogy a kormányablakok illetékességi területét és működési szabályait, a kormányablakok működésének személyi és technikai feltételeit rendeletben határozhatják meg. Ez ugyanolyan káros lenne, mint hogyha a járásszékhelyeket, a járásközpontokat rendeletben szabályoznák.

Az a fő kérdés, hogy egy kétharmados parlamenti felhatalmazás mellett miért kell átállni, akár csak részlegesen is, rendeleti szintű szabályozásra, hiszen teljesen mindegy, hogy az ellenzék mit mond, önök saját politikai érdekükből kifolyólag bármit meg tudnak szavazni, bármit keresztül tudnak vinni az Országgyűlésen. Tehát miért kell, ráadásul nem is jelentéktelen, hanem igenis nagyon jelentős kérdéseket, rendeleti szinten szabályozni?

Már a vezérszónoki felszólalásban kitértem arra, hogy minden országgyűlési képviselő, pártszínektől függetlenül, szeretne abban a kérdésben tisztán látni, hogy hol lesznek járásszékhelyek, járásközpontok, hogyan fog kinézni a járások illetékességi területe. Nyilván mindenkinek a saját lakókörnyezetéhez, választókörzetéhez, szülővárosához való érzelmi kötődése is azt mondatja, hogy kíváncsi arra és szeretne rálátással rendelkezni a tekintetben, hogy hol lesznek ezek a járásszékhelyek.

Nagyon méltatlan az, hogy bármelyik országgyűlési képviselőnek folyosói pletykákból meg egyéb kommunikációs csatornákon keresztül kell arról értesülni, hogy adott településen lesz-e járáshivatal vagy nem. Ráadásul, esetleges kicsinyes politikai érdekektől vezérelve, járásszékhelyjogot megvonnak vagy nem adnak oda olyan településnek, amelynek ehhez minden adottsága megvan, és esetleg fideszes centrumba teszik át.

Tehát nagyon nagy örömmel vennénk, hogyha ezeket a kételyeket, esetleges félreértéseket, rosszízű megközelítéseket eloszlatnák, hiszen az a legegyszerűbb, hogyha kiállnak az Országgyűlés és a tévé nyilvánossága elé, és elmondják azt vagy leírják azt egy mellékletben, amit egyébként Tasó Lászlónak, az önök egyik képviselőjének az indítványa nagyon helyesen megcéloz, amivel nem tudom, az előterjesztő képviselője miért nem ért egyet, az önkormányzati bizottságban viszont támogattuk, hiszen jó javaslat volt.

(11.00)

Pontosan azt célozta Tasó úr javaslata, hogy rendeletben szabályozzák például a járási székhelyeket, a járási központokat, hiszen Tasó úrnak is jogos az igénye arra, hogy erről érdemi vita folyjon, és lássuk legalább egy mellékletben a felsorolást, mint ahogy ennek akár kétharmados, akár kisebb parlamenti felhatalmazás vagy kisebb kormánytöbbség mellett is helye lenne, hogy mindent itt vitassunk meg, és ne kelljen elsimisumizni majd rendeleti szintre. Tehát ha ehhez önöknek a kétharmados kormánytöbbség nem elég, akkor tényleg nem tudom, hogy milyen felhatalmazásra van még szükségük, meg milyen felhatalmazásra tartanak igényt, háromnegyedesre, négyötödösre, vagy esetleg milyen egyéb igényeik vannak, amikor már nem rendeleti szinten akarják ezt szabályozni.

Erre is kérnék egy választ, ha már olyan jól elbeszélgettünk az államtitkár asszonnyal a ma délelőtt folyamán, hogy erre miért van szükség, miért van szükség arra, hogy amit törvényben kellene szabályozni, akár jogbiztonsági okokból, akár garanciális okokból vagy bármilyen más okból kifolyólag, azt önök valamilyen rejtélyes, bár azért jól sejthető okok alapján rendeleti szintre akarják áttenni, ami - mint ahogy a mellékelt ábra mutatja - az önök legtöbb képviselőjénél is kiveri a biztosítékot, és az önök képviselői számára sem elfogadható. Ehhez különösebb jogi érvelés meg indokolás nem is szükségeltetik, ehhez elég a józan paraszti ész.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Szilágyi Péter képviselő úr következik. Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Szintén ebbe a vitaszakaszba tartozik a bizottsági módosítónak az a rendelkezése, amely a szociális igazgatási és szociális ellátásokról szóló törvényt az eredeti javaslatnál is nagyobb mértékben kívánja módosítani, és egyfajta diverzifikálást vezet be a törvénybe aszerint, hogy a különböző juttatásokat milyen szinten kell igényelni. Ezzel kapcsolatban nekem kérdésem lenne az államtitkár asszonyhoz.

Az lenne a kérdésem, hogy mi indokolja azt, hogy a járási hivatalnál kell igényelni az időskorúak járadékát, illetve ápolási díját. Én úgy gondolom, hogy pontosan a legrászorultabb személyek - akik a mozgásukban a leginkább korlátozottak - kérelmi igényének kellene lehetőséget biztosítani, hogy helyben is megtehessék.

Illetve lenne még egy kérdésem, szintén ehhez a ponthoz kapcsolódóan. Azt szeretném megkérdezni, hogy a járási hivatal milyen célból fogja kezelni a jogosult tartására kötelezett személyek személyes adatait. Én nem látom ennek az indokoltságát, de kérem az államtitkár asszonyt, hogy ezt indokolja meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából rendes felszólalásra Láng Zsolt képviselő úr, bizottsági elnök úr következik. Parancsoljon!

DR. LÁNG ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Előttem a bizottsági módosító ezen szakaszait érintő részéről Bóka képviselő úr részletesen beszélt, és nem is szeretném őt megismételni.

Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az előbbi két felszólalásban Apáti úr és az MSZP tisztelt képviselője pont azt vetette egyfelől a szemünkre, hogy miért van az, hogy a kétharmados felhatalmazásnál a kormány mégis bizonyos kérdésekben nem erőből politizál, miközben a másik felvetés arról szólt egyébként, hogy miért van, mondjuk, egy módosító indítványnál ott az illetékes miniszter egyéni képviselői aláírása, ami egyébként - az, hogy a miniszter és az államtitkár aláírása rajta van a módosítókon - ezeknél a módosítóknál semmi mást nem mutat, mint azt, hogy valóban az önök által állandóan hiányolt munka folyik, valóban egyeztetés folyik a kormány és a képviselők, a szakbizottságok között. Ilyen módosítókkal végül egy olyan törvénytervezeti forma jön be, amelyet, azt gondolom, a legjobb lelkiismeretünkkel tudunk támogatni, és amelyben egy megállapodás született, és nem egyik vagy másik fél alkuk árán a saját akaratát érvényesítette.

Tehát én úgy gondolom, hogy ez a törvény tipikusan megfelel annak, amit anno még az általános vitában Lamperth képviselő asszony is oly sokszor kért tőlünk, hogy egy megegyezéses és a felek bevonásával részletesen egyeztetett törvényt fogadjon majd el a parlament. Én úgy gondolom, hogy ezek a szabályok, amelyek itt vannak, és amelyek valóban megfelelnek annak, hogy egyfelől az állam lásson el olyan feladatokat, amelyeket hatékonyan egységesítve és jobban meg tud oldani, mint ha szétaprózzuk, másfelől pedig az identitásképző, a helyi ügyeket és a helyi helyzetet ismerő, szakértelmet kívánó feladatok maradjanak ott helyben, mert ott lehet a leghatékonyabban és az állampolgárok számára a leginkább követhetően végrehajtani ezeket.

