Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Most soron következik a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára vonatkozó szabályozás szigorításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Hagyó Miklós, MSZP, képviselő önálló indítványát H/9386. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/9386/1-2. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Hagyó Miklós képviselő úrnak, MSZP, a napirendi pont előadójának. A képviselő urat illeti a szó.

(18.50)

HAGYÓ MIKLÓS (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azt gondolom, hogy nem kell indokolnom, hiszen az elmúlt években szinte valamennyien szembesülhettünk avval, hogy a mozgáskorlátozott-igazolványokkal kapcsolatos, vélt vagy valós visszaélések... (Ékes József: A mikrofont tedd fel...) Feltettem. Ja, még közelebb. Akkor fogom inkább, jó?

Még egyszer kezdeném. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A mozgáskorlátozott-engedélyek kiadásával kapcsolatos szabályozás szigorítására nyújtottam be országgyűlési határozati javaslatot. Azt gondolom, hogy hosszasan nem kell indokolnom, hogy miért is van erre szükség, hiszen valamennyien szembesülhettünk az elmúlt években azzal, hogy ezen a területen vélt vagy valós visszaélések sokaságát tapasztalhattuk. Miért mondom, hogy vélt vagy valós? Igazából pontosan az egyeztetések során kiderült az, hogy senki nem tudta megmondani, hogy a jelenleg kiadott engedélyeken belül mennyi a lopott vagy esetleg a nem lopott, hiszen az egyeztetéseken kiderült, hogy számtalan esetben feltörik az autókat, és így használják a jelenleg érvényben lévő és a jelenleg hatályos igazolványokat visszaélés tekintetében. Illetve, mivel eddig a háziorvosok adták ki ezeket az engedélyeket, pontosan nem lehet tudni, hogy a szükséges szigorítások után hányan lesznek jogosultak ezen engedély használatára.

Nagyon fontos volt az, hogy az előkészítő munka során következetesen ragaszkodtunk és ragaszkodtam ahhoz - és itt szeretném megköszönni valamennyi kollégának, kerületi képviselőknek, civil szervezeteknek, akik elmondták véleményüket, javaslataikat -, hogy a valóban rászorultak, azaz a mozgáskorlátozottak országos egyesületeinek, illetve fővárosi egyesületeinek képviselőivel folyamatosan egyeztessük ezt az előterjesztési javaslatot, illetve ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hiszen értük és nem ellenük van. Épp ezért azt gondoltam, és azt gondolom most is, hogy nagyon fontos volt, hogy már az előkészítési munkába bevontuk őket.

Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a legfontosabb pontokat, hogy április 9-én milyen országgyűlési határozati javaslatot nyújtottam be, és ha megengedik, akkor három gondolatban elmondanám, hogy mi történt azóta. A legfontosabb elemek: mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy az ezen engedélyekhez szükséges orvosi igazolás kiadásának szigorítása megtörténjen. Jelen pillanatban a háziorvosoktól szakorvosokhoz kerülne, az országgyűlési határozati javaslatomban egyébként az ORSZSZI-t nevesítettem, hiszen az ORSZSZI-nak nemcsak a fővárosban, hanem szinte valamennyi megyében, illetve megyeszékhelyen megvan a szükséges apparátusa ahhoz, hogy ezeket a szükséges vizsgálatokat el tudja végezni. Tehát szeretnénk az engedélyek kiadásában mindenképpen, ha e tekintetben előrelépnénk és szigorítanánk, és szakorvosok kezébe adnánk a jogosultság megállapítását.

Nagyon fontos, hogy szeretnénk differenciálni, tehát szeretnénk egy saját jogú, illetve egy szállítási jogú mozgáskorlátozott-igazolványt kiállítani a jövőben. Az eredeti országgyűlési határozati javaslatban még csak az van, hogy azoknak adnánk saját jogú mozgáskorlátozott-engedélyt, akik érvényes vezetői engedéllyel rendelkeznek, szállítási jogút pedig a többi mozgásában korlátozott kapott volna. De azóta voltak egyeztetések, az Országos Fogyatékosügyi Tanács szinte valamennyi tagjával leültünk és egyeztettünk, személyesen is részt vettem az egyeztetéseken. A bizottság módosító javaslatában egyébként bővítettük a saját jogú igazolványra jogosultak körét, és az egy órát, amit egyébként a szállítási jogúnál mondtunk, két órára emeltük, tehát kétórás ingyenes várakozásra ad majd lehetőséget ez az igazolvány. Nagyon fontos itt megemlítenem azt is, hogy természetesen, akik a jövőben, teljesen mindegy, hogy szállítási vagy saját jogú igazolvánnyal, de mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhelyen fognak megállni, mindkét igazolvánnyal korlátlan ideig ingyenesen vehetik igénybe ezt a típusú szolgáltatást.

Fontosnak tartom azt is - és ez is egy külön pont az országgyűlési határozati javaslatban -, hogy lehetőleg belátható időn belül, hat hónapon belül szükséges legyen mindenkinek kiváltani az új igazolványokat, hiszen csak a következő fél évben 136 ezer, tehát közel 140 ezer, jelenleg érvényben lévő igazolványnak fog lejárni a határideje, s rendkívül fontosnak tartom, hogy a megújításnál már ezeket a szigorú feltételeket vegyék figyelembe majd.

Természetesen szerettünk volna könnyíteni. Szerettünk volna könnyíteni, hiszen azt mondtuk, hogy akik már ORSZSZI-engedéllyel rendelkeznek, minden további nélkül besétálhatnak majd az okmányirodába, és jogosultságukat bizonyítva minden különösebb procedúra nélkül kiválthatják az új igazolványokat. Szerettük volna, illetve szeretném az ellenőrzést is szigorítani, hiszen minden rendeletünk, minden törvény annyit ér, amit be tudunk tartatni ebből. E tekintetben azt a javaslatot tettem, hogy természetesen az adatvédelmi szempontokat maximálisan betartva, a parkolóőrök is kapjanak korlátozott hozzáférési lehetőséget az ellenőrzésnél, magyarul a leendő, új típusú igazolványok számát beütve azt a jogosultságot megkapják, hogy érvényes vagy nem érvényes, és így egy sokkal praktikusabb, sokkal gyorsabb kiszűrési lehetősége van az esetleges visszaéléseknek.

Nagyon röviden ennyit szerettem volna nagy tisztelettel elmondani, hiszen jó pár olyan kérdés van még, amit mi egyébként fővárosi közgyűlési rendeleti szinten tudtunk szabályozni. Itt engedjék meg, hogy elmondjam azt, hogy a rendeletünket módosítottuk a fővárosban: minden ötvenedik parkolóhely - természetesen az európai uniós szabványoknak megfelelően - a mozgáskorlátozottak számára, illetve a jogosultak számára európai normák szerint kerül kialakítása. Illetve az azóta történt egyeztetések során még azt vállaltam be, hogy a megfelelő intézmények, tehát iskolák, egészségügyi intézmények környékén minden huszonötödik parkolóhely itt, a fővárosban az arra jogosultak, azaz a mozgáskorlátozottak, a fogyatékkal élők számára kerül kialakításra majd, illetve a fővárosban a megfelelő szankcionálás is megtörtént. Az országgyűlési határozati javaslatomban egyébként kértem azt a kormánytól tisztelettel, hogy vizsgálja felül a szankciók szigorítását a tekintetben, hogy ha valaki nem tartja be a törvényeket, nem tartja be a megfelelő rendelkezéseket, akkor a megfelelő jogi és törvényi szabályozásban a tekintetben is lépjenek életbe szigorítások, hogy mit kapnak a visszaélők.

Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Én tisztelettel köszönöm államtitkár úrnak, a kormány valamennyi tagjának, a bizottság valamennyi tagjának az egyeztetéseket, a támogatást. Én úgy látom most, a múlt hét pénteki egyeztetések után, hogy egy olyan lehetőség előtt állunk, ahol - mint említettem - a Fogyatékosügyi Tanács valamennyi tagja, a minisztérium, államtitkár úr, valamennyi szervezet álláspontja, úgy néz ki, hogy kikristályosodott. Bízom abban, hogy a mozgáskorlátozottak, a valódi rászorultak számára a társadalmi igazságosság elve alapján egy olyan országgyűlési határozatot fogunk tudni hozni, amit pártszimpátiától függetlenül a patkó valamennyi részében ülő képviselő hölgy és úr, azaz képviselőtársam meg fog tudni szavazni. Külön köszönöm még Bárándy Gergőnek is, aki segített az országgyűlési határozattervezet előkészítésében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e szólni államtitkár úr. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy nem kívánom húzni az időt a kormány álláspontjának ismertetésével, tőmondatban csak annyit szeretnék mondani, hogy a kormány támogatja az országgyűlési határozat megszületését. Azt is szeretném tisztázni képviselőtársaim előtt, hogy most nem paragrafusokról, bekezdésekről és definíciókról vitatkozunk, hanem arról, hogy van egy önálló képviselői indítvány, amely arról szól, hogy szülessék egy országgyűlési határozat.

A tárca vállalta azt, hogy a következő hetekben, hónapokban megalkotja azokat a jogszabályokat, amelyek azokat a célokat alátámasztják, amelyeket Hagyó képviselő úr is megfogalmazott - ezt sem kell különösebben ragozni -, tehát szeretnénk minél stabilabb védelmet nyújtani azoknak, akik jogszerűen használnak ilyen kártyákat.

(19.00)

Szeretnénk minél nagyobb támogatást adni ahhoz a munkához, elsősorban a fővárosban és a nagyvárosokban, amelyet a főpolgármester-helyettes úr is elmondott, hogy az egészségügyi intézmények közvetlen környezetében, az oktatási intézmények közvetlen környezetében meglegyenek azok a parkolóhelyek, amelyek a fogyatékos személyek jobb kiszolgálását hivatottak szolgálni.

A másik oldalról pedig mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy akik jogtalanul használnak ilyen kártyát, akik jogtalanul használnak ilyen parkolóhelyeket, akik visszaélnek közel 10 millió ember bizalmával, azok pedig méltó büntetést kapjanak, olyan méltó büntetést, hogy elmenjen a kedvük is attól, hogy még egyszer ilyet csinálnak. Tehát mindenben partnerek vagyunk.

Képviselő úr, annyit szeretnék még hozzáfűzni csak, hogy néhány pontosításra, néhány kiigazításra szükség van, de várom képviselőtársaimtól is természetesen a módosító indítványokat, és remélem, hogy egy-két héten belül véglegesíthetjük ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most az ifjúsági, szociális és családügyi bizottsági álláspont és az ott megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megkérdezem, hogy a bizottsági többségi véleményt kívánja-e valaki ismertetni. (Nincs jelzés.) Akkor megadom a szót a kisebbségi vélemény ismertetésére Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Jelenlévők! Képviselőtársak! Lényegében ezzel a határozati javaslattal különösebb elvi gondunk nincs. A kisebbségi véleményünknél alapvetően az határozta meg a tartózkodásunkat, hogy voltak benne olyan dolgok, amelyeket mi szerettünk volna egy kicsit kifejteni, és szeretnénk, ha a végleges határozati szabályozásban benne lennének.

Az egyik ilyen kérdésünk az volt, és az egyik probléma az volt, hogy mindenképpen kerülnünk kell, és el kell kerülnünk azt a diszkriminációs lehetőséget, ami éppen a kétféle jogosítvány kiadásával kapcsolatosan, a saját jogú és szállító jogosítvány kiadásával kapcsolatosan fölmerült. A másik az, hogy az az egyórás beszűkítése a kártyának, a kártya használatának az egy óra ingyenes parkolásra vonatkozóan, ebből a szempontból mindenképpen problémát jelent. Hiszen az idősödő, időskorú embereknél, de egyáltalán a fogyatékossággal élő embereknél nyilvánvalóan számos olyan probléma van, ami miatt nem lehet pontosan kiszámítani, hogy az egy órán túl lesz, hiszen a beszállítás vagy a bekerülés során az egészségügyi intézményben többféle vizsgálatra kell számítani. Lehet, hogy ott bent a vizsgálat, a felülvizsgálat során fog eldőlni, hogy még kell egy ultrahangot csinálni, kell egy EKG-t csinálni, laboratóriumi vizsgálatra vért kell levenni. Nem akarom ezt részletesebben forszírozni, de az tény, hogy az egy óra egy olyan beszorítás, amit nehéz elfogadni, és ezt mi aggályosnak is tartjuk.

Aztán fölvetődött az a kérdés is, hogy ez a bizonyos javaslat, hogy a szabályozás szigorítása, ehelyett mi inkább azt szeretnénk hallani, vagy azt szeretnénk bevinni ebbe a határozati javaslatba, hogy ez egy korszerűsítés legyen és egy olyan korszerűsítési javaslat, amelyiknél nem a szigorítás az elsődleges, hanem inkább kibővíteni szeretnénk azt a jogosultságot, amivel ez a jogosító kártya rendelkezik jelenleg; tehát a többféle fogyatékosságnál ugyanúgy figyelembe venni, ugyanúgy figyelembe venni a különböző súlyossági fokozatoknál. Ehhez persze nyilvánvaló, hogy az ORSZSZI vizsgálati szakszerűsége elengedhetetlen, és természetes, hogy ennek ilyen szempontból a korszerűsítése is indokolt, hiszen az ORSZSZI ezzel igazából nem foglalkozott eddig, most ez egy új feladat, jóllehet, vannak már ORSZSZI-véleménnyel rendelkező ilyen igazolások.

Azt hiszem, hogy a másik ilyen probléma az, hogy talán azon kívül, hogy ezt a pár gondolatot elmondtuk, és elmondtam, természetesen fölül kell vizsgálni a visszaéléseket. Ezek a visszaélések, hozhatunk mi akármilyen törvényt, szabályozást, biztos, hogy lesznek. De teljesen egyetértünk azzal, hogy ezt nagyon komolyan kell venni. Nem is az, hogy a szigorításnak ezt a sajátos hangsúlyozását, agresszivitását venném előtérbe és forszíroznám, hanem inkább azt, hogy a folyamatosságot, a monitorozást és valóban azt a rendszerességet, amellyel ki lehet szűrni azokat a visszaélőket, akik így is persze elő fognak fordulni, de mégis egy folyamatos ellenőrzési rendszer érvényesüljön.

