Felszólalás adatai

FARKAS FLÓRIÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, engedjék meg, hogy külön is köszöntsem a karzaton helyet foglaló cigány vezetőket körünkben.

2005 februárjában a közép- és kelet-európai országok kormányai Szófiában elhatározták, hogy meghirdetik a roma integráció évtizede programot a 2005-2015-ös időszakra. A program célja a cigányság integrációjának felgyorsítása és fenntarthatóvá tétele. Nyilvánvaló, hogy szükséges egy átgondolt, részletes stratégiai terv, és ennek nyomán konkrét felelősöket meghatározó intézkedés.

(19.10)

Meglepő, hogy csaknem két és fél évvel később kerül sor a tervezési munka megkezdésére. A kezünkben tartott tervezet 2007. augusztus 31-ei határidővel kívánja előírni a kormány számára két évre vonatkozó intézkedési terv készítését. Az évtizedből tehát két és fél év semmittevéssel telt, illetve telik el. Így e cél elérése, hogy a pozitív folyamat felgyorsítása elinduljon, csakhogynem irreális.

A tervezetben egyetlen felsorolás van, amellyel maradéktalanul egyet lehet érteni, ez pedig a prioritások meghatározása. Valamennyien tudjuk ugyanis, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa az oktatás, a foglalkoztatás elérhetősége, az egészségi állapot javítása és az emberhez méltó lakhatási feltételek biztosítása. A baj az, hogy a stratégiai terv, e határozattervezet melléklete ezekről a prioritásokról csak általánosságban beszél. Az adatok beismerten egy 2003-as felmérésen alapulnak. Helyenként olyan lehetetlen célokat tűz ki, amelyekről már most tudni lehet, hogy megvalósíthatatlanok. Néhol úgy érezzük, hogy a célok megfogalmazói nem ismerik a valóságot.

Engedjenek meg a fenti megállapításommal kapcsolatban néhány konkrét példát. Össze kell gyűjteni más országok jó gyakorlatait. Ez az ötlet kiváló is lehetne, hiszen miért ne vehetnénk át azt, ami jó, de a romaévtized harmadik évében már időhúzás, arra jó, hogy teljen az idő, addig gyűjtögetik, amíg letelik a tízéves időtartam. Tehát sürgősen készíteni kell saját intézkedési tervet is. Egyébként kíváncsi lennék, mit nem tudunk még erről a kérdésről, mit kell még kutatni, mire kell még várni.

Oktatás: az indokolatlanul fogyatékosnak minősített gyermekek számát csökkenteni kell úgy, hogy megteremtjük a minősítés egységes szakmai követelményeit. Ezek a követelmények eddig nem voltak meg? És csodálkozunk, hogy a kisegítő iskolákban zömében csak cigány gyermekek vannak? Ez az oktatáspolitika cigányvonatkozásának az egyik, ha nem a legfontosabb kérdése.

A közoktatásban való sikeres részvétel feltétele az Útravaló-ösztöndíjprogram. Ez a program jó, de szűk körű. Kérdezem, miért lehetetlenítették el a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíjprogramját. Mi igenis szükségesnek és elengedhetetlennek tartjuk a romaévtizedben az ösztöndíjprogram visszaállítását, enélkül ugyanis megdől a stratégiai terv többi pontja is. A tanulatlan jövő generációt csaknem lehetetlen versenyképes szakmára képezni, sikeresen bevinni a munkaerőpiacra. A stratégia és az intézkedési terv oktatásra vonatkozó része tehát kulcsa az egész program sikerének.

A tervezet célul tűzi ki, hogy minél nagyobb számban képezzenek roma pedagógusokat, óvónőket. A kezdeményezés üdvözlendő. Szeretném hangsúlyozni, egyetértünk azzal is, hogy az óvodai ellátás lehetőségét minden hátrányos helyzetű gyermek számára meg kell teremteni. Azonban kérdezem, hogyan tudjuk ezt a célt kitűzni és megvalósítani úgy, hogy közben napról napra óvodák, iskolák bezárásáról kapunk hírt. Az az elszegényített önkormányzat, amelynek terheit források nélkül a kormány növelni akarja, nem fogja tudni megvalósítani ezt.

Foglalkoztatás: helyes cél is lehetne az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, bértámogatás, járulékátvállalás, járulékcsökkentés működtetése - de nem érzik ezt a programot kivitelezhetetlennek? A kormány közelmúltban tett intézkedései éppen ezzel ellentétesek, hiszen a járulékterheket drasztikusan emelte a kormányzat. Persze abban reménykedhetünk, hogy az intézkedési tervvel egy időben a járulékterhekre vonatkozó jogszabályokat módosítani fogja a kormány, mert ha nem, akkor ezt a programpontot akár el is lehet hagyni.

Növelni kell a közigazgatásban foglalkoztatott cigányok számát. Nem kellene előbb lehetővé tenni, hogy a cigány fiatalok továbbtanulásának segítésével neveljünk erre a feladatra alkalmas cigány embereket? Egyébként a közszféra drasztikus létszámcsökkentése közepette hogyan képzelik ezt a célt megvalósítani? Erre sem tér ki a tervezet.

