Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel az MSZP lemondott a további felszólalás lehetőségéről, megkérdezem államtitkár urat, kíván-e szólni. (Dr. Katona Tamás: Köszönöm, nem.) Nem.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztésekhez módosító javaslatok érkeztek, részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény pénzforgalmi intézményekkel és pénzforgalmi szolgáltatással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatokat T/9635. és T/9636. számon kapták kézhez. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, melyeket T/9635/1., valamint T/9636/1. számon ismerhettek meg.

Mivel írásban előzetesen senki nem jelentkezett, megkérdezem, kíván-e valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nincs jelentkező. Kérdezem az államtitkár urat, de nyilván az elhangzottakra nem kíván reagálni. (Dr. Katona Tamás: Nem.) Az általános vitát lezárom. Módosító javaslat is érkezett, ezért részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lendvai Ildikó és képviselőtársai önálló indítványát T/9584. számon, a bizottsági ajánlást T/9584/1. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi adósságát törlesztené az Országgyűlés akkor, ha elfogadná az előttünk fekvő, az alkotmány módosításáról szóló beterjesztett törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat benyújtása szerves része egy folyamatnak, amely az emberi méltóság védelmében az MSZP politikai célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme. A javaslat benyújtásának természetesen előzményei is vannak. Az előzményeket nagyon röviden ismertetem, és ennek a lényege az és annak igazolása, hogy valóban alkotmánymódosításra van szükség ebben a témában, és ezért nem támogatható az előterjesztők meglátása szerint például a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtott törvényjavaslata, amely alkotmánymódosítás nélkül kívánja a büntető törvénykönyvet módosítani, és abban bűncselekménnyé nyilvánítani a holokauszttagadást.

A javaslat előzménye, hogy 1992-ig, amíg az Alkotmánybíróság határozatot nem hozott erről, az összes, egyébként aláírt, elfogadott és ratifikált nemzetközi egyezménynek Magyarország jogrendszere megfelelt, már ami a holokauszttagadást, a gyalázkodást, gyűlöletbeszédet illeti.

A '92-es határozatot követően mindez már nem mondható el. Három alkalommal próbálkozott az Országgyűlés és a kormány - megjegyzem, minden esetben a Magyar Szocialista Párt vagy a Magyar Szocialista Párt által támogatott kormány -, hogy olyan jogi szabályozást alakítson ki, ami a nemzetközi szerződéseknek eleget tesz és azoknak megfelel. Háromszor kísérelte meg a büntető törvénykönyvet módosítani, azonban mindhárom kísérletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta. Az utolsónál már megoszlott az alkotmánybírák véleménye, de a többségi álláspont nagyon egyértelműen továbbra is az, hogy a gyalázkodást a jelenlegi alkotmányos keretek között egyszerű többséggel elfogadható törvény útján, azaz büntető törvénykönyvben tiltani alkotmányellenes. Minden technikai és elméleti lehetőséget végigpróbáltunk, a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításától kezdve egy egészen más fejezetben, egészen más megfogalmazással történő szabályozásig. Sajnos, ez az út eredményre nem vezetett.

Lehet azt mondani, hogy amiről most beszélünk, az nem gyalázkodás, nem gyűlöletbeszéd, hanem holokauszttagadás. Miért vetem mégis előre az előbbi gondolatokat? A holokauszttagadás ugyanis az előterjesztők megítélése szerint még áttételesebben veszélyezteti az emberi méltóságot, mint ahogy azt a gyalázkodás, a gyűlöletbeszéd teszi. A gyűlöletbeszéd esetén közvetlenül a kijelentéssel alázza meg a szónok a sértettet, a holokauszttagadásnál pedig az emlékek felidézése által. Ha tehát a gyalázkodásnál a kísérletek nem feleltek meg az Alkotmánybíróság szerint az alkotmánybírósági tesztnek, akkor ugyanígy lenne a holokauszttagadás esetén is. Ezért nem támogatható a mi meglátásunk szerint alkotmánymódosítás nélkül a büntető törvénykönyv módosítása.

Tehát ezek a próbálkozások nem vezettek eredményre, akárcsak a legutóbbi Btk.-módosító javaslat, amely egyébként részletezi azt, hogy miért és mely nemzetközi egyezmények alapján köteles Magyarország az ilyen cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánítani, és ez nagyon fontos. Ha valaki ezt vitatná, akkor még ajánlom, hogy olvassa el Kovács Péter alkotmánybíró úr utolsó alkotmánybírósági határozathoz fűzött párhuzamos indokolását, ugyanezt fogja találni benne.

S hogy elébe menjek a sablonos megjegyzéseknek: igen, a szólásszabadság kultúrnemzetek által elismert korlátozásáról van szó ebben a javaslatban. Rég megdőlt az a nézet - hiszen erre szoktak még sokan hivatkozni -, hogy a véleményt ne lehetne értéktartalma alapján korlátozni. Szintén a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság mondta ki azt, hogy igenis lehet korlátozni; valamint hogy a közélet és a társadalom - és újabb érvet mondok - majd kiveti magából a gyűlölködőket és a rasszistákat. Ez sem történt meg az elmúlt 20 év során. Valamint az is - és én ezt tartom a legálságosabb érvnek -, hogy az ilyen megnyilvánulásokra majd bírálat kell hogy feleljen, nem pedig a jogi tiltás, no pláne nem a büntetőjogi tiltás.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, Szálem nevű fekete macskámnak vagy a menyasszonyom Mortimer nevű kiskutyájának sem kezdem azt magyarázni élettani hatások elemzése által, hogy miért nem szabad valamit megennie, hanem egyszerűen megtiltom nekik. Egyszerűen megtiltom nekik! (Babák Mihály: Az ember nem kutya!) Nagyjából ennyi értelme lenne a szélsőséges és rasszista gyűlölködőknek politikai kultúráról, erkölcsről és toleranciáról észérvekkel beszélni - pontosan ennyi értelme lenne. Megjegyzem, hogy távol álljon tőlem, hogy a fent említett kedves állatokat bármiféle összefüggésbe hozzam a neonácikkal egyébként.

A törvényjavaslat benyújtása - ahogy erre utaltam - szerves része egy folyamatnak, ami az emberi méltóság védelmében az MSZP politikai célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme. Közvetlen kiváltó oka a törvényjavaslat benyújtásának pedig kettős volt. Az egyik, amire már utaltam, hogy a 2008-as alkotmánybírósági határozat nyilvánvalóvá tette, hogy alkotmánymódosítás nélkül nem lehet büntető törvénykönyvi tényállást alkotni. A másik pedig - nyilván képviselőtársaim emlékeznek rá -, hogy nemrég a budai Várban megtartásra került egy neonáci rendezvény. Ez pedig egyértelműen a társadalmi viszonyok romlásának bizonyítéka, továbbá a szélsőségek előretörésének bizonyítéka.

(17.50)

Magyarországon gyülekeztek, tisztelt Országgyűlés, Európa neonáci csoportjai. Erre nem lennék olyan nagyon büszke. Nem ilyen turizmust kívánok Magyarországnak. És miért? Azért, mert a környező országokkal összevetve gyakorlatilag csak Magyarországon tudják ezt büntetlenül megtenni. Utalok itt arra, hogy súlyos börtönbüntetésre ítélték Ausztriában nem olyan régen az egyik holokauszttagadó elkövetőt.

És akkor továbbmennék. Amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztettük, erről még nem tudtunk, de most már sajnos tudunk róla: két nappal ezelőtt egy radikális, szélsőjobboldali, fasiszta jellegű párt 15 százalékot kapott az európai parlamenti választásokon. A párt retorikájában jórészt a kirekesztésre és egyes népcsoportokkal szembeni gyűlölet felkeltésére, egyes társadalmi csoportok bűnbakká tételére alapoz. És akkor visszakérdeznék. Hiszen önök mindig azt mondták, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy csak riogatunk a szélsőségesekkel, azok csupán egy ártalmatlan, maroknyi csoport, s mi csak hisztériát és félelmet keltünk. Azt kell mondjam a 15 százalék ismeretében, hogy sajnos nekünk lett igazunk, és nem önöknek: ez egy valós veszély, nem pedig riogatás. Ma már legnagyobb sajnálatomra nem csupán - és itt idézőjelbe teszem a "csupán" szót - a közösségek emberi méltóságáról beszélünk, hanem hazánk demokratikus rendjét, az állampolgárok biztonságát és lassan életüket nem érezhetik, nem érezhetjük biztonságban.

