Felszólalás adatai

ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha van olyan érdeklődő ma Magyarországon, aki az első perctől kezdve végigkísérte a mai beszélgetésünket, vitánkat, akkor az bizony elgondolkodik azon, hogy Magyarországon az ifjúság kérdése azonos-e a pénz kérdésével, ugyanis emlékeim szerint sokkal több mindenről nem esett szó itt ma a Házban. Gondolom, nem árulok el titkot önöknek, hogyha itt a kezemben lévő papírról elmondom, hogy én is olyan anyagot kaptam, amiben az van, hogy a kultúra területén milyen összegek fordítódtak, fordítódnak az elmúlt időben, illetve ma az ifjúság nevelésére.

Bocsássanak meg, az ifjúság kérdése eredendően nem pénz kérdése. Az ifjúság nevelésének kérdése nem pénz kérdése, hanem emberi kapcsolat kérdése, hanem odafigyelés kérdése, hanem szeretet kérdése, hogyha úgy tetszik. Fiatal képviselőtársaim példálóztak a saját életükből, engedjék meg, hogy én a nagyapa jogán elmondjam, hogy én tanyán nőttem fel, ahol se villany nem volt, se víz nem volt, és a sparhelt rőzsevilágítása mellett beszélgettünk együtt, és ezek életem legszebb emlékei, pedig nem is kerültek olyan sokba, s mi több, talán még állami támogatás sem volt hozzá.

Nagy szeretettel hívom tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogyha rám figyelnek majd egyszer, egy táborba az ügyben, hogy a gyerekeinket ha a nemzeti kultúra felé, ha a nemzeti gyökerek felé, ha a haza fontossága felé együtt hívnánk oda, ha elgondolkodnak rajta, hogy ezelőtt, mondjuk, 30 évvel, ha öt fiatal leült egy asztalhoz, akkor az egyik azt kérdezte a másiktól, hogy mi a nótád - ma azt kérdezi, hogy milyen zenét szeretsz. Tetszik tudni, hogy mi a különbség? Az egyik az enyém, a másik meg a másé.

Én arra kérem és hívom minden jó szívvel és tisztességgel gondolkodó magyar honfitársamat, hogy a gyerekeinket, az unokáinkat most már, az unokáinkat egyre nagyobb figyelemmel tanítsuk emberségre - nem kerül pénzbe, törvény se kell hozzá, országgyűlési határozat se kell hozzá -, hogy a haza tiszteletére, a nemzeti kultúra tiszteletére neveljük őket. És hogy ez mennyire nem párthoz való tartozás kérdése: Kalocsa liberális vezetésű város, a kalocsai önkormányzat most már immáron hat esztendeje minden évben a 6. osztályos gyerekeket, akik Erdélyről tanultak és tanulnak, beteszi egy autóbuszba, és tíz napra végigviszi Erdély hegyei és nemzeti nevezetességei között, hogy ne virtuálisan ismerjék meg a való világot, hanem a való világot ismerjék meg.

Én arra kérem önöket, valamennyiünket, mindenkit, aki hall engem, hogy fogjunk össze, hogy az én kisunokám ne pókember akarjon lenni, hanem Toldi Miklós vagy Ludas Matyi. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)