Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a törvényjavaslat általános indokolásának, a hozzá kapcsolódó egyezményeknek, illetve a bizottsági vitában elhangzottaknak alaposabb mérlegelése alapján az SZDSZ képviselőcsoportja úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot nem támogatjuk, méghozzá legalább három jelentősebb oknál fogva nem tudjuk támogatni.

Egyrészt azok az egyezmények és leginkább az az egyezmény, amely a javaslat alapjául szolgál, nem igényel büntetőjogi intézkedéseket, nem feltétlenül igényel büntetőjogi intézkedéseket. Másrészt magának a törvényjavaslatnak konkrét, gerincét alkotó rendelkezései közül több is jelentős részben a törvény céljával ellentétes hatás kiváltására képes és alkalmas. Már ez önmagában is elegendő lenne, hogy ne tudjuk támogatni. Harmadrészt pedig a szabályozás módja véleményünk szerint megbontja, méghozzá durván és súlyosan megbontja a jogrend egységét. Sok mindenki szólt már a törvényjavaslat általános indokolásában foglaltakról előttem, a bizottsági vitában is szó esett arról: ezredéves büntetőjogi alapelv, hogy bűncselekményeket csak természetes személyek követhetnek el. Mi mindvégig, amióta tanuljuk és alkalmazzuk a jogot, ebben nőttünk föl, és ebben a szemléletben most egy olyan gyökeres, teljesen ellentétes irányt adó változtatást végrehajtani ennyire gyorsan és véleményünk szerint elkapkodott módon nem indokolt, ahogyan ezt a kormányzat tervezi.

Több egyezmény szolgál a törvényjavaslat alapjául. Ezek közül az egyezmények közül - a bizottsági vitában is elhangzott, talán az általános indokolás is tartalmazza, de a hivatkozások mindenképpen - azt az ENSZ keretében létrejött palermói egyezményt érdemes megemlíteni, amely a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezmény néven ismert, amelynek Magyarország is részese, és ezt 2000. december 14-én fogadták el. Ennek az egyezménynek egy önálló cikkelye foglalkozik a jogi személyek felelősségével. Érdemes megvizsgálnunk egy kicsit közelebbről is ezt az egyezményt, mert választ kaphatunk azokra a problémákra, amelyekről én is beszéltem, és amelyek miatt úgy gondoljuk, hogy ezt a javaslatot nem lehet támogatni, ebben a formájában semmiképpen nem.

Az idevonatkozó szakasz úgy kezdődik, hogy minden egyes részes állam hazai jogelveivel összhangban - már itt egy fontos kitétel van - olyan intézkedéseket fogad el, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a jogi személyek felelőssége megállapítható legyen szervezett bűnöző csoport részvételével elkövetett súlyos bűncselekményekben, illetve az ezen egyezmény 5., 6., 8. és 23. cikke szerint megállapított bűncselekményekben való részvétel esetén. Csak jelezni szeretném, hogy ez az 5., 6., 8. és 23. cikk egészen konkrét bűncselekményeket említ meg, sorol föl, méghozzá bűnszervezetben való részvételt, pénzmosást, korrupciót és az igazságszolgáltatás akadályozásának bűncselekményét. Tehát maga az egyezmény egészen konkrét bűncselekmények megvalósulása esetén rendelné alkalmazni az ilyen jellegű intézkedéseket.

E cikkely 2. pontja azt mondja, hogy a részes állam jogelveivel összhangban a jogi személy felelőssége lehet büntetőjogi, polgári jogi vagy államigazgatási. Semmi nem akadályozza meg a Magyar Köztársaságot abban, hogy az alkalmazható három jogterület közül azt válassza, amely a magyar jogrendnek a leginkább megfelelő, és amely alkalmas arra, hogy az intézkedések hatékonyak legyenek ettől függetlenül. Úgy gondolom, hogy erre elsősorban az államigazgatási, esetleg a polgári jogi, de legkevésbé a büntetőjogi eszközök, amelyek szükségesek, feltétlenül indokolhatók lehetnek. Az egyezmény szövege tehát nem teszi kötelezővé ezt az alkalmazási módot.