Az előterjesztők álláspontja szerint minden lehetséges eszközzel fel kell lépnünk a szélsőséges, ordas és kirekesztésre alapozott eszmékkel szemben. Megjegyzem, kicsit cinikusan, de azt gondolom, hogy sok igazság van abban, amit mondani fogok: most már tisztelt ellenzéki képviselőtársaink is nyugodt szívvel támogathatják ezt a javaslatot teljes egészében, bár tudom, hogy csak egy részét kívánják támogatni. Nem kell félni ugyanis a radikális szavazók elvesztésétől abban az esetben, ha nem tesznek burkolt és kevésbé burkolt gesztusokat ezeknek az embereknek az irányába, ugyanis úgy tűnik, hogy már elvesztették őket, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim. Már elvesztették őket, mert biztosra vehetik, hogy a következő választáson ezek az emberek száz százalékban a Jobbikra fogják a voksaikat adni, nem pedig önökre. Ilyenformán nyugodtan megtehetik azt, hogy tiszta szívvel támogatják ezt a javaslatot, ami most az Országgyűlés előtt fekszik, ugyanis ez nem elveszett szavazat lesz, mert meggyőződésem, hogy jórészt az önök hibájából lassan parlamenti középpárttá válnak. Megjegyzem: hetven éve is nagyjából így kezdődött, sajnos.

Ha ennek a folyamatnak nem szabunk gátat - aminek ez az előterjesztés csak egyetlen pici mozaikja természetesen -, annak beláthatatlan következményei lesznek. Nos tehát, a cél ez: gátat szabni a szélsőséges indulatoknak, a szélsőséges megnyilvánulásoknak és a politikai radikalizmusnak.

A javaslat - és itt rátérek konkrétan erre - kizárólag olyan, közvetlenül vagy közvetetten mások alapvető jogait védő rendelkezéseket kíván alkotmányi szintre emelni, amelyek a Magyar Köztársaság által is elfogadott nemzetközi szerződésekben is szerepnek. Így a javaslatban szereplő rendelkezések az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönbözetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben foglalt, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával összhangban álló rendelkezéseken alapulnak. Ezt csak azért szeretném előrevetítetni - és majd kicsit a részletes magyarázatnál is ki fogok rá térni -, mert nagyon sok kritika érte már a bizottsági vitában ezt a javaslatot a megfogalmazásokat illetően. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a megfogalmazások szorosan kötődnek a nemzetközi egyezményekben foglalt meghatározásokhoz és terminológiákhoz.

A 1. §-ban a Magyar Köztársaság által nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket kívánja megjeleníteni a Magyar Köztársaság alkotmányában a javaslat. A módosítás a véleménynyilvánítás korlátainak a nevesítése során a nemzetközi szerződésekben foglalt fogalmakat veszi alapul, amire utaltam az imént. A javaslat a fajgyűlölet elleni egyezmény 4. cikk a) pontjának és a 20. cikk (2) bekezdésének szövegezését veszi alapul és illeszti az alkotmányba, csak hogy konkrétan is megjelöljem a forrást. Ez a rendelkezés az államok kötelezettségévé teszi, hogy törvényben tiltsák meg a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésekre, ellenségeskedésekre vagy erőszakra izgat. A fajgyűlölet elleni egyezmény hivatkozott pontja szerint az államok törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését; tehát nemcsak a gyűlöletre uszítást, hanem ezt is megköveteli a nemzetközi egyezmény.

A javaslat egyúttal alkotmányi szinten kívánja rögzíteni a Magyarország által az 1947. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett, a Párizsban, 1947. év február hó 10. napján kelt békeszerződés 4. cikkelyében vállalt azon kötelezettséget, hogy a területén nem engedi olyan szervezeteknek a fennállását és működését, amelyek fasiszta jellegű politikai, továbbá katonai avagy katonai színezetű szervezetek, és amelyeknek a célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól. Tehát ezek a megfogalmazások is a nemzetközi egyezményből származnak. A javaslat ennek érdekében rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban nem megengedettek az ilyen jellegű szervezeteket vagy csoportokat támogató vagy dicsőítő, illetve védelmező közlések. Azt hiszem, ez is nagyon egyértelmű.

A javaslat a történelem során különböző önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtásokat és más borzalmas jogsértéseket tagadó, kétségbe vonó vagy kisebbítő közlések tiltása céljából rendelkezik arról, hogy az ilyen jellegű véleménynyilvánítások nem megengedettek az alkotmány szerint.

A javaslat további módosításokra is tesz indítványt az alkotmányban. A párizsi egyezmény rendelkezéseiből fakadóan azon kötelezettségeket kívánja érvényesíteni, hogy a jövőben a magyar állam a jelenleginél hatékonyabban és határozottabban léphessen fel a gyülekezési jog tekintetében is a nyíltan másokat alapvető jogaiktól megfosztani kívánó, szélsőséges szervezetek működésével kapcsolatban. A javaslat a párizsi egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehetővé kívánja tenni, hogy a jövőben a magyar állam a jelenleginél hatékonyabban és határozottabban léphessen fel a nyíltan másokat alapvető jogaiktól megfosztani kívánó, szélsőséges szervezetek, mozgalmak, csoportok megalapításával, illetve működtetésével szemben, továbbá a javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy a véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatban az alkotmányba iktatott tilalom megsértését büntetőjogi szankcióval kell sújtani, és én ezt a szakaszt igen fontosnak tartom.

Ismerjük a bizottsági ülésekről és a nyilvánosság előtt elhangzott nyilatkozatokból is a Fidesz véleményét és a benyújtott módosító javaslatát is, amely mindebből kizárólag a holokauszttagadás büntetendővé nyilvánítását kívánja támogatni. Hadd jegyezzem meg azt, hogy egyrészt már ezt is nagy eredménynek tartjuk. Nagy eredménynek tartjuk azt, hogy az Országgyűlés pártjai - és ez kiderült a bizottsági meghallgatásokon, legutóbb ma az emberi jogi bizottság meghallgatásán - legalább eljutottak oda, hogy mind az öt parlamenti párt támogatja azt, hogy a szólásszabadságot e vonatkozásban korlátozzuk. Én mindazonáltal hadd kérjem illő tisztelettel azt az ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy a javaslat többi részét is támogatni szíveskedjenek.

(18.00)

Legfőképpen is az 1. §-ban foglalt változtatásokat, ugyanis ha és amennyiben csak a holokauszttagadásról szóló rendelkezést fogadjuk el, akkor bár tettünk egy hatalmas és átütő erejű lépést a cél felé, de még nem felelünk meg mindazoknak a nemzetközi elvárásoknak, amelyeket Magyarország ezen szerződések aláírásával vállalt, és amelyek rá nézve a ratifikációval kötelező erejűek.

A holokauszt tagadása Európa számos államában bűncselekmény. Utaltam már a felszólalásomban ausztriai példára, ahol súlyos börtönbüntetéssel szankcionálják az ilyen magatartást tanúsítókat. De bűncselekmény a holokauszt tagadása Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, büntetik ezt a magatartást Spanyolországban, büntetik ezt konkrétan az Egyesült Királyságban, és nagyon sok más államban, ahol nem nevesítetten a holokauszttagadást büntetik, hanem a gyűlöletbeszédet, a gyalázkodást büntetik, például Szlovákiában, és ezen belül tudják szankcionálni a holokauszttagadást. Ha körbenézünk tehát az Európai Unióban, azt látjuk, hogy Magyarország szinte egyedül van, amelynek a jogrendszerében a gyalázkodás és a holokauszttagadás nem szerepel mint büntetendő magatartás.

Azt remélem, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásával ezt a hibát ki tudjuk köszörülni, és talán nem kell újra és újra elszenvednünk a nemzetközi szervezetek azon kritikáját és megjegyzéseit, amelyekben Magyarországot újra és újra felhívják arra, hogy ezeknek a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeinek tegyen eleget. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, jó vitát kívánok és azt, hogy a végén szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Avarkeszi Dezső államtitkár úr kíván szólni.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkotmányának módosítására irányul. A törvényjavaslatban szereplő rendelkezések közös célja a gyűlöletbeszéd elleni, a jelenleginél hatékonyabb jogi fellépés alkotmányi alapjainak megteremtése. Azt gondolom, nem fogok meglepetést okozni azzal, hogy jelzem, a kormány egyetért a törvényjavaslatban foglalt módosítások irányával. Számtalan alkalommal hangzott el itt az Országgyűlésben is, hogy a kormány szükségesnek tartja a hazánkban egyre inkább elharapódzó szélsőséges gyűlöletkeltés elleni hatékonyabb fellépést lehetővé tevő jogi keretek kialakítását.

