Felszólalás adatai

ELNÖK: Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Soron következik a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. A törvényjavaslatot T/5949. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/5949/1-7. számokon megkapták a képviselőtársaim, és a honlapon is megismerhetik.

Tisztelt Országgyűlés! Írásban előre senki nem jelentkezett.

Most megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, Fidesz, 15 perces időkeretben.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A 15 perces időkeretet nem fogom kihasználni - hiszen immár negyedik alkalommal foglalkozik a tisztelt Ház a benyújtott törvényjavaslattal, a polgári törvénykönyvvel -, figyelembe véve a bizottságokban elhangzottakat, valamint hogy a parlamentben közel 200 oldal az a jegyzőkönyvmennyiség, amely a hozzászólásokat tartalmazza.

Ebből az következik, ebben a patkó mindkét oldala egyetért, hogy egy nagyon fontos törvényről van szó, és abban is egyetértünk, hogy új polgári törvénykönyvre szükség van, hiszen az 1959. évi IV. törvény, úgy gondolom, betöltötte feladatát, és olyan új társadalmi igények léptek fel, amelyek mindenképpen indokolják az új polgári törvénykönyv megalkotását.

Mi a helyzet a jelen pillanatban? Jelen pillanatban a parlament előtt áll a polgári törvénykönyv javaslata, és van egy úgynevezett szakértői javaslat. Nyilván a parlament csak a kormány által benyújtott javaslatot tárgyalhatta, mint azt Szép képviselő úr az elmúlt kedden elmondta; a Házszabály szerint meg van határozva, hogy kik nyújthatnak be törvényjavaslatot, ebben a szakértői bizottság nem szerepel. Úgyhogy így a benyújtott törvényjavaslatot tárgyaljuk.

Úgy gondolom, hogy nyilván két polgári törvénykönyv nem lehet, csak egy polgári törvénykönyv, éspedig egy olyan polgári törvénykönyv kellene hogy megszülessen, amely a két változat előnyeit integrálja. Én arra buzdítanám a kormány jelen lévő képviselőit, hogy ebben az irányban kellene a megoldást keresni. Ha és amennyiben ez nem lehetséges, akkor támogatandónak tartjuk a frakciónk részéről Hankó Faragó Miklós képviselőtársam vezérszónoklatában elhangzott javaslatát, miszerint a kormány, az alkotmányügyi bizottság és a szakértői bizottság folytatná, hogy úgy mondjam, a két polgári törvénykönyv összegyúrását, természetesen figyelembe véve azokat a javaslatokat is, amelyek időközben elhangzottak.

Mi úgy látjuk - és ezt Salamon képviselőtársam is elmondta az elmúlt alkalommal -, hogy a benyújtott javaslat módosító indítványokkal nem javítható, hiszen egy tízéves, komoly jogászprofesszorok részvételével folyó munkát itt néhány módosító javaslattal nem tudunk jobbítani, hiszen mint jogászok tudjuk azt, hogy egy vesszőnek, egy pontnak milyen jelentősége van. Tehát egy finom, összehangolt munkára lenne szükség, amit véleményünk szerint csak ez a bizottság tudna elvégezni.

A benyújtott javaslattal kapcsolatosan aggályainkat már korábban részletesen kifejtettük, én most három pontban foglalnám össze azokat a kérdéseket, amelyek aggályosak a benyújtott javaslattal kapcsolatosan. Külön nem térnék ki a benyújtott javaslat értelmező rendelkezéseinek a silányságára, amelyre egyébként szintén Hankó Faragó Miklós hivatkozott a vezérszónoki beszédében.

(18.30)

Az első ilyen aggályunk az alkotmányossági aggály. Az alkotmányossági aggályunkat is két részre bontanám, egyrészt ami benne van a törvényben, másrészt ami kimaradt a törvényből. Alkotmányossági aggályunk a gyűlöletbeszéddel és a bejegyzett élettársi kapcsolattal van. Ezzel kapcsolatosan én már nem fejtem ki részletesebben álláspontunkat, hiszen nagyon sokan szóltak ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Ami kimaradt, és alkotmányossági aggályunk, az az egyesületi rész, hiszen az egyesület a polgári jogállam egyik pillére. Az elmúlt vitában az egyik MSZP-s képviselő arra hivatkozott, hogy az egyesületi rész kétharmados törvény, és emiatt rizikós lenne a polgári törvénykönyvbe ezt betenni, hiszen veszélyeztetné a törvény elfogadását. Úgy gondolom, hogy ilyen érvet, indokot felhozni - hogy mondjam... - nem elegáns a törvénnyel kapcsolatban, hiszen az egyesületi jog mindenképpen a polgári törvénykönyvbe kívánkozik.

A másik aggályunk, ami a polgári törvénykönyv javaslatával kapcsolatos, az, ami kimaradt a szabályozásból. Ebben a vonatkozásban lehetnek viták. Úgy gondoljuk, a telekkönyvi rész mindenképpen beletartozna a polgári törvénykönyvbe. Ami a gazdasági társaságokról szóló törvény polgári törvénykönyvben való szabályozását illeti, ott magam annyira már nem vagyok biztos abban, hogy a polgári törvénykönyvben kellene jelen pillanatban szabályozni és tudnánk is szabályozni. Én elfogadom azokat az érveket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény gyorsan változik, és éppen emiatt nem kellene állandóan a polgári törvénykönyvhöz hozzányúlni, ha a jogszabályt változtatnánk.

A harmadik aggályunk a benyújtott javaslattal kapcsolatosan az úgynevezett kívánságlista, ami a későbbiekben bekerült, és az elvtelen kompromisszumok, amelyeket kötöttek. Például, ha a bankszövetség úgy gondolta, hogy legyen önálló zálogjog, akkor alkotunk önálló zálogjogot, ha a lízingesek úgy gondolták, hogy legyen önálló lízingszerződés, akkor lett lízingszerződés. Úgy gondolom, olyan horderejű törvényről van szó, hiszen az alkotmány után, az alkotmány mellett nagyon fontos jogszabályról van szó, hogy törekedni kellene mindenképpen a minél nagyobb kompromisszumra, akár a parlamenten belül, akár a parlamenten kívül.

Mutatja a jogszabály körüli anomáliákat, hogy egyik héten egy szavazattal napirendre kerül a polgári törvénykönyv, a másik héten egy szavazattal nem kerül napirendre a polgári törvénykönyv. Ezek mintha azt mutatnák, mintha nem lenne teljes egyetértés a javaslattal kapcsolatban.

Még egyszer javasolnám azt a megoldást, hogy a szakértői polgári törvénykönyvet és a kormány által benyújtott polgári törvénykönyvet kellene összedolgozni, és ha és amennyiben ez nem menne, akkor én támogatnám a Hankó Faragó Miklós által tett javaslatot.

Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László és dr. Hankó Faragó Miklós tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Dér Zsuzsanna képviselő asszonynak, MSZP.

DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Az előttem szóló dr. Vitányi István fideszes képviselőtársammal ellentétben én nem vagyok jogvégzett ember, de mint az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagja a családjogi részt mindenképpen részletesen elfogadásra kívánom ajánlani a tisztelt Háznak.

