Felszólalás adatai

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Még mielőtt az ifjúsági programokról és a szabadidőről beszélnék, egy gondolat erejéig visszatérnék Alföldi Albert képviselőtársam gondolataira. Ugyanis azt láttam, azt éreztem, hogy bennünket kér olyan dologra, ami az ő feladatuk, tehát úgy gondolom, jelen pillanatban őnekik kellene ezeket a feladatokat, problémákat megoldani, amiket felsorolt, és kezdeményezni ezeknek a megoldását. Ígérjük, hogy mi minden értelmes kezdeményezést, minden értelmes célt támogatni fogunk, úgy, ahogy eddig is támogattuk.

Most pedig a saját témámra szeretnék rátérni, az ifjúsági programok és a szabadidő kapcsán elmondandó gondolataimra. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr 2003 májusában miniszterjelölti meghallgatása során hangsúlyozta, hogy a Medgyessy-kormány egy új gyermek- és ifjúságpolitikát folytat, ezzel ő egyetért, ezért is vállalta el a sport- és ifjúsági miniszteri jelöltséget. Azt is mondta: úgy érzi, egy olyan feladat ez, amelyet érdemes elvállalnia, mert felelősségteljes kihívást jelent ez a munka számára.

Nézzük, a dumakormány emblematikus megjelenítője mit is tett az elmúlt több mint két év alatt azon a területen, amit a kormányzati munka egyik legfontosabb részeként határozott meg - bár most már látható, csak azért mondta akkor a felidézett gondolatokat, mivel érdekei ezt kínálták, ezt diktálták neki. Abból is tetten érhető a miniszterelnök úr és az önök folytonos szélkakas-politizálása, az “azt mondják, amit hallani akarnak az emberekö populista ígérgetése, hogy egy évvel később az a Gyurcsány Ferenc úr, aki miniszterjelöltként a meghallgatáson még szemrebbenés nélkül ígért, amikor miniszterelnök lett, az önök által kidolgozott kormányprogram módosításában már meg sem említette az ifjúságot. Pedig volt és lenne feladat, amit önök csak ígérgetéssel, folytonos beszéddel helyettesítenek. A nagyobb figyelem helyett a kormány érzéketlenségét mutatta az is, hogy még az önálló miniszteriális képviseletet is megszüntette a miniszterelnök úr, amikor felszámolta a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumot.

Nézzük, hol érhető tetten még az önök érzéketlensége. Előtte azért néhány gondolatot az előző, polgári kormány tevékenységéről. A fiatalok szabadidő-eltöltésének támogatásában két komoly fejlesztési területet határozhatunk meg. Az egyik ilyen terület az ifjúsági programok támogatása, a másik terület az ifjúsági közösségi terek támogatása, azok infrastruktúrájának fejlesztése. A polgári kormány évente körülbelül 70 pályázatot írt ki e területen, létrehoztuk a regionális ifjúsági tanácsokat, amelyek támogatást kaptak a minisztériumtól.

Az infrastruktúra fejlesztése területén is komoly kezdeményezéseink voltak, amelyek magukba foglaltak egy komoly játszótér-építési programot - például 2002-ben közel félmilliárd forintot szántunk erre a területre -, aztán ifjúsági házak felújítására, ifjúsági szálláshelyek megújítására is komoly forrásokat fordítottunk. Ezen programok segítségével sok kisebb-nagyobb település tudott a gyermekekre nem veszélyes, európai uniós követelményeknek megfelelő játszótereket építeni, és újítottak fel olyan épületeket, amelyeknek az enyészet lett volna a jövőjük.

Azt, hogy a célok és tettek - hangsúlyozom, a tettek, mert ebben az időben a szavaknak volt súlyuk - jók voltak, az is bizonyítja, hogy a folyamatokat az önök megalakult kormánya nem kérdőjelezte meg, sőt, mint régóta szokásuk, az ígéret szintjén még rá is licitáltak az addigi eredményekre. Ennek egyik kiemelkedő példája volt, amikor Gyurcsány Ferenc miniszter úr azt ígérte, amit személyesen jelentett be, hogy elindítják a “Kell egy hely!ö ifjúsági közösségitér fejlesztési programot. Ennek megvalósítására kétmilliárd forintot ígért, azonban amikor az ígéretet be kellett volna váltani, a kétmilliárd forint elapadt. Így ez a nagy ígéret lefogyott 50 millió forintra, hisz’ a költségvetésben ezt az összeget csökkentették ilyen mértékűre, majd később a felhasználás során maradt nulla forint; magyarul amíg ígérni kellett, amíg meg kellett hírként jelennie, addig kétmilliárd forint, amikor a tettek voltak soron, nulla forint jutott erre a programra.

Nézzük, mit is tettek önök az elmúlt három évben e területen! A felsorolás mutatja az önök érzéketlenségét, mutatja azt, hogy érzéketlenségből kifolyólag mennyire nem figyeltek a fiatalokra. Megszüntették az ifjúsági házak fejlesztését, nem építenek játszótereket, most már ígérni sem ígérik, megszüntették az ifjúsági szálláshelyek pályázatát. A programok terén nincs pályázatkiírás, évről évre csökken az e területre szánt költségvetési forrás, nem fizetik ki teljes mértékben a pályázatokat, az elnyert pályázati pénzeket.

Nézzük, mire megy az a pénz, amit az ifjúságra kellene költeni. Az ifjúsági törvény megalkotása - komoly pénzt szántak volna erre, 300 millió forintos nagyságrendben, közben még a hírét sem lehet látni annak, hogy ifjúsági törvény születne -, jelentések elkészítése, amiket amúgy az apparátus is meg tudna csinálni, és még lehetne sorolni jó pár ilyen példát. Ha azonban az “ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jóö örök igazságot megtartanák, és nem érdekeiknek megfelelően, szélkakas módjára ígérgetnének állandóan, akkor a fiatalok nem éreznének csalódottságot akkor, amikor az önök hároméves tevékenységéről nyilatkoznak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)