A kormány képviselői sokszor kifejtették már azon meggyőződésüket az Országház falai között is, hogy a gyűlöletbeszéd ellen a megfelelő politikai és társadalmi válaszok mellett a jogalkotás eszközével is fel kell venni a harcot. Ez abból a mindennapok során egyre sűrűbben átélhető tapasztalatból fakad, hogy mára a társadalmi együttélés számtalan szférájába olyan szinten beférkőzött a gyűlölet, a másik ember emberi méltóságának negligálása, amely megítélésem szerint egyértelműen veszélyezteti az együttélés normális, jogállamokban elvárt és megszokott viszonyait is. A törvényjavaslat indokaival és a módosítások szándékával is egyetért a kormány, mivel nemrégen éppen kormányzati javaslatként szerepelt egy, a jelen törvényjavaslathoz hasonló alkotmánymódosítási javaslat az Országgyűlés napirendjén, amely szintén a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb fellépés alapjait kívánta megteremteni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtizedben a gyűlöletbeszéd büntetőjogi, illetve polgári jogi szankcionálásán változtatni kívánó törvénymódosításokkal szemben az Alkotmánybíróság minden alkalommal alkotmányos aggályokat támasztott. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozhatóságára vonatkozó alkotmánybírósági felfogás a gyűlöletbeszéd elleni fellépés eszközeinek hatékonyabbá tétele, ezért elképzelhetetlen az alkotmánynak a véleménynyilvánítási szabadságra és a sajtószabadságra vonatkozó rendelkezéseinek módosítása nélkül. Ennek a követelménynek a törvényjavaslat egyértelműen megfelel.

A törvényjavaslatban továbbá a holokauszttagadás elleni büntetőjogi fellépés lehetőségét megteremteni hivatott új alkotmányi rendelkezés is helyet kapott. Ezzel kapcsolatban a kormány azon az állásponton van, hogy a számos európai országban létező gyakorlathoz hasonlóan hazánkban is indokolt lehet egy ilyen jellegű közlések elleni jogi fellépés alkotmányi alapjainak kialakítása. Hangsúlyozni kívánom ugyanakkor, hogy a gyűlöletbeszéd visszaszorítására vonatkozó, egyre sürgetőbbé váló társadalmi együttélési szükségletnek engedelmeskedő alkotmánymódosítás célja az elfogadásához szükséges kétharmados szavazatarány miatt mindenképpen csak a különböző politikai pártok, az országgyűlési képviselők közötti széles körű konszenzus révén érhető el.

Őszintén remélem, hogy van annyi belátás és bölcsesség a képviselőkben, hogy sikerül egy mindenki számára elfogadható, közmegegyezésen alapuló alkotmánymódosítást kidolgozni, lehetővé téve, hogy a Magyar Köztársaság a jelenleginél egyértelműbben és határozottabban vehesse fel a harcot a mindannyiunk számára csak káros következményekkel járó és minden társas viszonyt megmérgező gyűlöletkeltéssel szemben. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot, ha szükséges, olyan módosító javaslatok elfogadásával, amelyek biztosítják a kétharmados többséget, támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az alkotmányügyi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását. Az emberi jogi bizottság előadója Donáth László képviselő úr. Öné a szó.

DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Valójában az előbbi jókívánságot kicsit furcsán értelmezem Bárándy Gergely képviselőtársam szájából. Vannak témák, amikről nem lehet jóízűen beszélgetni, még vitatkozni sem, sőt vannak témák, amelyekről nem is méltó vitát nyitni. Sajátos módon abban a bizarr helyzetben vagyok, hogy engem mintegy ráprovokáltak arra - és az igekötő jó -, hogy szólaljak meg, hiszen körülbelül 25 éve foglalkozom ezzel a témával a legkülönfélébb felállásokban. És érzek valami hihetetlen rossz ízűt és kellemetlent.

Ellenben önnek is, mint aki teológiában jártas, talán érdemes emlékezetébe idéznem, elnök úr, azt, amit a bizottsági ülésen felvetettem annak kapcsán, hogy analógiát vontam a két kőtábla mint Izrael népe alkotmánya és a magyar alkotmány között, amennyiben vannak olyan alapnormák, amelyek kimondása, apodiktikus megfogalmazása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a nemzetközösséghez tartozók saját magukat és a közösségükbe vontakat biztonságban tudják; ki tudják számítani, hogy a másiktól, néptársuktól, sorstársuktól, nyelvtársuktól mire számíthatnak.

Ezért van az, hogy a mi bizottságunk a mai ülésén egyhangúlag támogatta ugyan a beterjesztett törvényjavaslatot, és remélhetőleg ez az egyhangúság végig fogja kísérni e sajátos törvénytervezet sorsát, mégis a megszólaló jogászok, akik különféle jogvédő szervezeteket képviseltek, sajátos, furcsa tónust adtak ennek az egyhangúságnak. Ezért kellett itt megjelennem és indokolnom. Az egyik, ami figyelemre méltó, hogy nyelvi differenciának látszik, de nem az, hogy mi a különbség a gyűlöletkeltés és a gyűlöletre uszítás között.

(18.10)

Hogy pusztán etimológiai problémáról van-e szó, vagy pedig olyan magatartásbeli differenciáról, amelynek meg kell jelennie ebben a törvényben egyáltalán? Mire való az alkotmány? - hogy a végére lépjek gyorsan ennek a furcsa a vitának, amire egy harmadik kiváló jogász, a minisztériumot reprezentáló szakállamtitkár nagyon pontosan megfogalmazta: az alkotmány iránytű, iránytű minden állampolgár számára, és vannak kérdések, amelyekben az irányt egyértelműen meg kell tudni fogalmazni.

Amitől problematikus, az néhány tény. Mindenki a jelenlévők közül tudja, hogy Magyarországon - akkor már János bácsi is talán élt, Horváth Jánosra utalok - 1920-ban fogadták el a numerus clausus törvényt, azt a törvényt, amelynek nyomán számtalan zsidó származású magyar állampolgár nem tanulhatott magyar egyetemen; akkor, amikor még Németországban javában dívott a polgári demokrácia, sokkal-sokkal később, 1933-ban került Hitler hatalomra. Azt is tudjuk, hogy mindazok, akik sok százezer magyar állampolgár zsidó kiirtásában közreműködtek tevékenyen, kivétel nélkül magyarok voltak, a magyar hatóság reprezentánsai.

Valójában azért mondtam, hogy rosszízű ez a vita számomra, mert ebben az országban mindenkinek, aki valamiképpen törvényalkotással és a törvény végrehajtásával foglalkozik, az után, ami 60, 70 vagy éppen 90 évvel ezelőtt végbement ebben az országban, csak egyet lehet tennie, mindent elkövetni, hogy soha senkit származása és vallása miatt, kiváltképpen az egykor üldözötteket semmifajta méltatlanság ne érhesse.

Így tehát a bizottságunk egyértelmű álláspontja szerint, és itt visszatérek képviselőtársam javaslatához, az az akaratunk, hogy fogadja el ezt a Ház mindenfajta fölösleges, bárkit sértő megjegyzés vagy olyan helyzet előidézése nélkül, ami a későbbiekben lehetőséget ad kétértelmű vagy félreérthető megnyilvánulásokra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót 15 perces időkeretben; elsőként Répássy Róbert képviselő úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az Alkotmánybíróság elmúlt 20 éves elméleti megalapozottságú álláspontjával egyetértve úgy gondolja, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak nagyon kevés joggal szemben kell fejet hajtania. Egy ilyen alapjog mindenképpen az emberi méltósághoz való jog. Az emberi méltóság védelme előbbre való, ha úgy tetszik, mint a véleménynyilvánítás.

Ebből kiindulva, ebből a megközelítésből, ebből a felfogásból kiindulva jelen törvényjavaslat, alkotmánymódosítás rendelkezései közül egy rendelkezést tudunk maradéktalanul elfogadni, a többi rendelkezést ebben a formájában nem. Ez az egy rendelkezés, az az egy mondat, amely a mi felfogásunk szerint az emberi méltóság védelme érdekében korlátozza alkotmány szintjén, alkotmány erejével korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot, az az egy mondat így hangzik: "Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése."