Miért teszem ezt? Csak üdvözölni tudom, hogy a polgári törvénykönyv a tervezet szerint akként újul meg, hogy úgynevezett könyvekre oszlik, és ezáltal sokkal áttekinthetőbbé válik, de rangnak tartom azt, hogy a családjogi rész bekerül önálló fejezetként, önálló könyvként a polgári törvénykönyvbe. Az előttem szólóval ellentétben mindenképpen becsülendőnek és tiszteletre méltónak tartom az előkészítésben részt vett azon munkatársaknak a tevékenységét, akik a Legfelsőbb Bíróság bíráiként nagy tapasztalattal rendelkezve hozták létre például a családjogi részt, azt, hogy a már bevált és meghonosodott szabályok bekerültek ebbe a tervezetbe, és különösen nagy érdemének tekintem a javaslatnak, hogy azon kívül, hogy megőriz értékeket, támaszkodik arra a bírói gyakorlatra, ami az új jogviszonyokat kívánja szabályozni.

Mit is jelent a gyakorlatban, hogy ez a családjogi rész beépül a polgári törvénykönyvbe? Nos, az előbb már említettem, hogy elsődlegesen rangot jelent a törvényi hierarchiában, de ettől sokkal-sokkal fontosabb, hogy ez a szabályozás összhangban van és épít a strasbourgi emberi jogi bíróság határozataira, épít azokra a bírósági gyakorlati döntésekre, amelyek a megváltozott életviszonyokhoz alkalmazkodnak.

A jelenleg hatályos családjogi törvénynél egy jóval bővebb, közel 240 szakaszból álló családjogi könyvet tarthatunk a kezünkben, és én úgy gondolom, hogy ezt a javaslatot, ezt a munkát bűn lebecsülni, és bűn szembeállítani a szakértők és a gyakorlatban részt vevő civil szervezetek, egyesületek, kamarák és egyéb hozzáértők gyakorlat oldaláról tett javaslatait és a kettőnek az ötvözetét.

A családjogi könyv négy, kizárólag a családjogra vonatkozó alapelvet rögzít, és én ezt különösen üdvözítőnek tartom, és úgy gondolom, hogy ezzel foglalkoznunk kell, és nem félretenni.

Melyek ezek az alapelvek? A családi kapcsolatok védelmének elve, az egyenjogúság elve, a méltányos rendezés elve és a gyermek érdekeinek védelme alapelve. Ez az utóbbi, ami a legnagyobb hangsúlyt kapja a polgári törvénykönyv tervezetében.

Azért kívánok részletesen szólni az egyes alapelvekről, hogy igazoljam, bizonyítsam, hogy a polgári törvénykönyv tervezete tökéletesen összhangban van a tudósok, nagy tekintélyű jogtudósok által letett kodifikációs anyaggal és a civil szervezetek akaratával, elképzeléseivel és főleg a megváltozott életviszonyokkal.

A családi kapcsolatok védelmének alapelvéről mindenképpen le kell szögezni, hogy nemcsak a törvény által szabályozott kapcsolatokra terjed ki, mint a házasság vagy az örökbefogadással létrejött kapcsolat, végre kiterjed a társadalmi változások következtében az élet által teremtett családjogi helyzetekre is, úgymint az élettársi jogviszony vagy a nevelőszülő és a nevelt gyermek kapcsolata.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök úgy gondolják, hogy nem kell szabályozni annak a közel egymillió embernek az életviszonyát, akik élettársi kapcsolatban élnek? Milyen jogon bélyegzik meg a teljes lakosság tíz százalékát?

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Hogy merik deviánsnak minősíteni ezeket az embereket? László Tamás fideszes képviselőtársam szájából hangzott el nemegyszer, hogy az a tízmillió ember, aki élettársi kapcsolaton alapuló jogviszonyban él (Jelzésre:) - egymillió, bocsánat, egymillió ember -, az deviáns. Hogy meri bárki deviánsnak bélyegezni azt a 266 ezer gyermeket, akik élettársi kapcsolaton alapuló családban élnek?

Tisztelt Ház! Ebben a jogviszonyban, ebben a élethelyzetben élő családok 199 ezer 15 éven aluli gyermeket nevelnek. Önök úgy gondolják, hogy emellett szó nélkül el lehet menni? Úgy gondolják, hogy ezeket az életviszonyokat nem kell tisztességesen keretek közé szorítani, nem kell tisztességes kereteket adni ennek? Én úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, és az egyik lényeges eleme az új Ptk.-nak.

De visszatérek a Ptk. családjogi könyve érdemeihez, mert igenis nagyon sok olyan elem van ebben a könyvben, ami érdeme ennek a jogalkotási tevékenységnek.

A családjogi könyv a következők szerint épül fel. A házasságra vonatkozó résszel foglalkozik, a rokonságot taglalja, a bejegyzett élettársakra vonatkozó részt pedig a gyámság követi.

(18.40)

A házasság mint jogviszony szabályozásából megítélésem szerint mindenképpen kiemelendő - ellentétben ellenzéki képviselőtársaim véleményével - az az új jogintézmény, hogy a házasság bírói megszüntetésének egy olyan egyszerűbb lehetőségét kívánja biztosítani, hogy a felek ahhoz, hogy egyszerűbben elváljanak, nem szükséges, hogy a közös vagyon megosztásában megegyezzenek. Egyező akaratnak és befolyásmentes válásnak tekinthető az is, ha a közös gyermek elhelyezésében, a közös gyermek tartásában, a lakáshasználatban és egymás tartásában megegyeznek. A vagyoni kérdéseket majd ráérnek egy polgári jogi bírósági perben rendezni. Nagyon fontosnak tartom, hogy tudják, tisztelt képviselőtársaim, 2006-ban 44 500 házasság köttetett Magyarországon, a válások száma pedig 24 900 volt. Kell terhelni a bíróságokat, ha a fentiekben vázolt feltételek fennállnak? Meggyőződésem, hogy bűn ilyennel terhelni a bíróságokat, és igenis meg kell adni ezt a lehetőséget azoknak a pároknak, akiknek a kapcsolata helyrehozhatatlanul és megfordíthatatlanul megromlott. Igenis teret kell adni annak az egyszerűbb és a bíróságokat mentesítő eljárásnak, amit én úgy gondolom, hogy már sem mediációval, sem egyéb eszközzel visszahozni nem lehet.

Jelentősen kibővül az új Ptk. szerint a házassági vagyonjogi rész is a hatályos rendelkezésekhez képest. A javaslat ösztönözni kívánja, hogy maguk a felek házassági vagyonjogi szerződésben rendelkezzenek a vagyonjogi viszonyaikról. Ezt természetesen megtehetik még a házasság előtt vagy a házasság kezdetén, vagy bármikor a házasság ideje alatt a jövőre nézve. Fontos tudni, hogy a házassági vagyonjogi szerződést ügyvéd által ellenjegyzett okiratba, illetve közokiratba kell fektetni. Nagyon új eleme ennek a törvényjavaslatnak, hogy a harmadik személyek védelmében lehetőség nyílik arra, hogy országos nyilvántartásba bevezetést nyerjen a vagyonjogi szerződés. Miért tartom ezt fontosnak? Azért, mert megváltozott világunkban, a magánvállalkozások elterjedésével, az egyéni vállalkozások és magántársaságok gyarapodásával nagyon fontos a harmadik személyek védelme a tekintetben, hogy tisztában legyenek azzal, egy-egy házaspárnak milyen vagyonjogi státusa van. Természetesen ennek a szerződésnek a létéről tudnak csak nyilvánosan tudomást szerezni, a tartalmáról viszont kizárólag csak a felek hozzájárulásával tájékozódhat kívülálló harmadik személy.