Pontosan tudom természetesen azt, hogy mind a kormányzatra, mind pedig az egész Magyar Köztársaságra rendkívüli nyomás nehezedik az Európai Unió részéről ilyen jellegű szabályozás elfogadására. (Dr. Hende Csaba bólint.) Az államtitkár úr bólogatása is megerősít ebben engem, de azt is tudom, hogy ez a presszió nem csak erre az egyetlen létező irányra vonatkozó szabályozásra terjed ki, hanem egy alkalmas megoldásra. Talán érdemesebb lett volna gondolkozni más alkalmas megoldáson, és talán azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyébként általában oly sokszor átvett német és osztrák szabályozással kapcsolatban igaz az, hogy egyik sem ezt a megoldást választja legjobb tudomásom szerint, illetve még nincs hatályban ilyen jellegű szabályozás, bár kétségtelen tény, hogy európai uniós tagállamokként ők könnyebben megtehetik, mint egy jelölt ország, akinek jóval kisebb mozgástere van az ilyen jellegű presszióval szembeni ellenállás tekintetében.

A másik nagy probléma, amelyet már az elején bevezetőként említettem a törvényjavaslattal kapcsolatban, az a konkrét szabályozási megvalósítás. Ennek a törvénynek - és nem szeretnék kitérni azokra a feltételekre, hiszen ez viszonylag hosszan benne van a törvényben, az előttem szólók is ismertették, nem erre szorítkoznék, hanem az ebből eredő következtetésekre -, tehát bizonyos feltételek megvalósulása esetén a szankció hármas kört ölel fel. Az egyik a jogi személy megszüntetése, ez adja igazából a legsúlyosabb és a legfontosabb szankcionálási lehetőséget. A másik: tevékenységének a korlátozása, koncessziós, közbeszerzési eljárásokból, állami támogatásokban való részvételből való kizárás lehet ilyen következmény. Harmadrészt pedig a pénzbírság, amely a vagyoni előny háromszorosára terjedhet ki, és minimum 500 ezer forint. A bizottsági vitában is fölvetettem, már az előttem szólók is említették, sőt az államtitkár úr expozéjának végén szintén kitért erre a problémára. Én akkor azt hittem, hogy a megszüntetéssel kapcsolatban jó megoldást fog tudni adni az államtitkár úr. Nem ez történt, az államtitkár úr annyit tett, hogy elismerte: egy létező problémáról van szó, és így a törvényjavaslat ebben a formájában nem biztos, hogy helyes megoldást alkalmaz.

Erre a problémára nem kaptunk választ a bizottsági vitában sem, pedig ez a probléma megkerülhetetlen a törvény egésze szempontjából, hiszen az égvilágon semmi értelme nincsen annak, ha a megszüntetés olyan problematikus, mint ahogy azt majd talán a következő példából - ha elmondhatom - világossá válhat mindenki számára.

Nevezetesen arról van szó, hogy amennyiben a bíróság úgy találja, a törvényi feltételek fennállnak, akkor szankcióként megszüntetheti az adott jogi személyt. Itt elsősorban nyilván gazdasági társaságok azok, amelyek leggyakrabban szóba jöhetnek majd a későbbiek során. Ez a megszüntetés a törvény erejénél fogva természetesen csak jogutód nélküli megszüntetés lehet. Sem a törvény indokolása, természetesen maga a normaszöveg sem, sem a szóban elhangzott kiegészítés sem a bizottsági ülésen, sem itt a Ház plenáris ülésén nem adott magyarázatot arra, hogy azok a következmények, amelyek a megszűnésből, a jogutód nélküli megszűnésből erednek, vajon megoldhatók-e, vajon korrigálhatók-e, mert hiszen a jogutód nélküli megszűnés sokkal inkább szolgálhat a megszüntetett cég előnyére, mint hátrányára. Ha azt az esetet vesszük, amiről részben szól a törvényjavaslat, hogy egy olyan bűnszervezet tagjairól van szó, akik mondjuk, egy pénzmosásból, bűncselekmények elkövetése kapcsán kellő mennyiségű anyagi tőkére tesznek szert, alapítanak egy céget, és az egyébként jogellenesen, bűnösen szerzett vagyontömeggel a későbbiek során ebben a cégben szabályosan, törvényesen kezdenek el gazdálkodni, mondjuk, autókereskedést hoznak létre, és vevőkkel kerülnek pénzügyi és egyéb kapcsolatokba, folyik a gazdasági társaság tevékenysége, és ennek a tevékenységnek a kapcsán nyilvánvalóan akár adósságot is felhalmozhatnak.