Hogy ennek a mondatnak mi köze az emberi méltósághoz? Miért jelenti ez a mondat, ez a tilalom az emberi méltóság védelmét, és miért engedhető meg a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozása ebben az értelemben? Nos, az úgynevezett önkényuralmi rendszerek - amelyek kétségtelenül a törvény szövegéből nem vezethetők le, de a magyar 20 éves joggyakorlatban elég jól körülhatárolható fogalomról van szó - által elkövetett bűnök olyan mértékben sértették az áldozatok emberi méltóságát, és olyan mértékben okozták az emberek, az áldozatok szenvedését, hogy amikor valaki kétségbe vonja ezeket a bűnöket, tehát az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnöket, akkor egyértelműen sérti a még élő áldozatok emberi méltóságát és a hozzátartozók kegyeleti jogát, amelynek szintén lényege az emberi méltóság. Tehát ez az a megközelítés az, amiért vállalható és elfogadható az, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadása tekintetében alkotmány erejű szabállyal tilalmazni lehet. Az áldozatok emberi méltósága, a hozzátartozók kegyeleti jogai olyan erős jogosítványok, amelyek még a véleménynyilvánítás egyébként szélesen biztosított, alkotmányosan biztosított jogát is korlátozhatják.

És hogy miért pont az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnökről beszélünk, és miért nem csak és kizárólag a holokausztról és a náci bűnökről beszélünk? Nos, azért nem, mert mind a magyar rendszerváltás utáni jogtörténet, mind pedig a legújabb európai uniós, európai parlamenti felfogás nem tesz különbséget az önkényuralmi rendszerek között, nem tesz különbséget az önkényuralmi rendszerek bűnei között. Noha elismeri a holokauszt egyedülállóságát, de úgy ítéli meg - és szeretném ezeket a gondolatokat idézni - az európai gyakorlat, hogy "az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsim fosztotta meg őket szabadságuktól, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból". Ezt a mondatot az Európai Parlament 2009. április 2-ai állásfoglalásából idéztem, amely az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló állásfoglalás, amelynek egyébként előzménye volt egy 2008. szeptember 23-ai nyilatkozat, amely augusztus 23-ának a sztálinizmus és nácizmus áldozatainak európai emléknapjává történő nyilvánításáról szólt. Ennek még egy előzménye volt, egy elég híres dokumentum, a 2008. június 3-án született úgynevezett prágai nyilatkozat, amely a totalitárius rendszerek által elkövetett bűnökről emlékezett meg, és ezeket a bűnöket nyilvánította az európai humanizmussal ellentétes bűnöknek.

Az állásfoglalás, mármint a 2009. április 2-án elfogadott európai parlamenti állásfoglalás tartalmazza többek között: "Az Európai Parlament fejet hajt az európai totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozatai előtt, és tisztelettel adózik mindazoknak, akik a zsarnokság és elnyomás ellen küzdöttek. Egységesen fellép bárminemű ideológiai háttérből fakadó önkényuralmi rendszer ellen, határozottan és egyértelműen elítéli a totalitárius és tekintélyelvű rendszerek által az emberiség ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt és az emberi jogok súlyos megsértéseit. Együttérzését, megértését és szenvedéseik elismerését fejezi ki e bűncselekmények áldozatai és családjaik felé. Az Európai Parlament kéri, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák valamennyi totalitárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak európai emléknapjává."

Ahogyan említettem, a magyar jogalkotás is az elmúlt 20 évben egységesen kezelte az önkényuralmi rendszereket. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság a 14/2000. (V. 12.) határozatában, amelyben megállapítja az Alkotmánybíróság - egyébként azt a büntető törvénykönyvi rendelkezést vizsgálta az Alkotmánybíróság, amely a tiltott önkényuralmi jelképek használatáról szólt, ezt vizsgálta az Alkotmánybíróság, és megállapítja az Alkotmánybíróság, azt hiszem, ezt is jobb, ha idézem: "Ezek az önkényuralmi jelképek nemcsak a közvélemény számára jelentik az ismert és megélt önkényuralmi rendszereket, hanem a Magyar Köztársaság törvényhozása kezdettől fogva mindmáig együtt kezelte az e rendszerek által elkövetett jogtalanságokat, legyen szó akár a törvénytelenségek következményeinek orvoslásáról, például az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károkért járó kárpótlásról, illetve az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról, vagy pedig eme önkényuralmi rendszerek kifejezetten és jellemzően önkényuralmi tetteiben való részvétel szimbolikus elítéléséről az úgynevezett átvilágítási törvényben."

(18.20)

Az Alkotmánybíróság határozataiban az említett jogtalanságok vonatkozásában kifejezetten megerősítette, hogy nem hozható fel alkotmányossági kifogás ezen önkényuralmi rendszerek azonos megítélése és együttes kezelése ellen. Olvasom tovább: "Az Alkotmánybíróság külön eljárásban is elvont alkotmányértelmezés keretében állapította meg, hogy a szóban forgó önkényuralmi rendszerek áldozatainak azonos elbánásban részesítése nem csupán nem ellentétes az alkotmánnyal, hanem nincs sem szükség és az okozott sérelemre épülő kárpótlási rendszerben jogi lehetőség sem arra az egyébként is kivihetetlen és az emberi méltósággal ellentétes összevetésre, hogy például a náci haláltáborban elszenvedett halálért más kárpótlás járna, mint a szovjet lágerben vagy az ÁVH pincéjében megölt ember életéért." Nem akarom felolvasni az egész határozatot, de talán még egy - az utolsó - mondat érdemes arra, hogy itt is elhangozzék: "Ezért az Alkotmánybíróság a Btk. vizsgált rendelkezése tekintetében sem lát okot arra, hogy a közvélemény által is egységesen kezelt önkényuralmi rendszerek között bármiféle megkülönböztetést tegyen."

Tehát mind a legújabb európai felfogás, mind pedig a magyar rendszerváltás utáni jogtörténet mondatja azt velünk, hogy az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadása, illetve az önkényuralmi rendszerek megítélése ki kell hogy terjedjen a Magyarországot sújtó több diktatúra áldozatainak a védelmére. Ezek az áldozatok joggal várhatják el, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya védje az ő emberi méltóságukat és kegyeleti jogukat, hiszen nem vonható kétségbe, hogy azok a megnyilvánulások, amelyek kétségbe vonják, tagadják, meg nem történtté nyilvánítják ezeket a tragédiákat, sértik az áldozatok és a hozzátartozók emberi méltóságát. Hogyne sértenék az olyan kijelentések, amelyek valakinek a családjában bekövetkezett tragédiára legyintenek vagy azt meg nem történtnek nyilvánítják, miközben abban a családban élő és több emberöltőn át hatást gyakorló tragédiáról van szó, olyan tragédiákról, amelyek a magyar történelem közösen megélt tapasztalatai.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi megközelítésünk sok megközelítéssel ellentétben nem történelmi-politikai megközelítés, amikor lehetőséget látunk arra, hogy az alkotmány tiltsa az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadását. Tehát nem egy politikai-történelmi megközelítés, hanem kifejezetten emberi jogi megközelítés, kifejezetten az emberi méltóság védelme érdekében látjuk ezt elfogadhatónak. Ezért nem is tartjuk szerencsésnek azt, hogy ebben a tekintetben különböző méricskélés és versengés történjen abban, vajon mely áldozatok érdemlik meg vagy mely áldozatok érdemlik meg jobban, hogy őket a jogi védelem megillesse. Egyértelmű az - amit az Alkotmánybíróság is kifejt -, hogy az áldozatok szempontjából itt nincs helye mérlegre helyezésnek, nincs helye méricskélésnek.

A javaslat többi része megítélésem szerint sokkal problematikusabb. Donáth László képviselőtársam az előbb utalt azoknak a jogvédő szervezeteknek a véleményére, amelyek az emberi jogi bizottság ülésén kifejtették az álláspontjukat, és az ő megközelítésükből az egész törvénnyel szemben nagyon súlyos aggályok vethetők fel. Az emberi méltóság elsődleges és mindenek felett álló védelme érdekében én elfogadhatónak tartom a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását, de más szempontokra való tekintettel nem tartanám ezt helyesnek. A javaslat egyébként több alapjogot is korlátozni kíván - korlátozni kívánja a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és az egyesülési jogot -, de ezeket a korlátozásokat szükségtelennek és sok esetben értelmetlennek is látjuk, ezért a javaslatnak ezeket a rendelkezéseit módosító indítványokkal szeretnénk szétválasztani az általunk támogatható egy mondattól, annak érdekében, hogy valóban megszülethessen egy olyan alkotmánymódosítás, amely az önkényuralmi rendszerek áldozatainak jogi védelmet nyújt a velük szembeni, emberi méltóságot sértő megnyilvánulásokkal szemben.