Ezért mi azt hisszük, hogy a mozgásában korlátozott helyett egy kicsit inkább a fogyatékosságával kapcsolatosan, fogyatékosságában korlátozott személyekről kellene beszélnünk, illetve ezt a témát ki kellene bővíteni; a parkolási igazolványra vonatkozó szabályozás szigorítása mellett pedig inkább a korszerűsítést, a folyamatos ellenőrzést, a folyamatos, úgynevezett szankcionálásnak azt a formáját, amely valóban megakadályozza a visszaéléseket, illetve a visszaéléseknek a különböző változataiban is differenciált döntéseket hozna.

Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem ezt figyelembe venni, amit elmondtam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most következik a többségi vélemény ismertetése. Megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

TÖRÖK ZSOLT, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot, és az abban foglaltakkal maximálisan egyetértett. Valóban, ahogy Iván képviselőtársam az előbb elmondta, több olyan kérdés felvetődött kormánypárti és ellenzéki oldalról is, amely azt feszegette, hogy hogyan lehet megvalósítani, hogy egyszerre, mondjuk, 100 ezer felülvizsgálatra ne kerüljön sor; hogy az egyébként is leterhelt ORSZSZI esetében hogyan lehet az, hogy az ő munkájukat is megkönnyítsük. De alapvetően ellenzéki és kormánypárti képviselők is egyetértettek abban, hogy a probléma, amely előttünk hever, megoldást igényel. Hiszen nagyon sokan élnek vissza ezzel a lehetőséggel, és ebben az előterjesztő maga, Hagyó Miklós képviselő úr, aki jelen volt a bizottság ülésén is, elmondta, hogy ebbe valószínűleg, ahogy mi is láttuk, a civil szervezetek aktív bevonása nélkülözhetetlen, sőt, maga az előterjesztő is azt mondta, hogy az előkészítés során civil szervezetekkel konzultált, akik ebben a segítségére voltak.

Azt gondolom, hogy az érintettek, az esélyegyenlőségért küzdő civil szervezetek, akik akár mozgássérültek, akár a vakok és gyengén látók, akár más területen tevékenykedők, mondták el nemcsak ez ügyben, hanem más esetekben is a javaslataikat, véleményüket, és az előterjesztő azt mondta, hogy ő nyitott a bizottság tagjai vagy bármely más képviselő által megfogalmazott módosító indítványra. Hiszen a célunk az, hogy megoldjuk a problémát, hogy a mozgáskorlátozott-igazolvánnyal visszaélők - nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzak pontosan, mert nem akarok megbántani senkit sem -, nem megfelelő módon élők esetében jó eljárásokat találjunk.

A bizottsági ülésen felvetődött az, hogy miért kell kétféle típusú kártya, a beteget szállító hozzátartozói kártya és maga az, aki esetleg saját maga vezeti a gépkocsit; hogyan lehet ellenőrizni ezeknek a kártyáknak, igazolványoknak a kiadását, hiszen bármilyen jó felülvizsgálat történik, bármilyen jó új kártyák, igazolványok kerülnek kiállításra, lehet azt is hamisítani; lehet-e ez ellen valamilyen módon védekezni. Természetesen ez nem a törvényalkotás vagy a kormányrendelet megalkotásának a feladata, hanem a gyakorlatban kell tudni jól megvalósítani. Azt gondolom, hogy ebben kiváló volt az együttműködés ellenzéki és kormánypárti képviselők között, hogy a megoldást kerestük valamennyien a bizottság ülésén is. Azt hallom, azt tapasztalom, amit a képviselő úr is elmondott, az alapján is az szűrhető le, hogy ebben megoldásra lehet lelni. Hagyó Miklós képviselő úr is azt mondta, hogy fogékony ezekre.

Nézzük, mi az alapvető probléma egyébként ma! Sokan visszaélnek ezekkel a kártyákkal, úgy foglalnak el parkolóhelyeket, hogy egyébként arra nem jogosultak, és amellett, hogy ez természetesen visszaélés, meg hogy nem fizetnek érte, amellett azt a lehetőséget is elveszi a valóban rászorultaktól, hogy ők igénybe vegyék ezeket a parkolóhelyeket, és ezáltal másokat hoznak nehéz helyzetbe, pont a legrászorultabbakat.

Éppen ezért valóban szükségeltetik egy felülvizsgálat, valóban meg kell néznünk, hogy ezt hogyan lehet megoldani. Az ORSZSZI egyébként ebben partnernek bizonyulna, csak neki is a kapacitásai szűkösek. Leterheltek az ott felülvizsgálatot végző orvosok, leterheltek azok a bizottságok, akiknek egyébként ez a dolga, hogy ezt megvizsgálják. Az ORSZSZI vezetése partner abban valószínűleg, hogy megoldjuk ezt a problémát, de nekik is erre többletforrásokra, esetlegesen státusátminősítésekre van szükségük, amiben szerintem támogatni kell az intézményt.

(19.10)

Összességében megállapítható, hogy a bizottság konstruktív, támogató hozzáállást tanúsított valamennyi oldalról, és a bizottság többségi szavazással az Országgyűlésnek támogatásra javasolta az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek, 15 perces időkeretben. Elsőként megadom az írásban előre jelentkezett Hirt Ferenc képviselő úrnak a szót, Fidesz.

HIRT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Véleményem szerint is tényleg indokolt volt már ezeknek a parkolási kártyáknak a felülvizsgálata, de azért néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet, mert ez nem olyan bonyolult kérdés, amit ne tudnánk majd jól törvénybe iktatni, és kár lenne egy rossz szabályozást ebben a Házban végigerőltetni.

Mindjárt az a) bekezdésnél hadd szemezzek egy picit ebből a határozati javaslatból. Azt mondja: "differenciáltan szabályozza újra a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára jogosultak körét". Eddig maximálisan egyetértünk, háromszor alá tudnám húzni. Azután elkezdi keverni az előterjesztő a "mozgásában korlátozott", majd a "mozgáskorlátozott" fogalmakat. Jó lenne itt is rendet tenni, mi az, hogy mozgáskorlátozott és mozgásában korlátozott. Jó lenne egy olyan törvényt vagy határozatot alkotni, hogy az állampolgárok, akik ebben nincsenek otthon, tudják, hogy ki miről beszél, és ez az igazolvány mire is jogosítja őket. Szerintem ez sokkal könnyebbé és érthetőbbé tenné a munkánkat. Itt meg kell említeni a látássérülteket, az értelmi sérülteket és a mozgásszervi fogyatékossággal élőket is.