(12.50)

Ha később kiderül, hogy az egyébként korábban jogtalanul, bűncselekmény útján szerzett vagyonnak az kell legyen a következménye ezzel kapcsolatban, hogy a bíróság megszünteti a céget, akkor igazából a zavarosban halászók fognak rajta nagyon sokat nyerni. Ha rosszindulatú szeretnék lenni, akkor akár úgy is fogalmazhatnék, hogy már nagyon sokan várják ezt a törvényt, azok, akik szeretnek a zavarosban halászni, mert iszonyú jó lehetőségeket fog adni arra, hogy az ilyen jogutód nélküli megszüntetés számukra lehetővé tegye további csalárd üzletek lebonyolítását. Nos, úgy gondolom, hogy ez így semmiképpen nem fogadható el.

A törvényjavaslat második fejezete foglalkozik a büntetőeljárási rendelkezésekkel. Itt igazából egy miniatűr büntetőeljárási törvénnyel kerülünk szembe, hiszen kitér a hatáskör, illetékesség, képviselet, zár alá vétel, nyomozás, első- és másodfokú eljárás szabályai, bűnügyi költség viselése, perújítás és felülvizsgálat kardinális kérdéseire. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért lehet szükség arra, hogy most létrehozzunk egy törvénnyel egy olyan mini büntetőeljárási törvényt, amely a szabályozását tekintve nagyon hasonlít a hatályos büntetőeljárási törvényhez, ugyanakkor mégis egy teljesen más terület. Semmi nem indokolja, hogy egy ilyen jellegű szabályozást meg kelljen valósítani.

Ugyanakkor, ha már ezekkel a problémákkal megpróbál foglalkozni a törvény, azaz azokkal a gazdasági társaságbeli problémákkal, amelyeket oly sokan, oly sokszor tapasztalhatunk és láthatunk magunk körül... - hogy csak egy konkrét példát említsek: éppen egy országgyűlési képviselő cégével kapcsolatban derült ki néhány nappal ezelőtt, hogy minimális alaptőkével létrehozott cége óriási köztartozást halmozott fel, majd furcsa módon közel egymilliárdos alaptőkéjű cégre tudott szert tenni. Számtalan olyan probléma van, amely a gazdasági társaságok működésével kapcsolatban megoldatlan a mai magyar gazdasági életben is, de a jog terén is, mert a társasági törvény nem ad segítséget, sok esetben nem ad megoldást arra, hogy az egyébként nem tisztességesen gazdálkodó cégek által felhalmozott jelentős mennyiségű adósságok könnyedén megszüntethetők úgy, hogy egyszerűen megszűnik a cég, akár hivatalból törlik a céget, mert azt is el lehet érni egyébként kellő ügyesség mellett, hogy maga a cégbíróság hivatalból törölje a céget, s megszűnik jogutód nélkül, s ottmarad egy csomó hitelező kielégítetlen követelésekkel, ami katasztrofális károkat okozhat a gazdaságban.

Tudom, hogy ez a törvényjavaslat nem elsősorban ezt a problémát hivatott megoldani, de én úgy gondolom, hogy a kínlódás helyett - mert egy kínlódás ez a törvényjavaslat, hiszen megerőszakoljuk a magyar jogrendszert, a büntetőjog egész szerkezetét és szellemét - ezen a téren lett volna célszerű talán valamilyen megoldást találni.

Egy hasonlattal ha szabad befejeznem a mondanivalómat: úgy tűnik, hogy az előkészítők iránti legnagyobb tiszteletem kifejezése mellett is azt lehet mondani erre a törvényjavaslatra, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek. Már csak egyetlenegy dologban reménykedhetünk, én egy kicsit abban reménykedem, hogy miután ennek a törvénynek a hatálybalépése az Európai Unióhoz való csatlakozásunkról szóló nemzetközi szerződés hatálybalépésével azonos napon fog történni, talán addig majd csak történik valami, s hátha mégsem kell ennek a törvénynek hatályba lépnie. Mi nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)