Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar Országgyűlés az európai gyakorlathoz illeszkedve tárgyalja most meg azt az előterjesztést, amelyet hetek óta ismerünk, és amelyet az Európai Bizottság tett a koronavírus-járvány kezelésére. Számtalan parlament tesz így, és a helyes közjogi megoldás Magyarországon is az, ha az Országgyűlés ad mandátumot a kormánynak. Ha ezt követően egyébként a megegyezés létrejön, akkor a hitelfelvétel miatt amúgy is vannak olyan részei, amelyek miatt az országgyűlési ratifikáció elkerülhetetlen. Ez azt is előrevetíti, hogy előállhat olyan helyzet, hogy Brüsszelben megállapodás jön létre, ha akár a magyar, akár más Országgyűlés ezt a megállapodást nem ratifikálja. Tehát ebből látszik az, hogy a parlamentáris demokráciák működése, amit egyébként a lisszaboni szerződés megerősíteni szándékozott, elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az Európai Unióban egy ilyen rendkívüli helyzetben valóban konszenzus jöhessen létre.

(10.40)

Azt tudjuk mondani, hogy az Európai Unió soha közösen hitelt nem vett fel, és bár kétségkívül ma döntően Németországnak köszönhetően kedvezőbb a hitelfelvétel, ha az Európai Unió teszi ezt meg, mint a déli államok, de a legújabb javaslat, a módosított javaslat szerint ne felejtsük el azt, hogy a nekünk szánt  nem hitelnek, hanem támogatásnak minősülő  pénzösszegnek csak 70 százalékához juthat hozzá az ország, és ezt 2028 után az Európai Uniónak kell visszafizetni  itt nem a tagállam által felvehető hitelről, hanem a támogatásról van szó , de az Európai Uniónak önmagában mint gazdasági egységnek pénzforrása nem létezik, tehát az Európai Unió mögött a tagállamok és tagállami befizetések állnak. Tehát ne legyen illúziónk, azt is részben a magyar adófizetőknek kell megfizetni, nem is beszélve arról a garanciavállalásról, amelyet olyan országok vonatkozásában is megteszünk, ha közös hitelt vállalunk, amelyeknek ma a hosszú távú gazdasági érvényesülése felettébb kétséges, vagy ha drámaibban akarnánk megfogalmazni, akkor ma a kompromisszumkényszer Európában azért áll fenn, mert jó néhány déli állam fizetőképessége kerül veszélybe, ha európai uniós mentőcsomag nélkül maradnak.

Éppen ezért az, hogy Magyarország egy olyan adósságvállaláshoz hozzájárul, ami idegen a magyar kormánypolitikától, ami ellentmond az Európai Unióról való gondolkodásunknak  hiszen úgy gondoljuk, hogy az integráció kereteit a lisszaboni szerződés megfelelően tartalmazza, és eddig mindig ódzkodtunk arról, hogy túllépjünk ezeken a kereteken , kizárólag azért fogadható el, mert Magyarország jó szövetséges az Európai Unión belül. Szolidaritásunk tehát odáig terjed, hogy elfogadjunk egy olyan eszközt, amelynek a használatát nem tartjuk a legjobbnak, amely Magyarország számára már csak a garanciavállalás miatt is komoly kockázatokat jelent, de ami szükséges ahhoz, hogy néhány, egyébként az elmúlt években a maastrichti kritériumokat, és miután azok a lisszaboni szerződés részei, így a lisszaboni szerződést megsértő államoknak való segítségnyújtást garantálja. Ez azonban már nem jelentheti azt, hogy Magyarország olyan feltételeket is elfogadjon, amelyeket még a rendes költségvetés, tehát a hétéves európai uniós költségvetés keretében sem lettünk volna hajlandóak elfogadni.

S valóban  ahogy az előterjesztő házelnök kitért erre  a jogállamisági kondicionalitás kérdése nem azért kulcsfontosságú, mert a Nyugat-Európában divatos vádak szerint Közép-Európában, ezen belül is leginkább Lengyelországban és Magyarországon jogállami problémák vannak, mert ez az állítás valótlan. Az előterjesztésben elhangzó példák mutatják, hogy sokkal súlyosabb jogállami problémák vannak ma Nyugat-Európában, mint amelyeket Közép-Európa országaiban, így Magyarországon fel lehet lelni.

Mára a 7. cikkelyes eljárás kizárólag arra jó, hogy más országok eljátszhassák a tagállami ellenzék szerepét az egyes országokban, különösen Lengyelországban és Magyarországon, és bár a magyar ellenzékre nézve nem csoda, ha külföldi támogatásra van szükség, de úgy gondoljuk, hogy nem ez a formája annak az Európai Uniónak, ami a kormányok közötti együttműködés alapján kell hogy álljon, és csak akkor lehet eredményes, ha egyébként 27 széttartó akarat, a különböző fejlődésű társadalom által megválasztott kormányok képesek konszenzusra jutni.

Éppen ezért nem Magyarországon kell a jogállamot félteni, hanem az európai uniós együttműködést kell félteni attól, hogy más tagállamok válnak belpolitikai viták részévé. Ezt érdemes elkerülni. Az elmúlt években bőségesen szereztünk tapasztalatot arról, hogy a jogállami kondicionalitás semmi mást nem jelent, mint egy olyan politikai bunkósbotot, ami a közép-európai társadalomfejlődéssel, adott esetben konzervatív kormányzatokkal egyet nem értő nyugat-európai államok politikai szankcióinak a bevezetését jelentheti, ezért ezt a magyar kormány nem fogja elfogadni, és miután teljes egyetértésre van szükség, ezért minden olyan kísérletet meg fogunk vétózni, ami nem világos bírósági döntéshez vagy pedig a szintén az előterjesztésben említett 2014. december 16-ai tanácsi következtetésekben foglalt feltételekhez köti az európai uniós pénzek kifizetését, és ez nem csupán a mentőcsomagra igaz, hanem igaz a költségvetésre is.

Ami viszont a következő, az előttünk álló időszakban rendkívül fontos lenne, hogy a déli államok is csak és kizárólag akkor tudnak majd élni ezzel a hitelfelvételi lehetőséggel és támogatással, ha a gazdaság fejlesztése érdekében használják föl. Ez az egyetlen olyan kritérium, amit indokolt előírni, de ennek az ellenőrzése is objektív módon, világos keretek mellett kell hogy történjen, nem elfeledve azt, hogy egy tagállam kormánya tudja azt, hogy az adott állam gazdasági érdekei mit kívánnak meg, és egy tagállam kormánya szuverén, amelyet a választópolgárok a gazdaságpolitikai döntések meghozatalára felruháztak.

A magyar kormány egy parlamentáris demokráciában természetszerűleg egy ilyen jellegű és ilyen fontosságú kérdésnél az Országgyűléstől kér mandátumot, és a tárgyalásairól is itt az Országgyűlésben fog beszámolni. Éppen ezért mi a parlament mai határozatát a kormánynak és a miniszterelnöknek szabott, kötelező mandátumnak tekintjük. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)