Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesznek annak idején kormányra kerülésekor volt egy úgynevezett csodafegyvere. Ez Matolcsy György azon elképzelése, hogy a felső és a középosztály támogatásával, egészen konkrétan szja-csökkentéssel, mintegy évi 500 milliárdos összeget nekik csoportosítanak, és ez indítja majd be a gazdaságot. Az elképzelés ‑ miszerint a szegényebbektől átcsoportosítják a jövedelmet a gazdagabbak felé, és ők tőkét képeznek, vállalkoznak, ezáltal egyrészt a hazai tőke aránya növekszik, a hazai kis- és közép­vállalkozások beindulnak, ezek pedig majd munkát adnak, ezzel pár év szűkölködés után az alsóbb rétegek is profitálhatnak a politikából is ‑ tulajdonképpen megbukott. Ez most már egészen egyértelműen, évekkel ezelőtt is világos volt ez, totálisan megbukott. A jómódúak megköszönték szépen az ajándékot, és nem kezdtek vállalkozásokba, hanem elrakták, elutazták, csökkentették adósságukat, visszafizették a jelzáloghiteleiket. Azt gondoljuk, hogy most már erősen itt az ideje annak, mivel láthatóan nem működött ez a rendszer, hogy visszaadják a szegényebb rétegeknek azt, amit tőlük elvettek.

Nyilvánvalóan egy válság van a világban, ez hét évvel ezelőtt indult, amiből továbbra sem lábalt ki a világgazdaság. Kiutakat keresve, ahogy már a vezérszónoklatban utalt rá a vezérszónokunk, egyre több közgazdász arra mutat rá, hogy a fejlődés gátja ‑ különösen olyan térségben is, amiben mi vagyunk, a perifériás és félperifériás országok­ban ‑ egyértelműen a vagyoni, jövedelmi és társa­dalmi különbségek növekedése. Tehát ezen minden­képpen változtatni kellene, ugyanis morálisan is indokolhatatlan, hogy míg az egyszerű dolgozó emberek hónapról hónapra küzdenek, addig a teljesítmény nélkül milliókat kereső, hatalom körül sertepertélők pedig óriási vagyonokhoz jutnak, sőt a mostani adócsökkentésből is óriási hasznuk van. Igazából nekik van hasznuk.

A lemaradó bérek miatt a kivándorlás erősödik, és nem csak az idézőjelben „kozmopolita” fiatalok körében. A vidéki településeken lehet ezt látni, hogy a fiatalok jelentős része külföldön dolgozik. A magyar vidék, ha ott járnak, tapasztalják, hogy egyszerűen kiderül, bocsánat, kiürül. (Dr. Kontrát Károly: Kiderül. Igen.) Mint korábban Romániában vagy Bulgáriában, ahol a rendszerváltás utáni évtizedben olyan változások mentek végbe, hogy gyakorlatilag ugyancsak kiürültek régiók, az ottani kisebb települések, falvak üressé váltak.

(18.50)

Önök nagy hanggal hirdetik azt, hogy a gazdasági bevándorlók ellen kell küzdeni. Nem sikerül megegyezni még abban a teljesen egyértelmű problémában sem, hogy itt igazából nem a bevándorlókkal, hanem a kivándorlókkal van probléma, tehát a kivándorlással magával. Hiába tesznek meg önök számtalan népességpolitikai lépést különféle eszközöket felhasználva arra, hogy növekedjen a születésszám, vagy hogy a gyermekvállalást támogassák, nem hat, mert ennek ellenére sokkal erősebb a kivándorlás. Ennek a kivándorlásnak pedig az ellenszere nem más, mint az, hogy itthon lássanak ezek az emberek perspektívát, itt képzeljék el a jövőjüket, itt alapítsanak családot, még csak rövidebb időre se kelljen külföldre menniük, merthogy itthon megkapják a megfelelő béreket.

Azt látjuk a mostani költségvetésből ‑ ismét egy nagyon súlyos mulasztás ‑, hogy ezt meg lehetett volna tenni, akár csak az egészségügyre utalva. Az egészségügyi dolgozók ‑ ahol óriási kivándorlás van ‑ 50 százalékos emelést kértek. Kiszámolták, hogy mekkora összegről van szó; néhány luxusberuházást kellett volna visszább fogni ehhez, és ezt meg lehetett volna valósítani, viszonylag egyszerűen. Nem tették meg ezt, ehelyett azt látjuk, hogy ezeket az összegeket értelmetlen beruházásokra költik, ezeket a beszedett adókat olyan célokra fordítják, amelyekből a nábobok gazdagodnak, az udvaroncok gazdagodnak, nem pedig azok az emberek, akik a valódi munkát végzik, akik valódi termelést végeznek, akik valóban az ország társadalmáért dolgoznak az emberek szolgálatában is.

Azoknak, akik hónapról hónapra élnek, tehát a bérből és jövedelemből élőknek nagyon nagy része ‑ tudjuk azt a statisztikákból ‑, óriási részük létminimum alatti keresettel rendelkezik. Ezeknek az embereknek nincsen jövőképük, nincsen hosszú távú jövőképük, nem tudják, hogyan fognak majd megélni tíz év múlva, hol lesznek az unokáik, esetleg skype-on tartják velük a kapcsolatot vagy telefonon, de hogy nem nagyon fogják őket látni egy fényképet leszámítva, azt valószínűsítik. Márpedig, ha egy családnak, egyes embereknek, a társadalom sejtjeinek nincsen meg a jövőképe, hogy milyen országot szeretnének tíz év múlva, akkor ez azt jelenti, hogy sajnos a nemzetnek sincsen meg a jövőképe, hogy mi az elképzelés, hogy hogyan fog alakulni a sorsa; márpedig egy nemzet az lesz tíz év múlva, amit ma gondolnak róla társadalmának tagjai.

Ezen okoknál fogva mondja azt a Lehet Más a Politika, hogy ami előttünk van, az egy bátortalan, kisebb áthelyezéseket tartalmazó, de bátortalan, nagyobb lépéseket meglépni nem merő költségvetés, és a leszakadás, az elszegényedés és a kilátástalanság költségvetése. Köszönöm a figyelmüket.