Nagyon jelentős új elemnek tartom a javaslatban a mediáció további kiszélesítését. Ez a közvetítési eljárási intézmény és annak igénybevétele azért fontos, hogy a házastársak között felmerült vitás kérdések rendezésében ne a bíróság döntsön elsődlegesen, de még fontosabb, hogy a szülői felügyeleti jogok gyakorlása terén kulturált, a gyermek érdekeit maximálisan figyelembe vevő és mindenekfelett tiszteletben tartó megállapodás szülessen. Ebben meggyőződésem, hogy a közvetítői eljárás nagyon sokat tehet. A tervezet értelmében a közvetítői eljárás akár kérelemre, akár hivatalból lefolytatható.

A rokonságra vonatkozó fejezetről csak néhány mondatot. E címszó alatt szabályozza a Ptk. az apasági vélelmek rendszerét, az örökbefogadást, a szülői felügyeletet, a rokontartás és a gyermektartás szabályait. Az apasági vélelmek rendszere koncepcionálisan ugyan nem változik, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az emberi reprodukcióra irányuló eljárás a tervezet értelmében beépül az apasági vélelmek rendszerébe. Ez akként módosítja a jelenleg hatályos sorrendet, hogy továbbra is elsődleges a házasságkötésen alapuló vélelem, ezt követi a tervezet értelmében az emberi reprodukcióra irányuló eljáráson alapuló vélelem, majd a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, és végül megdönthetetlenné válik az apaság bíróság által való megállapítása. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha erről szót ejtünk, ez is egy olyan fontos eleme az új polgári törvénykönyvnek, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Fontosnak ítélem, hogy az örökbefogadásra vonatkozó szabályok is rugalmasabbá válnak, de erről nem kívánok részletesen szólni, az elmúlt időszakban, a nyár folyamán is és azt megelőzően is nagyon sok fórum foglalkozott az örökbefogadás egyszerűsítésével, rugalmasabbá tételével.

Jelentősen bővül a szülői felügyeletre vonatkozó rész. Egyrészt az alacsonyabb szintű jogszabályokból átkerülnek a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések a Ptk.-ba. Természetesen itt is érvényesül a gyermek érdekeinek védelme alapelve, éppen ezért továbbra sem tesz különbséget a javaslat aszerint, hogy a gyermek szülei házasságban, élettársi kapcsolatban vagy élettársi kapcsolat nélkül élnek-e együtt. Hangsúlyozom, elsődleges a gyermek érdeke. A szülői felügyeleti jog ettől független, kizárólag a gyermek érdekeit tartja szem előtt. Kiemelendőnek ítélem azt is, hogy a szülői felügyeleti jogok rendszerénél elsődlegesen a szülők megállapodását szorgalmazza ez a törvénytervezet. Itt is jelentőséget kap a mediáció, a közvetítői eljárás. A szülői felügyeleti jogok rendezése során bizonyos hatáskörök a bíróságtól átkerülnek a gyámhatósághoz, ez pedig közelebb hozza a döntési szintet, közelebb hozza a gyermek érdekeinek még jobb védelmét.

A rokontartás és gyermektartás szabályai kapcsán megemlítendő, hogy a bírói gyakorlat tartós eredményei beépülnek a gyakorlatba. Így a nagykorú gyermek tartásáról részletesebben rendelkezik a kódex, mint a jelenleg hatályos családjogi törvény; a gyermektartás tekintetében pedig ha a szülők nem tudnak megegyezni, a javaslat a bíróság általi határozott összegű tartásdíj megállapítását preferálja a jelenlegi gyakorlattal szemben.

A korábbiakban már említettem, de szerkezetileg ide illik, s most ismét szólok az élettársi jogviszonyt tartalmazó részről. A hatályos jogunkban igen szűkszavú az élettársakra vonatkozó szabályozás. Maga a Ptk. korábban mindössze két szakaszban rendezte az élettársi kapcsolatot, illetve annak vagyonjogi következményeit. Méltányos a tervezet, amikor azt tervezi, hogy egy hosszabb ideig fennálló élettársi kapcsolat esetén a feleket tartás, illetve lakáshasználat is megilleti a kapcsolat megszűnése esetén egymással szemben. Ismételten és nyomatékosan üdvözlöm a közel egymillió embert érintő változtatásokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én már nem terveztem, hogy családjogi kérdésben felszólalok, annál inkább nem, mert ez a törvény nem csak családjogi kérdésekről szól, és nem lenne szerencsés, ha az Országgyűlés elfeledkezne arról, hogy a törvénynek csak egy kicsi töredék része az, ami családjogi kérdéseket szabályoz.

Amiért szót kértem, az abból adódik, hogy Dér Zsuzsanna képviselő asszony oly mértékben érti félre és magyarázza félre az élettársi viszonnyal kapcsolatos álláspontunkat, hogy - most nem tudom biztosan - vagy nem volt itt a múlt héten, amikor erről hosszasan beszélgettünk, vagy képtelenek voltunk lekötni a figyelmét álláspontunk kifejtésével.

Képviselő asszony, nekünk a szabályozást illetően alapvetően nem az egymillió élettárs jogi helyzetének a rendezésével van problémánk. Elmondtuk. Megjegyzem, hogy ez az egymillió élettárs a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményével nem fog élni, mert a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye gyakorlatilag úgy hasonlít a házassághoz, mint két tojás. Akik eddig nem kötöttek házasságot, azok nem fognak bejegyzett élettársi kapcsolatot kötni. A mi problémánk ott van, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat tulajdonképpen az azonos neműek házasságát biztosítja. Alapvetően és lényegében ezzel van a bajunk.

A másik problémánk pedig - ezt is kifejtettük -, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat és a nem bejegyzett, mondjuk úgy, hagyományos, most is meglévő élettársi kapcsolat közti viszony diszkriminációt tartalmaz a nem bejegyzett élettársak számára.

(18.50)

Azt is mondhatnám, hogy a különnemű egymillió ember kerül hátrányosabb helyzetbe az azonos neműekhez képest, akik majd várhatóan a bejegyzett élettársi kapcsolattal élni fognak, ha azt egyáltalán az Alkotmánybíróság életben hagyja.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én sem terveztem, hogy az MDF-képviselőcsoport tagjaként hozzászólok a mai vitához, de azért Dér Zsuzsanna képviselőtársam felszólalása kicsit meglepett.

Tisztelt Képviselő Asszony! Egy héttel ezelőtt, amikor a Ház falai között folyt a vita erről a törvényjavaslatról, akkor például Mécs Imre képviselő úr, aki az ön képviselőtársa, nem az enyém és nem a Fidesz vagy a KDNP képviselője, teljesen más felfogásban szólt hozzá, teljesen mást mondott, mint amit ön mondott. Javaslom, hogy ezt is olvassa majd el a jegyzőkönyvben. (Dr. Avarkeszi Dezső közbeszólására:) Amit az államtitkár úr bekiabált, azt nem hallottam, majd a jegyzőkönyvben visszaolvasom.