Kérem a józan megfontolást az előterjesztő képviselőktől, valamint az egész parlamenttől is. Tudjuk jól, hogy ezek nehéz és vitatható rendelkezések. A véleménynyilvánítási szabadság korlátozása sok esetben vitatható, hol liberális oldalról, hol más szempontból sokszor vitatják is ezeket az indítványokat. Ne tegyük meg azt, hogy az az egy mondat, amely viszont nagyon fontos ebben a törvényjavaslatban, elbukjon a parlament előtt amiatt, hogy csomagban kezeli az előterjesztő ezeket a jogkorlátozó rendelkezéseket. Mindegyik külön-külön megérdemelne egy-egy vitát, mindegyik rendelkezés - például a gyülekezési jog vagy az egyesülési jog korlátozása - bonyolult és nagyon nehezen megmagyarázható. Nem tartom szerencsésnek, hogy ez a nagyon széles körű jogkorlátozásokat tartalmazó javaslat egyben került benyújtásra, de ha már így történt, akkor kérem, hogy fogadják el a módosító indítványunkat, amely megpróbálja szétválasztani a rendelkezéseket, és azokat külön-külön próbálja az Országgyűlés elé tárni. Vannak olyan parlamentek, ahol az ilyen súlyú javaslatoknál minden egyes paragrafusról külön-külön szavaznak azért, hogy vajon minden rendelkezésnek megvan-e a szükséges támogatása. Nálunk nem ez a szabály, nálunk az a szabály, hogy vagy az egészről szavazunk, vagy pedig a módosító indítványok elfogadása után a megmaradt részről. Tudom, hogy ez a gondolkodás idegen a mi parlamentünktől, de kérem, mérlegeljék, hogy csak az olyan rendelkezések kerüljenek az alkotmányba, amelyek mögött valóban van kétharmados támogatottság és valóban van széles körű támogatás.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre Szabó Zoltáné a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Répássy képviselő úrnak tulajdonképpen igaza van, az európai joggyakorlat az önkényuralmi rendszerek áldozatai között nem tesz különbséget, egyként ítéli el a náci háborús bűnöket és népirtást, a sztálini rendszer és általában a kommunista önkényuralmi rendszerek bűneit, a Franco-rezsimet, az ukrán holodomort, és így tovább, és így tovább, nincs értelme külön-külön mindegyiket felsorolni. Az egyes önkényuralmi rendszerek között azonban tesz különbséget, képviselő úr. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem véletlenül hozta meg azt az ítéletét az ötágú vörös csillaggal mint önkényuralmi jelképpel kapcsolatban, amely a magyar állam részéről indokolatlannak tekintette a véleménynyilvánítás szabadságának azt a korlátozását, amely tiltja az ötágú vörös csillag nyilvános szemlére tételét. Ez azonban csak egy megjegyzés, a tartalmával egyetértek annak, amit képviselő úr mondott.

Azt viszont nem értem, hogy ha mindez így van, ha a véleménynyilvánításnak az Alkotmánybíróság szerint is lehet korlátja az emberi méltóság, ezek szerint tehát a jelenlegi hatályos alkotmány értelmében is, akkor csak ezért nem lenne értelme módosítani az alkotmányt. Éppen azért volna szükség az alkotmány módosítására, hogy a többi alapvető szabadságjognak is lehessen korlátja az emberi méltóság megsértése. Képviselő úr nem indokolta részletesen, hogy más esetben miért nem tartja elég súlyosnak az emberi méltóság védelmét a különféle alapvető emberi jogok védelmében.

(18.30)

De egy hetilap újságcikkének végpoénjára utalva ön szerint az mennyivel kevésbé sérti a holokauszt áldozatainak méltóságát, ha valaki egy táblára azt írja ki, hogy "nem tagadom a holokausztot, sőt szeretném végre befejezni". (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt gondolom, hogy amit ön javasol, ezt még lehetővé tenné, pedig én ilyet se szeretnék látni. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Salamon Lászlóé a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan alkotmánymódosító törvényjavaslatról tárgyalunk, amelynek elfogadása gyökeres változást idézne elő a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogában. A rendszerváltozás időszakában már a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon is egységes követelményként fogalmazódott meg az az elvárás, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát a kinyilvánított vélemény valóság- és értéktartalmára tekintet nélkül kell alkotmányos védelemben részesíteni. Az 1989 őszén végrehajtott nagy alkotmánymódosítás ezt a követelményt jogtétellé tette, és a véleménynyilvánítás szabadságának ezen értelmezését az Alkotmánybíróság is több döntésében megerősítette, és következetesen fenntartotta.

Azt is szeretném a képviselőtársaim emlékezetébe idézni, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen tág körű értelmezését és védelmét mindeddig a rendszerváltozás egyik legfontosabb, egyben szimbolikus értelmű vívmányának tartottuk. Ha ezt az alkotmánymódosítást elfogadjuk, ezt a vívmányt adjuk fel.

Ebben a Házban mindenki egyetért abban, hogy a holokauszt tagadása gyalázatos hazugság, amely fájdalmas sebeket tép fel. A kérdés az, hogy a hazugság elleni harc és a hazugság által üthető sebek okozásával szembeni védelem indokolhatja-e a véleménynyilvánítás szabadsága rendszerváltozás során kialakult értelmezésének feladását és az eddigi tág kereteihez képest korlátozottabb felfogását. Elfogadjuk-e azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát nem tesszük függetlenné a kinyilvánított vélemény valóság- és értéktartalmától?

Véleményem szerint a nemes értelemben vett liberális felfogás, amely természetesen nem azonosítható az ultraliberalizmussal, sem a tradicionális értékek tagadásával, és nem egy párt sajátja, hanem valamennyiünk, Kossuthtól, Deáktól, Eötvöstől és más szabadelvű gondolkodóktól, politikusoktól ránk hagyományozott öröksége, nem egyeztethető össze ennek az alapjognak eleve korlátozott valóság- és értékfüggő értelmezésével. A liberalizmus eszméjére hivatkozva, amely eszme a maga klasszikus formájában harmonikus egységben él a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus értékeivel, szeretném a képviselőtársaim figyelmébe ajánlani két, a liberális eszmerendszer szellemiségében működő egyesület véleményét. Az egyik a Társaság a Szabadságjogokért, a másik pedig az Eötvös Károly Intézet. A Társaság a Szabadságjogokért elnöke a televízió nyilvánossága előtt állt ki a véleménynyilvánítás szabadsága változatlan formában történő fenntartása mellett. Az Eötvös Károly Intézet pedig nyilatkozatban juttatta kifejezésre, hogy ellenzi a holokauszttagadás büntetését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes végiggondolni az alkotmánymódosítási javaslat és a nyilvánvalóan majd ráépülő büntetőjogi tilalom várható gyakorlati hatásait is. Meg vagyok győződve ugyanis, hogy ha a büntetőjog eszközével lépünk fel a holokauszttagadás ellen, éppen ellenkező hatást érünk el, mint amit a törvényjavaslat előterjesztői szeretnének. A véleménynyilvánítás tervbe vett korlátozása véleményem szerint a valóban marginális antiszemita erőknek a kezébe adna fegyvert a zsidósággal szembeni nemtelen hangulatkeltésre.

Ezen túlmenően az is meggondolandó, hogy az ilyen ügyekben esetlegesen hozandó bírói ítéletek milyen hatással járnának. Ma már ismeretes konkrét elképzelés is a holokauszt tagadásának büntetésével kapcsolatosan. Az SZDSZ képviselőcsoportja e tárgyban benyújtott törvényjavaslatát valamennyien megismerhettük. Ez a javaslat három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelné büntetni a holokauszt tagadását. A bírói gyakorlat ismeretében minden, az igazságszolgáltatás világában járatos képviselőnek tudnia kell, hogy egy ilyen büntetési tétel mellett nem várható végrehajtható büntetés, végrehajtható szabadságvesztés, pontosabban: végrehajtható szabadságvesztés kiszabása. Ezt pedig egy antiszemita nyilvánvaló győzelemként élné meg. Ha pedig mégis a végrehajtható szabadságvesztés irányába mozdulna el a bírói gyakorlat, ez az antiszemiták részére úgymond "mártírok" teremtésére adna alkalmat. Mindkét lehetőség rendkívül káros hatású, mert csak az antiszemitizmust gerjesztené.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az alkotmánymódosítást elfogadnánk, és így szakítanánk a véleménynyilvánítás valóság- és értéktartalomtól független alkotmányos védelmének elvével, akkor nyilvánvalóan nem lehetne megállni a holokauszttagadás tilalmánál. Egy ilyen új alkotmányjogi helyzetben nemcsak az a kérdés vethető fel, hogy a rémtettek megtörténtének tagadását minden önkényuralom rémtetteire nézve ki kellene terjeszteni, hanem joggal igényelhető, hogy a jövőben ne lehessen vallási érzékenységet vagy a magyar nemzeti érzést sértő véleményeket kifejezésre juttatni.