Én talán nem is kétfajta kártyát vezetnék be, hanem egyfajtát, amin fel lehetne tüntetni, hogy én saját jogú is vagyok, de engem szállíthatnak is, mert erről sem rendelkezik ez a határozati javaslat, ezt nem találtam benne kiolvashatóan. Nekem például van jogosítványom, hála istennek, gyakran vezetek, de innen, a Parlamentből például úgy fognak hazaszállítani. Akkor most melyik kártyám lesz jó? Ki fogja ezt ellenőrizni? Sok ilyen dolog van, amiben szerintem le kellene ülni az érintettekkel, és végiggondolni. Van itt egy egész listám a civil szervezetekről, egyébként senki nem ért egyet ezekkel a megkülönböztetésekkel, és az Európai Unió joggyakorlatával messzemenően szembemegy az, hogy diszkrimináljuk a fogyatékossági típusokat. Nem biztos, hogy ez meg fogja állni a helyét az Alkotmánybíróságnál. Úgyhogy ezt a két kártyát én nagyon meggondolnám.

Azzal abszolút egyetértek, mert fitneszgurukat is látok, amikor parkolási igazolvánnyal a birtokukban kiugranak az autóból, hogy itt rendet kell tenni. Attól nagyon-nagyon félek, hogy az ORSZSZI nem fogja győzni. Ebben a határozati javaslatban is benne van, hogy a rendelkezésre álló idő meghosszabbításának lehetőségéről esetleg indokolt rendelkezni. Biztos, hogy indokolt, mert szerintem hat hónap alatt ezt nem lehet levezényelni. Arra is szívesen meghívnám az urakat, hölgyeket, menjünk el itt akár a budapesti okmányirodákba. Én megpróbáltam itt is elmenni, a kerekes székemmel nem tudok bejutni egyetlenegy fülkébe sem, ahol a fotót elkészítik. Jön egy technikus, aki kiszereli az egész fotóapparátot, és valahogyan egy paraván mögé helyezve lefotóznak. Ilyen állapotok vannak. Ha a több százezer érintett bemegy az okmányirodákba, nem tudom, ott mit fognak csinálni. Ez nem fog működni. Akkor legalább nevezzenek meg olyan irodákat, ahol ezeket Pesten el tudják végezni, mert nem lehet kerekes székkel bejutni. Ezt egyébként egyszer meg kellene próbálni.

Ezek lennének a fontos dolgok, amiket szerettem volna hangsúlyozni. Aztán azt, hogy hány órát lehet parkolni, egy vagy két órát a szállítói jogú parkolóigazolvánnyal, ezt én nagyon-nagyon rossz ötletnek tartom. Nem hiszem, hogy a saját jogú igazolvány 10-15-20 százaléknál több személyt fog érinteni. A nagy többséget a szállító jogú fogja érinteni. Ezekkel minddel ki fogunk szúrni azáltal, hogy nem engedjük parkolni. Az szépen hangzik, hogy itt majd minden 50. parkoló felfestett parkoló lesz. Majd ha látjuk, akkor ebben előrébb jutottunk, de még nem itt tartunk. Úgyhogy a szállító jogú kártyát nagyon át kell gondolni, ez így nem lesz jó. Ez így nem lesz jó.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismét egy olyan téma, ami szűk szakterületemhez nem tartozik, viszont szükségesnek tartom hozzászólni a téma jelentősége miatt is. Másrészt azért, mert fővárosi képviselőként látom azt, hogy az a probléma, ami miatt ez a határozati javaslat benyújtásra került, milyen komolyan érinti a fővárost, hozzátéve azt, hogy ez egyébként nem feltétlenül a fővárosról szól, ez a probléma minden nagyobb városban jelentkezik.

Köszönöm Hagyó Miklós képviselőtársamnak azt, hogy bevont ebbe a munkába és az egyeztetésekbe. Éppen az ott való személyes jelenlét miatt tudom azt mondani, hogy körbeültünk az egyeztetések során egy hatalmas asztalt. Nyilvánvalóan nem ismerem az összes civil szervezetet, amelyik érintett ebben a témában, de hogy azt a hatalmas asztalt megtöltöttük, és számtalan érdekvédelmi szervezet képviselője ülte körül, azt kijelenthetem. Azt is kijelenthetem, hogy olyan rendelkezések kerültek ebbe a határozati javaslatba, amelyekkel egyébként az asztal körül ülő szervezetek képviselői - és magas szinten képviselték ezeket a szervezeteket, hiszen jellemzően az elnökök, ezeknek a szervezeteknek országos vezetői ültek ott - egyetértettek.

Ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hiszen Iván László professzor úr, képviselőtársam, akit nagyon nagyra becsülök, az egyetemen tanultam nála nagyjából hasonló témakörökben is, és nyilvánvaló, hogy ennek a területnek szakértője, nemkülönben Hirt Ferenc képviselőtársam, aki, bizonyosan elmondható, hogy szintén szakértője ennek a területnek, kritizálták ezt a javaslatot. Hirt Ferenc még ki is emelte, hogy a civilek nem értenek egyet vele. Nekem legalábbis más volt a tapasztalatom. A tapasztalatom az volt, hogy ezekkel a javaslatokkal maradéktalanul egyetértettek a civil szervezetek képviselői.

Kétségtelen tény, hogy a javaslat adminisztratív terheket ró a mozgáskorlátozottakra, esetlegesen további korlátozások kerülnek bevezetésre. De egyet nagyon szeretnék hangsúlyozni, hogy minden javaslat, minden teher, minden adminisztratív pluszteher kifejezetten az ő érdekükben születik.

Visszataszító, megengedhetetlen, ocsmány magatartásnak tartom azt, amikor életerős, egészséges emberek visszaélnek azzal a jogosultsággal, hogy mondjuk, a családjukból valaki rendelkezik ilyen mozgáskorlátozott-igazolvánnyal, avagy esetleg hamisítanak ilyen igazolványt, és elfoglalják a helyet azoktól, akik egyébként valóban rászorultak. Azt gondolom, jó lenne, ha a társadalmi morál elérné azt a szintet, hogy erről az Országgyűlésben nem kéne vitatkozni, nem kéne beszélni, mert az, aki kiteszi, biztos, hogy jogosult lenne. Sajnos azonban azt látom, hogy a társadalmi morál nem áll még ezen a szinten, és ezért vagyunk kénytelenek most ezt a napirendi pontot tárgyalni az Országgyűlésben, ezért vagyunk kénytelenek sajnos meglátásom szerint adott esetben plusz adminisztratív terheket róni azokra, akikre egyébként nem kéne. De ezekkel a módosításokkal, úgy hiszem, többet nyernek azok, akik érintettek és jogosultak, mint amennyit veszítenek.

Egy dologra, ami konkrétum, szeretnék kitérni. Hiszen elhangzott itt Iván László professzor úr felszólalásában is és Hirt Ferenc képviselőtársam felszólalásában is az, hogy talán nem volna szükséges ez az egyórás korlátozás. Én is úgy vélem, és ezzel egyébként tudomásom szerint az előterjesztő is egyetért, és született is erre módosító javaslat, hogy az egyórás időkeret talán túl rövid. Ha jól tudom, a módosító javaslat két órára kívánja ezt módosítani. Szeretném kiemelni azt is, hogy magát az időkorlátozást is, nem emlékszem rá, hogy az érdekvédelmi szervezetek maguk javasolták, vagy csak kivétel nélkül egyetértettek ezzel, de teljesen mindegy is a sorrend, a lényeg az, hogy egyetértés van ebben.

Kétségtelen tény az, hogy ez megint egy olyan teher, aminek nem kéne lennie, ha a társadalmi morál olyan lenne, ami ideális. De nem az. És ezért van rá szükség.