Egyébként nagyon nehéz egy ilyen vitát lefolytatni, hiszen az egyik héten tényleg felkerül, a másik héten nem kerül, összevissza, szerintem az egész törvényhez méltatlan az, ami itt történik a Ház falai között ebben a kérdésben. Mint ahogyan az is méltatlan volt, hogy az MSZP minden ígérete ellenére ezt a törvényjavaslatot nem egyeztette a civilekkel, nem egyeztette a szakmával, sőt a szakma elképzelései, amelyek annak idején voltak, nem épültek be ebbe a javaslatba.

Én magam, amikor az MDF megfelelő kabinetjében elkezdtünk ezen a törvényen dolgozni, akkor száz-egynéhány módosítási javaslatot készítettünk el, és azután átgondoltuk, mennyit kellene benyújtani, hogy ez az egész törvény jó legyen, körülbelül háromszázat kellett volna benyújtani, tisztelt képviselő asszony. Ezért mondták azt az ellenzéki képviselők a múltkori vitában, hogy ezt az egész törvényjavaslatot vissza kellene vonni, és teljesen más formában kellene benyújtani, főleg azért, mert mi, ellenzéki képviselők itt azt láttuk a vitában, hogy önöknek nincs meg a parlamenti többségük ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot át tudják vinni.

Most lehet magáról a törvényjavaslatról vitatkozni, lehet hozzá módosítási javaslatokat benyújtani, de ennél talán fontosabb volna, hogy egy jól használható, új törvény szülessen, mi legalábbis így gondolkodunk ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Salamon László tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót két percre Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma sokan kezdték úgy a hozzászólásukat, hogy nem kívántak hozzászólni valamelyik témához. Én valóban nem kívántam hozzászólni, és az előző alkalmakkor nem is szóltam hozzá, hiszen úgy gondoltam, majd az általános vita befejezése előtt mondanám el az álláspontunkat az általános vitában elhangzottakra, és ezt megelőzően valóban szó nélkül hagytam meglehetősen durva megjegyzéseket is. De az, amit most Pettkó képviselő úr mondott az MSZP-nek címezve, bár nem az MSZP dolga volt, hogy egyeztessen, ez a kormány dolga volt, azt mondani, hogy nem egyeztettünk a szakmával, nem egyeztettünk a civilekkel...! Nem tudom, a képviselő úr itt volt-e a múlt héten, amikor Frankné Kovács Szilvia képviselő asszony nem tudta egy kétpercesben felsorolni mindazon szervezeteket, amelyekkel a kormány egyeztetett, mielőtt ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. Nagyon kérem képviselőtársaimat, ilyen képtelen állításokra ne ragadtassák magukat! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Magam is úgy kezdeném, hogy nem kívántam hozzászólni, hiszen a képviselőtársnőm többször hivatkozott rám. Én a családjogi részt nem is érintettem a hozzászólásomban, de egy dolgot azért szeretnék elmondani, úgy gondolom, ezt gyakorló ügyvédtársaim alátámasztják.

Az egy kezemen meg tudom számolni, hogy pár száz bontóperben hányszor hozott részítéletet a bíróság a bontás tekintetében, és azt mondta, hogy majd a vagyont elintézzük. Pontosan ez volt a lényeg ezekben a perekben, hogy az egyik félnek érdeke volt a minél hamarabbi bontás, legyen már túl rajta, és akkor a vagyonmegosztás meg nem lett érdeke a másik félnek, évekig elhúzta a pert. És az, akinek pedig esetleg érdeke lett volna a vagyonmegosztás, az öt évig ott él bizonytalanságban, birtokon kívül, jövedelemmel nem rendelkezik, a vagyonához nem nyúlhat. Pontosan éppen ezért nem hoztak a bírók részítéletet a házassági kötelék kérdésében, hanem együtt tárgyalták, hiszen így az egyik félnek érdeke volt a bontás, a másik félnek érdeke volt a vagyonmegosztás, így a kettőnél valahol kompromisszum született a perben. A perben úgy létrehozni kompromisszumot, hogy az egyik fél - idézőjelbe téve - kívánsága, a bontás teljesül és mehet, ez így nem fog megvalósulni, és ez a szabályozás, ami most bekerült a javaslatba, a gyakorlattal teljesen ellentétes.

Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László tapsol.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Roppant unalmas lenne, ha úgy kezdeném, hogy én sem kívántam hozzászólni ebben a témában, úgyhogy nem teszem.

Engem részben Pettkó képviselőtársam, részben Salamon képviselőtársam hozzászólása indított arra, hogy gombot nyomjak. Az egyik vonatkozásában ezt visszavonom, hiszen Avarkeszi államtitkár úr megválaszolt Pettkó képviselőtársamnak, abszolút mértékben osztom a véleményét.

Másrészt ami miatt még fontosnak tartottam felszólalni, Salamon képviselőtársamnak az a megnyilvánulása vagy talán az a fél mondata, hogy diszkriminatív a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló szabályozás. Tisztelt képviselőtársam, akkor lenne diszkriminatív, hogyha nem állna mindenki számára rendelkezésre ez a lehetőség. Ez tehát éppúgy rendelkezésére áll az azonos nemű embereknek, és éppúgy rendelkezésére áll a különnemű embereknek. Nem gondolom azt, hogy ez egy burkolt homoszexuális házasság lenne, azért, mert az ő rendelkezésükre ugyanúgy áll ez a jogintézmény, mint a különneműek esetén. Óriási különbség van a között, hogy valaki élettárs vagy bejegyzett élettárs. Pontosan az a nagy különbség, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat rendezett jogi viszonyokat keletkeztet, erre jó ez az intézmény.

Az Alkotmánybíróság kimondja azt, hogy a házasság hagyományánál fogva férfi és nő kapcsolata. Nos, van, akit pontosan - ha úgy tetszik, és idézőjelbe teszem - a házasságnak ez a hagyománya riaszt el attól, hogy ilyen köteléket létesítsen. Azok számára áll rendelkezésre ez a jogintézmény, ami hangsúlyozottan nemcsak a számukra előnyös, hanem a kapcsolatból születendő gyermekek számára is és az egész társadalom számára előnyös jogintézmény.

Köszönöm szépen.(Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Folytatva a kétperces hozzászólásokat, megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszonynak, MSZP.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy reagáljak az itt elhangzottakra, tekintettel arra, hogy Pettkó képviselő úrnak az államtitkár úr elmondta, ha ön is elolvasta volna a jegyzőkönyvet, hiszen nem volt itt a vita azon szakaszában, ha jól emlékszem, úgyhogy inkább önnek kellett volna elolvasni a jegyzőkönyvet, mert tényleg, több mint hatvan szervezettel egyeztetett a kormány és közel ennyi civil szervezettel.