A mai általános erkölcsi és emberi elvárhatóságon túlmenően joggal lenne igényelhető, hogy ezeket az említett sértő megnyilvánulásokat - jelenjenek meg azok akár művészeti tevékenységnek álcázott formában, akár áltudományos fejtegetések leplében - alkotmánybeli rendelkezésekkel, illetve törvényi úton tilalmazzuk. Én magam a hagyományos szabadelvű gondolkodásnak megfelelően mindezt nem tartom jó iránynak, hiszen azok közé tartozom, akik minden ellenkező keserű tapasztalat ellenére rendíthetetlenül hisznek abban, hogy az értelem, a jó ízlés és az erkölcs el tudja végezni mindazt, amire az adminisztratív jogi eszközök aligha lehetnek igazán alkalmasak. Természetesen azt is tudom, hogy az értelem, a jó ízlés és az erkölcs érvényre juttatásáért következetes és fáradhatatlan küzdelmet kell folytatnunk, és a sikertelenség tapasztalása esetén sem szabad elcsüggedni.

A másik út, amit ez az alkotmánymódosító javaslat jelent, szerintem kontraproduktív megoldás. De ha ezt az utat választjuk, és ha ehhez az új gondolkodásmódhoz kell igazodnunk, akkor egyéb más értékek tekintetében sem mondhatunk le az adminisztratív jogi eszközök alkalmazásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánymódosító javaslat 2. és 3. §-a olyan tilalmakat tartalmaz, amelyek alkotmányunkból már most is egyértelműen következnek. A mostani alkotmányos rendelkezések sem teszik lehetővé olyan szervezet, csoport támogatását, népszerűsítését, amely másokat életüktől, emberi méltóságuktól vagy szabadságuktól kíván megfosztani. Hasonlóképpen ilyen céllal az egyesülési jog a jelenlegi alkotmány szabályai szerint sem gyakorolható.

Az alkotmánymódosítási javaslat 4. §-a megint csak a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását célozza olyan kiterjesztő értelmezést lehetővé tevő megfogalmazással, amely a rendszerváltozás vívmányaihoz képest visszalépést jelentene.

(18.40)

Ez a javaslat lényegét illetően azonos a kormány által korábban benyújtott T/9045. szám alatt tárgyalt alkotmánymódosító javaslattal, amellyel kapcsolatban a március 24-i ülésnapon volt alkalmam a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét részletesen kifejteni. Így most, ha megengedik, e rendelkezésekkel kapcsolatban részletekbe nem bocsátkoznék.

Végezetül még egy észrevételt engedjenek meg. Az alkotmánymódosító javaslat indoklása részletesen hivatkozik a párizsi békeszerződésre és az abból az országra háruló kötelezettségekre, illetőleg a fajgyűlölet elleni egyezményre. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a párizsi békeszerződés, miután azt az 1947. évi XVIII. törvénycikk kihirdette, a magyar belső jog része, amely ennélfogva jelenleg is, alkotmánymódosítás nélkül is alkalmazható, sőt alkalmazandó. A békeszerződés, illetve az azt kihirdető törvény alkotmányosságát ez idáig még senki sem vonta kétségbe. Ugyanez vonatkozik a fajgyűlölet elleni egyezményre is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előadottak okán az alkotmánymódosító törvényjavaslatot nem tudom támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ismét Szabó Zoltáné a szó két percre.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Salamon képviselő úrnak kétségkívül igaza van. Az Alkotmánybíróság, amely nem alkotmányt alkot, hanem az alkotmányt hitelesen értelmezi, kimondta, hogy az alkotmány a véleménynyilvánítás szabadságát a vélemény érték- és igazságtartalmától függetlenül védi.

Ezt az Alkotmánybíróság kimondta, tehát a jelenlegi alkotmány ezt teszi. Ezt a jelenlegi alkotmány addig teszi, amíg meg nem változtatjuk. Nekünk, kétharmadunknak itt a Házban van módunk arra, hogy az alkotmány a továbbiakban ne érték- és igazságtartalomra tekintet nélkül védje a véleménynyilvánítás szabadságát, hanem igenis állítson elé korlátot akkor, amennyiben bizonyos értéktartalmaktól vagy igazságtartalomtól meg van fosztva. Most ez a törvényjavaslat erről szól. Én tehát abból, hogy az Alkotmánybíróság ezt kimondta, éppen az alkotmány módosításának szükségességét és nem annak fölöslegességét olvasom ki.

Ami pedig a jelenleg is hatályos törvényeket illeti, képviselő úr, sem az alkotmány, sem a békeszerződés, sem az emberi és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, illetőleg az azt kihirdető törvények nem rendelkeznek a tilalom megszegésének szankciójáról. Ezt a szankciót pedig, eddig sem a tilalmat, hanem a tilalomhoz fűzendő büntetőjogi szankciót találta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, ezért volna szükség arra, hogy ezek mellé az egyébként kihirdetett nemzetközi egyezmények mellé odategyük azt az alkotmányos rendelkezést, amely ezt büntetőjogilag szankcionálni rendeli.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Répássy Róbert is két percre kap szót.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Örülök annak, hogy Szabó Zoltán képviselő úr ismét megszólalt, mert már az előző kétperces hozzászólásánál is rá akartam arra mutatni, hogy a jogi helyzetben a változást az idézné elő egy ilyen alkotmánymódosítás esetén, hogy ugyan nincsen rá egyértelmű garancia, hogy az Alkotmánybíróság úgy értelmezi, ahogyan mi szeretnénk, hiszen azért a törvényhozónak, a jogalkotónak az értelmezése mindenképpen fontos szempont, és ezt nyilván figyelembe fogja venni az Alkotmánybíróság is, de a szöveg értelmezéséből az következik, hogy akár büntetőjogilag is tiltható az ilyen magatartás, az ilyen véleménynyilvánítás.

Ez azért fontos, mert nem arról beszélünk, hogy a holokauszt tagadása megengedhető-e Magyarországon, hanem arról beszélünk, hogy büntetni kell. És ahhoz, hogy büntethetővé váljon, ahhoz kell többek között ez a megfogalmazás, ami egyértelműen egy tilalmat állapít meg, egy, majdnem azt kell mondjam, hogy tabut, bár nem szeretem ezt a szót, mert ez a jog világából egy másik értelmezési körbe helyezi ezt a megfogalmazást. De a lényeg az, hogy az a mondat, hogy tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett bűnök tagadása, kétségbevonása vagy jelentőségének a kisebbítése, ez az, ami lehetővé teszi az én felfogásomban a büntethetőséget. Mert egyébként az alkotmány deklarálhatná azt, hogy mit gondol a Magyar Köztársaság parlamentje az önkényuralmi rendszerek bűneiről, de ez még önmagában nem idézné elő azt a jogi helyzetet, hogy büntethetővé is válik ez a cselekmény.

Ezért, akárhogy is nézzük, de a mai helyzetben csak valóban egy ilyen eléggé szigorú tilalom ad arra jogot, hogy aztán később büntetőjogi rendelkezéseket alkossunk. Ez azért is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - bocsánat, csak befejezem - fontos, mert a többi felsorolt jogkorlátozás esetén egyáltalán nem biztos, hogy a büntetőjogi jogkövetkezménynek helye lenne, egyáltalán nem biztos, hogy az Alkotmánybíróság így értelmezné azokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth János következik.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Módosítót kívánok benyújtani az előttünk lévő törvényjavaslathoz. Megragadom ezt az alkalmat, hogy egy olyan témát hozzak ide, amit többször elhoztam az Országgyűléshez.

Hiszem, hogy régi adósságát fogja törleszteni az Országgyűlés mint alkotmánymódosító hatalom, amikor eltávolítja az 1949. évi XX. törvényre hivatkozást a Magyar Köztársaság alkotmánya említésekor. A módosító javaslatomat a Házszabály 94. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló T/9584. számú törvényjavaslathoz terjesztem elő, ismétlem: módosító javaslatként.