(19.20)

Ugyanis, ha ez az időkeret nem létezik, vagy ez az időkeret hosszú, tehát 3-4-5 óra, akkor megint csak elveszítünk egy hatékony eszközt arra, hogy a visszaélőket kiszűrjük. Ugyanis, ha óránként vagy akár kétóránként kell leszaladni, és mondjuk, átállni egy másik parkolóhelyre, akkor lehet, hogy egy csomó embernek már nem fogja megérni az, hogy ezt megtegye; nem fogja megérni ilyen igazolvánnyal parkolni. Úgy hiszem, lehet arról beszélni, hogy ez milyen időtartam legyen, de egyet tudok érteni, nem az előterjesztővel, a civil szervezetekkel, az érdekvédelmi szervezetekkel, akik javasolják ezt az időkeretet bevezetni.

Mindazonáltal a felszólalásokból nekem az derült ki, hogy bizonyos módosításokkal egyet tudnak érteni a céllal az ellenzéki képviselőtársaim is. Úgy hiszem, minden olyan módosítás, amely az érdekvédelmi szervezetek számára is elfogadható, azzal egyet tudnak érteni, az, bár nem én vagyok az előterjesztő, úgyhogy a saját véleményemet mondom, nyugodtan bekerülhet módosító javaslatok formájában ebbe az előterjesztésbe. Én mindazonáltal azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy ezt az igazán fontos és nemes ügyet támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az az érzésem, hallgatva önöket, hogy nagyon ki fogok beszélni ebből a kórusból. Talán Hirt Ferenc volt az egyetlen, aki érdemi, kritikai észrevételeket megfogalmazott a javaslattal kapcsolatban, és kedvem szerint magam is ezt teszem; azzal, amit szeretnék előrebocsátani, hogy szívesen élnék egy olyan országban, ahol a legfajsúlyosabb probléma az, hogy mozgáskorlátozott-parkolási igazolványokkal néhányan visszaélnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem is az a tapasztalatom, hogy már a címével, már a téma felvetésével az érintett közönségben izgalmat váltott ki az Országgyűlés. Elkezdtek aggódni azok, akik mozgássérültek, hogy vajon milyen szigorítás jön, a parkolási rend milyen változása jön, hogy mit hoz ez számukra. Én is azzal találkoztam, több civil szervezet keresett meg, hogy ők nem tudtak róla, ők nem szólhattak bele. Lehet, hogy egy asztaltársaság megtelt azon a bizonyos vitán, de hogy ennél lényegesen szélesebb a kör, akik most felkapták a fejüket, és mert a parlamenti műfajokat sem ismerik igazán mélyen, azt az izgalmat élik át, hogy itt talán holnaptól már változik valami, ami felborzolhatja az ő kedélyeiket.

Ehhez képest az országgyűlési határozat az a lázas látszattevékenység műfaja - ahogy szoktam volt megfogalmazni korábban -, ami ugye, nem törvény. Elfogadhatunk országgyűlési határozatot, de az nem maga a rendelet. Cizellálhatunk egy országgyűlési határozatot ennyire részletesen, ahogy tette - egyébként szerintem tiszteletre méltó módon - Hagyó Miklós, az előterjesztő, hogy legyen annak tartalma is, túl azon, hogy csináljon meg valamit a kormány. Ugye, az országgyűlési határozati javaslatok tipikusan arról szólnak, hogy feladatot adunk a kormánynak.

Most ezt lehet annyira általánosan, hogy kitalálunk egy nagyon hangzatos, jó címet, ahogy tette ezt Torgyán képviselő úr annak idején, az ő idejében hétről hétre, nem tudom, hány tucat ilyen országgyűlési határozat fellelhető a parlamenti jegyzőkönyvekben, illetve a dokumentációkban, és lehet ennyire igényesen, hogy megpróbálja a javaslattevő egészen pontosan meghatározni, hogy milyen keretekben kelljen gondolkodnia a kormánynak akkor, amikor majd rendeletet próbál alkotni. Csak ennyit akartam magáról a műfajról mondani, szerintem is több értelme van olyan országgyűlési határozatot csinálni, aminek van tartalma, van irányultsága, hogy körülbelül mit akarunk megoldani.

Hát akkor nézzük, mi ennek a tartalma, ami itt a kezünkben van! Első ránézésre az, hogy differenciáljuk ezeket a parkolási igazolványokat, legyen saját jogú meg szállítói jogú igazolvány, első ránézésre ez talán még tetszetős is. Engem is némiképp kicsit becsapott, és csak aztán, amikor részleteiben kezdtem el gondolkodni rajta, jöttem rá, hogy tulajdonképpen ennek a megkülönböztetésnek olyan sok értelme nincs. Ha azt akarjuk ezzel elérni, hogy a saját jogon gépkocsit használó valamennyivel kedvezményezettebb helyzetben legyen, mint aki nem saját jogon használja a gépkocsit, csak szállít - feltehetően sérült hozzátartozóját szállítja -, és elkezdtük végiggondolni, hogy ez mit is jelent a mindennapokban, akkor azt hiszem, ennek az érdemi megkülönböztetésnek sok értelme nincs.

Ha például eszünkbe jut egy anya, aki sérült gyermeket nevel, nyilván szállítói igazolványt tud majd igényelni meg kapni. Miért is hátrányosabb ez, mint ha maga az érintett vezeti a gépkocsiját? Indokolatlan, indokolhatatlan. Ha például arra gondolunk, hogy nemcsak mozgásukban korlátozott személyek segítése lenne indokolt egy ilyen parkolási kedvezménnyel, hanem másfajta fogyatékossággal élők segítése is; hogy csak egy példát mondjak: ha egy anya egy autista gyereket nevel, akivel gyötrelem tömegközlekedésen utazni, egyszerűen nem lehet, mert a gyermeknek olyan fóbiái vannak, hogy nem tudja tömegben szállítani a gyerekét, és használnia kell valamilyen saját gépkocsi megoldást. Miért is kell olyan jogszabályt vagy olyan rendeletet alkotnunk, amely hátrányosabban különbözteti meg ezt az esetet annál, mint amikor valaki képes arra, hogy maga vezesse mozgássérülten az autóját?

Tehát igen, én erősen aggályosnak tartom azt, hogy egyáltalán ebbe az irányba érdemes-e elindulni. Mint ahogy többen kifogásolták ezt a c) pontban jelzett időtartamkorlátot is, amit ráadásul technikailag nagyon nehezen tudok értelmezni. Mondjuk, minden parkolóórát átállítunk arra, hogy másfajta parkolócédulát nyomjon ki a szállítási jogú igazolvány birtokában parkolójegyet váltónak, és másképp ketyeg az óra? Szóval, száz szónak is egy a vége, azt gondolom, hogy technikailag ez sokkal bonyolultabb, mint amilyen jó szándék vezérelhette, mondjuk, az előterjesztőt, amikor elkezdett gondolkodni rajta.