Engedjék meg, hogy ezek közül a módosítók közül az alábbiakat kiemelve - ami számomra még fontos egyébként - megemlítsem, hogy a telephely-engedélyezéssel kapcsolatos elsőfokú hatósági feladatok helyben maradnak, és olyan, valóban a település és a városok életében ma már nagyon fontos kérdések, mint a parlagfű elleni védekezés vagy a zaj- és rezgésvédelem, mind ott maradnak helyben. Mert azt gondoltuk, és ez a módosítóknak és a bizottsági módosítónak is a lényege, hogy ezek mind olyanok, amelyek közvetlenül, direkt, a mindennapokban érintik a településen élőket, és ott lehet a leghatékonyabban ezeket a kérdéseket kezelni.

Úgy gondolom, hogy a szociális kérdések is úgy dőltek el valóban, hogy mik azok a szociális feladatok, amelyek leginkább a helyi ismereteket, a helyi környezettanulmányokat igénylik, mert szerintem a lakásfenntartási támogatás, az ápolási díj, az átmeneti segély vagy a temetési segély mind ebben a kategóriában vannak és maradnak is a helyi döntéshozóknál, illetve a helyi ügyintézőknél.

Még egy dolgot engedjenek meg, hogy kiemeljek a módosítók közül, amelyeket, mondom, én kifejezetten jónak tartok, hogy együtt adhattunk be egyéni képviselőként az államtitkár asszonnyal, illetve a miniszter úrral, ezzel is a kormánynak a tárgyalóképességét és kompromisszumkészségét kiemelve, ez pedig a budapesti módosító. Ez arról szól, a sajtóban is megjelent hosszas viták után, érvek és ellenérvek szóltak mindenfajta elképzelés mellett, hogy végül, mivel a járási vagy - mondjuk, egy fővárosban nevezzük úgy - körzeti, több kerületet egységesítő hivatalnak nem volt soha hagyománya, és úgy ítéltük meg vagy úgy gondoltuk többen budapesti képviselők, polgármesterek, hogy a kerületi rendszerek mára már beálltak, nemcsak politikai, de államigazgatási szinteken is, és a leghatékonyabban tudják az átlagban 70-80 ezer lakosságszámú kerületeket és azoknak az ügyeit képviselni, ezért a körzeti hivatalok kerületi hivatalok lesznek. Tehát Budapesten közös megegyezéssel 23 ilyen kerületi hivatal lesz, ez is egy megállapodás, és azt gondolom, az ésszerűség is annak az irányába mutatott, hogy volt megállapodási hajlam és együttműködés a kormányzatban.

Én összességében annyit szeretnék mondani mint bizottsági elnök, hogy szerintem ez a törvény jó irányba ment el, és nyilván van még helye egy-két pontosításnak, de biztos vagyok benne, hogy egy olyan jogszabályt fogunk elfogadni, amely valóban hatékony és működőképes lesz a jövőben, és segíti egyébként a kitűzött célokat, az olcsóbb és szakszerűbb államigazgatás létrehozását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik képviselőcsoportjából rendes felszólalásra Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője következik. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a 49., az 56., az 57. és a 120. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

Először abban a tárgykörben szólnék, amit Bóka képviselőtársunk az előbb említett, hogy rendkívül szerencsés módon az építésügyi igazgatásról legalább valamilyen módon rendelkezik majd a törvény reményeink szerint, hiszen az előterjesztő képviselője is egyetértett az önkormányzati bizottság ilyen értelmű módosító indítványával. Valójában én is nagyon hiányoltam az általános vita keretében, meg is említettem, hogy erről az apróságról, mint építéshatóság, miért nem szól az eredeti törvényjavaslat - most már legalább bekerült.

Ugyanakkor viszont azt szeretném megjegyezni, hogy külön jogszabályban meghatározott jegyzőkről beszél a javaslat, tehát nagyon valószínű, hogy azok az építéshatóságok, amelyek jelenleg működnek, ebben a formában nem fognak tovább működni, hanem, ahogy Bóka képviselőtársamtól hallottuk, valószínűsíthetően a járási önkormányzatok jegyzői fogják ezeket a feladatokat ellátni. Tehát a feladatellátás nagyon sok esetben el fog kerülni - nyilván lesz átfedés a kettő között, de nagyon sok esetben el fog kerülni - arról a helyről, ahol jelenleg feladatellátás van, pedig ez egy sajnálatos dolog.

(11.10)

Hiszen ahogy Bóka képviselőtársam is kifejtette, igenis egészséges dolog, hogyha ez a feladatellátás ott helyben jelen van, és azzal kapcsolatban folyamatos párbeszéd lehet az önkormányzat, a jegyző, a hatóság, a főépítész és a hatóság között. (Sic!)

A főépítészi jogkör megerősítése tárgykörében, amit mondott: valóban nem tárgya a jelenlegi törvényjavaslatnak, ugyanakkor viszont pontosan ezen párbeszéd megerősítése ellen hat az a javaslat, ami ide bekerült, ugyanis értelmezésem szerint - meggyőződésem - minden magyar faluban elkelne egy főépítész, ha a magyar falvaink településképét nézzük, egy olyan "gazda", aki valóban minden szempontra egyszerre tud odafigyelni, kulturális örökségvédelmi szempontokra, de identitáserősítő szempontokra is, településesztétikai szempontokra is, és ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele aztán az építéshatóság munkájában is megjelenhetne, de ezáltal - értelmezésem szerint - ezek eltávolodnak majd egymástól.

Tehát egyrészről örülünk annak, hogy legalább valamilyen módon utal rá a törvényjavaslat, vagy utalni fog rá, másrészről pedig azt gondolom, hogy nagyon is jó lenne, hogy ott, ahol eddig volt építéshatósági feladatellátás, továbbra is ott maradna helyben.

A másik az 56., 57. ajánlási pont, amely bizonyos következetlenségeket, logikátlanságokat kíván kiküszöbölni a hatósági jogkörök szétválasztása tekintetében. Értelmezésünk szerint - és ezzel abszolút igazat adok az előttem szólóknak - nagyon is fontos, hogy olyan feladatok, amelyeknek ott helyben hatalmas szerepük van és komoly terepismeretet igényelnek, azok maradjanak továbbra is ott az önkormányzatoknál, illetve a jegyzőnél. De például ilyen lenne értelmezésünk szerint a lakcímbejelentés is, ami a jegyzői feladatkörbe tartozó lakcímnyilvántartásra épül. Nem értjük, hogy ez vajon miért lett szétválasztva az előterjesztésben, és kérjük ezt a következetlenséget kiküszöbölni.