A törvényjavaslat a következő új 1. §-sal egészül ki - egyidejűleg a paragrafusok száma megfelelően módosulhat -, nevezetesen 1. §: Az alkotmány címe helyébe a következő cím lép - idézem -: "A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény". Indoklás: "Jelenleg a Magyar Köztársaság alkotmányaként idézett 1949. évi XX. törvényt annak idején a Szovjetunió katonai megszállásának eszközeként kormánykodó kommunista diktatúra deklarálta, amikor szétzúzta a népképviseleti demokratikus államrendet, és kegyetlen erőszakkal gyalázta meg a szuverenitását védő nemzet hagyományait."

Hiszem, hogy az önvizsgálattal is foglalkozó mai magyar társadalom és mai magyar nemzet szívesen fogadja, és a megbékélés eszközévé válik, és az összetartozás útját egyengeti az Országgyűlésnek ez a határozata.

Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Avarkeszi Dezső államtitkár úr kért szót két percben.

(18.50)

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Horváth János képviselőtársunk felszólalására szeretnék reagálni. A képviselő úr már valóban többször tett hasonló javaslatot, és úgy gondolom, képviselőtársaink többsége nem örül annak, hogy még mindig ezt a számot viseli a Magyar Köztársaság alkotmánya, bár jól tudjuk, hogy ez az alkotmány tartalmában, szövegében már egészen más, mint az 1949-es alkotmány.

1994 és 1998 között volt egy nagyszabású kísérlet, hogy alkossuk meg Magyarország új alkotmányát, sajnos 1998 után ez a munka leállt. Akkor volt egy olyan javaslat az akkori kormány részéről, hogy csak az alkotmány számát és a preambulumát változtassuk meg. Ez a javaslat a mi számunkra azért nem volt elfogadható, mert ezzel valóban egy nagyon távoli időszakba tolódott volna el az új magyar alkotmány megteremtése.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a rendszerváltáskor úgy határozták meg az alkotmány jelenlegi szövegét, hogy a végleges alkotmány elfogadásáig lesz ez a szöveg. Ez az alkotmány jogállami alkotmány, ugyanakkor nekem határozott meggyőződésem, hogy új alkotmányra lenne szükség. Ez az alkotmány sok szempontból nem alkalmazható, számos bizonytalanságot, önellentmondást tartalmaz.

Nyilván ebben a ciklusban erre már nem történik kísérlet, de nagyon örülnék annak, hogyha a következő ciklusban a parlamenti pártok összefognának, és megpróbálnának dolgozni az új alkotmányért. Egy ilyen javaslat ezt az összefogást akadályozhatná meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth Jánosé a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm az államtitkár úr szavait, valóban okosak, mérlegeltek és érthetőek.

Ugyanakkor, tisztelt Országgyűlés, van valami, amit megtehetünk, ami fáj, rossz és helytelen, az a szó, az a cím, a mi tisztelt és jónak tartott alkotmányunk felett, és arra való hivatkozással azok a szavak, hogy az 1949. évi XX. törvénycikk, az fáj, az pontatlan, az nem igaz, az hazugság, és különböző jogi, filozófiai, etikai szavakat használhatnék annak bizonyítására, hogy ez mennyire kificamodott állapot.

Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Tisztelt Barátaim! Érezzük, hogy kificamodott állapotban sántikálunk. Nem jó! És ha nem is vesszük észre, mert már hatvan éve vagy húsz éve sántikálunk, és a sántikálás vált a járási módszerünkké, azért az még mindig sántikálás - nem méltó hozzánk.

Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy ehhez majd a következő ciklus, tetszik tudni, ez hogy van... - eltarthat ez, a következő ciklusnak mennyi dolga lesz, milyen prioritásai lesznek, de mi most itt vagyunk, államtitkár úr, mi most itt vagyunk, nekünk megvan a lehetőségünk. Ennek következtében ebből nem lesz holnap (Az elnök a csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) más adótörvény vagy más valami, megtehető.

Tisztelettel kérem, hogy a következő napokban foglalkozzunk ezzel, és a következő héten, amikor sor kerül rá, vegyük ezt komolyan, tegyük meg. Köszönöm.

ELNÖK: Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Kérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni. (Jelzésre:) Bárándy Gergelyé a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, különösen azon hozzászólásokat, amelyek az előterjesztést támogatták. Szeretnék is reagálni egy-két megjegyzésre, amelyeket képviselőtársaim a vitában elmondtak.

Először is: Répássy Róbert képviselő úr azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság kimondja, azt az álláspontot képviseli, és ők ezt az álláspontot osztják, hogy az alkotmányban a szólásszabadságnak csak kivételes esetben kell engednie. Valóban ezt mondja az Alkotmánybíróság, és ezt a gyakorlatot követi, de egyébként Szabó Zoltán képviselőtársam már utalt erre, és én ezt szeretném kibontani, hogy az Alkotmánybíróság ebben az esetben, bármilyen furcsa ezt mondani és hallani, jogalkalmazó. Ugyanis az Alkotmánybíróság, amely természetesen nem része a magyar bírói rendszernek vagy hierarchiának, de az alkotmány vonatkozásában csak és kizárólag jogalkalmazóként járhat el. Tehát ha az alkotmány úgy került megfogalmazásra, hogy abból ez a következtetés vonható le, akkor az Alkotmánybíróság csak ezt a következtetést tudja levonni.

Ha a jogalkotó, az Országgyűlés alkotmányozó hatalmával él, és ekként jár el, és az alkotmányt módosítja, a szólásszabadság vonatkozásában az arra irányadó rendelkezéseket módosítja, árnyalja, ebben az esetben ezt az Alkotmánybíróságnak követnie kell. Az Alkotmánybíróság nem erkölcsi, társadalmi szempontból fogalmaz meg tételeket, hanem csupán az alkotmányt értelmezi. Amennyiben mi, ahogyan utaltam rá, alkotmányozó hatalomként járunk el, az Alkotmánybíróság majd ekként fogja értelmezni a szólásszabadságot is, és azt is, hogy mely esetekben és milyen mértékben kell a szólásszabadságnak más alapjogokkal szemben engednie.

A képviselő úr utalást tett arra is, hogy az önkényuralmi rendszerek között nincsen különbség, ezeket egységesen kell elítélni; erre tesz javaslatot és buzdít az Európai Unió is. Mélységesen egyetértek ezzel, magam is osztom ezt a nézetet, és nemcsak azért, mert kell, hanem az én értékrendemnek is ez felel meg. Az, hogy az önkényuralmi rendszereket azonosként kezeljük, ez persze nem jelenti egyébként azt, hogy minden vonatkozását azonos módon kell kezelni. Erre szintén Szabó Zoltán képviselőtársam tért ki a kétperces megszólalása során, amely szerint a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság azt mondta ki az ítéletében, hogy nem helyes a magyar törvénynek az a rendelkezése, amely általában tiltja a vörös csillag viselését. Meg kell jegyeznem, én egyébként nem osztom ezt a nézetet, de ezt az Unió egyik szerve, az Emberi Jogi Bíróság - bocsánat, nem az Unió szerve, de Európában található nemzetközi bíróság - mondja ki.

Ugyanúgy - erre egyébként képviselőtársam is utalt - a holokauszt egyedülálló jelenség. Én is azt gondolom, hogy ez így van. Egy ugyanolyan önkényuralmi rendszerhez köthető, mint a másik önkényuralmi rendszer, de maga a holokauszt azért ettől lényegesen eltér, ilyen más önkényuralmi rendszerben nem volt. Valóban felvethető az, hogy ez külön, más jellegű kezelést igényel, ugyanis olyan, hogy államilag szervezett népirtást hirdessen valaki, amely nyíltan származási alapon egyes népcsoportok teljes kiirtására törekszik, és erre kísérletet is tesz, a világtörténelemben ilyen még egy az én tudomásom szerint nem volt, ezért nem tudom és nem is akarom semmi mással hasonlítani. De, ahogyan mondtam, elítélem az összes önkényuralmi rendszert, főleg azon megnyilvánulásait, amelyek embereket szabadságuktól, emberi méltóságuktól, illetve életüktől fosztottak meg.