Azt is aggályosnak tartom, ami a d) pontban szerepel, hogy akkor most próbáljuk meg újra centralizálni az igazolványok kiosztását. Volt olyan idő, ráadásul néhány éve - nem tudom most emlékezetből pontosan, hogy mennyi ideje - alakult ki a jelenlegi igazolványrendszer, illetve a jelenlegi igazolás kibocsátásának a rendszere - de most tényleg, az a legnagyobb problémánk, hogy hátha a háziorvos úgy ad ki ilyen igazolást, hogy indokolatlan? Ezért akarunk egy nagyon jelentős mértékű adminisztrációs terhet az ORSZSZI-ra pluszban rárakni, hogy... Miért is? Hogy elkerüljünk valami visszaélést? Mert hogyha az ORSZSZI-ban adják ki, akkor biztos nem fordulhat elő, hogy olyan ember kap igazolást, aki nem is jogosult rá?

Tehát azt gondolom, indokolatlan a centralizálás is a kérdésben, indokolatlan az a hozzáállás, hogy adminisztrációs terheket rójunk az érintettekre.

(19.30)

Ebben a munkában korábban a MEOSZ, maga a Mozgássérültek Országos Szövetsége nagyon aktívan részt vett, azt gondolom, hogy megnyugtatóan meg közmegelégedésre.

Azon a ponton értek egyet az előttem megszólalókkal, ami viszont nem tesz szükségessé országgyűlési határozatot vagy új rendeletet, hanem a jelenleg működő rendszerünk jobb alkalmazásának hatékonyabb megoldása lenne különös jogszabályi módosítások nélkül, hogy tudniillik a visszaéléseket próbáljuk meg szankcionálni, büntetni, egyáltalán odafigyelni rá, hogy vannak ilyen visszaélések. És akkor hadd mondjam, hogy nem éppen az érintett mozgássérültek részéről vagy nem éppen feltétlen családtagok részéről, hiszen olyan egyszerű azt a mozgássérült-parkolóigazolványt hol kitenni az ablakba, amikor éppen a mozgássérült használja, amikor éppen a fogyatékossággal élő családtagot szállítja valaki, és bevenni az ablakból, amikor nincs ott fogyatékos személy, akinek a jelenléte indokolja, mondjuk, a felfestett mozgássérült-parkoló használatát. Én is találkozom ilyen esettel, bár megmondom őszintén, van változás. Ezek a felfestett mozgássérült-parkolók nagyon sokszor tipikusan üresen állnak, és elkezdték az emberek tiszteletben tartani, hogy ott van egy fenntartott hely azoknak az embertársaknak, akik nehezebb körülmények között élnek.

Azt gondolom, hogy ha rendőri ellenőrzés erre a dologra rámozdul, és egy kicsit odafigyel, mindenféle külön jogszabály-módosítás vagy országgyűlési határozat meghozatala nélkül is teheti, hogy figyelmezteti a parkolóhelyet indokolatlanul igénybe vevőket, hogy ne foglaljanak el olyan helyet, amihez nincs jogosítványuk.

Tehát száz szónak is egy a vége, azt gondolom, hogy ez az országgyűlési határozat, ha elfogadásra kerül, nem visz közelebb ahhoz, hogy más körülmények között éljünk.

Bárándy Gergelynek teljesen igaza van abban, hogy vannak kivetnivalók a viselkedésünkben, az erkölcseinkben, és a többi, és a többi. Nem attól fog változni a helyzet, hogy csinálunk egy ilyen országgyűlési határozatot. Azt gondolom, hogy ezek a kérdések a szemléletmód változásával párhuzamosan csak lassan, fokozatosan tudnak változni. Még egyszer mondom, fölöslegesnek tartanám azt a nagy terhet, ami sok ezer embert érintene, hogy most új parkolási igazolványokat kelljen bevezetni, aminek a kibocsátása hasonlóképpen lenne kétséges, mint az eddigieknek a kibocsátása. Fölöslegesnek tartanám ennek a két dolognak a szétválasztását, mert még nehezebben ellenőrizhető, igazolható, hogy most saját jogon használ az ember egy ilyen gépkocsit, vagy szállít éppen valakit, még egyszer hangsúlyozom, aki nem feltétlenül mozgássérült. Miért is kerülne hátrányba bármelyik másik fogyatékossággal élő csoport?

Körülbelül ennyiben akartam megfogalmazni a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontját. Kíváncsian várom, hogy itt a vita folytatása során milyen módosító indítványokkal, merre vesz irányt ez a javaslat.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Hirt Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

HIRT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak arra szeretném röviden felhívni a figyelmet, és nem húzva az időt, hogy valaki minél súlyosabb fogyatékossággal él, az egész biztosan nem szerezhet saját jogú kártyát. Ez egyszerűen tarthatatlan szerintem, márpedig ez így van.

A másik, hogy tényleg, én szeretnék kapni arra technikai választ, hogy hogyan lehet azt a parkolást nézni, hogy én 50 percre parkolok vagy egy órára, ez hogyan fog működni, mert nem teljesen értem.

Köszönöm.

ELNÖK: Folytatva a kétperceseket, megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem, és nem is fogok válaszolni a szakmai érvek többségére, hiszen ezt majd az előterjesztő megteszi. Egy-két dolgot azért szeretnék megemlíteni, többek között arra, ami konkrét kérdés is felmerült ezzel kapcsolatban, de előbb egy megjegyzés.

Igen, vannak kivetnivalók a viselkedésünkben. A kérdés az a vonatkozásban, hogy kell-e módosítás vagy nem, hogy ez milyen mértékű. Úgy gondolom, hogy olyan mértékben sok ember él vissza ezzel ma, hogy ezért muszáj intézkedni és muszáj a jogalkotónak lépni. Képviselő asszony frakciótársával szoktunk ezen vitatkozni, és már ismerem az érvet, és én mindig mondom az ellenérvet, de most visszamondom az ellenérvet ugyancsak képviselő asszonynak, hogy hatékonyabb jogalkalmazásra van szükség. Igen, képviselő asszony, de a hatékonyabb jogalkalmazás csak akkor tud megvalósulni, ha megfelelő jogszabályok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy hatékony jogalkalmazást lehessen megvalósítani. Van olyan eset, amikor nem szükséges törvénymódosítás. Én úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben szükség van erre, nem törvénymódosításra, hanem rendeleti módosításra, aminek valóban az irányát, egy viszonylag pontos irányát határozza meg ez a határozati javaslat.

Az igazolvány kiadására vonatkozóan hadd mondjam azt, hogy ha egy központi szerv adja ki, amely ráadásul szakosodott az ilyen problémákra, igen, úgy gondolom, hogy megalapozottabban fog megtörténni a jogosultságok elismerése, mintha ezt egyébként ilyen jellegű szakismerettel nem rendelkező háziorvos tenné meg. Elsősorban nem a visszaélésekre gondolunk itt, hanem a speciális szakismeretre, amikor ilyen javaslattal él az előterjesztő a határozati javaslatban.

Végül egy mondat arról, hogy hogyan lehet mérni. Nagyon régen, évek, évtizedek óta létezik erre megoldás, egy picike kis órácska, aminek be lehet állítani a mutatóit akkor, amikor elkezdi a parkolást valaki, és innen lehet látni, hogy mennyi ideje parkol ott. Tehát semminek az átállítása nem szükséges, és ezt egy filléres (Az elnök csenget.), egyébként papírból készült eszközzel meg lehet oldani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki részt venni az általános vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Így megadom a szót Hagyó Miklós képviselő úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra.