Végül pedig a 120. ajánlási pont kapcsán szeretném a következőket mondani. Egy a) és egy b) pontból áll ez a rész. Az egyik a járási hivatalok székhelyét és illetékességi területét foglalja magába, azaz, hogy ez ne törvényi szinten legyen meghatározva, hanem kormányrendeleti szinten. Amikor egy komoly társadalmi vita lezajlik a jogalkotási törvénynek megfelelően, akkor azt várná az ember, hogy nyilvánvalóan ennek a vitának a végeredménye törvényi szinten fog majd megjelenni. Ezzel szemben gyakorlatilag egy lábjegyzetként került be a járásokról szóló törvénybe, hogy lesz majd olyan is, hogy járási székhely és illetékességi terület. Ez - ahogy Apáti képviselőtársam elmondta az imént - számunkra érthetetlen, elfogadhatatlan, és semmilyen, akár politikai okkal sem indokolható lépés a kormányzat részéről. Csakúgy, mint ezen járási hivatalok működésével kapcsolatos mindenféle szabályozás, amit szintén kormányrendeletben kíván majd szabályozni tovább a kormányzat, illetve a törvényjavaslat benyújtója.

Ez lenne pedig a törvény veleje, hogy ezek a járási kormányhivatalok hogyan is fognak működni, konkrétan hol fognak működni, és a hatókörük milyen szélesre nyúlik majd ki; az ügysegédek száma hogyan fog alakulni, mert ebből fog kiderülni az, hogy valójában hányan fognak ezek után dolgozni az államigazgatásban, ez bizonyíthatná be számunkra egyértelműen, hogy itt tényleg nem lesznek elbocsátások. Ameddig ezt nem látjuk, akkor addig azt kell hogy gondoljuk, hogy úgy, ahogy a megyei kormányhivatalok kerültek kialakításra, és bizony a megyei vagyonelkobzás megtörtént, és voltak elbocsátások, voltak leépítések és bércsökkentések, úgy nagyon félő és sajnálatos, hogy elképzelhető, hogy itt a járási kormányhivatalok kialakítása kapcsán is ez be fog következni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Az MSZP-képviselőcsoportból Lamperth Mónika képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hetessel kezdődő, 71., 72., 73. módosító indítványok is szólnak arról, hogy Budapesten a járási kerületeknél, illetve hivataloknál milyen módosítás következett be az egyeztetések során. De képviselő úr nagyon szellemesen mondta azt, hogy hiszen én is igényeltem az általános vitában a megegyezést. Megmondom őszintén, nem pontosan arra gondoltam, hogy üljenek le a fideszes polgármesterek és hozzanak valamilyen döntést, én sokkal inkább az önkormányzati érdekszövetségekkel való szélesebb egyeztetésre gondoltam. De biztosan nem szándékosan magyarázta félre, amit mondtam.

Kétségtelen, hogy ennek az egész rendszernek a legfontosabb része az, amit pont ebben a vitaszakaszban tárgyalunk, a munkamegosztás, hogy milyen feladatok kerüljenek át az államhoz, a járási hivatalokhoz, és milyen feladat maradjon meg a jegyzőnél, illetve az önkormányzatoknál. Az általános vitában is elmondtam, most is szeretnék rá emlékeztetni, hogy én nem tartom ördögtől valónak azt, hogy egy új munkamegosztás alakuljon ki ezen a területen, hiszen vannak olyan feladatok, vannak olyan hatósági jogosítványok, amelyek a jegyzőnél vannak, és értelmesebben el lehet látni az állami struktúrán belül, sőt bizonyos garanciális elemek is emellett szólnának.

Én példaként hoztam fel az építéshatóságot, és azt is elmondtam - szeretném csak röviden megismételni - hogy amikor én belügyminiszterként dolgoztam, én is szerettem volna ezt a változást keresztülvinni, hogy a járási... - látják, már a nyelvbotlás is erről szól; nem is voltak járási hivatalok, eszembe se jutott. (Derültség.) - hogy állami feladatellátásban legyen kormányhivataloknál az építéshatóság. Akkor azért nem sikerült ezt keresztülvinni, mert ugyanazok az érvek és szempontok és hozzáteszem, ilyen lobbiérdekek jelentek meg a polgármesterek részéről, akik úgy gondolták, hogy nekik van erre ráhatásuk és szeretnék, ha ez a feladat ott maradna. Tehát igazából nem értem, hogy egy kétharmados többség, amelyik most megtehetné azt, hogy a racionalitás és a garanciális szempontok mellett hozza meg ezt a döntést, ezt a hatáskört pont miért így hagyja. Igazából nem értem.

Azt is kritizáltuk - és ennek a módosítónak a kapcsán is szeretném elmondani -, hogy itt nem racionális szakmai döntések születtek, hanem olyan politikai megállapodások, amelyneknek az állampolgárok számára való hasznossága nem nyert bizonyítást.

Ugyancsak itt kell elmondani azt, ami az egyik kulcskérdés, hogy nincsen az egyértelműen kimutatva, hogy ez a rendszer mitől lesz hatékonyabb és mitől lesz jobb az állampolgárok számára. Mert minden megszólalóval egyetértek, aki azt mondta korábban is, hogy az állampolgárokat nem nagyon érdekli, hogy ha egy adott ügyet el akarnak intézni, akkor az most éppen állami vagy önkormányzati hivatalban kapja meg ezt a szolgáltatást; sokszor nem is tudja.

(11.20)

Akik ma az okmányirodába járnak, aztán később majd az átkeresztelt kormányablakhoz mennek, nem fogják pontosan tudni, hogy ez hogyan van, és nem is dolguk. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ott milyen kiszolgálást kapnak. Az a fontos Budapesten is és az a fontos vidéken is, hogy kell-e az embereknek utazni vagy nem.

Úgy látom, hogy az az elv, amit önök folyamatosan hangoztatnak, hogy tiszta viszonyokat teremtünk, és az állami feladatok a járási hivatalban lesznek, minden más pedig önkormányzati feladatkörbe kerül, ez az elv erősen fölbomlott. S hozzáteszem, egyáltalán nem baj, hogy ebben kötöttek kompromisszumot. Az első koncepcióban még az volt differenciálás nélkül, hogy a jegyző államigazgatási feladatai a járási hivatalhoz kerültek. Hogy ezek nem kerülnek mind oda maradéktalanul, az szerintem helyes. Tehát néhány jó irányú kompromisszum is történt, amikor már beszéltek olyan emberekkel, akik a gyakorlati végrehajtás problémáit fölvetették, akkor belátták, hogy néhány dolgot ésszerűtlen elvinni. Az utolsó állapot, amire én még emlékszem: leszámoltuk itt a kollégáimmal - csak a nagy jelentőségű vagy nagyobb súlyú hatáskörökről beszélek, nyilván nem az összesről; ami évente egyszer fordul elő, az nem is lenne fontos -, hogy 81 megy és 80 marad. Körülbelül ez az arány.

Összességében azt mondom, hogy ha már ezt egyszer eldöntötték, miközben nincs bizonyítva, hogy ez hatékonyabb lesz, akkor már tényleg legyen egy ilyen kritikus önvizsgálat, hogy milyen feladatok mehetnek el a járási hivatalhoz és melyek nem.

Én ennek a módosító csomagnak a kapcsán azt az igényünket szeretném világosan megfogalmazni, minél hamarabb dőljön el, hogy ez konkrétan milyen változásokat jelent az állampolgárok szempontjából, mert jelen pillanatban sem a jegyzők, sem a kormányhivatal kormánytisztviselői nem tudják pontosan megmondani, hogy melyik feladat hogyan, miként megy, és helyileg pontosan hol fogják ellátni, és hol találják meg ezt a szolgáltatást. Azt gondolom, hogy ez lenne a legfontosabb, és azok között a módosító indítványok között, amelyek ezt precizírozzák, van néhány olyan, amit én a magam részéről is tudok támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány képviselőjének kérésére öt perc szünetet rendelek el. Ülésünket 11 óra 26 perckor folytatjuk.

