Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat már elölről-hátulról, északról-délről, minden irányból analízis és vita tárgya volt. Én azt gondolom, hogy hasznos lesz, ha a gazdaságpolitika szemszögéből is rávilágítunk, talán a létező ellenkezésekről kiderül, hogy azok nagy része vélt ellenkezés. Vannak olyan elemek ebben törvényjavaslatban, amiket nagyobb tűzzel, nagyobb lánggal és több füsttel vitatunk, mint amennyit valójában megér. Mire is gondolok? Arra, hogy ez a törvény tekinthető úgy, hogy juttatásokat tesz az állampolgárok zsebébe, kezébe. Honnan is jönnek ezek a kedvezmények? Az adófizetők befizetései a Kincstárba, és a kormány és az Országgyűlés a bölcsessége és a prioritása szerint ezeket újra elosztja. Amit nagyon hasznos tudni: az újraelosztásnak ezek a folyamatai általában a közgazdaság-tudomány szerint és a gazdaságpolitika tapasztalata szerint két szempont szerint határozódnak meg, és mérhetőek, analizálhatóak és a következményeiben is számon kérhetők. Nevezetesen, hogy mit tesznek ezek a kedvezmények a hatásfok tekintetében, és mit tesznek a méltányosság tekintetében?

Mint törvényhozóknak általában van valamilyen hajlandóságunk, hogy a méltányosságról beszéljünk többet, és talán ez méltányos is. Mert arról van szó, hogy az emberek élete, különösen azoknak az élete, akiknek a körülményei olyanok, hogy javítani kellene rajta, persze, ez a kormányzat és az Országgyűlés felelőssége. Ha ezzel foglalkoztunk, tehát a szegényekkel, az özvegyekkel, az árvákkal, az alacsony jövedelműekkel és a betegekkel, ez a dolgok természetéből folyik. Mégis jó, ha ezeket a kedvezményeket úgy is nézzük, hogy mit jelent ez az ország termelékenysége, tehát a hatásfok tekintetében.

Többször előkerült az elmúlt évek során itt, az Országgyűlés plénumán az a gondolat, hogy az egészségjavítás vagy az iskolázás elősegítése a méltányosság szempontjából fontos. Valahogyan még adósok vagyunk magunknak, és adós a kormány is nekünk, és azt hiszem, hogy a gazdasági tudomány is adós nekünk annak a kimutatásával, hogy az ilyen méltányossági indítékkal végrehajtott kedvezmények mit tesznek az ország fejlődéséhez. Nevezetesen, arról van szó, hogy az írástudó ember nemcsak jobban fogja élvezni az irodalmat, a művészeteket és az operát, hanem az az írástudó ember alkalmasabb szakember vagy technikus, vagy mérnök lesz, bárhol legyen az életben. Tehát amikor azt hisszük, hogy előrevisszük, elősegítjük a kedvezménytörvény tételei révén a méltányosság szféráját, ugyanakkor valóban a hatásfok, a termelékenység, a gazdasági fejlődés, haladás és az ország stabilizációjának a dolgát is műveljük.

Ugyanez áll egy másik, nagyon eklatáns példának a szemléletével, nevezetesen az egészségszolgáltatással. Jobb, ha az állampolgárok egészségesek, mint betegek, és jobb, ha egészségesebbek és nemcsak kissé, hanem jóval egészségesebbek. Nos, ez az egészséges ember, ez az egészséges állampolgár munkaerő, és jobb hatásfokkal, jobb kedvvel, jobb képességekkel részt vesz az ország termelésében. Erre, tisztelt képviselőtársaim, rendkívül érdekes tanulmányok léteznek a világban. Valahogyan mi is úgy vagyunk itt, az Országgyűlésben, hogy annyira el vagyunk foglalva a politikai - nem illik mondani, de talán szabad mondanom - rövidlátással, a közvetlen előttünk lévő feladatokat nézzük, hogy nemigen jut időnk arra, hogy azt is nézzük, hogy szerda, csütörtök után mi lesz a jövő héten, már úgy értem, a következő szökőévben annak nyomán, amit a gazdaságpolitikában kontemplálunk, és aminek a kérdésében döntünk.