HAGYÓ MIKLÓS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, akkor udvariassági elv alapján - és úgy gondolom, nemcsak azért, merthogy hátulról visszafelé - először Béki Gabriella képviselő asszony felvetésére pár gondolatot mondanék.

Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném a képviselőtársaimnak is elmondani, hogy fél éve dolgozunk, nem én dolgozom, hanem nagyon-nagyon sokan. Ez alatt az egyeztetés alatt, szerettem volna hangsúlyozni az elején: nekem az első pillanattól az volt az alapkő, a bázis, hogy csak olyan országgyűlési határozati javaslatot vagyok ide hajlandó behozni, amelyet a társadalmi igazságosság elve alapján a valódi jogosultak, a valódi rászorultak támogatnak.

Nagyon-nagyon sajnálom, képviselő asszony ott ült mellettem a bizottsági meghallgatáson, ott ültek a szakértők, én bíztam képviselő asszony támogatásában, hiszen ott feltette a képviselő asszony a kezét, támogatta ezt, utólag is köszönöm, és ott semmilyen ilyen szakmai kérdés nem merült föl. Úgy gondoltam, hogy ott is jó pár kérdésre, amit képviselő asszony megkérdezett, megadtuk a választ. Ha megengedi, akkor most is megismételném ezeket. Úgyhogy kicsit ezért álltam a kérdéssor előtt furcsán.

Engedje meg, képviselő asszony, hogy elmondjam azt, hogy amikor beadtam április 9-én ezt az országgyűlési határozati javaslatot, akkor úgy adtam be, hogy a sajtótájékoztatón egyébként az országos mozgáskorlátozottak egyesületének budapesti vezető asszonya ott állt mellettem, és együtt jelentettük ezt be, de azóta is voltak egyeztetések, sőt, a bizottsági ülés óta is. Mint említettem, az Országos Fogyatékosügyi Tanács valamennyi tagjával volt egyeztetés. Ha megengedné képviselő asszony és a képviselő urak is, tájékozatnám önöket, hogy hogyan bővült az arra jogosultak köre.

(19.40)

Tisztelettel szeretném önöket megkérni, képviselőtársaim, hogy legyenek kedvesek elolvasni a bizottsági módosítót, hiszen az a bizottsági módosító már valamennyi képviselettel, civil szervezettel egyeztetve van. Ahogy mondta a képviselő asszony, például az Autisták Országos Szövetségének képviselőivel is személyesen tárgyaltam, és a kollégáim is több alkalommal. Úgyhogy nem biztos, hogy teljességgel fogom elmondani, de például a saját jogú igazolványokra jogosultak köre, például akik kiskorú fogyatékos gyermekeket vagy nagykorú, önálló képességét teljesen elvesztett, cselekvőképességében korlátozott személyt gondoznak, vele közös háztartásban élnek, valamint a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre. Tehát ők lennének azok, akik saját jogon kapnák.

Így azt gondolom, hogy amit Iván képviselő úr is felvetett, akkor gondolom, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, illetve kiskorú gyermekek tekintetében is ez kellően megnyugtató választ ad arra, hogy isten őrizz, hogy arról lenne szó, hogy bárki is, aki életvitele szempontjából a saját jogú igazolványát, tehát azt, hogy minden időkorlátozás nélkül ingyenesen vehessék igénybe ezt a szolgáltatást, nemcsak a kijelölt parkolóhelyeken, hanem más parkolóhelyen is a városban, isten őrizz, hogy korlátozzuk az ő jogosultságukat.

Az egy órát is két órára bővítettük. És akkor itt szeretnék nemzetközi tapasztalatokat mondani, hogy hogyan lehet ezt ellenőrizni, hiszen más európai nagyvárosokból vettük a példát. Ez nagyon egyszerű, ezt úgy hívják, hogy parkolótárcsa. Amikor elhagyja a gépjárművet, akkor beállítja az időt, és ahhoz képest két óráig, illetve az öt perc türelmi idővel két óra plusz öt percig biztosítja ingyenes használatra.

A kutatások, a felmérések alapján, és hogy milyen volumenű a probléma, talán megengedi a képviselő asszony: itt a fővárosban közel 50 ezer felszíni parkolóhely van. A nagyságrendjét mondanám, hogy minden ötödik autó, tehát a gépjárművek közel 20 százaléka jelen pillanatban is ilyen mozgáskorlátozott-engedéllyel parkol ebben a városban. Tehát a szolgáltatást igénybe vevők 20 százaléka ingyenesen, ilyen engedéllyel parkol. Ezek a Parking Kft. kutatásai, nagyon szívesen átküldöm a képviselő asszonynak. A probléma volumenét szerettem volna ezzel tisztelettel érzékeltetni.

Egyébként úgy gondolom, hogy az országgyűlési határozati javaslat az ellenőrzés tekintetében is - merthogy minden rendelet annyit ér, minden törvény annyit ér, amennyit be tudunk tartatni belőle -, én tisztelettel jeleztem, hogy minden... (A képviselő mikrofonja leesik. - Dr. Iván László: Csak a baj van ezzel a mikrofonnal! - A képviselő visszateszi a mikrofonját.) Bocsánat!

Tisztelt Képviselő Asszony! Tetszett mondani, hogy a jelen pillanatban a közterület-felügyelőknek és a rendőröknek van jogosultsága ellenőrizni ezeket az igazolványokat, de már csak a volument figyelembe véve is elég nehezen tudom elképzelni, hogy minden jelenlegi rendszerben, minden jelenleg érvényben lévő igazolvánnyal parkoló autó mellé állíthatnánk egy rendőrt. Tessék szíves lenni csak a nagyságrendjét átgondolni ennek a kérdésnek.

Épp ezért bátorkodtam javasolni az adatvédelmi szempontok betartásával azt, hogy korlátozott hozzáférést kaphassanak a rendszerhez a parkolóőrök is, akik jelen pillanatban kifejezetten ezt ellenőrzik. Ez azt jelentené, mint említettem, hogy beütik a mozgáskorlátozott-igazolvány számát, és csak azt adja vissza a rendszer, hogy érvényes vagy nem érvényes. És amennyiben nem érvényes, akkor természetesen akár a rendőrséget vagy pedig a közterület-felügyelőt tudják értesíteni, és oda tudják hívni ehhez az autóhoz.

Úgyhogy nagyon nagy tisztelettel arra szeretném önöket kérni, a képviselő asszonyt is, a képviselő urakat is, hogy legyenek kedvesek a bizottság módosító javaslatát elolvasni. Azt gondolom, hogy abban a módosító javaslatban szinte valamennyi kérdésre, amit fel tetszettek vetni, illetve itt dilemmaként megfogalmazódott, érdemi választ fognak kapni. Én abban bízom, hogy ez megnyugtató lesz mindannyiuk számára.