Vitányi képviselőtársam hozzászólásában egyrészt elvtelen kompromisszumok megkötésével vádolta a törvényjavaslatot beterjesztő kormányt, másik oldalról pedig a társadalmi egyeztetés hiányát róják fel nekünk. El kellene dönteni, képviselőtársaim, hogy akkor most miért is vádolják a kormányt. (Dr. Vitányi István közbeszólására:) Teljesen mindegy, képviselő úr, a dolog lényege az, hogy az ellenzéki padsorokból ez az állítás hangzott el. Azt gondolom, egyeztetni kellene az álláspontokat, mert hogyha a kormány társadalmi egyeztetést végzett, és azt gondolom, ez nem vitatható, sőt azt hiszem, önöknek pontosan ez a problémájuk, hogy olyan javaslatok is bekerültek, amelyek a társadalmi egyeztetés eredményeként képezik a törvényjavaslat részét, ugyanakkor nem lehet a törvényjavaslat beterjesztőjét azzal vádolni, hogy elvtelen kompromisszumokat köt.

Azt hiszem, a kettő eleve kizárja egymást, és a társadalmi egyeztetésre való törekvés teljesen pozitív és jó törvényalkotói gondolkodást tükröz.

Köszönöm szépen.(Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Bárándy képviselő úrnak szeretnék röviden válaszolni. Azt mondja, hogy nem diszkriminatív a bejegyzett és a nem bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozás, s utána mondott a felszólalásában egy mondatot, hogy óriási különbség van a két szabályozás között. Hát ezért diszkriminatív, képviselő úr. Semmi sem indokolja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolathoz képest az egyszerű élettársakat sokkal kevesebb jog illesse meg.

(19.00)

Nem igaz, hogy rendezett viszonyokról van szó, amit a képviselő úr mond. Ez egyszerűen nem igaz. Arról van szó, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat gyakorlatilag házasság. Gyakorlatilag házasság! Pontosan fordítva van, mint ahogy a korábbi megszólalás volt. Az egymillió élettársat ez a diszkrimináció fogja sújtani, a ma létező egymillió különnemű élettársat. Ha nem kötnek egy házassághoz hasonló intézményt - és miért kössenek, ha nem akarnak ilyet kötni, eddig sem akartak ilyet kötni -, akkor az ő jogaik lényegesen kevesebbek, lényegesen elmaradnak a bejegyzett élettársi kapcsolathoz képest. Ezért diszkriminatív ez a szabályozás.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Dér Zsuzsanna képviselő asszonynak, MSZP.

DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vitányi István képviselőtársamnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy én nem az ügyvédek gyakorlatát bíráltam vagy hoztam fel példaként. Ismétlem az elmondottakat, és fenntartom, hogy ez a jogintézmény igenis segíti azokat az élethelyzeteket, amelyeket eddig bíróságon kellett eldönteni. Ha a házasság bírói megszüntetésének egy olyan egyszerűbb lehetőségét biztosítjuk, hogy ahhoz, hogy a jövőben a felek elválhassanak, nem szükséges, hogy előre a közös vagyon megosztásában megegyezzenek. Egyező akaratnak és befolyásmentes válásnak tekinthető az is, ha a közös gyermek elhelyezésében, annak tartásában, a lakáshasználatban és egymás tartásában megegyeznek. A vagyoni kérdéseket majd ráérnek bíróság előtt tisztázni.

Ez egészen más, mint amit ön mondott, tisztelt képviselőtársam (Dr. Vitányi István: Nem.) - de igen. Igen, nagyon fontos, hogy tudják - és megint aláhúzom, hogy terheljük a bíróságokat 24 900 válással egy év alatt akkor, amikor e válások egy jelentős része ezzel az egyszerűsítéssel, amit az előbb elmondtam, amikor van közös akarat, megegyezés minden lényeges kérdésben, egyedül a vagyonjogi kérdésekkel kell a bírósághoz menni, én úgy gondolom, hogy ez a bíróságoknak egy nagyon komoly tehermentesítése.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozom: diszkriminatív akkor valami, ha valakinek van rá lehetősége, a másiknak nincsen rá lehetősége. Az nem diszkrimináció, hogyha mindenkinek van rá lehetősége, de van, aki él vele, a másik meg nem él vele. Azt gondolom, hogy jogi fogalomként kezelve a diszkriminációt, ez egyértelmű és vitathatatlan.

Aki élettársi kapcsolatban él egyébként - és ezt szeretném hangsúlyozni -, e módosítás kapcsán semmivel nem lesz kevesebb joga, mint korábban volt. Annak, aki bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, annak lesz több jogosultsága. Tehát nincs olyan jogosultsága vagy nem volt olyan jogosultsága korábban élettársaknak egyetlenegy sem, és ezt bátran merem állítani, ami megváltozott volna negatív irányban, ami megszűnt volna a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésével, és a jövőben sem lesz erről szó.

Úgy gondolom, és ezt már említettem is egyszer, folytattunk egy ilyen vitát a bizottsági ülésen, hogy az élettársi kapcsolat egy állapot, a bejegyzett élettársi kapcsolat egy jogviszony. Az élettársról nem lehet tudni, nem egyértelmű, hogy ki minősül annak, ki az, aki elismeri, ki fogja azt megmondani, hogy valaki élettársi kapcsolatban él-e egy másik emberrel, vagy netán nem. Van, aki ötévi együttélés után sem tekinti magát élettársnak, van, aki két hónapi együttélés után annak tekinti magát. A bejegyzett élettársi viszony tiszta viszonyokat keletkeztet, ami - hangsúlyozom - társadalmi érdek, és egyáltalán nem devalválja a házasság intézményét az én meglátásom szerint, ami roppant fontos a mai magyar társadalomban és támogatandó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most visszatérünk a hosszabb idejű hozzászólásokra. Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP, 15 perces időkeretben.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mostani, az új polgári törvénykönyv megalkotását célzó parlamenti általános vitában, legalábbis a mai napon mindenki azzal kezdte, hogy ő nem akart ma szólni. (Dr. Salamon László: A családjogi kérdésekhez, legalábbis én.) Mindenki ilyen vallomással kezdte. Én pedig reméltem, hogy nem kell folytatni méltatlan vitát egy nagyon fontos törvény dolgában, ez pedig nem más... - és egyetértek Vitányi úr gondolatával, miszerint az egyik legfontosabb törvényről van szó, hiszen az állampolgárok mindennapi életét leginkább szabályozó törvény az, ami előttünk áll. Ez annál is inkább így van, mert mint Óbuda országgyűlési képviselője, rendszeresen megtartom a fogadóóráimat - váltakozó érdeklődés mellett persze -, de amikor a törvényhozás gondolata foglalkoztatja az embereket, akkor a Ptk. módosítása izgatja őket.

Valóban foglalkoztatja őket, hogy kedvezőbbek vagy kedvezőtlenebbek lesznek a számára, a saját élethelyzetére tekintettel a családjogi, vagyonjogi viszonyok szabályai, hogy egyszerűbb lesz-e örökbefogadni gyereket, akinek éppen ez a problémája, vagy ne adj' isten, ha arról van szó, hogy új polgári törvénykönyv, akkor a legtöbb ember kérdezi, hogy: és mit akartok csinálni az örökléssel? Ilyenkor nálunk, legalábbis az én fogadóórámon leggyakrabban a "mi is lesz az özvegyi joggal" kérdése merül fel. Vagy igen gyakori probléma - és nem csak a távfűtés kapcsán -, hogy hogyan is lehet diszponálni ezekben a nagyméretű társasházakban a közös tulajdonnal és hasonló fontos kérdések. Ezek izgatják az embereket; a politikai gumicsont, ami az új polgári törvénykönyv vitájára is egyébként rányomja a bélyegét, az kevésbé.

