Felszólalás adatai

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején szeretném leszögezni: jelen törvényjavaslattal sajnos továbbmennek azon a hamis úton, amin a magán-nyugdíjpénztári befizetések einstandjával elindultak. Ebben a formájában ez a törvény egyszerű szemfényvesztés. Szemfényvesztés ugyanis az, hogy visszaadnák a választás szabadságát. Épp ellenkezőleg, önök úgy veszik el a magán-nyugdíjpénztári tagok pénzét, hogy nem mondják meg továbbra sem, hogy mi lesz ezeknek a pénzeknek a sorsa.

Rögtön az elején szeretném tisztázni azt a kérdést, hogy itt továbbra sem rendszervitáról van szó. Tisztelt Kormányoldal! Önök ezzel a törvénnyel egy célt kívánnak elérni, elterelni a figyelmet a másik nyugdíjügyi módosítóról, amellyel havi 30 milliárdot einstandolnak 14 hónapra. Önök nem rendszervitát kezdeményeztek, sem ez, sem az ezt megelőző módosító nem erről szól, ezek a módosító javaslatok a rendszerátállásról egy betűt sem tartalmaznak. Ezzel a törvénnyel nem a nyugdíjrendszert akarják rendbe tenni, hanem egyszerűen el akarják lehetetleníteni a magánnyugdíjpénztárakat. Erre utal a retorika, Szijjártó Péter nyilatkozatai, miszerint lehet, hogy nem is kell majd azzal foglalkozni, hogy a 14 hónap után hogyan utaljanak. Előkészítetlen, erőszakos módszerrel akarnak átalakítani egy, az ország hosszú távú fenntarthatóságát alapvetően befolyásoló 3000 milliárdos rendszert, nem foglalkozva annak kockázataival és költségeivel, amit majd a magán-nyugdíjpénztári tagoknak kell elsősorban fizetni.

Ha rendszervita lenne, akkor beszélgethetnénk valóban arról is, hogy mennyi baj van a magánnyugdíjkasszák jelenlegi rendszerével, és elvi szinten elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy előkészítsünk egy visszatérést a magánnyugdíjkasszák rendszeréből az állami nyugdíjkasszába. Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy a Lehet Más a Politikának továbbra sincs álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a magánnyugdíjkasszát vagy az állami nyugdíjrendszert válasszuk. Azt gondolom, hogy önök is megengedhetnék maguknak azt, hogy kétharmados többséggel nem azt az utat választják, hogy előre tudják a választ egy olyan kérdésre, amit még tulajdonképpen fel sem tettek. Lenne idejük arra, hogy érdemben megvizsgálják ezt a kérdést. Lenne idejük arra, hogy érdemben előkészítsék az átállást, és ezt követően kezdenénk el magát a rendszervitát lefolytatni. Önök nem ezt az utat választják, önök már rég tudni vélik a választ egy olyan kérdésre, amit még egyáltalán meg sem fogalmaztak.

De ha már rendszervitát akarnak, akkor engedjék meg, hogy tegyek egy kis kitérőt. Akárcsak az államháztartási egyenleg változásai, úgy a nyugdíjak reálértékének alakulása is a politikai ciklusoktól függött az elmúlt húsz évben. A választások utáni két évben rendszerint jelentősen visszaesik, a választásokat közvetlenül megelőző években viszont jelentősen felgyorsul a nyugdíjak növekedési üteme. Ez ugyanúgy vonatkozik az előző Fidesz-kormányra is, mint minden ezt megelőző kormányra. Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, ugyanúgy játékszernek tekintik a nyugdíjasokat, akiket a választás előtt hitegetnek, aztán átvernek.

A mai magyar nyugdíjrendszer erősen nyitott, szabályozásának számtalan paramétere változtatható. Ilyen például az, hogy mi minősül szolgálati évnek, mi a kezdő nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló nettó kereset, mi a nyugdíjak indexálásának szabálya. Ez kiszámíthatatlanná teszi a társadalombiztosítási nyugdíjrendszert, ami nem járulékmeghatározott, de nem is szolgáltatásmeghatározott, így mind a nyugdíjasok, mind az aktívak, azaz a jövő nyugdíjasai becsapottnak és kizsákmányoltnak érzik magukat.

(18.20)

Az LMP szerint a cél egy olyan nyugdíjrendszer kialakítása lenne, amelynek alapvető rendeltetése az időskor tisztes megélhetési feltételeinek megbízható és jogelveken nyugvó garantálása. Az új nyugdíjrendszernek az igazságosság és a szolidaritás alapelveinek követése mellett átláthatónak, kiszámíthatónak és mégis rugalmasnak kell lennie, hogy a gazdasági, munkaerő-piaci, illetve demográfiai körülményekhez alkalmazkodhasson. Nemzetközi tapasztalatok szerint ezeknek az elvárásoknak jól megfelel a svéd típusú egyéni számlás rendszer, amelyet kisebb módosításokkal többek között Lengyelországban és Olaszországban is alkalmaztak, vagy a német mintájú pontrendszer, amely bizonyos módosításokkal például Franciaországban is működik.

Mi a kettő közül valamelyiket biztosan támogatnánk. A klasszikus egyéni számlás rendszerek egyik fontos eleme, hogy az állampolgárok számára a mostaninál jóval kiszámíthatóbb helyzetet teremtenek, mert a nyugdíjbefizetésekről egyéni számlán vezetik a nyilvántartást, aminek egyenlegéről mindenki évente értesítőt kap az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretein belül. A másik fontos eleme ezeknek a rendszereknek az automatikus szabályrendszer révén történő alkalmazkodás a gazdasági, munkaerő-piaci, demográfiai körülmények megváltozásához. A nyugdíjak változása kiszámítható pályán mozog, az emelések és csökkentések nem a mindenkori választási ciklusok vagy a külső kényszer hatására bekövetkező költségvetési megszorítások fényében történnének.