Tehát azt javasolom a kormánynak, és azt javasolom magunknak és a pártoknak, tisztelt képviselőtársaim, hogy hívjunk ilyen szaktanácsot, ha nekünk nincs módunk arra, hogy belemélyedjünk, mert annyi minden más tennivalónk van. De ez az ismeret, ez a tudás elérhető. Vannak olyan példák, különösen az Európai Unió felé való haladás tekintetében, ahol igenis jelentősen bevonják a tudományos intézeteket, a felsőoktatást és az érdekképviseleteket. Ha ennek a tanulságát mi is jobban hasznosítanánk, akkor kevésbé kellene olyan dolgokról vitatkoznunk, ami voltaképpen nem is vita tárgya, vagy azért vita tárgya, mert félreértés van mögötte.

Gondolok még valamire, ami szerepel ebben a törvényjavaslatban ismételten: a mezőgazdasággal, az agráriummal összefüggő kérdésekre. Tisztelt Ház! Mindnyájan - remélem, mindnyájan - kicsit hátborzongatva érezzük magunkat, amikor a mezőgazdaságról van szó, mert a magyar mezőgazdaság nincs ott, ahol lehetne. Hogy ennek az elmúlt 100 év vagy 50 év, vagy a közeli évek a magyarázata? - mindegyik. De az, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős mértékben nem használja a rendelkezésre álló termelőeszközöket, amikor 1 millió 270 ezer hektár termőterület nincs bevetve, amikor a mezőgazdaságban a munkanélküliségi ráta olyan magas és így tovább, ezek mind azt mutatják, hogy a termelőeszközök megvannak, de nem hasznosítódnak. Ugyanakkor a megtermelt javak mennyisége mire is figyelmeztet bennünket? Az elmúlt évben - nézzük a statisztikát a Statisztikai Hivatalból és a tudományos intézetekből - az inflációs ráta, ami magasabb, mint ahogy szeretnénk, és magasabb, mint amit kalkuláltunk, jelentős részben az élelmiszerárak komponense következtében olyan magas.

Magyarországon az elmúlt évben - mutatja nekünk a Statisztikai Hivatal - az élelmiszerárak emelkedése 20 százalék felett volt. Tetszik hallani, tisztelt Ház?! Húsz százalék felett emelkedtek az élelmiszerárak ugyanakkor, amikor egymillió-valamennyi ezer hektár föld nincs bevetve, amikor jelentős számú mezőgazdasági munkás nem dolgozik. Nem tudtak volna ők több salátát meg tojást, meg mi mindent termelni? Dehogynem!

(13.50)

Itt a gazdaságpolitika, tisztelt Ház, a dolgok nem állnak össze. Akkor, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk, a kedvezménytörvényt vagy a szabályozókat, a módosítókat, hogy a gazdasági élet méltányosabb és hatásosabb legyen, akkor ilyen témák megmutatják nekünk, hogy nemcsak elméleti elmélyedésről van itt szó, hanem az elmélet igen gyakorlati, hasznos valami, és anélkül úgy lesz a társadalom és úgy csinálunk gazdaságpolitikát, mint az a kórház, amelyik valahogyan elhatározta, hogy nem fog orvosokat alkalmazni, mert kórház, ki van írva, az a nevünk; Országház, ki van írva, az a nevünk, tehát nem szükséges nekünk szakszerűen csinálni. Tisztelt Ház! Az a kórház, amelyik nem a legjobb orvosokat alkalmazza, ott más lesz a halandósági ráta. Az a törvényhozás, amelyik nem a legjobb gazdaságpolitikai ismeretekkel nyúl ezekhez a témákhoz, ott is elmaradunk amögött, ahol lehetnénk.

Azt kérem, tisztelt Ház, hogy az elkövetkezendő részletes vitában hozzuk össze... - mert annyi bölcsesség van ebben a Házban, mert amikor tényleg megengedjük magunknak, hogy a témáról beszéljünk, nem pedig egymással vitatkozunk, akkor meglepően sok bölcsesség, tudás, ismeret előkerül. Ha most odajutunk a következő hetekben, akkor ebből sokkal több törvény lesz, akkor elfelejtjük azt vagy nem lesz annyira lényeges, hogy több törvény most egyszerre került elénk, és hogy a közös nevező elmélet megmagyarázza-e ezt vagy pedig a gyors haladás, vagy pedig azért, hogy az európai integráció felé való haladás érdekében tesszük, hanem inkább odafordulunk, hogy hogyan is lehet mindebből többet kihozni, hogy a méltányosság és a hatásfok célját is szolgáljuk. (Megszólal egy mobiltelefon.) Ehhez kérem, hogy fogjunk össze, mert megvan a lehetőségünk rá.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)