Felszólalás adatai

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt egyházszakadáshoz vezetne Novák képviselőtársam felszólalása, a görög katolikusok Róma alá tartoznak, ahogy Salamon képviselő úr mondta. Büszkék vagyunk a görög katolikus liturgiánkra, a görög nyelvű liturgiánkra, mint ahogy arra is, hogy II. János Pál temetésén (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) a Szentatya sírjánál egyébként (Az elnök csenget.) több tucat nem latin nyelvű testvéreink mellett Szilárd püspökünk volt az, aki elbúcsúztatta II. János Pált.

Ettől függetlenül a felindultsága, azt hiszem, Novák képviselőtársamnak jogos. Azt gondolom, mind a lelkiismerethez, mind a lelkiismereti szabadsághoz, mind a valláshoz és a vallásszabadsághoz, mind az egyházakhoz méltatlan az az eljárásmód, kedves képviselőtársaim, amikkel ezt a sarkalatos törvényt a Ház elé terjesztették. Ezért nem fogják önöket megdicsérni.

Az meg külön érdekesség számunkra, bár úgy látom, hogy az ellenzéki felszólalók újra pártszövetséget teremtenek a KDNP és a Fidesz között, de az külön érdekesség volt számunkra, hogy ha pártszakadást nem is, de egy belső villongást láthattunk a két párt között. Sajnálom, hogy pont ez ügy kapcsán.

Tisztelt Ház! A 9. ajánlási ponthoz - ha jól tudom, ahhoz - szeretnék hozzászólni, amely a nyilvántartásba vétellel foglalkozik. Itt szerepel többek között a legújabb javaslatban az ezerfős limit elhagyása, de itt szerepel a húszéves múlt szerepeltetése.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a '90. évi IV. törvényt helyezi hatályon kívül. Az előterjesztők szerint kimondva, kimondatlanul a rendszerváltás hajnalán megalkotott egyházügyi törvény, amely szólt a lelkiismereti és vallásszabadságról is, olyan viszonyokat teremtett, amelyek alkalmasak voltak a joggal való visszaélésre. Bár hozzáteszem rögtön, Lázár képviselőtársam, frakcióvezető úr azt mondta az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy az a 350 egyház - és ez jegyzőkönyvben van - a törvényeket betartva működött, legalábbis jogi precedenst, bírósági döntést azzal kapcsolatban nem láttunk, hogy jogszerűtlenül működtek volna. Szerintük, az előterjesztők szerint a különböző közösségek, felekezetek, egyházak korlátok nélküli és átláthatatlan burjánzása devalválta a valódi értékeket hordozó, valóságos társadalmi igényt kielégítő egyházak létezését és tevékenységét.

A jobbító szándék tényét feltételezi, és megdöbbentő, hogy a kormányzó többség a politikai szabadsággal visszakapott vallásszabadságot, azaz az elmúlt húsz év fejlődését egyfajta vadhajtásnak tekinti, és az egyházak közötti szelektálással egy jó nagyot lép vissza. Csak gondoljanak bele abba, hogy a húszéves limit nem mond mást, mint hogy ami az átkosban már létezett, az maradhat, ami az új világban, a szabad világban létrejött, azok pedig tűnjenek el. Szerintem ez egy rossz üzenet a '89-90 utáni Magyarország számára.

A 13., 14., 24., 25. ajánlási pontokhoz - és lehet, hogy még van egy-kettő - szeretném a következőt mondani: ez a kétharmados parlamenti döntéshez köti az egyházak elismerésének lehetőségét. A javaslatot támogatók álláspontja szerint egy eurokonform, korszerű törvényt alkotunk ma meg. Sehol a kontinensen nincs ugyanis példa arra, hogy ennyi egyház működjön egy országban. Ez véleményünk szerint finoman fogalmazva csúsztatás. Minden európai térségnek és minden nemzetnek megvan a maga jogfejlődése, és ha lehet ilyet mondani, vallásfejlődése is. Más a protestáns skandinávoké, más VIII. Henrik anglikán egyházáé, és más a franciák útja, amely Szent Bertalan éjszakáján kezdődött, a forradalommal folytatódott, de más az olaszoké is. Gondoljunk egyébként Németországra, ahol egy országhatáron belül is több nagyon nagy vallási csoport létezik; ott vannak a protestánsok Észak-Németországban, de ez az ország adja egyébként a katolikusok pápáját is. Ettől a sokszínűségtől szép ez a kontinens, amelyen helyet kapott magának az iszlám is, mint ahogy itt élnek velünk milliószámra ortodox testvéreink.

Én is egy tévhitet szeretnék eloszlatni, amelyet szintén Lázár képviselő úr mondott ma a bizottsági ülésen. Ausztriában a parlamentnek, ha jól tudom, nincs joga dönteni egyház elfogadásáról avagy elutasításáról. Az oktatási miniszter jár el ugyanis, képviselő urak. Hat hónapos próbaidő után, ha nincs ellene indítvány, ha nem áll el maga a miniszter az indítványtól, és ha megfelel továbbra is a kritériumoknak, akkor közlönyben közzéteszi az egyházat mint státust szerzett egyházat. Ehhez természetesen ott is tartoznak kritériumok, húszéves működés, háromszáz tag, és tíz éve vallási közösségként kell hogy működjön. Az osztrák egyházakról szóló törvény tehát tudomásom szerint csak a minisztert említi, a parlament szerepét nem.

Van viszont egy hasonlatosság, ez viszont nem Európa azon részéből merít, amelyet mi követendőnek tartunk. Fehéroroszországban valóban működik egy parlament által felállított, nem teljesen politikai testület; lehet, hogy egy kis szakmaiság is van benne. Ott valóban a politikának akkora ráhatása van, hogy ott valóban egy ilyen testület dönti el azt, hogy ki számít egyháznak, és ki nem számít egyháznak.

A 33. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, ez az úgynevezett táblázat, ami immáron csak 14 egyházat említ meg. Szerencsés egyébként, hogy nem két hét múlva lesz a szavazás, mert akkor lehet, hogy már csak hét egyház szerepelne benne, úgyhogy húzzunk bele szerintem, mert a napokkal együtt fogynak ezek. A modern vallástörténet a mai napig, leszámítva a Horthy-, Rákosi- és Kádár-korszakot, progresszív és haladó volt. 1791-ben nyertek a magyar protestánsok teljes vallásszabadságot, és már lehetett vegyes házasságot kötni. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.)

Igen, folytatom majd. Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)