Tisztelt Kormányoldal! Erről kellene beszélni, ezt azonban nem teszik, mert önök is, továbbra is inkább azt választják, hogy játékszerként kezelik a nyugdíjasokat, akik úgy táncolnak, ahogy önök fütyülnek. Semmit nem ér a rendszervita, ha nem beszélnek a rendszer fenntarthatóságáról, és nem beszélnek az egyéni számlákról. De mint kormánynak önöknek nemcsak beszélni, hanem tenni is kellene. Mi az, amit ehelyett tesznek? Önök a törvénymódosítás általános indoklásában arra hivatkoznak, hogy a törvény visszaadja mindenkinek a saját pénze feletti szabad rendelkezés jogát. A valóság, tisztelt képviselőtársaim, ezzel szemben az, hogy önök arra kérnek felhatalmazást, hogy úgy vegyék el az emberek pénzét, hogy nem mondják meg, azt hová teszik.

A törvénymódosítás 10. §-ával a kormány saját magát arra kívánja felhatalmazni, hogy, idézem: "A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés, továbbá az egyéni számlakövetés átadásának és elszámolásának részletes szabályait rendeletben jelölje ki." Ezzel elismerik, hogy sehol sem tartanak az egyéni számlás rendszer kidolgozásával, ami biztosítaná azt, hogy az egyéni megtakarítások ne süllyedjenek el az önök által ellenőrzött államkassza egyre sötétebbnek tűnő bugyraiban. Az átlépéssel együtt nem teremtik meg annak a lehetőségét, hogy az átlépők pénzét egyéni számlákra vezessék az állami rendszerben. Súlyos hiba, hogy önök a gombhoz varrják a kabátot. Előbb einstandolják a kasszák bevételét, majd lehetővé teszik a kasszákból való kilépést anélkül, hogy megmondanák, hová, és csak ezt követően kezdenek el azon gondolkodni, hogy hogyan tennék fenntarthatóvá az állami nyugdíjrendszert.

De továbbmegyek: a 11. § értelmében felhatalmazást kapna a kormány, hogy rendeletben jelölje ki azt a szervet, amely az einstandolt befizetéseket kezelni fogja. A törvény erről a szervről nem mond többet, mint hogy a magánnyugdíjpénztárat elhagyók követelésének értékét a tagok portfóliójában lévő eszközökben adja át a magyar államot képviselő, a kormány által kijelölt szerv részére. Melyik lesz ez a kijelölt szerv, tisztelt képviselőtársaim? Ki az a rejtélyes hős, aki majd megmenti az emberek megtakarításait? Ne haragudjanak, de kénytelen vagyok én is a nyugdíjvédelemről sajnos a védelmi pénzre asszociálni.

Ez ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen gengsztertempó. Egy mérhetetlenül igazságtalan adóreformmal vernek egy méretes lyukat a költségvetésen, ezzel veszélyeztetik az államháztartás egyensúlyát, aztán a lyuk betömésére einstandolják a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseit, majd kijelentik, hogy megvédik az emberek nyugdíját. Önök arra kérnek pénzt, hogy attól a veszélytől óvják meg az embereket, amit saját maguk jelentenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valamitől meg kell védeni az embereket, akkor az a kormányzati önkény. Mit csináltak nyolc évig? Nem volt idejük kitalálni, hogy milyen rendszert szeretnének? Végül szeretném megjegyezni, hogy merőben érdekes, hogy a Fidesznek hirtelen milyen fontos lett az egyéni választás szabadsága. Némi ideológiai zavarra utal, hogy az egyik pillanatban államosítanak, a közösségi érdek jegyében megvonják az egyéni döntés szabadságát, a következő pillanatban pedig a választás szabadsága mellett érvelnek. A történet, tisztelt képviselőtársaim, úgy lenne kerek, ha a választás szabadságára hivatkozva nemcsak azt tennék lehetővé, hogy az emberek a járulékok egynegyedét áthozzák az állami rendszerbe, hanem azt is, hogy a másik háromnegyedét elvigyék a magánnyugdíjpénztárakba.

Mindezt csak azért mondom, mert aki a gazdaságpolitikai kérdésekben a választás szabadságára hivatkozik, és ad valamennyit a logikai következetességre, annak gazdaságpolitikai programja erősen hasonlítani fog az előző, álbaloldali kormány programjára. Ezt, gondolom, nemcsak én, hanem önök sem szeretnék. No de remélem, hogy nem fogják az egyéni szabadságra vonatkozó érvelést majd elfelejteni akkor sem, amikor például az alkotmány alapértékeiről vitatkozunk. Az egyéni választás szabadsága nem csak akkor fontos, amikor éppen önöknek tetszik, amikor éppen az önök érdekét szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt kell mondjam, hogy egyelőre ami előttünk van, az nem más, mint a szabadság látszata. Egyszerű szemfényvesztés annak elkendőzésére, hogy önök úgy veszik el a magán-nyugdíjpénztári tagok pénzét, hogy nem mondják meg, mi lesz a pénzük sorsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző nyugdíjügyi fideszes előterjesztés alkotmányellenességét még készek voltunk egy módosítóval orvosolni. Sorozatos alkotmánysértésekhez azonban nem tudunk asszisztálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)