Köszönöm szépen.

(Szünet: 11.21 - 11.32

Elnök: dr. Latorcai János

Jegyzők: Földesi Gyula és Nyakó István)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Rendes felszólalásra a Fidesz-képviselőcsoportból Riz Levente képviselő úr következik. Parancsoljon!

RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én az ajánlás 40., 41., 47., 62., 68. pontjaira, illetve számos egyéb pontjára vonatkozóan szeretnék hozzászólni, hiszen ezek foglalkoznak a budapesti körzeti hivatalok kialakításával. Úgy is, mint Budapest XVII. kerületének polgármestere, úgy is, mint a Budapesti Önkormányzati Szövetség alelnöke, szeretném néhány szóban ezt a módosító indítványt indokolni és megalapozni.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzati szektort érintően minden nagyobb ágazati döntést megelőzően ne csak makroszinten gondolják át a döntéseket és az előterjesztéseket, hanem vizsgálják meg azoknak a lokális kihatásait, a helyi jellegzetességeit. Azt gondolom, ez azért is fontos, mert a helyi önkormányzatok véleménye ebben a kérdésben nagyon fontos lehet. Ezért is szükségesnek láttam a törvénytervezet társadalmi vitája kapcsán is az önkormányzati érdekszövetségek véleményét megkérdezni, és meghallgatni azon önkormányzati vezetők állásfoglalását, akik érdemben látják a hétköznapi életet, akik helyi szinten, tehát nem makroszinten pusztán, hanem helyi szinten is értelmezni tudják azt, hogy mik a problémák, mik az igények az emberek szempontjából.

Azt gondolom, ezért is nagyon fontos és nagyon értékes volt az a fajta egyeztetés, amit a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elvégzett, és ezt szeretném személyesen is megköszönni Navracsics Tibor miniszter úrnak és Szabó Erika államtitkár asszonynak, hogy leült velünk tárgyalni, a Budapesti Önkormányzati Szövetséggel és a mellette működő több, országos jelentőségű önkormányzati érdekszövetséggel, és meghallgatta a véleményünket, és figyelembe vette az állásfoglalásunkat.

A mi állásfoglalásunknak egyik fontos eleme volt a már idézett, hivatkozott módosító indítvány kapcsán az az igény, hogy a körzeti hivatalokat kerületenként kell kialakítani. Volt egy előzetes társadalmi vita, abban volt egy előzetes javaslat, ami arról szólt, hogy adott esetben Budapesten hét körzetet kellene kialakítani. Mi a kezdetektől fogva azt képviseltük, hogy ez nem feltétlenül találkozik az emberi szempontokkal, a Budapesten élők jogos igényeivel.

Miért? Egyrészt azért, mert ennek a javaslatnak eredendően nem volt történelmi megalapozottsága, hiszen járások soha nem voltak Budapesten. Budapesten a kerületek azok, amik történelmi értelemben már egy létező és hosszú évtizedek óta fennálló közigazgatási egységet képeznek, és az emberek hozzászoktak, szeretik, mert lokálisan, helyben ez jelenti számukra a megfogható hivatalt, ahol az ügyeiket el tudják intézni. Ezért mi rögtön ezzel a javaslattal úgymond a történelmi kitekintést vetettük föl.

Másodsorban pedig nagyon-nagyon lényeges kérdése a kerületi közigazgatás mellett való kialakításnak az, hogy az embereknek ne legyen szükségük arra, hogy utazzanak. Itt több összevonásról is volt elképzelés, javaslat, amelyek azt tették volna lehetővé, hogy adott esetben egy másik kerületbe kell egy állampolgárnak az ügyei intézése végett elutazni. Mi ezt nyilván nem támogattuk, nem tartottuk jó ötletnek, ezért is vetettük fel azt, hogy kerületenként hozzák létre ezeket a hivatalokat.

Azt is fontosnak tartottuk elmondani, hogy véleményünk szerint olcsóbb és hatékonyabb megoldás, ha a meglévő kerületekre alapozva alakítják ki ezeket a körzeti hivatalokat, hiszen így nem kell új költséges épületeket kialakítani, nem kell azokat fenntartani, a kerületi önkormányzatok a saját infrastruktúrájukat fölajánlják, és azok bázisán lehet létrehozni ezeket a hivatalokat. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben is sikerült nagyon jó megállapodást létrehozni a minisztérium képviselőivel. Még szempont volt egyebek mellett a méretarányosság is, hiszen az országos átlagos 60 ezer fős járások mellett Budapesten 240-260 ezer fős körzeti hivatalok lettek volna kialakítva, így viszont, hogy kerületenként hozzák létre őket, az országos átlaghoz hasonlóak a lélekszámuk tekintetében.

Azt gondolom, hogy ez a fajta kompromisszum, amit az ajánlási pontokban olvashatnak a képviselőtársaim, nagyon jó kompromisszum, és azt hiszem, hogy nagyon lényeges és fontos az, hogy ebben a Budapesti Önkormányzati Szövetség is pártállásra tekintet nélkül egyhangúlag foglalt állást, tehát a köztünk helyet foglaló szocialista polgármesterek is, illetve független polgármester úr is támogatta azt a javaslatot, ami egységesen kiállt a körzetek kerületenként való létrehozása mellett.

Ugyanúgy még egy ajánlási pontra föl szeretném hívni a figyelmet, ami a 49. számot viseli. Ez a hatáskörökről szól. A hatáskörök tekintetében szintén megfogalmazta a javaslat, tehát a Budapesti Önkormányzati Szövetség, ilyen volt többek között az építéshatósági ügyintézés helyi szinten, települési szinten való megtartása első fok tekintetében. Azt gondolom, hogy ez kulcsfontosságú a települések városképének kialakításában, az építészeti struktúra formálásában, azt gondolom, hogy nagyon jogos helyi igény volt a szubszidiaritás tekintetében is az, hogy az embereknek ne kelljen, mondjuk, azért elutazniuk, hogy egy építésiengedély-kérelem kapcsán egyeztessenek az építéshatósági ügyintézővel. Ezt továbbra is meg fogják tudni tenni helyi szinteken a településeken, és ez nagyon-nagyon lényeges. De ugyanúgy igaz ez az ipari és kereskedelmi bejelentésekhez és tevékenységhez kapcsolódóan, illetve a környezetvédelmi igazgatás tekintetében szintén fontos, hogy a hatósági döntések a kerületek, illetve a települések hatáskörében maradjanak, úgy is, mint például a környezetvédelmi ügyek, tehát a zajmérés, például a parlagfű elleni küzdelem, vagy az anyakönyvi igazgatás kérdése is nagyon fontos, hogy települési szinten maradhat.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a települési önkormányzatok számára kedvező irányt vett a járási törvénytervezet; azt gondolom, a módosító indítványok a megfelelő és jó pályára állították a törvényjavaslatot, ezért mi, a Budapesti Önkormányzati Szövetség egyhangúlag is támogattuk, elfogadtuk, és javasoljuk azt a parlamentnek elfogadásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólások következnek. Elsőként Pál Tibor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem kétpercest, mert egyrészt Riz Levente hozzászólásához kapcsolódik a javaslatom, hogy szeretném felhívni a figyelmet a 92. módosító javaslatunkra. Ez a vitaszakasz a munkamegosztásról szól, arról, hogy mi az, amit a választott képviselő-testület lát majd el, mi az, ami ott marad feladat, és mi az, amit nem a választott, hanem a kinevezett vezető által irányított körzetközpont lát el.