Foglalkoztatással egybekötött képzések elősegítése: egy mézesmadzag jellegű pályáztatási gyakorlat, beültetik a képzetlen embert az iskolapadba, megszerveznek számára tanfolyamot és egy féléves foglalkoztatást. Ez nem más, mint hamis illúziókeltés. Elengedhetetlen, hogy az intézkedési terv tartalmazza az ilyen módon kiírt képzési pályázatok kontrollját és utógondozását is.

Az az intézkedési program pedig egyenesen légből kapott és a való világ nem ismerésén alapul, hogy a nem hagyományos képzési formákat kívánják fejleszteni, amelyhez számítógépre és számítógép-alapismeretre van szükség. Kinek van számítógépe otthon a nyomornegyedben, a cigánytelepen?

Fejleszteni kell a leghátrányosabb térségben a kisvállalkozásokat, hogy a tartósan munkanélküliek önfoglalkoztatóvá váljanak. Kérdezem, ki ad hozzá pénzt, induló tőkét, gazdasági ismereteket. Ez már felelőtlenség! Átképzés nélkül átlökni valakit a vállalkozói szférába eleve reménytelen helyzet. Ezt a foglalkoztatáspolitikában legfeljebb távolabbi célként lehet kitűzni, alapos felkészítést és képzést követően.

Lakhatás: fel kell mérni a cigánytelepszerű lakókörnyezeteket - említi szintén a javaslat, a tervezet. Tudni kell, hogy ez a felmérés 2002-ben elkészült, és azóta, annak nyomán már lehetett és kellett is volna cselekedni. Képviselőtársaim, semmi nem történt ebben a kérdésben! Mit kutatunk most itt megint? Mi az, amit még nem tudunk erről a kérdésről? Az imént elhangzott, tudjuk, hogy hány cigánytelep van, tudjuk, hogy körülbelül hány cigány származású ember él a telepeken - mit kell még ebben kutatni?

A program szól arról is, hogy meg kell határozni, melyek a térségben élők számára nélkülözhetetlen közszolgáltatások, azaz mi az a legkevesebb, amit adni kell. Ehhez is modellt terveznek készíteni. Kérdezem, míg ez a zseniális modell elkészül, addig fáznak, nincs vizük, nincs villanyuk. Ezzel is várunk a romaévtized végéig?

Az alacsony jövedelműeket be kell vonni a bérlakás- és a szociális lakásprogramba. Van-e vagy mikor lesz annyi szociális bérlakás, hogy ennek a célnak a megvalósulását egyáltalán remélni lehessen?

Egészségügy: a program célja, hogy a romák egészségügyi állapota javuljon, emelkedjen az átlagéletkor, és a cigányok is teljeskörűen hozzáférjenek az egészségügyi ellátórendszerhez. A jelenleg feldúlt, tönkretett egészségügyi ellátórendszerben hogyan képzelik ezeket a fejlesztési programokat? Erre nem tér ki a tervezet.

Emelni kell a roma szakemberek számát a nővér, a védőnő, az ápoló, az orvos szakmákban. Ezt a célt humornak szánják ebben a szomorú témában, kedves kormányzati képviselők? Először is, ezrével küldik el ebben az évben az egészségügyi szakdolgozókat. Másodszor, ma még hatalmas sikernek számít, ha egyáltalán érettségizni tudó cigány fiatal van. Hol vannak ettől a felsorolt magas képzettséget igénylő szakmák? Azt persze magam is remélem, hogy néhány év múlva beszélhetünk erről a kérdésről.

Összességében tehát úgy éreztük a tervezet elolvasásakor, hogy kampányszöveget olvasunk. A megállapítások és a célok minden alapos megfontolást nélkülöznek, helyenként olyan az anyag, mintha egy romológiai szakkönyvből másolták volna ki, a valóság ismerete nélkül. A romaintegráció évtizede programban azt rögzítik, hogy saját gazdaság- és szociálpolitikájukkal összhangban alakítják a romaintegrációs politikájukat. A mélyponton lévő gazdaság és a humánumot nélkülöző kormányzati szociálpolitika és cigánypolitika közepette nem lehet komolyan venni ezt a programot. Nem lehet csak pályáztatásra építeni a tervezet, a program kivitelezését. Sikertelenségre lesz ítélve abban az esetben, ha a kormányzat nem rendel hozzá feltételt.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mindennek ellenére, miután a cigányügy az egyik legfontosabb társadalmi, belpolitikai kérdés ma Magyarországon, és képviselőcsoportunk mindenre hajlandó, ami csak a legkisebb elemben is pozitívumot jelenthet a magyarországi cigányság életében, ezért korrekciókkal, módosításokkal ezt a tervezetet támogatni tudjuk. De még egyszer szeretném hangsúlyozni: módosításokkal és korrekciókkal.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

(19.20)