Ezért azt gondolom, nem kellene méltatlan vitát folytatni az új törvény kapcsán. Persze azt látni kell, hogy a Házszabályunk és talán a mi mostani belpolitikai viszonyaink sem a leginkább kedvezőek egy ilyen nagyméretű kódex, egy teljes értékű újraszabályozás, ha úgy tetszik, levezényléséhez. De ezen felül lehetne emelkedni annál is inkább, merthogy ez nemcsak a jogászok kérdése. Nem gondolom, hogy akármilyen bölcs is volt az a testület, amely évtizedes munkával - maradjunk ennyiben, évtizedes munkával - készített elő anyagokat, hogy az élet dolgaiban ő a mindent meghatározó. Hát akkor tulajdonképpen nyugodtan a parlamenteket, így a magyar parlamentet is félre lehetne tenni, hogyha adott esetben egy polgári törvénykönyv kérdése kizárólag jogászok szakkérdésévé degradálható lenne.

Alkalmassá kell válnunk - meggyőződésem - arra, hogy a beterjesztett törvényjavaslat létező - egyesek szerint létező, mások szerint nem létező - hiányosságai közepette is finomhangolással megalkossuk ezt a kódexet. Hitem szerint egyébként a Magyar Köztársaság Országgyűlése erre alkalmas. Persze, a történelmi előzmények nem túl rózsásak, hiszen talán az 1959. évi IV. törvény volt az, amely az akkori idők szabályainak megfelelően kódex formában is elfogadást nyert. Általában a magyar törvényhozás a kódexi szabályozások terén nagy sikereket nem tudott felmutatni, leginkább tervezetek, félbemaradt művek voltak azok, amelyek hosszantartóan később kifejtették a hatásukat. Azt gondolom, hogy ezt a sort nem kellene folytatni, ezt az új polgári törvénykönyvet tehát el lehetne fogadni.

(19.10)

A magánjogi kódex - és itt szeretnék arra a vitára is utalni, ami itt az egyesületek kapcsán merült fel - nem alkotmány. Kétségtelen tény, magam is úgy vagyok vele, nem csak jogászként, hogy az alkotmány utáni második legnagyobb, legátfogóbb, az állampolgárok, a polgárok viszonyait szolgáló törvény, mégsem alkotmány. Elélcelődgethetünk azon, hogy most akkor nemhogy kétharmados, de feles többsége sincs a mostani kormánynak, megjegyzem, nem is csak kormányügy, de azért el kéne helyeznünk magunkban, hogy hova tartozandónak véljük például az egyesület legfontosabb szabályait. Nem hiszem, hogy minden létező magyar jogintézménynek, amelyik egyáltalán létezik, feltétlenül meg kell jelennie a magánjogi kódexben, ha azt új polgári törvénykönyvnek nevezzük, akkor sem.

Okozott az egyébként saját jogászi tapasztalataim szerint is némi zavart, hogy az egyesületek a Ptk.-ban is szerepeltek, az egyesülési jogról külön törvény van, és ráadásul az egyesülési jog mint politikai jog az alkotmányból eredeztethető és vezethető le. Ezért azt gondolom, hogy ettől még természetesen meg is jelenhet, de a kimaradása, pláne, ha félünk attól, hogy lesz egy kétharmados eleme, nem a leglényegesebb. Van-e helye, nincs-e helye az adott szabályozási rendben? Ezt azért is fontos minden egyes ilyen szituációban egyértelműen elmondani, hogy helye van, nincs helye, ha helye van, ezért, ha nincs helye, azért, mert csak két baja lehet egy törvénynek: az egyik, ami benne van, a másik, ami kimarad belőle. Más probléma egyetlenegy törvényjavaslattal sem lehet.

Engedjék meg, hogy a beterjesztett javaslat és a vita kapcsán is mondjam, kell vagy nem kell az ingatlan-nyilvántartás alapvető szabálya az új Ptk.-ba. Én azoknak a pártján állok, akik azt mondják, hogy kell. Mások azt mondják, hogy nem. De egy biztos: aki azt gondolja, hogy a polgári törvénykönyvbe azért kell betenni az ingatlan-nyilvántartás alaprendelkezéseit, hogy az egyébként ma létező hatályos ingatlan-nyilvántartás rendjét ezáltal felbolygassa, illetőleg új kényszerhelyzeteket hozzon létre, azzal nem tudok egyetérteni. Merthogy nem lehet célja az új polgári törvénykönyvnek korábban törvényekben szabályozott rendek teljes felrúgása. Az teljes képtelenséghez vezetne.

Úgy gondolom tehát, hogy ha a polgári jog alapintézményének tekintem bizonyos tulajdonjogi összefüggések okán, akár tekinthetem is annak az ingatlan-nyilvántartást, azokat a semleges, ha úgy tetszik, a politikai gumicsont szempontjából semlegesnek tekinthető alapelveket igenis kell hogy tartalmazza az új polgári törvénykönyv. De hogy ennek alárendeltségi, hierarchikus viszonyai hogyan és miként nézzenek ki, nem gondolnám, hogy erre a törvényre tartozik, hiszen akkor oda jutnánk, mint ahová kerültünk a legutolsó évtizedben, hogy nyakra-főre módosítgatjuk a különböző törvények módosítása vagy megalkotása kapcsán a magánjogi alapkódexet, a polgári törvénykönyvet is. Tehát az képtelen helyzet volna, képviselőtársaim, hogy most mondjuk, az új polgári törvénykönyvben... - hála a jó istennek, nem ezt tartalmazza, de akár még idáig is eljuthatunk itt a vitában, hogy a halak-vadak tulajdonjogát illetően a ma hatályos halászati és vadászati jogszabályokkal, törvényekkel összhangban szabályozza a Ptk. Emlékszem rá, hiszem már akkor is itt voltam képviselő, amikor ezekről a törvényekről, beleértve az ingatlan-nyilvántartásét is, megalkotásukról, alapkoncepcióikról volt vita, a Ptk. szabályait érintő vita - akkor eldőlt.

Ha most ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán ezeket a kérdéseket nem eldöntöttként vagy adott esetben másként kívánjuk rendezni, azt gondolom, nem a kívánatos, a viszonyokat kívánatosan újra és modernül szabályozó új Ptk.-val lesz dolgunk, hanem a viszonyainkat felforgató valami mással. Éppen ezért azt gondolom, hogy a polgári törvénykönyv későbbi vitaszakaszaiban, amikor már felül tudunk emelkedni néhány ütősnek gondolt politikai gondolaton, amikor a könyvekről, a könyvek belső szabályrendszeréről lesz szó, akkor érdemibb vitát fogunk tudni folytatni egyik vagy másik jogintézményről, többek között a környezeti károkért való helytállás kérdéséről is adott esetben. És bízom benne, hogy akkor a jelenleg a teremben bent ülőknél sokkal nagyobb létszámban tudjuk majd megbeszélni, hogy aztán a képviselői fogadóórákon is tudjunk majd válaszolni Vera néni kérdésére: és mondja, képviselő úr, ugye, az én özvegyi használatomat nem kívánják megvonni vagy korlátozni ezzel az új törvénymódosítással? Innen üzenem, hogy nem.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, KDNP.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném örömömet kifejezni Orosz Sándor képviselőtársam felszólalása okán, mert valóban én is azt gondolom, ezt már az előbbi egyik kétperces felszólalásomban megemlítettem, hogy nem szabad az egyoldalúság hibájába esnünk. Kétségtelenül a családjogi kérdések rendkívül fontosak. Tulajdonképpen az történik, hogy a korábban önálló családjogi szabályozás, a családjogi törvény más szabályrendszerrel beépül a polgári törvénykönyvbe. De ez a törvény ezen kívül még nagyon sok fontos részről szól, és amikor Orosz Sándor képviselőtársam erre áttért, ezt a gondolatomat fogadta el. Nyilván tőlem függetlenül is így gondolta, ennek örülök.