Ebben a módosító javaslatunkban mi azt javasoljuk, hogy hasonlóan ahhoz, hogy ahogy a rendőrkapitányok esetében is működik a rendszer, amikor is a rendőrkapitányok kinevezése ugyan nem az önkormányzat dolga, de mégis van egy egyetértési, van egy véleményezési joga az önkormányzatnak abban a kérdésben, hogy ki legyen a rendőrkapitánya, sőt van egy másik joga, egy jogosítványa, hogy beszámolási kötelezettséggel tartozik a rendőrkapitány az adott képviselő-testület felé; ezért itt most azt javasoljuk, hogy szinte ezzel párhuzamosan vagy ezzel megegyező módon a körzetközpont vezetőjének a kinevezését megelőzően, valamint az elvégzett munkáját értékelendően az önkormányzat képviselő-testületének legyenek jogosítványai ebben a kérdésben.

(11.40)

Pontosan azért, mert az eddigi vita is arról szólt, hogy a körzetek, a körzetközpontok, a járások, Budapesten pedig egy-egy kerület a választópolgárok ügyes-bajos dolgait fogja érinteni. Ezek a problémák, ha ezek nem jól mennek, úgyis az önkormányzatoknál fognak megjelenni a reklamációk. Ez jelent egyfajta kontrollt arra vonatkozóan, hogy hogyan végzik a munkájukat. Ezért javaslom, hogy az általunk benyújtott 92. módosító indítványt támogassák, ami, mondom, párhuzamot állít föl szintén a rendőrkapitány jelenlegi státusával kapcsolatban.

Riz Levente is nagyon jól tudja, hogy Budapesten ez elég gyakran és elég jól működik, hiszen egyfajta kényszer van az együttműködésre és a párbeszéd kialakítására. Ezért kérem, hogy támogassák ezt a módosító indítványunkat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Törő Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenképpen reagálni szeretnék Hegedűs Lorántné képviselő asszony azon javaslatára, hogy minden településre helyi építészt vagy főépítészt javasoljunk. Egyrészt azért, mert finanszírozhatatlan, másrészt azért, mert másképp épül fel a rendszer. A helyi önkormányzat fogadja el mindig a szabályozási, illetve szerkezeti tervét. Ez legalább 30 szakhatóságon keresztülmegy, véleményezi a körzeti főépítész, véleményezi megyei főépítész. Felelőssége abban van a helyi testületnek, hogy olyan szabályozási tervet fogadjon el, amely a település hosszú távú fejlődését biztosítja. Egy-két év alatt rendbe lehet rakni egy csődbe ment települést pénzügyileg, viszont ha egy szabályozási tervet, szerkezeti tervet rosszul fogad el a helyi testület, akkor az 50-100 évre is meghatározhatja a településének sorsát.

Ehhez a helyi testületnek igénybe kell venni szakembereket. Egy szabályozási tervet nem is tud egyébként más cég elkészíteni, csak egy szakcég. Körülbelül 8-9 hónapos folyamaton megy keresztül az összes engedélyeztetési eljárás, legalább 30 szakhatóságon, és ott meghatározzák a település jövőjét. Tehát helyi főépítész minden településen - még egyszer mondom - finanszírozhatatlan. Másrészt, ha egyszer el van fogadva a szabályozási terv, csak az alapján lehet kiadni építési engedélyt, onnantól kezdve az ő munkája már nem valósítható meg. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Elnézést, elnök úr, hogy erre veszem el a Ház idejét, de hadd válaszoljak két mondatban. Az, aki azt gondolja, hogy a helyi építési szabályzat megalkotása után a főépítésznek nincs dolga, az nem ismeri az önkormányzatok működését. Éppen onnantól kezdődik igenis a dolga, egyrészt az építtetőkkel való folyamatos konzultációs kapcsolattartás, másrészt ameddig megszületik egy helyi építési szabályzat, addig is a főépítésznek nagyon-nagyon sok dolga van, pontosan a tervező céggel való konzultáció; az, hogy ott az önkormányzat érdekeit képviselje és egy olyan szakember tárgyaljon adott esetben az önkormányzat nevében, aki valójában jártas ebben a kérdésben, nem beszélve arról, hogy számtalan olyan vonatkozása van egy helyi építési szabályzatnak, amely igenis egy főépítész kapcsán tud csak igazán jól artikulálódni. Ott van az összes olyan önkormányzati érdek, aminek pontosan azért, mert körülbelül 30 szakhatóságot kell belevonni, ezért kell hozzá egy olyan önkormányzati szakember - adott esetben igen, egy főépítész -, aki ebben a kérdéskörben érdemben meg tud nyilvánulni. És erre nem lehet azt mondani, hogy kidobott pénz, hogy felesleges lenne.

Az, aki így beszél, nem ismeri a tervtanácsok működését és egyáltalán a településkép kialakításának a módját és fenntartásának szükségességét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tételezzék fel egymásról és higgyék el, hogy mindenkit a jó szándék vezet, úgyhogy ennek megfelelően alakítsák a kétperces vitaszakaszokat is. Törő Gábor képviselő úr következik.

TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. 1998 óta veszek részt ilyen bizottságban, ahol véleményezik, elbírálják a szabályozási terveket, és nyilván jelenleg is működik - Mór példáját mondom - egy főépítész. Teljes lefedettséggel bír a környezet, ahová építési engedélyeket adnak ki, és jelenleg is részt vesz ennek a munkájában heti 4 vagy 6 órában, és ez elég neki.

2002 óta meg településfejlesztési bizottsági elnökként gyakran részt veszek ezeknek a szabályozási terveknek, szerkezeti terveknek a felülvizsgálatában, ami általában 5-10 év után kötelező, és ezt a települések meg is teszik. Ezt többször a lakosság elé ki kell függeszteni, megvan ennek az eljárásnak a rendje. (Hegedűs Lorántné közbeszól.)

Én csak arra hívom fel a figyelmet, hogy minden településre főépítészt javasolni - és ebben nem egyezik ezek szerint a véleményünk -, nem tekintem komolynak. Egyrészt nem finanszírozható, másrészt egy bizonyos idő után egy 300-400 fős településen megszűnne annak az oka, hogy ott legyen. Ezt mindenki tudja, aki polgármester vagy aki ilyen bizottságot vezet és többször véleményez vagy elfogad szabályozási terveket, szerkezeti terveket vagy azok felülvizsgálatát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra következik a Fidesz-képviselőcsoportból Lipők Sándor képviselő úr. Parancsoljon!

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A főépítészi vitához egy dologban szeretnék hozzászólni. Vidéken abban a hátrányos helyzetű térségben, ahonnan én jövök és képviselem a térséget, a főépítészi téma megoldott, mert nincs építkezés. Nem építkeznek az emberek, és mivel nem építkeznek, így okafogyottá vált a főépítész alkalmazása sajnos - bár ne így lenne!