Tessék szíves lenni egy kicsit az előterjesztő bőrébe képzelni magukat. Nagyon fontos, még egyszer elmondanám. Én úgy vágtam ebbe bele, hogy csakis az érintettekkel együtt, az ő véleményüket, az ő javaslatukat figyelembe véve. Hosszú hónapos egyeztetések történtek, hosszú munka volt. Például azzal, hogy az ORSZSZI, tehát ne egy háziorvos állíthasson ki engedélyt, kérem szépen, nincs olyan szervezet, nincs olyan érintett, akivel eddig egyeztettünk, aki ne értett volna ezzel egyet. Tehát nincs olyan érintett szervezet, aki ne mondta volna azt, hogy kérem szépen, igen, ez támogatható, hiszen ez a mi érdekünk is. Tehát ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz valamennyi érintett szervezet úgy állt, hogy igen, látják, hogy ez az ő érdekükben történik, és elkerülhetetlen, hogy előrelépjünk e tekintetben.

Ha bármilyen olyan módosító javaslata lesz a képviselő asszonynak vagy a képviselő uraknak, amivel ezen rendeletünk célját nem változtatjuk meg, az alapvető irányultságát nem változtatjuk meg, én a magam részéről maximálisan támogatom, hiszen az a cél, hogy a lehető legjobb országgyűlési határozatot hozzuk meg, majd ebből a kormány a lehető legjobb jogszabályi változtatásokat tegye meg. De én úgy érzem, hogy egy országgyűlési határozati javaslatban nagyon fontos, és köszönöm, hogy ezt a képviselő asszony elismerte, hogy mi azért elég pontosan próbáltuk megfogalmazni, hogy milyen irányban szeretnénk, ha a kormány a szükséges lépéseket az adott területeken megtenné.

Én személyesen mindannyiuknak, a képviselő asszonynak is, a képviselő uraknak is, a professzor úrnak is nagy tisztelettel felajánlom, hogy én bármikor önökkel is, és a kollégáim is, akik eddig ebben az ügyben segítségemre voltak, nagyon szívesen leülünk és egyeztetünk, ha a képviselő asszonynak bármilyen olyan szövegszerű módosítója lesz, ami, még egyszer mondom, segíti azt, hogy ebben a témában érdemileg előrelépjünk, épp a rászorultak tekintetében. Tehát azért - hogy is mondjam? - kérném a képviselő asszonyt, hogy gondolja át érdemi javaslataival együtt az álláspontját, hiszen hangsúlyoznám, nem volt olyan érintett szervezet, amelyik ne értett volna egyet azzal, hogy az ő érdekükben, a rászorultak érdekében, a jogosan használók érdekében érdemi lépésekre, szigorításokra kell hogy törekedjünk.

Az nem megoldás, hogy oda fogunk állítani egy-egy rendőrt, hanem mi próbáltuk komplexen kezelni, a kiadástól, a differenciálástól kezdve, vagy például a tekintetben, ahogy tetszettek mondani, hogy elég-e fél év. Azt mondtuk, hogy azoknak a rászorultaknak, azoknak a jogosultaknak, akiknek ORSZSZI-engedélyük van, nem kell újracsinálni a procedúrát, egyszerűen ők csak bemennek az okmányirodába, és megkapják ezt az új engedélyt, ami természetesen az európai uniós szabályoknak, normatíváknak megfelelő küllemben is kerül kialakításra.

Úgyhogy én azt tudom a képviselő asszonynak és a képviselő uraknak felajánlani, ha ezt elfogadják, hogy akár a héten a reggeli, déli, esti órákban, akár hétvégén nagy tisztelettel állok rendelkezésükre. Mint említettem, a múlt hét végén, csütörtökön az Országos Fogyatékosügyi Tanács valamennyi érintett szervezete megtárgyalta, elfogadta ezt. Ők írásos javaslatokat küldtek, az írásos javaslatokat összegeztük - a bizottsági módosító így került egyébként elfogadásra -, visszaküldtük nekik, szövegszerű egyeztetés volt, majd utána még egy személyes egyeztetés volt velük.

Tehát azt gondolom, hogy most úgy állunk itt, hogy biztos, hogy olyan országgyűlési határozati javaslatot nem tudunk megalkotni, ahol biztos lesz olyan civil szervezet, aki nem. De azt gondolom, hogy a legnagyobb érdek-képviseleti szervezetek vagy ezek elsöprő része támogatja ezt, a szakma támogatja ezt, a kormány támogatja ezt, a bizottság módosítójával azok az anomáliák, amiket tetszettek említeni, azt gondolom, kivédésre kerültek.

De én rendkívül fontosnak tartom, és tisztelettel kérem, ez nem az én ügyem. Azt gondolom, és mindannyian láthatjuk azt, és az elmúlt évek egyértelműen bizonyították, hogy azt várja tőlünk a társadalom, azt várják tőlünk a halmozottan hátrányos helyzetben lévők, a fogyatékkal élők és az érintettek, hogy érdemi lépéseket tegyünk az ő érdekükben. Ez az országgyűlési határozati javaslat ezt szolgálja.

Még egyszer felajánlom, bármikor, a nap bármelyik órájában, bárkivel tisztelettel én magam nagyon szívesen leülök és a kollégáim is, hogyha van még olyan módosítás, van még olyan szövegszerű javaslat, amivel jobbá lehet ezt tenni, hát tegyük. Én nem szeretnék ennek ellenállni, de tisztelettel kérem önöket, hogy olvassák el a bizottsági módosítót, és ne úgy jöjjünk majd ide be az ülésre, amikor itt lesz valamennyi képviselőtársunk, hogy közöttünk még vita van.

Nagyon fontos egy ilyen ügy. Nagyon fontos, hogy azt lássák az érintettek, hogy politikai hovatartozástól függetlenül, egy nem politikai, hanem kifejezetten egy társadalmi igazságosság elve alapján szükséges kérdésben mi politikamentesen konszenzust tudtunk kialakítani. Azt gondolom, hogy előterjesztőként én ennél pozitívabban, ennél nyitottabban, a rászorultak érdekében ennél készségesebben nem tudok hozzáállni. Úgyhogy a képviselő asszonynak és a képviselő uraknak is azt javaslom, hogy bármikor elérhető vagyok mobilon, e-mailen, telefonon, állok az önök rendelkezésére.

(19.50)

Csak azt kérem - hiszen önökön múlik, azon, hogy az önök frakciói hogy fognak ehhez a kérdéshez hozzáállni -, ne azt nézzük, hogy ebben a kérdésben mi választ el minket, hanem azt, hogy mi köt össze. Ebben a szellemben várom az önök módosító indítványait, és tisztelettel jelzem előre, hogy mindent, ami hozzátesz a javaslathoz, támogatni fogok.

Tisztelettel kérem, hogy ennek szellemében győzzék meg a frakciójukat - miután önök is meggyőződtek a bizottsági módosításról -, győzzék meg képviselőtársaikat, mert azt várja tőlünk ez a kör, hogy politikai hovatartozástól függetlenül egységes álláspontot tudjunk kialakítani.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vita lefolytatására következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Most napirend utáni felszólalás következik. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kiss Attila képviselő úr, Fidesz: "Az őstermelőkről" címmel. Megadom a szót képviselő úrnak ötperces időkeretben.