Most is azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy bár arra egy évig tartó, hetenként tartandó általános vita sem lenne alkalmas, hogy a törvényjavaslat összes problematikus pontját részletesen megtárgyaljuk, de úgy gondolom, hogy legalább reprezentatív jelleggel fontos és szükséges néhány olyan polgári jogi intézményről szólni, amiről eddig egyáltalán nem esett szó, vagy csak kevés szó esett. Hangsúlyozom, hogy a teljesség igényével ezeket a kérdéseket nem lehet áttekinteni. Azért is az a végső konklúziónk, hogy valahol másutt kellene azt a tízéves munkát befejezni, ami végül is az ismert okoknál fogva elmaradt.

Nos, először az egyesületi jogról beszélnék, amit a múlt héten egy kétperces észrevételben érintettem. A törvényjavaslat egyáltalán nem tartalmaz szabályt az egyesületi jogról, a szakértői javaslat, az úgynevezett ellen-Ptk. pedig részletes szabályokat foglal magába. A helyzet az, és itt Orosz képviselő úrral vitatkoznom kell, hogy az egyesületi jog a polgári jognak integráns része. Körülbelül olyan, mint a büntetőjogban a szabadságvesztés büntetése, a szabadság elvonása; azt nem lehet más jogágba belehelyezni. Viszont, és itt nem véletlenül ezt a példát választottam, a múlt héten más példát is mondtam, a jogi szabályozás természete lehetővé teszi egyes jogintézmények két jogág általi szabályozását. Vagy inkább úgy fogalmazom, hogy bizonyos szabályok tekinthetők egyszerre két jogágba tartozó szabályozásnak is.

A büntetőjogról beszéltem. Kérem szépen, büntetőjogi kérdéseket az alkotmányjog is szabályoz, amikor az emberi szabadságról szóló alapjog kapcsán kimondja azt, hogy az emberi szabadságot, az ember szabadságát elvonni csak törvényes eljárás keretében meghozott törvényes bírói ítélet alapján lehet, illetve a habeas corpus jogintézményének alkalmazásával szabályozza azt is az alkotmány, hogy egy bűncselekménnyel gyanúsított személy szabadlábon való védekezésének vagy előzetes fogva tartásának mik az alkotmányos feltételei.

(19.20)

Itt tehát, ebben a példában arról van szó, hogy mondjuk, a szabadságelvonás bár karakteresen büntetőjogi kérdés, lám, vannak alkotmányjogi vonatkozásai a szabadságelvonás problémájának, amit az alkotmányjognak kell szabályoznia. Természetesen az, hogy ezeket a kérdéseket az alkotmányjog szabályozza, nem teszi lehetővé, még kevésbé indokolttá, hogy azt mondjuk, hogy az egész szabadságelvonás intézményét vegyük ki a büntetőjogból, vegyük ki a büntető törvénykönyvből, és bízzuk az alkotmányra.

Múlt héten egy másik példát mondtam: a tulajdon kettős fogalma. Ahogy az egyetemen is erről beszélünk, a tulajdonnak van egy alkotmányjogi és van egy polgári jogi fogalma. Mi a tulajdon polgári jogi fogalma? Elnézést, hogy erre visszatérek, de a kétpercesben ezt nem tudtam részletesen kibontani. A tulajdonjog polgári jogi fogalma az a klasszikus négy elem, hogy a tulajdon birtoklást, használatot, hasznok szedését és rendelkezési jogot jelent. A polgári jogász számára ez a tulajdonjog.

Mi az alkotmányjogász számára a tulajdonjog? Az alkotmányjogász számára a tulajdonjog azt jelenti, hogy egy olyan emberi alapjogról van szó, amely mindenkit meg kell hogy illessen, mindenki számára biztosítani kell a tulajdonlás jogát, amely nem vehető el, csak közérdekből - úgy elvehető -, kivételesen, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás mellett. S végül van még egy alkotmányjogi vonatkozása a tulajdonjognak: a tulajdonjog szociális funkciója, amelyből a jogelmélet többek között az adóztatás jogi lehetőségét, a vagyonra vonatkoztatott közteherviselés lehetőségét is kifejti. Vagyis, képviselő úr, íme egy másik jogintézmény, amelynek bizonyos alapjai megjelennek az alkotmányban, a részletes szabályokat pedig egy más jogág, a polgári jog szabályozza.

No, az egyesületi jog is ilyen. Az egyesületi jog nem vehető ki a polgári törvénykönyvből. Mindazonáltal nekem az az álláspontom az előbb elmondottak analógiájaként, hogy az egyesületi jog, pontosabban az állampolgárok egyesülési joga egy olyan alapjog, amely az alkotmányjog világába is beletartozik, vagyis indokolt és szükséges a kétharmados törvény megtartása is. Vagyis az a szabály, hogy egy olyan alapjogról van szó, amely mindenkit meg kell hogy illessen, annak a cizellálása, hogy mely egyesülési jogi formák köthetők esetleg csak állampolgársághoz - vannak ilyen szabályok -, a pártjog, a pártok működésére és gazdálkodására vonatkozó szabályok, az egyesületek fölötti törvényességi felügyelet gyakorlása, ezekkel a szervezetekkel szembeni állami föllépés, ezek legalábbis alapszabályaiban az alkotmányjog kérdéskörébe tartoznak, és ott is kell és lehet kétharmados törvénnyel szabályozni. De a további számtalan, nem alkotmányjogi, hanem polgári jogi vonatkozás szabályozását igenis a polgári törvénykönyvben kell megtenni. Nem hiányozhat már csak fogalmilag sem az egyesületekre vonatkozó szabályozás a polgári törvénykönyvből.

Egy másik kérdés, amiről szeretnék említést tenni - még a vita legelején az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadójaként szóba hoztam, de csak érinteni tudtam -, a naturalis obligatio kérdése, vagyis az a jogintézmény, ami arról szól, hogy bizonyos követelések bírósági úton nem érvényesíthetők. Római jogi eredetű intézményről van szó, amely szabályozás legalább kétezer éves. Nos, a mostani törvényjavaslat ezen a kétezer éves szabályozáson egy indokolatlan változtatást szeretne végrehajtani, ami, úgy gondoljuk, hogy nem szerencsés, és ellenezzük. Nevezetesen: ez a kétezer éves szabályozás és az erre épülő, ma még hatályos polgári törvénykönyv nem teszi bíróság előtt érvényesíthetővé a játékból, a fogadásból eredő követeléseket - van egy kivétel, ha a játékot vagy fogadást állami szervek bonyolítják le, vagy állami engedély alapján bonyolódik le -, és nem teszi lehetővé a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket. A kormány mostani javaslata ezt kihagyja. Teljesen indokolatlannak tartjuk, mert azt gondoljuk, hogy továbbra is helyes és indokolt jogi rendezés az, hogy játékszabályok elbírálása ne legyen a bíróságok feladata, és egyáltalán a játékszabályokból eredő követelések érvényesítéséhez az állam direkt jogsegélyt ne adjon.