Szeretnék ahhoz a vitához hozzászólni, hogy elhangzottak itt olyan kérdések, hogy mitől lesz, mennyivel lesz hatékonyabb ez a rendszer, és mitől lesz jobb. Az általános vitában is elmondtam azt, hogy az én városomat figyelembe véve a feldolgozott ügyiratszámok tekintetében, a 2002 - a konkrét számokat is megfogalmaztam, de nem akarom ideidézni - és 2010 közötti ügyiratszámok tekintetében négyszer annyi ügyirattal dolgoztunk 2010-ben, mint amennyi ügyirattal dolgoztunk 2002-ben.

Tehát a helyzetértékelés nagyon fontos szempont egy ilyen jogszabály, egy ilyen megalkotásánál, ami a jövőt és a jövőbe vetett bizalmunkat és képünket akarja kialakítani. Tehát az önkormányzatoknál az ügyek tekintetében viszont leépítések is voltak folyamatban a saját hivatalomban, és ez azt jelenti, hogy kevesebb emberrel látjuk el ugyanazokat a feladatokat.

Itt amely szakaszhoz hozzá szeretnék szólni, a 60. és az azt követő ajánlási pontok tekintetére figyelemmel teszem ezt. Mitől lesz ez jobb? 1990-ben, amikor megalkották az önkormányzati törvényt, azóta óriási, nagy változások voltak a világban. Elsősorban szeretném említeni az informatika, az információtechnológia forradalmát. Ezek az új technikai alkalmazások akkor még nem voltak bevett gyakorlat szintjén.

Szeretnék ideidézni egy tényt. A mai ügyintézés tekintetében mind az államigazgatásban, mind az önkormányzati szektorban DOS-alapú szoftverek futtatása mellett intézik az ügyeinket. Aki az információtechnológia világában egy kicsit jártas, az tudja, úgy szoktam ezt megfogalmazni már bizottsági ülésen is, hogy kőkorszaki eszközöket alkalmazunk információtechnológia tekintetében az államigazgatásban. A gazdasági és a civil szféra fényévnyire van tőlünk az alkalmazások tekintetében. Ez azt jelenti, hogy rengeteg olyan felesleges feladat van - ahogy az ügyiratszámok is mutatják -, amely feladatok ellátása teljes mértékben felesleges.

Ezenkívül párhuzamosságok vannak a rendszerben, és az információtechnológiát visszahozva: az úgynevezett integrált rendszerek bevezetése, hiszen az önkormányzat és az állam párhuzamosan végzi ugyanazokat a feladatokat, párhuzamosan tartja nyilván ezeket külön-külön rendszerekben. Ráadásul az elmúlt évekre is visszavezetve ezeket a problémákat ez azt jelenti, hogy nem tudtuk információtechnológiával átküldeni akár e-mailben, akár webfelületen vagy máshogy ezeket az információkat, hanem egy-egy megyeszékhelyre kellett utazni konkrét ügyintézések tekintetében. Az a helyzet, hogy ha a megyeszékhelytől éppen 100 kilométerre van - mert több ilyen eset is van területi fekvését tekintve - egy-egy önkormányzat, többször be kell hogy utazzon a megyeszékhelyre, hogy az ügyeit papír alapon tudja rendezni, esetleg lemezen le tudja adni ezeket az információkat.

Ezen természetesen változtatni kell, és az új önkormányzati törvény 111. §-a, amelynek a részletes vitájában részt vettem és érveltem, hogy maradjon a 111. § változatlan formában - és hála istennek, így maradt -, az is arra tesz utalásokat és törekvéseket, hogy az állam és az önkormányzatok között az információtechnológia segítségét híva ezeket a feladatokat nyilván kell tartani, és az állam is bele tudjon látni az önkormányzati feladat tekintetében, ha valamely információra, adatra van szüksége, így az állam automatikusan hozzá tud férni ezekhez az információkhoz és adatokhoz.

A másik nagyon fontos szempont, amit én mindig el szoktam mondani, hogy 3200 helyen ugyanazt kitalálni teljesen felesleges munka, hiszen kis csoportokban, önkormányzatoknál ugyanazon a feladaton dolgoznak, ugyanazt a rendeletet kell megalkotni. Ebben is átrendeződés lesz a folyamat tekintetében, amely hatékonyabbá, átláthatóbbá, egyszerűbbé teszi a rendszereket. Kistelepülésekre is volt hivatkozás.

(11.50)

A kistelepülések tekintetében azt tudom elmondani, hogy a kistelepüléseken, mivel a kistelepülések általában hátrányos helyzetű települések, nem nagy forrással rendelkeznek, a jó minőségű szakembereket nem tudják megfizetni az államigazgatás tekintetében, és mivel nem tudják megfizetni ezeket a szakembereket, ezért a minőségi munkavégzés tekintetében is komoly gondok vannak. Az új járási rendszer kialakítása tekintetében viszont ezek a minőségi szakemberek az ottani feladatokat is magas szinten fogják tudni ellátni.

Néha már olyan érzésem van önkormányzati területen dolgozóként - több mint 12 éve polgármester is vagyok -, hogy állandóan leosztják ugyebár a feladatokat a minisztériumok tekintetében. Erre azt szoktam válaszolni, hogy néha már azt hihetem, és azt hiszem magam is, hogy azt hiszik, az én településemre leköltözött az egyik minisztérium - itt nem akarnék minisztériumot nevesíteni -, hiszen annyi feladattal vagyunk ellátva, hogy ezeket a feladatokat nem tudjuk kellő tisztességgel és becsülettel ellátni.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Egyidejűleg megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 133-141. pontjaira, és megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Most megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát az ajánlás 1., 2. és 3. pontjára, és megkérdezem, ezzel kapcsolatban kíván-e valaki felszólalni. Jelentkezőt itt sem látok... - bocsánat, Bóka István képviselő úr jelentkezett a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék hozzászólni, ismét az eléggé komplex önkormányzati bizottsági módosító indítványt szeretném beidézni, amelyben módosítást javasolunk a preambulum tekintetében. Mégpedig a bizottság azt javasolja, hogy az "alacsony hatékonyságának orvoslása" helyett a "hatékonyság további növelése" kerüljön be. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a preambulumba ez a megjegyzés kerüljön be, hiszen amint a vitában elhangzott, az önkormányzatok a vagyon jó gazdái voltak, alapvetően jól gazdálkodtak, és azt gondoljuk, hogy azokat az államigazgatási ügyeket, amelyeket ránk bízott a jogszabály, megfelelő módon tudtuk ellátni. Elvi jelentősége van ennek a módosításnak, de azt gondolom, ez nagyon fontos.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több felszólaló most már valóban nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és ezzel együtt a vita egészét lezárom.

Megkérdezem Szabó Erika államtitkár asszony, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, kíván. Megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár asszony!

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon érdekes, hosszú, kétkörös általános vitán és egy érdeklődéssel, szakmai hozzászólásokkal gazdag részletes vitán vagyunk túl a járási rendszer kialakítása kapcsán. Az általános vitában is azzal indítottam ennek a javaslatnak az ajánlását, hogy lássuk, egy hatalmas nagy rendszer átalakításának egyik eleménél tartunk.