(19.00)

Ezért szól az előterjesztett javaslat az önkényuralmi rendszerekről, és nem kizárólag a holokauszt tagadásáról. Persze az, hogy a holokauszt minőségileg más és egyedülálló jelenség, és minden másnál súlyosabban kell az én meglátásom szerint megítélni, az megjelenhet akár majd a büntető törvénykönyvben, ahol már majd lehet differenciálni, vagy akár megjelenhet majd a bírói mérlegelés során, ahol esetleg ezt majd súlyosító körülménynek fogja a bíróság értékelni, de nyilván az már nem a jogalkotó feladata, hogy erre javaslatot tegyen.

Megjegyzek még egy dolgot. A radikális szélsőbaloldali jelenség Magyarországon - hála istennek - ma nem ismert, nem létező jelenség. Azonban a radikális szélsőjobb annál inkább. Utalok itt a 15 százalékos európai parlamenti eredményre, és utalok itt a rendre megnyilvánuló ilyen jellegű magatartásokra, megnyilvánulásokra. Ezért hangsúlyoznám, hogy alapvetően a beterjesztett javaslatnak az a célja, hogy ezeket a megnyilvánulásokat szorítsuk háttérbe.

Szabó Zoltán képviselőtársam szintén rávilágított arra - és csak utalok rá, mert nem szeretném elismételni -, hogy miért lenne szerencsés együtt kezelni a gyűlöletbeszédet a holokauszttagadással. Pontosan azért, mert ha nem így tesszük, akkor ki lehet bújni az esetleges jövőbeni szabályozás alól.

Salamon László képviselőtársam hosszan beszélt arról, hogy az alkotmány - és az alkotmánybírósági gyakorlat is ez - a véleménynyilvánítás szabadságát annak értéktartalma nélkül védi. Biztosan elkerülte képviselőtársam figyelmét akár az, amit én mondtam a bevezetőben és hangoztattam, hogy néhány egyébként - zárójelben mondom - sablonos érvre szeretnék már előre reagálni, ez is közte volt. De nyilván az is elkerülte képviselőtársam figyelmét, hogy a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elmondta azt, hogy ő nem így értékeli a véleménynyilvánítás szabadságát, és nemcsak e vonatkozásban, hanem más példákat is fel lehetne hozni, de ez az álláspont Európában túlhaladott már, megdőlt. Azt mondja a strasbourgi bíróság, hogy nem védi azon vélemény tartalmát, és nem védi azon véleményt sem, amelyik ellentétes az emberi jogok egyezségokmányában foglalt értékekkel és elvekkel. Ezeket nem védi. Tartalomra tekintettel korlátozza a szólásszabadságot, és ez a nézet Európában már elterjedt, és ez az uralkodó nézet. Azt gondolom, hogy Magyarországnak szintén ezt a felfogást kellene követnie.

Büntetőjogi úton az ellenkezőjét érhetjük-e el? Nekem meggyőződésem, hogy nem. Ha ez így volna, akkor szinte a büntető törvénykönyvet szüntethetnénk meg, vagy legalábbis azoknál a bűncselekményeknél feltétlenül, ahol mindössze három évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne fenyegetni a cselekményeket. De egyet biztosan kijelenthetünk, tisztelt képviselő úr, hogy büntető törvénykönyvi módosítás nélkül - és erre már tapasztalatunk van - aggasztó a folyamat, anélkül a társadalmi helyzet rosszabbá válik. Hogy majd ezzel jobbá válik-e, azt majd meglátjuk, bízom benne, hogy igen. De hogy anélkül egyre romlik, azt, azt gondolom, bátran kijelenthetjük.

És hát azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy azt említette képviselőtársam, hogy marginális antiszemita erők vannak csak Magyarországon. Hát nem. Hát nem! Azt a pártot, amelyik tegnapelőtt 15 százalékot kapott az európai parlamenti választáson, azt én nem nevezném marginálisnak, annál inkább nevezném rasszistának, szélsőségesnek és radikális jobboldali pártnak. Én ezt nem nevezem marginális csoportnak.

Három évig terjedő szabadságvesztés, nem várható börtönbüntetés kiszabása. Nos, valóban, az első esetnél általában nem, de már egy halmazati büntetésnél vagy többszörös bűnismétlés esetén igen. Igenis, várható. Másrészt mi partnerek lennénk és vagyunk abban, hogy esetleg ennél magasabb büntetési tétellel honorálja majd a jogalkotó a holokauszttagadást.

Képviselőtársam említette, hogy a vallási érzékenységet vagy a magyar nemzeti érzést ne lehessen sérteni, illetve aki ezt sérti, azt lehessen büntetni. De hozzátette azt is, hogy ő - és nyilván a képviselőtársam a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként szólalt meg - ezt nem tartja követendő magatartásnak, tehát úgy gondolja, hogy ezt ne kelljen büntetni, ahogy egyébként semmilyen más vonatkozásban ne kelljen az előterjesztés szerint korlátozni a szólásszabadságot. Akkor csak azt kérdezném képviselőtársamtól, hogy ezek szerint nem osztja frakciótársának, Lukács Tamás képviselő úrnak az álláspontját, aki egyébként a módosító javaslatában támogatja nemcsak a holokauszttagadást, hanem támogatja a gyűlöletbeszédnek az alkotmányban való rögzítését, illetve tiltását is. Csak kiegészítené azzal a (6) bekezdéssel, hogy tilos alapvető jogot vallási érzékenységet vagy magyar nemzeti érzést sértő módon gyakorolni.

Őszintén szólva akkor nem tudom, mi a KDNP álláspontja, mert ön is mást mond, és a képviselőtársának a magatartásából egészen más derül ki. Őszintén remélem, hogy Lukács Tamás képviselő úr meg tudja majd önt győzni arról, hogy végül mégis támogassa az ön frakciója az előterjesztett javaslatot. Ő már áttételesen ezek szerint támogatta is.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül - erre szintén az expozéban kitértem -, az értelem, a jó ízlés és az erkölcs majd diadalmaskodni tud, állítja képviselőtársam. Még azt is hozzáteszi, hogy nem szabad elcsüggedni, ha ez gyorsan nem történik meg, hanem újra és újra kell próbálkozni, hogy ez így legyen. Nos, úgy gondolom, hogy húsz év után, húsz év eredménytelenség után bizony már el lehet csüggedni. Húsz év eredménytelenség után ki lehet mondani, hogy ez a tétel nem állta meg a helyét. Sokan mondták már ezt ki. Sok olyan ember is, olyan kutató és politikus, aki egyébként korábban, egy évtizeddel, másfél évtizeddel ezelőtt még ellene lett volna egy ilyen javaslatnak, és most már támogatja, pontosan ezért.

Másrészt, amit szintén említettem, hogy kíváncsi lennék arra, hogy primitív rasszista, neonáci, gyűlölködő embereknél, aki arra büszke, hogy zsidózik, aki arra büszke, hogy a romákat szidja, vajon mire alapozza tisztelt képviselőtársam azt, hogy majd az értelem, a jó ízlés és az erkölcs diadalmaskodni tud náluk. Én azt gondolom, ez egy olyan alaptalan várakozás, amit nemcsak azért kell hogy elutasítson az ember, mert alaptalan, hanem azért, mert húsz éve megdőlt.

Nos, ezek alapján úgy gondolom, hogy nem hangzott el olyan érv, ami érdemében meggátolná bármelyik képviselőcsoportot abban, hogy az előterjesztett javaslatot támogassa. Nagyon örülök annak, hogy a vitában elhangzottak alapján - bár nem ismerjük a szabad demokraták véleményét, hiszen nem vettek részt a vitában, és nem ismerjük az MDF képviselőinek a véleményét, hiszen ők sem vettek részt a vitában - kirajzolódni látszik az, hogy a holokauszttagadás tilalmának alkotmányba emelésével az Országgyűlés kétharmada várhatóan egyet fog érteni.

Nagyon kérem minden képviselőtársamat, akinek a javaslattal kapcsolatban akár még további felvetése és aggálya van, hogy ne zárkózzon el attól, hogy akár informálisan egyeztessünk erről, és végül egy olyan javaslatot tudjunk a Ház előtt hagyni végszavazásra, amelyet - reményeim szerint, és ezt még nem adtam fel - az Országgyűlés minden frakciója, az Országgyűlés minden pártja támogatni tud.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló, Göndör István MSZP-képviselő által előterjesztett törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig.

(19.10)

Önök a törvényjavaslatot T/9796. és T/9797. számokon kapták kézhez. Az alkotmányügyi bizottság benyújtotta ajánlásait, amelyeket T/9796/1., valamint T/9797/1. számon valamennyien megismerhettek.

Most az előterjesztői expozé következik, így megadom a szót Göndör István MSZP-s képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon, képviselő úr!