Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha belegondol, tisztelt képviselő úr, ön itt feláll és sok mindent hangosan követel. (Varju László: Nem, csak 4 százalékos nyugdíjemelést.) De melyik volt az az egyetlen kormány, és kik voltak azok a képviselők, akik Magyarországon a rendszerváltást követő években a magyar emberek nyugdíj-hozzájárulásaiból befizetett nyugdíját a nyugdíjasoknak csökkentették? Kik voltak az egyetlenek? (Varju László: Most csak 4 százalékos nyugdíjemelést kérünk!  Nagy zaj, közbeszólások.  Az elnök csenget.) Önök egytől egyig, ön is és képviselőtársai is egyenként felálltak 2010 előtt egy név szerinti szavazáson, és mindnyájan igent mondtak Magyarország 2010 utáni történetének egyetlenegy nyugdíjcsökkentésére. (Varju László: Nyugdíjkorrekció volt!) Most nyugdíjkorrekciónak hívja. De szépen be tudja csomagolni, tisztelt képviselő úr! Sok mindennek nevezheti, a hazugságbeszédet is nevezheti igazságbeszédnek, ettől függetlenül önök voltak az egyetlenek, akik Magyarországon nyugdíjat csökkentettek. (Arató Gergely: A Gyurcsány-kormány idejében volt 13. havi nyugdíj, most nincs!) Az már csak hab a tortán, hogy mekkora hiánnyal adták át a nyugdíjkasszát. A saját miniszterük is azt mondta, hogy 200 milliárd forint környékű a hiány, miközben az valójában 400 milliárd forint környékű volt. S önök, akik az elmúlt harminc évben Magyarországon egyedül csökkentették a nyugdíjasok nyugdíját, most felállnak, és azt mondják, hogy magasabb nyugdíjat követelnek. Önök, akik még a „nők 40”-et sem szavazták meg. (Varju László: 4 százalékos emelést kérünk.) Még azt sem szavazták meg itt a parlamentben, hogy negyven év munkaviszony és gyermekneveléssel eltöltött idő után az édesanyák nyugdíjba mehessenek. Ezt sem szavazták meg 2010 után. 2010 előtt azt viszont megszavazták, hogy mindenkinek, férfiaknak, nőknek, gyermekteleneknek, sokgyerekeseknek, mindenkinek csökkentsék a nyugdíját, tisztelt képviselő úr. Ezek után feláll, és azt mondja, hogy megfekszi a gyomrát az, amit a nyugdíjasok kapcsán lát. Hát, akkor azzal kapcsolatban, amit önök tettek, szorulása lehet, tisztelt képviselő úr, mert önök elvettek a magyar nyugdíjasoktól, egyik évről a másikra csökkentették a magyar nyugdíjasok nyugdíját. (Varju László: Nem igaz!) Bekiabálhatja, hogy nem igaz, tisztelt képviselő úr, de ezt tették. Itt a parlamentben, ezekben a padsorokban egytől egyig név szerint, felállva megszavazták ezt, tisztelt képviselő úr.

Arról nem is beszélve, hogy akár a Gyurcsány-kormányban, de a Horn-kormányban is önök voltak azok, akik mindig meg akarták adóztatni a nyugdíjakat, hogy a nyugdíjasokat így is megsarcolják, tisztelt képviselő úr.

(10.00)

Önök nem tudtak egy olyan rendszert létrehozni, mint mi, amely inflációkövető nyugdíjrendszer, hiszen a nyugdíjasok nyugdíja mindig, minden esetben biztonságban van. (Varju László: Hazugság!) Olyan rendszert hoztunk létre, amelyikben nem járhatnak rosszul, hiszen hogyha a tervezett inflációnál alacsonyabb az infláció, a különbözetet megkapják, és beépül a nyugdíjukba. Ha a tervezett inflációnál magasabb, akkor visszamenőlegesen az egész összeget megkapják (Varju László: 4 százalék!), és a következő évi nyugdíjba (Varju László: Ez nem igaz!), ez a magasabb is beépül a következő évi nyugdíjukba.

Azért emelkedett a vásárló…  ön azt mondta, tisztelt képviselő úr, abban is valótlanságot állított, hogy azt mondja, hogy a kormány mindig alultervezi az inflációt. Sok esetben fölötte volt a tervezett infláció a valósnak, így 10,3 százaléknyi érték volt az, ami beépült a nyugdíjakba azért, mert magasabb inflációval számolt a kormány (Varju László: Tíz év alatt!), és végül alacsonyabb lett.

Volt, amikor pontos volt az inflációs várakozás, volt, amikor alacsonyabb volt, volt, amikor magasabb. A lényeg az, hogy a nyugdíjasok egyetlenegy esetben sem járhatnak rosszul, hanem igazából abban az esetben, hogyha (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mindig!) alacsonyabb az infláció, akkor meg is nyerik a különbözetet, és hosszú távon beépül. Ehhez képest önök mit tettek? Tizenötször megemelték a nyugdíjasoknak a rezsit? Kórházi napidíjat és vizitdíjat vezettek be, tisztelt képviselő úr? Ezzel segítették önök a nyugdíjasoknak a mindennapjait? Ehhez képest mi nyugdíjprémiummal, Erzsébet-utalvánnyal, rezsiutalvánnyal, egyszeri támogatással is igyekszünk segíteni.

Önök szeretik magukat európai magyaroknak nevezni  azok, akik régen moszkovita magyaroknak nevezték magukat, most európai magyaroknak nevezik magukat, ez már csak a történelem szépsége. De ha ön akkor ránéz egy Eurostat-statisztikára: 2010-ben mennyi volt a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatával fenyegetett nyugdíjasoknak az aránya? 19 százalék. Most mennyi? 14,5. (Arató Gergely: A statisztika mindent elbír!  Az elnök csenget.) Akkor mennyi volt a súlyos anyagi nélkülözésnek kitett nyugdíjasok aránya? 16,2 százalék. Most mennyi? 6,0, tisztelt képviselő úr. Ezek mind-mind csökkenések, és az ön érveit az önök által nagyon kedvelt európai szervek és az európai statisztikai hivatal is cáfolja, tisztelt képviselő úr.

Azoknak a többletjuttatásoknak az értéke, amit a nyugdíjasok iránti tiszteletből az elmúlt években kifizettünk, mert ezeknek az embereknek, akik felépítették ezt az országot a háború után, akik felnevelték a mostani generációt, nagyon sokat köszönhetünk, ezért a többletjuttatásoknak az értéke, az Erzsébet-utalványoknak, nyugdíjprémiumnak, nyugdíj-kiegészítésnek, rezsiutalványnak, egyszeri juttatásnak 273 milliárd forint, tisztelt képviselő úr. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És ha összehasonlítja az európai és a magyar helyzetet, azt látja, hogy a relatív jövedelmi szegénység az Unióban 15,1 százalék a nyugdíjasoknál, Magyarországon pedig 10, tehát alig a kétharmada. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)