A járási rendszer kialakítása nem egy önmagáért való kormányzati cél, a fő cél az, hogy kialakítsuk az egyablakos ügyintézést, és ezzel 10 millió magyar állampolgár mindennapi életét könnyítsük meg azáltal, hogy sokkal egyszerűbb lesz számukra a hétköznapi ügyek intézése, amelyeket most külön az okmányiroda, a földhivatal, az Egészségbiztosítási Pénztár, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vagy a munkaügyi kirendeltségek ügyfélszolgálatai intéznek, és még sorolhatnám. Ezeket az ügyeket majd mind egy helyen, a kormányablakban fogják tudni intézni az állampolgárok, és sokkal közelebb a lakóhelyükhöz, mint azt most teszik, ugyanis minden járási székhely településen és minden olyan településen, ahol most okmányiroda működik, megnyitjuk majd 2013 végéig a kormányablakot mint egyablakos ügyintézési helyszínt. Ez tehát a fő cél, és a területi közigazgatás átalakítása ezt a célt szolgálja.

A járási rendszer kialakítása is ezt a célt szolgálja, és ez az a közös nevező, amely alapján olyan kiegyensúlyozottnak tekintem a vitát, még ha voltak is kissé kritikus vagy a mi szakmai tudásunkat megkérdőjelező mondatok is. Én ezt a politikai küzdelem részének tartom, ezért nem veszem komolyan, hiszen kiváló felkészültségű szakembergárda áll mögöttem, és kiváló felkészültségű szakembergárdával folytattuk le azokat az egyeztetéseket, amelyek eredményeként ez a törvényjavaslat megszületett, és aminek eredményeként azok a módosítások is elfogadásra kerültek, amelyekről itt több képviselőtársam is szólt. Így tehát az önkormányzati bizottság által benyújtott módosító indítvány az a kompromisszumos javaslat, amellyel a kormány is egyetért, és amelyet támogatunk.

Valóban volt egy alapkoncepció akkor, amikor a jegyzői hatáskörök törvényi szintű szétválasztása zajlott, és amikor a törvényjavaslatot benyújtottuk, akkor valóban az a koncepció került benyújtásra, miszerint az államigazgatási típusú feladatok jelentős része vagy jelentősebb része kerüljön át a járási hivatalhoz, mint ahogyan a mostani javaslat ezt tartalmazza. A mostani javaslat egy más koncepción alapszik. A Riz Levente képviselő úr és a Láng Zsolt képviselő úr által is nagyon jól megfogalmazott célt fogadta el a kormányzat abban a kérdésben, miszerint a tipikusan helyhez, településhez köthető államigazgatási feladatok maradjanak a jegyzőnél. Ezt mi elfogadtuk, és ennek megfelelően rajzoltuk át a feladat- és hatáskörök listáját, ahhoz képest, amit benyújtottunk.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

De tájékoztatom önöket, és ez elhangzott az általános vitában is, hogy 1400 feladat- és hatáskörről van szó, amelyeket majd szét kell választanunk, hiszen nem minden törvényi szintű szabályozás, nagyon sok kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szabályozás tárgya, amelyek sorsát majd rendeznünk kell, és amelyeket nagyrészt a járási hivatalhoz kívánunk telepíteni.

Azt azért sajnálatosnak tartom, de muszáj elmondanom most így a vita végén, hogy még mindig keveredik, nyilván az elmúlt 20 év rendszere alapján, hogy mi az önkormányzati feladat- és hatáskör, és mi az államigazgatási feladat- és hatáskör. Önkormányzati feladat- és hatásköröket mi, a mi rendszerünkkel a területi közigazgatás átalakításával nem érintünk. Az önkormányzat feladat- és hatáskörével az önkormányzati törvény foglalkozik, ennek a vitája már régen lezajlott, és a járási rendszer kialakítása ezt a kérdéskört nem bolygatja, egyedül a jegyző államigazgatási feladataival foglalkozunk. A jegyző államigazgatási feladataiból szeretnénk a többséget áttelepíteni a járáshoz, hogy az állam a saját államigazgatási szervezetrendszerén keresztül végezze már a jövőben ezeket a feladatokat, és ne úgy, ahogyan az elmúlt 20 évben tette, hogy kényelmi szempontból mindent a polgármesteri hivatalra, a jegyzőre telepített, és sokszor nem is finanszírozta ezen feladatok ellátását. Hallottuk gyakorló polgármesterektől a példát, így Lipők Sándor képviselő úrtól is.

Most már így, hogy általánosságban próbáltam felrajzolni, mi is a célja a mi törvényjavaslatunknak, néhány konkrét főbb elemről szeretnék még beszélni, ami a vitaszakaszokban elhangzott. Az első az ingó és ingatlan vagyon sorsa, ami a feladat ellátásához szükséges. 20 évvel ezelőtt, amikor az önkormányzati rendszer kialakult, senki nem kifogásolta, hogy az önkormányzatok a feladatuk ellátásához szükséges vagyont - és itt most nemcsak a közszolgáltatásokkal kapcsolatos vagyonról, hanem az államigazgatási feladatokkal kapcsolatos vagyonról is beszélek - az államtól megkapta.

(12.00)

A mi eredeti törvényjavaslatunkban, amit a kormány az önök asztalára letett, az szerepel, amit a vagyontörvény is meghatároz, hogy feladattal jön a vagyon. Tehát ha az állam fogja a jövőben ellátni az államigazgatási feladatokat, akkor az ahhoz szükséges ingó és ingatlan vagyontárgyak is átkerülnek az államhoz. Ehhez képest zajlottak az egyeztetések az országgyűlési képviselőkkel, önkormányzati érdek-képviseleti szervekkel. Az volt az igény, hogy ne vagyonátszállással, hanem ingyenes használattal oldja meg az állam ennek a feladatnak az átvállalását vagy továbbvitelét. Ezt a kormány elfogadta, és ingyenes használat keretében fogja ellátni a feladatokat.

Kérdésként merült föl most a vitában is, hogy hogyan lesz a költségek megoszlása, a rezsit ki fizeti, és most majd mindent a polgármesteri hivatal fog-e fizetni, vagy hogyan fogjuk ezt megoldani. Ez a kérdés a megállapodásban fog pontosításra kerülni, abban a megállapodásban, amelyet a kormánymegbízott köt az önkormányzatokkal, ami nyilvánvalóan a feladat mennyiségének megfelelően, a járási hivatalhoz átkerülő köztisztviselők létszámának megfelelően, az épület használatának arányában fog megfogalmazódni. És ezért van szükség arra a bizonyos megállapodásra, ami megint csak fontos, lényeges eleme volt a mai vitának is, hogy ezt a megállapodást miért, hogyan és ki fogja majd előkészíteni, megkötni, és miért olyan fontos az, hogy végső soron, ha nem sikerül a megállapodást mindkét fél számára megfelelő módon megfogalmazni, akkor miért a kormánymegbízott dönt november 15-ig.

Ugye, abban vagyunk érdekeltek, és ebben mindannyian érdekeltek vagyunk, hogy január 1-jétől a járási hivatali rendszer fölálljon, és azokat az államigazgatási feladatokat, amelyeket most kiválóan ellát a jegyző a mögötte lévő apparátussal, január 1-jétől a járási hivatal is ugyanilyen hibátlanul átvegye, és működőképesen továbbvigye. Ebben vagyunk érdekeltek. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a döntésnek meg kell születni. A döntés úgy születhet meg, hogy ha nem sikerül a felek között a megállapodást létrehozni, akkor a kormánymegbízott dönt. Nyilván ez egy közigazgatási aktus, amikor a határozat megszületik, és ezáltal van lehetőség arra, hogy egy gyorsított eljárásban, közigazgatási bíráskodás keretén belül a bíróság a lehető leggyorsabban hozzon döntést. Mert ha abban a szakaszban lép be a bíróság, amit javasolnak néhány módosító indítványban, hogy még nem született semmilyen közigazgatási határozat vagy döntés, akkor bizony polgári peres eljárás keretében az eljárás rendkívüli módon elhúzódna. És éppen azt a célt veszélyeztetné, hogy január 1-jétől működőképesen álljanak föl a járási hivatalok és tudják ellátni feladataikat.

