Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nyikos képviselő úr felvetésére szeretném megjegyezni azt, hogy egyrészt az egyensúly elve elég definiálatlan, és valljuk be őszintén, hogy nehezen is megvalósítható, hiszen teljesen összemérhetetlen funkciók dolgáról van szó, végrehajtói, bírói, törvényhozói hatalom, ezt elég nehéz patikamérlegen kimérve egyensúlyként tekinteni.

Másrészt meg szeretném jelezni azt is, hogy a klasszikus montesquieu-i elveken nyugvó hatalommegosztás egy elvi konstrukció, és a gyakorlatban soha nem is volt, és most sincs sehol a világon. Csak utalnék rá, hogy például a legfelsőbb bíróság az Egyesült Királyságban mind a mai napig a felsőház. Vagy utalnék arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a legfelsőbb bíróság tagjait is a mindenkori végrehajtó hatalom nevezi ki.

Tehát számos példát lehetne hozni arra vonatkozóan, hogy nincs. Jóllehet, Montesquieu Anglia példája nyomán konstruálta ezt az elméletét, a gyakorlatban egyébként nincsen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne törekedjünk rá, csak azt akarom mondani, hogy ne állítsuk be úgy, mintha lenne, és valamiféle modellt kellene most itt Magyarországon is ideálisnak beállítani.

Arra a felvetésre, hogy egykor régen a megyék milyen ellensúlyt képeztek, nos, tisztelt képviselőtársaim, azért tegyük hozzá, hogy mindez azért lehetett, mert nem volt meg az állami kiépített bürokrácia és adminisztráció, a közigazgatás gépezete.

(15.20)

A megyékre hagyatkozott a mindenkori kormányzat, és ha a megyék nem hajtották végre, akkor bajban volt. Ez okozta azt, hogy a bécsi kormányzat is jó néhány esetben bizony hoppon maradt.

Most, jelen esetben nem ez a helyzet, hogy a magyar államnak ne lennének eszközei és ne lennének hivatali, bejáratott ügymenetet végrehajtani képes apparátusai. Ezt kell jól működtetni. A megyei önkormányzat nem töltheti be ugyanazt a szerepet, mint a rendi érdekek védelmekor, mondjuk, 300 évvel ezelőtt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)