Talán a vitában részt vevő, nem jogász képviselőtársak kedvéért el kell azt mondani, hogy a naturalis obligatio, vagyis a bírósági úton nem érvényesíthető követelés természetesen nem tiltja a játékból és fogadásból eredő követelés teljesítését, tehát aki eltarokkozza vagy elultizza a keresetét, ha egyébként, tegyük hozzá, a társadalmi konvenciónak, a társadalmi elvárásnak megfelelően a kártyaadósságát megfizeti, akkor azt már utóbb visszakövetelni nem lehet. Azonban kétezer éven át emiatt bírói jogsegélyt nem lehetett kérni, nem lehetett bírósághoz fordulni, hogy én egy ilyen kártyajátszma alapján nyertem egy meghatározott összeget, és nem akarja megadni a kártyapartner. Ezt nem lehetett eddig sem érvényesíteni, és úgy gondoljuk, hogy továbbra is biztosítani kell a régi, jó és bevált megoldást, hogy ezek a fajta követelések bírósági úton ne legyenek érvényesíthetők, az állam ne adjon jogsegélyt az ilyen természetű követelésekért, rendezze el ezt a társadalmi erkölcs. Nagyon jól tudjuk, hogy az eddigi jogi szabályozás szerint lehetett nem megadni ezeket a követeléseket; az egy más kérdés, hogy ezek után ki ült le az adott kártyaadóssal játszani, de ez nem szabad, hogy jogi kérdés legyen. Ez nagyon helyesen, mint eddig volt, társadalmi-morális kérdés.

Szeretnék még röviden kitérni - mert tényleg nem lehet még a kiválasztott témákat sem a teljesség igényével kifejteni - a nem tulajdonostól való szerzés kérdésére. A múlt héten megint egy kétperces erejéig - mert az egyik képviselőtársnőm félreértette a szakértői javaslatban foglaltakat - kitértem rá, de nem tudtam részletesen kifejteni, tehát szeretnék még a hátralévő időmben a nem tulajdonostól való szerzés, a nemo plus iuris szabályára kitérni. Itt tulajdonképpen a szakértői javaslat szemben áll a kormány mostani javaslatával. A Magyar Jogban megjelent Vékás-féle cikk is bírálja a kormány jelenlegi megoldását. Itt ugyan éppen egy viszonylag tartós, félig-meddig, mondhatnám, hagyományokkal bíró, bár nem a teljes körű római jogi hagyományokra értem, tehát nem kétezer éves hagyománnyal, de egy több évtizedes hagyománnyal rendelkező szabályozást kíván a törvényjavaslat fenntartani, és a szakértői javaslat ezt bírálva sugallja ennek megváltoztatása szükségességét.

Miről van szó? Arról van szó, hogy a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv szerint a nem tulajdonostól a jóhiszemű vevő csak akkor szerez tulajdont, ha azt kereskedelmi forgalomban szerezte az eladótól. A kritika ezzel a megoldással szemben talán nem indokolatlanul az, hogy a jóhiszemű vevő nem kap teljes és indokolt védelmet, azaz az abból eredő kockázat, hogy nem tulajdonostól vesz, és ezért elveszti a megszerzett tulajdonát, nincs megfelelően méltányosan elosztva a tulajdonos és a vevő között. Tudniillik - és ezt olvashatjuk az említett Vékás-féle cikkben is - a vevő a mai viszonyok között nincsen abban a helyzetben, hogy a kereskedelmi forgalom valóságos fennálltát pontosan rekonstruálni tudja. Olyan utánajárási kötelezettséget ró ez a szabályozás a vevőre, ami vele szemben méltánytalan. Vizsgálni kéne azt, hogy a kereskedőnek van-e kereskedelmi engedélye; arra a termékre, amit ő éppen a kereskedelmi tevékenysége folytán továbbad, arra is van-e megfelelő engedélye, ami szinte lehetetlen, teljesíthetetlen kötelezettség.

(19.30)

S ha itt nem megfelelően jár el, nem tudja pontosan felderíteni a tényállást, kiteszi magát annak - jóhiszeműsége ellenére -, hogy pénzét is meg a megszerzett tulajdonát is elveszti.

Arról nem is beszélve, hogy a kereskedelmi forgalom fogalma, ami az '59-es polgári törvénykönyvben az államszocializmus viszonyai között világos fogalmat jelenthetett, állami és szövetkezeti intézményekben való vásárlást például, a mai viszonyok között nem is értelmezhető.

Nos, tehát fölvethető joggal az a kérdés, hogy máshogy kéne ezeket a kockázatokat teríteni - hogy így mondjam -, és biztosítani kéne, hogy a jóhiszemű vevő minden körülmények között szerezzen ingó vagyon esetében tulajdont az általa megvásárolt, megszerzett dolgokon. Vagyis a kockázat egy részét sokkal inkább a tulajdonosra kellene telepíteni, akinek módjában áll akár vagyonbiztosítással is védekezni attól, hogy tőle elorozott dolgok elvesztéséből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagyoni kár érje. Köszönöm, elnök úr.

Sok nagyon érdekes kérdés van, szerencsére ennek most a végére értem, és így a hozzászólásomnak ezeket az elemeit lezárom. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Valószínűleg lesz még mód kifejteni a véleményét.

Most kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Szíves elnézést kérek mindenkitől, akinek a drága idejét rabolom, de Dér Zsuzsanna képviselőtársam felolvasott egy passzust, ami a házasság felbontásával kapcsolatosan új szabályozás. Úgy gondolom, hogy én nem voltam világos, azért nem értettük meg egymást, és elbeszélünk egymás mellett.

Az a passzus, amit a képviselő asszony felolvasott, a gyakorlatban kivitelezhetetlen lesz. Ugyanis a bontóperben az egyik fél, aki indítja, mindenáron meg akar szabadulni a társától. A másik fél pedig azt szeretné, ha teljeskörűen rendeznék a viszonyaikat. Azzal, hogy kivesszük azt a vagyonmegosztási fegyvert, tulajdonképpen hatástalanítjuk.

Így tehát, hogy közös megegyezéssel úgy fognak elválni, hogy a vagyoni kérdésben nem fognak megegyezni, ilyen a gyakorlatban nem fog előfordulni, vagy csak nagyon kevés fog előfordulni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki részt venni az általános vitában a mai napon. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni. (Dr. Avarkeszi Dezső nemet int.) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom. Folytatására későbbi ülésünkön kerül sor.

Most pedig soron következik az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/6219. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/6219/4. számon kapták kézhez a képviselők.

Megnyitom a vitát az ajánlás egyetlen pontjára. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni hatperces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Így a vitát lezárom. (Dr. Avarkeszi Dezső szólásra jelentkezik.)

Avarkeszi Dezső államtitkár úr jelzi, hogy kíván szólni. Államtitkár urat illeti a szó.