Ezért tehát a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra is, hogy járási biztost nevezzenek ki lehetőség szerint, nem kötelező, de a kormánymegbízottaknak lehetőségük van arra, hogy járási biztost vegyenek igénybe az előkészítő munkára. Hiszen nagyon sok önkormányzattal kell tárgyalni, nagyon sok önkormányzat egyedi kérdéseit kell majd abban a megállapodásban rendezni, ami a január 1-jei biztosi működést biztosítja majd. Ehhez kellenek munkatársak a kormánymegbízottak számára. Ezt a lehetőséget tartalmazza a törvény. A járási biztos kormánytisztviselő lesz. Nem jelent létszámbővítést, a kormányhivatal státusaiból kell biztosítani ezt a létszámot. Viszont komoly segítséget jelent majd az országosan 3200 önkormányzattal való egyeztetésben.

A köztisztviselőkről, az önkormányzatoktól átkerülő köztisztviselőkről is szó esett, és külön köszönöm ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy az ijesztgetést vagy félelemkeltést azután, hogy külön kértem, hogy ne tegyék, nem is tették, és nem erre került a vitában a hangsúly. Mert bizony nagyon sok köztisztviselőt fog érinteni ez az átalakítás, a köztisztviselők közel fele, vagyis több tízezer köztisztviselő kerül át a járásokhoz, és kormánytisztviselőként fogja végezni a munkáját.

Én az érdek-képviseleti szervekkel folytatott egyeztetéseken is és az országgyűlési vitában is azt kértem mindenkitől, hogy azt a fő célt lássa ebben a kérdésben is, hogy a feladatot szeretnénk biztonsággal ellátni; most már nem a jegyző háta mögött lévő hivatal, hanem a járási hivatal. A feladat ellátásához felkészült szakemberekre lesz szükség. Ezek azok a köztisztviselők, akik most is ellátják a polgármesteri hivatalban ezeket a feladatokat, rájuk tehát számítunk. Önmagában a feladatátcsoportosítás, a rendszer átrendezése terveink szerint nem jár létszámleépítéssel, a feladatokat jövő év január 1-jével ugyanúgy, ugyanazokkal a szakemberekkel szeretnénk ellátni, végezni, mint akik most is végzik a feladatokat.

Tehát biztonságra törekszünk, ugyanúgy, mint ahogy a kormányhivatalok létrehozásánál is, amikor a szakigazgatási szerveket beintegráltuk a közigazgatási hivatal mellé. Ott is a biztonságos működésre törekedtünk, és egy év távlatából elmondhatjuk, hogy a kormányhivatalok kiválóan végezték a munkájukat, és nem is volt semmi olyan működési zavar, amit korábban jósoltak egyébként a kétkedők. Most is erre számítunk. Most is azt mondjuk, hogy tekintettel arra, hogy ugyanazok az emberek fogják végezni a feladatot, mint korábban, csak most már kormánytisztviselőként, nem lesz átállási probléma, nem lesz átállási zavar. És tekintettel arra is, hogy a polgármesteri hivatalban lesz az esetek többségében a járási hivatal is, ezért még az állampolgároknak keresgélniük sem kell különösebben, nem lesz ok arra, hogy azt mondhassa bárki, hogy most megzavartuk az ügyintézés rendszerét vagy az ügyintézés lehetőségében bármilyen nehézséget okoztunk.

Ez lesz 2013. január 1-jétől a törvény kapcsán. De amikor a kormányablakrendszert kiépítjük, akkor még egyszerűbb lesz a helyzet, mert odatelepítjük azokat a szakigazgatási szerv kirendeltségeket is, "a kormányablakba", ami még egyszerűbbé teszi az ügyintézést, és valóban, a mi rendszerünk miatt senkinek sem kell költöznie, mert a kistelepüléseken amit eddig elláttak az ottani köztisztviselők, arra az ügysegéd lehetőséget ad, hogy fölvegyük és eljuttassa a járási hivatalba. Tehát a rendszer önmagában minden elemében kidolgozott, utazást nem igényel az állampolgároktól, és átláthatóbb, egyszerűbb rendszer lesz.

A megállapodásokról, a járási biztosról beszéltem, de a járások illetékességi területéről még nem, ami ugyan fontos eleme az egész rendszer kialakításának, de ez már abszolút a kormány szervezetalakítási szabadságának kérdéskörébe tartozik, ahogy az alaptörvény ezt megfogalmazza. Értem, hogy az okozza a zavart, hogy társadalmi egyeztetésre bocsátottuk. Miniszter úr gesztusa volt ez. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium minisztere, Navracsics Tibor miniszter úr gondolta úgy, hogy ha 30 év után állítjuk vissza a járási rendszert Magyarországon, és igaz, hogy nem közigazgatási területi egység lesz, mint ahogy az korábban volt, hogy önkormányzati szint nem lesz a járásokban, hanem tipikusan államigazgatási szervezeti egység lesz, mégis az érdeklődésre tekintettel társadalmi vitára bocsátotta; éppen azért, hogy mindenki véleményt mondhasson, aki volt járási székhely település, aki úgy dönt, hogy másik járáshoz szeretne tartozni, ezt a véleményét a nyilvánosság előtt elmondhassa.

(12.10)

És azóta is, valóban, a kormánymegbízottak részt vettek a vitában, jelezték most is, hogy folyamatosan érkeznek ilyen javaslatok, és mindenkivel egyeztetnek, mindenkivel megbeszélik, és mi is nyitottak vagyunk - mindaddig, amíg a kormány rendelettervezetét a kormányhoz be nem nyújtjuk - az ilyen típusú javaslatokra.

Természetesen az a kormányrendelet, ami majd a járási székhelyeket és az illetékességi területüket meg fogja határozni, lehetőséget ad a későbbiekben is a településeknek arra, hogy meghatározott eljárásrend keretében még kezdeményezhessék a további változtatásokat. Ez a rendszer nem lesz tehát lezárt, és mindenkinek lesz lehetősége a későbbiekben is véleményt mondani.

A bizottsági módosító indítvány különböző elemeiről a különböző vitaszakaszokban szó volt. Ennek a részleteit már nem fogom önök előtt most külön részletezni.

Végül inkább megköszönném azt az együttműködést, azt a közös gondolkodást, azt a konstruktív hozzáállást a képviselők részéről, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők részéről, akik érzik annak a súlyát, szépségét és célját, amivel ez a törvényjavaslat rendelkezik, hogy közösen dolgozhatunk azért, hogy végre az állam a "jó állam" program keretében olyan ügyfélbarát rendszert építsen ki, ami mindenki számára egyszerű, elérhető ügyintézési lehetőséget biztosít.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Felszólalások:   1   1-119   120-136      Ülésnap adatai